Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Thuluviel/Idézetek/provlog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bizonyíthatósági logika a modális logika azon fejezete, amelyben egy modális kijelentés olyan módon igaz, hogy bizonyítható egy formális rendszerben, pl. egy (intuicionista) logikában, Peano-aritmetikában, halmazelméletben. A bizonyíthatósági logika célja tehát egy adott formális rendszerben a bizonyíthatóság-fogalom megragadása. A bizonyíthatóságot e nyelvben egy jellel szokás jelölni.

Példák

[szerkesztés]

Intuicionista logika

[szerkesztés]

Az intuicionista logikánál az egyik alkalmas fordítás úgy néz ki, hogy minden atomi mondat és negációjel elé egy -ot kell írni, így pl. egy, a kizárt harmadik elvét képviselő formula a következő alakot ölti:

Szóban mondva a „ állításnak rendelkezünk a bizonyításával, vagy a bizonyíthatóságának cáfolatával”. A modális logikából ismert lehetséges világok itt episztemikus helyzeteket képviselnek; a világban szereplő alakú formulák azok a formulák, melyeknek van bizonyításuk, azaz itt és már minden rákövetkező tudásállapotban rendelkezésünkre kell álljon az .

A fenti formula azonban a következő ábra (modális logikai modell) miatt hamis is lehet, így a kizárt harmadik törvényét képviselő formula nem logikai igazság - ami az intuicionista logikából valóban levezethetetlen. Ugyanis ha az alsó 'tudásállapotban' helyezkedik el a formula, akkor ez valóban hamis lesz, mivel egyrészt valóban nem igaz, hiszen a baloldali világban nem igaz, másrészt pedig sem igaz, mivel a jobboldali világnak minden rákövetkezőjében (azaz önmagában) igaz a .

Ez a fordítás a nulladrendű intuicionista logikát az S4 modális logikába fordította. Modális logikai szemszögből tehát azt mondhatjuk, hogy az S4 kalkulusnak két (adekvát) szemantikája lehetséges, az egyik a Kripke-szemantika, a másik pedig a nulladrendű intuicionista logika.

Peano-aritmetika

[szerkesztés]

A Peano-aritmetika egy fordítása úgy néz ki, hogy a Peano-aritmetikában szereplő azon predikátumot, mely a levezethetőséget kódolja, írjuk át -ra. Mivel a Peano-aritmetikában lévő levezethetőségnek felel meg, így rajta keresztül itt is a bizonyíthatóságot ragadja majd meg.

A Peano-aritmetikára illeszkedő (Gödel és Löb után) GL modális logikában ha nézzük mondjuk a következő formulát:

Ez a formula, ha a fordítás tényleg jó, nem lehet tétel. Azt fejezi ugyanis ki, hogy „levezethető, hogy nem bizonyítható az ellentmondás”, azaz hogy bizonyítható az aritmetika konzisztenciája -- ennek azonban maga Gödel második nemteljességi tétele állja útját.

A GL-ről tehát majd azt mondhatjuk, hogy két szemantika adható rá; az egyik a szokásos Kripke-szemantika, a másik pedig maga a Peano-aritmetika.

Bizonyíthatósági logikák

[szerkesztés]

Intuicionista logika

[szerkesztés]
IPC lefordítása S4-re

Gödel használta először a modális operátort bizonyíthatósági interpretációban, mikor 1933-ban kimutatta az intuicionista logikáról, hogy lefordítható C. I. Lewis egyik modális kalkulusába - ez a rendszer S4 volt.[1] Egy jó fordítás például az oldalt található (rekurzív) függvény.

Az ehhez hasonló fordítások felfedezése jelentős volt az intuicionisták számára is, hiszen a Kripke-szemantikák felfedezése után e fordítás megléte azt is jelentette, hogy S4 (adekvát) szemantikája szemantikája az intuicionista logikának is. Az intuicionizmus szokásos Kripke-szemantikája végülis nem S4 szemantikája lett, azaz a reflexív és tranzitív keretstruktúrák, hanem a reflexív, tranzitív és antiszimmetrikus keretstruktúrák, amelyekhez közel majd egy másik bizonyíthatósági logika, a Grz rendszer áll majd közel.

Peano-Aritmetika

[szerkesztés]
GL lefordítása PA-ra

A legfontosabb bizonyíthatósági modális rendszer, a GL rendszer (Gödel és Löb után) melyre a Kripke-féle (keretstruktúrás) szemantikán kívül egy alternatív szemantika is adható. Ez az alternatív - egyébként helyes és teljes - szemantika egy a Peano-aritmetika nyelvére való fordítás. A fordítás a -okhoz a Gödel számozást és a bizonyíthatósági predikátumot használja fel. Az oldalt látható táblázat megadja ezt a bizonyos szemantikát. A jelölés azt jelenti, hogy a aritmetikai formula levezethető -ból. Erről Gödel munkássága óta tudjuk, hogy ennek egy árnyéka, vetülete megjelenik nyelvében magában is: Vezessük be először is a függvényjelet. Ez egy trükkös módszerrel (lásd: Gödel-számozás) számokat rendel minden formulához. Ezt követően bevezetünk majd egy predikátumot, -et, amit a következőképpen definiálunk:

Ez a predikátum akkor és csak akkor legyen igaz, ha ez a aritmetikai formula gödel-száma levezethető -ból

Azaz:

Ekkor a Gödel-tétel értelmében a következő - modális formuláink konstrukciójához hasonló konstrukcióval bíró - formulákra bukkanhatunk beszédünkben, miközben -ról tettünk a fenti módszerrel megállapításokat.

  • Ha , akkor is.

Azaz, a könnyebb áttekinthetőség érdekében a helyébe -ot írva:

  • Modális generalizáció: Ha , akkor is.
  • K:
  • tra :
  • Löb :

A rendszer néhány érdekessége[2]:

  • Az alternatívareláció irreflexív. (Az olyan keretstruktúraosztály, amely pontosan az irreflexív keretstruktúrákat tartalmazza, modálisan definiálhatatlan. A GL azonban erősebb rendszer így lehetséges, hogy minden modellje irreflexív.)
  • A hozzá tartozó keretstruktúrák pontosan azok, amelyek tranzitívak és inverz jólfundáltak. Ez utóbbi a következő (ekvivalens kijelentéseket) jelenti:
    • jólrendezett,
    • nincsen szerint felszálló végtelen lánc.
    • nincsenek világok, hogy

Ez utóbbi különösen azért érdekes, mert ez a tulajdonság elsőrendben már egyáltalán nem megfogalmazható. E tulajdonság az, ami miatt irreflexívek ugyanezen keretstruktúrák.

  • nem tétele, de ez az előbbi tulajdonságból is következik.
  • Nincsenek formájú tételei. Mint például a , azaz . Ez ugyanis olyasmit jelenthetne, hogy bizonyítható lenne, hogy a 0=1 állítás nem bizonyítható -- ez pedig szó szerint az aritmetika ellentmondásmentességének bizonyítása, ami a II. Gödel tétel értelmében nem lehetséges.
  • tekintetében még a sem tétele GL-nek.
  • viszont tétel.
  • Viszont valahányszor tétele GL-nek egy formula, annyiszor tétele maga is. Ez Löb tételével cseng össze.


Egy másik, sokkal fontosabb és érdekesebb bizonyíthatósági kalkulus a GL (Gödel és Löb után). Itt az állítások a Peano-aritmetika bizonyíthatóságára van illesztve. Bár ennek a Kripke-modelljei tranzitívak, nem feltétlen szükséges az ezt biztosító tra axióma -- ez ugyanis levezethető a GL kódú axiómából, ami a következő:

Ez az axióma Löb tételének felel meg.

Forrás

[szerkesztés]
  • szerk.: Solomon Feferman: Collected Works (angol, német nyelven). Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-503964-5 (1986) 
  • George Boolos. The Logic of Provability. New York: Cambridge University Press (1993). ISBN 0-521-48325-5 

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Solomon Feferman Kurt Gödel Collected Works, i. m. 1 kötet, 2 fejezet, 296. o.
  2. Boolos 1993 p. xvii.