Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Veszt/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a növényekről szól. Hasonló címmel lásd még: Moha (település).
Fali csavartfogúmoha (Tortula muralis)

A mohák az egész Földön elterjedt, nem edényes, embriós növények, mintegy 26 000 ismert fajjal, amelyek közül Magyarországon 659 él (2 becősmoha, 146 májmoha és 511 lombosmoha).[1]

Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld, spórás növények, amelyeknek nincsenek gyökerei és szállítószövetei. A mohák egy mesterséges létrehozott taxonómiai csoport, melybe a lombosmohák, májmohák és a becősmohák tartoznak.[2] Általában kisméretű növények, a fajok többsége a nedvesebb élőhelyeken és de vannak száraz élőhelyken élő mohák is, sőt a fagyot is jól tűrik.[3] Kanadai tudósok megállapították, a mohák a gleccsertakarók alatt átvészelt 400 év elteltével is képesek új életre kelni, amint napfény éri őket. Ezt a képességüket annak is köszönhetik, hogy az emberi őssejtekhez hasonlóan működő, ún. totipotens sejtjeik vannak. Egyetlen sejtből képes létrejönni egy teljes növény.[4][5] A moháknak vannak ivar és spóraképző szerveik, tehát tudnak ivarosan szaporodni, de nincs viráguk és termésük mint a fejlett növényeknek. Képesek ivartalanul is szaporodni, sarjtestekkel vagy egyzserűen csak a testük aprózódásával.[6]

Nevük eredete

[szerkesztés]

Több forrás szerint is a moha növények régies megnevezése: halápok, mohok illetve a latin muscus.[7][8][9]

A moha szó valószínűleg a déli szláv nyelvekből került át a magyar szóhasználatba. Már a 15. században leírták a moh (Földön folyó moh) formát, ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény’ értelemben.[10]

Élőhelyük

[szerkesztés]

A mohák nagyon változatos élőhelyeken megtudnak élni. Hőmérséklet szempontjából a fagyos sarkvidékektől a forró sivatagokig megtalálhatóak, tengerszintfeletti magasság szempontjából is a mélyföldektől a magas hegységekig is előfordulnak, bár általánosan nedvesség kedvelők és az ivaros szaporodásuk erősen vízhez mégis az esőerdöktől a sivatagokig megtalálhatóak. A mohák olyan helyeken is megtudnak élni ahol az edényes növények nem, mert gyökerek nélkül is tudnak tápanyagot felvenni a környezetükből, így csupasz sziklákon és terméketlen talajon tömegesen élhetnek.[11]

Életciklusuk

[szerkesztés]

Rendszerezésük

[szerkesztés]
Bővebben: A mohák rendszertana

Hagyományosan törzsként (Bryophyta néven) tárgyalták őket, és többnyire két osztályukat különböztették meg:

Az új vizsgálatok megállapították, hogy a mohák csoportja parafiletikus (nincs kizárólagos közös ősük). A filogenetikus értékelések három „moha-vonalra” osztják őket, és most ezeket szerepeltetik a törzsek szintjén:

A három törzsnek számos olyan, közös jellemzője van, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.

A mohatörzsek közös jellemzői

[szerkesztés]
  1. A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a mohákban is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, ugyanis nincs bennük se lignin, se valódi rostasejt.
  2. Életfázisaik úgy váltakoznak, hogy a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben.
  3. Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon a többi embriós növénytől eltérően csak egyetlen sporangium fejlődik ki.
  4. Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő; a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképesek maradnak, majd vízhez jutva életfolyamataik teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányokéi is).

Evolúciójuk

[szerkesztés]

Törzsfejlődésük, evolúciós kapcsolatrendszerük, viszonyuk a többi embriós növénnyel még nem teljesen tisztázott. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható erről:

Májmohák alapi helyzetben
Becősmohák alapi helyzetben

Törzseik és ismertebb nemeik

[szerkesztés]

Becősmohák

Májmohák – telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.

  • Csillagos májmoha (Marchantia polymorpha)
  • Vízicsipke (Riccia fluitans)
    1–6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori, de közkedvelt akváriumi növény is.
  • Békalencsemoha (Ricciocarpus natans)
    Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéjjal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
  • Illatos májmoha (Mannia fragrans)
    A teleptest 1–2 cm-es. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.

Lombosmohák – a száruk leveles; a levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajták spóratokja a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bryophyte című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ Hedges, S. Blair (2002. november 1.). „The origin and evolution of model organisms”. Nature Reviews Genetics 3 (11), 838–849. o. DOI:10.1038/nrg929. PMID 12415314. 
  3. ↑ Levetin, Estelle. Plants and Society. New York, NY: McGraw-Hill, 139. o. (2012). ISBN 978-0-07-352422-1 
  4. ↑ MTI: Akár 400 évet is túlélnek a mohák a gleccsertakaró alatt (magyar nyelven) (PHP). tudomany.ma.hu, 2013. május 28. (Hozzáférés: 2013. június 15.)
  5. ↑ Catherine La Farge, Krista H. Williams, and John H. England - Regeneration of Little Ice Age bryophytes emerging from a polar glacier with implications of totipotency in extreme environments - PNAS June 11, 2013 110 (24) 9839-9844 [2] Archiválva 2019. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. ↑ Vanderpoorten, Alain. Introduction to Bryophytes. Cambridge: Cambridge University Press, 3. o. (2009). ISBN 978-0-511-54013-4 
  7. ↑ Révai nagy lexikona. 9. kötet 383. oldal (Haláp); 13. kötet 826. (Moha), 828. (Mohák) oldalai Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935)
  8. ↑ Bokor József (szerk.). Moha, Mohák, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  9. ↑ Szellemi omnibus az élet utain. Írta: Aszalay József, Pesten, 1856, 99. oldal)
  10. ↑ Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára 293. oldal moh Debrecen, 2008
  11. ↑ Lepp, Heino: Habitats. Australian Bryophytes . Australian National Botanic Gardens, 2008. február 28.

Források

[szerkesztés]
  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 

További információk

[szerkesztés]


[[Kategória:Növények]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Veszt/próbalap&oldid=26057557”