Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:KAIRSESV/A csigák szaporodása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Posztembrionális fejlődés[szerkesztés]

A csigák posztembrionális fejlődése lehet:

  • közvetett: az állat egy vagy több fejlődési formán keresztül alakul át kifejlett egyeddé, a beiktatott lárvaalak a kifejlett egyedtől alakilag és testfelépítésben is eltérő. "A lárvaalakok közbeiktatásával fejlődő fajok életciklusa általában összetett. A fajra jellemző tulajdonságok eléréséhez gyakran bonyolult morfológiai, fiziológiai és életmódbeli átalakulásoknak kell végbemennie. Ha a lárva és a kifejlett állat között testfelépítésben, táplálkozásmódban és az élőhely-adaptációban nagy eltérés mutatkozik, akkor ezt a folyamatot metamorphosisnak nevezzük. Minél nagyobbak ezek a különbségek, annál drámaibb a metamorfózis folyamata. Az átalakulás elsősorban a szervezet hormonális szabályozása alatt áll."[1]
  • közvetlen: a felnőtt egyed lárvaállapotok kialakulása nélkül fejlődik ki, a fiatal egyed a fenőtt egyed kicsinyített mása.

Lárvaformák[szerkesztés]

A lárva a metamorfózissal fejlődő állatok egyik fejlődési alakja. A lárvaforma előnye, hogy a lárva és a felnőtt egyed életmódja, táplálkozása és élettere jelentősen eltér, ennek köszönhetően nem kell egymással versenyezniük, a lárva pedig olyan helyekre is eljuthat és olyan élőhelyeket is meghódíthat, amelyekre a felnőtt egyed nem képes. A csigák között két lárvaforma van: a trochofóra és a veliger lárva. Mind a kettő planktonikus élőlény, vagyis a vízben lebegve élnek, és más planktonikus élőlényekkel, növényekkel (fitoplankton), állatokkal (zooplankton) és/vagy baktériumokkal (bakterioplankton) táplálkoznak. A csigák lárvái az ún. meroplanktonok[2] közé tartoznak, vagyis egyedfejlődésüknek csak egy részét élik planktonként. Lárvaalkjuk során megkezdődik az átváltozásuk, bizonyos lárvaszerveik átalakulnak vagy eltűnnek, új szerveik alakulnak, immár képessé válnak önálló helyváltoztatásra (nekton[3] szervezetek) és elfoglalják a felnőtt egyedekre jellemző életterüket.

Trochofóra lárva[szerkesztés]

Egy trochofóra lárva mikroszkópikus képe. Jelmagyarázat: at = (apical tuft) elülső csillóbojt; ao = (apical organ) csúcsi szerv; pt = prototroch - csillókoszorú; st = (stomach) gyomor; mt = metatroch; in = (intestine) bél; a = (anus) végbél; m = (mouth) száj

A trochofóra (trochophora[4]) avagy csillókoszorús lárva a tengeri vagy brakkvízi csigákra jellemző, 100 mikrométeres méretű, szabadon úszó lárvatípus. A trochofóra lárva nem csak a csigákra jellemző, hanem széles körben elterjedt a gerinctelenek között: az ősszájúak és az újszájúak, a szelvényezett és szelvényezetlen állatok között is. A trochofóra lárva később veliger lárvává alakul.

A trochofóra lárva jellemzője, hogy a testét két (nem egyenlő) részre osztja (ekvatoriális) a csillókoszorú (prototroch). A csillók (cilium, többes számban: cilia) a lárva helyváltoztató szervecskéi, de részt vesznek a táplálkozásban is, a csillókoszorú mentén található egy barázda, ahová a csillók besodorják a táplálékot, és ahonnan azokat a száj felé sodorják.

A csillókoszorú felett van az ún. pretrochiális rész: itt található a csúcsi bojt és a csúcsi szerv, amely egy idegdúcközpont, valamint a szájnyílás és annak környéke. A csillókoszorú alatt van a hasi rész, amely két részből áll: a farokrészből (pygidium[5]) és a növekedési zónából. A farokrész magába foglalja az alsó csillóbojtot (telotroch), valamint a végbélnyílást (anus) és annak környékét. A növekedési zóna a száj és a telotroch közötti rész, itt indul növekedésnek a lárva, itt kezdenek el kialakulni későbbi szervei. (Szelvényes állatok trochofóra lárváinál itt jönnek létre a szelvények.)

A trochofóra lárva bélrendszere háromosztatú. Az előbélhez tartozik a száj, a nyelőcső (oesophagus) és egy igen nagy méretű gyomor. Mind a száj, mind pedig a végbél a hasi részen található, a bélcsatorna U alakú is lehet. Kiválasztószerve elővesécske (protonephridium).

Veliger lárva[szerkesztés]

A Fiona pinnata veliger lárvája.

A veliger avagy vitorlás lárva csigáknál a tengeri és édesvízi fajokra jellemző, de veliger lárvája van a kagylóknak (Bivalvia) és az ásólábúaknak (Scaphopoda) is. A veliger lárvának két, uszonyokra hasonlító, félkör alakú vitorlája (velum) van, erről nyerte a nevét: latin vēlum ‎’vitorla’ +‎ -ger ’viselő’. A veliger lárvák szabadon úszó planktonikus élőlények.

A veliger állapot vagy az embrionális, vagy a trochofóra állapotot követi, ha a veliger közvetlenül a petéből kel ki, akkor az állat a petében esik át a trochofóra állapoton. A tüdős csigáknál a veliger állapot a petében zajlik le.

A trochoforával ellentétben a veligernek számos, a felnőtt egyedre jellemző vonása lehet: héja van és kifejlődhet a lába is. A héj körülveszi a zsigerzsákot, védelmezi a bélrendszert és az idegrendszert. A csigák torziója a veliger szakaszban zajlik le, amely fajtól függően három perctől tíz napig tarthat. A lárva fejrészén szemek és tapogatók találhatóak. A lárván megjelenhet olyan láb, amelyet az állat a talajon tud használni, mikor olyan helyet keres, ahol be tudja fejezni a metamorfózisát. A vitorla és a láb általában visszahúzható a héjba. A csillós vitorla a trochofóra a prototrochából fejlődik ki. Kinyúlva a héjból, lebenyeket formál, amelyek a helyváltoztatásban és az élelem megszerzésében játszik szerepet. A metamorfózis során a veliger elveszti velumját.

A veliger lárva lehet táplálkozó és nem táplálkozó. A táplálkozó veliger már relatív fejletlen állapotában táplálkoznia kell, plantkonikus szervezeteket gyűjt, gyakran hetekre vagy hónapokra van szüksége ahhoz, hogy elég élelmet szerezzen a metamorfózishoz. A nem táplálkozó veligerek a petében tárolt anyagokkal táplálkoznak (lecitotróf). Fejlődésük sokkal gyorsabb lehet.

A lárvák továbbfejlődését olyan kémiai induktorok váltják ki, amelyek a felnőtt egyedek élőhelyére jellemzőek. Ezeknek a vízben oldódó anyagoknak a hatására a lárva lesüllyed az aljzatra, majd megfelelő helyet keres, ahol átalakulhat.

Közvetlen fejlődés[szerkesztés]

Az édesvízi életre áttért csigafajoknál a lárvaalak eltűnik, az embrionális fejlődés befejeztével a kifejlett állatra hasonlító, azzal azonos élőhelyen, megegyező életmódot folytató utódok jönnek világra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bakonyi et al. Állattan: Posztembrionális fejlődés
  2. A mero- 'részben, részleges' előtag az ógörög μέρος ‎(méros) 'rész, darab' szóból származik.
  3. Az ógörög νηκτόν (nēktón) 'úszó, úszásra képes' szóból.
  4. A tudományos latin trocho- 'kerék' (az ógörög τροχός (trokhós) 'kerék' szóból) és -phorus 'hordozó' (az ógörög -φόρος ‎(-phóros) 'hordozó' szóból) elemekből.
  5. Az ógörög πυγή ‎(pugḗ) 'farok' szóból.

Források[szerkesztés]