Szmolenszki légi katasztrófa

Szmolenszki légi katasztrófa
A Lengyel Légierő kormányzati Tu–154M repülőgépe repülés közben még 2008-ban
Adatok
Dátum	2010. április 10., 10:56 körül (moszkvai idő szerint)
Ország	Oroszország
Helyszín	Szmolenszki katonai repülőtér, Oroszország
Indulási állomás	Varsó-Chopin repülőtér, Varsó, Lengyelország
Célállomás	Szmolenszki katonai repülőtér, Szmolenszk, Oroszország
Halottak	96
Sebesültek	0
Túlélők	0
Repülőgép
Repülőgép	Tu–154
Üzemeltető	Lengyel Légierő
Lajstromjel	101
Utasok	89
Személyzet	7
Térkép
Szmolenszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 49′ 28″, k. h. 32° 03′ 03″54.824488888889, 32.050877777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Szmolenszki légi katasztrófa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A szmolenszki légi katasztrófa 2010. április 10-én történt, amikor a Lengyel Légierő 101-es oldalszámú Tu–154M utasszállító repülőgépe Oroszországban, a szmolenszki katonai repülőtér közelében lezuhant. A gép fedélzetén a lengyel elnök, Lech Kaczyński, valamint az ország politikai és katonai vezetésének számos tagja utazott a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésre. A repülőgép 96 utasa közül senki sem élte túl a katasztrófát.

A katasztrófa

Moszkvai idő szerint 10:56, magyar idő szerint 08:56 órakor zuhant le a gép, a lengyel elnökkel a fedélzetén. Kaczyński a katyńi vérengzés 70. évfordulójának alkalmából tartott megemlékezésre igyekezett a lengyel delegáció társaságában. Dmitrij Medvegyev orosz elnök azonnal vizsgálatot rendelt el egy Vlagyimir Putyin miniszterelnök vezette különbizottság felállításával. A szerencsétlenség a repülőtértől 400 méterre történt. A Szmolenszki terület kormányzója, Szergej Antufjev megerősítette egy orosz hírcsatornának, hogy a katasztrófát senki sem élte túl. Az orosz hírügynökségek jelentései szerint a személyzet hibáját sem zárják ki mint a baleset okát. A holttesteket Moszkvába szállították azonosítás végett, és még aznap délután megtalálták Kaczyński holttestét is.

A baleset okai

A gép útvonala

A lezuhant Tu–154-es roncsai a Szmolenszk melletti erdőben

A repülőgép leszakadt hajtóművei

A balesetet az első vélemények szerint az okozta, hogy a légi irányítás és a repülőtér műszerezettségének korlátai ellenére a sűrű ködben a leszállást megkísérlő repülőgép az ereszkedés során túl gyorsan süllyedt (a talajt futópálya eleje előtt érte el), és hozzáért a szmolenszki katonai repülőtér melletti erdő fáinak koronájához. A repülőtér nem rendelkezett műszeres leszállító rendszerrel, mivel 2009 decemberéig csak katonai bázisként működött. Az irányítás hiába javasolta a kapitánynak, hogy ne Szmolenszkben, hanem Minszkben vagy Moszkvában landoljon, ő mégis megkísérelte a leszállást. Habár az első jelentések még négy leszállási kísérletet valószínűsítettek, valójában csak egy történt. A süllyedés közben a repülőgép hozzáért a fák csúcsához, majd a futópályától körülbelül 400 méterre lezuhant. Az elmondások szerint a 26 éves repülőgép jó állapotban volt, előtte egy évvel újították fel. A tragédiát – egyes feltételezések szerint – az okozhatta, hogy a személyzet nem ismerte eléggé a szovjet típus azon tulajdonságát, miszerint ferdéből vízszintesbe hozva a megkezdett ereszkedés során nagyon hirtelen felgyorsul a süllyedés mértéke.

2008 augusztusában a gép egy másik kapitányának már volt konfliktusa Lech Kaczyńskival, mert az orosz–grúz háború idején biztonsági okok miatt a háború sújtotta Tbiliszi helyett az attól 350 km távolságban levő azerbajdzsáni Gandzsában (azeri írással Gəncə) szállt le, a fedélzeten lévő Kaczyński (aki elnökként a fegyveres erők főparancsnoka, azaz a gép kapitányának is elöljárója) határozott utasítása ellenére. Lech Kaczyński akkor emiatt parancsmegtagadással vádolta. Említésre méltó az is, hogy ennek a járatnak a másodpilótája volt az a pilóta, aki a 2010-ben lezuhant járat kapitányaként szolgált.

Az első értesülések szerint a balesetben szerepet játszhatott maga az államfő, aki sürgethette a pilótát, hogy itt szálljon le, ne repüljön tovább. Később az ügyészségi vizsgálatok során nem találtak arra utaló jelet, hogy a fedélzeten ülők közül bárki sürgette vagy kényszerítette volna a gép pilótáját a szmolenszki leszállásra. A feketedoboz vizsgálatából viszont egyértelműen kiderült, hogy nem csak a személyzet tartózkodott a pilótafülkében a lezuhanás előtt: a pilótafülkében tartózkodott Andrzej Błasik, a lengyel légierő főparancsnoka és Mariusz Kazana, a diplomáciai protokollszolgálat vezetője, s a gép 15 méterrel a futópálya szintje alatt repült. A részletek terén a lengyel és az orosz fél értékelése több ponton eltér.

A későbbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a lengyel légierő főparancsnoka is a pilótafülkében tartózkodott, de nem gyakorolt nyomást a pilótára. Egy másik személy is belépett korábban a pilótafülkébe rövidebb időre, de ki is ment onnan még a katasztrófa előtt. A nyomozás végül arra jutott, hogy a tragédia a pilóták hibájából következett be: a repülőgép rendszere automatikusan jelzett nekik, hogy alacsonyan repülnek, ők mégis figyelmen kívül hagyták a jeleket. „A nyomozócsoport lengyel tagja, Edmund Klich elmondta, hogy a gép személyzete figyelmen kívül hagyta a talaj veszélyes közelségét jelző vagy a gép felemelésére utasító automatikus riasztásokat. »Amikor 100 méteres magasságban voltak, fel kellett volna emelniük a repülőt, nem pedig folytatni a leszállást« – mondta Klich a pilótafülkében elhangzottak alapján.” A lengyel légierő parancsnokának jelenléte ugyanakkor jelenthetett némi nyomást a pilótára.

2010. június 1-jén nyilvánosságra hozták a pilótafülkében a lezuhanás előtti 40 percben elhangozottakat. Eszerint a fedélzeti automatika az utolsó percben legalább tucatszor figyelmeztette a pilótákat arra, hogy növeljék a repülési magasságot, mert a gép közel került a talajhoz.

2011 januárjában került napvilágra az orosz vizsgálóbizottság végső jelentése, mely szerint alkoholt találtak Andrzej Błasik tábornok, a lengyel légierő parancsnokának vérében, aki a zuhanás előtt a pilótafülkében tartózkodott, ezenkívül ő és Kaczyński is nyomást gyakoroltak a pilótákra, hogy a köd ellenére Szmolenszkben landoljanak. A bizottság arra jutott, hogy „hiányosságok mutatkoztak meg a pilóták felkészültségében egy kiélezett helyzetben, illetve abban, hogy döntsenek egy másik repülőtér kiválasztásában”: „rossz hatással volt a pilóták döntési képességére az a tény, hogy a lengyel légierő parancsnoka, a protokollfőnök, valamint a repülőgép fő utasa [a lengyel elnök] pressziót fejtettek ki rájuk”. A bizottság vezetője szerint „a különgép pilótái többször kaptak információkat a kedvezőtlen időjárásról a szmolenszki Szevernij repülőtér légi irányítóitól és egy nem sokkal korábban ott landoló” lengyel „Jak–40-es gép személyzetétől”, ám „a Tu–154-es különgép pilótái mégsem amellett döntöttek, hogy egy másik repülőtéren teszik le a gépet, és ez volt a kezdete a katasztrófához vezető eseménynek”.

Az RMF FM lengyel rádióadó arról adott hírt 2010 októberében, hogy a gép pilótája, Protasiuk is tapasztalatlan volt: mindössze néhány órát gyakorolt ilyen típusú gépen, azt is csak másodpilótaként, és nem volt tapasztalata a veszélyhelyzetekben. A pilóta hibáját már napokkal a katasztrófa után is feltételezték. Egyúttal a katonai meteorológusoknak is felrótták 2010 májusában, hogy idejétmúlt jelentést adtak a pilótáknak, és nem értesítették a repülőgép személyzetét a rosszabbodó időjárási viszonyokról, írta a Rzeczpospolita című lengyel napilap. Decemberben Donald Tusk lengyel miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a balesetről készült orosz jelentés elfogadhatatlan, mert a dokumentum hiányos és/vagy tévedéseket tartalmaz, ezért végkövetkeztetései megalapozatlanok. A lengyel és az orosz vizsgálat nem tudott dűlőre jutni a felelősség megállapítása terén: mindkét fél a másiknak rótt fel különböző hibákat.

Reakciók

Putyin orosz kormányfő és Medvegyev elnök gyertyákat gyújtanak az elhunytak emlékére

A tragédia után egy nappal rendezett emlékmenet Varsóban

A világon számos vezető részvétét fejezte ki. Nicolas Sarkozy francia elnök szerint a lengyel elnök „igazi hazafi volt, aki egész életét az országának szentelte”. „Elképzelhetetlen tragédiának” nevezte szombaton a Lech Kaczyński lengyel államfőt szállító repülőgép oroszországi katasztrófáját Lech Wałęsa, a Szolidaritás szakszervezet egykori vezetője, volt elnök. „Hetven éve Katyńban a szovjetek likvidálták a lengyel elitet. Ma az a lengyel elit halt meg ott, akik azért utaztak oda, hogy az 1940-ben megölt lengyelek előtt leróják kegyeletüket” – mondta a francia hírügynökségnek Lech Wałęsa. Hasonlóan foglalt állást Aleksander Kwaśniewski volt lengyel elnök is, aki szintén nehezen uralkodott magán. „Az egy elátkozott hely” – mondta Lech Kaczyński elődje. „1940-ben a háború előtti Lengyelország elitjét gyilkolták meg ott, most ott halt meg a Harmadik Köztársaság elitje” – mondta Kwaśniewski.

Sólyom László magyar köztársasági elnök a budapesti lengyel nagykövetségen személyesen fejezte ki részvétét Kaczyński halála miatt. Bajnai Gordon miniszterelnök a kormány nevében arra kérte a magyarokat, hogy másnap, április 11-én vasárnap déli 12 órakor kétperces néma főhajtással emlékezzenek az áldozatokra. Egyúttal Kaczyński temetésének napját nemzeti gyásznappá nyilvánította, hangsúlyozva a lengyel-magyar barátság történelmi gyökereit.

Az orosz vezetők, élükön Medvegyevvel és Putyinnal nagyon hamar, a leggyorsabban fejezték ki részvétüket a lengyel nemzet felé. Ez a gyorsaság a korábbi lengyel-orosz viszonyhoz képest mindenképp meglepő volt, hiszen az oroszok nagyon sokáig el sem ismerték a Katyńban történteket. A szovjet-érában egyenesen azt állították, hogy az akció német tömeggyilkosság volt.

A baleset áldozatai

Lech Kaczyński (1949–2010)

Az áldozatok koporsói a Varsó-Chopin repülőtéren, a háttérben a NATO SAC (magyar felségjelű) C–17-ese

A baleset áldozatai között volt a lengyel állami, politikai és társadalmi élet számos vezetője.

A köztársasági elnök és környezete

• Lech Kaczyński, a Lengyel Köztársaság elnöke
• Maria Kaczyńska, az elnök felesége
• Ryszard Kaczorowski, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke
• Władysław Stasiak, az Elnöki Kabinet vezetője
• Paweł Wypych, államtitkár az Elnöki Kabinetben
• Mariusz Handzlik, helyettes államtitkár az Elnöki Kabinetben

Parlamenti képviselők

• Krzysztof Putra és
• Jerzy Szmajdziński, a Szejm (képviselőház) alelnökei
• Leszek Deptuła,
• Grzegorz Dolniak,
• Grażyna Gęsicka,
• Przemysław Gosiewski,
• Izabela Jaruga-Nowacka,
• Sebastian Karpiniuk,
• Aleksandra Natalli-Świat,
• Arkadiusz Rybicki,
• Jolanta Szymanek-Deresz,
• Zbigniew Wassermann,
• Wiesław Woda,
• Edward Wojtas, a Szejm tagjai
• Krystyna Bochenek, a Szenátus alelnöke
• Janina Fetlińska és
• Stanisław Zając, szenátorok

Kormányzati tisztségviselők

• Aleksander Szczygło, a lengyel nemzetbiztonsági hivatal vezetője, volt védelmi miniszter
• Andrzej Kremer, külügyminisztériumi helyettes államtitkár
• Stanisław Komorowski, honvédelmi minisztériumi helyettes államtitkár
• Tomasz Merta, kulturális minisztériumi helyettes államtitkár
• Andrzej Przewoźnik, a lengyel nemzeti emlékhelyek védelmére létrehozott bizottság főtitkára
• Mariusz Kazana, a külügyminisztérium protokollfőnöke

Egyéb állami és társadalmi vezetők

• Janusz Kochanowski ombudsman
• Maciej Płażyński, a „Wspólnota Polska” (a lengyelek világszövetsége) elnöke, a Szejm volt elnöke
• Sławomir Skrzypek, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke
• Janusz Kurtyka történész, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője
• Piotr Nurowski, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke

A fegyveres erők vezetői

Az utaslista

A repülőgépen utazott és életét vesztette A Lengyel Köztársaság Fegyveres Erőinek hét legfőbb vezetője közül hat: a főparancsnok (a köztársasági elnök), a vezérkari főnök és mind a négy fegyvernemi parancsnok. (A hetedik, a honvédelmi miniszter nem utazott a gépen.) A tábori lelkészi szolgálat legmagasabb rangú tagjai szintén az utasok között voltak és életüket vesztették, több más katonai vezetővel együtt.

• Franciszek Gągor vezérezredes, vezérkari főnök
• Andrzej Błasik altábornagy, a Lengyel Légierő parancsnoka
• Andrzej Karweta altengernagy, a haditengerészet parancsnoka
• Tadeusz Buk vezérőrnagy, a szárazföldi erők parancsnoka
• Bronisław Kwiatkowski altábornagy, a fegyveres erők műveleti parancsnoka
• Włodzimierz Potasiński vezérőrnagy, a különleges erők parancsnoka
• Kazimierz Gilarski dandártábornok, a varsói helyőrség parancsnoka
• Tadeusz Płoski vezérőrnagy, római katolikus tábori püspök
• Miron Chodakowski dandártábornok, érsek, ortodox tábori püspök
• Adam Pilch ezredes, evangélikus tábori lelkész
• Jan Osiński alezredes, tábori lelkész

A kormányőrség tagjai

• Jarosław Florczak alezredes
• Dariusz Michałowski százados
• Paweł Janeczek főhadnagy
• Piotr Nosek hadnagy
• Artur Francuz törzszászlós
• Jacek Surówka zászlós
• Paweł Krajewski zászlós
• Marek Uleryk zászlós
• Agnieszka Pogródka-Węcławek alzászlós

A személyzet tagjai

• Arkadiusz Protasiuk százados (1974), pilóta
• Robert Grzywna őrnagy (1974), másodpilóta
• Artur Karol Ziętek főhadnagy (1978), navigátor
• Andrzej Michalak zászlós (1973), fedélzeti mérnök
• Barbara M. Maciejczyk (1981), légiutas-kísérő
• Natalia Maria Januszko (1987), légiutas-kísérő
• Justyna Moniuszko (1985), légiutas-kísérő

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szmolenszki légi katasztrófa témájú médiaállományokat.

• Életét vesztette a lengyel elnök – gépe lezuhant – HVG, 2010. április 10.
• Katyn után 70 évvel ismét lengyeleket gyilkolt a KGB? – Szentkoronaradio.hu, 2010. április 24.