Szerves félvezető
A szerves félvezetők olyan szerves anyagok, amelyek félvezető elektromos tulajdonsággal bírnak. Ezek lehetnek molekuláris (pl. pentacén, antracén), vagy hosszú polimerláncú anyagok (mint a poliacetilén).
A szilíciumalapú félvezetők esetén tapasztalt egyes ipari gátak miatt nő a szerves félvezető anyagok iránti igény, és a velük kapcsolatos tudományos kutatás-fejlesztés. A szerves félvezetők kémiailag jobban kezelhetők, gyakran alacsony hőmérsékleten előállíthatók, így olcsóbbak lehetnek a szilícium eszközöknél.[1]
Kémiai jellemzői
[szerkesztés]Előállítása
[szerkesztés]Dópolása
[szerkesztés]A vezető polimerek dópolása oxidálószer vagy olykor redukálószer hozzáadásával történik, melynek következtében töltéshordozók jelennek meg a polimer vezető molekulapályáin (ha vannak ilyen molekulapályák). Alapvetően két eljárást alkalmaznak vezető polimerek dópolására, ezek redoxifolyamatokon alapulnak:
- Kémiai dópolás során egy polimer (például melanin) vékonyréteget oxidálószernek tesznek ki (pl. jód, bróm). Más (kevésbé gyakori) eljárás szerint az anyagot redukálószerrel hozzák reakcióba, ehhez gyakran alkálifémeket alkalmaznak.
- Elektrokémiai dópolás során egy polimerrel bevont elektródát olyan elektrolitba merítenek, melyben a polimer nem oldódik. Elektromos potenciálkülönbséget hoznak létre az elektródák között, minek hatására az elektrolit megfelelő ionjai és a polimer között redoxireakció jön létre. Ennek során elektron elvonás vagy elektron leadás történik a polimeren, mely rendre n- illetve p típusú dópolást alakít ki.A vezető polimerek n-dópolása kevésbé gyakori, ugyanis a földi légkör oxidáló közeg, így az elektronban gazdag n-dópolt félvezető polimerek a légkör oxigénjével reakcióba lépve hamar elveszítenék töltéshordozóikat. Emiatt a kémiai n-dópolást inert gáz jelenlétében (pl. argonban) szokták végezni. Mivel laboratóriumi körülmények között az oldatok oxigénmentes kezelése egyszerű, így a fizikai kutatásokban gyakori az n-dópolású polimerek alkalmazása, még ha gyakorlati alkalmazásuk akadályokba is ütközik.
Tulajdonságai
[szerkesztés]Fizikai jellemzői
[szerkesztés]Alkalmazásai
[szerkesztés]Félvezetőipar
[szerkesztés]Kijelzőipar
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Organic Semiconductor. physics.usask.ca. [2019. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 5.)