Szerkesztő:Tomi3/William Davenant
Ennek a piszkozatnak a fejlesztése befejeződött. Ennek ellenére meghagyom szükség esetére. (Ha valaki mégis tovább akar dolgozni ezen a szócikken, akkor másolja ki ennek a kódját és saját allapon csinálja.) --Tomi3 vita 2012. november 6., 15:22 (CET) |
Sir William Davenant (megkeresztelési dátum: 1606. március 3. - 1668. április 7.), D'Avenant-nak is szokták nevezni, egy angol költő és drámaíró volt. Davenant olyan ritka figura volt Thomas Killigrew-el együtt az Angol reneszánsz színházban, akinek a karrierje a Calorine és a restauráció korokon ívelt keresztül és aki aktív volt az angol forradalom előtt és után, emellett az interregnum alatt is.
Életrajz
[szerkesztés]Úgy vélik, hogy Davenant 1606. február végén született Oxford-ban, Jane Shepherd Davenant és John Davenant fia, utóbbi volt a Crown Tavern (vagy Crown Inn) tulajdonosa és Oxford polgármestere. Március 3-án lett megkeresztelve, a keresztapja néha azt mondta, hogy William Shakespeare ott volt gyakran a Crown (korona) utazásain London és Stratford-upon-Avon között. Az a hír járta, hogy ő volt Bard biológiai fia is. Úgy fest azonban a dolog, hogy Samuel Butler az alábbi sorokat írta (vagy mondta) Davenant-nak: "Úgy tűnt neki [Davenant], hogy ő idéz a nagyon hasonló szellemben, hogy Shakespeare [tette], és úgy tűnt, van köze ahhoz, hogy hívják a fiát".
Egy ideig az oxfordi Lincoln Főiskolára járt 1620-ban, de azt az elvégzése előtt otthagyta.
Ben Jonson 1637-es halálát követően Davenantot kinevezték koszorús költővé. Ő I. Károly angol király támogatója volt az angol polgárháborúban. 1641-ben felségárulás miatt bűnösnek nyilvánították, de 2 évvel később Gloucester ostromát követően a király gúnyosan lovaggá ütötte. 1645-ben a Naseby-i csata után nyugdíjba vonult Párizsba, ahol felvette a római katolikus vallást és a Gondibert című költeményét elkezdte megírni. A következő évben Maryland alkormányzója lett, de elfogták a tengeren, bebörtönözték, és halálra ítélték. 1651-ben minden idejét a londoni Tower-ben töltötte, ahol a Gondibert megírását folytatta. 1652-ben megjelent a Gondibert, és 1654-ben Davenant kegyelmet kapott. A szigorú törvények miatt átalakított egy szobát a Rutland házban (övé volt) privát színházzá, ahol több íróval együtt dolgozott. A The Siege of Rhodes című színdarab 1656-ban jelent meg a Rutland házban, és szerepelt benne Anglia első ismert profi színésznője, Mrs. Coleman is. [1]
Davenant 1659-ben jogi bajban találta magát, amikor börtönbe került a maga részéről Sir George Booth chesire-i felkelésén. Azonban ugyanabban az évben kiszabadult és Franciaországba menekült. 1660-ban visszatért Londonba. Ő vezette a Duke of York-i férfiakat és nagy sikerű színpadi évszak következett a Lincoln's Inn Fields nevű téren 1660-tól 1668-ban bekövetkezett haláláig. Többek között ezek a produkciók arattak sikert, amiket Shakespeare írt: Hamlet, Henry VIII, és Macbeth, valamint a nem-Shakespeare művek, például Sir Samuel Tuke: The Tragedy of Five Hours és John Dryden vigjátéka: Sir Martin Marall. Davenant visszatért Angliába Shakespeare The Tempest című színdarabának átdolgozása előtt - ezt John Dryden írta, akit 1670-ben kineveztek a következő koszorússá.
Davenant Londonban halt meg 1668. április 7-én, röviddel azután, hogy utolsó színdarabát, a The Man's the Master-t először előadták. A Westminster apátságon belül, a Költők sarkában temették el, a síremlékén a következő felirat olvasható: "O rare Sir William Davenant." Feljegyezték, hogy Ben Jonson sírkövének eredeti felirata, ami Davenant halálakor már el volt távolítva, ez volt: „Rare Ben”. Shakespeare feltehetően így nevezte Jonsont.
A művei közül kilencet, bár az élete alatt Londonban engedéllyel több művét is előadták vagy könyvet írtak belőlük, végül a halála után kinyomtattak. Ezekből több Henry Herringman: The Works of Sr William D'avenant Kt. című könyvében jelent meg 1673-ban, a szerzője Davenant eredetijeit másolta.
Művei
[szerkesztés]Epikai versei és könyvei a költészetből
[szerkesztés]- 1630: Ieffereidos
- 1638: Madagascar, with other Poems
- 1648: London, King Charles his Augusta, or, City Royal, of the founders, the names, and oldest honours of that City
- 1650: A Discourse upon Gondibert, an heroick poem (vagy egyszerűen Gondibert), az eredetileg kiadott változat nem lett teljesen befejezve, de 1651-ben ismét publikálták. A hivatalos második kiadás 1653-ban jelent meg.
- 1656: Wit and Drollery: Jovial Poems
- 1657: Poems on Several Occasions
Emelkedett hangvételű ünnepi beszédek.
- 1660: "A Panegyric to his Excellency the Lord General Monck", George Monck-nak
- 1660: "Poem, Upon His Sacred Majesties Most Happy Return to His Dominions"
- 1663: "Poem, to the King’s most sacred Majesty", II. Károly angol királynak
Eredeti színdarabok, álarcos játékok és operák
[szerkesztés]Időrendi sorrendben listázva.
- Albovine, King of the Lombards, dráma (körülbelül 1626-9; kinyomtatva: 1629-ben)
- The Cruel Brother, dráma (engedélyezve: 1627. Január 12-ém; kinyomtatva: 1630-ban)
- The Just Italian, vígjáték (engedélyezve: 1629. október 2-án; kinyomtatva: 1630-ban)
- The Wits, vígjáték (engedélyezve: 1634. január 19-én; kinyomtatva: 1636-ban)
- Love and Honour, tragikomédia, korábban ezeken a címeken is megjelent: The Courage of Love;, The Nonpareilles és The Matchless Maids (engedélyezve: 1634. november 20-án; kinyomtatva: 1649-ben)
- The Temple of Love, álarcos játék (engedélyezve: 1635. február 10-én; kinyomtatva: 1635-ben)
- News from Plymouth, vígjáték (engedélyezve: 1635. augusztus 1-én; kinyomtatva: 1673-ban)
- The Platonick Lovers, vígjáték (engedélyezve: 1635. november 16-án 16 November 1635; printed 1636)
- The Triumphs of the Prince D'Amour, álarcos játék (először előadva: 1636. február 23-án vagy 24-én; kinyomtatva: 1636-ban)
- Britannia Triumphans, álarcos játék Inigo Jones-al (engedélyezve: 1638. január 8-án; kinyomtatva: 1638-ban)
- Luminalia vagy The Festival of Light, álarcos játék Inigo Jones-al (engedélyezve: 1638. február 6-án; kinyomtatva: 1638-ban)
- The Unfortunate Lovers, tragédia (engedélyezve: 1638. április 16-án; kinyomtatva: 1643-ban)
- The Fair Favourite, tragikomédia (engedélyezve: 1638. november 17-é; kinyomtatva: 1673-ban)
- The Spanish Lovers, vagy The Distresses, vígjáték (engedélyezve: 1639. március 30-án; kinyomtatva: 1673-ban)
- Salmacida Spolia, álarcos játék (először előadva: 1640. január 21-én; kinyomtatva: 1640-ben)
- The Siege of Rhodes, Part I, tragikomédia (engedélyezve: 1656. szeptemberében; kinyomtatva: 1656-ban)
- The Cruelty of the Spaniards in Peru, opera (először előadva és kinyomtatva: 1658-ban)
- The History of Sir Francis Drake, álarcos játék (először előadva: 1658-59-ben; kinyomtatva: 1659-ben)
- The Siege of Rhodes, Part II, tragikomédia (körülbelül 1657-59; kinyomtatva: 1663-ban)
- The Playhouse to Be Let, vígjáték (először előadva: körülbelül 1663. augusztusában; kinyomtatva: 1673-ban); ezeket tartalmazta: Sir Frances Drake és The Cruelty of the Spaniards in Peru
- The Man's the Master, vígjáték (először előadva: 1668. március 26-án; kinyomtatva: 1669-ben)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Diary of Samuel Pepys, January/February/March 1660/61. Gutenberg Project. (Hozzáférés: 2012. október 15.)
Források
[szerkesztés]- Terence P. Logan and Denzell S. Smith, eds.. The Later Jacobean and Caroline Dramatists: A Survey and Bibliography of Recent Studies in English Renaissance Drama. Lincoln, Nebraska: University of Nebraska Press (1975)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a William Davenant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]Életrajzi
[szerkesztés]- "Shakespeare és Mrs. Davenant" (angol)
Versek és szövegek
[szerkesztés]- Négy vers a Poetry Archívumban (angol)
Előző Ben Jonson |
Angol koszorús költő 1638–1668 |
Következő John Dryden |