Szikora György (festő, 1788–1862)
| Szikora György | |
| Született | 1788 Eger |
| Elhunyt | 1862 (73-74 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
Szikora György (Eger, 1788. – 1862.) magyar képíró, festő, aranyozó.
Életpályája
[szerkesztés]Serdülőkorában, 1806-ban apja novíciusnak adta be a minoritákhoz, de ő még a próbaidő letelte előtt kilépett a rendből. Apjától kitanulta a mesterséget. Makóra került, ahol a katolikus fiúiskolában tanított 1813–1818, valamint 1820–1829 között. Miután többszöri fizetés rendezési kérelmét a város elöljárósága megsokallta, sértett emberként átmenetileg Szegedre költözött.
Családja
[szerkesztés]Édesapja, idősebb Szikora György (1751–1806) egri céhbeli festő és aranyozó volt.
Munkássága
[szerkesztés]Festett szobákat, templomokat, templomzászlókat és képeket egyaránt. Táblaképeket is festett. 1838-ban őt bízták meg Szeged nagy szülöttje, Kőszeghy László (1745–1828) püspök arcképének megfestésével. 1840-ben a kevermesi hívek rendelésére 14 stációs képet készített. 1850-ben a csanádpalotai katolikus templom főoltárképét festette meg.
Emlékezete
[szerkesztés]Emlékét őrizte, hogy a makói Barcsay utcát, ahol lakott (Barcsay u. 5.) a makóiak előbb Piktor (1837–1851), majd Kálvária kereszt és Sóház utca (1851–1880) majd Képíró utcának (1880–1900) nevezték el.[1]
Főbb munkái
[szerkesztés]- A makói Vármegyeháza belső tereinek festése (1837)
- Kőszeghy László arcképe (1838)
- Kevermes 14 stációképe (1840)
- Nepomuki Szent János főoltárkép, Csanádpalota (1850)
- Templomfestés a makói püspöki rezidenciában, Orosházán, Bánfalván, Békéssámsonon és Békéscsabán
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Makó története a kezdetektől 1849-ig. Szerk. Blazovich László. Makó: Önkormányzat. 1993. ISBN 963 03 3389 9
- Domokos László: Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó: Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete. 2002. ISBN 963 03 3390 2
- Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1
