Szerkesztő:Történelem p/Csing Birodalom portál
A Csing Birodalom portálja
A mandzsu az Észak-Kínát valaha egy évszázadon át uraló dzsürcsikkel rokon nomád nép. Nurhacsi nevű vezérük 1616-ban egyesítette a mandzsu törzseket, és kínai mintára jól szervezett államot hozott létre Mandzsúriában, a mai Északkelet-Kínában. A Nurhacsi alapította dinasztia 1636-ban a Csing (清 Qing - "Tiszta") nevet vette fel, s hamarosan támadásokat indított a végnapjait élő Mingek Kínája ellen. Amikor 1644-ben Li Ce-cseng parasztseregei megdöntötték a Ming-dinasztiát, de még nem építettek ki szilárd államhatalmat, a mandzsu seregek nagyszabású hadjáratba kezdtek Kína meghódítására. A hódítást követően az új uralkodóház gyorsan megszilárdította hatalmát. Tudván, hogy fegyverrel ugyan el lehet foglalni egy országot, de hosszú ideig kormányozni lehetetlen, hamarosan hallgatólagos kiegyezés jött létre a kínai elit és a mandzsu hódítók között. A Csing Birodalom egészen az 1910-es évek elejéig állt fenn és uralta Kínát, mígnem egy forradalom letaszította az utolsó császárt is a trónról és köztársaságot kiáltott ki.
Császárok Listája
A hónap képe
Csing-kori kínai bélyeg
Csing kori művészet
Csing korabeli irodalom, költészet és a színjátszás
A klasszikus kínai elbeszélések legsikerültebb, legszínvonalasabb alkotásai a mandzsu Qing (Csing)-dinasztia uralkodásának elején íródnak, s ekkor születik a legjobb kínai regény is. A 18. század folyamán megjelennek a mély társadalombírálatot nyújtó nagy regények is. Kiemelkedő közülük Wu Jingzi (Vu Csing-ce) (1701-1754) Az írástudók (Rulin waishi (Zsu-lin vaj-si)) című regénye. A 18. század második felében pedig megszületik a klasszikus kínai regény fő műve, A vörös szoba álma (Hong lou meng (Hung lou meng)), amelynek az első 80 fejezetét Cao Xueqin (Cao Hszüe-csin) (1719-1764) írta, állítólag saját ifjúkori emlékeiből, a befejező 40 fejezetet pedig egy bizonyos Gao E (Gao O) 1791-1792-ben. A Qing (Csing)-kori opera-dráma folytatja a Ming-kori chuanqi (csuan-csi) hagyományait, s ebben a formában néhány jelentős művet is képes felmutatni. Mindenek előtt az opera-dráma felfrissítésére törekedett Li Yu (Li Jü) (610—1680), akinek leghíresebb drámagyűjteménye, a Tízféle dráma (Shi zhong qu (Si csung csü)) főképpen szerelmi komédiákat tartalmaz. A Qing (Csing)-kori lírikusok nagy száma nem áll arányban verseik művészi értékével. Kevés kivétellel a Tang- és a Song (Szung)-kori lírikusokat utánozzák, kevés sikerrel. A dinasztia első éveiben a tudós Gu Yanwu (Ku Jen-vu) (1613-1682) még egyszerű, mesterkéltség nélküli verseket ír a Ming-dinasztia bukása miatt érzett fájdalmától inspirálva, később azonban a verselés már csak inkább tudós játszadozás, üres virtuózkodássá silányul. Az egész korszakból az irodalomtörténet csupán egyetlen jelentősebb költőt emel ki: Nalan Xingde (Na-lan Hszing-tö) (1655-1685), aki ci (ce) dalversekben énekelte meg felesége halála miatt érzett bánatát.
A projekt
Miben vehetsz részt?
[szerkesztés]Több módon is a 1848–1849-es forradalom és szabadságharc portál segítségére lehetsz:
- Bővítsd a csonkokat
- Készíts új cikkeket
- Kategorizáld megfelelően a szócikkeket
- Illusztráld a cikkeket
- Vitázz a projektről
- Műhely: Wikipédia:1848–1849-es műhely