Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Ifj.Kuti.Imre/sandbox

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Levezetés

[szerkesztés]

Állítás:
A mechanikai munka egyenlő a testre ható eredő erő által megváltoztatott kinetikus energiaváltozás nagyságával.

Algebrával egy dimenziós esetre

[szerkesztés]

A következő bizonyításban állandó nagyságú erőhatást feltételezünk, és továbbá azt hogy F erő az eredő erő. Newton második törvényéből tudjuk, hogy ha egy testet időben állandó nagyságú F erőhatás ér, akkor az állandó a gyorsulást eredményez.


 

 

 

 

(1)


Ha egy test állandó gyorsulásnak van kitéve, akkor a test sebességének változását a következő kinematikai egyenlet adja meg:


 

 

 

 

(2)


Jelöljük a test kezdeti sebességét , és az erő megszűnte után, a test új, megváltozott sebességét alsóindexekkel.


 

 

 

 

(3)


Hogy megkapjuk a megváltozott sebességet a test kezdeti sebességét és jobb oldalon izolálva az erőt, a baloldalra helyezzük -t. így a következő egyenlethez jutunk:


 

 

 

 

(4)


Megkaptuk tehát a bal oldalon a végállapotbeli és a kezdeti kinetikus energiákat, kivonás pedig egyenlő az F erő és az s távolság szorzatával ami nem más mint a mechanikai munka W a jobb oldalon. A kinetikus energiákat a megszokott alakra írva:


 

 

 

 

(5)


Ezt átírva kapjuk a munkát mint a végső és kezdő kinetikus energiák különbségét. Tehát a kinetikus energia változása egyenlő a mechanikai munkával.


 

 

 

 

(6)


Két vagy több dimenziós eset

[szerkesztés]

Ez az eset csak nem sokban különbözik az egydimenziós esettől, csak szemléltetésként szeretném megmutatni, miként általánosítható az egy dimenziós eset, kettő vagy akár több dimenzióra. Mivel két dimenzióval tárgyalunk, a vektorok két komponensel rendelkeznek. Két dimenzió esetén a kinetikus energia a következő módon határozható meg:


 

 

 

 

(1)


Keressük meg azt a formulát, ami megadja a kinetikus energia változásának ütemét. Ez pedig nem más mint:


 

 

 

 

(2)


Átalakítva a képletet a következő alakot kapjuk:


 

 

 

 

(3)


Mivel nem más mint a gyorsulás. A kinetikus energia változásának üteme tehát egyenlő az erő és a sebesség szorzatával, ami nem más mint a mechanikai teljesítmény.


 

 

 

 

(4)


Mivel sebesség nem más mint a pozíció idő szerinti első deriváltja azaz: Megszorozva most mindkét oldalt az idővel, megkapjuk a megtett távolságot.


 

 

 

 

(5)


Tehát a kinetikus energia változása egyenlő az eredő erő által végzett munkával


 

 

 

 

(6)


A fenti levezetésben külön feltüntettem a sebességvektorok komponenseit mert úgy vélem így érthetőbb a levezetés. Ha két vektor x komponenseit megszorozzuk, és összeadjuk a vektorok y irányú komponenseinek szorzatával, az nem más mint a két vektor skaláris szorzata amit vel szoktak jelölni.



Ezért a mechanikai munkát vektorjelölést használva gyakran egy integrál formájában fejezzük ki:



ahol az elmozdulás vektora.