Szerkesztő:Einstein2/Munka6
Csíkszereda díszpolgári címét 1917-től kezdődően adományozták oda egyes személyeknek kisebb-nagyobb kihagyásokkal egészen napjainkig. A lista a megyei jogú város díszpolgári kitüntetéssel rendelkező személyeit tartalmazza vezetéknév szerinti ábécésorrendben. A város díszpolgári címének első viselője Karl Litzmann volt.
A cím története
[szerkesztés]Az első díszpolgár
[szerkesztés]Csíkszereda díszpolgári elismerését legelső alkalommal 1917 júniusában adták át egy bizonyos személynek. A település első díszpolgára a „brzeziny-i oroszlán”-ként ismert Karl Litzmann (1850–1936), az első világháború brandeburgi születésű porosz katonatisztje és gyalogsági tábornoka, későbbi náci tisztviselő és politikus lett, akinek 1917. június 20-án adományozták oda ezt a kitüntetést. A német katona így fogalmazott az 1926–1928-ban alkotott Lebenserinnerungen (’Életem emlékei’) címet viselő emlékirataiban a csíkszeredai tartózkodásának befejezésével és a díszpolgársági címének megszerzésével kapcsolatban:[1]
[…] Mert tartózkodásunk Csíkszeredában – amely városnak most teljesen kibontakozott nyári bája – véget ért. Július 10-én késő este érkezett a császári és királyi legfelsőbb katonai parancsnokság parancsa, miszerint stábommal a császári és királyi 3. hadsereg rendelkezésére bocsátanak. 11-én délben elindultunk Kelet-Galícia irányába. Jól éreztük magunkat Csíkszeredában, és a lakosság, személy szerint a főispán, nem szívesen vette, hogy el kell válnunk. A város megválasztott díszpolgárává. Ez volt a harmadik alkalom, hogy ilyen kitüntetésben részesültem. Két város előzte meg a magyar vármegyeszékhelyet, Eifelstadt Mayen, ahol az első hadiszállásom volt a felvonulási területen 1914-ben és Rheisenberg városa, märkisch-i szülőföldemről. […]
Bács Béla János fordítása[1]
A Csíki Lapok címet viselő közgazdasági és társadalmi hetilapnak még aznapi száma hírül adta a díszpolgári cím adományozásának tényét. Az újsághír ugyanabban a számban jelent meg, amelyikben IV. Károly magyar király (1887–1922) második csíkszeredai látogatásáról is beszámoltak. Litzmannt Csíkszereda városának képviselő-testülete választotta meg a település díszpolgárává. A közgyűlés Ujfalusi Jenő akkori polgármester elnöklete alatt zajlott le. A gyűlésen Gyalókay Sándor főispán és Fejér Sándor alispán is méltatták a hadvezért. A cikkben így írnak:[1]
Litzmann tábornok Csíkszereda díszpolgára
Csíkszereda város képviselőtestülete, Ujfalusi Jenő dr. polgármester elnökletével, ma délután megtartott közgyülésében Litzmann Károly [Karl Litzmann] gyalogsági tábornokot, a cserfalombbal ékesitett „Pour le merite” legmagasabb rendjel tulajdonosát és a határainkat védő német hadcsoport vitéz parancsnokát egyhangúlag Csíkszereda város díszpolgárává választotta. A közgyülésen Gyalókay Sándor főispán és Fejér Sándor alispán méltatták a kiváló hadvezérnek Csíkvármegye történelmében szerzett elévülhetetlen érdemeit. […] Nemcsak a nagynevű tábornokot, hanem magunkat tiszteljük meg, mondotta többek között Gyalókay főispán, ha őt városunk díszpolgárává egyhangú lelkesedéssel választjuk meg. A népes közgyülés kitörő lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta el az indítványt, és nyomban elhatározta, hogy a díszpolgári oklevelet legközelebb ünnepélyesen küldöttségileg fogja átadni a város legelső díszpolgárának. […]
Csíkszereda városának küldöttsége alig négy nappal a közgyűlést és megválasztást követően, 1917. június 24-én át is nyújtotta Karl Litzmann-nak a település díszpolgárságát igazoló oklevelét. Az átadási eseményen dr. Ujfalusi Jenő is köszöntőt mondott az ünnepelt tiszteletére. Az átadást ünnepi ebéd követte, amelyre az újonnan kitüntetett Litzmann hívta meg a környék elöljáróit a vármegyeháza – a mai városháza – épületének déli szárnyában elhelyezkedő „étkező helyiségekbe”. A leves után Gyalókay Sándor, Csík vármegye főispánja pohárköszöntővel méltatta a díszpolgárt. A Csíki Lapok hetilap június 27-ei száma tudósított az átadási ünnepségről, idézte Litzmann szövegét, részletesen közölte a katonatiszt oklevelének leírását, valamint kitért az ünnepi ebéd részleteire is:[1]
[Litzmann beszéde:] »Igazán örülök, hogy polgártársuk lettem – mondta a maga során magyar nyelvű beszédében a tábornok – és biztosítom önöket, hogy városunk boldogulását szívemen fogom viselni.« [A díszpolgárságot igazoló oklevél leírása:] Sűrű cserlevéllel borított oszlopok haladnak fel két oldalt s keresztezik a fehér lapot alul és felül. […] A kettős sorban haladó oszlopok […] úgy vannak vezetve, hogy ott felül 2 kisebb, alul 3 nagyobb területet hagyjanak szabadon. Ezen területekbe valóban Isten áldotta művészi kézzel rajzolta be tollal a művész a vasúti indulóházat, a Kossuth Lajos-utca egy részét, a vármegyeházát, a város általános látképét és a főgimnázium épületét, míg felül az indulóház és az utca részletet ábrázoló képek között Csíkszereda városnak színes címerpaizs rajza helyeztetett be. [Az ünnepi ebéd leírása:] A vármegyeháza fényképével díszített ízléses étlap a következő jókkal kecsegtetett, u. m.: ökörfarkleves s hozzá pezsgő, azután, marhacomb vadlével, karaj és pityókafőzelék, piskóta göngyöleg (a hogy a csíkszeredaiak mondják: rolát (a roulárd-ból) izzel; fekete kávé. A hús és főzelékekhez fehér »Enkirchher« nevezetű bor szolgáltatott fel, a feketekávéhoz különböző pálinkafélék.
Az 1918-as díszpolgár
[szerkesztés]A település díszpolgári címének adományozására második alkalommal 1918 márciusában került sor, amikor dentai báró Rohr Ferenc (Franz Freiherr Rohr von Denta; 1854–1927) katonatiszt, tábornok, császári és királyi tábornagy, első világháborús hadvezér, a magyar honvédség 1913–1914 közötti főparancsnoka kapta meg ezt a kitüntetést. Az erdélyi szász származású magyar katonát 1918. március 9-én napon a város képviselő-testülete egyik közgyűlésének alkalmával választotta meg díszpolgárnak. A közgyűlésen dr. Ujfalusi Jenő, Csíkszereda polgármestere elnökölt. Az ünnepségen Rohr Ferenc számára díszoklevelet is adományoztak. A Csíki Lapok március 13-ai száma tudósít a közgyűlés és a megválasztás részleteiről:[2]
Szombaton délután Csíkszereda város képviselőtestülete Újfalusi Jenő dr. polgármester elnökletével népes közgyűlést tartott. […] A képviselőtestület dentai báró Rohr Ferenc tábornagy hadseregparancsnokot, aki a parancsnoksága alatt álló vitéz csapatokkal városunk és vármegyénk határait szilárdan megvédelmezte, egyhangú lelkesedéssel Csíkszereda város díszpolgárává választotta.
A katonatisztet a díszpolgári címének megszerzése előtt egy hónappal, 1918 februárjában IV. Károly magyar király tábornaggyá nevezte ki, melyről a Csíki Lapok is beszámolót közölt: „A király dentai báró Rohr Ferenc vezérezredes hadseregparancsnokot tábornaggyá nevezte ki. Ez a kinevezés minket is közelről érint és őszinte örömet kelt bennünk, mert báró Rohr tábornagy immár egy éve vezére a határainkat védő hadseregnek, kinek nevéhez a legkiválóbb katonai sikerek fűződnek. […]”.[2]
Későbbi kitüntetettek
[szerkesztés]1996 júliusában Csíkszereda városa újabb díszpolgári címet adományozott. Az elismerést Fodor Sándor (1927–2012) csíksomlyói születésű író, műfordító, szerkesztő és ifjúsági szerző kapta meg. A regényírót a Csipike címet viselő népszerű gyermekregényéről elnevezett Csíkszeredában megrendezett ifjúsági találkozó során, 1996. július 7-én választották a díszpolgárok közé. A találkozón a magyar nyelvterület sok pontjáról érkezett gyermek vett részt.[3][4]
1999. augusztus 6-án, a Csíkszeredai Városnapokon a település akkori polgármestere, Csedő Csaba István egyszerre három személynek adományozta Csíkszereda díszpolgári címét. Csedő Károly (1930–) gyógyszerész, egyetemi tanár, szakíró és akadémikus „a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért” nyerte el a címet.[5][6][7] A két további kitüntetett személyt – dr. Dénes László sebész, főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója, valamint Deák Gyula, a Segítő Mária Gimnázium, majd a Matematika-Fizika Líceum egykori latintanára – haláluk után avatták a város díszpolgárává.[5][6]
A díszpolgárok listája
[szerkesztés]- Jelmagyarázat
† | Posztumusz díszpolgári cím |
Név | Foglalkozás, ismertség oka | Megválasztás ideje | Megválasztás oka | Forrás |
---|---|---|---|---|
Csedő Károly | gyógyszerész, egyetemi tanár, szakíró, filoterapeuta, akadémikus | 1999. augusztus 6. | „a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés fenntartásában játszott szerepéért” | [5][6][7] |
Deák Gyula † | a Segítő Mária Gimnázium, majd a Matematika-Fizika Líceum volt latintanára | 1999. augusztus 6. | N/A | [5][6] |
Dénes László † | sebész, főorvos, a megyei kórház építtetője és első igazgatója | 1999. augusztus 6. | N/A | [5][6] |
Fodor Sándor | író, műfordító, szerkesztő, regényíró, novellista, ifjúsági szerző | 1996. július 7. | N/A | [3][4] |
Földes István | a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnöke | N/A | N/A | [8][9] |
György Antal | agrármérnök, mezőgazdász, erdőmérnök, szakíró, egyetemi tanár | 2002. augusztus 3. | N/A | [10][11][12][13][14][15] |
Kállay Oszkár | szemész, orvos, szakíró, a Belgiumi Magyarok Szövetségének elnöke | N/A | N/A | [16] |
Karl Litzmann | első világháborús porosz katonatiszt, tábornok, későbbi náci tisztviselő | 1917. június 20. | „a kiváló hadvezér Csíkvármegye történelmében szerzett elévülhetetlen érdemeiért” | [1] |
Pásztor György | ötszörös magyar bajnok jégkorongozó, sportvezető, gyógyszerész | 2000 | N/A | [17][18] |
Rohr Ferenc | katonatiszt, a magyar honvédség főparancsnoka, császári és királyi tábornagy | 1918. március 9. | N/A | [2] |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Daczó Katalin – Bács Béla János: Katonavilág Csíkszeredában – 1916–17: Litzmann Károly, IV. Károly, Aczél Ödön és a többiek. Székelyföld, XVI. évf. 12. sz. (2012. december) 68–111. o.
- ↑ a b c d Borbély László: Történelemlecke brazíliai magyarokkal. Hargita Népe, XVIII. évf. 275. sz. (2006. december 8.)
- ↑ a b [ismeretlen]. Romániai Magyar Szó, XLIX. évf. [?]. sz. (1996. július 12.)
- ↑ a b 1996. július 12. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.
- ↑ a b c d e Csíkszeredai Városnapok: Díszpolgári címek és Pro Urbe-díjak átadása. Hargita Népe, I. évf. 186. sz. (1999. augusztus 7.)
- ↑ a b c d e 1999. augusztus 6. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.
- ↑ a b Felelősséggel a magyarságért és a tudományért. Magyar Tudományos Akadémia, 2012. május 7. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
- ↑ Elismerések. Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
- ↑ Bágyoni Szabó István: Túlélési esély a kisebbségbe szorult nemzetrészeknek. Magyar Nemzet Online, 2003. május 30. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
- ↑ Takács Éva: Változatos, hangulatos rendezvények: Csíkszeredai Városnapok. Hargita Népe, XIV. évf. 178. sz. (2002. augusztus 5.)
- ↑ Dr. György Antal Csíkszereda díszpolgára. Hargita Népe, XIV. évf. 179. sz. (2002. augusztus 6.)
- ↑ 2002. augusztus 5. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.
- ↑ Hírek az országból: Közlemény. Romániai Magyar Szó, XLVII. évf. [?]. sz. (2004. január 9.)
- ↑ 2004. január 9. In Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.
- ↑ Utolsó jó szerencsét…: Búcsú György Antaltól. Erdészcsillag. Selmeci Társaság. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
- ↑ Dr. Csedő Csaba: Julianus-díjak – 2004: A segítő Kállay Oszkár. Hargita Népe, XVI. évf. 299. sz. (2004. december 21.)
- ↑ icehockey.hu: A legendás sál és a csíkszeredai díszpolgárság. Hokilegenda – akkor és most (29): dr. Pásztor György. Magyar Jégkorong-Szövetség, 2012. március 1. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
- ↑ V. K: Önéletrajzi részletek: Dr. Pásztor György gyógyszerész. Fasori Örökdiák, II. évf. 2. sz. (2009) 8–9. o.
További információk
[szerkesztés]- Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája: 1990–2006. (hely nélkül): Erdélyi Magyar Adatbank. 2006.