Szerkesztő:Kreamar/Meisseni porcelán

A meisseni porcelán

A meisseni porcelángyárat 1710. január 23-án létesítette I. Frigyes Ágost szász választófejedelem („Erős Ágost”). Bár a színes díszítés először 1710-ben sikerült, a színek minősége még nem volt megfelelő, a zöld lepattogzott. Kezdetben kevés kisplasztikát gyártottak itt. Johann Gottlieb Kirchner szobrász óratartókat, gyertyatartókat, mosdómedencéket modellált, de nagy méretű állatfigurákat, sőt egy közel egyméteres Pál apostol figurát is készített a drezdai Japán-palota részére. A 18. század harmincas éveiben a meisseni gyár termelése annyira megnövekedett, hogy az európai piacon egyeduralkodóvá vált. (magyar Wikipédia: Meissen)

Védjegyei

Kezdetben többféle porcelánjegyet alkalmaztak, amelyek Merkúrt vagy sárkányt ábrázoltak. Ezek kék színezése a porcelán kínai eredetét próbálta imitálni.

1722 óta a választófejedelemség címeréből vett, két keresztbe tett kard a védjegye a meisseni porcelánnak. Mint ilyen, egyike a legrégibb ismert védjegyeknek. ^[1] A meisseni porcelán keresztbe tett kardokat ábrázoló márkajelzése a minőség jelképévé is vált. A két kardos ábra számos változatban létezik. Előfordul 1710-es évszámmal kiegészítve is. (A manufaktúra alapítási évének és nem a védjegy tényleges használatának kezdetére utal!)

Története

Böttger

Johann Friedrich Böttger (Schleiz, 1682. február 4. – Drezda, 1719. március 13.) német alkimista, az európai porcelángyártás úttörője volt. 1703-tól Erős Ágost szász választófejedelem elfogatta őt és fogságban tartotta Königsteinben, Meißenben és Drezdában, kényszerítve Böttgert alkimista kísérleteinek folytatására. Három évig itt tartózkodván, különböző hazugságok után megszökött, azonban Ennsben, Ausztriában utolérték, elfogták. Tschirnhaus gróf bórax- és porcelánkészítésre használta. Az előbbi csakugyan sikerült is 1705-ben, de Böttgert folyton katonai őrizet alatt tartották, minthogy nem akarták a titok kiszivárgását megengedni. Mikor a svédek 1706-ban Szászországba rontottak, Böttgert három segédjével Königssteinra vitték, ahol munkájukat folytatták.

1706-ban felfedezte a kínai vörös kőcserép anyagát. Ez az anyag sokkal keményebb volt, mint más kínai elődei, ezért vasporcelánnak is nevezték. 1707-ben ismét Drezdába ment és 1708-ban Tschirnhaus gróf halála után átvette a gyár vezetését. 1709-ben találta fel a fehér porcelánt. Az uralkodó e felfedezés (?) birtokában alapította meg 1710. január 23-án a meisseni kőcserépgyárat, amelynek vezetését Böttgerre bízta. Ott a berlini, pétervári és bécsi udvarokkal alkudozni kezdett titkának felfedezése dolgában, amiért vizsgálatot indítottak ellene; de ő még a per befejezte előtt meghalt. (Magyar Wikipédia:Böttger)

„A szászországi Meissenben Ehrenfried Walther von Tschirnhaus és J. F. Böttger 1707 táján kezdett vörös kőcserepet gyártani (színe valójában a vöröstől a sötétbarnáig váltakozott). Rátétdomborművel, véséssel, csiszolással és fényezéssel díszítették. A porcelán 1730-ra teljesen kiszorította a kőcserepet a német piacról. Hollandiában, a delfti Ary de Milde és mások készítettek a ji-hszing kerámiát utánzó vörös kőcserepet. A 17. századi Angliában kísérleteket tettek mind a meisseni vörös kőcserép, mind a ji-hszing kerámia utánzására.^[2]”