Szerkesztő:Hollomis/Készülő cikkek/Ceangăi fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ceangăi című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. A fordítás, mivel hogy nem tudok románul, durva és gépi.

Román "POV" jelzés: e cikk vagy szakasz semleges nézőpontja vitatott. Olvasd el a véleményeket a vitalapon. Kérjük, ne távolítsd el a címkét a vita rendezéséig.

Román "lektorálandó" jelzés (2006. június): Az információ illetve a véleménynyilvánítás minőségét e cikkben vagy részben javítani kell. Konzultáld a stílus kézikönyvet, és ha tudsz, segíts.

A csángók három népcsoport közös néprajzi és népszerű neve:

A Bákó megyei Gyimesben elő római katolikus vallású és magyar nemzetiségű csángók
A Brassó megyei, barcasági, evangélikus vallású és magyar nemzetiségű csángók
A moldvai római katolikus vallású, és román vagy magyar nemzetiségű csángók

A népszámlálás 1977 óta a csángókat önálló nemzetiségként kezeli. A 2002-es népszámlálás szerint 1370 személy nevezte magát csángónak, többi vagy (Gyimesben és a Barcaságban) magyarnak, vagy románnak vallotta magát (túlnyomó többségük Moldvában, bár több ezer moldvai csángó magyarnak tartotta magát).

Hibásan csángónak nevezik a bukovinai székelyeket is, e magyar lakosság Suceava megyében élt 1777 és 1940 között, és közülük valamennyien Dévára települtek.

A közelmúltban a román terminológia csak a moldvai csoportot nevezi csángónak. Ezek kitűnnek nyelvi sajátosságaikkal, valamint a gazdag hagyományaikkal és népművészetükkel. Az évszázadok során, a moldvai csángó identitás alapja a latin szertartású katolicizmus.

Genetikai elemzés kimutatta, hogy van rokonság az erdélyi csángók és a székelyek között.^[1]

Etimológia

A csángó szó legkorábbi dokumentációi:

Mint személynév

1443. június 8: Alexandru cel Bun fia, Ştefan adománylevele: "igaz szolgánknak, Iliiaş Sanga-nak, aki hűségesen szolgált" [1] [2]

1560: Maksa (Kovászna megye) említ egy bizonyos Csángó Andrást (lásd: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, Bukarest, 1978, vol. II.)

Mint népnév

1556: Maksa (Kovászna megye) említ egy bizonyos (kis betűvel írott) Mihály csángót (lásd: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, vol. II.)

1772: Zöld Péter pap petíciót készített Nicoreşti egyházi közösség nevében, hogy panaszt tegyenek a lonkai csángónak nevezett ("csango dictis") magyarok ellen. (Marius Diaconescu: Zöld Péter és a moldvai csángók "felfedezése" a 18. század második felében, in: Anuarul Institutului de Istorie "A.D. Xenopol", XXXIX-XL, 2002-2003, p. 263.) Zöld Péter nem mesterségesen hozta létre a népnevet, állítja Anton Coşa. A székely pap írásba fordította amit személyesen észlelt. Mint ahogy nem több mint hat évtizeddel később Petrás Incze, aki csángók közösségből származott, és egész életében közöttük élt (Marius Diaconescu, ibid.)

Bizonyos magyar nyelvjárásokban (az erdélyi Mezőségben és a Felső-Tisza mentén) "csángó", "cángó" azt jelenti, "vándor" (lásd: Új Magyar Tájszótár, "csángó" szócikk).

A magyar nyelv 1862-es szótára a következő magyarázatot hozta: csangó, csángó = "gyalogos, aki elköltözött". Ugyanilyen magyarázatot adnak: A magyar nyelv etimológiai szótára, Budapest, 1967; Az erdélyi magyar szókincs történelmi szótára, Bukarest 1978; A magyar nyelv értelmező szótára, MTA, Budapest, 1972; Új tájnyelvi szótár, szerk. MTA, Budapest, 1979.

Nyelv

A román zónában beszélt nyelv a magyar nyelv egy régi formája; sok nagyon régi szavat tartalmaz. "Ha egy szabófalvi (?) magyarul beszél, ősi magyar könyvek nyelvét halljuk" - mondják érzelmesen a magyar értelmiségiek. Hiszen a csángók több száz éve elkülönültek a Kárpátokon túli magyaroktól, a nyelv nem sokat változott; a román nyelv kölcsönzött néhány új szót, amelyek moldvai megérkezés idején még nem léteztek: vonat, autó, városháza, kórház, stb. Csak a - régi vagy mai - magyar nyelv szakértője érti a csángók nyelvét. Természetesen vannak bizonyos különbségek a csángók nyelve és a mai Erdélyben és Magyarországon beszélt nyelv között, úgy ahogy a mai románok is máshogy beszélnek mint az ősi krónikák. 1880-ban Szamosújvárott, a monarchiában megjelenő román nyelvű Család barátja nevű újság így írt a moldvai magyarokról: (Google nem fordítja)

"În Moldova, în doue din cele mai mari şi mai frumoase judeţie, mai cu semă Bacăulu şi Romanulu, locuitorii ţierani, cari suntu mai toţi răzăşi, moşneni şi proprietari mici, vorbesc numai unguresce. Cându intri în satele loru, e mai reu decâtu în mijloculu Ungariei; trebue să mergi cu tălmaci: femeile şi copii nu sciu se dea nici "bună demaneţia" românesce. Culpa neiertată este a oameniloru noştri de statu că n-au îngrigitu nici odată de romanisarea acestui elementu şi a lăsatu în inima Moldovei o populaţiune de peste doue sute de mii, streină şi de limbă şi de religiune. Domnule Nicolae Creţiulescu, Ministru culteloru şi instucţiunei publice, se vede că seculii ţi-a păstratu d-tale resolvarea acestei cestiuni naţionale. Fă ca poporulu ruralu, căruia i-au datu pământu la 2 maiu, se fie unulu şi acelaşi şi în limbă şi în animă, căci în elu stă vieţia ţierei; româniseză pre aceşti Ciangăi, scapă-i de urâtulu nume, ce nu voru nici ei să-lu poarte, şi vei ave eterna recunoscinţia. Mesurile ce ar trebui să se ia suntu: mai întâiu îndesuirea scoleloru prin tote satele, cătunele şi fundăturile unguresci; copii luaţi cu vătăşielulu şi duşi la scola erna si vera, mai cu seama fetele, care devenindu mame şi voru înveţia copii românesce; şi alu doilea, pe la tote bisericile loru, aduşi preoţi dintre Românii din Transilvania, ca să le vorbească şi să le ceteasca românesce. Cându preotulu le va da binecuventarea în limba română, cându dascălu le va cânta românesce, şi cându mama va legăna copilulu si-i va dice: haidi, nani, puiulu mamei, resultatulu va fi dobânditu".

Kultúra

Rómában, Szent Péter városában, a Vatikán jelenteti meg a Kultúra és hit (Culture e fede) c. folyóiratot. A moldvai katolikusok népi kultúrája és ősi nyelve nagy értéket jelentenek Európa számára - ez az egyik cikk üzenete.

Kulturális tevékenységek

Moldvai Magyarcsángó Szövetség (Asociaţiei Maghiarilor Ceangăi din Moldova, AMCM) elsődleges céljainak közül a hagyományőrzés a fő tevékenység. Erre a célra, létrehozása óta találkozókat szervez a csángó helységekben ahol folklór- vagy hagyományőrző csoportok működnek. Ezek a csoportok vesznek részt a különböző kulturális eseményekben itthon és külföldön, csángó dalokat, balladákat, táncokat, szokásokat, történeteket és játékokat mutatnak be.

Legnépszerűbb fesztiválok, amely csoportok jelentkezését várják:

Csángó bál Budapesten, 2005-ben kilencedszer
XXIV. Nemzetközi Néptánc és Népdaltábor, Jászberényben
Szent György-nap
Fesztivál és faluhét Külsőrekecsinben (Fundu-Răcăciuni)
Somoskai (Somuşca) faluhét
Pusztina napok
Gyimesközéploki (Lunca de Jos) folklór tábor
Csángók napja - évi rendezvény valamelyik Erdély városban

A népművészeti csoportok oktatási programja a gyermekekkel kezdi, és a legtöbb helyen a fiatalok népi csoportokat formálnak. Ezek a gyermekek vezérli létre neveket csángó folklór. Belőlük lesznek majd a csángó folklór híres nevei.

Történelem

A moldvai magyar közösségek már 1227-ben és 1234-ben szerepelnek korai forrásokban, később már a románok asszimilációjáról beszélünk [3]. A 15.-16. században számos erdélyi szász és magyar folytatta a letelepedést a kárpátontúli területeken. Nikolaus von Buccow tábornok kísérlete, hogy a székelyeket az újonnan létrehozott határőr ezredekbe szervezze a falusiak ellenségességét és hatósági elnyomást eredményezte, amely a 1764-ben a Siculicidiumban kulminálódott, és székelyek tízezrei léptek át a hegyeket, hogy Moldvában telepedjenek le. A 19. szazadban magyar kormány úgy döntött, hogy visszatelepíti a moldvai magyarokat a Magyar Királyság területére, a magyarok erős asszimilálódása miatt.

Néhány, háború előtti román történetíró által is osztott vélemény szerint, a mai moldvai katolikusok az erdélyi románok leszármazottai, többnyire jobbágy-parasztok, akik kivándoroltak és Moldvában vagy Havasalföldön telepedtek le. A moldvai katolikus lakosság szokatlan növekedéseben a Szeret medencéjének közepén található - Bákó, Neamţ és Iaşi megyei - több tucatnyi falu vezetett. Ez a kivándorlás csak az után kezdődött, miután a középkori három nemzeten (magyarok, szászok és a székelyek) kívül eső románok többször felkeltek és jogaikat követelték, Bábolnán (1437), 1514-ben Dózsa György alatt, és 1784-ben, Horea Closca és Crisan vezetésével. A Werbőczy-féle Tripartitum törvények szörnyűségeinek hatására, az osztrák geográfus Hacquet szerint a románok 1764-ben "kirabolják(?) a Fejedelemség más népei által elhagyatott, elhagyott földeket, ... minden szász vagy magyar birtokba veheti ezeket a helyeket ... a románok (?) a hegyekbe menekülnek családjukkal együtt, ahol már csak kövek vannak, vagy akár kényszerítve arra, hogy elhagyják az országot". Jezierski Stanislau bákói püspök (1763) szerint, a moldvai ortodoxok azért hívták az erdélyi románokat "magyarnak", mert azok katolikusok voltak és a Magyar Királyságból (Erdélyből) vándoroltak ki, a földfosztások, a jogok korlátozása, a kötelezettségek növekedése, és különösen a nemzeti elismerés hiánya miatt.

1890-es népszámlálás

"Az 1890-es népszámlálás szerint Bákó megye 172 496 lakossal számlált.

A városi lakosság megoszlása nemzetiség szerint: 9665 román, 1199 magyar, 7369 zsidó, 530 örmény, 45 görög, 629 német, 20 orosz, 5 szerb, 18 francia, 55 olasz, 12 svájci, 2 török, 36 bolgár, összesen 19 200 lélek.

A vidéki lakosság összetétele: 123 132 román, 24 715 magyar, 5197 zsidó, 47 görög, 111 német, 5 orosz, 5 francia, 58 olasz, 1 angol, 35 bolgár, összesen 152 296 lélek.

Román védelem (állampolgárság?) alatt álló románok, örmények, magyarok és zsidók: 170 883.

Katolikus vallású ebben a megyében 32 463 hívő, több, mint az ország bármely más megyéjében.

A katolikus püspök irányítása alatt két Bákó megyei vikárius áll: a tatrosi és a bákói. A tatrosi káplánságban 4 parókia van: Tatrosban és a székely falvakban: Dormánfalván, Pusztinán és Grozeştiben. A bákói káplánság plébániái a csángók által lakott helyeken vannak, amelyek Prezest, Bákó, Lujzikalagor, Szárazpatak, Nagypatak, Klézsa és Forrófalva. A katolikus templomok közül 62 aktív, 2 építkezés alatt áll; 12 pap, 54 énekes és ecclesiarch szolgálja ezeket. A magyar rítust követők száma 25 914, ebből 24 715 több mint 80 faluban él."^[2]

Elterjedés

A csángók Bákó és Neamţ megyében élnek. A 2002-es népszámlálás szerint 1266 csángó élt Romániában. A Moldvában elő 265 000 katolikusból 95% tartotta és deklarálta magát románnak. Elvetik az etnikai kisebbség katalogizálását és a csángók nem megfelelő névhasználatát, kimondva, hogy azok a román nép egy részét alkotják a katolikus vallási közösség kebelén belül. Nem akarnak mást, mint szabad együttműködést a román ortodoxokkal, ami egyébként több évszázados.

Magyar nyelvű oktatás

A magyar nyelvű erdélyi csángók magyar iskolákban tanulnak. Moldvában 13 településben szerveztek iskolán kívüli képzést, és további 11 helységben szerepel a magyar nyelv az iskolai tantervben. A 2005-2006-os tanévben 725 diák tanult magyarul iskolai csoportban, 369 pedig iskolán kívüli csoportban. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (Asociaţia Maghiarilor Ceangăi din Moldova, AMCM) gondoskodik az oktatasi program zökkenőmentes működéséről.

Magyar eredetű helynevek Moldvában

A moldvai magyar nyelvű csángók jelenlétét bizonyítják a magyar nyelvet megőrző román helynevek. (Befejezetlen lista) ^[forrás?]

Egyszerű helynevek (település nevek)

Bákó megye

Agăş (község) (magy. "Ágas", rom. "Ramuri") [4]
Apa Asău (falu Asău községben ) (1. << magy. "apát", rom. "abate", "stareţ" /lásd pl. Apa/hida, eredetileg Apát/hida, vagy 2. "apa", rom. "principal", "tată", + "aszó", Aszó patak, rom. "pârâul care seacă")
Asău (község) (<< magy. "aszó", Aszó patak, rom. "pârâul care seacă") [5]
Bacău (rom. "Bâc" - N. Iorga után - magy. "Bákó", rom. "loc de execuţie" vagy a Bakó "Călău")
Baraţi (falu Mărgineni községben) (magy. "Barát", rom. "Călugări", [6], lásd a bărăţie cikket)
Bartăşeşti (falu Ungureni községben) (Bartos személynévből)
Bartea, Barta (falu Asău községben) (Barta személynévből)
Boboş (falu Dealul Morii községben) ("Babos" személynévből, rom. "Pistruiatu" vagy << "babos", rom. "locul cu fasole")
Borzeşti (Oneşti municípium része) (<< magy. "borz", rom. "locul cu viezuri", "locul cu bursuci", "Bursuceni")
Cădăreşti (falu Palanca községben) (<< magy. "kádár", rom. "dogar")
Captalan (falu Motoşeni községben) (<< magy. "káptalan", rom. 1.) "nagy és széles levelű, lágyszárú növény, amit primitív méhkaptárak tetejére raknak (?)", 2.) "organizaţia canonicilor")
Ciucani (falu Răcăciuni községben) (magy. "Csík", a Csík/Ciuc helynévből. Az -eni képző csíkszéki alapítókra utal)
Ciugheş (falu Palanca községben) (magy. "Csügés", rom. "tufăriş", ang. underwood?) Rosetti, p. 5.
Cuchiniş (Brusturoasa falu része) (magy. "Kökényes", rom. "Porumbari)
Faraoani (község) (magy. "Forrófalva", rom. "Faluul Forró" - családnév, "Faluul lui Fierbinte") [7]
Fărcaşa (falu Onceşti községben) (<< magy. "farkas", rom. "lup, lupeni")
Fichiteşti (falu Podu Turcului községben) (<< magy. "fekete", rom. "negru", vagy a Fekete személynévből)
Gherăieşti, Birăieşti (egybeépült a mai Bákóval) (magy. "Bírófalva", rom. "faluul judelui, birăului", vagy a Bíró személynévből) Rosetti, p. 7.
Ghimeş (magy. "Gyimes" << "gém/szarvas", rom. "locul cu cerbi")
Gioseni (falu Tamaşi községben) (<< magy. "diós", rom. "loc cu nuci") (a falu jelenlegi magyar neve: "Gyoszény" azt mutatja, hogy az alapítói magyarok voltak , majd később a többség román lett, és az 1764 után érkező székelyek vették át a helynevet - az elméletet megerősíti az a tény, hogy a helyi nyelvjárás erős székely befolyást mutat, annak ellenére hogy a falu a "déli csángók" közé esik [8].
Lapoş (falu, Dărmăneşti város része) (magy. Lápos, rom. "mlăştinos")
Lucăceşti (falu, Moineşti város része) (magy. "Lukácsfalva", Lukács "Luca" személynévből)
Ludaşi (falu Balcani községben) (<< magy. "ludas", rom. "găşteni")
Nadişa (falu Strugari községben) (<< magy. "nádas", rom. "loc cu stuf)
Orăşa (falu Livezi községben) (<< magy. "váras", rom. "loc cu cetate")
Orăşa Avram (falu Sănduleni községben) (<< magy. "váras", rom. "loc cu cetate")
Orbic (régen falu, ma Buhuşi város kerülete) << magy. "várbükk", "várbikk", rom. "pădurea de fagi a cetăţii" - az Orbic patakból. V.ö. a számos "várbükk", "várbikk" helynevet az egész Kárpát-medencében (megfigyelés: va>o, pl. város>oraş, Vaskút> Oşcut, Udvarhely>Odorhei stb.- Emil Petrovici: Problema sunetului bilabial v din limba maghiară [A bilabiális V hang problémája a magyar nyelvben], Budapest, Akadémiai Kiadó, 1956)
Palanca (község) (magy. "Palánka", rom. "fortificaţie din trunchiuri de copac")
Perchiu (falu Huruieşti községben) (<< "Perkő" hegy, rom. "muntele unde se ţine judecata") Rosetti, p. 5.
Răcătău de Jos (falu Horgeşti községben) "ráktató", "rágtató", Moldvában megőrzött magyar archaizmus, rom. "meliţă", lásd Halász Péter [9]. Kiss Lajos (Földrajzi nevek etimológiai szótára) tévesen "rakatóból", rom. "loc de încărcare", származtatja.
Şanta (falu Asău községben) (Sánta "şchiop" személynévből)
Sascut (község) (magy. "Szászkút", rom. "Fântâna Sasului") [10]
Secuieni (község) ("faluul celor din Secuime") Rosetti, p. 5.
Şendreşti (falu Motoseni községben) (Sándor "Alexandru" személynévből)
Şomuşca (falu Cleja községben) (magy. "Somoska", rom. "locul unde cresc coarne")
Tamaşi (község) (magy. "Tamás" személynévből) ... de biztonságosabb, hogy a szó a község közelében (Răcătău falu területén, Horgeşti község, Bacau megye) található Tamaşidava dák vár nevéből származik, amely jóval a magyarok európai bejövetele előtt létezett. Ennek magyar eredetű neve kizárt.
Tarhăuşi (falu Ghimeş községben) magy. "Tarhavas", rom. "muntele gol")
Teiuş (falu Parava község) << magy. "tövis", rom. "loc cu ghimpi" (összehasonlításképpen lásd Tövis város, Alba megye)
Trotuş (magy. "Tatáros", "Tatros", rom. "Tătărăşti") [11]
Uifalău (Nicolae Bălcescu község régi neve) /a két háború között: Ferdinand/) (magy. Újfalu, rom. Faluul Nou)
Uifalău (Traian község régi neve) (magy. Újfalu, rom. Faluul Nou)
Unguri (falu Găiceana községben) (Arini falu korábbi neve /1967-ig/) (magy. "Magyarfalu", rom. "Satul Unguresc")
Vermeşti (falu Comăneşti város része) << magy. "vermes", rom. "loc cu capcane (pentru animale)" (v.ö.: Vermiş Bistriţa megyében)
Verşeşti (falu Sănduleni községben) magy. "Veres" személynévből, rom. "roşcovan"
Valea Şoşii (falu Poduri községben) magy. "Sós, Soós" személynévből, rom. "şalgău"
Zemeş (község) régi magy. Szemes személynévből ("cu ochi", adică "vede-tot"). Lásd még: Balatonszemes (1429-es említése Balaton Zemes) és Pusztaszemes (1332-es említés: Zemes) (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára)

Neamţ megye

Adjudeni (falu Tămăşeni községben) (magy. Dzsidafalva; Egyed személynévből v. Egyedhalmáról származó lakókról [12]
Almaş (falu Garcina községben) (<< magy. "almás", rom. "locul cu meri, mereni")
Baratca (falu Bărgăuani községben) (<< magy. "barát", rom. "călugăr") (lásd még a ro:bărăţie cikket)
Başta (falu Secuieni községben) (<< magy. "básta", "bástya", rom. "bastion") (megjegyzés: az "ş" mássalhangzó azt jelzi, hogy az elnevezés sem a "sziszegő" csángó nyelvjárásból, sem a román "basta"-ból, hanem legvalószínűbben székelyektől származik ) Alexandru Ciorănescu: DET, 722.
Bereşeşti (eltűnt falu Gherăeşti községben, Birăeşti) (<< magy. "béres", rom. "argat") [13]
Bicaz (község) (magy. "Békás", << magy. "békasó", rom. "cremene") Alexandru Ciorănescu: DET, 829. (megjegyzés: az archaikus "bíkaszú" forma a mai napig fennmaradt a "sziszegő" csángó dialektusban)
Bicaz Chei (község) (magy. "Békás", << magy. "békasó", rom. "cremene") Alexandru Ciorănescu: DET, 829. (megjegyzés: az archaikus "bíkaszú" forma a mai napig fennmaradt a "sziszegő" csángó dialektusban)
Ceahlău (község) Csalhó/Ceahlău hegységről, << magy. "Csaholó", "Csagoló", szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) Alexandru Ciorănescu: DET, 1602.
Cuejdiu (falu Garcina községben) (<< magy. "kövesd", rom. "pietrosu") (vö: több helységnév Erdélyben "Cuieşd" "Cuiejd")
Cut (falu Dumbrava Roşie községben) (<< magy. "kút", rom. "fântână, izvor")
Fărcaşa (község) (<< magy. "farkas", rom. "lup, lupeni") [14]
Făurei (község) (Forró személynévből "Faur", "Făur" + magy. "hely", rom. "loc" = "locul lui Făur")
Gherăeşti, Birăeşti (község) (magy. "Bírófalva", rom. "faluul judelui, birăului", vagy Bíró személynévből) [15]
Grinţieş (község) (<< magy. "gerinces", rom. "creastă")
Hangu (község) << magy. "hang" (sunet, ecou) [16], pontosabb formában "hangony", rom. "loc zgomotos" vagy "loc cu ecou" (vö: a magyarországi Hangony falu, 1214-ben Hongun formában jelentkezett - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára)
Holm (falu Pânceşti községben) (<< magy. "halom" /régi magy. "holm"/, rom. "colină", "movilă") – esetleg ukrán vagy orosz "holm", rom. "colină", "movilă")
Leucuşeni (egybeépült Szabófalvával) (magy. "Lőkösfalva", "Lököszfalva", régi magy. Lőkös személynévből – vö: Lőkösháza /Mo./, Lőkös/Levkuška /Szlovákia/ [17] [18]
Oşlobeni (falu Bodeşti községben) (1.) << magy. "vas" - székely nyelvjárásban "vos" - , rom. "fier" + "láb", rom. "parcelă" vagy "poale" = "parcela fieroasă" vagy "poalele (muntelui) fieros") (2.) Vas személynévből "puternic" + "láb", rom. "parcelă" = "parcela lui Vas") (megjegyzes: va>o vö: város>oraş, Udvarhely>Odorhei)
Ozana "Vitatják, hogy együttélés hosszú ideje alatt Ozana és Neamţ ugyanarra a két patakra utalt. Az idősebb magyar eredetű Ozana név, csak a helyi szinten maradt fenn, míg a másik víznév a megye nevét adta amelyen áthalad, de a két név használata nem keresztezi egymást" [19]
Săbăoani (község) (magy. "Szabófalva", rom. "Faluul Croitorului", "Faluul Sabăului")
Săcăluşeşti (falu Agapia községben) (<< magy. "szakálas", rom. "bărbos")
Secuieni (község) ("faluul celor din Secuime")
Secuienii Noi (falu Secuieni községben) (rom. "faluul celor din Secuime")
Tarcău (község) (de la muntele Tarcău, << magy. "Tarkő", rom. "piatră goală, munte gol") - Alternatív (szinte lehetetlen hangzástanilag): << "tărcat", "pestriţ" << magy. "tarka"="pestriţ" (N. Iordan: Nume de locuri româneşti din R.P.R., Ed. Academiei R.P.R., 1952).
Tămăşeni (község) (Tamás "Toma" személynévből) [20]
Târpeşti (falu Petricani községben) Törpe/Târpea személynévből, rom. Piticu, vö: Târpeşti
Telec (falu Bicaz községben) (<< magy. "telek", rom. "parcelă, lot de case")
Ticoş (falu Bicaz községben) (<< magy. "tikos, tyúkos", rom. "locul cu găini")
Ticoş Floarea (falu Taşca községben) (<< magy. "tikos, tyúkos", rom. "locul cu găini")
Verşeşti (falu Girov községben) magy. "Veres" személynévből, rom. "roşcovan"

Iaşi megye

Boroşeşti (falu Scânteia községben) (<< magy. "boros", rom. "locul cu vin" v. Boros személynévből)
Căueşti (falu Scheia községben) (<< magy. "kő", "köves", rom. "piatră", "pietros")
Copou (Iaşi negyede) << magy. "kopó", rom. "căine de vînătoare", "prepelicar", reg. "copoi". A románban a primitív forma "copou" is létezett, lásd: Alexandru Ciorănescu: DER, 2387
Fărcăşeni (falu Strunga községben) (<< magy. "farkas", rom. "lup, lupeni")
Fedeleşeni (falu Strunga községben) (<< magy. "fedeles", rom. "butoi cu capac") (megjegyzés: lehet, hogy a név közvetlenül a román nyelvből jön, << regionális "fedeleş" "butoi cu capac", amely eredetileg magyar eredetű.)
Feredeni (falu Deleni községben) (<< magy. "feredő", rom. "băi") (megjegyzés: lehet, hogy a név közvetlenül a román nyelvből jön, a román regionalizmus "feredeu" "băi"? eredetileg magyar eredetű.)
Forăşti (falu Gropniţa községben) (Forró személynévből – vö: Fărăoani)
Gârbeşti (falu Tibana községben) (Görbe személynévből vagy << magy. "görbe", "gürbe" rom. "curbat, încovoiat")
Heleşteni (községközpont) (<< magy. "halastó", szó szerint "lacu cu pesti", rom. "heleşteu")
Hălăuceşti (községközpont) (magy. "Halasfalva", rom. "Faluul cu Peşti")
Holm (falu Podu Iloaiei községben) (<< magy. "halom", rom. "colină", "movilă")
Miclăuşeni (falu Butea községben) (magy. "Miklósfalva", Miklós "Nicolae" személynévből)
Mogoşeşti (községközpont) (<< magy. "magas", rom. "înalt")
Podu Iloaiei (város) (magy. "Lónyahíd", "luna" szláv "vadászok" magyar átadás a román nyelvbe: Lónya> Loaia /vö: Bánya>Baia, és a népi etimológia tette az "i"-t az elejére - egyidejű átvétel a szlávból; vö: Luna/Lónya helység Cluj megyében)
Şendreni (falu Victoria községben) (Sándor "Alexandru" személynévből)
Ţicău (Iaşi városnegyede) magy. Cikó személynévből, vö: Cikó falu Magyarországon és Ţicău (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest, 1997)

Suceava megye

Baia (községközpont) (magy. "Bánya", rom. "mină") [21]
Botuş (falu Fundu Moldovei községben) << jitnicerul (?) Botos << magy. "bot", rom. "baston". "Botos": aki botot használ, vagy sánta.) [22]
Botuş, Botoş (falu Ciocăneşti községben, 2002 előtt: Iacobeni községben) (Botos személynévből, << magy. "bot", rom. "baston". "Botos": aki botot használ, vagy sánta.)
Cărăuş de Jos (kisfalu Dorna Candrenilor községben, Bistriţa és Suceava megye határán) (<< magy. "karós" "locul cu pari") (megjegyzés: Ha a név kapcsolódott a fuvarosokhoz ("cărăuşi"), akkor úgy kellene írni, hogy "Cărăuşii de Jos")
Cărăuş de Sus (kisfalu Dorna Candrenilor községben) (<< magy. "karós" "locul cu pari") (megjegyzés: Ha a név kapcsolódott a fuvarosokhoz ("cărăuşi"), akkor úgy kellene írni, hogy "Cărăuşii de Sus")
Falcău (falu Brodina községben) (<< magy. "fal", rom. "zid" + magy. "kő", rom. "piatră" = "fal/nak való/ kő" "piatră pentru zid", tkp. "zid de piatră")
Forăşti (község) (Forró személynévből – lásd Fărăoani)
Leucuşeşti (falu Preuteşti községben) (régi magyar Lőkös személynévből – vö: Lőkösháza /Mo./, Lőkös/Levkuška /Szlovákia/ [23])[24]
Lucăceşti (község) (Lukács "Luca" személynévből)
Suceava (municípium) (<< magy. "szűcs", rom. "cojocar", "suciu" + szláv-román -eavă kepzo = cojocărie)(lásd: Suceava)

Vaslui megye

Bărtăluş-Răzeşi (Bărtăluş: magyar Bartalus személynévből)
Bărtăluş-Mocani (Bărtăluş: magyar Bartalus személynévből)
Ghergheleu (falu Codăeşti községben) (Gergely "Grigore" személynévből)
Ghergheşti (község) (Gergely "Grigore" személynévből)
Huşi (város) (magy. "Husz", husziták - Ez csak egy a lehetséges etimológiák közül)
Pogana (község) (hangtani tanulmány azt mutatja, hogy a magyar "pogány" szóból származik)
Pogăneşti (falu Stănileşti községben) (hangtani tanulmány azt mutatja, hogy a magyar "pogány" szóból származik)
Secuia (falu Muntenii de Jos községben)

Botoşani megye

Balinţi (falu Havârna községben) (Bálint "Valentin" személynévből)
Borzeşti (falu Ungureni községben) (<< magy. "borz", rom. "locul cu viezuri", "locul cu bursuci", "Bursuceni")
Botoşani (municípium) (az alapító Botos személynévből << magy. "bot", în trad. "baston". "Botos": aki botot használ, vagy sánta.) [25]
Gherghel (kisfalu Şendriceni községben) (Gergely "Grigore" személynévből)
Gârbeni (falu Havârna községben) (Görbe személynévből sau << magy. "görbe", "gürbe" rom. "curbat, încovoiat")
Gârbeşti (falu Todireni községben) (Görbe személynévből sau << magy. "görbe", "gürbe" rom. "curbat, încovoiat")
Hilişeu (község, Hilişeu Horia, Hilişeu Cloşca, Hilişeu Crişan) (<< magy. "halastó", rom. lac cu pesti, "heleşteu") (megjegyzés: lehet, hogy a név közvetlenül a román "heleşteu"-ból ered. A "Heleşteu" terminus magyar átvétel. [26]
Şendreni (falu Frumuşica községben) (Sándor "Alexandru" személynévből)
Şendriceni (község) ( Sándor "Alexandru" személynévből)
Unguroiaia (falu Cristeşti községben)

Vrancea megye

Adjud (magy. "Egyedhalma", Egyed személynévből) [27]
Bicheşti (falu Bogheşti községben) (<< magy. "bikk", "bükk", rom. "fag")
Chiojdeni (község) (<< magy. "köves", rom. "pietros") (vö: Chiojdu, Buzău megye)
Farcaş (falu Reghiu ) (<< magy. "farkas", rom. "lup, lupeni")
Făurei (falu Garoafa községben) (Forró "Faur", "Făur" személynévből + "hely", în magy. "loc")
Feldioara (falu Tănăsoaia községben) (<< magy. "földvár", rom. "cetate din pământ")
Palanca (falu Urecheşti községben) (<< magy. "palánka", rom. "fortificaţie din trunchiuri de copac")

Galaţi megye

Balinteşti (falu Bereşti Meria községben) Bálint "Valentin" személynévből [28]
Căuieşti (falu Drăguşeni) << magy. "kő" "köves", rom. "piatră", "pietros"
Corod (község) << magy. "Kóród", rom. "loc cu cocean, tuleu", vö: "Kóród", "Kórógy" a Kárpát-medencében
Ghidigeni (község) (<< magy. “hideg”, rom. „rece, geros”, személynévként használva)
Ghingheşti (falu Drăguşeni községben) 1.) << magy. "gyöngyös", rom. "loc cu vâsc", vö: "Gyöngyös" a Kárpát-medencében, 2.) Gyöngyös személynévből, rom. "cel care se ocupă de perle"
Ionăşeşti (falu Nicoreşti községben) Jónás "Iona" személynévből
Pechea (község) Beke személynévből. 1521-es említés Bechea, vö, Béke, Bekecs, Bekeny a Kárpát-medencében, mind a Beke személynévben gyökerezik (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára)
Şendreni (község) Sándor "Alexandru" személynévből
Taplău (falu Ghidigeni községben << magy. "tapló", rom. "iască"
Ungureni (falu Munteni községben)

Hegynevek (domborzati nevek)

Aldămaş (magy. "Áldomás", rom. "loc de cinstire") Rosetti, p. 4.
Apahaoş (magy. "Apahavas", << magy. "apát", rom. "abate" + "havas", rom. "munte /înalt/") Rosetti, p. 4. (pl. Apáthida> Apahida, Apátnagyfalu> Apanagyfalu)
Bicaz (magy. "Békás", << magy. "békasó", rom. "cremene") (Alexandru Ciorănescu: DET, 829.) (megjegyzés: az archaikus "bíkaszú" forma a mai napig fennmaradt a "sziszegő" csángó dialektusban)
Ceahlău << magy. "Csaholó", "Csagoló", szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) Alexandru Ciorănescu: DET, 1602.
Cerebic (magy. "Cserebükk", rom. "stejar, fag") Rosetti, p. 3.
Cherebic (magy. "Kerekbükk", rom. "pădure rotundă de fag") Rosetti, p. 4.
Cheşchieşul (magy. "Kecskés", rom. "loc cu capre") Rosetti, p. 4.
Dealul Poşorcanilor (rom. "dealul vrăjitoarelor", << "boszorkány") Rosetti, p. 5.
Farcu-Mare (magy. "Nagyfarok", rom. "coada mare") Rosetti, p. 5.
Farcu-Mic (magy. "Kisfarok", rom. "coada mică") Rosetti, p. 5.
Haloş (magy. "Halas", rom. "loc cu peşti") Rosetti, p. 4.
Haloşul Mare (<< magy. "halas", rom. "loc cu peşti") Rosetti, p. 5.
Haloşul Mic (<< magy. "halas", rom. "loc cu peşti") Rosetti, p. 5.
Lapoşul (magy. "Lápos", rom. "mlăştinos") Rosetti, p. 5.
Micheş (magy. "Mikes", Mikes személynévből) Rosetti, p. 4.
Muieruş (magy. "Magyarós", rom. "aluniş") Rosetti, p. 4.
Obcinele Feredeului (Suceava megye, << magy. "feredő", rom. "loc de scăldat", "băi") (megjegyzés: lehet, hogy a név közvetlenül a román nyelvből jön, a román regionalizmus "feredeu" "băi"? eredetileg magyar eredetű.)
Perchiul (magy. "Perkő", rom. "muntele unde se ţine judecata") Rosetti, p. 5.
Pilişca (magy. "Piliske", rom. "muntele mic cu cenuşă") Rosetti, p. 5.
Pogăneşti-Suceveni (erdő Galaţi megyében) (hangtani tanulmány azt mutatja, hogy a magyar "pogány" szóból származik)
Rarău (hegység, Suceava megyében, magy. Ráró, halászsas - lovak neve is [29])
Şandru-Mare (magy. "Nagysándor", Sándor - Alexandru személynévből) Rosetti, p. 4.
Şandru-Mic (magy. "Kissándor", Sándor - Alexandru személynévből) Rosetti, p. 4.
Şaroşa (magy. "Sáros", rom. "noroios") Rosetti, p. 5.
Tarcău (magy. "Tarkő", rom. "piatră goală, munte gol")
Tarhaoş, Tarhăuşi (magy. "Tarhavas", rom. "muntele gol") Rosetti, p. 4.

Víznevek

Bákó megye

Râul Agăş (magy. "Ágas", rom. "Ramuri", "Rămuroasa")
Râul Aldămaş (magy. "Áldomás", rom. "loc de cinstire") Rosetti, p. 4.
Râul Aprieş (magy. "Epres", rom. "cu căpşuni")
Râul Asău, Trotuş (magy. "Aszó", rom. "pârâul care seacă") Rosetti, p. 5.
Râul Asăul Mare (magy. "Aszó", rom. "pârâul care seacă") Rosetti, p. 5.
Râul Asăul Mic (magy. "Aszó", rom. "pârâul care seacă") Rosetti, p. 5.
Râul Căiuţul Mare (<< magy. "köves", "kövecs", rom. "pietros") Rosetti, p. 5.
Râul Căiuţul Mic (<< magy. "köves", "kövecs", rom. "pietros") Rosetti, p. 5.
Râul Cuchiniş (magy. "Kökényes", rom. "Porumbari")
Râul Ciugheş (magy. "Csügés", rom. "tufăriş") Rosetti, p. 5.
Râul Haloşul Mare (<< magy. "halas", rom. "loc cu peşti") Rosetti, p. 5.
Râul Haloşul Mic (<< magy. "halas", rom. "loc cu peşti") Rosetti, p. 5.
Râul Orbic << magy. "várbükk pataka", "várbikk pataka", rom. "pârâul pădurii de fagi a cetăţii". A közeli Buhus városnegyede, Orbic szomszédságában ered. Vö: számos "várbükk", "várbikk" helynevet az egész Kárpát-medencében (megfigyelés: va>o, pl. város>oraş, Vaskút> Oşcut, Udvarhely>Odorhei stb.- Emil Petrovici: Problema sunetului bilabial v din limba maghiară, Budapesta, Editura Academică, 1956)
Răcătău Moldvában megőrzött magyar archaizmus "ráktató", "rágtató", rom. "meliţă", lásd Halász Péter [30]. Kiss Lajos (Földrajzi nevek etimológiai szótára) tévesen "rakatóból", rom. "loc de încărcare", származtatja.
Râul Tărhăuş (magy. Tarhavas, rom. "muntele gol")
Râul Trotuş (magy. "Tatáros", "Tatros", rom. "Tătărăşti" – magyar eredetből) [31]

Neamţ megye

Râul Asău, Bicaz (magy. "Aszó", rom. "pârâul care seacă") Rosetti, p. 5.
Râul Bicaz (magy. "Békás", << magy. "békasó", rom. "cremene") (Alexandru Ciorănescu: DET, 829.) (megjegyzés: az archaikus "bíkaszú" forma a mai napig fennmaradt a "sziszegő" csángó dialektusban)

Râul Borvizu, Bicaz (magy. "Borvíz", rom. "apă minerală")
Râul Cerebuc (magy. "Cserebükk", rom. "stejar, fag") Rosetti, p. 3.
Râul Chişirig (magy. "Köszörűkőpatak", rom. "pârâul pietrei de tocit")
Râul Cuejdiu (magy. "kövesd", "küvesd" rom. "pietrosu") ((<< magy. "kövesd", rom. "pietrosu") (vö: több helységnév Erdélyben "Cuieşd", "Cuiejd")
Râul Cupaş (magy. "Kupás", rom. "în formă de cupă" – a Cupas hegységből)
Râul Fărcaşa (<< magy. "farkas", rom. "lup, lupeni") [32]
Râul Filioara régi magyar Füle, File, Files, Füles személynévből – sec. X–XIII – , rom. „urechios”, „care aude bine” lásd még Filia, Covasna, Füle, Fülesd (Magyarország) + vára, rom. „cetatea lui” = Cetatea lui File
Râul Grinţieşu Mare (<< magy. "gerinces", rom. "creastă")
Râul Grinţieşu Mic (<< magy. "gerinces", rom. "creastă")
Râul Hangu << magy. "hang" (sunet, ecou), pontosabb formában "hangony", rom. "loc zgomotos" vagy "loc cu ecou" (vö: magyarországi Hangony falu, 1214-ben Hongun formában - Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára)
Râul Lapoş (magy. Lápos, rom. "mlăştinos")
Râul Potoci (Potoci) (magy. Patak, rom. "pârâu")
Râul Potoci (Tarcău) (magy. Patak, rom. "pârâu")
Râul Tarcău (de la muntele Tarcău, << magy. Tarkő, rom. "piatră goală, munte gol") – alternatív etimológia (szinte lehetetlen hangtanilag): << "tărcat", “pestriţ” << magy. “tarka”=”pestriţ” ( N. Iordan: Nume de locuri româneşti din R.P.R., Ed. Academiei R.P.R. 1952).
Râul Tămăşeni (Tamás "Toma" személynévből)
Râul Telec (magy. Telec, rom. "lot de case" – a Telec falu nevéből
Râul Ticoş, Ticoş faluról << magy. "tikos, tyúkos", rom. "locul cu găini")

Galaţi megye

Râul Brateş (<< magy. "barátos", rom. "unde trăiesc baraţii")

Suceava megye

Râul Borcuţul (<< magy. "borkút", rom. "fântână de apă minerală", kicsinyítő képzővel)
Râul Ciurgău (<< magy. "csorgó", "csurgó", rom. "pârâu mic, izvor")
Râul Gârbele (<< magy. "görbe", "gürbe" rom. "curbat, încovoiat") [33]

Iaşi megye

Râul Ruja (<< magy. „rózsa”, „rúzsa”, rom. "trandafir", személynévként használva)

Idézetek

A román Mircea Eliade-t tartják a vallások egyik legnagyobb történészének. Bandinus moldvai püspök 17. századi részletes jelentését elemezve, Mircea Eliade moldvai lakosság kereszténység előtti rítusaival és hiedelmeivel foglalkozik:

„A Bandinus által tapasztalt moldvai ráolvasások eredete nem román, hanem csángó (magyar lakosság a moldvai Kárpátokban). A magyarok Ázsiából hozták a sámánizmust az általuk lakott területekre. (...) Lehetséges, hogy a pestis elleni rituális védekezést - ami a szlávoknál és a keleti finnugoroknál is igazolt - a Bandinus által a 17. században látogatott moldvai régiókban is gyakorolták. Ugyanakkor valószínű, hogy a ráolvasások esetében az információ nem a románokra, hanem a csángókra vonatkozik. (...) A Bandinus által közölt információk nemcsak a finnugor, hanem a szibériai rítusokkal is hasonlóságot mutatnak.”

– Mircea Eliade, „De la Zalmoxis la Genghis-Han” [Zalmoxistól Dzsingisz kánig]

„A régi, Kárpátokon túli székelyekből alakult az úgynevezett csángó nép.”

– Petre P. Panaitescu, „Istoria românilor pentru clasa a VIII-a secundară” [Román történelem a középiskola VIII. o. számára], Bucureşti 1990

„Mindig is az oroszok és a magyarok voltak a mezőgazdasági termelők Moldvában. Azok, akik Lengyelországból jöttek Közép-Moldvába, az idők folyamán elvesztették nyelvüket, és egy moldvai nyelvjárást sajátítottak el; akik ma Podólia határán élnek, lengyelül vagy oroszul beszélnek. Mivel a magyarok továbbra is ragaszkodtak pápista hitükhöz, megtartották az országuk nyelvét: de mindannyian megértik a moldvai nyelvet.”

– Dimitrie Cantemir, „Descriptio Moldaviae”, 1716

„Gondozott falu, sepregetés, tarka házak, néha modell lakások a hegyen (?). Lakóik más életet és más sorsot élnek mint a mi parasztjaink. Ploszkucén, eredetileg a roman Ploscuţă-ból, valójában egy magyar falu (...). A magyarok megtartottak ruháikat, nem sokban különböznek Bákó és Románvásár [megye?] parasztjaitól. A férfiak kiskarimás, piros szalagos kalapot viselnek, nők kendőbe burkolóznak ca un văl aruncat peste cozile făcute conci, sus (birjarul nostru, un băietan român, numeşte cu despreţ "coarne" podoaba albă, învoaltă a frunţii); lányok, szalaggal összefonott hajjal amelyben még az igazi virágok megmaradtak; nagy pamut ing, piros ujjal és mellel, fekete kötény (?), egy darabból álló, csípőben szűk takaros ruha.
A falu katolikus, bár a plébános ugyan Foksányban él, így az összes munkát a tanár végzi, vagy nem végzi. A tanár és a jegyző által megkérdezett lakosok szerint a pap törvénytisztelő, egyébként fenyegető az ortodoxia felé való elmozdulás.
Egy a törvény és itt tart tehát a románok megkülönböztetése. Biztosan meg fogják tartani a nyelvet. Vannak gyerekek, akik egyáltalán nem ismerik a mienket; a nők szerint csak azért tanulnak románul, hogy a falun kívül megértessék magukat. Ezeket teljesen magyarnak kell számítani. ”

– Nicolae Iorga Töredék: „România cum era până la 1918” [„Az 1918 előtti Románia”]

„A moldvai falvakban élő, csángó néven ismert katolikus népesség nem homogén. Szétszóródtak a moldvai lakosság tömegében. A csángók legnagyobb része Románvásár (északi csoport) és Bákó (déli csoport) körzetében koncentrálódik. Román nemzeti viseletet hordanak, és legtöbbjük jellegzetesen erdélyi román nyelvjárásban beszél. A nyelv, hagyományok és néprajzi örökség szerint, ez a lakosság az erdélyi románoktól származik. Még egy olyan magyar történész, mint Mikecs László, is egyetért azzal, hogy nem székelyek.
A Tatros és annak mellékfolyója, a Tázló völgyében - és még egy kis közösségben a Szeret völgyében - él egy másik csoport csángó, amelyeknek nyelve nagyon hasonlít a székelyekéhez, ez székely eredetre utal. Ez egy román szavakkal kevert nyelv. Viseletük és életmódjuk hasonló a székelyekhez. Jelenleg kétnyelvűek, a nyelvjárásukat és a román nyelvet beszélik. Kb. 30 faluban élnek a románokkal keveredve.
Egyes magyar kutatók úgy vélik, hogy a csángók, vagyis az összes moldvai katolikus, magyar népű szigetet alkotnak. Bár az olasz misszionáriusok tanúvallomása támogatja hogy a csángók román származásúak, Zöld Péter, az erdélyi Csíkdelne katolikus plébánosa, úgy véli, hogy a csángók magyarok, pontosabban székelyek. Figyelembe kell vennünk annak a kornak a mentalitását, amikor a vallás adott állampolgárságot. Így az a személy, aki áttért a katolicizmusra, a katolikus magyarok számára magyar lett. Gyakran előfordult, hogy a dokumentumok még az Olaszországból érkező katolikus misszionáriusokat is magyarnak neveztek. Nicolae Iorga kiadott egy ilyen dokumentumot, amelyben szerepel egy "magyar pap, Antonio Felicsi Zaulu" valójában Felix Antonio Zauli, román nyelvű katekizmus és prédikáció-gyűjtemény szerzője. Viszont, katolikus misszionáriusok között nem tesznek különbséget a magyarok és az erdélyiek között.
A legtöbb ilyen (magyar) kutató hajlamos úgy tekinteni, hogy a csángók kizárólag magyar nyelvűek, és azok, akik románul beszélnek, azok közelmúltban történt asszimiláció áldozatai. Ez a hozzáállás szándékosan rossz utat mutat a kutatásnak, különösen akkor, amikor olyan kevés információnk van a csángók eredetéről. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy egyes román történészek (A.D. Xenopol, Radu Rosetti) elfogadják azt az állítást, hogy a csángók magyar származásúak.”

– Jean Nouzille, az Európa Tanács kulturális és oktatási Bizottság számára készített tanulmány szerzője

„Csángó (<<magy.) román és magyar nyelvű, katolikus vallású népcsoport Moldvában (különösen Bakó megyében). Régóta vándoroltak ki DK Erdélyből. Az ország egyéb régióiban is élnek.”

– Enciclopedia României, Bucureşti 1993

„CIANGĂI (a magyar Csángó szóból): Magyar (székely) származású népesség Moldvában, Bákó és Románvásár földjén. A 13. századtól kezdve telepedtek le a magyar királyság szélén telepesként, illetve munkavállalóként a sóbányákban (Tatros völgyében, Aknavásáron). A mai napig megőriztek nyelvüket, katolikus vallásukat, szokásaikat és a falvaikat.”

– Dicţionar de istoria românilor, Bucureşti, 1997

„Polgármesteri hivatal, Ferdinánd, [ma Nicolae Bălcescu, népszerű nevén Újfalu/Ujfalău]
Plasa Bistriţa
Bákó megye
No. 685
1938. május hónap 6. napján
Közzététel

I. Ferdinánd község, Bákó megye. A Bákó megyei prefektúra 1938. május 3-i 7621 számú rendelete. Tudatjuk e község lakosságával, hogy nyilvános helyen, a polgármesteri hivatalban és más helyeken csak románul lehet beszélni. A katolikus templomban a vallási nyelv a latin és román. A papok és egyházi énekesek csak latin és román nyelvű vallási énekeket használhatnak. Ez a rendelet a papokra és énekesekre is vonatkozik. Mindazok, akik ezt nem tartják be, a Törvény szerint lesznek büntetve. Kelt ma, 1938. május 5.”

– Bákó megyei prefektúra rendeletei, 1938

„A csángók román származásának elmélete a Ion Antonescu diktatúrája idején, 1942-ben bukkant fel először. Iosif Petru Pal pap könyve védekező reakció az Antonescu-rendszer politikája ellen.
Azokban az években, nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket deportálás fenyegette, a polgárok alapvető jogait megsértették. Csak annak lehetett földet vásárolni, akinek a a helyi hatóságok igazoltak a román származását. Mărtinaş könyvének 1985-ös megjelenése után a csángó szó be lett tiltva könyvekben és folyóiratokban, és Romániában csak 1989 után lehetett írni a csángókról.”

– Kivonat Gabriel Andreescu könyvéből: Extremismul de dreapta în România, [Jobboldali szélsőségesség Romániában], Cluj-Napoca, 2003.

„A csángó kultúra több száz éve fennmaradt Romániában. A csángók helyzetét nemzetközi szervezetek tanulmányozták, különösen az Európa Tanács. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselői többször utaztak Romániába.
A csángók egy katolikus csoport, amely több ágat foglal magában. Ez népcsoport átvészelte középkor évszázadait, és Moldvában élnek, a keleti Karapatokban. A csángók a magyar nyelv egy korai formáját beszélik és kitűnnek nagyon régi hagyományaikkal, valamint gazdag kultúrájukkal és népművészetükkel, melyek igen nagy értéket jelentenek Európa számára.
Évszázadokon keresztül, a csángók identitása római katolikus vallásukon és önálló nyelvükön alapult, amelyet a család és a falu beszélt. Archaikus életmódjuk és világmeglátásuk, valamint a katolikus vallás kapcsai folytán egymáshoz nagyon közel álltak, és ez lehet a magyarázata, hogy a nyelv még mindig életben van.
Egyre csökken azoknak az aránya akik csángó nyelvjárást beszélnek, vagy azt anyanyelvüknek tartják.
A becslések szerint több, mint 260 000 katolikusból, csak mintegy 60 000–70 000 aki csángó nyelvjárást beszél, bár ezt a számot nem mindenki fogadja el. Ezt a kultúrát mára az eltűnés veszélyezteti. Európa segítségere van szükség, hogy ez kultúra megmeneküljön.
A csángók nem alkalmaznak politikai nyomást, de csak így fogják kultúrájukat fenntartani.
A kultúrák és a nyelvek sokszínűségét értékes forrásként kell kezelni, amely gazdagítja európai örökségünket, és minden nemzet és minden ember személyazonosságát erősíti.
Indokolt Európa, és különösen az Európa Tanács támogatása, hogy megmentse a kultúrát, és bebizonyítja, hogy szükség van a csángókra. Az intézkedések fő célja szükségszerűen, hogy megőrizzük és tovább fejlesszük kulturális identitásukat, nyelvüket és a vallásukat és ez kívül áll minden politikai érdeken. ”

– Kivonat, Culture e fede, nr.2/2001, Vatikán

Források

↑ Migration Rates and Genetic Structure of two Hungarian Ethnic Groups in Transylvania, Romania
↑ Románia földrajzi nagyszótára, összeállította George Ioan Lahovari, szerk. Román Földrajzi Társaság, Bukarest, 1898

Külső hivatkozások

Bibliográfia

Radu Rosetti: Despre unguri şi episcopiile catolice din Moldova [Magyarokról és moldvai katolikusokról] - kivonat, Analele Academiei Române, Bucureşti, 1905
Elena Slave és Lucia Wald, Ce limbi se vorbesc pe glob [Milyen nyelveket beszélnek a világon?] Editura Ştiinţifică, Bucureşti, 1968 [34]

[1] Migration Rates and Genetic Structure of two Hungarian Ethnic Groups in Transylvania, Romania

[2] Románia földrajzi nagyszótára, összeállította George Ioan Lahovari, szerk. Román Földrajzi Társaság, Bukarest, 1898

[1]

[2]