Számítógépes zeneszerzés

Számítógépes zeneszerzés kialakulása

A számítógépes zene kialakulása nagyban függött, és függ ma is a számitástechnika fejlődésétől. Eleinte ugyan nem számítógépekhez köthető, de program álltal létrehozott zenének tekinthetjük már a lyukkártyás szintetizátorokat is. Hiszen a lyukkártya a kód amit a gép leolvas. Emberi beavatkozás nélkül a szintetizátor maga játsza le a zenét. A kezdetleges számítógépek számítási sebessége lenyűgözte az újjításra vágyakozó zeneszerzőket. Rájöttek hogy ha mérnökökkel hangtechnikusokkal együtt tudnak dolgozni valami újat tudnak alkotni. Ezekre példaképpen felsorolnék pár Stúdiót, akik az újítás szellemében kezdtek munkálkodni. Az ő munkásságuknak köszönhető, hogy napjainkban a számítógépes zeneszerzés igen elterjedt. Olyan programokat alkottak meg, amelyek még ma is igen elterjedtek, és folyamatos feljesztés alatt állnak. Mondhatni alap pillérei a zeneszerzésnek, számítógépes zenének.

Stúdiók, társulatok, intézmények

GRM Stúdió

1948 Pierre Schaeffer, Pierre Henry - Konkrét zene

Pierre Schaeffer vezetésével 1948-ban kezdett el működni a Párizsi Televizió és Rádió épületében az első elektoakusztikus zenei stúdió.

Az első konkrét zenei kísérletek 1948 áprilisához vezethetők vissza Pierre Schaeffer vezetésével, majd későbbiekben csatlakozott hozzá Pierre Henry. Innentől kezdve igen gyors volt a fejlődés az új zenei forma kialakulása felé. A hangot már nem az elsődleges akusztikai jellemzője alapján rangsorolják.

Lemezlejátszón kísérleteztek, próbálták nem a megszokott módon használni. A lemezen a barázdát körré zárták, és így létrehoztak egy loopot, amely igen úttörő volt abban az időben. A loopok különleges ritmusával egy új zenei figura jött létre.

Továbbá kísértleteztek a hangfelvételek módosításával. Zongora hangfelvételről levágták a hang attackját és így egy egészen különleges hangot kaptak. A hangok fordított lejátszásával is foglalkoztak, észrevették hogy a hang teljesen megváltozott, és a hangszínérzet is átalakult.

1948 egy mérfőldkő volt a GRM stúdió számára, hiszen bemutatták a közönségnek első alkalommal az elektroakusztikus zenét "Concert de Bruits" (zajok koncertje) címmel. Első olyan zenei előadás volt, amelyen elektronikus eszközökkel, emberi közreműködés nélkül szólaltak meg a művek. Elhangzott Pierre Schaeffer "Etude aux chemins de Fer" (Vasúti etüd) c. darabja is, melynek hangzóanyaga gőzmozdony hangjainak felvételeiből származik.

"Symphony pour homme seul" /A magányos ember szimfóniája/ (1950) Pierre Schaeffer és Pierre Henry első híres és 1950-es bemutatójakor szenzációt okozó darabja. Már a korai szakaszban megfogalmazódott a kollektív kutatás igénye, ahol együttesen dolgozik a kutató, a technikus és a zenész.

A konkrét zenei szerzőtársak, Schaeffer és Henry szívesen működtek együtt fiatal szerzőkkel, pl. P. Boulez, K. Stockhausen, O. Messiaen, E. Varèse, I. Xenakis.

1958-tól a studió neve megváltozott Group de Recherches Musicales (GRM) /Zenei Kutatások Csoportja/ lett. A GRM köré komoly mozgalom szerveződött, melynek eredménye számos alkotás, amely a mai napig fennmaradt. A studióhoz kötődő szerzők: L. Ferrari, F–B. Mâche, B. Parmegiani, F. Bayle, M. Chion, J–C. Eloy, F. Barrière, C. Clozier, P. Boeswillwald, B. Fort, M. Redolfi, G. Bœuf...

1974-ben a GRM egyesült a Francia RádióTelevízió Nemzeti Audiovizuális Intézetével (INA), nevük ettől kezdve INA-GRM (Institut National Audiovisuel, Groupe de Recherches Musicales).

WDR Stúdió

1951 Robert Beyer, Herbert Eimert és Werner Meyer-Eppler Karlheinz Stockhausen - Elektronikus zene

WDR (Westdeutscher Rundfunk)- Rádióállomás Kölnben. Céljuk a közvetlen mágneses szalagra komponálás volt. Az alapítók munkássága fontos volt az elektronikus, számítógépes zene jövője szempontjából.

1954-ben került megrendezésre az első koncert, ahol Stockhausen, Goeyvaerts, Pousseur, Gredinger

és Eimert darabjai kerültek bemutatásra.

1956-ban két olyan Stockhausen darab a Gesang der Jünglinge, Krenek: Spiritus Intelligentiae Sanctus is született a stúdióban, amely a végét jelezte a tisztán elektronikus hangok használatának, mivel az elektronikusan generált hangokat a GRM stúdióban használt konkrét zenei eszközökkel keverték.

Ligeti György Artikulation c. darabját 1958-ban hozta létre a kölni stúdióban Karlheinz Stockhausen és Cornelius Cardew segítségével.

Karlheinz Stockhausen Kontakte c. műve 1959. és 1960. között keletkezett ugyancsak a WDR Stúdióban. A darab két változatban készült, egy 4 csatornás, kizárólag elektronikus hangzásokat tartalmazó quadrofon szalagdarab és egy elektronikus hangzásokra és akusztikus hangszerekre (zongorára és ütőhangszerekre). Az elektronikus változatot 4 csatornás hangrendszeren Quadrofón technikával játszották le, de a későbbiekben elkészült egy sztereó változat is belőle, azonban ezen nem igen hallhatóak azok a spirális körkörös mozgások amelyek a quadrofón hangszóró rendszeren már hallhatóak.

RAI Stúdió

1953 Luciano Berio, Bruno Maderna - Szalagzene

A RAI Stúdió irányzata inkább a hangszalag zene (tape music), és az ebben rejlő lehetőségek kiaknázása. A milánói stúdiót alapító szerzők számára különös fontossággal bír az emberi hang, mint kiindulási pont. Luciano Berio Thema - Omaggio a Joyce c., 1958-ban készült darabja az egyik legismertebb mű, ami a stúdióban készült. A művet a szerző énekhangra és hangszalagra írta, Cathy Berberian énekesnőnek.

Itt készültek Luigi Nono híres darabjai is, mint pl. a La fabbrica illuminata vagy a Ricorda cosa ti hanno fatto in Auschwitz.

IRCAM Stúdió

1974 Pierre Boulez, John Chowning

Pierre Boulez közreműködésével jött létre a Institut de Recherche et Coordination Acoustique/Musique stúdió. Az elektronikus zene minden ágával foglalkoztak. A stúdió nevéhez fűződik számos fejlesztés amelynek ma is igen jelentős következményei vannak. Itt fejlesztették a MAX/MSP grafikus programnyelvet, az Audiosculpt hangszerkesztőt, és a GRM toolst is. Mondhatni a leghíresebb stúdió mind közül. Majdnem az összes elektronikus zeneszerző megfordult itt, és még napjainkban is működik az IRCAM stúdió.

New York / Columbia-Princeton Electronic Music Center

1959 Vladimir Ussachevsky, Otto Luenig, Milton Babbit

A Stúdió Vladimir Ussachevsky, Otto Luenig, Milton Babbit alapításával jött létre. A Rockefeller Alapítván támogatását élvezve vásároltak egy RCA Mark II elektronikus szintetizátort. Ez a hangszer igen modern volt abban az időben, két billentyűzettel és egy lyukkártya segítségével volt programozható.

1963 Vladimir Ussachevsky: Wireless Fantasy c. híres darabja ebben a stúdióban készült.

1963 Miltosn Babbit: Philomel c. darabja szopránra, rögzített hangra és elektronikus hangokra írta a szerző.

CCRMA

John Chowning

Az intézetet John Chowning alapította a Stanford University Center for Computer Research in Music and Acoustics néven. John Chowning alap iránya a zeneszerzés és a kutatás összekötése volt. Számos mérnők zeneszerző megfordult itt, köztük Max Matthiews is akiről kapta a nevét a MAX/MSP program.

Zenei programok

Két csoportba tudnám elkülöníteni a programokat. A hang editáló programok, és a zenei programnyelvek. Hang editáló programok közül néhány példa: Pro Tools, Ableton Live, Logic Pro, Sound Forge...

A zenei programnyelvek közül meg elkülöníthetjük az objektum orientált programokat pl.: Max/MSP, NI Reaktor, Pure Data. A szöveges szerkesztés alapú nyelvek pedig pl.: CSound. Továbbá vannak olyan programok amik ezen két kategóriát ötvözik ez pedig a Supercollider.

Számítógép mint előadó

Több felhasználási módját is ismerjük a számítógépes zenének. Vannak olyan akusztikus hangszerek amik kapnak egy parancsot a számítógéptől, és akusztikusan megszólaltatják a beküldött kódot. Ilyen például a BMC könyvtárában található pianino. Midi jeleket fogad, majd a parancsot követően megszólal, ez egészen új távlatokat nyit meg a zene világában, hiszen olyan sebességre képes, és olyan pontossággal amit ember nem tud megtenni. Viszont ilyenkor meg felmerül bennünk a kérdés, hogy hova tűnik annak a varázsa, hogy egy darabnak minden előadása másképp hangzik. (Persze ezek a kis apró változások is beprogramozhatók, randomizálhatók).

Létezik olyan módszer amikor a számítógép egy kottát generál, amit a hangszeresnek kell eljátszania. Ez teljes mértékben akusztikusan működik, viszont is a zeneszerző a számítógép.

Algoritmikus zeneszerzés

A zeneszerzés egyik fajtája amikor a számítógép vállalja a nagyobb részt a zeneszerzésben. A zeneszerző, aki egyben már programozó is algoritmusokat táplál be a gépnek amely az algoritmusok alapján generálja a zenét. Napjainkban igen elterjedt módszere a live coding, a zene élőben alakul miközben a programozó írja a kódokat. Erre a legmegfelelőbb program a Supercollider.

Laptopzenekar

Egy másik formája, amikor magát a számítógépet használja a zeneszerző hangszernek. Amikor ezeket a hangszereket összekapcsolják, és együtt egy többszólamú zenekart alkotnak azokat hívják laptopzenekarnak.

Számítógépes zeneszerzés Magyarországon

Új Zenei Stúdió

Sáry László, Jeney Zoltán, Vidovszky László, Eötvös Péter és Kocsis Zoltán Alapító tagjai.

Célja a Bartók utáni magyar zeneszerzési hagyományoktól független irányzatok, elképzelések számára egy forum létrehozása. Később több zeneszerző is csatlakozott Serei Zsolt, Wilheim András, Csapó Gyula, Dukay Barnabás, ifj. Kurtág György.