Szuhanek Oszkár

Szuhanek Oszkár
Született	1887 Tomest
Elhunyt	1972. május 5. (84-85 évesen) Temesvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sablon • Wikidata • Segítség

Szuhanek Oszkár (Tomest, 1887 – Temesvár, 1972. május 5.) bánsági magyar festő.

Élete

Temesvár hajdani polgármesterének, Telbisz Károlynak az ösztöndíjával került a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Ede, Ferenczy Károly és Hegedűs László tanítványa lett. Ezt követően négy éven át a párizsi Julian Akadémián Modigliani, A. Rodin, I. Meštrović, F. Léger, Alexander Archipenko művésztársa volt. A francia fővárosban rengeteg elismerésben részesült, sikeressé, kedveltté vált, munkásságát Julian-nagydíjjal jutalmazták.

Tanulmányait a római Medici Akadémián folytatta, majd tanulmányúton vett részt Európa nagyvárosaiban és Észak-Afrikában. Utazásainak élményeit impresszionista tájképeken örökítette meg. Temesvárott, Nagybányán, Nagyszebenben, Segesvárott és környékén festett, főként a szabadban. Portréi közül kiemelkedik A zöldségárus ember című alkotása, Rubletzky Géza szobrászművészt ábrázoló arcképe, továbbá önarcképei. Alkotásai 1907-től szerepeltek a budapesti Nemzeti Szalon kiállításain. Férfit ábrázoló portréja például a Műcsarnokban volt látható egy ideig, számos, Budapesten és Bukarestben kiállított műve díjat is nyert. Több ízben volt tárlata Temesvárott és Aradon, legutóbb 2008-ban a Béga-parti bánsági fővárosban. A romániai és magyarországi múzeumokon kívül festményeit moszkvai, párizsi és római képtárak, magángyűjtők őrzik.

Források

• Dunajecz László: Szuhanek Oszkár, Művészet, 1972. 9. sz.
• Szekernyés János: Ecsettel és palettával, Utunk, 1972/20.
• Annemarie Podlipny-Hehn ro: Banater Malerei vom 18. bis ins 20. Jahrhundert, Bucharest, 1984.
• Gurzó K. Enikő: Szászhúsz év magány, Művelődés, Kolozsvár, 2007.

További információk

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.