Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Freewales/Széna téri harcok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széna téri harcok
A Déli pályaudvarról odavontatott vagonokból épített barikád a Széna téren
A Déli pályaudvarról odavontatott vagonokból épített barikád a Széna téren

Konfliktus1956-os forradalom
Időpont1956. október 25.november 6.
HelyszínSzéna tér (Budapest)
Eredményszovjet győzelem
Szemben álló felek
szovjet Szovjetunió
  • 128. lövész-gárdahadosztály

Magyar Népköztársaság

Magyar forradalmárok
Parancsnokok
szovjet Nyikolaj A. Gorbunov Szabó János
Szemben álló erők
ismeretlenoktóber 25:
  • 100 fő
  • október 28:

    • 800-900 fő

    november 4:

    • 1 400 fő

    Az 1956-os széna téri harcok sorozata a forradalom egyik legjelentősebb összecsapása volt, amelynek során a magyar felkelők a kommunista államhatalom és a szovjet hadsereg ellen harcoltak. Budapest budai oldalán a legerősebb ellenállási gócpont a stratégiai elhelyezkedésű Széna téren alakult ki, ahol a forradalmárok Szabó János vezetésével barikádokat emeltek. A legismertebb széna téri felkelők a parancsnok Szabó mellett Mansfeld Péter és Ekrem Kemál voltak. A legsúlyosabb tűzharc november 4-én zajlott le, amikor a szovjet páncélosok legyőzték a védekező szabadságharcosokat. A megtorlás során 14 széna térit ítéltek halálra.[1]

    A felkelőcsoport megalakulása

    [szerkesztés]
    Vagonra ragasztott karikatúra a távozó kommunistákról a Széna téren

    A széna téri felkelőcsoport 1956. október 23-án este jött létre, első tagjai munkások, segédmunkások és ipari tanulók voltak. A gyorsan növekvő létszámú csoport 25-én szerzett fegyvereket, majd első parancsnokuk, egy ismeretlen nevű 24 éves egyetemista vezetésével megszerezték az irányítást a környéken és elkezdték a barikádok építését. Központjukat az építés alatt álló M2-es metróhoz tartozó munkásszállóban alakították ki. Október 26-án csatlakozott hozzájuk Szabó János és Ekrem Kemál is. Hamarosan Szabó lett az új parancsnok.

    Az első összecsapások

    [szerkesztés]

    Októberben a legsúlyosabb harcok elkerülték a Széna teret, de kisebb összecsapások történtek. Az első tűzharc október 27-én tört ki, amikor a forradalmárok visszaverték az ÁVH egy támadását, megölve egy államvédelmist. A szorványos összecsapások folytatódtak a következő napokban, a szovjet páncélkocsik és tankok időnként géppuskával lőtték azokat a házakat, ahol felkelőkre számítottak. A fegyveres civileknek kézigránátokkal sikerült mozgásképtelenné tenni egy páncélkocsit a téren, a jármű szovjet legénysége ekkor a Széna tér és a Retek utca sarkán álló épületbe menekült, ahonnan később társaik sikeresen kimentették őket, miután a forradalmárok nem kockáztatták meg a ház ostromát.

    Tűzszünet

    [szerkesztés]

    Tárgyalások

    [szerkesztés]

    A forradalom első napjait követően a kormányzat felismerte a helyzet komolyságát és igyekezett tárgyalásos úton lefegyverezni a szabadságharcosokat. A hadsereg részéről Kővágó Sándor alezredes, a Bem laktanya parancsnoka igyekezett személyesen meggyőzni a felkelőket az ellenállás értelmetlenségéről, de ők az ÁVH feloszlatásához és a szovjet csapatok távozásához kötötték a fegyverletételt. A tárgyalások második fordulóján Deák Ferenc őrnagy képviselte a kormányt, azonban miután a széna tériek kitartottak az ellenállás mellett, október 28-án a magyar hadsereg 110 katonája és 20 rendőr körbevette a parancsnokságként szolgáló munkásszállót. Szabó János nem vállalta a harcot a páncélosokkal is megerősített alakulat ellen és a felkelők szétszéledtek, sokan hazamentek vagy a Budai-hegységbe szöktek és elrejtették a fegyvereiket.

    Nagy Imre tűzszüneti felhívása radikális fordulatot hozott, a szovjet csapatok ideiglenesen elvonultak és megszűnt az ellenségeskedés a magyar szabadságharcosok és katonák között. Az újabb tárgyalássorozat folyamán Ekrem Kemál alparancsnok képviselte a felkelőket és aláírta a 8 pontból álló „Tüzet Szüntess Egyezményt”, amelynek értelmében a széna tériek visszakapták a bázisukat és közös járőrözést folytattak a katonasággal együtt. A forradalmárok saját igazolványt is kaptak, amelyen az „XY. a Széna téri Szabadságharcos Fegyveres Csoport tagja” felirat állt.

    A tűzszünet idején

    [szerkesztés]
    A Széna tér

    A tűzszünet idején a széna téri ellenállókhoz csatlakozó civilek száma rohamosan növekedett. A forradalmi tömeg számos prominens kommunista tisztviselőt és ÁVÓ-s rendőrt fogott el. Október 30-án a tüntetők megtámadták a II.kerületi pártházat és felgyújtották a könyveket, képeket és zászlókat, a rongálást végül a helyszínre érkező Szabó János állította meg. Széna téri fogságba esett a határőrség országos parancsnoka és politikai csoportfőnöke is, őket is a felkelő parancsnokok mentették meg a lincseléstől. Ugyanezen a napon 30 ÁVH-st is letartóztattak. A Kormányőrség Maros utcai laktanyáját több alkalommal is megtámadták a forradalmárok, az államvédelmisek 26-án még két tank segítségével visszaverték őket, de 30-án végül megadták magukat, ekkor 90-120 kormányőr esett fogságba. A tűzszünet időszakában a széna tériek az ellenőrzésük alatt álló területen összegyűjtötték a Rákosi-rendszer fő bűnöseinek tartott személyeket, azzal a céllal, hogy később bíróság elé állítsák őket. Olyan magasrangú politikusokat is elfogtak, mint Marosán György és Nagy Dániel, ezenkívül Farkas Mihály feleségét is ők vették őrizetbe.[2][3]

    A széna téri ellenálló gócpontot elkezdték átszervezni katonai mintára, és szavazással megerősítették Szabó János főparancsnoki pozícióját. Működésbe lépett a Nemzeti Bizottmány, amely az ország forradalmi csoportjait fogta össze és a közigazgatást helyettesítette. A szervezetben képviseltették magukat a széna téri felkelők is.[4]

    Szovjet támadás

    [szerkesztés]
    Sérült házak a Széna téren

    November 4-én megkezdődött a szovjet intervenció, így a fegyveres civilek és a magyar hadsereg a Széna tér körzetében ismét a Nyikolaj A. Gorbunov által vezetett 128. lövész-gárdahadosztállyal nézett szembe. A forradalmárok hívták a II.kerületi rendőrséget, hogy segítsen a harcban. A rendőrök elutasították a hívást, de fegyvereiket átadták a szabadságharcosoknak. A magyar hadsereg részéről Görgényi Dániel vezérőrnagy fegyverletételre utasította Szabó Jánost, aki ezt kategorikusan visszautasította. Nagy Imre harcra buzdító felhívására válaszolva Szabó összegyűjtötte a forradalmárokat és beszédet mondott, amelyben mindenkit felszólított, hogy utolsó csepp véréig harcoljon a megszállók ellen. A támadás napján több száz civil jelentkezett önkéntes harcosnak és a Maros utcai központban tartózkodó mintegy 200 felkelő is átvonult a Széna térre. Erősítésképpen megérkezett a pesthidegkúti forradalmárok egy csoportja is Köteles Lajos vezetésével.

    A szovjet páncélosok Kelenföld irányából nyomultak előre a Moszkva tér felé. Először a Déli pályaudvarnál ütköztek ellenállásba, itt a szabadságharcosok nem tudtak kárt tenni a páncélozott járművekben, de 5 szovjet katona kiszállt a tankjából és őket megölték a forradalmárok. Az Alkotás utcánál a szovjet hadoszlop generátoros autóját sikerült felgyújtani Molotov-koktélokkal. A kommunista parancsnokság végig értesült a szabadságharcosok terveiről egy, a forradalmárok közé beépült kémnek, Antal Ferencnek köszönhetően.

    A kezdeti összecsapások után a szovjetek a délutáni órákban elérték a megerősített Széna teret. A védők a metróépítkezés tornyában géppuskaállást alakítottak ki és lőállásokban helyezkedtek el a Mártírok útja (ma Margit körút) bérházainak tetején, Ekrem Kemál csapata pedig az Ostrom utcában védekezett. Amikor megérkezett a támadó hadoszlop, kitört a tűzharc, a felkelők nem tudtak kárt tenni a tankokban, de a kísérő motorkerékpárokat kilőtték. A szovjet tankok válaszul géppuskáikkal és fő lövegükkel lőtték a házakat, számos forradalmárt megölve. A harc szünetében rádión ultimátumot intéztek a felkelőkhöz, a fegyverletételért cserébe szabad elvonulást ígérve. A szabadságharcosok elutasították az ajánlatot, ebben az is közrejátszott, hogy reménykedtek az ENSZ közbeavatkozásában. Ezt követően a szovjetek nem kezdtek még egy frontális támadást hanem biztos távolságból aknavetőkkel lőtték szét a forradalmárok állásait. A legtöbb felkelő elmenekült, így másnap, november 5-én az előző napi létszám alig 25%-a maradt csak a helyszínen. Szabó János ekkor áttekintve a helyzetet védhetetlennek ítélte a Széna teret és a megmaradt felkelők először a KSH épületébe vonultak vissza, majd a pesthidegkúti SZOT-üdülő felé vették az irányt, ahol Király Béla tábornokhoz, a nemzetőrség vezetőjéhez akartak csatlakozni. A környéken november 10-ére a megszállók teljesen felszámolták a szorványos ellenállást és azokat a forradalmárokat, akik nem menekültek külföldre, letartóztatták.[1]

    Megtorlás

    [szerkesztés]

    A forradalom leverése után megkezdődött a megtorlás, a hatóságok 14 széna téri szabadságharcost ítéltek halálra, köztük Szabó Jánost, Ekrem Kemált[5] és Mansfeld Pétert, 16 ember pedig több mint 10 év börtönbüntetést kapott. Mansfeld az '56-os forradalom során futárként segítette a széna térieket, 18 évesen ő lett a megtorlás legfiatalabb áldozata.[6]

    Emlékezete

    [szerkesztés]

    Az első emlékmű 1991-ben készült el, egy másfél méter magas, 1956 feliratú kőtömb.[7] A Széna téren a Mammut bevásárlóközpont előtt 2001-ben krómacél szobrot állítottak az 1956-os ellenállóknak, az alkotást Árvai Ferenc és Bakos Géza készítette.[8] A széna téri autóbusz-állomás helyén 2022-ben parkot alakítottak ki, amely a forradalomnak is emléket állít, a téren emléktáblákat és kronoszkópokat is elhelyeztek, amiknek a segítségével meg lehet nézni, hogy az adott helyszín hogyan nézett ki 1956-ban.[9][10] A második kerületi önkormányzat és a kormány szervezésében minden évben megemlékezést tartanak a Széna téren.[11][12]

    Jegyzetek

    [szerkesztés]
    1. a b Széna tér, 1956 | Beszélő (magyar nyelven). beszelo.c3.hu. (Hozzáférés: 2022. november 12.)
    2. 1956 terei: Ellenállás a Szénán - Emlékezzünk a forradalomra (hu-HU nyelven). Funzine. (Hozzáférés: 2022. november 12.)
    3. Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2019. november 4. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    4. Eörsi László: A (II. kerületi) forradalmi bizottmány. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    5. Arcok 1956-ból - Ekrem Kemál (magyar nyelven). Infostart.hu. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    6. Mansfeld Péter. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    7. Az emlékezés rétegei – a Széna tér '56-os emlékművei (magyar nyelven). pestbuda.hu. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    8. MEK: Széna téri 1956-os emlékmű. Digitális Képarchívum. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    9. https://www.epiteszforum.hu:+Az ´56-os forradalomnak is emléket állít a Széna tér új parkja (angol nyelven). https://www.epiteszforum.hu. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    10. Vízjáték és ülőkavicsok, 68 új fa, 4 vers a térköveken, 2 új szobor, 3 kronoszkóp – Elkészült a Széna téri emlékpark (magyar nyelven). welovebudapest.com. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    11. Kormányzat - Pénzügyminisztérium - Fotók. 2015-2019.kormany.hu. (Hozzáférés: 2022. november 20.)
    12. 1956-os megemlékezések a II. kerületben szűk körben (magyar nyelven). Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata, 2020. október 20. (Hozzáférés: 2022. november 20.)