Szokol Vilibáld
| Szokol Vilibáld | |
| Született | 1888. július 7. Budapest |
| Elhunyt | 1963. november 10. (75 évesen)[1] Budapest |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szokol Vilibáld, névváltozatok: Villibald, Willibald (Budapest, 1888. július 7.[2] – Budapest, 1963. november 10.)[3] festő.
Pályafutása[szerkesztés]
Szülei Szokol József vasesztergályos és Vaith Teréz.[2] Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Az államtudományi doktorátus elnyerése után a budapesti postaigazgatóságnál teljesített szolgálatot 1906-tól 1919-ig, amikor postatitkári rangban nyugdíjba ment. Közben elvégezte a Keleti Akadémiát. Nyugdíjaztatása után 1923-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, ahol Böhm János és Balló Ede mesterek vezetése mellett tanult. 1923. augusztus 3-án Budapesten feleségül vette Riedel Olga Irént.[4] 1923-tól önálló műteremmel rendelkezett. Először 1924-ben a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán szerepelt, ahol a Fray Emmy c. tanulmányfejjel tűnt fel.
Mint portréfestő közéleti kiválóságaink egész sorát örökítette meg. Jelentékenyebb művei: Horthy Miklós kormányzó, József és Albrecht királyi hercegek, gróf Ráday Gedeon, Niczky Andrásné grófnő, Vass József miniszter, Majláth Gusztáv püspök és mások arcképei. Szokol festette a budapesti karmeliták és dömsödi templom oltárképeit. A Képzőművészek Országos Egyesületének rendes tagja, a Kupeczky Társaság alapító tagja volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930) 1048. old.
- Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) 515. old.
- Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942) 5701. old.
- Kieselbach.hu