Szonóra
A Szonóra[1] latin eredetű női név, jelentése: csengő, zengő hangú.[2]
Gyakorisága
[szerkesztés]Először valószínűleg Puccini Nyugat lánya című operájában fordult elő. Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között.[2][3][4]
Névnapok
[szerkesztés]Híres Szonórák
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)