Szumátrai vadkutya

Szumátrai vadkutya
	John Gerrard Keulemans rajza az állatról (1890)
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Kutyafélék (Canidae);
Alcsalád:	Valódi kutyaformák (Caninae);
Nemzetség:	Kutyák (Canini);
Nem:	Cuon;
Faj:	C. alpinus;
Alfaj:	C. a. sumatrensis;
Tudományos név
	Cuon alpinus sumatrensis; (Hardwicke, 1821)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szumátrai vadkutya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szumátrai vadkutya témájú kategóriát.

A szumátrai vadkutya (Cuon alpinus sumatrensis) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) egyik alfaja.^[1]^[2]

Mivel a Maláj-félszigeten is előfordul, ezért ismert maláj vadkutya néven is.

Előfordulása

A szumátrai vadkutya előfordulási területe magába foglalja a Maláj-félszigetet, Szumátrát és Jávát;^[3] bár egyes feltételezések szerint a Szunda-szigetekre az ember telepíthette.^[4] Szingapúr területéről kihalt.

Megjelenése

Az ázsiai vadkutyák között ez a legkisebb alfaj. Szőrzete élénk vörös. Mivel meleg térségekben él, nála hiányzik az alsó, szigetelő bunda réteg. Amellett, hogy a legkisebb, a legsötétebb is. Nagyon hasonlít az alpesi vadkutya (Cuon alpinus alpinus) legdélebbi állományainak egyedeihez, azonban a háta feketébb árnyalatú.^[5]

Életmódja

Az esőerdők, bozótosok és füves puszták lakója. Ragadozó, kisebb állatokkal táplálkozik.^[6]

Jegyzetek

↑ Kamler, J.F., Songsasen, N., Jenks, K., Srivathsa, A., Sheng, L. & Kunkel, K. (2015. december 8.). „Cuon alpinus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2015, e.T5953A72477893. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2015-4.RLTS.T5953A72477893.en. (Hozzáférés: 2018. január 15.)
↑ Charles Knight & Company. The History of the Dog: Its Origin, Physical and Moral Characteristics, and Its Principal Varieties (1845)
↑ Lydekker, R.. The game animals of India, Burma, Malaya, and Tibet. London: R. Ward Limited (1907)
↑ Iyengar, A. (2005). „Phylogeography, genetic structure, and diversity in the dhole (Cuon alpinus)”. Molecular Ecology 14 (#8), 2281–2297. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2005.02582.x. PMID 15969714.
↑ Mivart, G. (1890), Dogs, Jackals, Wolves and Foxes: A Monograph of the Canidæ, London : R.H. Porter : Dulau, pp. 177–88
↑ Sumatran secrets start to be revealed by high altitude camera trapping - Fauna & Flora International. www.fauna-flora.org . [2017. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 26.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sumatran dhole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[iucn-1] Kamler, J.F., Songsasen, N., Jenks, K., Srivathsa, A., Sheng, L. & Kunkel, K. (2015. december 8.). „Cuon alpinus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2015, e.T5953A72477893. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2015-4.RLTS.T5953A72477893.en. (Hozzáférés: 2018. január 15.)

[2] Charles Knight & Company. The History of the Dog: Its Origin, Physical and Moral Characteristics, and Its Principal Varieties (1845)

[lydekker1907-3] Lydekker, R.. The game animals of India, Burma, Malaya, and Tibet. London: R. Ward Limited (1907)

[4] Iyengar, A. (2005). „Phylogeography, genetic structure, and diversity in the dhole (Cuon alpinus)”. Molecular Ecology 14 (#8), 2281–2297. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2005.02582.x. PMID 15969714.

[mivart1890-5] Mivart, G. (1890), Dogs, Jackals, Wolves and Foxes: A Monograph of the Canidæ, London : R.H. Porter : Dulau, pp. 177–88

[6] Sumatran secrets start to be revealed by high altitude camera trapping - Fauna & Flora International. www.fauna-flora.org . [2017. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 26.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]