Ugrás a tartalomhoz

Szubszatellit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A művész elképzelése a Kepler-1625b I. exoholdról, amely a Kepler-1625b exobolygó körül kering. Elméletileg magának a Kepler-1625b-nek is lehet egy szubszattelitje.[1][2]

A szubszatellit, más néven szubhold, alhold, vagy informálisan holdhold, egy „hold holdja", vagy egy hipotetikus természetes hold, amely egy bolygó holdja körül kering.[3]

A Naprendszerben található természetes holdak empirikus vizsgálatából arra következtethetünk, hogy a szubszatellitek ritka, bár lehetséges elemei lehetnek a bolygórendszereknek. A Naprendszerben az óriásbolygókhoz a természetes szatellitek nagy gyűjteményei kapcsolódnak. Az észlelt exobolygók többsége óriásbolygó; ezek közül legalább az egyiknek, a Kepler-1625b-nek lehet egy nagyon nagy exoholdja, a Kepler-1625b I-nek nevezett, amely elméletileg birtokolhat egy alholdat.[2][4][5] Mindazonáltal, az ideiglenes Hold körüli pályán lévő, ember által indított műholdakon kívül a Naprendszerben vagy azon túl egyetlen jelentős szubszatellit sem ismert. A legtöbb esetben a bolygó árapályhatásai instabillá tennének egy ilyen rendszert.

Terminológia

[szerkesztés]

A tudományos irodalomban a szubszatellitekre alkalmazott kifejezések közé tartoznak az „alholdak” és a „hold-holdak”. A javasolt köznyelvi kifejezések közé tartozik a „moonito", a „moonettes" és a „moooons".[6]

Lehetséges természetes esetek

[szerkesztés]

Rhea

[szerkesztés]
Művészi koncepció a Rhea, a Szaturnusz holdja körüli gyűrűkről

A Szaturnusz Rhea nevű, természetes holdja körül lehetséges egy gyűrűrendszer észlelése.[7] Az ehhez kapcsolódó számítások pedig arra utalnak, hogy a Rhea körül keringő szatellitek stabil pályával rendelkezhetnek. A feltételezett gyűrűket keskenynek gondolták,[8] ez a jelenség általában a pásztorholdakhoz (más néven „terelőholdakhoz") kapcsolódik; azonban a Cassini űrszonda által készített célzott képek nem észleltek egyetlen, a Rheához kapcsolódó alholdat vagy gyűrűt sem, legalábbis a néhány milliméternél nagyobb részecskék szintjén, ami azt mutatja, hogy csekély esélye van a Rhea körüli egy gyűrűrendszer létezésének.[9]

Iapetus

[szerkesztés]

Azt is feltételezték, hogy a Szaturnusz Iapetus holdja a múltban rendelkezett egy alholddal; ez egyike annak a számos hipotézisnek, amely az égitest szokatlan egyenlítői gerincének eredete kapcsán vetődött fel.[10] Egy ősi, óriási becsapódás a Iapetusba hozhatott volna létre egy szubszatellitet. Mivel a Iapetus a Szaturnusz körül kötött tengelyforgású (mindig ugyanazt az oldalát fordítja a bolygó felé), az alhold pályája egészen addig lecsökkenhetett volna, amíg át nem lépte az Iapetus Roche-határát. (Ez az égitestektől mért azon kritikus távolság, amelyen belül az odakerülő természetes holdat darabokra szaggatják az árapályerők. A Szaturnusz gyűrűrendszere feltehetően hold vagy alhold szétdarabolódásával keletkezett.)[11] Így egy átmeneti gyűrűt alkothatott, amely azután becsapódhatott a Iapetusba, ahol egy gerincet alkotott. Egy ilyen forgatókönyv a többi óriásbolygó-holdakon is megtörténhetett volna, de ez csak a Iapetus és – talán – az Oberon esetében eredményezhette volna volna egy hegygerinc kialakulását a „késői nagy bombázás" után, és maradhatott volna fenn mind a mai napig.[12]

A Szaturnusz szabálytalan holdjai

[szerkesztés]

A fénygörbe-elemzés azt sugallja, hogy a Szaturnusz szabálytalan Kiviuq holdjának rendkívül elnyúlt, hosszúkás alakja van; és valószínűleg az érintkező bináris vagy akár a bináris holdak közé sorolható. A szaturnuszi szabálytalanok közül további jelöltek közé tartozik a Bestla, az Erriapus és a Bebhionn.[13]

Mesterséges alholdak

[szerkesztés]

Történelmi

[szerkesztés]

Sok űrszonda került már meg holdat, köztük az Apollo-program legénységet szállító járművei is. A jelenlegi ismereteink szerint (2022), egyik sem keringett más holdak körül. 1988-ban a Szovjetunió sikertelenül kísérelt meg két robotszondát kvázi pályára állítani a Mars Phobos nevű holdja körül.[14]

Jelenlegi

[szerkesztés]

A Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) a NASA 2009. június 18-án felbocsátott robot-űrhajója, amely jelenleg egy excentrikus poláris térképező pályán kering a Hold körül. A NASA jövőbeli Holdra irányuló emberi és robot-küldetésének tervezéséhez elengedhetetlenek az LRO által gyűjtött adatok. Az eszköz részletes térképezési programja a biztonságos leszállási helyeket azonosít, a potenciális erőforrások után kutat a Holdon, jellemzi a sugárzási környezetet, és kipróbál új technológiákat.

A CAPSTONE egy 2022 júniusában indult projekt. Egy 12 egységből álló CubeSat (kisméretű, 10x10x10 cm-es oldalú nanoműholdak) gyűjteményből áll, amelyeket néhány hónapig szállítottak a Holdra, ahova 2022 novemberében érkeztek meg. A CubeSat körülbelül 9 hónapot tölt majd a Hold közeli, egyenes vonalú halopályáján (NRHO). A CAPSTONE célja, hogy tesztelje és igazolja a tervezett jövőbeli Holdkapu (Lunar Gateway) NRHO-n (olyan halopálya, amely a két test közül a kisebbik közelében halad el, és közel stabil viselkedésű) mérhető életképességét és kommunikációs hatékonyságát.[15]

A jövőben tervezett mesterséges hold szatellitek

[szerkesztés]

A JUICE bolygóközi űrszondát 2023-ban bocsátották fel és 2032-ben áll majd a Ganümédész körüli pályára, az első olyan űrszondává válva ezáltal, amely a Földétől eltérő hold körül kering.

Ezenkívül a több ügynökség által támogatott Holdkapu (Lunar Gateway), ami egy emberi minősítésű űrállomás, építése 2024-ben kezdődik, egy közel egyenes vonalú halopályán (NRHO), elsősorban a NASA Artemis program későbbi Hold-küldetésének támogatására. A Lunar Gateway potenciálisan támogatni fogja a jövőbeni Marsra és távoli aszteroidákra irányuló küldetéseket is.

A szépirodalomban

[szerkesztés]
  • Az 51-es bolygón a címbeli bolygó körül 2 hold kering, Szaturnusz-szerű gyűrűrendszerekkel.
  • A Dumb Martian, John Wyndham novellája többnyire a Jupiter IV/II-n, a Callisto egyik alholdján játszódik (lásd Az idő magvai ).
  • A Star Warsban az Ajan Kloss holdnak két saját holdja van.[16]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Forgan. "The habitable zone for Earthlike exomoons orbiting Kepler-1625b". arXiv:1810.02712v1.
  2. ↑ a b (3 October 2018). "Astronomers Find First Evidence of Possible Moon Outside Our Solar System". Sajtóközlemény.
  3. ↑ Where is Earth's submoon? (angol nyelven). phys.org. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
  4. ↑ Drake. „Weird giant may be the first known alien moon - Evidence is mounting that a world the size of Neptune could be orbiting a giant planet far, far away.”, National Geographic Society, 2018. október 3.. [2018. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. október 11.) 
  5. ↑ Hubble finds compelling evidence for a moon outside the Solar System. Hubble Space Telescope, 2018. október 3. (Hozzáférés: 2018. október 11.)
  6. ↑ Daley. „If a Moon Has a Moon, Is Its Moon Called a Moonmoon? - A new study suggests it's possible some moons could have moons and the internet wants to give them a name—but scientists have yet to actually find one”, Smithsonian, 2018. október 11. (Hozzáférés: 2020. szeptember 10.) 
  7. ↑ (2008. március 7.) „The Dust Halo of Saturn's Largest Icy Moon, Rhea”. Science 319 (5868), 1380–1384. o. DOI:10.1126/science.1151524. PMID 18323452. (Hozzáférés: 2018. október 12.) 
  8. ↑ Hecht: Saturn satellite reveals first moon rings. New Scientist, 2008. március 6. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  9. ↑ Tiscareno (2010. július 1.). „Cassini imaging search rules out rings around Rhea”. Geophysical Research Letters 37 (14), L14205. o. [2010. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1029/2010GL043663. 
  10. ↑ Fitzpatrick, Tony: How Iapetus, Saturn's outermost moon, got its ridge. Washington University in St. Louis, 2010. december 13. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  11. ↑ vilaglex - Kislexikon. www.vilaglex.hu. (Hozzáférés: 2024. szeptember 2.)
  12. ↑ Dombard (2012. december 7.). „Delayed formation of the equatorial ridge on Iapetus from a subsatellite created in a giant impact”. Journal of Geophysical Research: Planets 117 (E3). DOI:10.1029/2011JE004010. 
  13. ↑ Denk, T.. The Irregular Satellites of Saturn, Enceladus and the Icy Moons of Saturn. University of Arizona Press, 409–434. o.. DOI: 10.2458/azu_uapress_9780816537075-ch020 (2018. december 7.). ISBN 9780816537488 
  14. ↑ Edwin V. Bell II: Phobos Project Information. NASA Space Science Data Coordinated Archive. NASA, 2016. április 11. (Hozzáférés: 2018. október 15.)
  15. ↑ Figliozzi: CAPSTONE Spacecraft Launch Targeted No Earlier Than June 6. NASA, 2022. május 20. (Hozzáférés: 2022. május 25.)
  16. ↑ Hidalgo, Pablo. Star Wars: The Rise of Skywalker: The Visual Dictionary. DK Publishing (2019. december 20.). ISBN 9781465479037 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Subsatellite című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szubszatellit”