Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:BJános61/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Meszlényi Zoltán Andrej Jozef (Rimaszombat (Rimavska Sobota), 1940. április 18. – Balatonföldvár, 2005. december 23.) magyar gépészmérnök, címzetes főiskolai docens, tiszteletbeli főiskolai tanár. Édesapja dr. Meszlényi Zoltán, édesanyja Holzmann Katalin. Szakmai berkekben köztudott róla, hogy a szerelőtől, a kazánfűtőn keresztül a főiskolai tanszékvezetőig, tanárig sokféle szerepkörben dolgozott az épületgépészetben. Az épületgépészet elméletének és gyakorlatának kivételes integrálója, a szakma örök szerelmese, szenvedélyes fejlesztője és önzetlen segítője volt. A mérnök szakmán kívül számos egyéb szerepben is megjelent, többek között volt a MAFC tollaslabdázója, polgárőr, Vöröskeresztes szervező.

Meszlényi Zoltán 1944-ben, négyévesen menekült katonatiszt édesapjával és tanító édesanyjával a közelgő front elől. Ekkor érte őket az a hófúvás, ami egész életére szóló halláskárosodását okozta.

Meszlényi Zoltán igazolványképe

Tanulmányai, végzettségei

[szerkesztés]

Már általános iskolás korában pontos, rendezett munka jellemezte, családja által megőrzött füzeteit gyakran részletgazdag rajzokkal illusztrálta. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Szabó Ilonka utcai 1. számú Épületgépészeti Technikumban folytatta, ahol 1958-ban végzett épületgépész technikusként.

A következő négy évben az ÉVITERV tervező technikusa volt. 1962. május 1-től áthelyezték az Építésügyi Minisztérium Általános Épülettervező Vállalatához, ahol 1967-ig volt tervező. Itt dolgozott a budai vár helyreállításán és nem egyszer titkos katonai megbízásokon. Közben levelezőn és estin végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol épületgépész ágazati gépészmérnök diplomát szerzett 1966-ban.

Későbbi végzettségei és jogosultságai

  • 1977–1997       Építésügyi szakértő (tervezés, kivitelezés)
  • 1981     Magántervező (SZG – épületgépészeti szakág)
  • 1983     Kazánfűtő
  • 1983     Ipari gáz- és olajtüzelő berendezések szerelője, beüzemelője, karbantartója
  • 1985     Központifűtés- és csőhálózat-szerelő mester
  • 1987     Gázkészülék- és készülékszerelő mester/gázkészülék javító
  • 1987     Épületgépész vezető tervezői jogosultság
  • 1987     Gázkészülék-javító
  • 1998     Magyar Kereskedelmi Iparkamarai szakképzési szakértő
  • 2001     Ipari szakértő (háztartási hőforrások, tüzelő- és fűtőberendezések)
  •             Építési szakértő (épületgépészet)
  • 2005     Épületgépészeti vezető tervező

Munkahelyei

[szerkesztés]

A tervezés után elsősorban a tanítás foglalkoztatta, de főmérnökként későbbi munkahelye, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építkezésén is dolgozott és egy barcsi vállalatnál napkollektorok gyártását indította el.

A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságán volt kazánfűtő és főmérnök is. 1984-től vállalkozóként dolgozott, amit a Fegyver- és Gázkészülékgyárnál végzett munkája szakított meg. A céghez, amelynek utoljára fejlesztési főmérnöke volt, a FÉG-IDROPI gázüzemű tárolós vízmelegítőre szerzett 50%-os szabadalma is köti.

  • 1967–69          Felsőfokú Építő- és Építőanyag-ipari Technikum, Budapest
  • 1969–70          Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs (létesítményi főmérnök)
  • 1970–1974       Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Kalorikus Tanszék (1971–74: tanszékvezető)
  • 1974–1978       Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Épületgépészeti Tanszék, tanszékvezető
  • 1978–1983       Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Épületek Gépészeti Berendezései Intézet, igazgató (másodállásban)
  • 1979-80           Építőipari Szolgáltató Közös Vállalat, Barcs (műszaki tanácsadó)
  • 1980–84           SZOT Dél-Balatoni Üdülési Igazgatóság (műszaki osztályvezető, főmérnök)
  • 1984–88           Gáz- és fűtésszerelő kisiparos
  • 1988. október 3. – 1992. május      Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) (alkalmazástechnikai irodavezető; a vízmelegítő és lakásfűtő készülék gyáregység fejlesztési főmérnöke; majd a FÉG fejlesztési főmérnöke)
  • 1992–95          szerelőipari vállalkozó (nyugdíjazásáig)
  • 1993–94          Vaillant Hungária (műszaki tanácsadó)
  • 2001                Magyar Installateur szerkesztőbizottsági elnök
  • 2002–2004      Magyar Installateur felelős szerkesztő
  • 2004–2005      Magyar Installateur szakszerkesztő
Meszlényi Zoltán 2005-ben, a MÉGSZ éves közgyűlésén

Megbízatásai, tisztségei

[szerkesztés]

Díjai és kitüntetései

[szerkesztés]
  • Kiváló ifjú mérnök (ÁÉTV) (1967)
  • Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974)
  • Az Építőipar Kiváló Dolgozója (1974)
  • Az Építőipar Kiváló Dolgozója (1977)
  • Épületgépészet emlékérem (Építéstudományi Egyesület) (1981)
  • A BNV Gyártmányfejlesztési pályázatán I. díjat nyert FÉG-IDROPI gázüzemű tárolós vízmelegítő kifejlesztésében végzett alkotómunkájáért. (1989)
  • Macskásy Árpád-díj (1998)
  • Az Év épületgépész vállalkozója (A Magyar Épületgépészek Napja díja) (1998)
  • Épületgépészetért-díj – a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség kitüntetése. (2005)
  • Épületgépész életműdíj – adományozó szervezetek: Magyar Épületgépészek Szövetsége, Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesülete, Magyar Épületgépészeti Nagykereskedők Szövetsége. (2005)

Művei, szakmai eredményei

[szerkesztés]

Szabadalma

[szerkesztés]
  • Szabadalmi okirat a FÉG-IDROPI gázüzemű tárolós vízmelegítőre (50%-ban feltaláló) (1989)

Könyvei, publikációi

[szerkesztés]
  • Szellőztető berendezések – PMMF főiskolai jegyzet 1967-től 1997-ig 18 kiadásban
  • Klímaberendezések – PMMF főiskolai jegyzet, az 1970-es évektől 16 kiadásban
  • Légtechnikai berendezések zajvédelmi méretezése (Tervezési segédlet) – Összeállította: Meszlényi Zoltán (PMMF, 1979)
  • Központi fűtőberendezések üzembe helyezése - gyakorlati ismeretek (MÉGSZ, 2006, 2007)
  • Amit a gázcsatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések új, műszaki-biztonsági szabályzatáról tudni kell (MÉGSZ, 2006)
  • Energia-tanácsadás (MÉGSZ, 2010)

300-nál több szakcikke jelent meg és számos előadást tartott különféle szakmai összejöveteleken.

Meszlényi Zoltán - Fűtés, szellőztetés, hűtés (1951) című könyvének borítója.
Meszlényi Zoltán - Gáz-, vízellátás, csatornázás című könyve 1951-ből

A Meszlényi-díj

[szerkesztés]

Meszlényi Zoltán emlékét elhunyta után több formában őrzi az épületgépész szakma. 2006-ban a Pécsi Épületgépészeti és Gépészeti Szaknapok Meszlényi Zoltán nevét viselték, 2008-ban pedig a Magyar Épületgépészek Szövetsége (MÉGSZ) megalapította a szervezet legmagasabb kitüntetését, a Meszlényi Zoltán Díjat.

A MÉGSZ elnöksége Meszlényi Zoltán szakmai örökségének dokumentálása és bemutatása céljára létrehozta a Meszlényi Alapot. A szövetség az alapba befizetett adományokat elkülönítve tartja nyilván. A Meszlényi-díj kitüntettjei a megalapítástól kezdve.

  • dr. Bánhidi László, Rácz László, Szabó András (2009)
  • Hauk Antal, Pusztai Csaba, Huber Lőrinc, a Magyar Installateur szerkesztősége (2010)
  • Denk András, Rigó András (2011)
  • Fodor Zoltán, Jakus István (2012)
  • Garancz Joachim, Gyárfás Attila, Nagylucskay László (2013)
  • Molnár László, Füredi Ferenc (2014)
  • Cserkúthy László (2015)
  • Andics Gábor, Kovács István, Csizmadia László (2017)
  • Béndek Ferenc, Cséki István, Kocsis István (2018)
  • Németh Vilmos, Takács Gábor (2019)
  • A Meszlényi díj, a Magyar Épületgépészek Szövetsége legjelentősebb kitüntetése, amit 2009-től adnak az épületgépész szakma legjelesebb képviselőinek.
    Braun József (2020)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:BJános61/próbalap&oldid=24194963”