Szerkesztő:Seba/Temp/Garhvál-Himalája

Nanda Dévi, a Garhvál-Himalája legmagasabb csúcsa

A Garhvál-Himalája (hindi nyelven: गढ़वाल हिमालय) vagy Kumaun-Himalája (hindi nyelven: कुमाऊँ हिमालय) a Himalája hegység India Uttarakhand államában fekvő 320 kilométeres hegyvonulata. Keleti határát a nepáli határon fekvő Káli folyó völgye, nyugati határát pedig a Szatledzs folyó képezi. A hegyvonulat legmagasabb hegycsúcsai a 7817 méteres Nanda Dévi és a kínai határ közelében fekvő 7756 méteres Kámet. A 4300 méter feletti magasságokban a hegyeket egész évben hó borítja. Az itt található gleccserek és a hóolvadás táplálja a hinduizmus szent folyója, a Gangesz vízgyűjtő területéhez tartozó folyókat, amelyek meredek oldalú szurdokokban zúdulnak le a hegyekből.

A hegyvonulat fekvése, övezetei

A Garhvál-Himalája keleti határa a Lipulekh-hágó és a Káli folyó völgye, amely egyben az India és Nepál közötti határt is képezi. A hegyvonulat nyugati határa a Szatledzs folyó szurdoka. Északról Lamkhaga-hágó és a Boraszu-hágó határolja, míg délen a Hindusztáni-alföldig terjed. Területe mintegy 29 089 km². A tengerszint feletti magassága 500 métertől több mint 7800 méterig terjed.

Indián belül a Himalája három hosszanti övezetre oszlik, amelyeket Magas-Himalája, Alacsony-Himalája és Elő-Himalája néven említenek. A három hegyvidéki öv közül a legdélebbi az Elő-Himalája vagy Külső-Himalája, melyet Szivalik-hegységnek is neveznek. A Szivalik átlagosan 900–1500 méter magasságú hegycsúcsai ritkán haladják meg a 2000 méter magasságot. A hegyek között intenzíven művelt sík völgyek találhatók, melyekben magas a népsűrűség. A Szivalik a nagymértékű erdőírtások és a heves esőzések miatt a talajeróziónak jelentősen kitett terület. A Szivaliktól északra található az Alacsony-Himalája (más néven Kis-Himalája vagy Közép-Himalája), melyet egy törésvonal választ el az elő-himalájai területektől. Az itt található 3600–4600 méter magas hegyeket ősi kristályos és geológiailag fiatal kőzetek alkotják, néha a tolótörések miatt fordított rétegrendben. Az Alacsony-Himaláját számos mély szurdok szeli át, melyeket az északi gleccserek és hómezők által táplált, gyors folyású patakok alakítottak ki. A legészakibb övezet a Magas-Himalája térsége, melynek csúcsai általában meghaladják a 4900 méter magasságot. Hegyeit ősi kristályos kőzetek és régi tengeri üledékképződmények alkotják. Az 50–75 kilométer szélességű magas-himalájai régióban találhatóak világ legmagasabb hegycsúcsai, így többek között 8848 méter magas Csomolungma (Mount Everest) is. A Garhvál-Himalája legmagasabb csúcsai a Nanda Dévi (7816 méter), a Kámet (7756 méter) és a Szunanda Dévi (7434 méter). A Magas-Himalája többnyire az örök hóhatár felett fekszik, így itt található a legtöbb himalájai gleccser.

A Garhvál-Himalája hegycsoportjai

Alakananda folyó

A Panccsúli csúcsai

Csaukhamba

A garhváli területek peremvidékeinek vizét a Szatledzs balparti mellékfolyói (főként a Baszpa) és a Káli jobbparti mellékfolyói (Dhaulíganga, Goríganga, Rámganga) vezetik el. Köztük fekszik a Jamuna folyó vízgyűjtő medencéje és mindenekelőtt a hinduizmus szent folyója, a Gangesz, amely a Bhágírathi, a Mandákini, az Alakananda és a Pindár folyók vizét gyűjti össze. Ezek a folyók négy hegycsoportra osztják a Garhvál-Himalája magashegyi részét.

A legkeletibb hegycsoportot Kelet-Kumaun Himalájának nevezik. Keleten a Lipulekh-hágótól a Káli folyó völgyéig húzódik, míg nyugati határai a Kangribingi-hágó, az Unta Dhura-hágó és a Goríganga völgye. A csoport legmagasabb hegye a Panccsúli II (6904 m), ezen kívül csak három másik csúcs haladja meg a 6500 métert. Ezek a Csiring Ve (6559 m), a Radzsramba (6537 m) és a Csaudara (6510 m).

A Panccsúli-hegység nyugaton a Nanda Dévi-csoporttal, a Himalája ezen részének legnagyobb hegycsoportjával határos, mely a Dhaulíganga folyó völgyéig és a Kiunglang-hágóig (más néven Niti-hágóig) terjed. E csoport keleti része, az úgynevezett keleti Nanda Dévi-alcsoport, amely a Tirsúli hármas csúcsú masszívumában csúcsosodik ki a Haradeol (7151 m), a Tirsúli (7074 m) és a Nyugat-Tirsúli (7035 m) hegycsúcsokkal. Az északi Nanda Dévi-alcsoport a Risiganga-szurdoktól északra fekvő csúcsokat foglalja magában, melyek közül a Dúnágiri (7066 m), Risi Pahár (6992 m), Kalanka (6931 m) és Csandzsabang (6864 m) a legmagasabbak. A déli Nanda Devi-alcsoporthoz a Risigangától délre fekvő csúcsok tartoznak. A Garhvál-Himalája legmagasabb csúcsa, a Nanda Dévi (7816 m) és két másik 7000 m-es csúcs, a Szunanda Dévi (7434 m) és a Trisúl (7120 m) uralja ezt a területet.

Egy másik kiemelkedő hegységrész a Gangotri-csoport. Keleten a Mána-hágó, a Szaraszvati és Alakananda folyók, míg nyugaton a Dzsádh Ganga és a Bhágírathi folyók völgye határolja. A hegycsoport legmagasabb csúcsai a Csaukhamba I (7138 m), a Szatopanth (7075 m), a Csaukhamba II (7068 m), a Csaukhamba III (6974 m), valamint a Srí Kailás (6932 m), a Kedáranátha (6940 m) és a Thalai Szágar (6904 m). A Bhágírathi folyótól nyugatra és északra, egészen a Tonsz folyóig húzódik a Bandarapúncsha-hegység, amelynek csúcsai a Black Peak vagy más néven Kalanag (6387 m), a Bandarapúncsha (6316 m) és a Szvargárohini három csúcsát magában foglaló masszívuma. A hegység északi határai a Lamkhaga-hágó és a Boraszu-hágó.

A Nanda Dévi-csoporttól északnyugatra emelkedik a Kámet-csoport, a Kiunglang La (Nítí-hágó) és a Dhaulíganga folyó völgyétől a Mána-hágóig és a Szaraszvati folyó völgyéig húzódik. A Kámet-csoportban találhatók a Zanszkár-hegység legmagasabb hegyei. Hat csúcs meghaladja a 7000 méteres magasságot, melyek a Kámet (7756 m), az Abi Gamin (7355 m), a Mána (7272 m), a Mukut Parbat (7242 m), a Mukut Parbat II (7130 m) és a Mána-Északnyugat (7092 m).

Nemzeti parkok a Garhvál-Himalájában

Jim Corbett Nemzeti Park

Bengáli tigris

A Jim Corbett Nemzeti Park az első indiai szubkontinensen létrehozott nemzeti park, melyet 1936-ban alapítottak, Hailey Nemzeti Park néven. A parkot 1956-ban, India függetlenné válását követően keresztelték át Jim Corbett vadász és természettudós tiszteletére, aki vezető szerepet játszott a park létrehozásában. A nemzeti park 520,8 km² területen fekszik, mely dombokat, folyóövezeteket, mocsaras és füves területeket, valamint egy nagy tavat foglal magában. A park közel 73%-át erdő borítja, míg a terület 10%-át füves területek teszik ki. A park földrajzi és ökológiai jellemzői az Elő-Himalája területének sajátosságait mutatják. A sűrű, nedves lombhullató erdőket főként szálafa, fikusz, haldina és mangó fajok alkotják. A park 488 különböző növényfajnak, 50 emlősfajnak, 580 madárfajnak és 25 hüllőfajnak ad otthont.

A nemzeti parkban nagyszámú bengáli tigris és leopárd él; a sűrű növényzet, a Rámganga folyó vízforrása és a bőséges mennyiségű zsákmányállat ideális élőhely a számukra. A rezervátum elsőként csatlakozott az 1973 áprilisában India kormánya által indított Project Tiger tigrisvédelmi programhoz. A nemzeti park állatfajai közt megtalálhatók a különböző szarvasfélék, gorálok, a himalájai örvös medve, az ajakos medve, a szürke mongúz, különböző vidrafajták, indiai tobzoskák, és több majomfaj között a langúrok és rézuszmakákók. A hüllők között a nagytestű tigrispitonok, krokodilok és gaviálok a legjelentősebbek, mely utóbbiakat egy szervezett tenyésztési program mentett meg a kihalástól. A nyári időszakban indiai elefántok is előfordulnak a területen, akár többszáz fős csordákban. Ezen kívül 580 madárfajjal a nemzeti park India egyik leggazdagabb madárvilágú területe, amelyet a BirdLife International „fontos madárvédelmi területté” (IBA) nyilvánított.

Panoráma

Nagyítás

A Garhvál-Himalája panorámaképe Dhanaulti felől

Források

• ↑ Babicz: Jan Babicz. Peaks and Passes of Garhwal Himalaya (angol nyelven). Alpinistyczny Klub Eksploracyjny (1990). Hozzáférés ideje: 2022. november 28. 
• ↑ Project Tiger: Corbett National Park (Project Tiger Directorate). Project Tiger Directorate, Ministry of Environment, Government of India. [2004. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 10.)
• ↑ Riley: Laura Riley és William Riley. Nature's strongholds – The world's greatest wildlife reserves (angol nyelven). Princeton University Press (2005). ISBN 0-691-12219-9. Hozzáférés ideje: 2022. december 10. 
• ↑ Sati: Vishwambhar Prasad Sati. Climate change and socio-ecological transformation in high mountains: an empirical study of Garhwal Himalaya. (angol nyelven). De Gruyten Open. DOI: 10.1515/cass-2015-0005 (2015). Hozzáférés ideje: 2022. november 28.