Szozopol
| Szozopol (Созопол) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Bulgária | ||
| Megye | Burgasz | ||
| Rang | város | ||
| Irányítószám | 8130 | ||
| Körzethívószám | 0550 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4806 fő (2024. márc. 15.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 0 m | ||
| Terület | 21,11 km² | ||
| Időzóna | EET, EEST | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 27° 41′ 40″42.418717°N 27.694322°EKoordináták: é. sz. 42° 25′ 07″, k. h. 27° 41′ 40″42.418717°N 27.694322°E | |||
| Szozopol weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szozopol témájú médiaállományokat. | |||
Szozopol (bolgárul: Созопол; görögül: Σωζόπολη (Szozópoli), Σωζόπολις (Szozópolisz); törökül: Süzebolu) város Bulgáriában, a Fekete-tenger partján, Burgasz megyében. Szozopol kistérség székhelye. Burgasztól 35 km-re délkeletre található.
Szozopol a görög Apollónia városállamból emelkedett ki, és Neszebarral együtt Bulgária egyik legrégebbi városa. Szozopol az ókortól a 17. századig virágzó kereskedőváros volt. Bortermelő és halászváros hírében állt, és fontos kikötője volt a Trákiából származó gabona átrakodásának. A késő ókortól kezdve a város püspökséggé fejlődött, amely a középkorban több kolostorért is felelős volt a városban és a környéken. Az ókortól a 20. század első negyedéig Szozopol túlnyomórészt görög lakosságú város volt.
Szozopol strandjai, valamint kulturális és történelmi épületei miatt jelentős turisztikai célpont.
Fekvése
[szerkesztés]A szárazföldön Csernomorec, Ravadinovo és Djuni településekkel határos. A tengeren északról a Szent János-sziget és a Szent Péter-sziget veszi körül.
Éghajlata
[szerkesztés]Szozopol és a környező területek éghajlata száraz és mérsékelt kontinentális, tengeri időjárási hatásokkal. A tél melegebb, mint a szárazföldön, de szelesebb. A nyár forró, de még mindig kellemes, köszönhetően a tenger közelségének, állandó szellővel. Júliusban a napi középhőmérséklet 29 °С, a tenger hőmérséklete 25 °C. A tengeri hatás miatt az ország többi részéhez képest enyhébb az éghajlat, így a tél és a tavasz rövidebb, a nyár és az ősz pedig hosszabb. Télen az északnyugati, délnyugati szél uralkodik. A nyári hónapokban április-szeptember között a keleti szél uralkodik, állandó szellőt hoz, melynek átlagsebessége nappal 3–6 m/s, éjszaka 1–2 m/s. Az ország többi részéhez képest alacsony a csapadékos napok száma; 17-28 nap eső nélkül nyáron és ősszel, 14-15 nap télen és tavasszal.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 8,2 | 10,2 | 12,5 | 17,2 | 23,5 | 27,1 | 29,8 | 29,7 | 26,1 | 21,5 | 15,5 | 10,2 | 19,3 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 2,7 | 4,8 | 8,5 | 13,5 | 19,2 | 23,1 | 26,3 | 25,8 | 21,7 | 17,2 | 11,1 | 6,5 | 15,1 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 1,2 | 2,3 | 5,7 | 9,2 | 14,2 | 18,1 | 21,5 | 21,5 | 17,1 | 13,6 | 7,3 | 2,8 | 11,3 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 48 | 43 | 39 | 47 | 47 | 45 | 36 | 28 | 45 | 52 | 73 | 62 | 565 |
| Havi napsütéses órák száma | 95 | 118 | 171 | 226 | 261 | 302 | 324 | 295 | 245 | 181 | 107 | 76 | 2401 |
| Forrás: Weather2Travel [2] | |||||||||||||
Története
[szerkesztés]Elnevezése
[szerkesztés]A várost görög alapítói Apollóniának nevezték el Apollón isten tiszteletére, akit itt gyógyítóként tiszteltek. Megkülönböztetésül a többi hasonló nevű településtől Apollonia Pontica (Ἀπολλωνία ἡ Ποντική, azaz "Apollónia a Fekete-tengernél") és Apollonia Magna ("Nagy Apollónia") néven volt ismert.[3] Az első században Szozopolisz (Σωζόπολις) néven kezdett megjelenni az írásos feljegyzésekben, ami görögül "üdvösség/megváltás városát" jelent. Az oszmán uralom alatt a várost Sizebolu, Sizeboli vagy Sizebolou néven ismerték. 1878-tól az oszmán uralom vége óta a város bolgár neve Szozopol.[4]
Várostörténet
[szerkesztés]A Szozopoli-öböl Európa egyik legrégebben lakott vidéke. Az első település az i. e. 4. évezred vége és a 3. évezred eleje között keletkezett és egyes kutatók a várnai kultúra részének tekintik. A várost i. e. 610-ben alapították a kis-ázsiai Milétoszból érkező ión telepesek, mint az egyik legkorábbi görög kolóniát a Fekete-tenger térségében. Szülővárosuk védőistenéről Apollónról nevezték el. Apollónia görög polisz történelme során autonóm városállam maradt. Hamarosan élénk kereskedelmet bonyolított le a kis-ázsiai görög városokkal és i. e. 5. századtól Athénnal is. Felvirágzását a trákokkal való közvetítő kereskedelemnek köszönhette. Pénzverése i. e. 430 körül kezdődött: ezüst- és bronzérméket vertek.
I. e. 71-ben, a kereskedés visszaesése után a kézműiparral foglalkozó várost a Fekete-tenger partján terjeszkedő Marcus Lucullus Makedóna provincia helytartójának római légiói foglalták el. Kirabolták és felégették, a híres Apollón-szobrot a győzelem jeleként Rómába szállították. Miután a város római uralom alá került, befolyása csökkent. Trákia római provinciához, a Diocletianus alatti birodalmi reformot követően pedig a Trákiai egyházmegyéhez csatolták. A Via Pontica Apollonia közelében haladt.[5]
A birodalom 395-ös felosztásával Apollónia a Bizánci Birodalom része lett, és a fővároshoz, Konstantinápolyhoz való közelsége miatt megújult a gazdasági fellendülés. Gabonakikötőként fontos szerepet játszott Konstantinápoly ellátásában. A kikötővárost a bizánci–bolgár háborúk során többször használták a bizánciak bevetési területeként a bolgárok ellen, akik a 708-as ankhialoszi csata után Szozopolisz trák hátországát irányították.[5] A várost 812-ben valószínűleg Krum bolgár kán hódította meg, és először lett része a Bolgár Birodalomnak, ezt követően az első bolgárok és szlávok telepedtek meg a városban.[6]
A 815-ös béke után a város ismét bizánci lett, és a korábban elmenekült bizánci lakosság egy része visszatért. 917-ben a Bolgár Birodalom és a Bizánci Birodalom határa ismét megváltozott, amikor I. Simeon meghódította az összes bizánci tengerparti várost, így Szozopoliszt is. 967-ben II. Niképhorosz bizánci császár visszahódította a várost a Bizánci Birodalom számára.[5] A középkorban a várost többször is a magas bizánci méltóságok száműzetési helyeként használták.[7]
A Latin Császárságot 1204-ben alapították a negyedik keresztes hadjárat során. Kaloján bolgár cár seregei az 1205. április 14-én Drinápoly közelében vívott csatában legyőzte az I. Balduin vezetése alatt álló keresztes sereget. A cár hatalmas túlerőben volt a császáriakkal szemben, a császár pedig fogságba esett. 1205 júniusában a bolgár cár börtönében halt meg. Ezt követően Balduin testvére, Henrik hadjáratot indított Trákia ellen. 1206-ban meghódította a területet, de kudarcot vallott, amikor Szozopoliszt ostromolta.[8] Konstantinápoly 1261-es visszafoglalása után 1263-ban sikerült a Bizánci Birodalomnak visszahódítani a várost. A bolgár és a bizánci birodalom közötti béke 1308-ban jött létre mikor Teodor Szvetoszláv bolgár cár és IX. Mikhaél bizánci császár lánya Palaiologosz Teodóra házasságot kötött a szozopoliszi Szent János-sziget Keresztelő János-kolostorában.[5]
Konstantinápoly 1453-as eleste után Szozopoliszban, Meszémbriában telepedtek le a Konstantinápolyból elmenekült nemesi családok, valamint bizánci kereskedők. Az egykori császári dinasztiák tagjai továbbra is támogatták a kolostorokat és a bennük folyó tanítást. A bizánci nemesi és kereskedőcsaládok leszármazottai gazdagságuk révén befolyást szereztek az Oszmán Birodalomban, és tovább népszerűsítették a Szozopolisz környéki kolostorokat és iskolákat. 1593-ban a Keresztelő János-szigeti kolostorában 150 szerzetes élt és dolgozott. A pátriárkának alárendelt kolostorok függetlensége, valamint a szozópoliszi, meszémbriai családok befolyása bizonyos fokú autonómiát biztosított az ottani görög lakosságnak.[5]
Az 1610-es és 1620-as években, továbbá az 1620–21-es lengyel–török háború kapcsán a partvidéket többször is kifosztották a kozákok. 1623-ban a kalózok szerzeteseket és városlakókat ejtettek túszul, és elbarikádozták magukat Keresztelő János kolostorában. 1629-ben, miután kiűzték a kalózokat, a törökök lerombolták az erődfalak nagy részét, mind a 30 városi templomot és Szozopol környékén az összes kolostort, a Szent Anasztázia-kolostor kivételével. A szerzeteseket ezután a Konstantinápoly melletti Halki szigetén lévő Szűz Mária kolostorba telepítették át.[9][10]
Az 1629-es pusztulás után a város szellemi és közigazgatási központként való jelentősége csökkent. Körülbelül száz évvel később Szozopolt végül Burgasz, mint regionális központot kiszorította. Az 1828–29-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi béke ismertté vált, hogy a városnak az Oszmán Birodalomban kell maradnia, sok lakos elmenekült az előrenyomuló törökök elől.[11]
Miután Bulgária 1878-ban felszabadult a török uralom alól, Szozopol a Törökország fennhatósága alatt álló autonóm Kelet-Rumélia tartományhoz tartozott, majd 1885-ben került vissza a Bolgár Fejedelemséghez.[9] Az elkövetkező néhány évben egyre több bolgár menekült telepedett le Szozopolban Kelet- és Nyugat-Trákiából. Az 1906-os görögellenes pogromok után a városban bezárták és kisajátították a görög intézményeket, köztük a templomokat, a könyvtárat és a görög iskolát. A következő évtizedekben a teljes görög városi lakosság kivándorolt.[9]
1925 és 1927 között Szveti Kirik-szigetén az árvák tengerészeti iskolájának építése kapcsán létrejött a szárazföldi kapcsolat a szárazfölddel. Az iskola 1936-ig működött. 1936 és 2005 között a szigetet a bolgár haditengerészet bázisaként használták, és az iskolát haditengerészeti akadémiává bővítették.
A második világháború után a pártállami vezetés alatt a bolgárok, majd később a keleti blokk többi országának lakosai kedvelt nyaralóhelyévé fejlődött a város. Festői fekvésének köszönhetően az 1980-as években bolgár művészek telepedtek le a kikötővárosban. 1984-ben pedig megrendezték az első Apollónia Művészeti Fesztivált.
Népesség
[szerkesztés]
A népesség változása részben a település területének változásából adódik.
|
|
|
Az adatok forrás:[13]
- népszámlálások (¹),
- becslések (²)
- a statisztikai hivatalok hivatalos frissítései (³).
Látnivalók
[szerkesztés]- Óváros
- Szent János- és Szent Péter-sziget
- Déli erődfal és a Torony Múzeum
- Régészeti Múzeum
- Szveta Bogorodica-templom (Szűz Mária-templom) – 17. század
- Szent Zoszim-templom (1857)
- Szent György-templom (1860)
- Cirill és Metód-templom (1888)
Híres személyek
[szerkesztés]- Apollóniai Diogenész (Kr. e. 499 – 428) ókori görög természetfilozófus
- XII. János (?–1308 után) konstantinápolyi pátriárka (1294–1303)
- Dimítriosz Várisz (?–1821) görög forradalmár
- Jórgosz Gunarópulosz (1889–1977) görög művész
- Ljuben Petkov (1939–2016) bolgár író
- Szvetoszlav Sivarov (1944–) bolgár politikus, agrár- és élelmiszeripari miniszter
- Bozsidar Dimitrov (1945–2018) bolgár történész, politikus
Képgaléria
[szerkesztés]-
Tengerpart -
Ókori romok -
Régi faépületek -
Óváros -
Óváros -
Óváros
Irodalom
[szerkesztés]- Lambros Kamperidis: The Greek monasteries of Sozopolis. XIV – XVII centuries. Institute for Balkan Studies, Thessaloniki, 1993.
- Peter Soustal: Thrakien (Thrake, Rhodope und Haimimontos) (= Tabula Imperii Byzantini. Band 6). Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1991, ISBN 3-7001-1898-8. S. 454–455.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.grao.bg/tna/t41nm-15-03-2024_2.txt
- ↑ Sozopol climate guide. weather2travel.com. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
- ↑ Pomponius Mela 2, 22 teljes szöveg.
- ↑ Catholic Encyclopedia – Sozopolis (angol nyelven). catholicity.com. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
- ↑ a b c d e Kamperidis, 21–29 o.
- ↑ Soustal, Thrakien
- ↑ Anna Komnéné: Alexias 2, 3; 3, 72.
- ↑ Akve Khalide – Therma, the city of the hot mineral baths Burgas, Bulgaria. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ a b c d e Artikel Sozopol (angol nyelven). Encyclopaedia of the Hellenic World, Black Sea
- ↑ Kamperidis, S. 31–39; K. Konstantinides: Η Απολλωνία. Σωζόπολις νυν καλούμενη. In: Thrakikia 3 (1932) S. 166; Г. Луков: Княз Фердинанд и Мария Луиза – дарители на Созопол. In: Море 4 (1996) S. 18–19.
- ↑ Karajotow/Rajtschewski/Iwanow, S. 95–98.
- ↑ Theodora Dragostinova: Between Two Motherlands. Nationality and Emigration Among the Greeks of Bulgaria, 1900–1949, Cornell University Press, 2011, 1.277 Griechen und 2.842 Bulgaren;
- ↑ Nationales Statistikamt: Einwohnerzahlen von Sosopol nach Jahr (bolgár nyelven)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sosopol című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
| Burgasz | Fekete-tenger | Fekete-tenger |
| Csernomorec |
|
Fekete-tenger |
| Ravadinovo | Primorszko | Fekete-tenger |
