Szerkesztő:Pellinger Attila/wikibajok

Nem árt a HTML logika ismerete!

A képernyőn széteső, a szemet bántóan szerkesztett szócikkek mutatják, hogy nagyon sok szerkesztőnek fogalma sincsen a HTML-ről, így nincsen tisztában azzal, hogy az oldal más monitorbeállítással esetleg teljesen másként néz ki, mint a saját gépén. Pedig a wikipédia jelölőnyelve még le is van egyszerűsítve, tehát aránylag egyszerűbben meg lehet formázni egy-egy oldalt. A legjellemzőbb formai hiba szerintem a képek elhelyezésénél alkalmazott felesleges bűvészkedés és általában a képek szöveghez való illesztése. Az adott képernyőfelbontáshoz csinosan illeszkedő illusztáció más beállításnál teljesen elcsúszhat eredeti helyéhez képest megváltoztatva a szöveg tördelését. Aminek következménye hosszú, üres szakasz a képernyőn, felesleges képernyőgörgetés, ami praktikus szempontból és esztétikai szempontból és csúnya. Oka az adott szakasz rövid szövegéhez képest sok kép, abban az esetben, ha a kép a szakasz címsora alá van beillesztve. Szerintem sokkal jobban mutat, ha a képeket balra, vagy jobbra igazítva egymás alatt helyezzük el oly módon, hogy a szócikk elején, vagy a taxobox alá illesztjük be a linket. Ha aránylag hosszú a szöveg és ehhez képest kevés a kép, akkor nem probléma az egyes szakaszokhoz beszúrni. Egymás mellé rendezni kívánt képek esetén szerintem jó megoldás a gallery tag, perrow paraméterrel amiňek értéke egy jellemző 17 collos monitorhoz lehet kb. "6".

(folyt.köv.)

Fotográfiai esztétika

Egyes szócikkekhez botrányosan randa képeket sikerült belinkelni. Nem kell minden embernek fényképezni, ha mégis, akkor önkritikát javaslok, illetve önképzést. Ma már tömérdek olyan könyv van, amiből a fotográfia alapjai gond nélkül elsajátíthatók de szerintem nem különösebben nagy gond olyan weboldalt, vagy ismerőst találni, ahol/aki jó tanácsokkal szolgálhat. Álljon itt egy elrettentő példa: Sopron (2009. augusztus 25. 18:44-kor).

Feleim: ha már mindenképpen fényképezni akartok, néhány szempontot mindig vegyetek figyelembe. Első: a horizont MINDIG vízszintes! Ha nem úgy tartjátok a gépet, a képen minden olyan lesz, mintha be lenne rügva. Második. Tegyétek fel a kérdést magatoknak: mit szeretnék látni a képen. Bármilyen nagy egy épület, egy szobor, vagy bármi, a képet agyonvágja az előtérben orrát túró cigánygyerek, egy stoptábla, egy lepukkadt Trabant, vagy bármi, ami nem odaillő. A fényképezés több, mint csettegetni egy automata géppel. A kész képet kell látni a lelki szemeint előtt. Akár fél órát (horribile dictu többet is) pepecselhetünk az expozíció előtt a beállításokkal. Meg kell keresni a legjobb látószöget, a kedvező megvilágítást és - bizony - meg kell várni, amíg minden balfék kimegy a képből. Ha lehet, ne lógjon be villanydrót, általában nagyon zavaró, ha valamiből egy torzó (mondjuk egy fej nélküli ember) szerepel a kép szélén. Ha a kép fő részén van ilyen, az persze még rosszabb.

Nappal szemben fényképezni (ellenfény) néhány hangulati témától eltekintve nem érdemes, különösen nem automata üzemmódban, amikor az ostoba chip tömérdek fényt érzékel, így a téma nem lesz kellőképpen megvilágítva. De! Szép felvételt a déli, verőfényes napsütésben is nehéz készíteni a kemény árnyékok miatt.

(folyt.köv.)

Semleges nézőpont (???)

Gyönyörű elv! Szinte könnyezem a meghatottságtól... De mi van akkor, ha nincsen semleges álláspont? Mondok egy példát. A Burgenland szócikkbe egyszer belejavítottam, a tényeknek megfelelően leírtam, hogy ilyen földrajzi egység nem létezett korábban, vagyis nem arról van szó, hogy egy adott terület (mondjuk egy grófság) az évszázadok alatt hol az egyik országhoz tartozott, hol a másikhoz és most egy adott időpillanattól kezdve most megint az egyikhez tartozik, miután a másiktól elhappolták. Ez a terület a honfoglalástól kezdve Magyarország része volt és csak a háború utáni osztozkodásban nyesték le és került egy, most megnevezni nem kívánt országhoz. Na, azóta sovén vagyok...

(folyt. köv.)

Több szerénységet!

Szerény, tudós és szakértő barátaim. Vajon a virtuális szuperhős mezébe bújtatott való énetek megvédelmez-e? Feljogosít-e bárkit arra, hogy világmegváltó terveket szőjön amélkül, hogy igazi felelősséget vállaljon fel? Jogos-é vajon lefikázni másokat mert csak később kezdtek belebonyolódni a wikipédiába? Vajon mert több a szerkesztése, ez jobb szerkesztéseket jelent-e? Az enciklopédia vajon jobb lett-e attól, hogy megtudtuk: Győzike hanyas gatyát hord?

(na meg pláne folyt. köv.!!)

Ki vagyok én?

Soha. Soha nem fogtam fel és nem is fogom soha megérteni, milyen más értelme van a közönséges, sőt esetleg alpári gyávaságon túl, nick-nevek mögé bújni, önmagunkat nem felvállalni, okoskodni és sokszor trágárkodni?! Na, persze ez nem a wikipédia sajátossága, henem az egész internetes világ jellemzője. Puhány kis nyulak üldögélnek és bujkálnak otthon valami kiberhős neve mögé rejtőzve és ontják az okosságokat bele a széles nagy világegyetembe. Brávó! Rejtezzetek feleim, nehogy egy elcseszett szerkesztés miatt a kágébé, a sziáé vagy az emtéká esetleg az alkajda véres bosszút álljon rajtatok! Egyszer egy pszichológus kifejtette: sokkal agresszívabban nyilatkoznak az emberek név nélkül (és persze következmények nélkül) az interneten, mint a valós életben, ahol a (vita)partnernek a szemébe is kell nézni és felvállani mindent ami ezzel jár.

(még nincsen vége...)

Forrásmunkák

Nagyon egyenetlen akár még a kidolgozottnak számító szócikkek színvonala. Talán a kevesebb több lenne. Véleményem szerint nem elegendő kikölcsönözni a könyvtárból egy ámerikában futószalagon gyártott, aztán idehaza egy noname fordítóval ész és értelem nélkül lefordított ismeretterjesztő könyv alapján ugyancsak futószalagon gyártani a hasonló témájú szócikkeket. Pláne nem olyan témában, amihez alapesetben a szerkesztő maga nem is ért. Nem a levegőbe beszélek és ehhez álljon itt egy példa a való világból. Amikor az új rendszer rózsaszínű hajnalán bejöttek ezek a csoda-könyvek és megindultak a reggeltől estig adó kábel-csatornák (milyen találó itt a "csatorna" szó...), tele voltak (és vannak) többek között félrefordított nevekkel. Ugyanis a legtöbb fajnak, legalábbis a gerinces fajoknak, létezik magyar neve. Pláne a nálunk is előforduló fajoknak. Ez azt jelenti, hogy a "Golden Eagle" magyar neve nem "aranysas", ahogyan a fordító gondolja, hanem parlagi sas. Ez sok esetben komoly félreértéseket okozhat. Azért ezt a példát említem, mert ezt is hallottam a saját fülemmel. Ha már a nevét sem lehet tudni egy fajnak, akkor ugyan mit tudhatunk meg róla? Hogyan ellenőrizhetjük az állításokat róla? Mondjuk egy ilyen enciklopédia összeállításánál. A rossz tapasztalatok kapcsán az MME ingyenesen felajánlotta a fordítások ellenőrzését több médiumnál. A válasz minden esetben elutasító volt: nincsen igény az ilyen pontosságú szövegre.

Mindezek miatt ellenzem az ismeretterjesztő "szak"irodalom kritika nélküli felhasználását, annál inkább, mert ezek csak jelentős késéssel építik be az újabb ismereteket, amelyek (pl. rendszertani kérdésekben) alapvetően megváltoztathatják az adott szakterületet. Szóval egy-egy szócikkhez ne restelljünk utánajárni a dolgoknak és izmos szakirodalmi forrásokat keresni!

Faj vagy fajta?

Már nagyon unom javítgatni ezt az egyszerű dolgot a szócikkekben! (Pedig ki fogom gyomlálni, akárhányat csak találok!) A "faj" meg a "fajta" szavaknak más a jelentésük. Faj például a farkas, a kutya ehhez a fajhoz tartozik, a kutyának vannak fajtái, mint a kuvasz, vagy a bobtail. Nem lehet a szövegben felcserélni ezt a két szót, mert nem szinonímák! Nem olyan nehéz dolog ez.

1984

...érettségi... De aztán elteltek az évek és minden év 1984 lett. A hatalom elnyom minket. De a hatalmat mi erősítjük meg hatalmában. Mi magunk nyomjuk el magunkat. Mert a szellem elvált a testtől. ((Tudom, hogy ez nem ide való, de még nem csináltam ehhez illő lapot. De fogok.))