Szerkesztő:Kreamar/Meisel

„Meisel Binjanin Zeév, szül. Janowitzban (Csehország) 1816-ban, meghalt Pesten 1867. nov. 30. 15 éves koráig szülő városában tanult. Később Hamburgban, Berlinben és Breslauban folytatta tanulmányait. 1843-ban Stettin városába hívták meg rabbinak. 1859-ben elfoglalta a pesti rabbiszéket. Itt kiadta a Hakarmel c. németnyelvű folyóiratot, amelyben arra törekedett, hogy békét teremtsen a haladók és a konzervatívok között. Mivel néhány valllási szokásban ő is megengedhetőnek találta a változtatást, Schlesinger Izrael Dávid hazini rabbi éles támadást intézett ellene Har Tovór c. könyvében. M. ragyogó hitszónok volt. Szónoklás közben érte utól a halál az Orczy-házi templomban. Megjelent művei: Zechusz Ovósz - a Pirké Ovósz német fordítása kommentárral és Toldosz Reb Naftali Herz Wesel N. H. Wesel életrajza. ”

„ 1836-ban viszont fordulat következett be a pesti zsidók életében: tíz év után végre főrabbit választottak Schwab Löw (1794-1857 / 5617. niszán 9.) személyében, ki szintén magával ragadó szónok volt és talán a magasabb rangja miatt, talán nem, de a hallgatóság őt kezdte preferálni. Bach [József, 1784 - 1866] háttérbe szorult, ezért a felmondását helyezte kilátásba, de végül a helyén maradt, sőt túlélte Schwab főrabbit és megérte az újat is, Meisel Farkas Alajos (1815-1867 / 5628. kiszlév 3.) személyében. Bach [József] elismerése végül a legmagasabb helyről érkezett: 1861-ben Ferenc József császár arany érdemkereszttel tüntette ki a sokéves munkájáért. ”

„Meisel Farkas Alajos, zsidó teologus és hitszónok, szül. Roth-Janowitzban (Csehország) 1815 jul. 16., megh. Budapesten 1867 nov. 30. Szomorú családi viszonyoknál fogva több kisebb cseh városban töltötte gyermekkorát. 17 éves korában Hamburgba került, hol gimnáziumi és talmudi tanulmányokkal foglalkozott. 1838. felkereste a boroszlói egyetemet s egyúttal a talmuddal és retorikával foglalkozott. 1843. rabbinak választották Stettinben, 1859. Pesten. Itt imponáló megjelenése, ritka szónoki tehetsége, költői virágos nyelvezete és elragadó előadása rajongó tisztelőket, azon körülmény pedig, hogy a magyar viszonyokba nem tudta magát beletalálni, valamint a zsidó eskü dolgában tett egy nyilatkozata sok ellenséget szerzett neki. A halál egy zsinagógai szónoklata után érte el. Több ilyen szónoklaton kivül megjelent tőle a maga nemében kiváló Homilien über die Sprüche d. Väter (Stettin 1851, magy. ford. Bauer Mtírkfi Lőrinc, Pest 1862), valamint két középkori zsidó költőnek műfordítása: Prinz u. Derwisch (u. o. 1847, 2. kiad. Pest 1860) és Der Prüfstein (Budapest 1878). V. ö. Kayserling M., Dr. W. Α. M., ein Lebens- u. Zeitbild (Lipcse 1891). ”

„Meisel Farkas Alajos, bölcseleti doktor, főrabbi, szül. 1815. júl. 16. Janowitzban (Csehország) tekintélyes bérlő szülőktől ; szomorú családi viszonyoknál fogva hét éves korában kénytelen volt elhagyni családját és több kisebb cseh városban töltötte gyermekkorát. Különösen anyja nagybátyjához került Reichenauba, hol kizárólag a bibliában és talmudban nyert oktatást. 1830-ban egy falusi rabbi házához szegődött, kinél folytatta a talmudi és zsidó tanulmányait. 1832-ben Hamburgban anyja vette magához, hol gymnasiumi és zsidó theologiai tanulmányokkal foglalkozott. 1838-ban felkereste a boroszlói egyetemet, hol a talmudon kívül a rhetorikával foglalkozott és egy gazdag családnál volt nevelő. 1843-ban bölcseletdoktori oklevelet nyert és rabbinak választották Stettinben, 1859-ben Pesten; itt ritka szónoki tehetsége sok tisztelőt szerzett neki; azon körülmény azonban, hogy a magyar viszonyokba nem tudta magát beletalálni, valamint a zsidó eskü dolgában tett egy nyilatkozata sok kellemetlenségbe keverte. A halál egy zsinagógai szónoklata után érte el 1867. nov. 30. Pesten. A zsidó kereskedők kölcsönös segélyző egylete, a jótékony izraelita nőegylet, a zsidó árvaház, a levesosztó és tápintézet zsidó tanulók számára, a talmud-iskola, az országos magyar izraelita tanító-egylet (Talmud-Thóra) azon zsidó gymnasialis ifjak számára, kik a papi pályára készülvén, a zsidó nyelvben tökéletesíteni óhajtják magukat, mind neki köszönik alapíttatásukat. Czikke az Illustrirtes Israelitisches Jahrbuchban (Pest, 1860. Die Seereise). — Munkái: 1. Leben und Wirken Naphtali Hartwig Wessely's. Breslau, 1841. — 2. Das Judenthum für seine Bekenner an die Bekenner der Tochterreligion. Stetlin, 1847. — 3. Die jüdische Synagoge an die freie christliche Gemeinde. Nordhausen, 1850. (2. kiadás). — 4. Homilien über die Sprüche der Väter zu erbauender Belehrung über Beruf und Pflicht des Israeliten. Breslau, 1855. (2. átnézett kiadás. U. ott, 1889., 3. kiadás. U. ott, 1890.). — 5. Israelitische Sabbathund Festgesänge. Pest, 1855. (U. ott, 1859., I860.). — 6. Die Bedingungen des Bundes. Antritts-Rede, gehalten im Cultus-Tempel zu Pest, am 13. August 1859. Ugyanott, 1859. — 7. Die Himmelstochter und ihre Freier. Rede .. . am 6. September 1859. U. ott, 1859. — 8. Wem gehört die Erde? Rede, gehalten bei der Grundsteinlegung des israel. Hospitals und Bethauses in Marienbad. U. ott, 1860. (3. kiadás). — 9. Prinz und Derwisch, oder die Makamen Ihn Cbisdais. U. ott, 1860. (2. kiadás). — 10. Der Stein auf dem Brunnen. Predigt. U. ott., 1860. — 11. Wörterbuch zu den fünf Büchern Moscheh ... U. ott, 1860. — 12. Épületes erkölcsbeszédek «Pirke Aboth» tanmondatai fölött. Magyarította Bauer-Márkfi Lőrincz. I. füzet. U. ott, 1862. — 13. Der Prüfstein. Sittenspiegel des Kalonymos ben Kalanymos. Metrisch übersetzt. Bpest, 1878. — Szerkesztette és kiadta: Der Carmel. Religiöse Wochenschrift für Synagoge, Schule und Haus cz. lapot 1860-ban Pesten. Allg. Illustrirte Judenzeitung 1861. 13. SZ. arczk. — Hazánk és a Külföld 1867. 50. SZ. arczk. — Magyarország és a Nagyvilág 1867. 50. szám, arczk. (Neve Meislnek irva). — Wurzbach, Biogr. Lexikon XVII. 283. 1. — Petrik Könyvészete és Bibliogr. — S.ippe, Ch. D.. Bibliographisches Lexikon. Wien, 1889. II. 190. 1. Neue Serie I. Bd. 1899. 263. lap. — Pallas Nagy Lexikona XII. 476. lap. (Kohn Sámuel) és gyászjelentés. ”

„Meisel Farkas Alajos, zsidó teológus és hitszónok, szül. Roth-Janowitzban (Csehország) 1815. júl. 16., megh. Budapesten 1867 nov. 30.1843-ban rabbinak választották Stettinben, 1859. Pesten. Itt ritka szónoki tehetsége és elragadó előadása rajongó tisztelőket, az a körülmény pedig, hogy a magyar viszonyokba nem tudta magát beleélni, valamint a zsidó eskü dolgában tett nyilatkozata sok ellenséget szerzett neki. Több szónoklaton kívül megjelent tőle: Homilien über die Sprüche der Vater (Stettin 1851, magy. ford. Bauer Márkfi Lőrinc, Pest 1862), valamint két középkori zsidó költőnek fordítása: Prinz und Derwisch (u. o. 1847, 2. kiad. Pest 1860) és Der Prüfstein (Budapest, 1878). V. ö. Kayserling M., Dr. W. A. M., ein Lebens- u. Zeitbild (Leipz. Í891).”

„Dr. Meisel Farkas 1815. juli végén Kis-Janoviczban, Csehországban született, tekintélyes bérlő szülőktől. Az igen tehetséges gyermek, családja szerencsétlensége következtében, 7 éves korában anyja bátyjához került Reichenauba, hol tanítói azon korszellem szerint csaknem kizárólag bibliában és a talmudban adának neki oktatást miközben élénk szelleme a legszebb reményekre jogosított. Egyik gazdag rokona közbenjárása következtében 1830-ban a zbraslovici rabbi mellé jutott, kinél 1832-ig folytatta a talmudban való és héber tanulmányait, ez időtől kezdve pedig anyjához költözött Hamburgba, hol mind a zsidó theologiában, mind a klasszikus tanulmányokban oly előmenetelt tőn, hogy három év múlva vizsgátt kitünően tévén le, beírathatta magát a boroszlói egyetembe. Itt elejénte sokat szenvedett a fiatal tanuló, de később, mint nevelő, jobb helyzetbe jutott. 1843- ban bölcsészeti tudori oklevelet nyert s ekkor Stettinbe hivták meg rabbiul, hol 1859-ig áldásosan működött, mikor is a tekintélyes pesti község hívta meg papjául. Egyházi szónoklatai leggyakrabban rögtönzöttek s mindamellett szerkezetükben, styljükben, logyikai erejükben kész müvek valának. Irodalmi működése emlékei „Wessely életirata“ (1841.) „Prédikátiók“ gyűjteménye,“ (1842.) „Herceg és dervis“ (Pesten 1861-ben,) „Homiliák az „atyák mondásai“ felett,“ (1855.) „Vocabularium a Pentateuch“ hoz s aztán az „Eben Bokhen“ című könyv, mely nemsokára fog megjelenni. Emberbaráti nemes szivének pedig a stettini számos jótékony intézeten kívül maradandó emlékei az általa alapított „Meisel-egylet,“ szegény kereskedők kölcsönös "segélyzésére; az ő általa létrehozott levesosztó intézet szegény izraelita tanulók számára; a pesti jótékony izraelita nőegylet s ugyanily árvaház, mely az ő lelkes buzdításainak köszöni keletkezését ; a „Talmud-Thóra“ azon zsidó gyimnáziális ifjak számára, kik papi pályára készülvén, a héber nyelvben tökélyesitni óhajtják magukat s azon számos más jótékony intézet, melynek lételére áldozataival s buzdításával befolyt. ”

„Nem Meisel-életrajzot szándékozunk itt adni. Kayserling Md és Büchler Sándor is bőségesen eleget tettek ennek. Kayserling : Dr. W. A. Meisel, Leipzig, 1891. Meisel maga gyűjtötte egy «albumba» életének a pesti rabbiság elfoglalásáig terjedő fontosabb eseményeit és adatait (1852 aug. 27-iki és 1859 máj. 18-iki levele). Részben ez album alapján írta meg Kayserling az életrajznak 1859-ig terjedő részét. Dr. Meisel Wolf Aloys (magyarosan Farkas Alajos) a csehországi Roth-Jamnitzban született 1815 július 16-án, 27 éves korában a porosz Stettinnek lett rabbija, 44 éves korában hivatott meg a pesti főrabbiszékbe. Hirtelen meghalt 1867 nov. 30-án, egy szombati prédikáció után. 2 Büchler: A zsidók története Budapesten, Budapest, 1901, 476. 1. köv. ”

{{idézet|Dr. Meisel Farkas Alajos (1815—1867.) előbb stettini rabbi, majd 1859. óta Schwab Löb utóda a pesti főrabbiságban. Kiváló szónok és önérzetes pap volt, kinek volt bátorsága Pálffy Móric császári helytartó felszólítására önálló véleményt mondani a hazai, elsősorban a pesti zsidóság erkölcsi állapotáról. Meisel e felszólítás folytán memorandumot dolgozott ki és 1863-ban átadta a helytartónak. A memorandum-ügy hetekig izgalomban tartotta a hazai zsidóságot, holott Meisel nem tett egyebet, csak minden szépítgetés nélkül feltárta a fővárosi élet erkölcsi veszélyeit és hogy éppen ezért mennyire szükséges a vallásos nevelés, a nővédelem, továbbá hogy mennyire hátrányos a hazai hitközségeknek egymástól való teljes függetlensége, minden egyházi szervezet hiánya. Meisel sok jót alkotott az istentisztelet megnemesítése, a vallásos élet megszilárdítása és a felekezeti jótékonyság gyakorlása terén. Része volt a pesti talmud-tóra iskola, az aggokháza, a nőegylet és az országos izraelita tanítóegyesület megalapításában.“

"A Bach-korszak alatti fokozatos enyhülés, valamint a kereskedelem fellendülése új erőt adott a korábban is robbanásszerűen fejlődő és növekvő pesti zsidóságnak; ekkoriban épült meg a fiú és leányiskola, valamint a még 1837-ben megszerzett Dohány utcai telken (ahová 1845-ben döntöttek a templomépítésről) 1854 és 1859 között a Dohány utcai zsinagóga a bécsi zsinagóga, a Stadttempel méreteit utánozva (de csak a későbbi bővítések során, 1902-ben vált Európa legnagyobb zsinagógájává). A még épülő templomnak Schwab lett az első rabbija. Schwab halála, 1857 után Meisel Farkas Alajost választották főrabbivá. Elkészülte után a Király utcai Orczy-ház mellett azonnal a közösség új központja lett.

Meisel ösztönzésére, vagy segédletével alakult meg a Talmud Tóra iskola, az Országos Izraelita Tanítóegyesület, az Aggok háza, illetve Bischitz Johanna szellemi és Gotteszmann Mária gyakorlati vezetésével 1866-ban a Pesti Izraelita Nőegylet. A nőegylet később az ország egyik legnagyobb jótékonysági szervezetévé nőtte ki magát, 1870-ben ők nyitották meg a népkonyhát, ami felekezetre való tekintet nélkül, minden szegény számára nyitva állt." (Wikipédia:Pesti Izraelita Hitközség)

Bischitz Johanna 1866-ban hozta létre a Pesti Izraelita Nőegyletet, Meisel Farkas Alajosnak, a Dohány utcai zsinagóga első rabbijának támogatásával.

Kapcsolódó szócikkek

• Pesti Izraelita Hitközség

További információk

• Dr. Meisel Farkas pesti főrabbi. Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám) 1867-12-12 / 50. szám
• Fényképe

[[Kategória:1815-ben született személyek]] [[Kategória:1867-ben elhunyt személyek]]