Ugrás a tartalomhoz

Távolban egy fehér vitorla (regény)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Távolban egy fehér vitorla
SzerzőValentyin Petrovics Katajev
Eredeti címБелеет парус одинокий
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Kiadás
Kiadás dátuma1936
Magyar kiadóMóra Ferenc Könyvkiadó
FordítóGyáros László
Média típusakönyv
Oldalak száma312 (2002)
ISBNISBN 9631177211
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a regényről szól. Hasonló címmel lásd még: Távolban egy fehér vitorla (egyértelműsítő lap).

A Távolban egy fehér vitorla (Белеет парус одинокий) Valentyin Petrovics Katajev 1936-ban megjelent műve.[1] A klasszikus szovjet ifjúsági regény Magyarországon a rendszerváltás előtti nemzedékek kedvelt olvasmánya volt. A regény Katajev gyermekkori élményeiről szól, címe Lermontov Vitorla című versének kezdősorát idézi.[2]

Távolban egy fehér vitorla

Tenger kék ködén átragyog.

Mért indult messzi országokba?

És otthonában mit hagyott?

Történet

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

1905-ben Odesszában és környékén játszódik a mű a cári Oroszországban, az orosz forradalom idején.

Petya az édesapjával és az öccsével a nyári vakációról hazafelé indult vidékről. A postakocsival történő utazás során egy - a katonák elől menekülő - férfi a járműben talált menedéket. Az utasok nem árulták el az üldözőknek a Patyomkin páncélos matrózát. A hajóúton Petya tanúja volt annak, amikor egy titkosrendőr rábukkant a keresett matrózra, Rogyion Zsukovra. A fiatal lázadó azonban kicsúszott a spicli kezéből, amikor a hajó partközelbe ért, a matróz tengerbe vetette magát, és úszni kezdett a szárazföld felé.

Az árva Gavrik Odesszában a tenger közelében élt a nagyapjával. Halászatból tartották el magukat, de nagyon nehéz volt a megélhetés számukra, pedig mindketten erőn felül dolgoztak. Gavrik és Petya már régről ismerték egymást, a halászlegény már nagyon várta, hogy újra találkozhasson a vakációról hazatérő barátjával.

A matróz két nap óta alig aludt, alig evett valamit, negyven-ötven versztet gyalogolt. Amikor a vízbe zuhant, akkor a ruhája és a csizmája is akadályozta az úszásban. Nagy nehézségeket követően egy bárkába kapaszkodott, nem bírt volna a partig úszni. Gavrik és a nagyapja segítettek a nagybeteg Rogyion matrózon, becsülettel ápolták – elrejtve a férfit – a kunyhójukban. A közeli vurstliban Gavrik éppen a céllövöldét nézte, amikor egy ismeretlen férfire lett figyelmes, aki idegen matróz után kérdezősködött. A kisfiú szóba elegyedett a detektívvel, de sikerült félrevezetnie a nyomozót.

A két jó barát a Közel Malomba ment a halászfiú bátyjához. Itt Petya megismerkedett Tyerentyij családjával, és szerelmes lett Motyába, Gavrik bátyjának kislányába.

A rendőrség rajtaütött a halászkunyhón, de a matróznak és az itt tartózkodó munkásoknak sikerült megszökniük a katakombákon keresztül. Gavrik nagyapját azonban megverték és elhurcolták, börtönbe került. Gavrik sem úszta meg, őt is bántalmazták.

A zavargások idején a fiúk szállították a lőszereket a lázadóknak. Petya, aki közben középiskolás lett, sokáig gomboknak hitte a nehéz csomagokat, amiket Gavrik vitt a forradalmároknak. Egyszer azonban Gavrik helyett a gimnazista fiúnak kellett a zacskóban lévő töltényeket átvinnie a rendőri kordonon keresztül. Petya az iskolatáskájában szállította a lőszert a szorongatott helyzetben levő felkelőknek.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

[szerkesztés]
  • Petya (Pjotr: 8 és fél éves)
  • Gavrik (kilencéves)
  • Rogyion Zsukov matróz
  • Vaszilij Petrovics Bacsej, középiskolai tanár; Petya és Pavlik apja
  • Pavlik (Pavel: négyéves)
  • Tatjana Ivanovna, Petya nagynénje
  • Gavrik nagyapja
  • Tyerentyij, Gavrik bátyja
  • Motya, Tyerentyij lánya
  • Madám Sztorozsenko, piaci kofa
  • Dunya, Bacsejék házvezetőnője
  • Joszif Karlovics, a céllövöldés
  • detektív

Magyarul

[szerkesztés]
  • A távolban egy fehér vitorla; ford. Gyáros László; Szikra, Bp., 1946
  • A távolban egy fehér vitorla. Színmű; ford. Lajta Zoltán; Magyar Ifjúság Népi Szövetség, Bp., 1948
  • Távolban egy fehér vitorla; ford. Gyáros László, Szőllősy Klára, versford. Gáspár Endre; Móra–Kárpátontúli Területi Kiadó, Bp.–Uzshorod, 1963 (Iskolai könyvtár)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Távolban egy fehér vitorla folytatásai: Tanya a pusztán, Téli szél, Odessza katakombáiban
  2. ↑ Mihail Jurjevics Lermontov: Vitorla (oroszul) és (magyarul)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Távolban_egy_fehér_vitorla_(regény)&oldid=26436363”