Ezüstmoha
Bryum argenteum | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Bryum argenteum Hedw. | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Bryum argenteum témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bryum argenteum témájú médiaállományokat és Bryum argenteum témájú kategóriát. |
Ezüstmoha vagy más néven ezüstös körtemoha (Bryum argenteum) az egyik leggyakoribb a moha, még városokban is megél. Egyike azoknak a néhány lombosmoha fajnak a Bryum nemzetségből, amit mikroszkóp nélkül is könnyű felismerni. 2005-ben Németországban az év mohájának választották.[1]
Jellemzői
[szerkesztés]Ez a faj kiválóan alkalmazkodik a száraz körülményekhez. Ha sokáig nincs csapadék, víz a talajban, akkor a külső levelek elszáradva védik a belsőket, illetve az ezüstös, fényvisszaverő szín is segíti a túlélésben.
Megjelenése
[szerkesztés]Az ezüstmoha száraz és nedves állapotban is ezüstös-zöld vagy fehéres-zöld színű. Ez azért van, mert a széles tojásdad alakú levelének a csúcsi harmadából hiányzik a klorofill. A levélér csak a levél közepéig ér. A szár 1–2 cm magas, barkaszerű, a levelek szorosan egymáshoz simulnak. A levélszél szegélytelen, sima. A levélsejtek rombusz, megnyúlt rombusz alakúak. A spóratok csüngő, fiatalon körte alakú, barnás, később fekete.[2]
-
Ezüstmoha macskakövek között
-
Közeli habituskép
-
A levél mikroszkópikus képe, látszanak a klorofill hiányos sejtek a levél csúcsi részén
-
Sporofiton tokja, 30-szoros nagyítás
-
Még az autók szélvédőjének gumitömítésében is megél
Elterjedése
[szerkesztés]Kozmopolita faj. A világon mindenhol előfordul. A ruderális, nitrogénben gazdag élőhelyeken is megél. Emiatt antropogén élőhelyeken is gyakori: városok, gyárak, utak mellett, betonozott felületeken, falakon. Gyakran más mohák gyepében is növekszik keverten. Magyarországon is nagyon gyakori faj, országos vörös listás besorolása: nem fenyegetett (LC).[3]
Ökológiája
[szerkesztés]Az ezüstmoha karakterfaja egy ruderális gyomtársulásnak (tudományos nevén a Bryo-Saginetum procumbentis-nek). Ez a társulás erősen taposott, betonozott, beépített helyeken a repedésekben, beton, vagy kövek közötti résekben fordul elő. Az ezüstmoha talaj takaró hatásával és így a vízháztartás javításával járul hozzá a társulás életben maradásához. A társulás többi karakterfaja: heverő zöldhúr (Sagina procumbens), egynyári perje (Poa annua), melegebb helyeken a kis tőtippan (Eragrostis minor) is megjelenik.[4]
Változatai
[szerkesztés]A botanikai adatbázisokban 63 alfajt és változatot tartanak számon,[5] de a leggyakoribb az alábbi változat:
- var. lanatum: Az alapfajnál gyengébb növekedésű, kisebb. A levelek csúcsán hosszabb szőrszál van, ettől "szőrösebb" megjelenésű. Míg az alapfaj inkább emberi környezetben fordul elő (beton, talaj), addig a lanatum mészkősziklagyepeken, földel borított sziklafalakon található meg. Az alapfajnál rosszabbul tűri a magas nitrogén szintet.[6]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Silbermoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Moos des Jahres 2005
- ↑ Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Schmitzens Botanikseite
- ↑ Tropicos - Bryum argenteum
- ↑ The taxonomic status of Bryum arachnoideum C. Müll. and B. lanatum (P. Beauv.) Brid. - 2002 [2] Archiválva 2017. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben