Ugrás a tartalomhoz

Névadás Magyarországon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A névadás Magyarországon hosszú történelmi és kulturális hagyományokra tekint vissza. A magyar nevek általában két részből állnak: egy családnévből és egy utónévből (keresztnévből), ebben a sorrendben. Ez a gyakorlat eltér a legtöbb európai országétól, ahol az utónév megelőzi a családnevet.[1]

Történelmi áttekintés

[szerkesztés]

A magyar névadási szokások alakulása szorosan összefügg a magyar történelem és kultúra fejlődésével:

  • A honfoglalás korában és az azt követő évszázadokban az egynevűség volt jellemző.
  • A 13-14. századtól kezdve jelentek meg a kéttagú nevek, amelyek fokozatosan váltak általánossá.
  • A 16-17. századra alakult ki a ma is használatos családnév + utónév szerkezet.[1]

Családnevek

[szerkesztés]

A magyar családnevek kialakulása a 14-15. századra tehető. A családnevek eredetük szerint több csoportba sorolhatók:

  • Apanévi eredetű nevek (pl. Péter, Mihály)
  • Foglalkozásnevek (pl. Szabó, Molnár)
  • Tulajdonságra utaló nevek (pl. Nagy, Kis)
  • Származási helyre utaló nevek (pl. Szegedi, Budai)
  • Nemzetiségre utaló nevek (pl. Német, Horvát)[1]

A családnevek öröklődése a 18. században vált törvényileg szabályozottá Magyarországon.[1]

Utónevek (keresztnevek)

[szerkesztés]

Az utónevek választása Magyarországon szabályozott folyamat. A szülők csak olyan nevet adhatnak gyermeküknek, amely szerepel a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított hivatalos utónévjegyzékben, vagy külön engedélyt kaptak a név használatára.[2] Az utónevek csoportosítása eredetük szerint:

  • Magyar eredetű nevek (pl. Árpád, Csilla)
  • Keresztény nevek (pl. János, Mária)
  • Más nyelvekből átvett nevek (pl. Henrietta, Erik)
  • Újkeletű nevek (pl. Míra, Nolen)[3]

Névadási trendek

[szerkesztés]

A névadási szokások folyamatosan változnak Magyarországon. Néhány jellemző trend:

  • Régi magyar nevek újbóli népszerűsége (pl. Zalán, Csenge)
  • Külföldi eredetű nevek terjedése (pl. Kevin, Kiara)
  • Ritka és egyedi nevek keresése
  • Második vagy harmadik keresztnév adása[3]

Jogi szabályozás

[szerkesztés]

A névadást Magyarországon törvények és rendeletek szabályozzák:

  • A családi név öröklődését és az utónév választását az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény szabályozza.
  • A hivatalos utónévjegyzéket a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete gondozza.
  • Új név felvételét vagy névváltoztatást a belügyminisztérium engedélyezhet.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
  2. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete: Utónévkereső
  3. a b Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.
  4. 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról