Szerkesztő:Tomeczek/Homokozó
Vajdaságok
[szerkesztés]
Ókori keleti fogalmak
[szerkesztés]- Wabartum – Önkormányzattal nem rendelkező kereskedelmi lerakat az óasszír korban (i. e. 2. évezred eleje).
- Kárum – Önkormányzattal rendelkező kereskedőtelep az óasszír korban (i. e. 2. évezred eleje). Szó szerinti jelentése kikötő, ebből bővült az értelme kikötőnegyeddé, kereskedelmi negyeddé, majd településsé.
Katyń
[szerkesztés]
Kongresszusi Királyság
[szerkesztés]Rzeczpospolita
[szerkesztés]Rzeczpospolita Korony Polskiej i Wielkiego Księstwa Litewskiego (kiejtése: [ʒeʧpɔspɔlita kɔrɔnɨ pɔlskʲej i vʲelkʲegɔ kɕẽstva litefskʲegɔ])
Lo. t.
[szerkesztés]
Az első világháború lezárultával 123 év után ismét létrejött a független Lengyelország. Az új államot a következő területek alkották: a volt Orosz-Lengyelország, Galícia, a volt Porosz-Lengyelország nagyobbik fele (kijárattal a Balti-tengerhez), Felső-Szilézia egy része (népszavazás eredményeként), fehérorosz és ukrán területek, valamint a mai Litvánia egy része. Az új állam 1918–1921 között egyidejűleg hat háborút viselt,[1] melyek során európai középhatalommá vált. Az így kialakult ország etnikailag vegyes volt, a lakosság közel egyharmadát nemzetiségek adták.
A társadalom rétegzett volt. Az arisztokrácia megőrizte hagyományos különállását és gazdasági, politikai befolyását, de a központi kormányzatban engedményekre kényszerült. A nagy- és középpolgárság vékony réteget képzett, soraik közt sokan voltak a zsidók. A bankügy és az ipar területén erős állami szektor épült ki, az ennek igazgatásában résztvevők pedig meghatározó gazdasági hatalomra tettek szert. A nemesi eredetű középosztály főként a tisztikarban és az államapparátusban volt jelen. A városi kispolgárság együttes száma a korszak végére megközelítette az egy milliót. A városi proletár elemek a lakosság egytizedét tették ki. A parasztság az összlakoság kétharmadát képezte.
Források
[szerkesztés]- ↑ Norman Davies: Lengyelország története. Budapest, 2006. 730. ISBN 963-389-873-0