Szerkesztő:Bdamokos/Wikimánia-beszámoló

Íme a várva-várt beszámolóm az idei Wikimániáról.

Képi aláfestés hozzá: Google+-on.

Az idei Wikimániát július elején Washington DC-ben tartották, közel 1400 résztvevővel. Nehéz összefoglalni az összes beszélgetést, élményt, ami az embert éri,  de igyekszem kiemelni és linkelni a fontosabb előadásokat, beszélgetéseket, abban a reményben, hogy idővel feltöltik a videókat és, akit érdekel mélyebben el tud majd mélyülni benne.

Előnapok

A konferencia előtti napok főként városnézéssel teltek, miközben már zajlott a műszaki találkozó, a hackathon. Az egyik ilyen városnézésen megismerkedtem többek között Dariával is ([1]), a brit chapter nemrégiben felvett rendezvényszervezőjével, és beszélgettünk kicsit arról, hogy milyennek találja a munkát, milyen az iroda.  Felvetettem, hogy talán a mi egyesületünknek is az lenne a logikus következő lépés, ha felvennénk egy-két alkalmazottat, és nyitnánk egy rendes irodát. Daria alapból nem volt wikipédista, és a brit chapter négy  alkalmazottja közül egyedül az irodavezető az, de ő állítólag nagyon jó hatással van az egész csapatra és segít abban, hogy ne csináljanak hülyeségeket. Daria felajánlotta, és azóta külön megerősítette, hogy ha Londonban járunk, nagyon szívesen látnak minket az irodájukban.

Július 12.

A konferencián egyszerre 7-8 különféle előadás ment másfél órás blokkokban, egy blokkon belül olyan három előadás volt – a termek elrendezése és a szociális nyomás, esetleg a becsukott ajtók, vagy tömött termek néha megakadályozták, hogy az ember rendesen végignézze azt az előadást amit szeretett volna, vagy éppenséggel a menet közbeni teremváltást. Emiatt van az, hogy több érdekes előadásról csak félig tudok beszámolni. Ugyanakkor, az előadásblokkok közti kávészünetek a networking melegágyai voltak, amiket néha kicsit az előadásidőkbe elnyúlóan is kihasználtam, főként az Affiliations Committee, a Társszervezeti Bizottság ([2]) ügyeit intézve, melyek egy részéről egyelőre nem írhatok nyilvánosan.

A megnyitó előadást Mary Gardiner ([3])  tartotta a diverzitás fontosságáról, és hogy hogyan lehet  bevonni az alul reprezentált csoportokat (pl. a nőket). Három pontot emelt ki, egyrészt a „meghívás erejét” (pl. bár passzívan mindenki arcába toljuk a szerkesztés gombokat, néha egy konkrét meghívás kell ahhoz, hogy valaki meg is merje nyomni), az egyes csoportok megkeresésének, bevonásának fontosságát, és annak fontosságát, hogy támogassuk a szubkultúrával való azonosulást. (Ez egy nagyon érdekes előadás volt, viszont mivel ez volt a megnyitó, így már nem emlékszem rá tisztán, talán Orsi meg tudja szerezni a slide-okat és reklámozni kicsit.)

Gardiner után Jimmy beszélt egy ideig. Az érdekes része az volt, hogy Afrika egyre inkább kezd internethasználóvá válni; a világban él egy kép, hogy az afrikai halász a mobilján nézi meg, hogy melyik piacon a legdrágább a hal, ami bizonyára része a történetnek, de a többség ugyanazokat az oldalakat nézi és ugyanazt csinálja a neten (Facebook, Google, stb.) mint bárki más a fejlett világban. Ahogy a kontinens egyre inkább kapcsolódik a világhálóra, úgy egyre többen találják majd meg a Wikipédiát is, ami óriási lehetőség. 

Jimmy idén is kiosztotta az év Wikipédistája díjat, amelyet User:Demmy kapott, aki egyedül szerkesztgette valamelyik afrikai nyelvű wikipédiát és bottal feltöltött egy csomó cikket, aminek következtében a keresésekben előjött az a Wikipédia és az aktív szerkesztők száma felment egyről kb. 4-5-re (vagy 2-ről 6-ra; szóval ilyen arányokról van szó). Újdonságként Jimmy megjutalmazta a WMF két alkalmazottját is az év alkalmazottja díjjal, az egyiket az épp akkor szülinapos Maggie Dennis kapta ([4]), aki afféle összekötő a WMF és a tágabb közösség között a különféle megbeszélésekben (pl. a felhasználási feltételekről szólóban), és amúgy egyébként kb. 100 e szerkesztésnél járt, amikor felvették a WMF-hez. A másik díjazott Brandon Harris volt ([5]), aki azért lett kitüntetett, mert az adománykérő levele ([6]) több pénzt hozott, mint Jimmy-é ([7]). Az év Wikipédistájának Jimmy $5000-t ígért a saját pénzéből, az év alkalmazottainak pedig odaadta a saját óráit.

Utána épp csak a végére értem be a francia wikipédia kezdőket megcélzó programjainak leírásába ([8]), mindenesetre akiket érdekel a mentorálás, a súgó oldalak jobbá tétele, és a kezdőkkel való bánásmód, az az absztraktban említett oldalakra rákeresve talán többet tudhat meg.

Kicsit később volt egy előadásblokk a Wikipédiát érintő kutatási eredményekről.

Az egyik előadás a közösségi jutalmak (pl. barnstarok) hatását, hatékonyságát boncolgatta.

Egyrészt utaltak a Restivo&van de Rijt tanulmányra ([9]), amely azt hozta ki, hogy a barnstarral jutalmazott szerkesztők három hónap alatt kétszer annyit szerkesztettek, mint a jutalmazás pillanatában hasonlóan aktív, de nem jutalmazott kontroll csoport. 

Másrészt egy másik kutatásról is beszéltek a barnstarokkal kapcsolatban. Ez azt állapította meg, hogy a barnstarok kapcsán az emberek két csoportba oszthatók, azokba, akik átrakják a userlapjukra a kapott csillagot, és azokra, akik nem (a userek 46,7% tartozik ide). Az átrakoknak általában több szerkesztésük van, mint a nem átrakóknak. Ők azt találták, egy +/- 5 hetes időintervallumot nézve, hogy a barnstarok kapása után a szerkesztési aktivitás csökkent, az átrakóknál nem túl szembetűnően, a nem-átrakóknál olyan 3-4%-kal. Sajnos nem tudom, hogy hol van ez a kutatás publikálva.

Ugyanebben az előadásban volt még szó a különböző badge-k és versenyek hatásairól szóló kutatásokról, melyek eredménye az, hogy ha nem jól vannak megcsinálva, akkor nem feltétlenül azt a felhasználói magatartást támogatják, mint amit várnánk.

A blokk következő előadása néhány Wikipédiás kutatást emelt ki. (Akit általában érdekelnek a friss kutatási eredmények a témában, érdemes követni a Wikimedia Research Newslettert: [10])

• [11] – Elfogult a Wikipédia? Igen; a megnövekedett közreműködés sem segít ezen
• [12] – a gender gapről, sajnos nem open access, így nem derül ki igazán, mire jöttek rá
• [13] –  Do Editors or Articles Drive Collaboration? arról, hogy a breaking news típusú cikkeket a tapasztalt vagy az új szerkesztők szerkesztik-e; kb. anyanyelvi szintű statisztika tudás kell a cikk megértéséhez: ha valakinek sikerült, igazán leírhatná, mi lett a kutatók eredménye
• [14] – egyéb kutatások gyűjteménye; pl. a magyarországiaké is:  [15]

Aznap délután bevontak egy megbeszélésbe a Wikidata huwikis teszteléséről, amit Binárisék lobbiztak ki. Részletek: [16] / Személy szerint leginkább csak fordítási szolgáltatásaimat szolgáltattam a meeting gördülékeny levezetéséhez.

A nap során még beszélgettem az Örményországban tartandó szeptemberi wikikonferenciáról, ahová meghívtak előadónak; valamint Jon Daviesszel ([17]), a brit chapter igazgatójával, aki megosztotta elképzelését, hogy ha ki akarnánk használni a gazdasági helyzetet, szerezhetnénk egy üres boltot, amit berendezhetnénk egyesületi irodának, ahova bárki be tudna jönni felvilágosítást kapni a Wikipédiáról.

Az esti nyitóünnepség a Kongresszusi Könyvtárban tartott fogadás volt. Lenyűgöző épület, nyitott bár, öltönyös wikipédisták. ([18])

Július 13.

Következő nap délelőtt részt vettem egy megbeszélésen, amely érintette a Wikiútikönyv javaslatot ([19]).

Előadásfóliák. Videó

Utána tartottam egy előadást a Társszervezeti bizottság történetéről és helyzetéről. A slide-ok fent vannak a Commonson: [20] . Az előadás a visszajelzések alapján sikeresnek tekinthető, a nézői kérdések alapján felvettem a kapcsolatot egy nepáli és egy washingtoni csoporttal, akik szeretnének saját chaptert illetve user group-ot alakítani.

Az előadásom után következő előadók közül az egyik arról beszélt, hogy a francia chapter milyen tanulmányokat állított elő és ebből milyen tanulságok vannak. ([21]). A harmadik előadás a blokkban pedig a WikiTV kezdeményezésről szólt, arról, hogy hogyan tanult meg pár önkéntes professzionálisan kamerázni, hogyan szereztek TV-minőségű videókonferencia szoftvert és HD-kamerákat és hogyan tudósítottak wikis és linuxos konferenciákról ([22]; [23]).

Az előadásom utáni kávészünetben megbeszéléseket folytattam Bishakhával és SJ-vel a WMF-kuratóriumából a Társszervezeti Bizottság jövőjéről és hogy hogyan tudjuk reklámozni azt, hogy most már nem csak chapterek lesznek, hanem „tematikus szervezetek” és „felhasználói csoportok” is, ledöntve az eddigi akadályokat. ([24])

A következő blokk főként a botokról szólt. Egy bemutató néhány érdekesebb enwikis botról (linkelve innen: [25]), köztük talán külön kiemelendő volt az, amelyik összesítette, hogy melyik folyóiratra hivatkozik a legtöbbet a Wikipédia ([26]; a nyertes folyóiratokról szóló cikkeket, ha még hiányoztak, ennek hatására megírták).

Ebben a blokkban adott elő Bináris is a szövegcserélő botjáról és az abban tett fejlesztésekről. ([27] ; lehet hogy tévedek, de az első csíráját még talán én indítottam el egy ártatlan hackkel, ami az éles wiki helyett egy allapra listázta a javítandó lapokat – azóta igen messzire fejlődött).

A blokk harmadik előadása a WikiLabsről szólt ([28]), a lényeg kb. hogy vettek sok-sok új szervert és most már jó lesz és mindenki regisztráljon rá, aki tudja miről van szó.

A szünetben beszélgettem Pavellel, a német egyesület igazgatójával az egyik kedvenc sztorijáról a szabad licencelés mellett. Elmesélte, hogy a NASA által készített Földkelte című kép ([29]) bejárta a világot, ikonikus lett és a mai napig meghatározó eleme az emberi kultúrának. Ezzel szemben egy fontos német eseményt ábrázoló kép, amely hasonló fontosságú (legalábbis a német kontextusban) teljesen el lett feledve, mert a képet nem lehet felhasználni. (Annyira el lett felejtve, hogy már nem is emlékszem, mi volt a példában. Gondolom szerepet játszik ez a történet, abban hogy a németek idei éves jelentésének címlapján is a földkeltés kép van: [30]; vagy fordítva).

Ugyanekkor felvettem a kapcsolatot Barbara Fischerrel is, a németek GLAM-ért felelős koordinátorával, aki felajánlotta, hogy szívesen segít, ha bármilyen ügyben megkeressük.

Az ezután következő előadásblokkot kihagytam, és helyette Ganeshsel, egy nepáli szerkesztővel beszéltem hosszasan a helyzetükről, terveikről. Ganesh teljesen lenyűgözött szerénységével és hozzáállásával, ahogy elmesélte, hogy igyekszenek népszerűsíteni a Wikipédiát Nepálban, de azért nem könnyű, mert a vidéki városok eléréséhez néha 3-4 napot is kell utazni; hogy Nepálban 130 nyelvet beszélnek, de ezek többségének még nincs Wikipédiája, és hogy miket csináltak eddig.

A konferencia programjának lezárása után Malatinszky szerkesztőtársunk meghívott minket otthonába egy barbecuera.

Július 14.

A konferencia zárónapját Sue Gardner előadása nyitotta –hagyományosan minden évben tart egy kétórás előadást, ami után a WMF-kuratóriumtól lehet kérdezni. Az ideinek annyi érdekessége volt, hogy Sue idén van öt éve a WMF-nél. A WMF jövő évi terveiről szóló előadásból az érdekes, hogy a vizuális szerkesztőt decemberben be akarják vezetni az enwikin és jövő júliusig az összes többin. (A teljes éves terv elolvasható itt: [31].

A kuratóriumi kérdezz-felelek nem sok érdekeset hozott, a helyszínen, de akit érdekel, a kérdések és válaszok: [32].

A következő blokkban egy cseh szerkesztő tartott egy nagyon érdekes előadást a saját védett területekkel foglalkozó projektjükről ([33]; [34]), melyet a prágai Károly Egyetemmel együttműködésben hajtanak végre, és a lényege hogy utazási támogatásokkal segítik, hogy az összes természetvédelmi területről legyen kép, illetve szócikkek. A PR-hoz és az ötleteléshez a Facebookot használják ([35]) és már sikerült is öt új szerkesztőt találniuk rajta keresztül.

Szintén a PR-t segíti, hogy együttműködnek (részben pro bono alapon) egy médiaügynökséggel, amellyel közösen csináltak egy aranyos reklámvideót, ami arról szól, hogy a wikipédisták kimentek az erdőbe, megkérni a természet legnagyobb szakértőit, az állatokat, hogy osszák meg a tudásukat, de az eredmény csupa zagyvaság lett, ezért húsvér emberekre van szükségük, hogy szerkesszenek.

A projekt keretében továbbá ellátogatnak különféle ökológiai konferenciákkal, valódi emberekkel beszélnek és szórólapokat adnak nekik, hogy próbálják bevonni őket. Szerveztek wikikirándulást is egy botanikussal, aki segített nekik beazonosítani a megtalált növényeket.

A népszerűsítés további elemeként csináltak egy memóriajátékot a Commonsos képekkel, azon az alapon, hogy a gyerek úgyis a szülővel vágatja ki a képeket és ha már ott van, akkor elolvassa a reklámszöveget ([36] – a PDF forrását szívesen megosztják, ha valaki szeretné lokalizálni).

A projekt szervezőjének tippje másoknak: delegáljuk a feladatokat és ne féljünk magunkra vállalni a vezető szerepét!

Később benéztem egy közösségi médiáról szóló panel ([37]) végére, ahol kiderült, hogy a Facebook potenciálisan inkompatibilis a CC-licenccel (mert a feltöltéssel bizonyos jogokat kell adni a Facebooknak, amivel nem rendelkezünk más képe esetén).

Ezt az Engage or Perish című egyveleg ([38]) követte, amely egy beszélgetés volt néhány meghatározó wikis gondolkodó között. A résztvevők Andrew Lih (a Wikipedia Revolution című könyv szerzője), Sarah Stierch (a gendergap/GLAM-guru), Achal Prabhala (a szóbeli forrásolás projektjéről lehet ismerős) és Brandon Harris (a WMF dizájnere/programozója) voltak. Ahogy jeleztem, eléggé egyveleg volt, néhány kiragadott gondolat:

• Andrew Lih elmesélte, hogy a Wikipédia kiállítási tárgy lesz a számítógéptörténei múzeumban ([39])
• Andrew egy érdekes ábrán bemutatta, hogyan bonyolódott a Wikipédia szabályrendszere, hogyan kerültek be az egyre szigorúbb megkötések és kerültek ki az olyan könnyítések, mint a ne törődj a szabályokkal
• Andrew még arra is rámutatott, hogy a szerkesztők számának csökkenése nem egyedi a Wikipédia esetében, a Wikihownál is fogytak a szerkesztők 2007-ben, de nekik sikerült 2009-re megfordítani a folyamatot
• Andrew után Sarah beszélt a Teahouse ([40]) nevű projektről, amelynek keretében létrehoztak egy dizájnos, baráti oldalt, ahol a kezdők tudnak kérdezni és segítséget kapni. (Az alapötlet mellett külön érdekesség, hogy sok funkciót, pl. a kérdésfeltevést automatizálták és rendesen megdizájnolták Javascripttel [pl. itt lehet látni: [41]], amit mi is átvehetnénk mondjuk a Tudakozóban. A kérdések kapcsán még amit újítottak, hogy olyanná tették az oldalt, mint az összes másik oldal – pl. fórumok, Facebook, híroldalak, stb. – a weben, így az új témák legfelülre kerülnek, nem alulra. A kérdésekre válaszadóknak, meg a kérdezőknek is saját fényképes profiloldalaik vannak, ez is kicsit barátságosabbá teszi az oldalt elvileg.) A kérdezők 78%-a volt nő, ha minden igaz, és 33%-uk maradt szerkesztő (ami jobb arány, mint a magukra hagyott szerkesztők esetében szokásos). Ami még tanulság volt, hogy az e-mail küldés sokkal hatékonyabb a kommunikációra az újoncokkal, mint a vitalapra írás.
• Sarah után Achal beszélt a szóbeli forrásolásos projektjéről ([42]), melynek alapfeltevése, hogy az emberi tudás összessége nem található meg a könyvekben, ugyan a nyugati kultúrának nagyon fejlett írott kultúrája van és kevésbé prominens szóbeli kultúrája, rengeteg helyen, pl. Afrikában vagy Indiában ez fordítva van. Ha csak az írott kultúrára alapozunk a forrásolási irányelveinkkel, akkor sosem jutunk el oda, hogy lefedjük az emberi tudás összességét. (Achal szerint a mai tinédzserek sem igazán fordulnak könyvekhez, és így nekik is idegen a világunk, de ez a része az érvelésének számomra egyelőre kevésbé meggyőző.)

Ennek érdekében találta ki Achal, hogy megpróbál kitalálni egy módot arra, hogy lehessen szóbeli dolgokra is hivatkozni, pl. Commonsra feltöltött interjúkra és ez alapján cikkeket írni. Az eredmény az lett, hogy születtek cikkek a sepedi, a hindi és a malayalam wikipédiákban ilyen felvételek alapján, de az angol wikipédiáról ezek azonnal törölve lettek, amint valaki észrevette őket (ami kb. 6 hónap volt ez esetben), a német Wikipédia részéről volt érdeklődés.

• Brandon főként az új szerkesztők bevonását és a régiek megtartását célzó szoftverfejlesztéseken dolgozik. Ezeket általában elég szkeptikusan fogadja a meglévő közösség, de Brandon szerint, ha hosszabb távon meg akarunk maradni, akkor meg kell majd bontanunk (’disrupt’) a saját kultúránkat.

A panel után Liam Wyatt (GLAM-guru), Oren és én leültünk beszélgetni arról, hogy hogyan lehetne Magyarországon együttműködést kezdeményezni egy múzeummal, jelen esetben pl. a Szépművészetivel.

• Kiindulási pontnak ajánlotta az egyoldalas leírást arról, hogy mire lehet jó egy ilyen együttműködés: [43] (a forráskódját el lehet kérni és lokalizálni)
• Az első közös projektnek szerinte az alacsonyan függő gyümölcsöt kell megcéloznia, amely a legkevesebb politikai változást kívánja meg mindkét fél részéről. Pl. egy kulisszák mögötti tárlatvezetés, amelyet egy közös ebéd követ a kurátorokkal, ahol megismerhetik egymást a wikipédistákkal (a kaja mindig jó összekötő elem).
• Ezt követheti egy megfordított vezetés („reverse backstage pass”), egy tárgyaló wifivel, ahol a kurátorokat összehozzuk egy wikipédistával, akitől megkérdezhetnek bármit, és akik meg tudnak mindent mutatni, hogy működik (lehetnek persze nem releváns kérdések is, mint hogy mi az a Twitter, de egy átlagos wikipédista ezekkel is megbírkózik).
• Ez után lehet találkozni a múzeummal újra és meglátni, mit szeretnének.
• Beszéltünk a bentlakó wikipédistákról is, akik élvezik a Wikipédia-közösség bizalmát és együtt dolgoznak a múzeum alkalmazottaival. Szinte mindegyiknek más a fókusza, van amelyik a szócikkírásra megy rá, van aki az alkalmazottakat tanítja be. Van akit fizetnek ezért, van akit nem, de pl. néhány egyetem elfogadja szakmai gyakorlatként.
• A múzeumi képek elkérése kapcsán alapvető akadály, hogy a múzeumok azt gondolják, hogy pénzt lehet szerezni a nagyfelbontású képek eladásából – még ha a valóságban ez az üzleti modell nem igazán működik. Emiatt nem célszerű ezt erőltetni a kapcsolat elején, mert annyi minden más előny származhat az együttműködésből (pl. a kulisszák mögötti körbevezetésen a kurátorok megmutathatnak olyan tárgyakat, amik nincsenek kiállítva és erről lehet képet csinálni, meg cikket írni – volt olyan múzeum, amely egy népszerű Wikipédia-cikk miatt volt „kénytelen” kiállítani egy tárgyat, mert olvastak róla a neten és a látogatók keresték).
• Fontos követelmény a sikeres együttműködésekhez, hogy legyen egy belső szószólónk, aki előreviszi az ügyünket a szervezeten belül.
• A mostanában népszerű QR-kódok kapcsán Liam arra figyelmeztetett, hogy a múzeumi feliratok általában gondos előkészítés és ellenőrzés után kerülnek ki és nagy büszkeség tárgyai, így kicsi az esélye, hogy egy múzeum azonnal belemenne, hogy egy harmadik fél valamit csak úgy rátegyen a táblácskáikra.
• A partnerségek felépítésénél fontos, hogy megkérdezzük a múzeumtól, hogy ők mit szeretnének és ahhoz igazítani, hogy mit ajánlunk nekik.

Liam után benéztem egy előadásra a nők helyzetéről a Wikihownról ([44]). A Wikihow egyik közösséggel foglalkozó alkalmazottja beszélt arról, hogy hol tart most a Wikihow és egy kérdőív eredményeiről és következtetéseiről:

• A Wikihowt 2005-ben indították, jelenleg 141 000 szócikke van, 300 szerkesztőnek van havi ötnél több szerkesztése, 75-nek havi száznál több.
• A Wikihownak 10 alkalmazottja van jelenleg.
• A kérdőívre 126-an feleltek, 56%-uk nő. A nagy arány okaira ötletek:
  • barátságos kultúra
  • alacsony belépési küszöb
  • a tartalom természetéből adódóan jobban vonzza a nőket talán
  • kicsi a közösség mérete
  • megszabadultak az üdvözlő sablonoktól, mert gyakran mindenféle figyelmeztetést raktak utánuk a felhasználók
  • nagyon fontosnak tartják a közösségi „soft skill”-eket, a képességet, hogy az emberek tudjanak bánni egymással. (Pl. nem igazán tolerálják, ha valakinek igaza van, de közben bunkó; ilyenkor előbb megkérik, hogy használjon normális hangnemet, mielőtt foglalkoznának az érveivel.)
  • Néhány technikai újítás is szerepet játszhat: helyesírás ellenőrző; a bevezetőhöz képet adó varázsló, egy „quality guardian” járőröző eszköz ([45]), egy „patrol coach” ([46]), valamint egy program, ami automatikusan üdvözli az anonokat az első szerkesztésük után és egy aktív admin vagy szerkesztő aláírását teszi oda (hogy az anon egy biztosan még élő személytől tudjon kérdezni).

Ezután némi kavarodás következett, mert a blokk másik két előadója nem jött el, vagy nem kapott vízumot, így végül jött egy rögtönzött előadás a Wikiwomencampről ([47]).

A záróelőadást David Ferriero, az USA fő levéltárosa ([48]) tartotta. Előadásában feldícsérte a Wikipédiát, elmondva, hogy az emberek a Wikipédián vannak, pl. amikor a nap tárgya fent volt az enwiki kezdőlapján, akkor azt 4 millióan látták.

A konferenciát lezáró party egy amerikai sportbárban volt. Érdekesség, hogy aznap bekerültem a BBC-be ([49]), ami igencsak feldobta a hangulatot azok körében, akik előbb tudtak róla, mint én és boldogan számoltak be róla nekem és mindenkinek aki a közelben volt.

(Még valamikor a konferencia alatt vagy talán a zárópartin beszéltem Frank Schulenburggal, aki elmondta, hogy sajnálta, hogy elkerültük egymást San Franciscóban, és hogy nagyon tetszett neki Budapest, amikor itt járt és nagyon szívesen visszajönne, ha meghívnánk pl. egy saját oktatási programunk apropójából.)

Bónusz: július 15.

A konferencia utáni napon még volt egy unkonferencia, ahol a résztvevők maguk határozhatták el, hogy milyen témában tartanak megbeszéléseket. Én a kommunikációs bizottság (http://meta.wikimedia.org/wiki/Communications_committee) találkozójára mentem el. Itt Catrin, Németországból elmesélte, hogy megkereste őket a Goethe Intézet, hogy tartsanak Budapesten egy előadást novemberben – az előadáson szívesen látnának magyar szerkesztőket is, hogy átadják, megmutassák az előadás-technikájukat.