Szerkesztő:Nikita/Gordon Balera
Gordon Balera (USA, Ohio, Cincinnati, 1907. január 11. – New York, 1993. november 6.) olasz-német származású amerikai zongoraművész, zeneszerző, karmester
Élete
[szerkesztés]Anyja német énektanár, apja Adriano Balera olasz operaénekes volt. A család 1904-ben telepedett le az Egyesült Államokban. Gordon Balera hétévesen kezdett el zongorázni, két évvel később orgonálni is tanult. Tehetségét hamar felismerték, John Miller tanítványa lett a National Conservatory of Cincinattiban. Első kompozícióit George Carter felügyelete alatt szerezte. Sikert aratott Bach-interpretációjával és feldolgozásaival. A már Amerika-szerte ismert zongoraművész első jelentős önállóan szerzett műveit a Matrimonio Kiadó adta ki 1931-ben. 1932-ben ösztöndíjasként Bambergben tanult. Itt érték olyan hatások, hogy későbbi egyéni zenei nyelve Arnold Schönberg és Alban Berg hatását mutatták, bár azokban főképp nem egyes reihékből építkezett, művei atonális indítás után reihe-sorozatokat dolgoztak föl.
Hazatérve meghívást kapott a portlandi konzervatórium zeneszerzés tanszékére. Közel négy évtizeden keresztül tanított itt. Tanítványai közül később számos világhírű zenész került ki, többek között Peter Rifkin és Jason Ryle.
Magánélete
[szerkesztés]1935-ben feleségül vette a tőle nyolc évvel idősebb Anna Schönfelder zsidó származású német hegedűművésznőt, akivel bambergi ösztöndíja alatt ismerkedett meg. Anna a náci Németországból menekülve tartott vele az Egyesült Államokba. Házasságukból kilenc gyermekük született, többen közülük szintén a zenei pályára léptek. Legismertebb közülük második fiuk, William Balera csellista lett, aki 1972-ben egy szerencsétlen környezeti tragédia áldozata lett: belecsapott a villám a nyílt utcán, amint épp koncertre sietett. Gordon nem tudta ezt a traumát feldolgozni, elméje elborult, élete végéig idegszanatóriumba kezelték.
Halála után hagyatékában irodalmi-filozófiai feljegyzéseket találtak, rövid tanulmányokat a kor legkülönbözőbb szellemi irányzatairól, amelyekből a messianisztikus öntudat cseng ki és amelyek Nietzschére emlékeztető extatikus-himnikus hangvételben csúcsosodtak ki.
Főbb művei
[szerkesztés]- Chorus musarum divino Apollini - kórusmű, (1928)
- Music of Changes - hegedű, zongora (1931)
- Windows - zongoramű, (1931)
- Parabellinia - opera (1932)
- Shadows on the Waterfront - zenekari (1952)
- Music for Strings - vonószenekar (1967)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]The RITB Dictionary of Music, 1998,