Szerkesztő:Juhász Iván/próbalap

Marija Sztyepanova Marija_Mihajlovna_Sztyepanova Emlékeim emlékére Park Kiadó, 2024. fordította: Gábor Sámuel A regény furcsa szerkezetével a címben jelölt emlékezések elvén működik. Az emékek kiindulási apropója az egyik rokon után maradt tárgyak, dokumentumok, levelek, naplók. Ebből bomlik ki az emlékeknek, generációk sorának terebélyes ága-boga. Az írónő egyensúlyoz a valós dokumentumok, a korban odaillő kortárs művészek (elsősorban írók-költők) és a szubjektív ráközelítés eszközei között. Ezek nyomán nyílik egy páratlan kitekintés, melyben a családi krónika, a fel nem deríthető körülmények, a történelem, a fotók-tárgyak által képviselt személyesség egyvelege. Ez a regény beleillik abba a emlékkísérlet-sorozatba, amit Annie Ernaux vagy Szvetlana Alekszijevics képviselnek. A regény lapjain pár alkotó a szerző értelmezését tükrözve jelenik meg: Rembrandt önarcképei, Francesca Woodman, Joseph Cornell, Charlotte Salomon alakja és művei által a történelmi kontextus, a társadalmi kérdések bonyolult összefüggéseket alkotnak. A sok látszólagos töredék a szerző szövege által válik egységes egésszé: értékek, törvényszerűségek és a lírai közelsége alkotja a regény szövetét és azt a kompozíciót, ami mégiscsak az időben előrehalad.