Szerkesztő:Piri/Arab telivér

Az arab telivér intelligens, nemes és rendkívül kitartó lófajta hírében áll. Jellegzetesen cizellált fejével és magas faroktartásával az egyik legkönnyebben azonosítható fajta. Az arab telivér a világ legősibb lovainak egyike. Bizonyítható, hogy a modern arab lovak keletkezése 4500 évre nyúlik vissza. A történelem során a háborúk és a kereskedelem jóvoltából a Közel-Keletről a világ minden tájára eljutottak, javítva a többi lófajtát a gyorsaság, nemesség, kitartás és jó csontozat szempontjából. Napjainkban az arab telivér jellegzetességei majdnem minden hátaslóban megtalálhatók. „A sokoldalú arab” a fajta szlogenje. Az arab telivérek manapság a lovassportok sok területén jelen vannak, mellyel a világ egyik legnépszerűbb lófajtájává vált. Az arab ló jelenleg a világ minden táján megtalálható, ideértve az Egyesült Államokat és Kanadát, az Egyesült Királyságot, Ausztráliát, az európai kontinenst, Dél-Amerikát (főként Brazíliát) és természetesen a Közel-Keletet. Az arab telivér a sivatagi éghajlaton fejlődött ki és különösen nagy népszerűségnek örvendett a nomád beduinok körében, akik gyakran a család sátrában tartották őket, hogy őrizzék és megvédjék lovaikat. Az emberekkel felépített közeli kapcsolat során alakult ki a fajta jó természete, gyors tanulóképessége és kezessége. Ám az arab lovakban szintén meg van a bátorság és az éberség, mely a hátaslónak szánt lovakban és a csatalovakban elengedhetetlen. A kezesség és az érzékenység ezen kombinációja tette szükségessé, hogy a modern arab ló tulajdonosok hozzáértéssel és tisztelettel bánjanak lovaikkal.

Fajta jellegzetességek

Egy év körüli arab telivér

Az arab lovak finom vonalú, ék alakú fejjel, széles homlokkal, nagy szemekkel, nagy orrlyukakkal és kis pofával rendelkeznek. Legtöbbször a jellegzetes homorú vagy „horpadt” profillal ábrázolják őket. Sok arab telivérnek van egy kicsi dudor a homlokán a szemek között, melyet a beduinok „jibbah”-nak neveznek, mely egy további öblös jelleget ad, melyről úgy hitték, hogy segíti az arab lovakat a hagyományos száraz sivatagi éghajlaton.

Másik fajtajellegzeteség a nagy izmos légcsővel ellátott íves nyak a finom, tiszta nyakszíjon. Ezt a fej- és nyakszíj szerkezetet a beduinok „mitbah”-nak hívják és a legjobb arab lovaknál egy hosszú és valamivel egyenesebb, lehetővé téve kantár rugalmasságát és helyet hagyva a légcső számára. Egyéb megkülönböztető tulajdonság a viszonylag hosszú, vízszintes far és a természetesen magasra tartott farok. Minden minősített arab telivérnek mély, jó bokájú csípője és nagyszerűen hátrafeszített válla van.

Ez az arab telivér jól mutatja a fajta jellegzetességeit, a horpasztott profilt, az íves nyakat és a magasra tartott farkat. photo: Hanka Čertík

A legtöbb arab lónak zömök teste és rövid háta van. Soknak, habár nem minden állatnak, a szokásos 6 helyett 5 ágyékcsigolyája van és inkább 17, mintsem 18 pár bordája van. Ezért még a kisméretű arab lovak is könnyedén elbírják a nehéz lovast.

Az arab lovak gyakran nehéz, erős csontozattal, erős lábakkal és jó patával bírnak. Különösen híresek kitartásukról. Az arab lovaknak természetes módon higgadtak, jó felfogásúak és impulzívak, mely adottságok eredetileg a sivatagi csatalovaknál elengedhetetlenek és napjainkban számos verseny feltétele.

Méret

Az arab ló fajtajellegzetességei, ahogy azt a United States Equestrian Federation megállapította 14,1 és 15,1 marok magasságú, „egyéni esetekben ennél kisebb, vagy nagyobb”. Ezért minden arab telivért, tekintet nélkül a magasságra, a „lovak” osztályába sorolják, habár 14,2 m marmagasság a hagyományos határérték a ló és póni között. Mivel sok európai és amerikai lótulajdonos jobban kedveli a magasabb állatokat, az arab telivéreket keresztezik a magasság növelése érdekében és napjainkban a legtöbb arab ló 15 és 16 marok magasságú.

Temperamentum

Az arab lovak évszázadokon át éltek a sivatagban, az emberek közvetlen közelében. Az értékes harci kancákat néha a családok sátrában, a kisgyerekekkel együtt tartották. Ezzel a lónak veleszületett képességet adtak arra, hogy hajlandóak legyenek az együttműködésre és figyeljen és megörvendeztesse gazdáit. Csak a természetesen jó képességű lovakat tenyésztették tovább. Az arab ló napjainkban azon kevés fajták egyike, melyet a United States Equestrian Federation engedélyezett, hogy a gyerekek a bemutatókon csődörökön üljenek, a 18. év alattiak osztályaiban is.

Másrészt az arab lovakat „forró vérű” fajtának tekintik, mely kaategóriába a kifinomult, eleven lófajtákat gyorsaságuk alapján sorolják be, úgy mint a telivéreket és a berber lovakat. A többi forró véű fajtákhoz hasonlóan az arab lovak fogékonysága és intelligenciája lehetővé teszi a gyors tanulást és a lovassal folytatott intenzív kommunikációt. Azonban intelligenciájuk azt is lehetővé teszi, hogy eltanulják a helytelen viselkedést ugyanolyan gyorsan, ahogy a jókat is. Gyorsan elveszíthetik bizalmukat a tapasztalatlan lovassal szemben és nem tolerálják a rosszkor alkalmazott vagy helytelen gyakorlatokat. (lásd még a „Viták” részt, lent)

Színek

Az Arabian Horse Association (Arab Lovak Szövetsége) a fajtiszta lovaknál a következő színváltozatokat állapította meg pej, szürke, sárga, fekete ás deres. Az összes arab lónak, a szőrszíntől függetlenül fekete bőrrel rendelkezik, kivéve a fehér jegyek alatt. A fekete bőr természetes védelmet biztosít a forró sivatagi nap ellen.

Habár sok arab telivér "fehér," ez a szürke gén természetes hatása. A szürke lovak pejként, feketének vagy sárgának születnek, majd az évek során, ahogy idősödnek, egyre fakul a színük egészen addig, amíg szőrük teljesen fehér vagy "fakó" lesz. Bőrükl fekete és így is marad egész életükben. Ezért minden "fehér" arab ló valójában szürke.

A fekete arab lovak valamivel ritkábbak. Ennek egyik oka az, hogy a fekete gén genetikailag elfojtja a dominánsabb aguti gén, mely a pej ló fekete foltjaiért felelős. Néhány tenyészfarm napjainkban már DNS vizsgálatot alkalmaz a fekete arab lovak tenyésztésénél.

Az emberek néha keresztezik az arab telivéreket más fajtákkal is, melynek következtében további színváltozatok jönnek létre az arab-félvérek között. Ez azért van, mert a tisztavérű arab lovak soha nem hordozzák a deres gént, sem a cremello és perlino hígító géneket. Mivel nem rendelkeznek semmilyen hígító génnel, a tisztavérű arab lovak között nem lehet palomino vagy szarvas színű egyedek. A tisztavérűek nem hordozzák a pettyes mintázatért felelős gént sem, mint ahogy a pinto vagy appaloosa esetén, kivéve a sabino gént (vagy génkomplexum). Nem hordozzák továbbá a domináns „W” gént sem, mely a valódi fehér lovat eredményezi. Azonban, habár a tisztavérű arab lovak a potenciális színek korlált skáláját eredményezik, van pozitív eredmény is: mivel nem hordozzák a fehér, vagy a keretes overo géneket, soha nem születhetnek csikók a halálos albinó vagy a letális fehér csikó szindrómával.

A beduinok a színhez is hiedelmeket társítottak. Néhány helyen úgy vélik, hogy a fekete arab lovak rossz ómenek, míg más területeken értékes kincsnek számítanak. Azt is mondják, hogy az erőteljesen foltos jellegzetességekkel bíró, közismert nevén "véresvállú" lovat nagyra tarják, különösen, ha kanca.

A tenyésztőknek van egy közmondásuk, „a jó lónak soha nincs rossz színe”, de a fehér pöttyös mintát a „kevert” vérnek tulajdonítják. A szülői vérvonalat feltáró DNS vizsgálat kifejlesztéséig, a kirívóan foltos vagy feltűnő fehér jegyekkel rendelkező arab csikókat nem jegyezték. Ez ma sabino színmintaként létezik a tisztavérű arab lovak körében.

Tudományos viták folynak arról, hogy létezik-e aranyderes arab ló. Nagyon kevés „aranyderes” arab lovat vettek jegyzékbe és még kevesebben mutatta ki a DNS vizsgálat az aranyderes gént. Néhány genetikus úgy véli, hogy a tisztavérű arab lovak aranyderes mintáját valójában a sabino vagy a rabicano gén okozza. Néhány ember összekeveri a fiatal szürke lovakat az aranyderessel, a mindkettőnél előforduló kevert sörényszín miatt. Ám az aranyderes szín nem változik az öregedés során, míg a szürke szín igen.

Befolyása más lófajtákra

A sivatagi arab lovak genetikai erőssége miatt az arab vérvonal számos fajta kialakulásában szerepet játszott, ideértve a telivérek, az amerikai quarter horse, Morgan, American Saddlebred, Appaloosa és melegvérű fajták, mint az Oldenburg és a Trakehner fajta kitenyésztésében. Az arab vérvonal a welsh póni és a Percheron igáslóban is megtalálható.

Napjainkban az emberek keresztezik az arab lovakat más fajtákkal, hogy finomítsák, kitartóbbá és egészségesebbé tegyék a fajtát. Az USA-ban az arab félvéreknek saját jegyzékük van az Arabian Horse Association társaságán belül, mely magába foglalja az Anglo-Arab és az arab telivér speciális csoportját. Néhány, eredetileg arab-félvérnek bejegyzett fajta elég népszerű lett ahhoz, hogy saját fajtajegyzéket kapjon, ilyen a National Show Horse, egy arab-Saddlebred keresztezés; a Quarab (Arab Quarter Horse); a Welara (Arab Welsh póni); és a Morab (Arab-Morgan). Továbbá néhány arab lovat és arab-félvért hagytak jóvá bejegyzésre néhány melegvérű jegyzékben.

Mitológia

Az arab lovak számos romantikus legendában szerepelnek. A legnépszerűbbek azok, melyek a lovak eredetéről szólnak.

Egy teremtésmítosz elmondja, hogy hogyan választotta ki Mohamed próféta alapítókancáit, próbára téve azok bátorságát és hűségét. Úgy történt, hogy a sivatagon átvezető hosszú út után Mohamed visszafordította ménesét és elszabadulva azok versenyezni kezdtek egy oázis felé a hatalmas szomjukat oltó ivóvízhez. Mielőtt a ménes elérte volna a vizet, megfújta harcikürtjét, mellyel figyelmeztette az állatokat, hogy térjenek vissza hozzá. Azonban csak öt kanca ment oda. Mivel visszafordultak az ivóvíztől és odaadóan visszatértek gazdájukhoz, ezek a kancák lettek a kedvencei és Al Khamsa-nak hívta őket, melynek jelentése az öt. Ezek a kancák ezért az arab lovak beduin vérvonalának öt kiválasztott családjának legendás alapítói.

Egy másik mese úgy szól, hogy Salamon király híres csődörét, Zad el-Rahebet (Ajándék a Lovasának) egy csapat arabnak ajándékozta , akik a messzi vidékeken sarcot fizettek a királynak. Ez a legendás csődör, úgy tartják, gyorsabb volt, mint a zebra és a gazella és vele minden vadászat sikerrel járt. Ezért az arabok tenyészállatot csináltak belőle és így született meg a vérvonal.

Egy másik teremtésmítosz az arab lovak eredetét Ábrahám fia, Izmael idejére teszi. Úgy szól, hogy Dzsibril (más néven Gábriel) leszállt a Menyországból és felébresztette Izmaelt egy "forgószéllel", mely felé örvénylett. Az Angyal ezután megparancsolta a viharfelhőknek, hogy ne szórjanak port és esőt és így változott egy ágaskodó, kezes teremtménnyé - egy lóvá -, mely úgy látszott, mintha felszívná a földet. Innentől fogva a beduinok azt a nevet adták az első arab lónak, egy csődörnek, hogy "Szelet Ivó" vagyis Kuhaylah.

Egy másik beduin történet úgy tartja, hogy Allah volt az, aki megteremtette az arab lovat a déli szélből, miközben azt mondta "Megteremtelek téged, Ó arab ló. Hogy üstöködet megragadva győzelmet arassak a csatában. Hátadon cipeld a gazdag prédát és lágyékodon a kincset. Megteremtelek téged, mint a Föld egyik fénykoszorúját... Szelek nélküli szárnyat adok neked." A történet egy másik változata szerint Allah azt mondja: "Lónak nevezlek el téged; Arabnak teremtelek és neked adom a hangyák sárga színét; A boldogságot akasztom üstöködre, mely a szemeid között lóg; Minden állat felett Úr leszel. Az emberek követni fognak, bárhova is mész; egyaránt jó leszel a repülésre és a hajszolásra; gazdagságot hordozol hátadon és szerencsét gondolataidban."

Történelem

Hettita szekér (egyiptomi relief)

Az arab ló a világ egyik legősibb lófajtája. A modern arab ló keleties megjelenésével rendelkező "proto-arab" lovak a sziklafestményeken és az Arab-félsziget feliratain is megjelennek kb. Kr. e. 2.500 óta. Már az ókori közel-keleti művészetben is a jellegzetes finom vonalú fejjel és a magasra tartott farokkal ábrázolták.

Sivatagi ősök

Számos elmélet szól arról, hogy hol éltek eredetileg az arab lovak ősei. Néhányan úgy tartják, hogy a ló a termékeny félhold északi területeiről származik. Mások azt feltételezik, hogy az Arab-félsziget délnyugati csücskéből, a mai Jemenből jött, ahol három, mostanra már kiszáradt folyó sok évvel ezelőtt megfelelő természeti feltételeket hozott létre.

Az arab ló prototípusa eredetileg az Arab-félszigeten élő emberek, a ma beduinokként ismert nép szelidítette meg, valószínűleg nem sokkal azután háziasították, amikor a beduinok megtanulták a teve használatát.

Gladys Brown Edwards, az arab lovak neves tudósa vetette fel azt az elméletet, miszerint az arab lovak a ló egy másik alfajától, az Equus agilis-től származik. Ám más tudósok úgy gondolják, hogy a "száraz" keleti sivatagi ló, melyből az arab fajta kifejlődött az Equus caballus négy alapfajának egyike, mely a környezete miatt speciális jellemzőkkel rendelkezett. Hasonló fizikai jellemzőkkel bíró lovak a mára kihalt türkmén ló, az észak-afrikai berber és a nyugat-ázsiai Akhal-Teke.

A sivatagi környezet azt jelentette, hogy a háziasított lónak a túlélés érdekében szövetséget kellett kötnie az emberrel, mivel bizonyos területeken az ember szolgáltatta az egyetlen élelemforrást. A legendák úgy tartják, hogy ahol nem volt legelő, ott a beduinok datolyával, árpával és tevetejjel etették lovaikat. A sivatagi lónak kevés élelem is elegendő volt a fejlődéshez és anatómiai felépítése idomult a nappalról éjszakára változó szélsőséges hőmérsékletű száraz klímához. A gyenge egyedeket kivetették a tenyésztésből és a megmaradt egyedek évszázadokig részt vettek a harcokban.

Ellenszolgáltatásként a beduinok élete múlt a lovakon: az arab telivéreket harci lónak tenyésztették ki, így gyorsak, szívósak, erősek és intelligensek. A jó képesség döntő volt; az elismert harci kancákat gyakran bevitték a családi sátrakba, hogy megóvják őket a tolvajoktól, az időjárástól és a ragadozóktól. Habár a megjelenés nem volt feltétlenül túlélési tényező, a beduin tenyésztők beletenyésztették lovaikba a szépséget és tökéletességet, illetve egyéb praktikus jellegeket.

A beduinok évszázadokig szóbeli hagyomány alapján követték nyomon minden ló származását. Az első írásos családfát a Közel-Keleten találták, mely már használja az "arab" kifejezést és Kr. u. 1330 körül keletkezett. A legtisztább vérvonalú lovak Asilként ismertek és a nem Asil lovakkal történő keresztezésük tilos volt. A kancák voltak a legértékesebbek lovaglás és tenyésztés tekintetében egyaránt és a nemesfajta vérvonalát anyai ágon követték nyomon. A beduinok nem hittek a csődörök herélésében, így a legtöbb mént eladták a városiaknak.

Idővel a beduinok számos altípust vagy törzset tenyésztettek ki, melynek mindegyike egyedi jellegzetességgel rendelkezik. Az Arabian Horse Association szerint az öt elsődleges törzs volt a Keheilan, Seglawi, Abeyan, Hamdani és a Hadban. Voltak kisebb törzsek, altörzsek is és a törzsnevek régiónként eltérőek. Így sok arab ló nem csak Asil, tisztavérű volt, hanem keresztezték őket, but also bred to be pure in strain as well, with crossbreeding between strains discouraged, though not forbidden, by some tribes. This complex web of bloodline and strain was an integral part of Bedouin culture. The Bedouin knew the pedigrees and history of the best war mares as well as their own family or tribal history.

Uralma az ókori világban

A tüzes, horpadt pofájú és farkukat magasan tartó csatalovak nagyon népszerű művészeti témának számítottak az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában, gyakran a csatában harci szekereket húzva, vagy vadászat közben ábrázolták őket. A keleti jellegzetességekkel rendelkező lovakat már a távoli ókori Görögországban és a Római Birodalomban is ábrázoltak. Amikor ezeket a lovakat még nem nevezték „arabnak” az ókori Közel-Keleten, ezek a proto-arab vagy keleties lovak már hordozták a modern arab telivérek sok jellegzetességét, például a gyorsaságot, a kitartást és az előkelőséget.

Arab lovak az iszlám történelemben

A Kr. u. 622-ben történt hegirát vagy hijrát követően az arab ló gyorsan elterjedt az akkor ismert világban, ennek következtében ismerték meg a jellegzetes, nevezetes fajtát és jelentős szerepet játszott a Közel-Kelet-en és az Iszlám világban. Kr. u. 630 körül a muszlim hatás az egész Közel-Keletem és Észak-Afrikában elterjedt. Kr. u. 711-ben a muszlim harcosok elérték Spanyolországot és 720-ra hatalmuk alá vonták az Ibériai-félsziget nagyrészét. Számos keleti jellegzetességet magukkal hoztak, beleértve az arab telivéreket és a berber lovat Ézsak-Afrikából.

A muzulmán hódítók egészen Franciaországig jutottak, ahol Martel Károly állította meg őket 732-ben a Tours-i csatában. Az arab és sok keleti lovat fogtak be a vereség keltette zavar során, melyeket kereszteztek a helyi állatokkal és így erősebb állatokhoz jutottak az európaiak, kifejlesztve a percheron fajtát.

A Közel-Kelettől Európáig

Nem csak a muszlim invázió során jutottak el az arab lovak ősei Európába. A keresztesek idején 1095-től az európai seregek megszállták Palesztinát és sok lovag tért haza háborús zsákmányként arab lovakkal. A nagy íj és puskapor feltalálásával a lovagoknak erős, felpáncélozott csatalovakra volt szükségük, melyek egyébként lomhák voltak. Ezt kiküszöbölve az arab lovakkal keresztezve gyors, mozgékony könnyűlovassági lovakat kaptak, melyeket a 20. századig használtak a csatatereken.

A másik oka, amely miatt az arab telivérek elterjedtek a világon az Ottomán Birodalom volt, mely 1299-ben kezdett növekedni és a Közel-Kelet nagy részét uralma alá vonta. Habár az Arab-félsziget szíve soha nem volt teljes mértékben uralmon, ez a török birodalom sok arab lóval rendelkezett a kereskedelmen, diplomácián és háborún keresztül és az Ottománokhoz hasonlóan rengeteg arab telivért juttatott el Európába.

Az arab lovak fő elterjedése akkor történt, amikor az ottomán törökök 300.000 lovast küldtek Magyarországra Kr. u. 1522-ben. Sok töröknek volt tiszta vérű arab lova, melyekre az Arábiában folytatott betörések során tettek szert. 1529-re az ottománok elérték Bécset, ahol a lengyel és magyar seregek megállították őket, akik elkobozták az arab telivéreket a levert ottomán seregtől. Ezen lovak közül néhány biztosította a kelet-európai fajták megalapítását.

Arab telivér fajtajellegzetességekkel

Az arab vérvonalú lovak kitartása és mozgékonysága adta a roppant katonai előnyöket azon lovasságoknak, akiknek a birtokába jutottak. Ezért sok európai monarchia fogott nagy tenyészetek létrehozásába, melyekben keresztezték az arab telivéreket a helyi fajtákkal. Az egyik példa erre Nagy Péter cár orosz birodalmi ménese és egy másik a Knyszyna, mely II. Zsigmond Ágost lengyel király ménese volt.

Magyarországon a 19. században tenyésztették ki Bábolnán a shagya-arab fajtát, melynél a mezőhegyesi kancákat arab és spanyol vérvonalú csődörökkel, majd később kizárólag arab telivérekkel fedezték. A gidrán fajtát szintét Bábolnán tenyésztették ki. A vérvonal egy arab telivér csődörtől Gidran Seniortól ered, innen a fajta neve is.

A királyi támogatás felbátorította az európai lótenyésztőket, hogy közvetlenül a sivatagból kutassák fel az arab lovakat. Az arab lovak egyik nevezetes importőre volt a lengyel Hieronymous Sanguszko herceg (1743-1812). Az orosz Alexey Orlov gróf szintén rengeteg arab telivért importált, ideértve Smetankát, egy arab csődört, aki az Orlov ügető fajta alapítóménje volt. Orlov Nagy Katalin cárnőnek is hozott arab lovakat, aki 1772-ben 12 tisztavérű arab csődört és 10 kancát birtokolt. Európában a leghíresebb arab csődörök egyike volt Marengo, az a csataló, melyen Bonaparte Napoleon lovagolt.

Az angol telivér fajta egyik alapító ménje, Darley Arabian

A 18. században hozták létre Európa nagy arab méntelepjeit, melyet a fajtiszta arab telivér lovak behozatal jellemzett. Egy ilyen példa a magyar bábolnai ménes, melyet 1789-ben alapítottak. 1850-re, már több ilyen méntelep alakult meg, ilyen a németországi Weil; a lengyel Potocki gróf (aki beházasodott a Sanguszko családba) tulajdonában lévő Antoniny; és Lengyelország első állami arab méntelepe, a Janow Podlaski, mely I. Sándor orosz cár rendeletére jött létre. Az arab telivérek az európai versenyló fajták létrehozásában is közreműködtek, különösen a Darley Arabian, Byerly Turk, és Godolphin Arabian, a mai angol telivér fajta három alapítóménje, melyeket az 1700-as években hoztak be Angliába.

A Crabbet Park méntelep felemelkedése

Az összes Európában végzett arab ló-tenyésztési kísérlet közül talán az egyik leghíresebb volt az angliai Crabbet Park méntelep.

1877-től Wilfrid Scawen Blunt és Lady Anne Blunt többször is elutazott a Közel-Keletre, ideértve Egyiptomot és a Nedzsd térséget, mely során a legjobb arab telivéreket próbálták fellelni Anglia számára. Lady Anne emellett megvásárolta és helyrehozta az egyiptomi Sheykh Obeyd méntelepet. Lady Anne 1917-es halála után Blunték lánya, Judith, Lady Wentworth, megörökölte a Wentworth címet és Lady Anne birtokainak részét és az apjával, Wilfriddel folytatott hosszas jogi csatározásokat követően a Crabbet méntelep teljes jogú birtokosa lett. Lady Wentworth fejlesztette a ménest, új telivéreket vásárolt és világszerte exportált arab lovakat. Lady Wentworth 1957-es halálát követően a ménes menedzsere, Cecil Covey tulajdonába került, aki 1971-ig működtette a telepet, amikor egy, a birtokot keresztülszelő útépítés következtében el kellett adni a földeket és a lovak szétszóródtak a világban.

Egyiptom

A Bluntok a sivatag telivér lovának megmentésére irányuló szenvedélyes keresgélése során az egyiptomiak felismerték saját hagyományos telivér állataik megóvásának szükségességét. Így az egyiptomi kormány 1908-ban létrehozta a Királyi Mezőgazdasági Társaságot. Eltekintve a Henry Babson által az 1930-as évekbn várásolt Egyesült Államokbeli importra szánt lovaktól és egy másik, 1947-ben történt importtól, viszonylag kevés egyiptomi arab telivér lovat exportáltak egészen I. Farouk király 1952-es bukásáig. Ezután az olaj miatt egyre több befektető jött Egyiptomba, akik között nem egy lókedvelő is volt. Így arab telivéreket exportáltak Németországba és az Egyesült Államokba, illetve az akkor Szovjetunióba az egyiptomi miniszterelnök Gamal Abdel Nasser engedélyével. Nasser 1970-es halála után, a kevésbé szovjet-barát kormány hatalomra jutását követően még több egyiptomi arab telivért exportáltak. Napjainkban a „tiszta egyiptomi” még mindig népszerű néhány arab telivér tenyésztő körében és a egyiptomi arab telivér megkülönböztető „száraz” külsejét néhány tenyészprogramban előszeretettel keresztezik a nemesség továbbadására.

A 20. századi háborúk és hatásuk az európai ménesekre

Az I. világháború végét és az Ottomán birodalom összeomlását követően, a háborút túlélő, régmúltú európai méntelepeken ismét megkezdődött a tenyésztés és további, a Közel-Keletről importált sivatagi arab telivérekkel frissítették az állományt. A megmenekült farmok közül néhány nevesebb a lengyel Janow Podlaski ménes, a spanyol Veruga ménes és az akkori szovjet, újonnan alapított Tersk ménes.

A spanyol polgárháború és a II. világháború egész Európában mélyen feldúlta a lótenyészeteket. A Veruga ménes elpusztult, azonban az olyan ménesek, mint a Crabbet Park, a Tersk és a Janow Podlaski, megmenekültek. Háborús zsákmányként az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt értékes arab telivérekre tett szert, melyeket saját tenyészprogramuk erősítésére használtak fel; a szovjet Tersk és az amerikai Kellogg U.S. Army Remount állomáson, a hivatalos W.K. Kellogg ranchen, Kaliforniában.

A háború utáni időkben a Lengyelország, Spanyolország, Hollandia, Svédország és Németország sok jólszervezett arab méntelepet hozott rendbe vagy újonnan létre. A lengyel méneseket a nácik és a szovjetek egyaránt jelentősen megtizedelték, de néhány telivért vissza tudtak szerezni és világhírűvé váltak arab lovaikról, melyeket szigorúan megvizsgáltak a versenyek és más teljesítménymérő rendezvények során.

A hidegháború után

Mivel a vasfüggöny mögül csak kevés arab telivért exportáltak a hidegháború alatt, azok, amelyek eljutottak nyugatra, világszerte felkeltették a tenyésztők figyelmét. Szorosabbra fűzve a kapcsolatot Kelet-Európa és a Nyugat között, sok lengyel és orosz arab telivér lovat importáltak Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba az 1970-es és 1980-as években. A Szovjetunió 1989-es összeomlása, Egyiptom jelentős politikai megerősödése és az Európai Unió felemelkedése egyaránt hozzájárult az arab lovak nemzetközi kereskedelmének növeléséhez. Az olyan szervezetek, mint a World Arabian Horse Association (WAHO) egyezményt hozott létre az arab lovak különböző nemzetek közötti kereskedelmére. Napjainkban az arab lovakkal világszerte kereskednek.

Az arab ló Amerikában

Coronado Sets out to the North. Frederic Remington, 1861-1909.

A jégkorszak vége óta az első lovak a spanyol konkvisztádorokkal érkeztek az amerikai kontinensre. Hernán Cortés 16 andalúziai, berber és arab lovat hozatott magának Mexikóba 1519-ben. Őt követték olyan személyek, mint Francisco Vásquez de Coronado, aki 250 hasonló fajtájú lovat hozatott Amerikába 1540-ben. Sok ló megszökött, megalapítva ezzel az amerikai musztáng fajtát.

Az Angliából amerikába vándorlók szintén hoztak magukkal arab fajtájú lovakat a keleti partra. Egyikük volt például Nathaniel Harrison, aki arab, berber és török lovakat hozatott be Amerikába 1747-ben.

George Washington a forradalom alatt egy szürke lovon lovagolt, mely arab-félvér volt. The horse was sired by the stallion Ranger, also known as Lindsay's Arabian, said to have been obtained from the Sultan of marokkói. Other Presidents are linked to ownership of Arabian horses. In 1840, President Martin Van Buren received two Arabians from the Sultan of Oman, and in 1877, President Ulysses S. Grant obtained two Arabian stallions, Leopard and Linden Tree, as diplomatic gifts from the Sultan of Turkey.

A. Keene Richard was the first American to specifically breed Arabian horses. He traveled to the desert in 1853 and 1856 to obtain breeding stock. Unfortunately, his horses were lost during the Civil War and have no known descendants today.

Leopard is the only stallion among the early imports who left known purebred descendants in America. This was because Randolph Huntington imported the desert-bred Arabian mare *Naomi in 1888, and bred her to Leopard, producing Leopard's only purebred Arabian son, Anazeh. Anazeh then sired eight purebred Arabian foals, four of whom still appear in pedigrees today. Leopard is also considered a foundation sire in the Appaloosa breed.

In 1893, the Hamidie Society exhibited 45 Arabian horses at the World Fair in Chicago, some of whom remained in the United States and caught the interest of some American breeders, who traveled abroad to obtain more. As a result, by 1908, the Arabian Horse Registry of America was established, recording 71 animals. By 1994, the number had reached half a million. There are now more Arabians registered in North America than in the rest of the world put together.

Major Arabian importations to the United States in the 20th century were made by breeders such as Homer Davenport and Peter Hingham of the Hingham Stock Farm, who purchased several stallions and mares directly from the Bedouin in 1906; Spencer Borden of the Interlachen Stud, who made several importations between 1898 and 1911; and W.R. Brown of the Maynesboro Stud, who had a particular interest in the Arabian as a cavalry mount and imported many Arabians starting in 1918. Another wave of imports came in the 1920s and 30s when breeders such as W.K. Kellogg, Henry Babson, Roger Selby, James Draper, and others imported Arabian bloodstock from Crabbet Park Stud in England, as well as from Poland, Spain and Egypt. Several Arabians, mostly of Polish breeding, were captured from Nazi Germany and imported to the U.S.A. following World War II. As the tensions of the Cold War eased, more Arabians were imported to America from Poland and Egypt. In the late 1970s and early 1980s, as political issues surrounding import regulations and the recognition of stud books were resolved, Arabian horses were imported in greater numbers from Spain and Russia.

In the 1980s, popularity of the Arabian horse rose to unsustainable heights. Arabians became a popular status symbol for celebrities and other wealthy people, many of whom were inexperienced with horses and considered them "living art." Prices skyrocketed, especially in the United States, with a record-setting public auction price for a mare named NH Love Potion, who sold for $2.55 million in 1984, and the largest syndication in history for an Arabian stallion, *Padron, at $11,000,000. The potential for profit led to over-breeding of the Arabian. When tax laws related to the horse industry changed in 1986, limiting the use of horse farms as tax shelters, the Arabian market was particularly vulnerable due to over-saturation and artificially inflated prices, and thus it collapsed, forcing many breeders into bankruptcy. Prices recovered slowly, with many breeders moving away from producing "living art" and towards a horse more suitable for amateur owners in many different riding disciplines. Today, the vast majority of Arabian horses in America are owned for recreational riding purposes.

Arabians today

Arabian horses today are found all over the world. They are no longer classified by Bedouin strain, but are informally classified by the nation of origin of famed horses in a given pedigree. Popular types of Arabians are labeled "Polish," "Spanish," "Crabbet," "Russian," "Egyptian", and "Domestic" (describing horses whose ancestors were imported to the United States prior to 1944, including those from programs such as Kellogg, Davenport, Maynesboro, Babson, Dickenson and Selby). In the USA, a specific mixture of Crabbet, Maynesboro and Kellogg bloodlines has acquired the copyrighted designation "CMK."

Each set of bloodlines has its own devoted followers, with the virtues of each hotly debated. Most debates are between those who value the Arabian most for its refined beauty and those who value the horse for its stamina and athleticism. There are also various controversies over the relative "purity" of certain bloodlines. (See "Controversies" section, below)

Uses

Pernod Al Ariba, egy 3 éves arab telivér mén

Az arab telivérek sokoldalú lovak, melyek részt vesznek sok lovas játékban, ideértve a lóversenyzést, a lovas bemutatókat, jól viseli a nyereg ülést, western lovaglást és a vadász nyerget, illetve az idomítást, betörést, hajtást, távlovaglást, díjugratást, bemutatókat és részt vesznek különböző ifjúsági lovaseseményeken. Megbízhatóak továbbá a szabadidős tevékenységek során, vontatásban és munkalónak is megfelelőek azon lovak, melyek a versenyzésben nem érdekeltek.

Versenyzés

Kitartásuknak köszönhetően az arab telivérek a távlovagló sportban dominánsak, melyben ez a vezető fajta az olyan versenyeken, mint a Tevis Kupa, mely során naponta 100 mérföldes távot kell megtenniük. Részt vesznek a FEI által jóváhagyott világméretű lovas eseményeken, például a World Equestrian Games-en.

Az arab telivérek „sportló” eseményei napjainkban az USA-ban is népszerűek, habár az arab lovak az ilyen típusú versenyekben már régóta részt vesznek, főként Európában. Az Arabian Horse Association began hosting an Arabian and Half Arabian Sport Horse National Championship in 2003 that within two years grew to draw over 1900 entries competing in Hunter, Jumper, Sport Horse Under Saddle, Sport Horse In Hand, Dressage, and Driving competition.

Arabians have excelled in open events against other breeds. The most famous example was the Arabian mare Ronteza, who defeated 50 horses of all breeds to win the 1961 Reined Cow Horse championship at the Cow Palace in San Francisco, CA. The Arabian stallion Aaraf won an all-breed cutting horse competition at the Quarter Horse Congress in the 1950s. At the 1936 Olympics, the French, with two Anglo-Arabians on their team, won the Silver team medal in Dressage.

Egyéb tevékenységek

Arabians are involved in a wide variety of activities, including fairs, movies, parades, circuses and other places where horses are showcased.

Arabians have been popular in movies, dating back to the silent film era when Rudolph Valentino rode the Kellogg Arabian stallion Jadaan in 1926's Son of the Sheik. Other Arabian horse film stars include the stallion Cass Ole in The Black Stallion. Arabian horses also appeared in Lawrence of Arabia, The 13th Warrior, Hidalgo, and other films.

Arabians are mascots for football teams, performing crowd-pleasing activities on the field and sidelines. Traveler, the mascot for the University of Southern California Trojans, is currently a purebred Arabian. Thunder, a purebred Arabian stallion, was mascot for the Denver Broncos until his retirement in 2004. Cal Poly Pomona's W.K. Kellogg Arabian Horse Center Equestrian Unit and many other Arabian organizations have made Arabian horses a regular sight at the annual Tournament of Roses Parade held each New Year's day in Pasadena, California.

Arabians also are used on search and rescue teams and occasionally for police work. Some Arabians are also used in Bloodless Bullfighting (Portuguese style) in the USA and Europe, in the Turkish equestrian sport of Cirit (pronounced Jee-rit), as well as circuses, therapeutic riding programs, and on dude ranches.

Controversies

Misunderstandings and myths plague the Arabian breed. Through, as noted above, purebred Arabians are competitive against other breeds, Arabians are relatively uncommon at some high-level all-breed competitions. There are many reasons, some justifiable, others due to misunderstandings and inaccurate information.

"Hot blooded" controversy

Firm but gentle and patient handling is especially important for hot-blooded horses such as the Arabian.

Some people believe that it is more difficult to train a hot-blooded horse. It is true that rough training methods are unsuitable for hot-blooded breeds. Most Arabians have a natural tendency to cooperate with humans, but when treated badly can become excessively nervous or anxious, though seldom become vicious unless seriously spoiled or subjected to extreme abuse. With proper handling, Arabians are suitable riding horses for riders at all levels.

"Weakness" controversies

Some people confuse the refinement of Arabians with having weak or too-light bone. However, the USEF breed standard requires Arabians have solid bone and correct conformation, and the superiority of the breed in endurance competition clearly demonstrates that well-bred Arabians are strong, sound horses with good bone and superior stamina. At international levels of FEI-sponsored endurance events, Arabians and half-Arabians are the dominant performers in distance competition worldwide.

Physical size

Another myth is that Arabians are not strong because of their size. However, the smaller size of the Arabian is not a physical liability. The Arabian horse is noted for dense, strong bone, short cannons, sound feet, and a broad, short back; all of which give the breed physical strength comparable to many taller animals. Clearly, for tasks where the sheer weight of the horse matters, such as draft horse work or events such as team roping, any lighter-weight horse is at a disadvantage, but for most purposes, the Arabian is a strong and hardy breed of light horse able to carry any type of rider in most equestrian pursuits.

A csípő szöge

Another misconception confuses the skeletal structure of the spine with the angle of the hip, implying that the comparatively horizontal croup and high-carried tail of Arabians make it difficult for them to use their hindquarters properly. However, the correlation of spine and hip is in LENGTH, not angle. All horses need a good length of croup and good length of hip, and the two go together as a rule. The hip ANGLE, on the other hand, is not necessarily correlated to the line of the Arabian's croup. The croup is formed by the sacral vertebrae. The hip angle is determined by the attachment of the illium to the spine, the structure and length of the femur, and the relationship to the cannon bone, and hindquarter anatomy. Any good-quality Arabian has both a relatively horizontal croup and a properly angled pelvis with good length of croup and depth of hip to allow impulsion.

see also Horse conformation

Az "arab lovak varázslatosságának" hiedelme

Arabians are sometimes plagued by excessively romantic myths that give them human intelligence, mystical or psychic powers, telepathy, and other miraculous abilities. Though well-intentioned, such myths sometimes lead people who know little about horses to purchase an Arabian and expect them not to act like ordinary horses. However, like any horse, Arabians have natural horse behaviors and instincts, so people must never forget the basic rules of horse safety when handling them.

Szerepe más fajok kifejlődésében

There can be intense debate over the role the Arabian played in the development of other light horse breeds. While the complete tale will not be told until the horse genome is mapped, it is thought that all modern domesticated horse breeds descended from one of four Wild prototypes, one of which was the light, "dry," oriental horse adapted to the desert climate, the prototype of the modern Arabian. Because of the location of the Middle East as a crossroads of the ancient world, as well as one of the earliest locations of domestication of the horse, oriental horses spread throughout Europe and Asia both in ancient and modern times.

Thus, there is little doubt that "oriental" blood was crossed on that of other wild prototypes to create light riding horses; the only actual controversy is at what point the "oriental" prototype could be called an "Arabian," how much Arabian blood was mixed with local animals, and at what point in history. For some breeds, such as the Thoroughbred, Arabian influence of specific animals is documented in written stud books. For older breeds, dating the influx of Arabian ancestry is more difficult. For example, in the case of the Andalusian horse, DNA studies, as well as the historical and archaeological record, document that outside cultures, and the horses they brought with them, strongly influenced the Iberian peninsula in both the time of Ancient Rome and again with the Moorish invasions of the 8th century. However it is difficult to precisely trace the details of the journeys taken by waves of conquerers and their oriental horses as they traveled from the Middle East to North Africa and across Gibralter to southern Europe.

A "tisztaság" kérdése

One set of hot debates within the Arabian industry are about bloodlines. In particular, breeders argue about the genetic "purity" of various pedigrees, discussing whether some horses descend from "impure" animals that cannot be traced to the desert Bedouin. The major factions are as follows:

• The Arabian Horse Association (AHA) states, "The origin of the purebred Arabian horse was the Arabian desert, and all Arabians ultimately trace their lineage to this source." In essence, all horses accepted for registration in the United States are deemed to be "purebred" Arabians by AHA.
• The World Arabian Horse Association (WAHO) has the broadest definition of a purebred Arabian. WAHO states, "A Purebred Arabian horse is one which appears in any purebred Arabian Stud Book or Register listed by WAHO as acceptable." By this definition, over 95% of the known purebred Arabian horses in the world are registered in stud books acceptable to WAHO. WAHO also researched the purity question in general, and its findings are on its web site, describing both the research and the political issues surrounding Arabian horse bloodlines, particularly in America.
• At the other end of the spectrum, the Al Khamsa organization takes the position that "The horses of primary interest to Al Khamsa, which are called “Al Khamsa Arabian Horses,” are those horses in North America that can reasonably be assumed to descend entirely from bedouin Arabian horses bred by horse-breeding bedouin tribes of the deserts of the Arabian Peninsula without admixture from sources unacceptable to Al Khamsa." By this rigorous definition, only about 2% of all registered Arabian horses qualify as "Al Khamsa Arabian Horses."
• "Blue Star" designation is the most rigid, accepting only horses who qualify as Al Khamsa, but also as having no lines to the "Mu'niqi" strain, which some claim was "contaminated" by crossbreeding with Turkoman Horses about 300 years ago. Horses who otherwise meet this standard except for Mu'niqi blood are sometimes referred to as "Blue List."
• There are also a number of breeders who specialize in preservation breeding of various bloodlines. However, these breeders generally do not assert that their horses are the only "pure" Arabians.
• Ironically, some pure-blooded desert-bred Arabians in the Middle East today cannot be registered because the Bedouin who own them see no need to obtain a piece of paper to verify the purity of their horses.

Genetikai betegségek

There are four known genetic conditions in Arabian horses which usually result in euthansia of the affected animal. All four are thought to be autosomal recessive conditions, which means that the flawed gene is not sex-linked and has to come from both parents for an affected foal to be born. Arabians are not the only breed of horse to have problems with inherited diseases; fatal or disabling genetic conditions also exist in the American Quarter Horse, American Paint Horse, American Saddlebred and Belgian. Lethal white syndrome and dominant white can affect several breeds (though not purebred Arabians).

The "genetic lethal" conditions (though two of the four are not always lethal) in Arabian horses are:

• Severe Combined Immunodeficiency (SCID). Similar to the "bubble boy" condition in humans, an affected foal is born with no immune system, and thus generally dies of an opportunistic infection, usually before the age of five months. There is a DNA test that can detect healthy horses who are carriers of the gene causing SCID, thus testing and careful, planned matings can now eliminate the possibility of an affected foal ever being born.
• Cerebellar abiotrophy (CA). An affected foal is usually born without symptoms, but at some point, usually after six weeks of age, develops severe incoordination, a head tremor, wide-legged stance and other symptoms related to the death of the purkinje cells in the cerebellum. Such foals are frequently diagnosed only after they have crashed into a fence or fallen over backwards, and sometimes their symptoms are misdiagnosed as a head injury caused by the accident. The only way to confirm a diagnosis of CA is to examine the brain after euthanasia. The degree of severity varies, with some foals having fast onset of severe coordination problems, others showing milder symptoms. In theory, mildly affected horses could live a full lifespan, but in practice most are euthanized before adulthood because they are so accident-prone as to be a danger to themselves and others. There is currently no genetic test for CA.
• Lavender Foal Syndrome (LFS), also called Coat Color Dilution Lethal (CCDL). The condition gets it name because most affected foals are born with a coat color dilution that lightens the tips of the coat hairs, or even the entire hair shaft. Foals with LFS are unable to stand at birth, often have seizures, and are usually euthanized within a few days of birth. There is currently no genetic test for LFS.
• Occipital Atlanto-Axial Malformation (OAAM). This is a condition where the cervical vertebrae fuse together in the neck and at the base of the skull. Symptoms range from mild incoordination to the paralysis of both front and rear legs. Some affected foals cannot stand to nurse, in others the symptoms may not be seen for several weeks. This is the only cervical spinal cord disease seen in horses less than 1 month of age, and a radiograph can diagnose the condition. There is no genetic test for OAAM, and the hereditary component of this condition is the least researched to date.

The organization F.O.A.L. (Fight Off Arabian Lethals) is a clearinghouse for information on these conditions.

Bibliográfia

• Arabian Horse Association Website.
• Archer, Rosemary, Colin Pearson and Cecil Covey. The Crabbet Arabian Stud: Its History and Influence. Crabbet Organisation, 1978. ISBN 0-906382-13-0
• Budiansky, Stephen. The Nature of Horses. Free Press, 1997. ISBN 0-684-82768-9
• Edwards, Gladys Brown. The Arabian: War Horse to Show Horse. Arabian Horse Trust of America; 3rd rev. edition, 1980. ISBN 0-938276-00-X
• World Arabian Horse Organization

Külső hivatkozások

• Arabian Horse Association
• History of the Arabian horse in the desert
• The W.K.Kellogg Arabian Horse Library
• Frequently asked questions about Arabian horses
• CMK Arabians - historical articles
• Arabian Experts, an online and print publication with helpful articles for the Arabian horse owner.
• AWhiteHorse, Family-Friendly Arabian Horse Discussion Forum, online since 1996
• ABlackHorse, Popular Arabian Horse Discussion Forum
• "Horse of the Desert Bedouin"
• A History of the Australian Colonial Arabian
• Al Khamsa Organization
• Arabian Lines The Complete Arabian Horse Resource