Ugrás a tartalomhoz

Szojuz TMA

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–TMA
A Szojuz TMA–7 jelzéssel repült Szojuz TMA típusú űrhajó
A Szojuz TMA–7 jelzéssel repült Szojuz TMA típusú űrhajó
Általános adatok
Ország Oroszország
Rendeltetésszemélyzet szállítása űrállomásokhoz
Első repülés2002. október 30.
Utolsó repülés2011. november 14.
Küldetések száma22
Űrhajósok3 fő
Műszaki adatok
HordozórakétaSzojuz–FG
Hossz6,98 m
Átmérő2,72 m
Hasznos térfogat9 m³
Össztömeg6320 kg t
Élettartam14 nap (önállóan), 200 nap (űrállomással)

A Szojuz TMA (GRAU-kódja: 11F732)[1] orosz ötödik generációs űrhajó, a Szojuz űrhajócsalád egyik modellje. 2002–2011 között használták a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kiszolgálására.

Története

[szerkesztés]

Az ISS kiszolgálására tervezett Szojuz T űrhajón alapul, annak modernizált, továbbfejlesztett változata (a típusjelzésben a T a transzportniij, magyarul „szállító”, az M a mogyificirovannij, magyarul „módosított”, az A az antropometricseszkij, magyarul „embermértékű” kifejezésekre utal).

A Szojuz TM szállító űrhajókat váltotta fel. Az első személyzettel végrehajtott repülés a Szojuz TMA–1 volt, melyet 2002-ben hajtottak végre. A típus utolsó indítására 2011. november 14-én került sor Szojuz TMA–22 jelzéssel. Évente átlagosan 1–2 Szojuz–TMA űrhajót indítottak

Háromszemélyes szállító és mentőűrhajó. A Columbia űrrepülőgép katasztrófája miatt bekövetkezett eszközhiányos időben az egyetlen szállítóeszköz volt az ISS kiszolgálására. A NASA kérésének megfelelően nagyobb mozgásteret alakítottak ki a személyszállításnál. Az új, nagyobb üléseknek köszönhetően a személyzet tagjainak lehetséges magassága az eddigi 164–184 cm-ről 150–190 cm-re, lehetséges tömege 56–86 kg-ról 50–95 kg-ra bővült. Az űrhajósokon kívül 100 kg hasznos terhet tudott szállítani az állomásra, vissza 50 kg-ot.

A Hehs Ákos által kidolgozott elméleti és technikai ejtőernyők elveit alkalmazzák az űreszközök, űrhajók visszatérő eszközeinél. Továbbfejlesztett (anyagváltás, ereszkedési sebesség csökkentése) ejtőernyős felszerelést rendszeresítettek. A földet érést segítő fékezőrakéták számát négyről hatra növelték. A Szojuz–TMA–5-től a visszatérőkabin üzemanyagrendszerének korszerűsítése 270 napra növelte az űrhajó élettartamát.

2009-től a régi Argon–16 (1970-ben a Szojuz T űrhajókban rendszeresítették) analóg számítógép helyett az új CVM–101-es, 9-szer könnyebb és kisebb digitális rendszer váltotta fel. Az új számítógép miatt a GRAU-kódja 11F732A47-re változott. A CVM–101 számítógép alkalmazásával a KSZ–020M számítógép átkerült a visszatérő egységbe.

Műszaki jellemzői

[szerkesztés]

Az RKK Enyergija vállalat fejlesztette ki és gyártja. Üzemeltette az Orosz Légügyi és Űrügynökség (Roszaviakoszmosz), 2004-től az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz).

A Szojuz űrhajók felépítését követte. Három fő része az orbitális modul, a visszatérő modul, valamint a műszaki-kiszolgáló modul.

Orbitális modul

[szerkesztés]

Formája két félgömbből és a köztük lévő hengeres részből tevődik össze. Legnagyobb átmérője 2,2 m, hossza 3,29 m, belső térfogata 6,6 m3 – ebből 4 m3 a legénységi rész. Elektromosáram-igénye átlagosan 0,6 kW. Biztosított a klíma (WHO – система жизнеобеспечения [СЖО]), a WC (ASU – ассенизационно-санитарное устройство [АСУ]). Elöl található a hermetikusan záródó ajtó, ami az űrállomásra történő átszállást segíti elő (ССВП – система стыковки и внутренного перехода). Egy aktív rendszer az űrállomásra történő automatikus dokkolás elősegítésére (ССВП – система стыковки и внутренного перехода). A kabinhoz a Kursz rendszer két antennája csatlakozik. A maximális önálló repülés 14 nap, az űrállomáshoz kapcsolt állapotban 6 hónap (200 nap).

Visszatérő modul

[szerkesztés]

Formája lekerekített csonkakúp, hossza 2,14 m, legnagyobb átmérője 2,2 m, belső térfogata 3,85 m3. Felépítésére jellemző egységek: a három ülés típusa Kazbek-UM (Казбек-УМ); a fedélzeti számítógép a KSZ-020M (КС-020М); a navigációs rendszer (СУДН – система управления движением и навигацией); a gyorsulásmérő (БИЛУ – блок измерения линейных ускорений); Kaktusz-2V magasságmérő (Кактус-2В); Neptun-ME raktér (Нептун-МЕ) beépített mikroprocesszorok, két képernyő, oxigéntartályok, rakománykonténerek, élelmiszer és víz. Az elején kialakított 60 cm-es rekeszben van az ejtőernyő (a főernyő 1000 m2-es, a biztosító ernyő 570 m2-es). Visszatérő felületét hővédő bevonat (EVTI – [ЭВТИ экранно-вакуумная теплоизоляция]) borítja. Alul van elhelyezve a 6 darab fékező rakétamotor (4 darab [ДМП – двигатель мягкой посадки], valamint 2 darab módosított [DMP-M <= ДМП-М]).

Műszaki modul

[szerkesztés]

A modul három részből áll. Az átmeneti rész rácsos, 5 pirotechnikai zár teszi lehetővé a visszatérő modul leválasztását. A modul zárt részének átmérője 2,1 m, magassága 0,5 m, belső térfogata 2,2 m3. A zárt részben van elhelyezve az irányítási és navigációs rendszer, elektromos berendezés, telemetriai és irányító rendszer. A hajtóműrész hengeres, átmérője 2,1 m, az alsó kúpos gallér átmérője 2,72 m. Főhajtómű (KDU – корректирующая двигательная установка [КДУ]), 14 darab korrekciós fúvóka (DPO – двигатели причаливания и ориентации [ДПО]) tájoláshoz és stabilizáláshoz. Biztosított a hőszabályozó rendszer. Napelem alkalmazása esetén a zárt részhez 2 darab 10,6 m fesztávolságú energiaforrás van erősítve.

Hordozórakéták

[szerkesztés]

A Szojuz TMA űrhajók indításához a Szojuz–FG hordozórakétát használták.

Repülések

[szerkesztés]

Szojuz TMA–1; Szojuz TMA–2; Szojuz TMA–3; Szojuz TMA–4; Szojuz TMA–5; Szojuz TMA–6; Szojuz TMA–7; Szojuz TMA–9; Szojuz TMA–9; Szojuz TMA–10; Szojuz TMA–11; Szojuz TMA–12; Szojuz TMA–13; Szojuz TMA–14; Szojuz TMA–15; Szojuz TMA–16; Szojuz TMA–17; Szojuz TMA–18; Szojuz TMA–19; Szojuz TMA–20; Szojuz TMA–21; Szojuz TMA–22;

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Szojuz–T. a Szojuz–TM és a Szojuz–TMA GRAU kódja azonos.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szojuz_TMA&oldid=26630055”