Szerkesztő:Bithisarea/próbalap/Reichstag (weimari köztársaság)

	Reichstag
	A Reichstag címere (egyben a Weimari Köztársaság címere is)
Típus	parlament
Székhely	Berlin
Nyelvek	Német

A Weimari Köztársaság Reichstágja (1919–1933) volt Németország parlamentjének alsóháza, míg a felsőházat a Reichsrat alkotta, amely a tartományokat képviselte. A Reichstag első ülése 1920. június 24-én volt, amikor átvette a Weimari Nemzetgyűlés szerepét, amely ideiglenes parlamentként működött a Német Császárság 1918. novemberi összeomlását követően.

Az 1919-es weimari alkotmány értelmében a Reichstagot négyévente választották meg, általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog alapján, pártlistás arányos képviseleti rendszerben. Minden 20. életévét betöltött állampolgár szavazhatott, beleértve a nőket is, akik ekkor először kaptak választójogot, de aktív szolgálatban lévő katonák nem szavazhattak. A Reichstag döntött a birodalmi törvényekről, a költségvetésről, a háború és béke kérdéseiről, valamint az államközi szerződések jóváhagyásáról. A birodalmi kormány (a törvényeket végrehajtó miniszterek) felügyelete is a Reichstag hatáskörébe tartozott. A testület bizalmatlansági szavazással rákényszeríthette az egyes minisztereket vagy az egész kormányt a lemondásra. Az alkotmány 48. cikkelye alapján visszavonhatta a birodalmi elnök által kiadott szükségrendeleteket, míg a 25. cikkely értelmében az elnök feloszlathatta a Reichstagot, de egyazon okból csak egyszer.

A Reichstag mint szabad és demokratikus intézmény megszűnt létezni, miután az 1933-as felhatalmazási törvény hatályba lépett. Ez Adolf Hitler kancellárnak gyakorlatilag korlátlan hatalmat biztosított törvények alkotására és végrehajtására.

Általános leírása

Az 1919-es weimari alkotmány értelmében a Reichstagot négyévente általános, egyenlő, titkos és közvetlen választásokon, arányos képviseleti rendszerben választották meg. A Reichstag döntött a birodalmi törvényekről, a költségvetési tervről, a háború és béke kérdéséről, valamint az egyes államközi szerződések megerősítéséről. Emellett feladata volt a birodalmi kormány ellenőrzése: bizalmatlansági indítvánnyal egyes minisztereket vagy az egész kormányt lemondásra kényszeríthetett, továbbá a Weimari Alkotmány 48. cikke értelmében bármikor visszavonhatta a birodalmi elnök szükségrendeleteit. Az elnök a 25. cikk alapján feloszlathatta a Reichstagot, de ugyanazon okból csak egyszer tehette meg.

E két alkotmánycikk kombinációja 1930-tól lehetővé tette az úgynevezett elnöki kabinetek működését, amikor a birodalmi elnök és a kormány a törvényhozási feladatok jelentős részét a Reichstag helyett látta el. Ezt tovább súlyosbította a köztársaságellenes pártok, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) és a Német Kommunista Párt (KPD) választási sikere, amelyek 1932. július 31-i választások óta együttesen többséget alkottak a Reichstagban. 1933-ban a nemzetiszocialisták ezen alkotmánycikkeket, valamint azt a lehetőséget kihasználva, hogy a törvényhozási jogkört egy felhatalmazási törvény révén a kormányra ruházhatják, létrehozták diktatúrájukat (lásd: hatalomátvétel). A baloldali pártok betiltásával, valamint a centrista és jobboldali pártok 1933 tavaszán történt kényszerű önfeloszlatásával a Reichstag egy NSDAP által uralt egypárti álpárlamentté vált. Utolsó ülése 1942. április 26-án zajlott le.

A Reichstag jogai, feladatai és hatáskörei

Elfogadja a birodalmi törvényeket (törvényalkotás).
Meghozta a költségvetési törvényeket (Weimari Alkotmány 85. cikk).
Jóváhagyta a rendkívüli hitelek felvételét (Weimari Alkotmány 87. cikk).
Foglalkozott a petíciókkal (Weimari Alkotmány 126. cikk).
A Reichstag nyilatkozott háború és béke kérdésében (Weimari Alkotmány 45. cikk, II. bekezdés). Az idegen államokkal kötött szövetségek és szerződések, ha a birodalmi törvényhozás tárgyaira vonatkoztak, a Reichstag jóváhagyását igényelték (Weimari Alkotmány 45. cikk, III. bekezdés).
A törvény kihirdetését két hónapra el lehetett halasztani, ha azt a Reichstag egyharmada kérte. Ugyanakkor a törvényt sürgősnek lehetett nyilvánítani, ami alapján a Reichspräsident a halasztási kérelem ellenére is kihirdethette azt (Weimari Alkotmány 72. cikk).
A Reichstag önkormányzati joggal rendelkezett, saját ügyrendet alkotott.
Interpellációkat, kisebb kérdéseket és írásbeli információkéréseket intézhetett a birodalmi kormányokhoz (Ügyrend 55–62., 67. szakasz).
A Reichstag és bizottságai bármely kabinettag jelenlétét követelhették (Weimari Alkotmány 33. cikk).
A pénzügyminiszternek számot kellett adnia a birodalmi bevételek felhasználásáról a Reichstag előtt (Weimari Alkotmány 86. cikk).
Bizalmatlansági indítvánnyal kikényszeríthette a kormány lemondását (Weimari Alkotmány 54. cikk).
Vádat emelhetett a birodalmi kancellár, a birodalmi miniszterek és a birodalmi elnök ellen, ha azok vétkesen megsértették a birodalmi alkotmányt vagy törvényt (Weimari Alkotmány 59. cikk).
A birodalmi elnököt kétharmados többség alapján, népszavazással mozdíthatták el (Weimari Alkotmány 43. cikk, II. bekezdés).
Hatályon kívül helyezhette az ostromállapot intézkedéseit (Weimari Alkotmány 48. cikk, III. és IV. bekezdés).
Vizsgálóbizottságokat állíthatott fel (Weimari Alkotmány 35. cikk, I. bekezdés).
Létrehozott egy állandó bizottságot, amely a parlamenti képviselet jogait biztosította a kormány ellenében a nem ülésező időszakokban és a választási ciklusok lezárultával; ez a bizottság vizsgálóbizottsági jogkörrel rendelkezett (Weimari Alkotmány 35. cikk, II. és III. bekezdés).
Létrehozott egy állandó, nem nyilvános külügyi bizottságot is, amely szintén vizsgálóbizottsági jogkörrel bírt (Weimari Alkotmány 35. cikk, I. és III. bekezdés; Ügyrend 34. §, I. bekezdés).
A Reichstag mellett létrehozták a választási vizsgálóbíróságot, amely a Reichstag képviselőiből és a birodalmi közigazgatási bíróság bíráiból állt (Weimari Alkotmány 31. cikk).

A Reichstag épülete

A Reichstag kifejezés Paul Wallot berlini parlamenti épületére is utal, amelyet 1894-ben avattak fel. Az épület azonban csak 39 évig tölthette be eredeti funkcióját, egészen az 1933. február 27-i Reichstag-tűzvészig. A gyújtogatás elkövetőjének kilétét sosem sikerült teljes mértékben tisztázni, és a mai napig vitatott. A tűz legnagyobb haszonélvezői a nemzetiszocialisták voltak, akik másnap a Reichstag-tűz rendelet segítségével megszüntették az alapvető jogokat. A parlament ezt követően a Kroll-operaházban tartotta üléseit.

A használaton kívüli Reichstag-épületet a második világháború bombázásai részben megsemmisítették. A háború utáni újjáépítési szakaszok után csak az 1990-es években került sor az épület átfogó átalakítására, amely során egy új kupolával is gazdagodott. 1999 óta a Reichstag épülete a Német Szövetségi Gyűlés (Bundestag) székhelye.

Választási rendszer

Fő szócikk: A Weimari Köztársaság választójoga és választási rendszere

Minden választópolgár egy szavazattal rendelkezett, amelyet egy választókerületi listára adhatott le. A mandátumok számát az arányos képviseleti rendszer alapján osztották ki. A Reichstag mandátumainak száma változó volt, mivel a teljes mandátumszám a leadott szavazatok számától függött: minden 60 000 szavazat egy mandátumot ért. Így például 1919-ben a Nemzetgyűlés 421, míg 1933-ban az utolsó Reichstag 647 tagból állt.

A birodalom 35 választókerületre oszlott, amelyek 16 választókerületi szövetségbe tömörültek. Ezek a szövetségek – Kelet-Poroszország kivételével – két vagy három választókerületből álltak. A pártok minden választókerületben (ahol indulni kívántak) jelöltlistát állítottak, továbbá egy országos listát is benyújtottak.

Egy választókerületi lista a választókerületben minden teljes 60 000 szavazat után egy mandátumot kapott. A fennmaradó szavazatokat a választókerületi szövetség szintjére továbbították. Itt az összes választókerület fennmaradó szavazatait összegezték; minden további 60 000 szavazat után egy újabb mandátumot osztottak ki, amelyet annak a választókerületi listának ítéltek oda, amely a legtöbb fennmaradó szavazattal járult hozzá. A még megmaradt szavazatokat az országos szintre vitték tovább, ahol a pártok minden további 60 000 szavazatért újabb mandátumot kaptak az országos listáról.

Az alapvető szabályrendszer mellett néhány kiegészítő előírás is érvényben volt. A legfontosabb az volt, hogy egy párt csak akkor szerezhetett mandátumot, ha legalább egy választókerületben minimum 30 000 szavazatot kapott. Emellett az országos lista csak annyi mandátumot adhatott, amennyit a párt már az alsóbb szinteken összesen elnyert. Ezek a szabályok hátrányosan érintették azokat a kisebb pártokat, amelyek nem rendelkeztek regionális bázissal.

A fennmaradó szavazatok újraelosztása miatt jelentős különbségek alakulhattak ki a szavazatok és a megszerzett mandátumok aránya között.

Választási eredmények

Fő szócikk: Reichstag-választások Németországban Weimari Köztársaság (1918–1933)

1919 és 1933 között egy alkotmányozó nemzetgyűlési választást, valamint nyolc Reichstag-választást tartottak. Míg 1919-ben még a politikai közép pártjai domináltak (SPD, Zentrum, DDP), a Weimari Köztársaság pártrendszere egyre széttöredezettebbé vált, és a korszak vége felé növekvő radikalizáció jellemezte (KPD és NSDAP).

Nemi megoszlás

A nőkre vonatkozó aktív és passzív választójogot Németországban, hasonlóan sok más országhoz, csak az első világháborút követő demokratikus átalakulás során vezették be. Németország – Ausztriával együtt – a skandináv és balti államok után az európai nők választójogának élvonalába tartozott. 1919. február 19-én Marie Juchacz (SPD) tartotta meg az első női képviselői beszédet egy német nemzeti parlamentben.

A Weimari Köztársaság kezdetén a Nemzetgyűlésben és az első Reichstagban a női képviselők aránya még 8–9% körül mozgott, de a következő hat választási ciklus során ez 6–7% körül állandósult. Az 1933 márciusában, a nemzetiszocialisták hatalomra kerülése után tartott választást követően a női képviselők aránya alig 4% alá csökkent. A nemzetiszocialista időszak további választásain (1933 novemberében, 1936-ban és 1938-ban) már egyetlen nő sem került be a Reichstagba.

Statisztikai adatok:

A nemek aránya a választási ciklus kezdetén, a Weimari Köztársaság Nemzetgyűlésének és Reichstagjának tagjai között.

Nemi megoszlás a Weimari Köztársaságban (1919–1933)

Az alábbi táblázat bemutatja a nők és férfiak arányát a Weimari Köztársaság Nemzetgyűlésében és Reichstagjában a választási évek szerint.

Választás éve	Nők aránya (%)	Nők száma	Férfiak aránya (%)	Férfiak száma	Összesen
Weimari Nemzetgyűlés (1919)	8,7	37	91,3	386	423
1. Reichstag (1920)	8,0	37	92,0	426	463
2. Reichstag (1924)	5,7	27	94,3	445	472
3. Reichstag (1924)	6,7	33	93,3	460	493
4. Reichstag (1928)	6,7	33	93,3	457	490
5. Reichstag (1930)	6,8	39	93,2	538	577
6. Reichstag (1932)	5,6	34	94,4	574	608
7. Reichstag (1932)	6,0	35	94,0	547	582
8. Reichstag (1933)	3,8	21	96,2	537	558

Reichstag-elnökök és Öregek Tanácsa

Fő szócikk: A Weimari Köztársaság Reichstag-elnöke

A Német Birodalmi Reichstag elnökei a következők voltak:

1920–1924: Paul Löbe (SPD)
1924–1925: Max Wallraf (DNVP)
1925–1932: Paul Löbe (SPD)
1932–1945: Hermann Göring (NSDAP)

Az elnököt és helyetteseit a képviselők választották meg a törvényhozási időszak kezdetén. A német parlamentáris gyakorlat szerint általában a legnagyobb frakció képviselőjét választották elnöknek.

Az Öregek Tanácsa

Az elnökséget az Öregek Tanácsa (Ältestenrat) támogatta. Az addigi Seniorenkonventet az 1922-es új Reichstag-ügyrend keretében nevezték át Öregek Tanácsára. A testület tagjai a következők voltak: a Reichstag elnöke, az elnökhelyettesek és 21 további tag, akiket a frakciók delegáltak. Ezek közé általában a frakciók elnökei is tartoztak. Az Öregek Tanácsát az elnök vagy helyettese hívta össze és vezette.

Feladatai:

A frakciók közötti egyeztetések napirendről és munkatervről. Ezek az egyezségek azonban jogilag nem voltak kötelező érvényűek, és a frakciók eltérhettek tőlük.
A parlamenti bizottságok elnökeinek és helyetteseinek kijelölése.
További szervezeti kérdések megvitatása.

Az Öregek Tanácsa korlátozott hatásköre ellenére jelentős szerepet játszott a parlament működésében, feladatai lényegében hasonlítottak a mai Német Szövetségi Gyűlés (Bundestag) Öregek Tanácsának tevékenységére.

Reichstag-ülések hangfelvételei

Fő szócikk: Reichstag-ülések rádiófelvételei (1930–1942)

1930 december 3-tól kezdődően a Reichstag üléseinek hosszabb részleteit rádióban rögzítették. Bár Paul Löbe Reichstag-elnök a közvetlen élő adások mellett érvelt, a Reichstag Öregek Tanácsa ezt kezdetben elutasította. Heinrich Brüning birodalmi kancellár 1932. február 25-én elhangzott, körülbelül 80 perces beszéde volt az első olyan Reichstag-beszéd, amelyet a rádió utólag teljes egészében sugárzott. Az első élő közvetítésre 1933. március 23-án került sor az Ermächtigungsgesetz (felhatalmazási törvény) elfogadásakor.

A Weimari Köztársaság időszakából több mint 20 órányi eredeti hangfelvétel maradt fenn Reichstag-ülésekről. Az eredeti hanganyagokat ma a British Library Sound Archive őrzi, míg másolatok a Német Rádióarchívumban (Deutsches Rundfunkarchiv) találhatók Frankfurtban. Az Archivradio 2018 márciusában először sugározta a Hitler hatalomra jutásáig fennmaradt szinte összes ülés teljes hangfelvételét, amelyek addig nagyrészt kiadatlanok voltak.