Szerkesztő:Linee66/próbalap

Érdekképviseleti szervezetek

A munkaerőpiac különböző csoportjai már régen észrevették azt, hogy nagyobb esélyük van érdekeik érvényesítésére, ha nem önálló munkaerőpiaci szereplőként lépnek fel. Ezért először a munkavállalók, majd ennek hatására a munkáltatók is megalkották saját érdekképviseleti szervezeteiket. Ezen szervezetek segítik az érdekek feltárását, képviseletét, valamint védelmet nyújtanak más érdekhordozókkal szemben.

1. Munkaadói érdekképviseletek

Ezen szervezetek három fő csoportra oszthatók, részben különböző feladatkörökkel:

a. Gazdasági kamarák – kötelező tagság elvén működő közjogi testületek, melyek összgazdasági érdekeket képviselve átvesznek feladatokat a vállalatok felett elhelyezkedő bürokráciától, és önkormányzathoz hasonló módon érvényesítik a gazdaság szereplőivel szemben az ebből fakadó feladatokat és kötelezezttségeket.

b. Szövetségek – önkéntesség és koalíciós szabadságjog alapján alakulnak. Funkciójuk és irányultságuk kettős: - védi a vállalat gazdasági érdekeit a kormányzattal és a munkavállalókkal (munkavállalói képviseletekkel) szemben; - kifelé védi a tagokat a állam vagy munkavállalók irányában, de ugyanakkor belső koordinációt és szolidaritást testesít meg.

c. Szakmai egyesületek, szakmai kamarák – adott szakmához tartozó szakembereket és szervezeket fognak össze, hogy jobb eséllyel érvényesíthessék a sajátos szakmai érdekeket, célokat.

A kamarák, szövetségeknek funkcionálisan és/vagy területileg diferenciált egységekbe integrálódnak.

Így lehetnek: - szakmai-ágazati, - területi, ill. - vegyes (szakmai és területi alapon integrálódó) érdekképviseleti tömörülések.

2. Munkavállalói érdekképviseletek

a. Szakszervezetek – az egyesülési törvény alapján önkéntes és hosszú távra létesített munkavállalói érdekszövetségek, melyek létrehozásának célja a tagjaik szociális helyzetének, munkafeltételeinek megóvása és javítása. A szakszervezeti szerveződésnek lehetnek horizontális és vertikális szintjei. A horizontális szinten fellelhetünk: szakmai, ágazati, és egyéb (pl. fehér-és kékgalléros, politikai –világnézeti kötődésű) szakszervezeti tömörüléseket.

b. Munkavállalói kamarák: - az európai gyakorlatban ritkábban előforduló közjogi intézmény (Pl. Auszria). Kötelező tagságra épül (ez elsősorban a gazdasági szférára vonatkozik, és a közalkalmazottak ez alól felmenthetők). Széleskörű jogosítványaival és részvételével jelentős hatást gyakorolhat a gazdasági és munkaerőpiaci folyamatokra.

c. Egyesületek – önkéntes tagsággal, társadalmi szervezetként működnek. Céljuk: szervezett fórumot teremteni az adott társadalmi réteg aktuális problémáinak megvitatására, és ezek képviseletére a különböző társadalmi, gazdasági vagy államigazgatási szinteken (lobby szervezetként működhetnek, akciókat szerveznek, közvéleményt befolyásolnak)

Forrás: László Gyula: Emberi erőforrás gazdálkodás és munkaerőpiac, Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1996