Szerkesztő:Kreamar/Beismerés
 |
Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet. |
A beismerés (latinul confessio) egy jogi fogalom; a büntető perjogban illetve a polgári perjogban használatos kifejezés.
A beismerés a büntető eljárásban
[szerkesztés]Beismerés a bűnvádi eljárásban. Míg a régebbi századok büntető jogszolgáltatása a terhelt beismerésének kierőltetésére törekedett és a beismeréssel a bűncselekmény elkövetését bizonyítottnakvette, a modern büntetőeljárásban a bűntett elkövetésének bevallása önmagábannem elégséges s más bizonyítékok beszerzése is szükséges. A vádlott beismerése tehát nem dönti el feltétlenül a pert. A beismerést a biró mérlegelheti. [1] A kényszervallatást évszázadokon keresztül a foglyul ejtett emberektől vallomás, beismerés kicsikarása érdekében használták. Hosszú ideig legális eszköz volt és hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg a vallatásnak ezt a módját betiltották, majd a kapcsolódó cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánították.
A büntető eljárásban, noha a büntető eljárást szabályozó 1896. XXXIII. t.-c. a terheltet ügyfélnek és nem bizonyítási eszköznek tekinti és a beismerésről, mint bizonyítékról külön nem rendelkezik, a beismerést mégis bizonyítéknak kell tekinteni. A terhelt ugyanis a biróság előtt bármikor nyilatkozhat és ott a bűnösségét beismerheti. Alkalmat ad erre a törvény azáltal, hogy a terhelt kihallgatását mindjárt a per elején írja elő és terhelt vallomását, feltéve, hogy az teljesen kimerítő, hitelt érdemlő, s az eljárás egyéb adataival összhangzásban áll, bizonyítékul elfogadja. A beismerés egymagában nem elég a bűnösség megállapítására. A törvény előírja, hogy beismerés esetén is meg kell szerezni a terhelt bűnösségének egyéb bizonyítékait. A per lefolyását a beismerés annyiban könnyíti, hogy kimerítő és az eljárás egyéb adataival egyező beismerésesetében a további nyomozás vagy vizsgálat teljesítése a vádló indítványától függ s hogy végül, ha a beismerés bíróság előtt történt, a főtárgyalásra való közvetlen idézésnek van helye. [2]
A beismerés a polgári eljárásban
[szerkesztés]A polgári perben
[szerkesztés]A beismerés a polgári perben a fél kijelentése arra nézve, hogy valamely tény megtörtént, vagy nem történt meg. Perjogi hatása az, hogy a másik felet felmenti az alól, hogy a beismert tényre bizonyítékokat nevezzen meg. A perrend szerint a beismerést a bíróság köteles következtetési alapul venni. A beismerés visszavonható. Különbözik az elismeréstől, amely nem tényre, hanem jogra vonatkozik. [3]
A polgári perben, a sommás eljárásra vonatkozóan az 1893. XVIII. t.-c. kimondja, hogy olyan tényállításokat, amelyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson vagy a megkeresett bíró előtt beismert, bizonyítani nem szükséges. A beismerés és az elismerés egymástól lényegileg különböző fogalmak, mert míg a beismerés ténybeli dolgokra, illetve állításokra, addig az elismerés magára a vitás jogra vonatkozik. A beismerés visszavonható (a rendes perben is), és a bíróság mérlegeli a visszavonás hatályát. Ezzel szemben a jogbeli elismerés azonban mint olyan jogi tény, amely magát az igényt alapítja meg, vissza nem vonható. A beismerés visszavonásának a sommás eljárásban még a felebbezési bíróság előtt a szóbeli tárgyaláson is helye van, míg a rendes eljárásban ezután is csak a periratokban vagy tárgyalási jegyzőkönyvekben történhet. A bíróságon kivül tett beismerésre nézve a sommás eljárásban nincs bizonyítási jogszabály, miért is a bíróságon kívüli és így a más perben is tett beismerés, mint bármely más bizonyítási adat, a bírói meggyőződésnek és a szabad mérlegelésnek tárgya. [4]
A Miranda-figyelmeztetés
[szerkesztés]Az Amerikai Egyesült Államokban egy felsőbíróság hatályon kívül helyezte az Ernesto Miranda vádlott elleni ítéletet, mivel az eljárás kezdetén Mirandát nem figyelmeztették arra, hogy bármit mond az eljárás során, az felhasználható ellene.
Torzulások a szovjet büntetőjogban
[szerkesztés]Isaac Deutscher írja Sztálin-könyvében, hogy a szovjet jog szerinti koncepciós perekben elegendő volt a vádlott elítéléséhez a beismerő vallomása; egyéb, pl. tárgyi bizonyítékokra ilyenkor nem is volt szükség. [5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Uj idők lexikona 3-4. kötet, 795. old. https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_UjIdokLexikona_03-04/?pg=284&layout=s&query=beismer%C3%A9s
- ↑ Pallas nagy lexikona, 17. kötet: I. pótkötet, A-J (1904) 154. old.
- ↑ Uj idők lexikona 3-4. kötet, 795. old. https://adt.arcanum.com/hu/view/Lexikon_UjIdokLexikona_03-04/?pg=284&layout=s&query=beismer%C3%A9s
- ↑ Pallas nagy lexikona, 17. kötet: I. pótkötet, A-J (1904) 154. old.
- ↑ Torzulások a szovjet büntetőjogban
Források
[szerkesztés]- 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról
- 1896. évi XXXIII. törvénycikk a bünvádi perrendtartásról
- Bakonyi Mária, 2019 Pécs a beismerésről
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Magyary Géza: A perbeli beismerés (Budapest, Franklin, 1906)