Szerkesztő:Milei.vencel/Klima in Deutschland

legenda

Németország hosszú távú adatai (1981-2010)
</br> - Napfény (sárga),
</br> - Hőmérséklet (piros) és
</br> - Csapadékszint (kék)
</br> egy év alatt

Havi átlaghőmérséklet és havi eltérések Németországban

Németország klímája a hűvös éghajlati övezethez tartozik, és a nyugat-európai tengeri légkör és a kelet-európai kontinentális éghajlat közötti átmeneti területen helyezkedik el.

áttekintés

Az éghajlat Németországban jelentősen befolyásolja Németország helyét a nyugati oldalon a kontinens területének nyugati szél Zone meghatározva. Az északi szélességek közepén, a nedves és a meleg öböláram miatt a nyugati szelek enyhe óceáni áramlatokat hoznak az Atlanti-óceánból, így a hőmérséklet Németországban magasabb, különösen a téli hónapokban, mint az északi pozíciója. Az Atlanti-óceán befolyása az országon belül nyugatról keletre csökken. A partokon a mögötte fekvő hátország és a kölni öböl dominál egy ilyen tengeri klímatípust viszonylag kis hőmérséklet különbségekkel a nyár és a tél között, míg délkeleti irányban, különösen Kelet-Bajorországban és a kelet-németországi tartományokban a kontinentális hatást melegebb nyár és hideg tél jellemzi. Télen Ostwindlagenben is eljuthat az Északi-tenger szigeteire, hogy több napos permafrost időszakokba forduljon, és fordítva is, a keleti bajorországi télen erősen nyugati szélhelyzet, télen jóval 0 ° C felett.   ° C biztosítja.

Éghajlati megfigyelés és átlagok

Az éghajlat és a változás értékeléséhez a különböző mérési paraméterek hosszú távú átlagát használjuk.   Hőmérséklet, csapadék vagy páratartalom, amelyet általában egy 30 éves hosszúságú megfigyelési sorozat méréséből állítanak, ideális esetben ugyanazon a helyen, és a referencia vagy a normál időtartamot hívják. A német időjárási szolgálat (DWD) az 1961–1990-es nemzetközi referencia-időszakkal dolgozik, azaz a 30 év átlagos klimatikai adataival, ami ezért mindig először itt van. Az elmúlt években a DWD az 1981–2010-es referencia-időszakot is használta, mivel jobban tükrözi az elmúlt évtizedek éghajlatának drasztikus változásait, és ezáltal az éghajlati preferenciáinkat. Ezen okok miatt a következő szakaszok átlagértékeit mindig mindkét időszakra adjuk meg, hacsak másként nem jelezzük. 2021-től az új nemzetközi referencia-időszak 1991-2020 lesz elérhető.

A levegő hőmérsékletének az úgynevezett országos átlagértéke (azaz az összes DWD időjárási állomás adataiból számított terület átlag) éves átlagban 8,2.   ° C (normál időszak 1961-1990) vagy 8.9   ° C (normál időszak 1981-2010) januárig a leghidegebb hónapban, átlagosan -0,5   ° C vagy 0,4   ° C és július, a legmelegebb hónap, 16,9   ° C vagy 18,0   ° C-on A legmagasabb éves átlaghőmérsékletek az Oberrheingraben-t és a szomszédos Neckar-völgyet több mint 11-en rögzítették   ° C z. Például Karlsruhe-ban, Heidelbergben és Stuttgartban, például csak Oberstdorfban 6.6   ° C elérhetõ.

Az éghajlatváltozás Németországban

Az elmúlt évtizedekben a globális felmelegedés eredményeként Németországban és világszerte általános tendencia alakult ki a magasabb hőmérsékletek felé: Amint az a németországi léghőmérséklet idősoraiból látható, 1988 és 2010 között minden évben 1988-ig, az átlaghőmérséklet felett volt. hosszú távú átlag (1961-1990) 8,2   ° C  ; mivel az ezredforduló körül nagyon meleg évek halmozódnak fel. Ez a régi rekord 9,9   2000 óta a 2000-es évtől kezdve ismét 2000-ben, 2014-ben pedig az új rekordtulajdonos 0,4-et ért el   ° C-t meghaladták. A felmelegedés hónapról hónapra nagyon kevert: 1.1   ° C A felmelegedés júliusban a legmagasabbra emelkedett, majd áprilisban és januárban kb. 1,0   ° C, míg az őszi hónapok viszonylag kis mértékben hevítettek.

Ezek a változások mindenkinek nyilvánvaló következményekkel járnak: a tipikus fenológiai határidők évtizedenként körülbelül 2,5 nappal előre vannak. Átlagosan tehát a hóvirág által meghatározott kora tavasszal kb. 10 nappal korábban kezdődik, mint 40 évvel ezelőtt, ugyanez vonatkozik az almavirágra, mint a teljes tavasz elején meghatározó eseményre. Különösen az április az elmúlt években megváltozott. Korábban és sok mondatban a változó, meglehetősen hűvös átmeneti hónap (" Aprilwetter ") megnyilvánulása megmutatta magát - a kilencvenes évek körül - sokkal melegebb, naposabb és szárazabb, gyakran szinte kora nyári karakterrel. Csak az elmúlt tíz évben volt ez az elmúlt tíz év során, különböző regionális fókuszokkal 2007-ben, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, 2014-ben és 2015-ben. 2007-ben, 2009-ben és 2011-ben, 2015-ben pedig regionálisan áprilisban még az év legnaposabb hónapja volt, és összességében erősen hajlamos a stabil magasnyomású időjárásra .

hőmérsékleti rekordok

A Németországban mért legalacsonyabb hőmérséklet -45,9 volt   ° C és 24 óra volt.   2001. decemberében a Funtensee- ben, a Berchtesgaden-Alpokban . Ez azonban egy lakatlan szélsőséges hely, mert a hideg-szabad völgy rendkívül hideg lehet a hosszú téli éjszakákon a hó felett. A német időjárási szolgálat rekordként -37,8   ° C, a 12. 1929. február Hüllben ( Wolnzach kerület, Pfaffenhofen kerület) mértük. A DWD állomásán Németországban mért legmagasabb hőmérséklet csak 2015-ben volt 5. Júliusban az alsó-frankian Kitzingenben, 40.3   ° C és néhány héttel később 7. Augusztus ugyanazon a helyen már visszaállt.

csapadék

[[Datei:Deutschland_Niederschlaege_1961_1990.ogv|bélyegkép|Az éves ciklus a csapadék legmagasabb regionális különbségeit tárja fel. A legtöbb régióban a csapadékmaximum júniusra esik; Schleswig-Holsteinben azonban többnyire novemberre.]] Az átlagos éves csapadékmennyiség 789   mm vagy 819   mm 1981-2010, a legszárazabb hónap eddig február volt, de az április már az utolsó 10-15 évben is csökkentette a februári hónapot. A legnedvesebb hónapok a nyári hónapok, a csapadékok gyakran viszonylag rövid és erőszakos záporok, mint zivatarok és kevesebb mint folyamatos eső. A csapadék mennyisége jóval több, mint 1000   mm az Alpokban és az alacsony hegyvonulatokban és 500 alatt   mm az északon Magdeburg közötti Harz eső árnyékában, a keleti Leipzig és a déli Erfurt között. Általában a páratartalom nyugatról keletre csökken. Szintén feltűnő az aszály iránya, különösen az ország keleti részén, amely sok évvel később kisebb növényzetű tüzeket eredményez.

Októbertől áprilisig Németországban a csapadékmennyiség olyan mélyre eshet, mint az alföld, mint hó, és a havazás növekszik a nyugatról keletre eső atlanti befolyással. A tengerszint feletti magasság is fontos a hócsomagok gyakorisága és hosszú élettartama szempontjából. Míg a nyugati Észak-Rajna-Vesztfália ( Alsó-Rajna, Köln-öböl ) alsó részén egy-egy napos áthaladás nélkül, évente több mérhető hócsomaggal, többnapos epizódokkal, hóeséssel és a keleti és déli részek mélyebb rétegeiben kialakult hótakaróval, a felmelegedési tendencia ellenére, szinte minden télen. Tehát z volt.   Például Düsseldorfban az 1977-2007 közötti időszakban átlagosan alig 11 napnyi hó volt, míg a 600-ban   km-re keletre Drezda 45 nap volt . Észak-Németországban a hótakaró napok száma nagymértékben változik; sok év alatt szinte semmilyen hócsomag képződik, különösen Nyugaton, mint az Alsó-Rajna-ban, de ott, mint ott van, mindig vannak télek, amelyek az ismétlődő vagy makacs légtömeg miatt elválasztják a déli levegőt az északi hideg levegőtől. nagyon hidegnek és havasnak kell lennie.   Például az 1978/79- es vagy a 2009 / 2010-es télek, amelyek mindegyike több mint 100 hótakaró napot töltött Schleswig-Holsteinben és Mecklenburg-Pomerániában, míg ugyanaz a tél délen viszonylag enyhe és alacsony a hó. Még a 2013/2014-es és 2015/2016-os télen is csak az északkeleti fele volt az egyetlen jelentős téli fázis, az enyhe délnyugat és a hideg északkeleti levegő tömeghatára szinte mozdulatlan volt az országban több nap alatt, egy helyen. Vonal az Ems szájától az Erzgebirgeig .

napfény

Átlagos napsütés időtartama egy év alatt az 1981 és 2010 közötti időszakban

A németországi magas hőmérsékleti szintet azonban a téli félévben nagy arányban vásárolják meg, hiszen csak novembertől februárig, így a nagyon alacsony napsugárzásnak megfelelő hónapok, amelyeknek a napsugárzása és a rövid napok hossza csak elhomályosodik, megakadályozhatják a hosszabb hűtési fázisokat. A nedves óceán levegő és a magas napsugárzás magas nyomású körülmények között történő kombinációja késő ősszel és télen az ország számos részén részben tartós, felhős, magas ködszintet eredményez. Néha ezeknek az időjárási viszonyoknak az összefüggésében napos és enyhe az alacsony hegycsúcsok és az Alpok csúcsain, délnyugatból az enyhe levegővel, míg az alföldön köd, magas köd és néha fagy határozza meg a képet. Alacsony szélű, nagynyomású időjárás esetén a normál hőmérséklet-rétegződés hatályát veszti. Ennek oka az alacsony napsugárzás és a nehezebb hideg levegő tulajdonsága, a völgyekbe való áramlás és a magasságban fekvő meleg levegő alatt. Ezeket az időjárási viszonyokat inverziós időjárási körülményeknek nevezik. Gyakran ismét csak az Atlanti-óceán légtömegeinek szél-támogatott előrehaladásával lehet megállítani, ami a körülmények magasságának normalizálódásához és a földön felmelegedéshez vezet. Az inverziós időjárási helyzet összefüggésében, különösen a városi területeken, a szélhiány és az alsó és felső levegő rétegek közötti levegő tömegcsere hiánya miatt a szmog szennyeződésének jelentős és veszélyes növekedése fordulhat elő.

Néhány terület, különösen a nyugati / északnyugati felföldön, ahol a felhők nyugatról gyűlnek össze - így elsősorban Észak-Rajna-Vesztfália, Alsó-Szászország, Hessen és Rajna-vidék-Pfalz részei - évente kevesebb, mint 1400 órányi napsütés az Európa alacsony napsütéses régióiban , Az összehasonlítható és még alacsonyabb értékeket csak a Brit-szigetek és Norvégia nyugati partjainál sűrűn lakott régiókban rögzítik. A nyolcvanas évek vége óta Németországban egyre inkább napsütés alakult ki. Így a német átlag szárazföldi napsütés (a DWD évente átlagolva a raszteres adatokból) az 1961-1990 és az 1981-2010 közötti referencia-időszakok között 1544-ről 1601 órára emelkedett, és még az 1674 órás napsütéses órákban is az elmúlt 15 évben.

Németország legnaposabb területei az ország északi és déli szélén vannak. Németország vezetői a napsütésben Rügen és Usedom szigetei a nyugat-pomerániában. Az 1869 óra napsütés évente, Cape Arkona, a legnaposabb német meteorológiai állomás a panaszokra az aktuális referencia-időszak 1981-2010, , amíg az volt a feladatuk ezen Zinnowitz az Usedom még 1917 óra napsütés évente az időszak 1961-1990. Ezen a területen az összesített rekord csökkent: 1994 júliusában a Cape Arkona állomás 404 órányi napot regisztrált, majdnem 13 óra napsütést naponta. Ugyancsak viszonylag napos a berlini főváros és a szomszédos Brandenburg. Délen a déli Felső-Rajna legnaposabb területei például a Karlsruhe és Lörrach, a Stuttgart régió és a bajor alpesi lábak, köztük a müncheni város között találhatók. Még ha a teljes napsütés időtartama az említett régiókban meglehetősen hasonló, az év eloszlása nagyon eltérő: a Balti-tenger partján főként napsütéses tavaszi és nyári, amelyek hozzájárulnak a magas éves összegekhez, míg déli és különösen az Alpok lábainál. A tél sokkal naposabb, mint Németországban. Kevésbé előnyös az általános tendencia, hogy az ország nyugati széle Saar-vidéktől kelet-frízishoz és az észak-schleswig-holsteini felé forduljon. Ezeknek a változásoknak a megítélésekor azonban szem előtt kell tartani, hogy a napsütéses mérések összehasonlíthatósága csak 1951-ben, az állomásmozgások, technikai problémák miatt (pl.   Mivel a veszteségek mérése különösen a korábbi GDR területén és a mérési technológia átalakítása a napfény digitális felvételére a kilencvenes években nem jelent problémát.

Irodalom

[[Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal]]