Szerkesztő:Beroesz/OKTORV

Oktogoni orvgyilkosság
Helyszín	Budapest, Magyarország
Célpont	nem megállapítható
Időpont	1946. június 17. 16:30
Típus	gyilkosság
Áldozatok	2 - 4 halott
Elkövetők	Dénes István vagy ismeretlen személy
Térkép
Oktogoni orvgyilkosság Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 22″, k. h. 19° 03′ 44″47.5061321, 19.0621275

Az oktogoni orvgyilkosság (egyes forrásokban okotgoni gyilkosság, oktogoni orvlövész, illetve okotgoni lövöldözés) egy esemény volt 1946. június 17-én Budapesten, amely során legalább két személy meghalt. Az eseményt teljesen eltérően magyarázzák a kortárs baloldalhoz és a jobboldalhoz köthető források, előbbiek szerint politikailag motivált orvgyilkosság és merénylet, utóbbiak szerint előkészített politikai provokáció, illetve szerelmi dráma állt a háttérben. Az események felsorolása és értelmezése annyira eltérő, hogy két személy halálának tényén és a helyszínen kívül szinte nincs is közös pontjuk. A történéseknek ugyanakkor messze terjedő politikai következményei voltak, a kommunista párt befolyása alá kerülő kormányzat erre az esetre hivatkozván kezdte meg a jobboldali pártok és szerveződések felszámolását.

Az események

Az esemény a korabeli baloldali narratíva szerint

A kortárs baloldali narratíva szerint 1946-ban a jobboldal egyre kevesebb esélyt látott arra, hogy társadalmi beágyazottságát felhasználva megakadályozza az előbb-utóbb bekövetkező társadalmi átalakulást, a baloldal hatalomra kerülését. A kétségbeejtő helyzetben a jobboldal és a hozzá köthető szervezetek radikalizálódni kezdtek. Az eseményekre nézvést már mindegy, hogy Dénes István merénylete egy jobboldali körökben radikalizálódott fiatal magánakciója volt, vagy valakitől utasítást kapott a cselekmény végrehajtására, a háttérben mindenképp a reakciós jobboldal sejlik fel.

Dénes István, egykori levente és esetleges tettestársai elbújtak a Teréz körút 15-ös számú romépület tetején és lövészállásokat alakítottak ki. A céljuk az volt, hogy a Nagykörúton járőröző szovjet katonákat célba vegyék és ellenük merényletet kövessenek el. A délutáni órákban Dénes felfigyelt az Edison kávéház teraszán helyet foglaló szovjet tisztekre, akikre a nála lévő leventepuskával rálőtt. Két találatot ért el, mindkét szovjet tiszt holtan esett össze. Dénes azonban nem számított arra, hogy a környéken nagy számú rendőr és több szovjet járőr is tartózkodik, akik a lövések hallatán kiürítették az utcát és megszállták a területet. Az utcák megszállását látván Dénes megértette, hogy nincs menekvés, ezért öngyilkosságot követett el, de előtte még felgyújtotta saját ruháját. A lángoló alakot senki sem látta, a merénylő holttestét csak kicsivel később fedezték fel. Dénes még holtában is markolta leventefegyverét, ruhájában pedig megtalálták a KALOT kitűzőjét.

Az események baloldali ihletésű változatának előforduló kiegészítői, hogy Dénes több szovjet katonát is megsebesített, áldozatai között egy magyar munkáslány is volt, illetve hogy lövéseinek valójában két szovjet halálos áldozata volt.

Az esemény a jobboldali narratíva szerint

Az események ismertebb jobboldali magyarázatai többnyire nem kortársak, mivel 1946-ra a sajtó nagyobb része már a baloldal befolyása alá került, így a gyorsan pergő események között a jobboldalnak nem volt lehetősége az események értékelésére és azok értelmezésének közzétételére. A jobboldali értelmezés motívumokban és feltételezésekben gazdagabb. A jobboldali értelmezésekből kirajzolódó kép szerint 1946-ban az egyre agresszívabban hatalomra törő Magyar Kommunista Párt elérkezettnek látta az időt a jobboldali pártok hatalomból történő kiszorítására. Céljai elérése érdekében a mozgalom megszervezte a magyar történelem egyik legsikeresebb politikai megtévesztését, egy szovjet katonatisztek ellen irányuló orvgyilkosságot, illetve egy jobboldalhoz köthető személy meggyanúsítását, ezáltal az egész politikai jobboldal kompromittálását.

A kis számú fennmaradt korabeli jobboldali értelmezés egyike Nagy Ferenctől származik, aki úgy vélte, hogy a szovjet tisztek elleni merényletet az ÁVO szervezte meg. A merénylet célja az volt, hogy jogalapot szolgáltasson a Szövetséges Ellenőrző Bizottság számára a különböző jobboldali szervezetek betiltására.

Kovács Imre emlékiratai szerint az ügy háttere valójában szerelmi dráma volt. Az Edison kávéház fiatal pincérnőjének udvarló Dénes István valójában nem akart szovjet katonák ellen politikai merényletet elkövetni, mindössze a barátnőjének szintén udvarló szovjet tisztet akarta lelőni. Kovács szerint Dénes István nem is találta el a katonákat, azok valamin összekülönbözvén egymást lőtték le. Kovács Imre megemlíti, hogy a rendőrség arra az álláspontra jutott, hogy a merénylet szerelmi bosszú volt, ám ezt a tényt az MKP irányítása alatt álló Belügyminisztérium nyomására nem lehetett nyilvánosságra hozni. Ellenben a merénylet ürügyként nagyon is kapóra jött az MKP vezetésének, hogy megindítsa a politikai ellenfelek elleni hajszát.
Révffy László visszaemlékezése szerint a szerelmi szál hiányzott: a szovjet tisztek összevesztek a kávéház teraszán és egymást lőtték le. A holttestek elszállítására érkező szovjet katonai rendőrség nem akarta, hogy a halott katonák elszállítását bámészkodók figyeljék, ezért a házakba parancsolták az embereket, majd amikor azok az ablakokból kezdtek bámulni, akkor az egyik tiszt parancsot adott a katonai rendőröknek, hogy lőjenek a levegőbe. A levegőbe leadott lövések egyike egy vétlen tetőtéri bámészkodót talált el, bizonyos Pénzes Istvánt, akinek a holttestét később a kommunisták megfelelő kellékekkel kiegészítve az "politizáló orvlövész" teória alátámasztására felhasználták.

Az eset politikai következményei

A merénylet utáni napon a magyar kormány szigorú intézkedéseket hozott. A kormány határozott a rögtönítélő bíráskodás kiterjesztéséről, a fegyverek forgalmának korlátozásáról, a fegyvertartási engedélyek szigorításáról, illetve felhatalmazta a belügyminisztert, hogy egyesületeket oszlasson fel.

A két meggyilkolt szovjet tisztet a budapesti Hősök terén kétállami tiszteletadással búcsúztatták.