Szojuz–18A
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Szojuz–18A | |||||
| Szaljut-program | |||||
 | |||||
| A Szojuz–18–1 személyzete szovjet postai bélyegen | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram | ||||
| Hívójel | Ural | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1975. április 5. 10:02 UTC | ||||
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér | ||||
| Keringések száma | (nem állt pályára) | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1975. április 5. 11:26:21 UTC | ||||
| helye | Altaj-hegység | ||||
| Időtartam | 21 perc 27 mp | ||||
| Űrhajó tömege | 6830 kg | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–18A témájú médiaállományokat. | |||||
A Szojuz–18A, vagy Szojuz–18–1 (oroszul: Союз–18–1) kétszemélyes Szojuz 7K–T típusú űrhajó. Az űrhajó szállította volna a Szaljut–4 űrállomás második személyzetét.
Küldetés
[szerkesztés]Feladata lett volna az űrállomásra tervezett szakmai program végrehajtása, a hosszútávú űrrepülés idejének további (60 napra) növelése. Csillagászati, orvosi, légkörkutatási, földmegfigyelési, navigációs és biológiai feladatok végrehajtása.
Jellemzői
[szerkesztés]Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Enyergija im. Sz.P. Koroljov <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1975. április 5-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta volna Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos tömege 6830 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz–14 napelemszárnyak nélküli változata. Az indítórakéta III. fokozatának égéstechnikai hibája miatt nem tudott a terv szerinti pályára állni. Szuborbitális repülési pályán mozgott. Ebben a felszállási szakaszban az űrhajósok semmit sem tudtak tenni, a folyamat teljesen automatikusan zajlott. Az automatika giroszkópja a pályától való 10°-os eltérés miatt megszakította a repülést, beindította a leválasztó pirotechnikai eszközöket. A mentőrakéta-rendszer tökéletesen működött. A Szojuz űrhajó egységei, a keringő egység és a műszaki egység levált a visszatérő egységről, és az megkezdte a kényszerleszállást. Az űrhajó nagy g-terheléssel járó, meredek zuhanásba kezdett mintegy 192 km-es magasságból. Az űrhajósok mindössze 400 másodpercig voltak a súlytalanság állapotában, majd 20,6 g terheléssel járó, életveszélyes zuhanást éltek át. Összesen 21 percet és 27 másodpercet töltött a világűrben.
A visszatérő egység belépett a légkörbe, és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedéssel – szállt le. Gorno-Altajszk városától délnyugatra Nyugat-Szibériában, mintegy 1500 kilométerre Tyuratamtól, a (Bajkonuri űrrepülőtértől) ért Földet. A mentőcsapatok 30 perccel később lokalizálták az űrhajót, és nem sokkal később kimentették a személyzetet.
Ez volt az addigi leghosszabb szuborbitális, emberes repülés; a legrövidebb szovjet, emberes űrrepülés; és a legrövidebb emberes űrrepülés.
Személyzet
[szerkesztés]- Vaszilij Grigorjevics Lazarev, parancsnok
- Oleg Grigorjevics Makarov, fedélzeti mérnök
Források
[szerkesztés]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- (1975) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1975. XXVIII. évfolyam 5. szám.
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
További információk
[szerkesztés]- Szojuz–18A. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–18A. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–18A. zarya.info. [2019. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–18A. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
