Szuhányi család (hiripi és ivácskói)
A Szuhányi család (hiripi és ivácskói) - Szatmár vármegye régi adományos nemes családainak egyike.
Története
[szerkesztés]Nyitra vármegyéből, Szuhány községből származó család, mely később Bars, Bereg és Szabolcs vármegyékbe is átszármazott.
A család tagjai közül Szatmár vármegyébe a családból Márton telepedett le. Márton volt a családból az, aki 1718-ban III. Károlytól, kapott címeres nemes-levelet.
Márton, a címerszerző 1718-ban és 1727-ben Szatmár vármegye főjegyzője, 1732-ben alispánja volt. Neje Perényi Éva bárónő volt. Márton fiai Antal és I. László 1765-ben királyi adományt nyertek Hiripre, melyen kívül a család még Csenger és Ivácskó községekben is birtokos volt, majd 1719-ben nemességét Bars vármegyében is kihirdették.
A Szuhányi család tagjai közül Márton, a Rákóczi-szabadságharc alatt Károlyi Sándor generális kedvelt embere volt.
Márton fiai közül:
- I. László - Szatmár vármegye alispánja.
- Antal - magyar királyi testőr.
I. László fia János előbb testőr, majd Szatmár vármegye főjegyzője és alispánja lett, később Debrecenben lett kerületi táblabíró. – Fiai közül I. Ferenc Szatmár vármegye főszolgabírája, ennek fia Lajos is szolgabíró volt. – II. László fia Mór, szintén szatmár-vármegyei szolgabíró. – Ferenc, az 1800-as évek ötvenes éveiben szatmár-vármegyei főszolgabíró. II. Ferenc, volt országgyűlési képviselő, ki Csengerben volt birtokos.
A család címerének leírása
[szerkesztés]Címer: kékben, zöld mező fölött, leveles, aranykoronán haránt keresztben átdugott egyenes kard és vörös zászló.
Sisakdísz: páncélos, 3 vörös strucctollas, nyíltsisakos vitéz, jobbjában arany jogart tart, balját csípőjén nyugtatja.
Takarók: vörösezüst, kékarany. [1]
Források
[szerkesztés]- Nagy Iván: Magyarország családai.
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye.