Szerkesztő:12akd/ortodox szentek

Lakatos László atya összeállítása (Parochia.hu-ról), formázva

Szeptember

Szeptember 1. Az indikció kezdete

Octaviánus római consul Kr. e. 31-ben, az actiumi csatában legyőzte vetélytársait. Ezzel a Római Birodalom egyeduralkodójává lett. Hogy a birodalom alá tartozó tartományok helyzetét rendezze, és az adók beszedését alkalmasabbá tegye, bevezette az ún. indiktiont. Ez egy 15 évet magában foglaló időtartam volt. Kezdőnapját, amely szeptember l-én volt, nagy ünnepélyességgel hirdették meg. Ez jelentette az új év kezdetét. Az indikció végén minden elöljáró köteles volt jelentést készíteni tartománya helyzetéről és azt Rómába küldeni. Ha egy indikció véget ért, kezdődött utána a másik.

A kutatások szerint szeptember elseje volt az a nap, amelyről Szent Lukács evangélista ezt írta: Jézus, egy szombati napon, szokása szerint a názáreti zsinagógába ment, és olvasásra jelentkezett. Izaiás próféta könyvtekercsét adták oda neki. Ő pedig, kigöngyölvén a tekercset, a próféta jövendöléséből ezeket olvasta: „Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak meg a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje” (4,16-). E szavakkal Jézus a saját messiási szerepét vázolta fel. Meghirdette, hogy mostantól megkezdődött az Úr kegyelmének esztendeje. E kifejezéssel a hétévenként beálló jubileumi évre gondolt. Ebben az évben, Izraelben megvalósult a felszabadulás minden adósságtól. Visszaállt az emberek között az eredeti állapot, megszűntek a történelemben létrejövő egyenlőtlenségek. Az Úr kedves esztendeje olyan időszakra utal, amikor teljesebb fényben tündököl Isten irgalmassága, jóakarata és kegyelme.

A keresztényüldözések megszűnése után, az első nikaiai zsinatra összegyűlt atyák azt kérték Nagy Konstantin császártól, hogy szeptember 1-jét tegye az új év kezdőnapjának birodalmában. Azóta, ugyan, a polgári év kezdetét az idők folyamán más és más napokra tették, az egyházi év kezdete a bizánci szertartású egyház időszámításában, mai napig megmaradt a szeptember 1. Jézus és az Egyház minden évben meghirdeti számunkra is Isten kegyelmi esztendejének kezdetét. Isten segítségét kérve, új elhatározásokkal, új célkitűzésekkel kezdhetünk meg egy új évet. Hogy az új év valóban a kegyelem esztendeje legyen, segít nekünk Isten szava, amely a vecsernye 2. parimiájában elénk tárja a jó és rossz kettős útját. (Lev. 26,3-41. ) Aki hallgatja, annak választania kell.

Idősebb Oszlopos Szent Simeon atya

Oszlopos Szent Simeon atya a szíriai Kappadókia területén született, szegény szülőktől. A gyermek a szülői házban istenfélő nevelésben részesült. Amikor elérte 13. életévét, atyja juhainak őrzését bízták rá. Egy téli időben a nagy hóesés miatt, napokig nem tudta a nyájat a legelőre hajtani. Vasárnapi napon szüleivel a templomba ment. Az Evangélium felolvasásából a „Boldogságok” hallása nagy hatást tett rá egy idős embertől az értelméről is tanítást kapott. Utána hosszú imában kérte Istent, hogy mutassa meg számára az üdvösség útját. Imádsága alatt a következő látomása volt: úgy látta, hogy alapot ás egy épülethez. Hangot hallott: Áss mélyebbre! Tovább folytatva az ásást, a hang háromszor szólította fel erre. Utoljára a hang megelégelte az ásást. Azzal zárta szavait, hogy erre az alapra építhet. Fáradság nélkül nincs semmiféle előmenetel. Simeon ezt a mély alázatosság megszerzésére értette.

Titokban elhagyta a szülői házat, és egy kolostorban élt rövid ideig. Innen a pusztába ment, és három évig egy szűk barlangban lakott. Testét a kőfalhoz láncolta. Alázatos életének híre ment. Sokan felkeresték a környékről és távolról, hogy lássák és tanítását hallgassák. Egy napon meglátogatta őt Szent Meletiosz Antiokheia főpapja. Tanácsára levetette magáról a vasláncokat.

Ezután Simeon a vezeklésnek új módját választotta. Egyre magasabb, végül 16 m-es oszlopot épített, és azon állva, hideget és meleget tűrve, sokat böjtölve élt sok ideig. Híre tovább terjedt az emberek között. Ezrek és ezrek keresték fel különféle ügyekben. Gyógyulni akartak, atyai tanítását várták, áldást kértek tőle. Titokban még császárok is felkeresték, hogy tanuljanak tőle. Hallgatói Istentől jövő tanításnak fogadták el szavait, amelyek által sok pogány lett kereszténnyé.

A szent tanító, csodatevő, jövőbe látó vezeklő, hosszú élet után 459-ben halt meg. Több püspök és számtalan nép részvételével temették el Antiochiában, a főtemplomban. Halála után, temetési menetében is számos csoda történt. Ezzel dicsőítette meg Isten a nagy vezeklőt.

A miaszéni Istenszülő tisztelete

Nem messze az örményországi Melitiné városától, volt egy kis görög helység, amelynek Miaszéni volt a neve. Az egykor ott állt pogány templomot Szent Akakiosz melitinéi püspök lerombolta, és a helyet megtisztította a mindenféle pogány tisztátalanságtól. Új templomot építetett a helyre a legszentebb Istenszülő tiszteletére. Így azon a helyen, ahol egykor véres áldozatokat mutattak be a pogányok az ördögök imádására, később a keresztények vérontás nélküli tiszta áldozatukat mutatták be az igaz Isten imádására. A templomban őrzött Istenszülő ikon által Isten sok csodát tett az emberek javára. A falu nevéről a templomot a miaszéni Istenszülő templomának nevezték el.

Sok idő telt el ezután, amikor a képromboló eretnekség megjelent, és megerősödött Keleten. A képrombolás kezdeményezője és támogatója Izauri Leó császár volt. (717–741.) Sok időn keresztül szomorította, és rombolta ez a tévtanítás Isten Egyházát. A képrombolók a miaszéni Istenszülő képét sem tartották tiszteletben. A melitinéi kolostor közelében lévő Gazuri tóba süllyesztették. Több mint 100 év telt el ezután. Az igazhitű Mihály császárnak, és édesanyjának Teodórának uralkodása idején, 864-ben, az ikon kiemelkedett a tó vizéből. Szeptember l-én történt ez, és a hívek örömmel vették ki a tóból. Bár több mint 100 éve volt a vízben, a szentképen semmiféle károsodás nem látszot, s miután eredeti őrzési helyére visszakerült, sok csodának lett forrása és eszközlője. E csodás esemény miatt, a helységben évenként megtartották az ünnepet az Istenszülő szentképe csodálatos megtalálása emlékére.

Józsue, Nun fia emlékezete

Józsue, Nun fia, Kr. e. 1500 körül született, Egyiptomban, Efraim törzséből. Eredeti neve: Hosua, szabadítót jelent. Mint felnőtt férfi, fiatal korától Mózes szolgája lett. Mózes vezetésével, a néppel együtt ő is átment száraz lábbal a Vörös-tengeren. Nevével akkor találkozunk először a Szentírásban, amikor Mózes megbízásából harcba szállt az Amalekkel. Mózes, a vándorlás közben Jehosuah-nak nevezte el. Új nevében így szerepel a Jahwe Isten neve. Neve: Jehosuah = Jahwe az üdvösség, Jahwe üdvözít Mózes így akarta tudtára adni az embereknek, hogy Jahwe, Józsue által vezeti be a népet az Ígéret földjére. Józsue elkísérte Mózest a Sínai-hegyre is. Józsue egyike volt annak a 12 férfiúnak, akik Isten parancsára el mentek Kánaánba, hogy kikémlelték az Ígéret földjét. A kémek visszajövetele és beszámoló után kitört néplázadásban Józsue volt az egyetlen aki az igazat mondó Kálebet támogatta. Ezért bemehetett az Ígéret földjére. Még a Jordán folyón innen, Isten parancsára, Eleázár pap és a népsokaság előtt, Mózes, Józsue fejére tette kezét. Ezzel a tettével utódjává tette. Mózes halála után az egész nép, Józsue vezetésével száraz lábbal ment át a Jordán folyón, úgy, ahogy egykor a Vörös-tengeren. Szemeivel látta és beszélt Mihály arkangyallal, majd Isten segítségével bevették [[Jerikó városát. Ettől kezdve Józsue szerepe az új haza elfoglalásánál és az ellenséges népek legyőzésénél emelkedik ki. Az ammoreusok legyőzésénél történt a híres Napcsoda. (Józs. 10,12-) Az Ígéret földjének felosztását is ő végez e. Mindezeket a róla elnevezett könyv foglalja magában a Szentírásban. Amikor élete végét közeledni érezte, Szikemben összegyűjtötte az egész népet Isten iránti hűségre buzdított mindenkit. Mivel a nép mindent megígért, Józsue új szövetséget kötött Isten és a nép között. Hazájukba bocsátva az embereket, 110 éves korában meghalt. Öröksége földjén, Támnát száréban temették el. Az egyházatyák sokban Jézus előképét látják benne. Az Üdvözítő is az ő nevét viselte.

Szent Mártának, Szent Simon atyának édesanyja

Jóval hamarabb elhalálozott, mint fia, 428 körül. Fia oszlopát körülvevő kerítés ajtajánál adta vissza lelkét Istennek. Simeon, látva anyját holtan, könnyezve imádkozott érte. Az imádság alatt a halott arcán mosoly jelent meg. Simeon fia parancsára, az anyát, Mártát az oszlop mellett temették el. Fia napjában kétszer emlékezett meg róla imáiban.

Szent Ammun diakónus és 40 vértanúnő

A szent vértanú szüzek a makedóniai Adrianopoliszból származtak. Szent Ammun diakónus igehirdetésére lettek Krisztusban hivők. A város parancsnoka maga elé hívatta, hogy elítélje őket. Sokféle kínzás alá vetette őket, ezzel kényszerítve, hogy imádják a bálványokat. Istenhez imádkoztak, imádságukra csoda történt. A bálványpap, valami láthatatlan erő által hirtelen a levegőbe emelkedett, sok időn keresztül ott maradt, és a földre esve meghalt. Ezután a kínzó megparancsolta, hogy Ammunt függesszék fel, és sütögessék oldalait. Ezután fejére megtüzesített sisakot tettek, de a szent vértanút ez csodálatosan nem bántotta. Ezek után Szent Ammunt a szüzekkel együtt Herakleába küldték más kínzóhoz. Ennek parancsára 10 szüzet tűzbe vetettek, nyolcat tanítómesterükkel együtt lefejeztek, némelyek úgy haltak meg, hogy szájukba és szívükbe kardot döftek, nyolcat közülük késsel öltek meg, a többi pedig, miután szájukba megtüzesített vasat helyeztek, költöztek el az Úrhoz.

Szent Kalliszta, Evodiosz és Hermogenész vértanúk

E három édestestvér vértanút a pogány helytartó abban találta bűnösnek, hogy keresztények voltak. Látva, hogy Krisztus megvallásában állhatatosak és rendíthetetlenek, karddal való lefejezésre ítélte őket. Vértanúi harcukat így elvégezve, elköltöztek az Úrhoz, a IV. században.

A konstantinápolyi nagy tűzvész emléke

Ez az esemény Nagy Leó császár uralkodása idején történt, 470 körül. Félelmetes tűzvész volt, amely hat hónapig tartott. A megrettent uralkodó kiment a tengerhez, és templomot építtetett Szent Mamász tiszteletére.

Szeptember 2. Szent Mamász vértanú

Szent Mamász a paflagóniai Gangrában született. Szülei Teodót és Rufina, keresztény hitük miatt börtönbe kerültek. Ott született meg fiúk is. Mindkét szülő meghalt azon a napon. Így, a gyermek, már születése napján árva lett. Egy Ammia nevezetű gyermektelen özvegyasszony vette pártfogásba a kis árvát, és Cezareában nevelte mint saját fiát. A gyermek ötéves koráig néma volt. Első szava a „mamma” volt Erről nevezték el Mamásznak. A gyermek keresztény szellemben nevelkedett. Játszótársait is keresztény viselkedésével tanította.

Abban az időben Rómában Aurelián császár uralkodott. Igyekezett mindenkit, főleg a fiatalságot a bálványok imádására vinni. Akkor Cezarea új helytartót kapott, a pogány Demokritosz személyében. Rövidesen feljelentették nála a fiatal Mamászt. A 15 éves ifjú mint érett fel nőtt, félelem nélkül állt ellen a bálványimádásra való csábítgatásoknak. Különféle kínzások után tengerbe fojtásra ítélték. Ettől kezdve az ifjú élete a vértanúi kínzások sorozatából állt. A tenger felé, útközben, kísérői, Isten angyalának megjelenésétől megijedtek, elfutottak, az angyal pedig elvezette az ifjút egy puszta helyre. Itt nyugodtan élhetett az imádságnak. A pusztában vadállatok keresték fel. Megfejte őket, tejükből sajtot készített. Ami számára felesleges volt, szétosztotta a rászorulók között.

Híre elterjedt a környéken és eljutott Cezareába is. A pogány helytartó varázslónak tartotta és katonákat küldött elfogására. Mamász a helytartó kihallgatásán bátran viselkedett. A helytartó arra ítélte, hogy feszítsék ki testét és szaggassák vaskarmokkal. A szent vértanú ezekből semmit nem érzett, mert mennyei erőt és segítséget kapott. Aztán tüzes kemencébe dobták, vadállatokat engedtek rá a cirkuszban, de mind ezek közt sértetlen maradt. Végül megkövezésre ítélték. A kövezés közt egy pogány pap háromágú szigonyt döfött a gyomrába. Így nyerte el a vértanúság koronáját 275 körül. Földi maradványait vértanúsága helyén temették el. Sok csoda és gyógyulás történt ottan. Erre hívja fel a hívek figyelmét Nagy Szent Bazil, hogy akinek valamiben segített a szent vértanú, „mindnyájan egybegyűlve, hozzatok dicséretet a vértanúnak”. Böjtölő Szent János főpap

Szentünk Konstantinápolyban született. Szülei iparosnak szánták azért először aranyműves mesterséget folytatott. Erényes, jámbor, idegeneket befogadó, istenfélő ember volt. Egy ideig vendége volt a palesztinai szerzetes Euszebiosz. Látva János istenfélő életét, említést tett róla Eutyches konstantinápolyi pátriárkának. Ő ezért diakónussá szentelte. Még ebben az időben a következő látomása volt Szent Lőrinc templomában imádkozva, látta, hogy sok szent, az oltárban ragyogó ruhát vesz magára, és gyönyörű éneket énekel. Kijött eztán az oltárból egy ember, kezében egy edénnyel, amelyből bőséges alamizsnát osztott az egybegyűlt szegényeknek. Egyszerre az edény kiürült. Ez a látomás előre jelezte János jövendő méltóságát, de jövendő irgalmas lelkületét is a szegények iránt.

Eutyches pátriárka halála után az emberek választása Jánosra esett. Őt akarták pátriárkájuknak. János nagyon nehezen, csak egy égi látomásra fogadta el a főpapságot. Addigi megszokott erényes életét továbbra is folytatta. Kitűnt a böjtölésben, ezért kapta a „Böjtölő” elnevezést. Jótéteményeit még szélesebb körben tudta osztogatni. A hozzá forduló szegényektől nem sajnált semmit. Annyira adakozó volt, hogy halála után néhány ócska ruha maradt csak hagyatékában.

A szentéletű főpap sokat imádkozott. imádságával védelmezte székvárosát az idegenek betörésétől. Ugyancsak imádságával segítette híveit különféle ügyes-bajos dolgaikban, védelmezte őket a látható és láthatatlan ellenségek ellen. Lelki nyájából igyekezett mindenféle rosszat kiirtani. Midőn egyszer Konstantinápolyban Pünkösd előtti napon lóversenyt akartak rendezni, a szent főpap térden állva kérte Istent, hogy ezt akadályozza meg. Isten, villámlással, viharral, esővel oszlatta szét az ünnepet semmibe vevő emberek látványosságát.

Szent János Istentől csodatevő erőt is kapott. Sok csodás gyógyulás történt imádságai által. Sok terméketlenségben szenvedő asszonynak oldotta fel terméketlenségét a szent imádsága. Imádságával ki tudta űzni a megszállt emberekből a tisztátalan lelket. Szellemi nyáját bölcsséggel kormányozva, Isten előtt kedves és önmegtagadásban kitűnt életét tisztes öregkorban fejezte be 595. szeptember 2-án. Holttestét a Szent Apostolok templomában temették el az oltár alá, lelke pedig a mennyei lakásokba költözött.

Szeptember 3. Szent Antim felszentelt vértanú

Szent Antim először a nikomédiai egyház papja volt. Lelki pásztori hivatását nagy buzgósággal töltötte be. Amikor Cirill nikomédiai püspök meghalt, a hívek őt választották meg főpapjuknak. Antim főpap a legnehezebb időkben, Dioklecián császár keresztény üldözése alatt kormányozta egyházát. Híveinek nagy részét a hitért való megkínzatás és a vértanúság útján maga előtt küldte az égbe Krisztushoz. Sok magas rangú ember is volt közöttük. Az üldözések közben, egyháza javát tartva szeme előtt, maga is rejtekhelyre vonult. Nem messze a várostól Szemánában rejtőzött el. Onnan rányitotta lelki nyáját. Onnan írta leveleit bebörtönzött híveinek, állhatatosságra buzdítván őket a vértanúságig. Egyik levelét, amelyet diakónusa vitt a börtönbe, a pogányok elfogták Ennek alapján kitudódott rejtekhelye.

A helytartó katonákat küldött, hogy a szent főpapot el fogják és a városba kísérjék. A katonák, a helységbe érve, mivel nem ismerték a főpapot, éppen tőle érdeklődtek, hogy merre van a keresztények tanítója? Antim megígérte, hogy útbaigazítja őket, csak kissé pihenjenek meg. Házába hívta a katonákat, bőségesen megvendégelte őket, végül kijelentette nekik, hogy ő az, akit keresnek. A főpap kedves vendégszeretetétől és jóságától megrendült katonák nem akarták teljesíteni a helytartó parancsát. Azt ajánlották a főpapnak, hogy meneküljön el. Ők, visszatérvén a városba, eredménytelennek jelentik ki a keresést. A főpap ezt az ajánlatot visszautasította. Kifejtette a katonák előtt, hogy bűnös dolog az igazság ellen cselekedni, csalni, és a rájuk bízott feladatot nem teljesíteni. Megnyugtatta őket, hogy vétek nélkül lesznek, ha őt a városba kísérik.

Együtt ment a katonákkal a városba. Útközben hirdette nekik a keresztény tanítást. Hatására a kísérő katonák egy folyónál mindnyájan kérték a keresztséget. Szent Antim kihallgatásánál a kínzó előhozott minden kínzóeszközt, hogy felhasználja a hittagadásra. Nem ért célt vele. Sokféleképpen, kövekkel, tüzes vasakkal kínozták meg. Szentünk örült, hogy Jézusért szenvedhet. A kínzások közben csodák is történtek. Büntetésül a főpapot lefejezésre ítélték. Az ítélet végrehajtásának helyén Antim főpap időt kért imádságra, majd a kard alá hajtotta fejét. Ez 303. szeptember 3-án történt. Estére istenfélő emberek jöttek, és tisztességesen eltemették testét. Szent Teoktiszt atya

Nagy Szent Eutim atya, titokban eljövén szülőhazájából, Fárán laurájába (szerzetestelep) jött, hogy ott éljen A vezeklők között talált egy Teoktiszt nevű szerzetest. Mivel ugyanarra az életszentségre törekedtek, szívüket erős, szent barátság kötötte össze. Amit az egyik gondolt, azt a másik is tudta pontosan.

Mivel sok ember kereste fel Eutim atyát, ő szabadulni akart a róluk való gondoskodástól. Rábízta azért őket Teoktiszt atyára. A mesterének mindig engedelmes tanítvány, Eutim atya kívánsága szerint végzett mindent. Hosszú idő múlva Teoktiszt atya súlyosan megbetegedett. 467 szeptember 3-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Szent Eutim temette el Atanáz jeruzsálemi pátriárkával együtt. Szent Teoktiszt mindig tudta magáról, hogy ő Isten teremtménye. (Neve ugyanis ezt jelenti.) Azért őt minden teremtménynél előbbre helyezte életében. Szent Bazilissza vértanúnő

Nikomédiában született, Dioklecián római császár uralkodása alatt élt. Ez a császár indította el és vitte végbe a legvéresebb keresztényüldözést. Talán egyik városban sem omlott ki annyi keresztény vér Krisztus hitéért mint Nikomédiában. Itt szenvedett vértanúhalált Szent Bazilissza is.

Mindössze 9 esztendős volt, amikor a város elöljárója, Sándor elé vitték kihallgatásra. Mint egy tökéletes férfi, leány létére úgy beszélt a helytartóval. Mindnyájan csodálták feleleteit. Bátran megvallotta előtte keresztény hitét. A helytartó előbb hízelgésekkel, majd fenyegetésekkel akarta bálványimádásra bírni. Következtek a kínzások is. Először arcul verték. Utána levették róla ruháit és vesszőkkel verték. A kislány nagy hangon adott hálát értük Istennek. Majd átfúrva lábait, fejjel lefelé tűzrakás fölé függesztették fel. A szent szűz Isten segítsége folytán nem érzett ezekből semmit. Ezután tüzes kemencébe vetették. Magára keresztet vetve ment be a lángok közé. Sok idő múlva sértetlenül jött ki belőle. Ezek után két oroszlánt engedtek rá, hogy széttépjék. A vértanúnő imái, mint egykor Dániel prófétáé, bezárták az oroszlánok száját.

Ekkorra megrendült maga a helytartó is Mintegy magán kívül kiáltotta: Ez Isten ítélete! Azután a szent vértanúnő lábaihoz borult, kérve, hogy imádkozzék érte, bocsássa meg mindazt a rosszat, amit ellene vétett, mert ettől kezdve ő is hisz Krisztusban. Bazilissza nagy hangon áldotta Istent, Aki irgalmas volt és megvilágosította a helytartó értelmét. Hivatta Antonin püspököt, hogy tanítsa a keresztény hitre és keresztelje meg a helytartót. Keresztsége után, a helytartó, telve bűnbánattal, rövid idő múlva meghalt. A keresztények temették el tisztelettel Szent Bazilissza ezután eltávozott a helységből máshová. Ott, szomjúságot érezvén, és egy nagy kőre találván, ráállt. Imádkozva Istenhez fordult segítségért. A kőből azonnal víz folyt ki. Szomjúságát csillapítva, kissé távolabb ment onnan. Térden állva imádságba kezdett, és békében, most már vérontás nélkül adta vissza lelkét Istennek 309-ben. Meghallva ezt Antonin püspök, elment oda és eltemette a szent leányt annak a kőnek közelében, amelyből a szent vértanúnő imádságára víz fakadt. Szent Arisztion felszentelt vértanú

Szentünk a szíriai Alexandria püspöke volt. Nagy buzgósággal hirdette Krisztust, az Ő üdvözítő szenvedéseit, halálát és feltámadását. Ezenkívül tanította az embereket arra, hogy minden, ami a földön van, múlandó és gyorsan elmúló. Az örök és változatlan dolgok csak az eljövendő mennyei javak. A keresztény hithirdetés miatt Alexandria helytartója elé vitték kihallgatásra. Miután Krisztust igaz Istennek vallotta, máglyára ítélték. Ezzel a vértanúi halállal fejezte be boldogságos életét. Szent Főbé diákonissza

Pogányságból megtért keresztény nő, aki a kenkreai egyházközség diakonisszája (szolgálatokat tevője) volt Szent Pál így ír róla a római híveknek: „Ajánlom nektek Főbe nővért, aki a kenkreai egy ház szolgálatában áll. Fogadjátok szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is.”(16,l.) Valószínűleg Főbe vitte el az apostol ezen levelét Rómába. 70 körül halt meg.

Szeptember 4. Szent Babilász felszentelt vértanú

A szent és istenfélő Babilász az antiochiai egyház főpapja volt. Szellemi nyáját jól kormányozta, a híveknek példaképe volt minden jóban. Egy pogány ünnepen Babilász összegyűjtötte az antiochiai keresztényeket a templomba, hogy vérontásnélküli áldozatot mutassanak be Istennek. Ugyanakkor tanította a híveket az igaz hitre, buzdította őket az egyház melletti hűséges kitartásra. Déciusz császár, visszatérve a pogány ünnepségről, a keresztények temploma felé vette útját. Szeretett volna ott kíváncsiságból szétnézni, szerette volna a szent templomot beszennyezni. Babilász főpap a templom ajtójában várta és nem engedte meg, hogy Isten házába belépjen. Egyben megrótta a császárt bálványimádása miatt. A császár, látva a jelenlevő keresztényeket, nem akart erőszakosan a templomba lépni. Kísérői előtt megszégyenítve, palotájába ment.

Bosszújában megparancsolta, hogy másnap gyújtsák fel a keresztények templomát. Katonái megtették ezt. Babilász főpapot is magához hivatta. Szemrehányást tett neki előző napi viselkedéséért. Kíváncsi kérdéseket is feltett a keresztény hitről. Ezután következett a szokásos módszer. Először hízelgésekkel és ígéretekkel akarta rávenni a szent főpapot a bálványimádásra. Nem ért el vele semmi eredményt. Súlyos láncokat tétetett utána a főpap nyakára és lábaira, így akarta a városon körülvezetni. A főpap mellett volt három édestestvér fiú: Urbán, Prilidián és Apolloniosz. Babilász tanította őket, és úgy tartotta, mint saját fiait. A császár a főpapot börtönbe záratta, a három fiút magához hivatta, majd anyjukat Krisztodulát is. Hízelgéssel próbálta a gyermekeket bálványimádásra bírni. Mivel ezt megtagadták, anyjukkal együtt megverette őket. Kínzásul a főpapot és gyermekeket fára függesztették és tűzzel égették. A súlyos kínzások után a főpap és a gyermekek karddal lefejezve haltak meg. Az anyát szabadon engedték, ő ezután békében fejezte be életét. A szent főpap testét, kívánsága szerint, a keresztények azokkal a láncokkal temették el, amit a testén viselt. Vele temették el a három vértanú gyermeket is. Mindezek 251-ben történtek. Az Istenlátó Mózes próféta

Az Istenlátó Mózes Egyiptomban született. Mivel a fáraó parancsára szülei nem akarták vízbe fojtani, három hónapig rejtegették. Végülis egy kosárban a Nílus folyóra tették, de a fáraó leánya magához vette és felneveltette. Mózes, a fáraó udvarában az egyiptomiak minden bölcsességét megtanulta. Felnőtt korában menekülnie kellett. Egy alkalommal, apósa nyáját legeltetve, parancsot kapott Istentől az égő csipkebokorból. Az lett a feladata, hogy vezesse ki Isten népét Egyiptomból és vezesse be az Ígéret földjére. Mózes, bátyjával Áronnal együtt elment a fáraóhoz, hogy Isten parancsát hirdessék neki. A fáraó eleinte hallani sem akart a zsidó nép elengedéséről. Miután azonban Mózes szavára Isten 10 fájdalmas csapással verte meg Egyiptomot, a 10. után a fáraó elengedte a népet.

Mózes vezetésével csodálatosan keltek át a Vörös-tengeren, majd elindultak az Ígéret földje felé. 40 napi böjtölés után a Sínai-hegyen Mózes meglátta a fényességben Istent, amennyire ember Istent képes meglátni. Ugyanakkor Istentől két kőtáblát kapott. A rajta isteni kézzel írt parancsokat ki kellett hirdetni a népnek. A vándorlás közben Isten népe sokszor került nehéz helyzetbe. Mindannyiszor Mózeshez fordultak. Ő közbenjárt értük Istennél és a problémák megoldódtak. Mózes imájára a nép az ellenséges törzsek támadásait is legyőzte. A vándorló nép olykor Mózes ellen, de Isten ellen is fellázadt. Isten büntetését kellett érte elviselniük. Mózes 40 évig vezette népét a pusztai vándorlásban. A nép lázadó tagjai nem mehettek be az Ígéret földjére. Isten erejében való kételkedése miatt, Mózesnek is ez lett a büntetése. Isten rendelkezéséből fel kellett mennie a Nébó hegyére. Onnan megláthatta az Ígéret földjét. Ugyanott halt meg 120 éves korában. Sírját máig sem ismeri senki. Életét és tetteit az ószövetségi Szentírás „Mózes 5 könyvében” olvashatjuk. Szent Teodóra, Miana, Juliána és Kionia vértanúk

A szent vértanúk Kandavlja városából valók voltak és Mazimián császár uralkodása alatt éltek. Krisztus megvallásáért megkötözték és különféle kínzások alá vetették őket. Testüket először úgy megszaggatatták, hogy csontjaik kilátszottak. Ezután bezárták őket egy igen felhevített fürdőbe. Ajtaját királyi pecséttel látták el, hogy a vértanúk ki ne jöhessenek. Isten angyala azonban kihívta őket és a lepecsételt ajtón át sértetlenül jöttek ki. A katonák megfogták őket és kivezették a városból. Ott, kérésükre időt adtak nekik az imádságra. Hosszasan imádkozva hálát adtak Istennek, hogy Krisztusért kínokat szenvedhetnek. Ezután a katonák testüket darabokra vagdalták, térdüket összetörték, és végül mindnyájukat a tűzbe vetették. A tűzben örömest adták vissza lelküket Istennek 305-11 között. A másik Babilász vértanú és 84 gyermek vértanú

Mazimián császár Nikomédiában lakott, hogy ott üldözze a keresztényeket. Az üldözések idején a keresztények közül sokan elrejtőztek. Nem tartották magukat erősnek a kínzások elviselésére. Egy napon a császárnak jelentették, hogy az egyik rejtekhelyen egy idős, Babilász nevű keresztény ember tartózkodik. Azzal vádolták, hogy a gyermekeket a bálványok megvetésére tanítja, és arra, hogy ismerjék meg az igaz Istent. Az idős embert elfogták és tanítványaival együtt a császár elé kísérték.

Mazimián kérdőre vonta Babilászt tanításai miatt. Keresztény okossággal tele válasza miatt a császár 4 katonának megparancsolta, hogy verjék meg Babilászt. Utána kövekkel verték testét. Végül, súlyos terhet akasztva nyakába, börtönbe vetették. Ezek után a császár elé vezették Babilász 84 gyermektanítványát. Először hízelgésekkel próbálta őket rávenni, hogy imádják a bálványokat. A gyermekek nem válaszoltak szavára semmit, hanem sűrűn egymásra néztek. Megvallották aztán keresztény hitüket és kijelentették, hogy nem akarnak a bálványoknak áldozatot bemutatni. A császár, látva, hogy nem megy velük semmire, a gyermekeket is börtönbe vetette. Tanítójukat, Babilászt felfüggeszttette és vasvesszővel verette. Miután látta, hogy keresztény hit megvallásában állhatatosak, mindnyájukat halálra ítélte. A vesztőhelyen először Babilásznak vették fejét. Utána lefejezték mind a 84 gyermektanítványt. A keresztények az éjszaka folyamán eljöttek, és csónakba helyezték a szent vértanúk földi maradványait. Kivitték őket Bizáncba, eltemetve három ládában, dicsérvén és áldván Istent. Szent Hermionia vértanúnő

Szent Lukács elbeszélése szerint, az etiópiai főembert megkeresztelő Fülöp apostolnak 4 lánya volt. Szüzek voltak és prófétáltak. (Apcs. 21,9.) Hermioniának hívták. Ő, testvérével együtt elutazott Ázsiába, és ott, Szent Pál apostol tanítványának Petroniusnak lett a tanítványa. Értett a gyógyítás mesterségéhez. Ezért sokan felkeresték, ő pedig gyógyította őket testi és lelki betegségeikben Jézus neve segítségül hívásával. Akkoriban Traján római császár a perzsákkal háborúskodott. Jelentették neki, hogy Hermionia keresztény nő. Magához hivatta azért kihallgatásra.

Először igyekezett hittagadásra bírni. Mivel ez nem ért célt, megverette a leányt. Szenvedéseiben látomása volt: Jézus erősítette meg szenvedéseiben. A császár ezek után szabadon engedte. Hermionia vendégfogadót létesített. Ott fogadta a betegeket és testileg-lelkileg gyógyította őket. Traján császár utóda Hadrián, újra maga elé idézte a szent leányt. Bátor hitvallásáért kegyetlenül megverette. A kifáradt ütlegelőket újak váltották fel. Ezután forró olajjal telt üstbe dobták. Imádságára a tűz kialudt, az olaj szétfolyt, Hermionia pedig sértetlenül jött ki az üstből. A császár parancsára még forróbbra hevítették fel az üstöt. A vértanúnő úgy érezte magát benne, mintha harmatban ülne. Végül, ruhátlanul megtüzesített vastepsire fektették. Isten angyala a tüzet kioltotta alóla, de előbb a tűz sokakat megégetett a körülállók közül. A szent leány, mintha zöld füvön állna, dicséretet mondott Istennek. Ezután a vértanúnő úgy tett, mintha áldozni akarna Herkulesnek. A császár örömmel kísérte a pogány templomba. A vértanúnő imájára Isten nagy vihart támasztott. A pogány templom minden bálványa leesett és összetört. A haragvó császár lefejezésre ítélte a leányt. A vesztőhelyre két katona kísérte, akik erőszakoskodni akartak vele. Büntetésből kezük elszáradt. Ekkorra már hittek Krisztusban. Kérték Hermionia imáját, hogy Isten vegye őket Magához még a vértanúnő előtt. Ez meg is történt, utána a vértanúnő saját magáért imádkozott. Eközben békességben meghalt azon a helyen. Néhány istenfélő keresztény elvitte bolttestüket, és Efezusban tisztességes helyen eltemették, dicsérve Istent.

Szeptember 5. Szent Zakariás az Előhírnök atyja

Zakariás, aki 1Keresztelő Szent János előhírnök atyja. Ezzel a címmel lehet őt megkülönböztetni a Bibliában szereplő többi Zakariástól. Életéről annyi a biztos, hogy Heródes király uralkodása alatt élt. Ábia papi osztályába tartozott. A papok felosztását 24 osztályra Dávid királynak tulajdonították. Ábia osztálya a 8. papi osztály volt. A jeruzsálemi szent templomnál teljesített papi szolgálatot. Egy hagyomány szerint ő volt az a Zakariás, aki a hároméves Máriát fogadta a templomnál, és bevezette a Szentek Szentjébe. Felesége, Erzsébet Áron családjából származott. Valamilyen rokonságban voltak Szűz Máriával. Mindketten még az Ószövetségi Törvény idejében éltek. Életükre a legszebb jellemzést így olvassuk Szent Lukácsnál: „mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek az Úr parancsai, és rendelkezései szerint.” Házaséletüket ez szomorította meg: „nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt és már mindketten életük alkonya felé jártak.” (1,6)

Amikor egy délután osztályának rendje szerint Zakariásra esett a sorsvetés, hogy a templomban elvégezze a tömjénáldozatot, megjelent a tömjénoltár jobboldalán Gábor főangyal. Üzenetet hozott számára Istentől, hogy János nevű fia fog születni. Ő fogja elkészíteni az eljövendő Megváltó előtt az utat. Mivel Zakariás kételkedett az angyal szavában, Isten büntetéséből néma maradt fia megszületéséig. Szolgálatának letelte után hazament Hebronba. Hat hónap múlva meglátogatta az öreg, de már a megígért fiúgyermeket váró házaspárt rokonuk: Mária Názáretből. Ő is szíve alatt hordozta fiát a Megváltót. Az angyal híradása igaznak bizonyult, mert a mondott időben megszületett fiúk, János. Jézus Krisztus születése után a betlehemi gyermekgyilkosságban a kis Jánost nem ölték meg. A hagyomány szerint az anyát és fiát egy megnyílt hegy fogadta magába. Zakariás életéről több biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint Jézus őmiatta dorgálta a farizeusokat, hogy Zakariást, Barakiás fiát megölték a templom és oltár között. (Mt. 23,35.) Ez azonban a Szentírást másolók elírása. Urbán, Teodor és Medimnon vértanúk és velük sokan

Valens császár uralkodása alatt Konstantinápolyban az ariánus tévtanítás nagyon megerősödött. A császár is segített ebben. Az igazhitű keresztényeket az ariánusoktól sok bántalom érte. Egyeseket megvertek, másokat börtönbe juttattak, ismét mások büntetése a vagyonelkobzás volt. A hívek titokban követséget a császárhoz meneszteni, hogy segítsen nehéz helyzetükben. 70 jóhírű, értelmes embert választottak ki maguk közül. Vezetőjüknek Urbánt, Teodort és Medimnomot jelölték ki.

Nikomédiában megtalálták a császárt, eléje járultak és elő adták panaszukat. A császár haragra gerjedt, de nem mutatta ki. Elküldte őket Modesztosz helytartóhoz. Azt parancsolta a helytartónak, hogy fogja el és ölje meg a küldötteket. A helytartó így is tett. Hajóra ültette mindnyájukat, majd a tenger közepén felgyújttatta a hajót. Az erős szélben a hajó gyorsan elégett. Így haltak meg testileg mindnyájan 370-ben. Lelkük Isten elé került, hogy beteljesedjék a zsoltár szava: „tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis megkönnyebbülést adtál.” (65,12) Abdiás vértanú

Ez a szent vértanú Perzsiában élt és szenvedett. Keresztény tanításaival sok embert vezetett el Krisztus hitére. A pogány mágusok vezére megparancsolta, hogy fogják el őt és kényszerítsék a Nap és a tűz imádására, és tagadja meg Krisztust. Mivel ezeket megtagadta, ágyékát tövises botokkal ütötték. Az igaz Isten megvallásában szenvedései között is állhatatos maradt. Négy katona olyan hosszasan ütlegelte, hogy félholtan vitték házába. Ott nemsokára visszaadta szent és boldog lelkét Istennek, örvendezve, hogy Krisztusért szenvedésben részesülhetett. Mindez Izdigerd perzsa király uralkodása alatt történt. (408-20.) Tifail és Tibea vértanúk

A két szent édestestvér vértanú mindenki előtt bátran hirdette, hogy Krisztus az igaz Isten, Ő a teremtője és gondviselője mindennek. Vele szemben a bálványok csak süket szobrok. Tanításukra sok ember lett Krisztus hitének követője. Emiatt a pogányok megkötözték őket és sokat kínozták. Végül Tifailt fára függesztették, és fűrésszel kettéfűrészelték. Testvérét Tibeát lándzsával nyakon döfték. Dicsőítő énekekkel ajkukon adták vissza lelküket Isten kezébe. Ez a II. században történt Traján császár uralkodása idején. Szent Péter apostol ünneplése Athirában

Szent Péter apostol athirai templomáról Eutyches konstantinápolyi pátriárka tesz említést. Azt mondja, hogy az apostol 552-ben megjelent Jusztinián császárnak álmában. A császár Szent Péter athirai templomában látta magát. Az apostol rámutatott Eutyohesre és ezt mondta: Őt válasszátok meg magatoknak püspökké! Juventin és Marta vértanúk

Mindketten katonák voltak a hitehagyott Julián császár hadseregében. Katonai feladatuk a pajzshordozás volt. Egy alkalommal Julián Antiochiába jött. Gonosz módra a bálványoknak áldozott vízzel meghintetett minden ennivalót és innivalót, amit a piacon árultak. Így akarta a keresztényeket szennyes áldozatainak részeseivé tenni. Ebben az időben a két szent katona több katona társával egy étkezésen vett részt. Szomorúan beszélgettek a császár tettéről. Megismételték a babiloni három ifjú szavait: „Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.” (Dn. 3,32.) Egy áruló közülük jelentette ezt a császárnak. Másnap Julián kérdőre vonta őket szavaik miatt. Ők elmondták az igazat, megfeddték a császárt gonoszságai és hitehagyása miatt. A haragos császár megverette, és börtönbe záratta őket. Éjszaka hóhért küldött a börtönbe, aki az éj sötétjében megölte a szent vértanúkat.

SZEPTEMBER 6. Szent Mihály főangyal kolosszéi (khónéi) csodája

A frigiai Kolosszében volt egy csodatevő forrás A forrás eredete visszamegy az apostolokig. Ők látogattak el erre a vidékre, hirdetvén Jézus evangéliumát. Azt is megjövendölték, hogy azon a helyen forrás fakad, és a mennyei erők fővezére Szent Mihály is meglátogatja a helyet. Fülöp és Bertalan apostolok halála után valóban előtört a forrás. Sok hivő és hitetlen kereste fel, mert csodatevő vize. Sok beteget meggyógyított. Sokan a gyógyulás után megkeresztelkedtek. Egy születésétől néma leány atyja, leánya gyógyulása után hálából templomot épített Szent Mihály tiszteletére.

Ide, a forráshoz jött Hierapoliszból egy 10 éves ifjú: Arkip. A templomnál a templomszolga feladatát látta el nagy buzgósággal. Életét ezenkívül a sok imádság és önmegtagadás ékesítette. Élete a testnélküliek életét utánozta. Nemcsak a saját lelkének üdvösségével törődött, hanem mások lelkét is az üdvösségre akarta vezetni. Az istentelen helléneknek nagy bosszúságot okozott a csodatevő forrás: az általa történt csodák, de Szent Archipp viselkedése is. Gyakran rátámadtak a szentre, földre teperték lábaikkal taposták, elűzték onnan. Archipp azonban állhatatos maradt és türelmesen viselt el mindent. Egy alkalommal az ellenséges emberek be akarták tömni a forrást. Isten azzal büntette meg őket, hogy kezük erőtlenné vált, és nem tudtak tenni semmit. Ezután mégis tovább szőtték gonosz tervüket. Volt a város közelében két folyó. Az istentelenek ezt a két folyót akarták egy mederbe terelni, és nagy erővel rávezetni Szent Mihály templomára, a forrásra és Szent Archippra is. Így akartak mindent elpusztítani. Archipp imájára Szent Mihály leszánt az égből a templomhoz. Parancsolt a nagyra nőtt folyónak és az elkerülte a templomot. Az ellenség megszégyenülve állt odébb. A hívek örömmel adtak hálát Istennek és a szent főangyalnak a segítségért. Archipp ezután továbbra is a templom mellett maradt. Hűségesen végezte templomi szolgálatát. 70 éves korában halt meg a templom közelében. Ott temették el a hűséges szolgát. Egyházunk, a mai napon megemlékezve Szent Mihály csodálatos közbelépéséről, Szent Archippot is ünnepli egyben. Szent Romil vértanú

Szent Romil Traján császár uralkodása alatt élt. A császári házban ő volt az első főember. Történt, hogy Traján császár, hadseregének nagy sokaságával birodalmának keleti részeibe jött, hogy onnan országokat hódítson meg magának. Megszámlálván katonáit, azt találta, hogy 11 ezer olyan ember van közöttük, akik Krisztus hitének követői, és elfordulnak a bálványimádástól. Traján mindnyájukat elküldte megszégyenítve Örményországba. Azt remélte, hogy ez megváltoztatja keresztény magatartásukat. Utána visszajöhetnek és vissza kapják régi tisztségüket.

Ekkor Romil, mint hadvezér felkereste a császárt. Megrótta istentelenségéért, és azért, hogy harcba indulva csökkenti haderejét. Ugyanakkor kereszténynek vallotta magát, készen állva arra, hogy meghaljon Ura Jézus Krisztus nevéért. Traján nagyon megharagudott hadvezérére. Megparancsolta, hogy kegyetlenül verjék meg, és halálra ítélte. A szent vértanúnak fejét vették. Börtönben szenvedő keresztény társait is sokféle kínzással gyötörték. Kilenc ezret közülük keresztre feszítettek Örményországban, a pusztában Ararát hegye közelében. A többiek más kínzások között haltak meg. Szent Eudox vértanú

Dioklécián császár, uralkodása alatt kegyetlenül üldözte a keresztényeket. Az üldözések idején sok keresztény elbujdosott a pusztába és a hegyek közé. Közöttük magas rangú emberek is voltak Egyik volt közülük Eudoz katonai fővezér, Jézus Krisztus hűséges keresztény szolgája. Egész családjával elmenekült a császári kegyetlenség elől. A helytartó katonákkal kerestette. A katonák egy helyen megtalálták, de szegényes ruházata miatt nem ismerték fel. Ő magához hívta a katonákat, megvendégelte, és a végén kijelentette, hegy ő az, akit keresnek. A katonák nem akarták őt magukkal vinni. A szent azonban úgy látta, hogy Isten hívja a vértanúságra. Elbúcsúzott családjától és követte a katonákat. A helytartó bálványimádásra hívta fel Eudoxot. Ő azonban állhatatos maradt, majd leoldotta katonai rangjelző övét és a helytartóhoz dobta. Keresztény katonatársai ugyanezt tették. Erre a helytartó a különböző kínzási lehetőségeket emlegette előttük. Ezek ellenére is kitartott hite mellett. Ezután kifeszítették testét és kegyetlenül verték, utána felfüggesztették és hegyes vasakkal szaggatták, majd börtönbe vetették. Néhány nap múlva darabonkint vágták le tagjait, végül lefejezésre ítélték. A vesztőhely felé menvén, imádkozott. Közben meglátta feleségét. Temetéséről adott neki utasításokat. Aztán Zenon nevű érte síró barátját vigasztalta meg. Először Zenont fejezték le, utána Eudoxot, majd velük több más hitvalló keresztényt is. Eudoxot felesége temette el a férje által megjelölt helyen. Cirill felszentelt vértanú

Szent Cirill Makszimián császár uralkodása alatt élt. Élete minden erénnyel ékes volt. Egy alkalommal, két szolgájával egy kolostor felé indultak Útközben látták, hogy a pogányok áldozatot mutatnak be az ökrök és juhok bálványistenei előtt. Ezen az értelmetlenségen felindulva leleplezte a bálványimádókat. Ezért megkötözték, és börtönbe vetették. Reggelre a börtön ajtajai megnyíltak és minden bálványszobor összetörve hevert a földön. Cirill elment a kolostorba. Ott, látomásban Szent Filoxén főpapi és vértanúi koronát jövendölt neki.

Ezután elment Rómába, és ott, beszédeivel erősítette a keresztényeket. Amikor üldözés tört ki, Jeruzsálem felé vette útját. Maleon szigetén megjelent neki egy fehérruhás ifjú, és kérte, ne hagyja el Kréta szigetét. Gortyna városában, 60 éves korában püspökké szentelték. Amikor újra keresztényüldözés tört ki, a főpapot e hely elé vitték és bálványimádásra kényszerítették. Mivel hitében állhatatos maradt, lefejezésre ítélték. Ezután ló-zablát tettek szájába, szekérre ültették és elvitték. Raksza közelében fejezték le 95 éves korában. Szent Dávid atya

Dávid atya először rabló volt és sok rosszat tett: még ölt is. Több mint 30 rablónak volt a vezére. Egy alkalommal, velük egy hegyen ülve, elgondolkozott istentelen életén, és megszállta az Istentől való félelem. Otthagyta mindnyájukat és egy kolostorba kérte felvételét, hogy bűneiért vezekeljen. Csak akkor vették fel, amikor az elöljárót megfenyegette. Szerzetesi életében csakhamar felülmúlta társait erényeivel. Cellájában ülve megjelent neki Gábor főangyal, és biztosította őt bűnbocsánatáról. Dávid kételkedett ebben, az angyal azzal büntette meg, hogy elvette tőle beszélőképességét. Csak akkor tudott beszélni, amikor imádkozott és dicsérte Istent. Az angyal eltávozása után hálát adott Istennek bűnei bocsánatáért. További életében Isten kegyelméből sok csoda történt általa. Beszélni azonban csak az imádság idején tudott. Így élt hosszú életet sokaknak épülésére. A VI. században adta vissza lelkét Urának. Kiriák, Nauszt és Abib vértanúk

Mindhárom szent vértanú Déciusz császár uralkodása idején szenvedett Alexandriában. Abban az üldözésben ölték meg őket, amelyikben Fabius római pápát és Sándor alexandriai pátriárkát. Mindhármukat Valerius helytartó elé vitték. Krisztus nevének bátor megvallásáért, és, hogy bátran leleplezték a bálványimádás hiúságát, karddal fejezték le őket. Velük együtt öltek meg még 13 vértanút. Néhány alexandriai keresztény elvitte holttestüket, és tisztelettel eltemették azokat városukban.

SZEPTEMBER 7. Istenszülő születésének előünnepe Szent Szózon vértanú

Származására nézve Szózon kilikiai volt. Maximián helytartó alatt Pompeopoliszban élt. Juhok őrzésével foglalkozott. Istenfélő keresztény életet élt, Isten igéjének tanulásában sok időt töltött el. Bárhol őrizte nyáját, a hasonló foglalkozású ifjak és férfiak köréje gyültek és ő tanította őket az igaz Isten ismeretére. Sok embert vezetett el a szent keresztségre. A Szentlélek kegyelme volt benne. Egy alkalommal egy tölgyfa melletti forrásnál elaludt és látomása volt, meghívást kapott benne a vértanúságra, és ígéretet, hogy az a hely sokaknak lelki javára szolgál majd egykor.

Felkelvén az álomból, a juhokat másokra bízta, ő pedig Pompeopoliszba ment. Itt, látva a bálványimádók istentelenségét, szívében nagyon elszomorodott. Volt a városban egy bálványtemplom, benne egy arany bálványszoborral. Éjszaka bement a templomba, és a bálványszobornak letörte az egyik karját. Összetörte, és darabonkint szétosztotta a szegényeknek. A szobor megcsonkítása nagy zendülést okozott az emberek között. Sok embert megkínoztak miatta. Szózon, mivel nem akarta, hogy miatta ártatlanokat kínozzanak, maga számolt be Maximián helytartónak tettéről. Tettét így okolta meg: Látni akartam a bálványistent, amikor karját letörtem, nem állt ellent, nem szólt semmit. Csak emberi kezek alkotása, és nem tudott magán segíteni, amikor kárt okoztam neki. A helytartó megparancsolta, hogy kínozzák meg Szózont. Először fára függesztették, és oldalát vaskarmokkal tépték. Utána hegyes szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait, és így vezették a városban. Istent dicsérve járkált benne. Azután újra fára feszítették és vasvesszővel verték, úgy, hogy csontjait is összetörték. Ezekben a kínzásokban adta vissza lelkét istennek a 288. év után. Kínzói, látva, hogy már meghalt, nagy tüzet gyújtottak, és a máglyára vetették holttestét. Ekkor nagy villámlás, mennydörgés és eső keletkezett. A vértanú holtteste így épségben maradt. Éjszaka hívek jöttek, hogy elvigyék holttestét. Éjfélkor mennyei fény ragyogta be a testet. Elvitték, tisztelettel eltemették. Sírjánál sok csoda történt, de annál a tölgyfa melletti forrásnál is, amelyről látomást látott. Evodia és Onezifor apostolok

Evodia egyike volt a 70 apostolnak. Nagy Antiochiának Szent Péter után ő volt az első püspöke és Isten igéjének nagy hirdetője. Az Istenhordozó Szent Ignác is említést tesz róla az antiochiaiakhoz írt levelében, kérve őket, hogy legyenek a főpásztornak jó fiai. Evodia írt az Istenszülő életéről, írt más lélekre hasznos olvasmányokat is. Ezek azonban abban a nehéz és üldözéssel is járó zavaros időkben elvesztek. Életét vértanúi halállal fejezte be. Egyesek szerint Antiochiában Vespesiánus uralkodása alatt. Mások szerint 66-ban szenvedett Néró üldözése alatt.

Szent Onezifor szintén a 70 apostol közé tartozott. Szent Pál így ír róla Timóteushoz írt II. levelében: „Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott, és nem szégyellte bilincseimet, sőt, Rómába érve szorgalmasan keresett és meg is talált. Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél. Hogy Efezusban mennyi szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.” (1,16-18.) Onezifor a lidiai Kolofon és Kiréne püspöke volt. A vértanúakták szerint sok kínzás után halt vértanúhalált. Megvadult lovak szaggatták darabokra. Szent Eupszich vértanú

A szent vértanú Kappadóciában született és nevelkedett. Hadrián császár uralma alatt feljelentették, hogy nem az isteneket tiszteli, hanem Krisztust. Ezért kínvallatás alá vetették. testét vaskörmökkel szaggatták, amíg oldala ki nem látszott. Utána félholtan a börtönbe vetették. Ott, imádkozván, megjelent neki Isten angyala, és minden sebét begyógyította. Ezután szabadon engedték a börtönből. Ez Isten akaratából történt, hogy földi gazdagsága ne a hitetlenek, hanem a szegények kezére jusson. Minden vagyonát a szegények közt osztotta szét. Adott egy részt azoknak is, akik bevádolták. Később, amikor Cezareát Sapricius fejedelem kormányozta, újra elfogták. Kifeszítették, sokáig gyötörték, végül karddal lefejezték. Azt jegyezték fel, hogy sebeiből vér helyett tej és víz folyt ki.

SZEPTEMBER 8. Az Istenszülő születése

A mennyekben lakó örök Isten, mielőtt egyszülött Fia emberré lett volna, hogy az emberek között lakozzék, előtte a földön elkészítette emberi lakóhelyét az Istenszülő Szűz Máriát. Szent Fiának földre születése előtt kb. 18 évvel a világra engedte születni azt a szeplőtelen szüzet, aki anyja lesz a világ Megváltójának. Ezt a születésnapot ünnepli ma a keresztény Egyház, örvendezve Isten gondviselő emberszeretetén. Mária születéséről, születésének körülményeiről a hiteles evangéliumokban semmiféle híradást nem találunk. A II. században keletkezett (az Egyház által hitelesnek nem ismert) Jakab ősevangélium mond el a mai ünnepről, de általában az Istenszülő életéről is nagyon sok dolgot. Ebből tudjuk meg, hogy Mária szülei: Joákim és Anna öregkorukig gyermektelenek voltak. Isten angyala felkereste a pusztában szomorkodó Joákimot és az otthon sírdogáló Annát Isten üzenetével, hogy olyan gyermekük születik, akiről az egész földkerekségen beszélni fognak. Amikor hónapjai beteltek, és szült, így szólt a bábához: Mit szültem? Az így válaszolt: Leányt. Lelke igen megörvendezett ezen a napon és pólyába csavarta őt. Majd letöltötte Anna, tisztulásának napjait, táplálta gyermekét és a Mária nevet adta neki. Nap, nap után egyre növekedett a kislány, hat hónapos korában anyja letette a földre, hogy próbáljon meg fölállni. Utána már hét széket is körbejárt, és úgy tért vissza anyja ölébe. Fekhelyét szentté tette, semmiféle közönséges vagy tisztátalan nem mehetett oda, és szeplőtelen zsidó lányokat választott ki, akik társalkodói voltak.

Atyai részről Mária királyi családból, Dávid családjából született. Anyai ágon főpapi családból származott. Ezért illenek rá a 8. zsoltár szavai: dicsőséggel és tisztelettel lett ezek miatt megkoronázva.

SZEPTEMBER 9. Szent Joakim és Anna istenősök

Mária szülei: Szent Joakim és Anna Názáretben éltek. Joakim Juda törzs származott és Dávid király családjából. Anna Lévi törzsének és Áron főpap családjának volt leszármazottja. Bár ilyen fényes ősöktől származtak, ez az ő idejükben már nem jelentett semmi kiváltságot számukra. Mint egyszerű emberek éltek a többiek között.

Az emberek előtt ugyan keveseknek látszottak, de Isten szemében nagyonis ismeretesek voltak. Isten szavának ismerete gazdagította lelküket. Lelki gazdagságuk mellett anyagi gazdagságnak is örvendhettek. Erényekkel ékes életüket Isten parancsainak teljesítésében élték. Ünnepnapokon Isten templomának fenntartására és a szegények táplálására különítettek el egy-egy részt vagyonukból. Isten előtt kedves házasságban éltek. Házasságukat azonban az tette szomorúvá, hogy gyermek nélkül öregedtek meg. Abban a korban ezt az emberek nagy szégyennek tartották. Isten büntetését is látták benne. Isten akaratából mégis leánygyermekük született, hogy e születésben Isten ereje nyilvánuljon meg. Ebben a születésben valóban nem a Természet ereje tevékenykedett, hanem az Istené. Le tudta győzni a Természet törvényét, és le tudta oldozni a magtalanság kötelékét. „Így gyümölcstelen és kiszáradt szülőktől, mintegy megöntözött nőtt számunkra a dicsőséges gyümölcs: a tisztaságos szűz. A gyümölcstelenség kötelékei feloldódtak, az imádság reménységen felül gyümölcshozóvá vált, a gyermektelen gyermeket szült, a gyermeknélküli boldog anyává lett”, mondja róluk krétai Szent András.

A hároméves Mária templomba vezetése után, Joakim néhány évre, 80 éves korában meghalt. Az özvegy Anna Jeruzsálembe költözött, hogy leánya közelében élhessen. Két év múlva, 79 éves korában ő is Istenhez költözött. Egyházunk istenősöknek nevezi őket. Leányuktól Máriától született az unoka: az Istenember. Szent Szeverián vértanú

Szent Szeverián nemes családból született Szebasztéban. A város helytartója a pogány Agricola volt. A keresztényeket üldözte, alatta szenvedett vértanúságot a 40 szent vértanú. (L. márc. 9.) Szeverián keresztény volt. Gyakran megfordult a börtönben, hogy a vértanúságra készülőket hitükért végső kitartásra is buzdítsa.

A 40 katona vértanú után Szeveriánt feljelentették a helytartó előtt, hogy keresztény. Ő meg sem várta, hogy a katonák eljöjjenek érte. Maga jelent meg a helytartó előtt és kereszténynek vallotta magát. A helytartó hízelgésekkel és ígéretekkel akarta őt megtörni hitében. A vértanú hajlíthatatlan maradt. Ezért a helytartó parancsára szörnyű kínzások alá vetették. Ereit vagdalták, sebesítették, testét vaskörmökkel szaggatták, a börtönben éhséggel és szomjúsággal kínozták. Végül, testét összekötözve kifüggesztették a város falaira, nyakába és lábára egy-egy követ kötve. Így halt meg 320-ban. Halála után a keresztények eljöttek, és tisztelettel eltemették testét. Sírjánál sok csoda történt. A III. (efezusi) egyetemes zsinat emléke

A III. egyetemes zsinatot II. Teodosziosz császár uralkodása alatt hívták össze Efezusban, 431-ben. Az összehívás oka Nesztorios, konstantinápolyi pátriárka tévtanítása volt. Ő Jézus Krisztusban két személyt és két természetet (istenit és emberit) tanított. Szűz Máriát csak Krisztusszülőnek tartotta, mivel ő csak az ember-Krisztust szülte. Szent Cirill, alexandriai pátriárka sokat harcolt leveleiben a tévtanító és tévtanítása ellen. Sem ő, sem Celesztin római pápa nem tudta meggyőzni tévtanításáról. A császár azért Efezusba egyetemes zsinatot hívott össze. Kétszáz szentatya vett részt rajta. Nesztoriosz Efezusban volt, de többszörös kérés ellenére sem jelent meg a zsinaton. A zsinat nélküle döntött. Tévtanítását elítélték. Megerősítették az igazhitű tanítást Jézus Krisztus egy személyéről és két természetéről, és Szűz Mária Istenszülői méltóságáról. Szent Teofán böjtölő és hitvalló

Teofán szülei pogányok voltak és pogány isteneiket imádták. Teofán fiatal korában ismerte meg a keresztény hitet. Isten angyala vezette el őt Diabisz hegyére, és átadta őt egy böjtölő atyának, aki már 75 éve élt szerzetesi életet. Az atya tanította növendékét a szerzeteséletre és a szent könyvek olvasására. Mindkettőjüket angyal táplálta. Öt év múlva az atya meghalt. Teofán 28 éven át élt barlangjában, folytatva böjtölő életét. Később, az angyal szavára elment messzebbre és hirdette az evangéliumot. Kár, Karin és Numerián királyok elfogták és megkínozták. 100 ütést kapott mellére, és más kínzásokban is részesült. Amikor kínzói látták, hogy sok csodát tesz, az emberek nagy számban jönnek hozzá a keresztségért, elszégyellték magukat és csendben elengedték a szentet. Teofán, barlangjába visszatérve még 17 évet élt szigorú böjtben. 300 körül halt meg szent halállal.

Szeptember 10. Szent Menodóra, Metrodóra és Nimfodóra vértanúnők

A három szent vértanúnő Bithiniában született. Testileg édestestvérek voltak. Lélekben is testvérekké váltak. Mindhárman tisztán akarták magukat megőrizni a világ szennyétől. Testi-lelki tisztaságban akartak találkozni mennyei Vőlegényükkel, Jézussal. Hogy ezt a legkönnyebben elérjék arra határozták el magukat, hogy egy magányos helyre költöznek ki. Szándékukat sikerült megvalósítani, egy magas hegy tetejére költöztek. Új helyükön, a csend és nyugalom világában életüket a böjtölés és imádság töltötte ki. Bár mindenkitől elrejtőzve éltek, Isten Maga tette őket nyilvánossá az emberek előtt. A szent szüzek imáira Isten sok csodás gyógyulást vitt végbe. Mindezek elvitték hírüket. Abban az időben Maximián császár uralkodott, Bithiniát Fronton vezér kormányozta. Mindketten keresztényüldözők voltak.

Mihelyt Fronton hírt hallott a három szentéletű leányról, elfogatta és maga elé vezettette őket. Angyali tisztaságú életük miatt, ragyogó arccal álltak meg előtte. A kínzó, előbb szokásosan hízelgésekkel akarta őket rávenni keresztény hitük megtagadására. A lányok hittel válaszoltak, és mindent semminek tartottak mennyei Vőlegényükhöz képest. A vezér tovább próbálta őket győzködni a bálványáldozatok bemutatására, de a szent szüzek állhatatosan visszautasították. A vezér ez tán a kínzásokhoz folyamodott. Előbb a legidősebbet, Menodórát verette 2 órán át. Később folytatták annyira, hogy belső részei kilátszottak. A kínzások alatt, imádság közben adta vissza lelkét Istennek. Négy nap múlva, megmutatta a két leánynak nővérük agyonkínzott holttestét. Bár fájt a szívük érte, de hitükben továbbra is állhatatosak maradtak. Metrodóra testét kifeszítették és úgy kínozták. Két óra múlva visszaadta lelkét Istennek. Nimfodóra, a legkisebb is ugyanilyen kínzásokat szenvedett el. Haláluk után a vezér el akarta máglyán égetni a szent testeket. Az égből hirtelen tűz szállt le és megégette a vezért és a szüzeket kínzó szolgákat. A máglyára pedig eső hullott és kioltotta a tüzet. Az épségben maradt holttesteket a keresztények temették el közös sírban. Ezek 310 körül történtek. Szent Pulchéria császárnő

Szülei Arkadiosz és Eudoxia császári pár volt. Először anyját, aztán apját vesztette el. Kilenc éves korára teljesen árván maradt még 3 testvérével. Pulchéria, a legidősebb, messze kimagaslott testvérei közül értelmével, éleslátásával és kormányra termettségével. Pár esztendő alatt csaknem az akkori tudományban jártas lett. Ismerte és megtanulta a kormányzás rejtelmeit is.

Tizenöt éves korában a birodalom kormányzását kezébe vette. Sohasem volt a Kelet-Római Birodalomban olyan jólét és boldogság mint akkor. Trónörökös öccsét maga nevelte. Miután feleséget szerzett számára, 421-ben átadta neki a hatalmat. Az ország ügyeinek intézésében azonban továbbra is részt vett. Ellenségeinek sikerült elérniük, hogy a császár többször is száműzetésbe küldte nővérét. Amikor azonban látta, hogy a bajok megnövekedtek, visszahívta testvérét. Az ország érdekében Pulchéria sértődés nélkül visszajött. Bár bíborban született, de szülei halála után a legszigorúbb fegyelemben élt a palotában. Kormányzása idején is ezt az életmódot folytatta. Nagy tettei közé tartozott hogy a száműzetésben meghalt Aranyszájú Szent János főpap hamvait nagy ünnepélyességgel hazeaozatta. Öccse: Teodoziosz császár halála után (450), a birodalom kormányzása újra rámaradt. Hogy az ország sorsát biztosítsa, Markiánosz szenátorral házasságot kötött. Pulchéria 553-ban fejezte be életét. Szent Varipszáv vértanú

Egy elbeszélés szerinte a keresztre feszített Üdvözítő oldalából kifolyt vizet agy Jakab nevű ember egy tökben összegyűjtötte és mint igen szent dolgot magánál őrizte. Hogy az emberek ne tudják meg, hogy a tökben vér van, olajat öntött a tetejére. Az olajjal, számtalan csodás gyógyulást hajtott végre. Jakab halála után ez a szent dolog két pusztában lakó szerzetesre maradt, az ő haláluk után pedig Varipszávra. Krisztus véréhez olajat öntve, ő is számtalan csodás gyógyulást hozott létre. Gonosz emberek irigységből megölték a szerzetest, elvették az ereklyét, de nem találták meg benne azt amit vártak. Ez a II. században törten Szent Apellesz, Luciusz és Kelemen apostolok

Szent Apellesz apostol Szmirnában volt püspök. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében így tesz róla említést: „Köszöntsétek Apelleszt, aki helytállt Krisztusért.” (16,11) Szent Luciusz a szíriai Leodiceának volt püspöke

Róla ezt írta ugyan oda az apostol: „Üdvözölnek titeket munkatársam Tirnoteus, és rokonaim: Luciusz, Jázon meg Szoszipater.” (21.v.)

Szent Kelemen Szardikának volt püspöke. Róla Szent Pál a filippiekhez írt levelében emlékezik meg, ezt írva egy ottani elöljárónak: „…téged is kérlek igaz munkatársa, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve fel van jegyezve az élet könyvében. (4,3.)

Szeptember 11. Alexandriai Teodora anya

Teodora anya születésére nézve alexandriai volt. Férjhez menvén, az ördög ösztönzésére, aki azt sugallta neki, hogy Isten a sötétben elkövetett vétket nem látja, egyik éjjelen házasságtörést követett el egy fiatal emberrel. Vétke után megvilágosodott az értelme. Nagyon megbánta tettét, és nagy bűnbánatot akart tartani. Kolostorba akart vonulni, de sejtette, hogy férje nem engedi. Felkeresett egy női kolostort, ott a főnöknőnek elmondta bűneit, és tanácsot kért tőle további életére. Egy alkalommal, amikor férje nem volt otthon, , levágta haját, férfi ruhába öltözött és éjjel, titokban egy férfi kolostorba kopogtatott be. Kérte felvételét, hogy vezekelhessen bűneiért. A kolostor főnöke gyöngének tartotta a szerzetesi életre, de felvette.

Ott élt ezután Teodora a férfiakkal, férfias külsővel. Testét böjtökkel sanyargatta. Sokat kellett szenvednie a gonoszlélek támadásaitól, aki a test ösztöneivel intézte ellene támadásait. A kolostori fegyelmet hűségesen megtartotta, a reá bízott feladatokat szívesen teljesítette. Mint szigorú életű szerzetes élt Teodor néven a kolostorban, nagy alázatosságban és nehéz munkákkal. A kolostor ügyében járva, férjével kétszer is találkozott, de az nem ismerte fel. Egy alkalommal, amikor szintén feladatát teljesítette, a szomszédos kolostorban szállt meg. Ott tartózkodott egy fiatal lány. Megvádolták Teodort, hogy tisztátalan kapcsolatba került vele. Ezért kolostorának főnöke és tagjai kiűzték őt a kolostorból. Két évig lakott nem messze egy sátorban, tűrve hideget és meleget. Isten rendelése alapján tűrte a megpróbáltatásokat, emberi gyalázkodásokat és szerzetestársainak megvetését. Hét év múlva visszafogadták a kolostorba és külön helyet jeloltek ki számára. Két évig élt még, ugyanott halt meg 490-ben. . Amikor testét a temetésre készítették elő, akkor látták, hogy ki volt valójában Teodor/Teodora. Haláláról férje is értesült. A temetés után a szerzetesek közé lépett és felesége cellájában lakott. Rövid idő múlva ő is az Úrhoz költözött. Szent Eufrozin atya

Eufrozin atya egyszerű családból származott, de erényei által felülmúlt sok nemesi származású embert. A IX. században élt Palesztinában az ammoreusok vidékén, a Jordán közelében. Egy kolostorban volt szakács. Feladatát úgy látta el, mint aki Istennek szolgál. Az imádság és böjt társai voltak. Türelmét nagyon próbára tették a kellemetlenségek megaláztatások és hasonlók. Amikor szent tettei, Isten kinyilatkoztatása folytán, ismeretesek lettek szerzetes társai előtt, az alázatos Eufrozin, kerülve minden emberi dicsőséget, elhagyta a kolostort és ismeretlen helyre ment. Halálának helye és pontos ideje máig ismeretlen. Szent la vértanúnő

A szent vértanúnő Perzsiában született. Szapor perzsa király 9.000 keresztény társával együtt őt is elfogatta. Krisztus megvallásáért a csillagjósok fejéhez küldték ítéletre, aki kényszerítette, hogy tagadja meg Krisztust. Nem hallgatott semmiféle hízelgésre, és erős maradt a hitben. Ezért börtönt is kellett szenvednie, kínzásokat is, majd 15 év börtönt. Utána újra kínzások alá vetették, majd fejét vették 362-64 között. Szent Diodor és Didimosz vértanúk

A szent vértanúk a szíriai Laodiceából származtak. Sok pogányt tanítottak Krisztus hitére, és sokat megkereszteltek közülük. Ezért Laodicea helytartója elé vitték őket, ahol bátran megvallották hitüket. Szörnyű kínzásokat kellett kiállniuk, de nem tagadták meg Krisztust. Inkább a bálványimádás hamisságát leplezték le és a helytartót, aki elhagyva az igaz Istent, a hamis isteneket imádja. A kínzások közt imádkozva adták vissza lelküket Istennek.

SZEPTEMBER 12. A feltámadás templomának felszentelése Jeruzsálemben

A mai napon, a Szent Konstantin és Ilona által Jeruzsálemben épített templom felszentelésének évfordulóját ünnepeljük. Jeruzsálem elfoglalása után, Hadrián római császár az Úr Jézus által megszentelt helyeket gyalázattal illette. Az Úr sírját betömette földdel és kövekkel, és föléje Juppiter pogány isten szobrát állíttatta. A Golgota hegyén Vénusz istennek épített templomot és felállította benne szobrát. A kereszténység győzelmével Isten felvilágosította Konstantin és Ilona szívét. Arra indította őket, hogy a kereszténység Jézus Krisztus által megszentelt helyeit tisztítsák meg minden szennytől. Szent Ilona sok pénzzel Jeruzsálembe ment. Minden pogány templomot leromboltatott, minden bálványszobrot összetöretett, és az egész szent várost megtisztította pogányok szennyétől. Ezután akkora nagy templomot épített a Golgota hegyén, hogy az magában foglalta Jézus megfeszítésének helyét és szent sírját is. A feltámadás templomát 335 szeptember 13-án szentelték fel nagy ünnepélyességgel. Szinte az egész keresztény Egyház képviseltette akkor magát főpapjaival és híveivel. Ezzel megújult egész Jeruzsálem. Szent Konstantin azt kérte az összegyűlt főpapoktól, hogy ezentúl az egész földkerekségen ünnepeljék meg ennek a jeruzsálemi templomnak felszentelését, mert ez minden templomnak anyja. Ünnepelve a templom felszentelését, benne az Üdvözítő halála és feltámadása helyének megújítását, hálát adunk Krisztus Istenünknek, hogy szenvedésével, feltámadásával megtisztította és megújította az egész teremtményt és Egyházát, minden, bálványtól eredő szennytől. Szent Kornél százados

A pogányok szentjének tekinthetjük őt. Első volt a pogányok közül, akik felvették az apostoloktól a keresztség szentségét és elnyerték a Szentlelket. A keresztény Egyházba való belépését az Apostolok Cselekedeteinek 10. fejezetéből ismerjük meg. Kornéliusz az Itáliainak nevezett zászlóalj századosa volt. Cezareában élt családjával együtt. Bár látszólag a pogányság sötétségében élt, valójában a világosság cselekedeteit gyakorolta. Vallásos és istenfélő volt háznépével együtt. Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott Istenhez. A zsidók között élvén, valószínűleg tőlük ismerte meg az igaz Istent. Isten nem feledkezetett meg erről az emberről. Úgy akarta, hogy az igaz hit fényével világítja meg és elvezeti az igazság ismeretéhez.

Egy napon a 9. órában (du. 3 óra) látomása volt. Isten rátekintett eddigi irgalmasságot gyakorló és imádságos életére, és angyalát küldte le hozzá. Az angyali jelenéstől megrémült századost azzal bízta meg, hogy hívassa el a Joppéban tartózkodó Simont, akinek Péter a ne ve. Ő majd mindent elmond, amit Isten akar. Kornéliusz azonnal teljesítette az angyal parancsát. Elkuldott Joppéba Péterért, akinek Isten ugyanebben az időben látomásban mutatta meg akaratát. Péter apostol, Cezereába érkezve, sokakat talált Kornéliusz házában összegyűlve. Ott ismerte fel, hogy Isten nem személyválogató, hanem Ő a pogányok Istene is. Hirdette nekik a megfeszített és feltámadt Krisztust. Még be sem fejezte beszédét, a Szentlélek leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. Ezután Kornéliusz egész családjával megkeresztelkedett. Háza keresztény templommá lett. Ezután sokat fáradozott Krisztus tanításának hirdetésével. Beszédét Isten sok csodával erősítette meg. Bár a pogányoktól sokat szenvedett‚ mégis békében halt meg késő öregségében. Szent Illés, Zotik, Lucián, Valerián, Gordián és Makrobiosz vértanúk

Mindnyájan Liciniusz császár alatt szenvedtek Krisztusért. Gordián kappadóciai, Makrobiosz paflagóniai volt. Mindketten a császár kedves szolgái voltak az étkezéseknél. Egy feljelentés folytán Szkitiába száműzték őket. Ott más keresztényeket is találtak: Zotikot, Illést, Lukiánt és Valeriánt. Zotikot, Lukiánt és Illést sok kínzás után lefejezték. Utánuk haltak meg Makrobiosz és Gordián. Szent Valerián úgy halt meg, hogy siratta sírjuknál a többi szent vértanút. Mindnyájan a IV. században haltak meg Krisztusért. Atroszi Péter atya

Még születése előtt Istennek szentelték. Egész életét a böjt és imádság töltötte ki. Sok csodát tett úgy sanyargatta testét vas láncokkal, hogy inkább árnyéknak nézett ki, mint embernek. Isten előtt kedves lévén, békességben halt meg a 800-as évek elején. Szent Szelukosz, Sztratonik, Kronid, Leontiosz és Szerapion vértanúk.

Szeleukosz galáciai, Sztratonik a bitbiniai Kikomédiából való volt, a többi három vértani Egyiptomból származott. Sok kínzás után Kronidának, Leontiosznak és Szerápionnak kezét és lábait összekötözve, a tengerbe vetették őket. A tenger hullámai a szárazra vetették a szent testeket. Angyalok parancsolták meg a keresztényeknek, hogy temessék el őket. Szent Szeleukosz Galáciában szenvedett. Sokféleképpen megkínozták, végül vadállatok elé dobták. Szent Sztratonik így szenvedett: a bithiniai helytartó, sok kínzás után megparancsolta, hogy kössék oda egy fa lehajtott két ágához, aztán engedjék el az ágakat. A szent vértanú, így, két részre szakítva adta vissza lelkét Istennek a III. században.

SZEPTEMBER 13. Szent Autonom felszentelt vértanú

Szent Autonom Dioklécián császár uralkodása alatt élt. Itáliában volt püspök. Amikor keresztényüldözés tört ki, megfogadta az Úr szavait: ”… amikor üldöznek titeket az egyik városban, fussatok a másikba.” (Mt. 10,23.) Elmenekült ő is Bithiniának Szoreasz nevű városába. Ott, egy jóindulatú keresztény ember: Kornéliusz fogadta házába. Házában tanította Autonom az embereket ott volt a keresztények gyülekező helye. Tanításának nagy lett az eredménye. Sok embert sikerült a pogányságból megtéríteni és megkeresztelni. Dioklécián császár üldözése alatt újra elrejtőzött, és ott hirdette Krisztus tanítását a pogányoknak. Visszatérve lakóhelyére, a pogányoktól vértanúságot szenvedett. A Szent Liturgiát végezte a templomban, amikor megjelentek a pogányok, és mindenkit kiűztek a templomból. Ott megölték a szent főpapot, majd sok követ dobáltak holttestére. Így, a vérontásnélküli áldozatot bemutatva, saját vérét is bemutatta Istennek tiszta életáldozatul. Ez 313-ban történt. Egy Mária nevű diakonissza temette el tisztességen a szent testet. Sírjánál sok csoda történt. Szent Kornut felszentelt vértanú

Szent Kornut főpap Nikomédia környékén élt. Buzgó hirdetője volt Jézus Krisztus tanításának. A keresztényüldözések idején arra a környékre az ikoniumi helytartót Perenniust küldték el. Üldözései miatt sok keresztény rejtőzködött el, de Szent Kornut, mivel már idős ember volt, a városban maradt. Jóindulattal jelent meg a helytartó előtt. Ott nyíltan hirdette, hogy Jézus Krisztus az igaz Isten a mindenek Teremtője, és egyúttal leleplezte a bálványozás hamisságát. Ezért, vékony kötéllel összekötözték lábait és úgy vonszolták a váron utcáin. Átvágott lábaiból a vér patakokban folyt az utcákon. Kínzásai közben a felszentelt vértanú hálát adott Istennek. Aztán, új kínzások után lefejezték, Décius császár uralkodása idején. (249-5l.) Szent Julián vértanú és 40 társa

Dioklécián és Maximián császárok uralkodása alatt, a galáciai terület helytartója Antonin volt. Jelentették neki, hogy egy hegyi barlangban rejtőzik Julián 40 kereszténytársával együtt, és ott keresztény istentiszteleteket végeznek. A helytartó parancsára elfogták Juliánt, és követelték, hogy adja ki keresztény társait. Ő ezt elutasította. Megjelenve a helytartó előtt, abba nem egyezett bele, hagy a pogány isteneknek áldozzon. Büntetésül ruhátlan testét megtüzesített ágyra fektették. Isten angyala azonban eloltotta a lángokat. A helytartó a vértanú anyját is előhívatta, de nála sem ért el eredményt. Az anyát elengedve, a szent vértanút fejvesztésre ítélte. Julián egy kis időt kért előtte az imádságra. Mennyből jövő hang biztosította őt, hogy megnyílt számára a Mennyország, mert törvényesen küzdött. Ezután lefejezték. A mennyei hangot hallotta a barlangban elrejtezett 40 keresztény is. A kínzás helyére siettek, ott mindenki előtt megvallották keresztény hitüket. Erre a katonák elfogták mindnyájukat, a helytartóhoz kísérték, ő pedig lefejezéssel büntette őket. Ez a IV. sz. elején történt.

SZEPTEMBER 14. A szent kereszt világraszóló felmagasztalása

Az Egyház ezt az ünnepet kezdetben az Úr keresztje megtalálásnak emlékére rendelte el. A szent kereszt jelével ellensége fölött győzelmet arató Konstantin császár, édesanyját, Szent Ilonát küldte Jeruzsálembe, hogy tisztítsa meg az Úr szent helyeit a pogány szennytől. Egy idős zsidó útmutatása alapján sikerült megtalálni egy gödörben Jézus és a gonosztevők keresztjét. Mivel a kereszt felírása elkeveredett, Istenhez fordultak, hogy Ő mutassa meg az igazi keresztet. Először egy betegen fekvő asszonyhoz érintették a kereszteket. Jézus keresztjének érintésére az asszony meggyógyult. Utána már egy temetésre vitt halottnál tették meg ugyanezt. Az igazi kereszt érintésére a halott feltámadt. Ezeknek a csodáknak híre sok embert vonzott a Golgota hegyére. Mivel a nagy tömeg miatt nem volt arra lehetőség, hogy mindnyájan megérintsék, megcsókolják Jézus keresztjét, Makariosz pátriárka, egy magas helyre állva, tisztelettel emelte a magasba Jézus keresztjét, hogy mindenki láthassa. Ez a megtalálás Húsvét közelében történt, ezért eleinte húsvét 2. napján ünnepelték. A feltámadás templomának felszentelésétől, 335-től az ünnepet a következő napra tették, és ezért ma is szeptember 14-én van.

Ezt a megtalálást a VIII. században összekapcsolták egy másik hasonló eseménnyel. 614-ben Khozroész perzsa király Fokiosz görög császárt a harcban legyőzve, bevonult Jeruzsálembe. Kifosztotta a várost és elvitte Perzsiába az Úr szent keresztjének darabját. Ez az esemény izgalomba hozta egész Perzsiát és nem jó előjelnek tekintették. Khozroész tisztelettel bánt a szent ereklyével. 628-ban a király utóda Sziroész békét kötött Herakliosz császárral és visszaadta a szent keresztet. A császár Jeruzsálemben fogadta a szent ereklyét. Ziszimász pátriárka intelmére, levetve császári díszöltönyét, egyszerű ruhában, mezítláb vitte be a szent keresztet a templomba. Ez szeptember 14-én történt. Inkább az első felemelés emlékére végezzük ezen a napon a szent kereszt felmagasztalását (felemelését). A kereszt a pap kezében a mélyre kerül, és ismét felemelkedik magasra. Ez, a mi, Ádámban történt keserű bukásunknak és Krisztusban megvalósult felemelkedésünknek jelképe. Az alvilág mélységéből felemelkedtünk Isten Országába, a halálból pedig az Istenben való örök életre. Szent Pápiász vértanú

Szent Papiász Mazimián császár uralkodása alatt szenvedett Magnosz elöljáró alatt likaóniai földön. Sokat és sokféleképpen kínozták: összetörték állkapcsát arcát, felfüggesztették és karmokkal tédesték, végül, szögekkel kivert vascipőkbe tették lábait, és kényszerítették, hogy azokban gyalog járjon. Ilyen kínok között adta vissza lel két az Úrnak a III. század végén, vagy a IV. század elején.

SZEPTEMBER 15. Szent Kikétász nagyvértanú

Szent Nikétász gót harcos volt és a Duna partján élt. Ezen a részen született, a gót egyház püspöke Teotil oktatta az igaz hitre, majd megkeresztelte. Ezután buzgósággal hirdette honfitársai között a keresztény hitet.

Abban az időben a gótokat polgárháború osztotta ketté. Egyik részük egy keresztény embert tartott vezérüknek, a másik rész pedig a kegyetlen Atanarikot. A polgárháborúban Atanarik aratta a győzelmet. Vetélytársa Görögországba futott, és ott sereget gyűjtött a visszavágásra. Mint keresztény vezér, a szent kereszt jelét használva, sikerült győzelmet aratnia. Ettől a keresztény hit egyre jobban terjedt a gótok között. A legyőzött Atanarik újra visszatért hazájába, nagy keresztényüldözést támasztva. Szent Nikétász egyre több embert térített meg, minden keresztényt felkészítve a vértanúságra. A kkeresztényüldöző királyt leleplezte kegyetlensége miatt, kívánva őt visszatéríteni az igazság és jóság útjára. A kínzások nem tudták benne megtörni Krisztus katonájának bátorságát. Atanarik arra határozta el magát, hogy tűzzel semmisíti meg Nikétászt, akit sebekkel, tagjainak összetörésével és a test marcangolásával nem tudott megölni. Végül tűzbe vetette a vértanút. Ő ott vissza adta lelkét Istennek, de teste sértetlen maradt. Ez 372, szeptember 15-én történt. A temetetlen testet a vértanú barátja: Marián, a sötét és esős éjszakán előbb saját házába, majd Kilikiába vitte. Végül Konstantinápolyba került a szent test. Szent Filoteosz pap

Filoteosz atya kisázsiai származású volt. Elérvén a felnőtt kort, megházasodott és gyermekeket nevelt. Később áldozópappá szentelték. Életében ettől kezdve nagy szerepet az játszott az ima és a böjtölés. Szent életéért Istentől a csodatevés kegyelmét kapta. Sok csodát tett, és ugyanakkor a keresztény szeretet tetteit is gyakorolta: táplálta az éhezőket és segítette a szükségben levőket. Valószínűleg a X. században halt meg. Szent Porfiriosz vértanú

A szent vértanú Kisázsiában, Efezus városában szenvedett A hitehagyott Julián császár születése napján, aki mint színésznek a színházban gúnyolni kellett volna a keresztényeket és nevetni rajtuk. Belement a vízbe, hogy a keresztség szentségét kigúnyolja. A Szentháromság segítségül hívása és Isten kegyelme megvilágosította értelmét és lelki szemeit. A hitetlenből hívő lett, a vízből kilépve nyíltan megvallotta Krisztust. Mivel leleplezte a hitehagyott császárt, 362-ben lefejezték. Szent Maxim, Aszkliád és Teodot vértanúk

Szent Maxim és Aszkliád vértanú az istentelen Maximián császár uralkodása alatt éltek Mysiában Markianopolisz városban. Jámborságuk miatt ismeretesek voltak mindenki előtt. Sokakat tanítottak a keresztény hitre és sokakat vezettek el a keresztségre. Meghallván ezt Tirisz, a thrákiai helytartó, aki éppen Markianopoliszban, megfogatta és ítélet elé vezette őket. Először Maximmal beszélt a hitről, aztán megparancsolta 4 embernek, hogy egész testében verjék őt. Miután Aszkliád is megvallotta Krisztusban való hitét, őt is megverette talpánál. Ekkor jelent meg Teodot és a kínzó szemére hányta embertelenségét. Ezért őt fára függesztették és testét sütögették. 13 nap múlva Tirisz helytartó Adrianopoliszba ment. Ott a 3 szent vértanú újabb sebeket kapott. Megtüzesített rézlemezekkel égették őket, úgy, hogy testük szinte olvadt, azonban mennyei hang vigasztalta és bátorította őket. Néhány napi börtön után arra ítélték őket, hogy a cirkuszban vessék vadállatok elé. A Maximra és Teodotra bocsátott medve hízelegve simult hozzájuk, az Azkliadra küldött bika pedig nem mozdult helyéről. A feldühödött helytartó elment a vértanúkkal Filippopoliszba, de már Szaltisz faluban, újabb rábeszélések után, hogy tagadják meg Krisztust, fejvesztésre ítélte őket. Ez a IV. sz. elején történt. Haláluk után. nemsokkal később az ítélőszékben a kínzót villámcsapás érte.

SZEPTEMBER 16. Szent Eufémia nagyvértanúnő

Szent Eufémia, Filotron szenátor leánya, Kalcedonban szenvedett vértanúságot 304-ben, Dioklécián császár uralkodása alatt. Egy pogány ünnepen, a város keresztényei nem akarván áldozatot bemutatni Mars pogány istennek, elrejtőztek. A prokonzul kerestette a rejtőzködőket. Megtudta, hogy egy házban 49 keresztény rejtőzködik, és keresztény istentiszteleteket végeznek. Katonákat küldött értük és mindenkit elfogtak. Köztük volt Eufémia is. A prokonzul maga elé idézte őket. A szüzesség erényével ékes Eufémia nem félt az üldöző kegyetlenségétől. Az asszonyi gyöngeséget félretéve, bátran vallotta magát kereszténynek. Mivel ellenállt minden csábításnak és rábeszélésnek, először börtönbe került, majd így kínozták egy kínzó kocsihoz kötötték, amelyen éles kések voltak. Egy idő után a kocsi megállt, Isten angyala pedig meggyógyította Eufémiát minden sebtől. Ezután a prokonzul égő kemencébe dobatta. Viktor és Szosztenész katonáknak kellett volna őt bedobni. Isten angyala megjelent nekik, figyelmeztetve, hogy hozzá ne nyúljanak Eufémiához. Ezért ők a parancsot nem merték végrehajtani. Inkább börtönt vállaltak, majd vadállatok elé dobták őket. A vadak nem tettek bennük kárt, ők pedig Istennek adtak lelküket. Eufámiát két másik katona dobta be a kemencébe, belőle kitörő lángok azonnal hamuvá égették őket. A vértanúnőt Jézus Krisztus oltalmazta meg sértetlenül. Végül a prokonzul arra ítélte, hogy a cirkuszban vessék vadállatok elé. A vértanúnő, Istennek ajánlva lelkét lépett az arénába. A reá eresztett vadállatok nem bántották, sőt a lábait nyalták. Isten megelégelte hű szolgálójának szenvedéseit és az arénában magához vette lelkét. Rögtön utána nagy földrengés rázta meg az egész várost, és nagy rombolást tett benne. Sokat szenvedett lányuk holttestét szülei vitték el és temették el. Később a szent ereklyék Konstantinápolyba kerültek, majd Lemnosz szigetére, aztán újra Konstantinápolyba. Szert Szebasztiána vértanúnő

Domicián császár uralkodása alatt élt. Szent Pál apostolnak volt tanítványa. György elöljáró megkötöztette őt Markianopoliszban. Ólmos végül korbáccsal ütötték és megtüzesített kemencébe dobták, de mindezek között sértetlen maradt. Aztán Herakleába vitték. Ott fára függesztették, majd vadállatok elé vetették. A kínzások közt ismét sértetlen maradt. Végül lefejezték. Testéből vér helyett tej folyt ki. Szent Melitina vártanúnő

A vértanúnő a thrákiai Markianopoliszból származott. Antonius Pius római császár idején, Antonin antiochiai elöljáró idején élt és szenvedett. Sok csodát tett. Imáira pl. bálványszobrok törtek össze. Az elöljáró feleségét is az igaz hitre térítette. Ezért fejét vették. Szent teste először temetetlen maradt. Aztán egy Ákos nevű makadon férfi szerezte meg a testet és csónakon elvitte, hogy hazájában eltemesse. Útközben a tengeren meghalt. Amikor a csónak kikötött Lemnosz szigetén, ott temették el a szent vértanúnő testét. Közelében temették el Ákost is. Szent Dorotheosz pusztalakó

Thébából származott. 50 éven keresztül az Alexandria melletti pusztában lakott. Ott kitűnt munkaszeretetével, virrasztásaival és önmaga iránti szigorúságával. Palladiosz elenopoliszi püspök, egykori tanítványa mondta el életéről az őt jellemző dolgokat. Nappal a tenger partján követ gyűjtött, hogy abból cellát építsen. Éjjel pálmalevelekből kosarakat font, alatta ajkaival és szívében imádkozott. A kosarak eladásából szerezte meg egyszer táplálékát. Az V. sz. táján fejezte be életét.

Szeptember 17. Szent Zsófia vértanúnő és három lánya Hit, Remény és Szeretet

Hadrián császár uralkodása idején élt Rómában egy keresztény özvegyasszony. A neve Zsófia, ami bölcsességet jelent. Ebben a szellemben élte életét. Volt három lánya, akiknek a legfontosabb keresztény erények neveit adta: Hit, Remény és Szeretet. A leányok, keresztény szellemű nevelést kapva, kitűntek istenfélelemben. Isten ezenkívül testi szépséggel is megáldotta őket. Hírük ismeretes volt egész Rómában. A császár, hallva róluk, látni kívánta őket. Az anyjukkal együtt megjelenő 12, 10 és 9 éves lányok, a keresztény jámborságtól ékeskedtek, anyjuk imái és oktatásai, és Krisztus iránti szeretettől megerősítve készek voltak arra, hogy vértanúságot szenvedjenek. A császár első látásra meglátta rajtuk, hogy keresztények. Mindnyájan bátran megvallották előtte keresztény hitüket. Hitüket megtagadni nem akarták, azért kegyetlen kínzásokat viseltek el. A három leányt anyjuk szemeláttára kínozták meg szörnyű kínokkal. Megtüzesített rostélyra fektették őket, majd forró olajba dobták. Éles vassal metszették, kocsihoz kötötték, vasakkal verték őket, úgy, hogy testük szinte darabokban szakadt szét. Jézus Krisztus a kínzások között bátorította és erősítette őket, hogy élve maradjanak. Végül mindnyájukat lefejezték. Az anya szívének természetesen fájt mindaz, ami gyermekeivel történt. Keresztény hősiességgel nézte őket, és bátorította a kitartásra mindhalálig. Szívesen vállalta volna ő is velük a vértanúi halált. A kínzó azonban még nagyobbra akarta növelni az anya fájdalmát gyermekei elvesztése miatt. Szabadon engedte, de megparancsolta, hogy temesse el gyermekeit. A hős anya, Zsófia ezt is megtette. Három napon át ült imádkozva gyermekei sírjánál, és akkor Isten őt is magához vette. Ez 137-ben történt. Szent Agatoklia vértanúnő

A vértanúnő egy Miklós nevű kereszténynek volt rabszolganője. Felesége, az ariánus tévtanítást valló Paulina 8 éven keresztül kínozta Agatokliát, kényszerítve őt, hogy forduljon el igaz hitétől és ő is az ariánus tévtanítást vegye fel. Olykor a nyakát kövekkel ütötte, máskor arra kényszerítette, hogy éles köveken mezítláb járjon, egyszer eltörte oldalát vaskalapáccsal, végül kivágta nyelvét. A szent vértanúnő nem hallgatott asszonya megtévesztő beszédeire, ezért börtönbe került és éhezett. Isten rendeletére madarak hoztak neki kevés gyümölcsöt a fákról. Asszonya végül vasrúddal ölte meg. Szenvedéseinek és halálának ideje teljesen ismeretlen. Szent Teodotia vértanúnő

Alexander Severus római császár uralkodása alatt, Simplicius helytartót Kappadóciába küldték. Jelentették, hogy van a városban egy Teodotia nevű gazdag keresztény asszony. A helytartó sokáig győzködte, hogy tagadja meg Krisztust, de eredménytelenül. Sokféleképpen kínozták, majd börtönbe zárták. Nyolc nap múlva a börtön magától kinyílt, Teodotia sértetlenül jött ki belőle. Ezután tüzes kemencébe dobták, de sértetlenül maradva, két fehér ruhás ifjúval énekelt. Végül Niceába vitték a vértanúnőt. Ott, belépve egy bálványtemplomba, az összes szobor leesett és összetört. Simplicius ezután megparancsolta hogy fejezzék le. Így nyerte el a vértanúi koronát 230 körül. 165 vértanú

A főníciai Tirusban szenvedtek vértanúságot, Maximián császár keresztényüldözése idején, 310-ben és 310 körül, Köztük volt két egyiptomi püspök: Peleus és Nilus.

Szeptember 18. Szent Eumén gortinai püspök.

A szent főpap ifjúságától kitűnt jámborságával, szerette az alázatosságot, testét böjtökkel sanyargatta. Vagyonát szétosztotta a szegények között, szegénységben járt a Mennyországba vezető keskeny úton. Erényes és szigorú életét mindenki ismerte. Isten előtt is kedves volt, ezért Gortinában, Kréta szigetén püspökké tette. Szellemi nyája előtt, mint a gyertyatartóra helyezett fényességet árasztó világosság volt. Szent életével, tanításaival irányította a reá bízott híveket. Híveinek lelkileg is mindenben támasza volt. Istentől a csodatevés kegyelmét is megkapta. Harcolt a monoteléta tévtanítás ellen, amely Jézus Krisztusban csak egy akaratot ismert el. A tévtanítók mesterkedése miatt Tébába száműzték. Ott halt meg. A VII. században. Szent testét Gortinába szállították, és ott illően eltemették. Szent Ariadna vértanúnő.

A vértanúnő egy Tertil nevű városparancsnok rabszolganője volt Frigiában. Gazdája, gyermekének születésnapján nagy ünnepséget rendezett a bálványtemplomban és áldozatot mutatott be, és együtt örvendezett a meghívottakkal. Ariadna otthon maradt mert nem akart a bálványünnepségen részt venni. Gazdája ezért megverette, felfüggeszttette, és vasakkal tépte. Ezután börtönbe zárta és sokáig éheztette. Gazdája rábeszélésére sem volt hajlandó hitének megtagadására. Ezután szabadon engedte őt. Ariadna eltávozott, majd, látva, hogy gazdája szolgái üldözőbe veszik, egy megnyílt szikla belsejébe távozott. Az üldöző szolgák egymást ölték meg. Így szabadította meg Isten az Ő szolgálólányát üldözőitől. Szent Zsófia és Irén vértanúnők és Kasztor vértanú.

Szent Zsófia, és Irén vértanúnőket Hadrián császár uralkodása alatt lefejezték, a szent Kasztor vértanút pedig halálra éheztették.

Szeptember 19. Szent Trofim, Szabbát és Dorimedon vértanúk.

A pisidiai Antiochiáhan, a város lakosai e napon nagy ünnepséget rendeztek a pogány Apolló isten tiszteletére. Áldozatokat mutatták be neki, nagy vigasság járt a nyomában és nagy ünneplés. Ekkor érkezett a városba két ismeretlen vándor: a keresztény Trofim és Szabbatiosz. Mivel a helybeliek látták, hogy nem törődnek istenükkel, elfogták és megkötözve a bíró elé vitték őket. Először Trofimot kérdezte kérdezte ki a bíró. Kereszténynek vallotta magát és nem volt hajlandó hitét megtagadni. A bíró parancsára ruháitól megfosztották, a földön kifeszítették és ütlegelték. Kiomló vérétől piros lett a föld. A verés után börtönbe zárták. A bíró Szabbatioszt is kikérdezte. Ő is állhatatosan kereszténynek vallotta magát. A bíró azzal büntette hitvallásáért, hogy fára függesztették és vassal szaggatták testét. A kínzás után levették a fáról, eközben lelkét visszaadta Istennek.

A bíró újra Trofimot vette elő. Mivel látta, hogy hitében állhatatos, elküldte Szinad városába Dénes kínzóhoz. Lábait hegyes szögekkel kivert vas cipőkbe helyezte, és gyalog kellett neki a lovon ülő katonák mellett menni a kijelölt cél felé. Minden egyes lépésnél új fájdalmat okoztak a cipőkben levő hegyes szegek. Az út három napig tartott. Dénes kínzó, Szinadában. új kínzások alá vetette. Hogy kínjai nagyobbak legyenek, sebeibe ecetet és sót öntöttek, utána, börtönbe zárták.

Élt akkor Szinadé városában egy titkos keresztény szenátor Dorimedon. Gyakran meglátogatta Trofimot a börtönben és gondoskodott róla. Egy napon a városban a pogány Kasztor és Pollux istenek tiszteletére nagy ünnepet rendeztek. Dénes elöljáró, mivel nem látta az ünneplők között Dorimedont, erőszakkal elővezettette, de nem bántotta, csak őrségre bízta. Dénes a kínzó hiába próbálta hittagadásra bírni. Nem volt eredménye. Ruháitól megfosztva verést, fára függesztést szenvedett. Végül Trofimot és Dorimedont arra ítélte, hogy a cirkuszban vessék vadállatok elé. A rájuk küldött vadállatok szelíden viselkedtek velük szemben. Ezután mindketten lefejezéssel végezték be életüket 276-ban. Szent Zoszimász remete-vértanú.

Dometián, Cilicia helytartója egy napon vadászni indult. Sok helyen megfordulva, egyik helyen egy embert talált, vadállatoktól környezve és velük beszélgetve. Varázslónak gondolva a férfit, megkötözte és a városba vitte, hogy ítélkezzenek felette. A fejedelem kikérdezte életéről, varázslásairól. Zoszima megmondta a nevét, és azt, hogy ő nem varázsló, hanem a szent atyák életét folytatja a pusztában. Ő keresztény. Amint a fejedelem meghallotta, hogy a „Názáretit” tiszteli, Názáretbe küldte, hogy ott majd megkínoztassa. Názáretben fejjel lefelé felfüggesztették és úgy vallatták. Miután levették a fáról, visszaadta Istennek lelkét. A keresztények tisztelettel temették el holttestét.

Szeptember 20. Szent Eusztát nagyvértanú és családja.

A pogány Placidas kitűnt jóságával, igazságosságával és irgalmasságával, és bár pogány volt, mégis keresztény erények gyakorlásában élte életét. Nevezetes hadvezére volt Titus és Traján császároknak. Egy alkalommal vadászás közben látomása volt. Ennek hatására feleségével és gyermekeivel megkeresztelkedett. Új neve: Eusztát, feleségéé: Teopiszta, gyermekeié: Agapiosz és Teopisztosz lett. Egy új látomásban meglátta jövendő nehéz sorsát. Rövid idő múlva a türelmes Jób próféta sorsa érte. Elvesztette szolgáit, vagyonát. Eusztát menekülni akart a szégyen elől. Hajóra szállt, hogy Egyiptomban telepedjék le. Az út elején elrabolták feleségét. Egy kis folyón csónakon átkelve egyik fiát oroszlán, a másikat farkas rabolta el.

Egy faluban mezei munkát vállalt és 15 évig ott dolgozott. Közben a római birodalmat barbár népek támadták meg. Traján császárnak nagyon hiányzott régi hadvezére, azért köröztetni kezdte a birodalomban. A nyomozás eredménnyel járt, Eusztát újra katonai szolgálatba állt. Ugyanakkor megmentett két fia is katonának állt be. Mindkettőjüket egy asszonynál szállásolták be. Ott a két fiú felismerte egymást. A szállásadó asszony szeretett volna visszatérni Rómába, és a hadsereg parancsnokához fordult segítségért, aki nem volt más mint férje. A két hitves egymásra ismert. A feleség beszámolt arról, hogy fiai a közelben vannak. Isten így csodálatosan összehozta a szétvált családot.

Eusztát seregével győzelmet aratott a barbárok fölött és diadalmenetben vonult be Rómába. A bevonulása után Hadrián császár hiányolta az áldozatok bemutatásánál a fővezért. Eusztát megvallotta keresztény hitét. A császár ezért oroszlánok elé dobatta az egész családot, de azok nem bántottak senkit. Erre egy megtüzesített ércökör belsejébe zárták, hadd süljenek meg elevenen. Három nap múlva teljesen sértetlen holttesteket találtak. Ez a vértanúság 118 körül történt.

Szeptember 21. Magnéziai Szent Kodrát apostol.

A Jézus Krisztus által kiválasztott 70 tanítvány egyike volt, aki Istentől kiválasztott tanúja volt az Úr szenvedéseinek. Athénben és Magnéziában volt püspök. Hirdetvén a sötét pogányságban Isten igéjét, olyan volt közöttük, mint egy nagyfényű csillag. Elűzte a szellemi sötétséget, pusztította a bálványáldozatokat, összetörte a bálványszobrokat, imáival lerombolta a pogány templomokat.

Az istentelen hellének, látva, hogy Kodrát lerombolja a bálványokat, kiűzi az ördögöket, üldözést támasztottak ellene. Mint Szent István első vértanút, őt is megkövezték, de Istentől megoltalmazván élve maradt. Utána börtönbe vetették és ott sokáig éheztették. Isten azonban felülről gondoskodott róla. Sok kínzás után fejezte be életét Hadrián császár uralkodása alatt. Szent testét Magnéziában temették el. Szent Hipát püspök és András áldozópap vértanúk.

Mindkét szent Lidiában született. Együtt gyermekeskedtek, együtt tanultak, és mindketten ékesek voltak az erényekben. Felnővén, Hipát a szerzetességet választotta a hallgatagság miatt, András az Egyház szolgája lett és nagy buzgósággal hirdette Isten igéjét. Az efezusi püspök, hallván mindkettőjük szent életéről, Hipátot az ázsiai egyház püspökévé szentelte, Andrást pedig áldozópappá. Életükkel és tanításukkal mint két fényes világító ragyogtak az Egyház egén.

Eközben Izauriai Leó császár üldözést támasztott a szentképek és tiszteletük ellen. A két szent ellenállt a császári parancsnak, és a híveket az Egyház tanításának megtartásában erősítette. A császár ezért maga elé idézte őket. Sem az ő, sem bölcselői rábeszélésének nem lett náluk semmi eredménye. Azért börtönbe záratta őket. Utána következtek a kínzások: irgalmatlan verés, fejbőrük lenyúzása, szakálluk bekenése szurokkal és meggyújtása, végül fejükön drága szentképeket égettek el. Mindezeket férfiasan tűrték és Isten erejével életben maradtak. Végül úgy ölték le őket, mint a juhokat. Testüket a kutyák elé vetették, de a keresztények titokban elvitték és tisztességesen eltemették őket. Ezek 730-35 körül történtek. Szent Özséb és Priksz vértanúk.

Szent Özséb Föníciáben élt és először titkos keresztény volt. A pogányok abban az időben nagy üldözést támasztottak a keresztények ellen. Aki tudott, megfogadta az Üdvözítő szavát és menekült. Szent Özséb isteni buzgósággal telve azt választotta, hogy az emberek előtt megvallja Krisztust. Felkereste a város parancsnokát és bátran megvallotta keresztény hitét és leleplezte a parancsnok szellemi vakságát. A parancsnok utasítására Özséb meztelen testét a fára függesztették, kínozták, amíg csontjai ki nem látszottak. Aztán sebeibe ecetet és sót öntöttek. A szent vértanú mindent úgy viselt el, mintha nem is testével történt volna mindez. Mivel utána sem volt hajlandó a pogány isteneknek áldozni, lefejezték. Így nyerte el a dicsőség koronáját.

Szent Priksz Frigiában volt Krisztus hitének követője. Sok pogányt vezetett el Krisztushoz igehirdetésével. A pogányok ezért fára függesztették, testét marcangolták és úgy nézett ki, mint a felszántott föld. Egyes ott állók annyira megdühödtek a vértanúra, hogy levágták fejét. Szent Izsák és Meletiosz püspökök.

Mindketten Krisztus Egyházának voltak püspökei. Mindketten kitűntek istenfélelmükkel, keresztény erényeikkel. Szüntelenül tanították Isten népét, hogy az Ő utjain járjanak. Szintén kitűntek jótétemények gyakorlásával. Javaikat szétosztották a szegények között, irgalommal voltak mindenki iránt. Istenfélő életükért a csodatevés ajándékát kapták békében és öregségben hunytak el. Szent Izsák ciprusi püspök ott halt meg. Meletiosz később halt meg ugyanaz napon, de ismeretlen helyen.

Szeptember 22. Szent Fókász felszentelt vértanú.

Pamfil és Mária nevű szülőktől származott szentünk és Szinópé városában élt. Isten fiatal korától olyan erőt adott neki, amivel ördögöket űzött ki és betegségeket gyógyított. Felnőtt korában szülővárosa püspökének választották. Erényes életével és tanításaival sok tévelygőt térített az igaz útra. Isten egy látomásban megmutatta neki vértanúi koronáját. Traján császár uralkodása idején bátorságáért, hogy nem akart a pogány isteneknek áldozatot bemutatni, kínzások alá vetették. Testét sebek bontották, de ő a legnagyobb Szenvedőre, Jézusra tekintett. Ő erősítette meg a Mennyből szenvedő szolgáját. A börtönben mennyei fény ragyogta körül és angyalok vigasztalták. Végül felforrósított gőzfürdőbe zárták. Ott adta vissza lelkét Istennek, és nyerte el a látomásban megmutatott vértanúi koronát 171-ben. Szent testét a hívek temették el. Sírjánál sok csoda történt. Szent Fókász kertész-vértanú.

Szintén Szinópéban, de későbbi időben élt egy Fókász nevű férfi. Egy kis kertje volt a városban, amiben megtermelte magának az életéhez szükséges növényeket. Szívesen segítette a kert terméséből a szegényeket, vándorokat, rászorulókat. Istenfélő életének híre messzire elterjedt. Hallott róla azon országrész istentelen fejedelme is. Jelentették neki, hogy nemcsak Fókász a keresztény, hanem másokat is magával visz. Szolgákat küldött érte. Szent Fókász előbb megvendégelte őket, és éjszakára is magánál tartotta. Mivel tudta, miért keresik, kertjében megásta sírját, vagyonát szétosztotta szegények között, az éjszakát imádságban töltötte a halálra készülve. Másnap kinyilvánította magát a szolgák előtt, és kérte, hogy szabadítsák meg őt testétől. A szolgák lefejezték és így nyerte el a vértanúi koronát ő is 320 körül. Szent testét az általa kiásott sírba temették, majd föléje templomot építettek. Szent Jónás próféta.

Szent Jónás, a kis próféták sorában az ötödik, Geth Ofira helységben született. II. Jeroboám Izraeli király alatt jövendölt, Kr.e. a IX. században. A próféta életét és cselekedeteit a nevét viselő ószövetségi szent könyvből ismerjük. Istentől Ninivébe, a bűnbánat hirdetésére küldött próféta nem akart odamenni. Hajóra szállva ellenkező irányba ment, de egy tengeri vihar lecsendesítésére a tengerbe vetették. Egy cethaltól elnyeletve, és abból 3 nap múlva épségben kijutva, Ninivébe ment, hogy isteni küldetését teljesítse. A ninivei emberek, hallva a próféta beszédét, bűnbánatot tartottak és Isten irgalmát elnyerték. Az ő 3 napos tartózkodása a cethalban és kijövetele előképe volt a Megváltó 3 napos síri nyugalmának és feltámadásának. Ezt Jézus kijelentéséből tudjuk. Szent Jónás atya.

Szent Jónás atyja volt a kánonokat szerkesztő Teofánnak és a „megbélyegzett” Teodornak. Istenfélő és erényes ember volt, kitűnt az idegenek befogadásában és a keresztény irgalmasság cselekedeteiben. Fiait nagy gondossággal maga nevelte a keresztény életre. Amikor megöregedett, meghalt felesége. Úgy határozott, hogy hátralevő életét Isten tökéletes szolgálatában fogja élni. Elvonult Megszentelt Száva atya kolostorába, ahol azelőtt fiai is éltek. Szerzetessé lett és nagy félelemmel munkálkodott üdvösségén. Sokat imádkozva, imádságában mindenkiről megemlékezett. Hosszú életet élt, Istentől a gyógyítás adományát megkapva. Békésen fejezte be életét a IX. sz. első felében. Szent Péter, az előbbi vámos.

Szent Péter I. Jusztinián császár alatt adószedő volt Afrikában. Keményszívű lévén, nem szeretett alamizsnát adni. Egy alkalommal egy szegény állhatatos kérésére, haragjában, a szegény ember arcába vágott egy kenyeret. Utána látomásban meglátta, hogy ennek a kényszerű jótéteménynek nagy értéke volt Isten előtt. Ettől kezdve, angyali figyelmeztetésre, szívesen adott alamizsnát a rászorulóknak. Máskor egy hajótöröttnek adta oda drága felsőruháját. Éjszakai látomásában Jézust látta felöltözve ruhában. Ezután Péter elosztotta vagyonát a szegények között, elbocsátotta egy kivételével szolgáit, és ketten Jeruzsálembe mentek. Ott Péter eladta magát rabszolgának. Egy keresztény úrhoz kerülve neki szolgált szegénységben és munkában. Meghalt a VI. században.

Szeptember 23. Keresztelő Szent János fogantatása.

Mivel közel volt az idő, hogy a világ Üdvözítője emberré legyen és a világra szülessen, szükséges volt előbb, hogy csodásan megkezdje életét az Ő előhírnöke. Hogy milyen nagy eseményt jelentett az, hogy az előhírnök megkezdi életét, azt Isten rendelkezése mutatta meg.

Az Isten parancsaiban és rendelkezéseiben feddhetetlenül élő Zakariás és Erzsébet házaspár, gyermek nélkül öregedett meg. Mivel Isten előtt semmi nem lehetetlen, az ő akarata a késő öregségben is fel tudta oldani a szülők magtalanságát. Ennek a jó hírnek közlésével Isten Gábor főangyalt bízta meg. Ez a főangyal viszi majd el hat hónap múlva Máriának az örömhírt a Megváltó születéséről.

Zakariás pap, osztályának rendje szerint szolgálatát végezte a jeruzsálemi templomnál. Egyik este a sorevetés neki adta a feladatot, hogy a templomban az esti tömjénáldozatot bemutassa. A tömjénoltár jobb oldalán meglátta Isten angyalát. Az angyal örömhírként mondta meg, hogy fiúgyermeke születik, aki a Megváltó előhírnöke lesz. Az angyal és Zakariás további beszélgetését megtaláljuk Szent Lukács evangéliumában: 1,5-25. Mivel Zakariás kételkedett az üzenet valóságában, az angyal némasággal büntette meg fia születéséig. Szolgálatának letelte után házába ment. Isten rendeléséből az idős Erzsébet méhében fogant. Elrejtőzött az emberek elől öt hónapig, és a szintén isteni Gyermekét váró Máriát is vendégül látva, boldogan várta Isten szavának teljesülését. Szent András, Jónás és gyermekeik: Péter és Antonin.

A szent vértanúk Afrikában szenvedtek hitükért. Szicíliai, szirakuzai születésűek voltak. Miután a kegyetlen Ibrahim vezér bevette Szirakuzát, elvitte Afrikába Jánost, gyermekeivel Péterrel és Antoninnal. Ott e gyermekeket tudományra oktattatta. Bölcs és erényességük miatt nagyon megszerette őket. Titokban mindhárman keresztények voltak, amit nem tudtak sokáig rejtegetni. Ibrahim nagyon megkínoztatta a gyermekeket, végigvitte gúnyolódások között a városon, majd börtönbe záratta őket. Néhány nap múlva újra kínzások következtek. Utána atyjukat is megkínozták, fiai holttestére esve lehelte ki lelkét. A vezér mindhármukat tűzben elégette.

Szent Andrással, mivel már idős volt, ezeket tette: először éhséggel és szomjúsággal kínoztatta, majd lovára ülve, lándzsájával átszúrta Andrást a mellén. A második szúrással megölte az Istent dicsérő vértanút. Ezután fejét vétette. Mindez a IX. században történt Makedon Bazil császár alatt. Szent Iraida vértanúnő.

Szent Iraida szűz Alexandriában élt. Egy alkalommal a forráshoz menve vizet meríeni, meglátott egy kikötött hajót sok keresztény emberrel. Mindnyájan vasra verve voltak, vezették őket a kínzásokra. Iraida, fellelkesülve Isten iránti szeretettől, Krisztus foglyaihoz csatlakozott, és őt is megbilincselték. Az egyiptomi Antinoébe érkezve, elsőnek kínozták meg a többiek előtt és karddal lefejezték. Utána mindnyájan vérük kiontásával pecsételték meg hűségüket Jézus és a keresztény hit iránt. Ez 310. körül történt. Szent Polixénia és Kszantippa.

Szent Polixénia hispániai eredetű volt. A szent apostolok tanítványaként tért meg a pogányságból. Előtte nővére Kszantippa és férje már keresztények lettek. Őt később szent András apostol keresztelte meg. Látta a szent apostol vértanúságát is. A két nőtestvér Hispániában sokat fáradt a pogányok megtérítésén. Békében hunytak el ugyanott.

SZEPTEMBER 24. Szent Tekla társapostolnő

Szent Pál és Barnabás apostolok, igehirdető útjukban Ikoniumba érkeztek. Oneziforusz házában megszállva, hirdették Jézus tanítását. Élt akkor Ikoniumban egy gazdag és szép leány, akinek Tekla volt a neve. Szülei eljegyezték őt egy gazdag nemes ifjúnak. Tekla, hallgatva az apostol tanítását, és látván a csodákat, hitt Jézus evangéliumának. Anyja és vőlegénye igyekeztek őt eltéríteni a keresztény hittől, de hasztalan volt fáradozásuk. Kínzásokat szenvedett anyjától, sőt az máglyahalálra ítélte. A tűz lángjai szétváltak a leány mellett, egy nagy eső pedig kioltotta a tüzet. Tekla sértetlenül maradva, elment a városból és megkereste Pál apostolt, aki szintén eltávozott már a városból. Üldözői utána mentek Teklának és vadállatok elé vetették. A vadállatok nem tettek semmi kárt a szent szűzben. Sőt, az egyik oroszlán, lábait nyalva, takarta el Tekla meztelenségét.

Tekla, elhagyva földi vőlegényét Krisztusért, mennyei Vőlegényéért, Szent Pál útitársának szegődött. Sok embernek hirdette ő is Jézus tanítását. Sok embert vezetett el a pogányságból a keresztény hitre. Ezért is kapta a „társapostol” elnevezést Egyházunktól. Ezután az izauriai Szeleukia vidékére jött. Ott gyalázatos lelkű fiatalok akartak vele tiszteletlenséget elkövetni. Tekla futásnak eredt, a fiatalok pedig utána futottak. Amikor egy hegynél utolérték, Isten rendeléséből a hegy megnyílt, és befogadta szűzi testét. Ott adta vissza lelkét Istennek, Krisztus születése utáni 40-es években. Szent Kopriosz

Szentünk Nagy Szent Teodóz kolostorának közelében született egy trágyadombon. Édesanyja ott is hagyta, hogy az ellenségtől menekülve a kolostorban oltalmat találjon. Az ellenség elvonulása után a szerzetesek nevelték fel. További életét a kolostorban élte le. Nagy Szent Teodóz különösen megkedvelte őt. Istenfélő életéért hamar a Szentlélek lakásává vált. Még az oktalan állatok is hallgattak rá. Kilencven évet élt és a szerzetesek között úgy ragyogott erényeivel, mint a Nap. Rövid betegség után hunyt el 530 körül.

SZEPTEMBER 25. Szent Eufrozina anya

Alexandriában élt egy istenfélő gazdag házaspár. Boldogságukhoz az hiányzott, hogy Isten adjon nekik gyermeket. Sokat imádkoztak érte, sok jótettet és adományt osztottak széjjel erre a szándékra. Isten egyszer, egy kolostor főnökének imáira leánygyermeket adott nekik. Ő lett Eufrozina.

Tizennyolc évig nevelkedett a szülői házban. Ekkor titokban elhagyta szüleit, hogy régi vágyát kövesse. Szerzetesi életet szeretett volna élni egy kolostorban. Női kolostorba nem mert belépni félve attól, hogy atyja megtalálja és hazaviszi. Egy közeli férfikolostorba kérte felvételét. Elváltoztatta külsejét és mint Smaragd nevű, királyi udvarból jött eunuch jelentkezett. A kolostorfőnök nem ismerve fel a férfi ruházata alatt a nőt, fiatalsága miatt külön cellát jelölt ki számára, hogy abban éljen szerzetesi életet. Ebben élt hősies életet sok éven keresztül. Szűz volt testben és lélekben, férfi volt értelmére és hitére nézve. A testi szenvedélyeket legyőzve, sok önmegtartóztatást gyakorolva Krisztus szépségét megszeretve, a keresztény tökéletességnek nagy fokát érte el. Édesapja, akit nagyon megszomorított leányának elvesztése, gyakran felkereste azt a kolostort, ahol leánya élt, hogy a kolostorban vigasztalást találjon. Egy alkalommal az elöljáró egy fiatal szerzeteshez vezette, aki nagyon kitűnt munkaszeretetével és virrasztásaival. Az apa sokat beszélgetett vele, de nem ismerte fel benne elvesztett leányát. 38 évet élt már Eufrozina szerzetesként a kolostorban, az erények szépségével tündökölve. Miután megtudta Istentől halála napját, a kolostort újra meglátogató atyját kérte, hogy maradjon vele három napig. Három nap múlva kinyilvánította magát atyjának, aztán visszaadta lelkét Istennek. Az atyák tisztelettel eltemették a szent testet, miután ők is megtudták, ki volt Smaragd szerzetes. Az atya visszatért házába, elosztotta vagyonát a szegények között, és visszament a kolostorba. Leánya cellájában élt még több, mint 10 évet. Azon az ágyon halt meg ő is, amin leánya. Az atyák tisztelettel temették el őt is leánya közelében. Mindezek az V. század közepén történtek. Szent Pafnut vértanú

Szent Pafnut egyiptomi származású volt, Dioklécián császár idejében élt. Arrián, a keresztényeket üldöző egyiptomi helytartó megparancsolta katonáinak, hogy Pafnutot vezessék elé. Angyali intésre saját maga ment a helytartó elé, aki bátor hitvallása miatt börtönbe záratta. Sok kínzást szenvedett el, de Isten angyala meggyógyította. A börtönben sok rabot talált, akiket hittik miatt ítéltek el. A börtönből csodásan megszabadulva sok embert, köztük katonákat is talált, akiket keresztény hitük miatt ítéltek halálra. Azután a szent nyakára követ kötöttek és a folyóba vetették. Nem fúlt meg, hanem a partra úszott. Végül, magához Dioklécián császárhoz vitték ítéletre. Pálmafához szegezve adta vissza lelkét Istennek. Vele szenvedett 546 keresztény.

SZEPTEMBER 26. Hittudós Szent János apostol elhunyta

Szent János a galileai Betszaidából származott. Szülei: Zebedeus és Szalome voltak. Testvérével Jakabbal és atyjukkal halászok voltak. János először a próféta Keresztelő János tanítványa volt Jézus, a Genezáreti tó partján járva, meghívta mindkettőt apostolának. János mindvégig Mestere mellett élt. Jézusnak legmegbízhatóbb tanítványa lett, akit Jézus nagyon szeretett. Nagy buzgósága miatt kapta Jakabbal együtt a „mennydörgés fiai” elnevezést. Jézus életének legkiválóbb eseményeinél vett részt: színeváltozás a Tábor hegyen, Jairus leányának feltámasztása, Olajfák hegyi szenvedés. Jézust elfogása után elkísérte a főpap udvarába. A Titkos Vacsoránál Jézus keblén feküdt. Máriával, Jézus anyjával ott állt az Üdvözítő keresztje alatt. Hallotta utolsó szavait, látta kimúlását. Előtte, Jézus, anyját János apostolra, az apostolt pedig anyjára bízta kölcsönösen. Az apostolok közül az elsők között futott húsvét hajnalban Jézus üres sírjához.

Jézus mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele után az első időkben a jeruzsálemi egyházban tevékenykedett. A gondjaira bízott Szűz Mária halála után Kisázsiába ment és kevés megszakítással Efezusban működött. Domiciánus császár elfogatta és forró olajba dobatta. Miután ebből sértetlenül kijött, Patmosz szigetére száműzte. Az ottani lakosokat a keresztény hitre térítette. Isten nagy látomásban mutatta meg neki ott a jövendőt az Egyház és világ sorsáról. Ezeket az „Apokalypszis” Titkos Jelenések könyvében írta meg. Mivel a legtovább élt az apostolok közül, még az Egyházba befurakodott tévhitűekkel is találkoznia kellett. Az Egyház számára megírta a 4. evangéliumot, írt három levelet, és az előbb említett Jelenések könyvét, hogy mindenki elhiggye azt, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia. Késő öregségben, közel 100 éves korában halt meg békében, ahogy Jézus akarta, a II. század elején.

SZEPTEMBER 27. Szent Kallisztrát és vértanú társai

Szent Kallisztrát Kartagéna városában született. A keresztény hitre édesapja nevelte. Ő szintén édesapjától kapta a keresztény hitet, aki a hagyomány szerint jelen volt az Üdvözítő kereszthalálánál. A keresztséget az apostoloktól nyerte el, utána pedig hazatért. Fiát, Kallisztrát atyját és háza népét lelkileg gazdaggá tette, mivel oktatta őket mindarra, amit látott és hallott Jeruzsálemben.

Miután Kallisztrát felnőtt, katona lett, a hadseregben mint egy fényes csillag, úgy tündöklött társai között, akik a bálványimádás sötétségétől lettek elvakítva. Társai különösen is figyelték és nyomoztak utána, vajon nem kereszténye? Keresztény volta így derült ki. A szent katonának szokása volt, hogy éjszaka, amíg társai aludtak, felkelt imádkozni. Társai közül ezt észrevették, és hogy gyakran emlegeti Jézus Krisztus nevét. Jelentették a hadvezérnek, aki maga elé hívatta Kallisztrátot. A szent katona bátran megvallotta keresztény hitét és nem akart a bálványoknak áldozatot bemutatni. Különféle kínzások után bőrzsákba varrták és a tengerbe vetették. A zsák, amelyben a szent vértanú, mint Jónás a cethal gyomrában, imádkozott, Isten akaratából éles köves helyre sodródott és szétnyílt. Két delfin a partra vitte. Ezt látva, 49 katona hitt az igaz Istenben. A hadvezér, mindezeket látva varázslónak tartotta Kallisztrátot és hívő társaival együtt megverette és a börtönbe záratta. Végül arra ítélte őket, hogy megkötözve dobják a közeli tóba mindnyájukat. A bedobatás után kötelékeik lehulltak róluk és mindnyájan örvendeztek keresztségüknek. Újra börtön lett osztályrészük. Éjszaka katonák mentek be a börtönbe és mindnyájukat darabokra vagdalták. Az a 135 katona temette el őket, akik csodás megmenekülésük alkalmával hívőkké lettek. Testük fölé is ők építettek keresztény templomot. Vértanúságuk 304 körül történt. Szent Márk, Arisztarch és Zenon apostolok

A Jánosnak is nevezett Márk apostolt az apostolok tették meg Babilon püspökének (Apcs. 15,37.), ahol buzgón hirdette az evangéliumot. Isten olyan erővel ruházta fel, hogy árnyéka is meggyógyította a betegeket. Arisztarch apostol, akit Szent Pál is említ levelében (Kol. 4,10.) a szíriai Apameának volt püspöke.

Zenon apostol Szent Pál tanítványa és munkatársa volt. Később Dioszpolisz püspöke lett. Szent Epichariosz vértanú

A szent vértanú Rómában élt Dioklécián császár uralkodása alatt. Cezarius helytartó ítélőszéke előtt bátran megvallotta Krisztust, ezért sok kínzást szenvedett el. 40 katona ólomkalapáccsal verte, de imádságára Isten angyala agyonverte őket. Végül karddal lefejezték a III. században. Abból a kőből, amelyen a szent vértanú állt, sok víz folyt ki. Szent Ignác atya

Szent Ignác Kappadóciában élt. Szülei már gyermekkorában Istennek ajánlották, mint egykor szülei Sámuelt. Felnővén, szerzetessé lett és csakhamar áldozópappá és kolostorfőnökké. Sokat tett kolostorárának felvirágoztatásáért. Még egy másik városban a szent apostolok tiszteletére templomot épített. Egy alkalommal, Konstantinápolyból hazafelé menve, az úton megbetegedett és Ammorioszban meghalt. A város egyik templomában temették el. Amikor beállt a tél, sírját felnyitva épnek és érintetlennek találták holttestét, amely jó illatot árasztott. Átvíve testét a templom lépcsője alá temette el.

SZEPTEMBER 28. Szent Kariton hitvalló atya

A szent atya likaóniai származású volt, Aurélián császár uralkodása alatt élt. Amikor a császár üldözést kezdett a keresztények ellen, Karitont, aki kitűnt a keresztények között istenfélő életével, hamar elfogták, a helytartó elé vezették. Mivel nem akart áldozatot bemutatni a bálványoknak, keresztény hitét sem akarta megtagadni, a helytartó a földre feszíttette, kegyetlenül megverette, úgy hogy belső részei kilátszottak. Az elgyengült embert börtönbe vetették, de Isten ott minden sebéből meggyógyította. Aurelián császár halála után, utóda Tacitus, belátva elődje helytelen gondolkodását, minden börtönben levő keresztényt szabadon engedett.

A szenvedések sebeivel ékes, megszabadult Kariton Jeruzsálembe ment. Már közel volt a Szent Városhoz, amikor rablók kezeibe került. Ők, rablóbarlangjuk legmélyére dobták, azzal a szándékkal, hogy később megölik. Isten azonban különös módon szabadította meg. A barlangba egy kígyó csúszott be, és abba a boros edénybe ontotta ki mérgét, amelyet ott talált. A hazatért rablók mindnyájan ittak a borból és mindenki meghalt tőle. Kariton, újra megszabadulva, az ott talált kincs egy részét a rá szorulók között osztotta szét, és elhatározta, hogy abban a barlangban marad. Ott élt szerzetesi életet. Híre elterjedt, és sokan keresték fel, hogy közelében éljenek. Kariton megalapította a Fárán szerzetestelepet és szabályzatot írt számára. A magányos élet kedvéért a pusztába vonult, de oda is követték azok, akik szerzetesi életre vágytak. Számukra megalapította a jerikói közösséget, majd később egy harmadik a „Régi” szerzetes telepet. Nagy tökéletességben hosszú életet élve, előre megtudta halála óráját. Összegyűjtvén lelki gyermekeit, elbúcsúzott tőlük, és 350-ben, az általa alapított első kolostorban meghalt. Ott is temették el a szent hitvallót. Szent Daruk próféta

Szent Daruk Jeremiás prófétának volt társa és íródeákja. Nem hagyta el mesterét. Jeremiással együtt dorgálta kortársai visszásságait és szenvedést is kellett tőlük tűrnie. Jeruzsálem elfoglalása után Babilonba ment és ott élt a fogságban sorstársaival. Szent könyve Jeremiás próféta könyvének függeléke. jeremiás prófétát megkövezése után eltemette és nemsokára ő is követte a halálban Krisztus előtt a XI. században. Szent Sándor és vértanútársai

A 7 szent vértanú Dioklécián császár alatt szenvedett vértanúságot. Szent Márk pásztor volt. Keresztény hitének megvallása miatt a helytartó elfogatta. Az őt elfogó 30 katonát az úton Krisztus hitére térítette. Mindnyájukat lefejezték. Márk kínzására 3 kovács testvért rendeltek: Sándort, Alfeust és Zoszimát. Amikor készítették a vasat a kínzásra, egy hang figyelmeztette őket, hogy szenvedjenek együtt Márkkal. Erre hittek Krisztusban, és kínzások után vértanúk lettek. Márkot keresztre feszítették és lefejezték. Levágott fejét Artemisz bálványtemplomába vitték, erre az összes istenszobrok összetörtek. Látva ezt a csodát, Neon, Nikon és Héliodor hittek Krisztusban és ezért fejüket vették.

SZEPTEMBER 29. Szent Kiriák atya

A szent atya Korintusból származott, János pap és Budoxia szülőktől. Rokonuk Péter, korintusi püspök egész fiatalon felolvasóvá avatta Kiriákot. Az ifjú teljes figyelmével a Szentírás tanulmányozására adta magát. Tizennyolc éves korában titokban elhagyta szülei házát, beszállt egy hajóba és Jeruzsálembe ment. Meglátogatva a szent helyeket a telet egy kolostorban töltötte. Ott hallott Nagy Szent Eutim atyáról. Eddigi kolostorának főnökétől áldást kapva, felkereste Eutim atyát, aki szívesen fogadta, szerzetesi ruhába öltöztette és elküldte Szent Gerazim atyához a Jordán mellé.

Kiriák atya minden munkát szívesen végzett. Nappal munkálkodott, az éjszaka egy részét imádságban töltötte. Gerazim atya megkedvelte életéért a fiatal szerzetest. Látomásban tudomást szerezve Eutim atya haláláról, mindketten odasiettek és megadták a szentnek a végtisztességet. Gerazim atya halála után a 27 éves Kiriák visszatért Eutim atya kolostorába, ahol szerzetessé lett egykor. Több kolostorban is élt még szerzetesként. Hetvenéves korában, szigorúbb életre vágyva, a pusztába vonult. Böjtöléssel, virrasztással és imádsággal töltve el az időt, hosszú életet élt. 107 éves korában az egyik kolostor szerzetesei nem akarván őt magára hagyni, arra kérték hogy költözzön Szent Kariton barlangjába, a közelükbe. Két évig élt ott. 109 évet élve a földön. Az atyák megsiratták és tisztelettel eltemették testét 556-ban. Szent Dáda, Gavedda és Kazdoa vértanúk

Szent Dáda Szapor perzsa király bizalmas embere, titokban keresztény volt. A király egy országrész kormányzását bízta rá. Hamarosan jelentették a királynak, hogy Dáda keresztény. A király maga elé hivatta és kihallgatta. Mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni, büntetésül máglyahalálra ítélte. A szent keresztvetésére a máglya kialudt, és víz tört fel helyében. A király fia, Gavedda ezt látva és Dádával beszélgetve, Krisztushívő lett. Ezért apja nagyon megverette, de Isten segítségével teljesen egészségessé lett. Más kínzások után is ez történt. Utána mindig börtönbe vetették. A király saját lányát Kazdoát küldte a börtönbe, hogy meggyőzze fiát, Gaveddát. Látva mindazokat amik történtek, Kazdoa is keresztény lett. Atyja ezért megverette és a börtönben marasztalta. Végül Gavedda testét lándzsával átszúrták. Dáda testét darabokra vagdalták, úgy halt meg. Kázdoa a börtönben megkeresztelkedve adta vissza lelkét Istennek. Gyermekei vértanúsága nem hatotta meg Szápor királyt. Továbbra is kegyetlen maradt. A királynő a két gyermeket királyi ruhába öltöztetve, illatos olajokkal megkenve, egymás mellé temette el őket. Ezek a IV. század közepén történtek. Szent Teofán atya

Szent Teofán Gáza városában élő nagyon gazdag ember volt. Nagy szeretettel fogadta be a vándorokat és segített rajtuk. Annyira irgalmas lelkületű volt, hogy lassan egész vagyona ráment és nagy szükségre jutott. Isten engedelmével súlyos betegség támadta meg, testéből víz folyt ki. Teofán mindent türelmesen viselt el, és áldotta mindenért Istent. Mikor halála közel volt, nagy vihar támadt. Amikor azonban Isten kezébe adta lelkét, megszűnt minden vihar és nagy csend lett. Szomszédai felöltöztették testét, de semmi sebet nem találtak már rajta. Temetése utáni 4. nap álmában megjelent egy embernek, kérve, hogy sírkövét távolítsák el. Amikor ezt megtették, igen jó illat áradt ki testéből, és illatos olaj, ami minden odament és odavitt beteget meggyógyított.

SZEPTEMBER 30. Világosító Szent Gergely felszentelt vértanú

Szent Gergely gazdag és nemes, de pogány szülőktől született A keresztséget a kappadóciai Cezareában vette fel. Onnan Nagy Örményországba költözött. Tiridát örmény király alatt kínzásokat is szenvedett hitéért. Mély, tisztátalan barlangba vetették, ahol csúszómászók között és nagy bűzben szenvedett 14 éven át. Egy özvegyasszony táplálta titokban. Ennyi szenvedés között is állhatatos maradt keresztény hitében. Tiridát király egy alkalommal vadászatra indult. A vadászat végén, Isten engedelmével különös büntetést szenvedett. Elvesztette értelmét, mint egykor Nabukodonozor babiloni király. Külsejére olyan volt, mint valami vadállat. Betegsége alatt testvérének álmában megjelent egy fönséges ember azzal a kijelentéssel, hogy Tiridát csak akkor gyógyul meg, ha Gergely kikerül a veremből.

Kikerülve a veremből, Gergely imádságára Tiridátnak visszatért emberi alakja és értelme. A király elküldte Gergelyt cezareába, Leontiosz püspökhöz, hogy szentelje őt püspökké. Visszatérése után megkeresztelte Tiridát királyt és lassan az egész népet. Városról városra járván, papokat szentelt, iskolákat alapított és benne tanítókat, mindazokat megtette, ami az Egyház és az ország javára szolgált. Örményország után a környező népeket is a keresztény hitre térítette. Mindezeket jól megtéve, Gergely elvonult a pusztába. Ott Isten előtt kedves lévén, fejezte be földi életét 335-ben. Tiridát király, erényekben és megtartóztatásban élve, ezekben egyenlő volt a szerzetesekkel. Gergely halála után fia, Arosztán lett Örményország főpapja. A király elküldte őt a niceai zsinatra, Árius tévtanításának megtárgyalására. Egyike lett ott a 318 zsinati atyának. Szent Ripszima és Gajána vértanúnők

A szent vértanúk Örményországban szenvedtek hitükért Tiridát király alatt, a IV. században. Dioklécián császár üldözése alatt 37 szűz a Római Birodalomból Örményországba menekült. Rendkívüli szépséggel megáldott Ripszima megtetszett Tiridát királynak, aki tisztátalan vágyakkal közeledett felé. Ripszima ellenállt ezeknek a vágyaknak, ezért a király kínzásoknak vetette alá, társnőivel együtt. Ripszima testét darabokra szaggatták és úgy ölték meg, a többieknek pedig fejét vették.

Október

Október 1. Szent Ananiás apostol.

Egyike volt a 72 apostolnak. Jézus mennybemenetele után Damaszkusz püspöke lett. Isteni rendelkezésre egy napon elment az ún. Egyenes utcába, hogy találkozzék a keresztényeket üldöző Saullal. A keresztényeket üldöző Saul Damaskusz városa előtt mennyei fényességtől elvakítva és Jézussal beszélgetve, mások által vezetve a városba jutott. Itt kereste fel őt Ananiás, szemeire tette kezét, és Saul azonnal látni kezdett. Ananiás keresztelte meg őt isteni parancsra. Mindezeket részletesen elbeszéli az Apostolok Cselekedeteinek 9. fejezete. Buzgósággal hirdette az Evangéliumot a zsidók és pogányok között. Ezzel sok hivőt szerzett Krisztus hitének. Damaszkuszból átköltözött később Eleuteropliszba, és folytatta hithirdető tevékenységét. Igehirdetését csodákkal erősítette meg. Abban az időben Lukián, a város helytartója a keresztények ellen fordult, kínzással fenyegetve meg őket, ha hitüket meg nem tagadják. Ananiás a parancs ellenére is tovább folytatta az igaz hit hirdetését. Ellenségei megkötözték, a helytartó elé vitték, a helytartó pedig megkövezésre ítélte. A városon kívül kövezték meg és holttestét temetetlenül hagyták. Néhány, Damaszkuszból utána jött keresztény, és tisztelettel vittél el a testet Damaszkuszba és ott eltemették. Mindez az I. században történt. Az édesénekű Román atya.

Szent Román a szíriai Emesszából származott. Mint templomszolga végezte munkáját a konstantinápolyi Nagy Egyházban. Fiatal korától ékes volt az erényekben. Jámbor életet élt és sokat imádkozott. Mivel írástudatlan volt, nem vett részt a kórus énekében. Jámbor életére felfigyelt Eutim pátriárka, és maga mellé vett. Ez felkeltette iránta az irigység szellemét társaiban. Egyszer, karácsony előünnepén társai arra kényszerítették az írástudatlan Románt, hogy énekeljen az ambonon. Az istentisztelet után a szomorkodó és síró ifjú imádságában az Istenszülőhöz fordult. Éjszaka megjelent neki látomásban az Istenszülő, egy tekercset nyújtott feléje, azzal a kéréssel, hogy nyelje le. Ezt meg is tette. Felébredve, szívében nagy lelki örömet érzett, értelmében pedig különös világosságot. Amikor újra rá esett a sor, hogy az ambonon énekeljen, elénekelte az általa szerkesztett karácsonyi kontákot: „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli…” Mindnyájan csodálkoztak és ámultak a betűt nem ismerő Román énekén. Ellenfelei lábai elé borultak és úgy kérték bocsánatát. Mint diakónus halt meg az V. sz. végén. Sok, általa írt egyházi éneket és kánont hagyott maga után. Betöltötte velük a mindenséget és megtanította velük az embereket Krisztusnak szépen énekelni. Szent Domnin vértanú.

Szent Domnin Szalonikiből származott és ott élt. Amikor Maximián császár ugyanott palotát épített magának, Domnint mint keresztényt megkötözve eléje vitték ítéletre. A császár haragosan parancsolta, hogy mutasson be a pogány isteneknek áldozatot, ha élni akar. Mivel szentünk állhatatosnak mutatkozott keresztény hitében, a császár levágatta lábait térdig. A szent vértanú még hét napot élt sokat szenvedve, és végül Istennek hálát adva adta vissza lelkét a Teremtőnek, Ez a IV. sz. elején történt. Szent Mihály szerzetesvértanú és társai.

Mindnyájan Bíborban született Konstantin császár és Iréné uralkodása idején éltek egy Szebaszté melletti kolostorban. A szaracén Alim emír a kolostorra támadt, és megkötözte mindnyájukat. Krisztus erejétől megerősítve mindnyájan elhatározták, hogy nem tagadják meg Jézust. A szerzetesek között állva, Mihály kolostorfőnök felemelte szavát és mindnyájukat buzdította, hogy haljanak meg Krisztusért. Először a 36 szerzetes, utoljára pedig Mihály kolostorfőnök hajtotta a kard alá fejét, hogy lefejezzék őket. Vértanúságuk a VIII. sz. végén történt. A szláv egyházakban: Istenszülő oltalma.

Bölcs Leó uralkodása alatt (886-912), amikor nagy veszélyben volt az ellenség részéről Konstantinápoly városa, különös dolog történt a város egyik részében az Istenszülő tiszteletére épített templomban. Október 1-én az éjszaka 4. órájában, a templomban sok nép tartózkodott. A Krisztusért balgatagságot gyakorló András, felemelve szemeit, látott egy szépséges asszonyt, aki nagy kísérettel jött be a templom főajtaján Keresztelő Szent János és apostol Szent János tartották karjait. Nagy sereg előzte meg és követte őket fehér ruhában. András és tanítványa: Epifán felismerték az Istenszülőt a szépséges asszonyban. Az Istenszülő az ambonhoz érve, térden állva, sokáig imádkozott, szemeiből könnyeket hullatva. Befejezve imádságát, az oltárasztal elé járult és ott is imádkozott a jelenlevő népért. Imádságának befejezése után levette fejéről villámként ragyogó nagy fejkendőjét, amelyet fején hordott. Tisztaságos kezeivel nagy ünnepélyességgel terítette szét minden jelenlevő fölé. András és Epifán sokáig nézték ezt az emberek fölé terített ragyogó fejtakarót. Amíg az Istenszülő a templomban volt, látható volt a takaró is. Miután azonban eltávozott a templomból, a kendő láthatatlan lett. De magával víve a kendőt, otthagyta segítségét és oltalmát a jelenlevők számára. Ezt az eseményt az Istenszülő oltalmának ünnepét a XII. századtól ünneplik.

Október 2. Szent Ciprián és Jusztina vértanúk.

Décius császár uralkodása idején élt Antiochiában egy filozófus, akinek Ciprián volt a neve. Pogány szülei jókorán a pogány istenek szolgálatára szentelték. Több pogány jóshelyen is tanult elsajátítva a varázslás minden tudományát. 30 éves korában befejezte ezeket a tanulmányokat, visszatért Antiochiába. Itt sok lelki kárt okozott az embereknek, elámítva őket varázslásaival, sok embernek anyagi károkat is okozva. A mindeneket üdvözíteni akaró Isten azonban megmutatta irgalmát és emberszeretetét ez iránt a bűnös ember iránt is.

Élt abban az időben Antiochiában egy Jusztina nevű fiatal szűz. Szülei pogányok voltak. Amikor elérte a felnőtt kort, házának ablakánál ülve egy előtte elhaladó keresztény diakónustól meghallotta az üdvösség igéit. A diakónus szavai jó talajba hullottak. Jusztina szívében felébredt a vágy, hogy többet tudjon Jézusról. Eljárt a keresztény templomba, megismerte a keresztény tanítást, végül pogány szüleit is Krisztus hitére térítette.

Ugyanebben az időben élt Antiochiában egy gazdag ifjú. Nagy jólétben élt és átadta magát a világ hiúságának. Egy alkalommal meglátta Jusztinát és rabul ejtette szépsége. Találkozott vele és mindenféle illetlen beszédekkel akarta őt elcsábítani. Jusztina elmenekült. Mivel az ifjúban heves volt a vágy, feleségül kérte Jusztinát. Ő nemet mondott. Az ifjú felkereste Cipriánt, hogy varázslásaival fordítsa Jusztina szívét felé. Semmiféle varázserővel nem tudta végrehajtani szándékát, mert a leány, imádságaival az ördög minden mesterkedését megszégyenítette. Látva ezt Ciprián, elment a város püspökéhez és kérte a keresztséget. Megkeresztelkedvén, az egyházi rend tagjává, végül püspökké lett. Ezt hallva, Jusztina elosztotta vagyonát a szegényeknek, Ciprián diakonisszává avatta és egy női kolostor főnöknőjévé tette. Ciprián, Krisztus hitét terjesztve sok pogányt nyert meg a keresztény Egyháznak, és sok ördögöt űzött ki. A pogányok feljelentésére Cipriánt és Jusztinát először börtönbe vetették, sok kínzás után végül lefejezték. Vértanúságuk 268 körül történt. Szent András balgatag.

Szent András, akiről tegnap emlékeztünk meg, hogy látta az Istenszülő imádságát és fejkendőjét Konstantinápolyban, egyesek szerint szkíta, mások szerint szláv eredetű volt. Egy Teognoszt nevű úr rabszolgája volt. Ő taníttatta a görög nyelve és más tudományra. Fiatal korától istenfélő, szelíd és engedelmes ifjú volt. Gyakran látogatta a templomot és szeretett imádkozni. Szorgalmasan olvasta a szentek és vértanúk életét és követni akarta őket. Felsőbb, különös intelem után a balgatagság gyakorlását választotta vezeklésül. Ócska ruhában járt-kelt, eltűrte a hideget, hőséget az emberek gúnyolódását különös élete miatt. Egyáltalán nem volt esztelen, bolond. Ezt a különös életformát többen követték azokban az időkben. Sokat imádkozott éjjelente. Isten megadta neki a jövőbe látás ajándékát is. Láthatta az Istenszülőt a blachernei templomban. Életének 66.évében halt meg Konstantinápolyban, 936 körül.

Október 3. Areopagita Dénes felszentelt vértanú.

Pogány szülőktől származott. Kora fiatalságában jó képzést kapott Athénban, szülővárosában a görög bölcseletből. Kimagasló képzettsége miatt tagja volt az athéni areopagosznak, a város ügyeit intéző legfelsőbb testületnek. Amikor Szent Pál apostol térítő körútján Athén városába jutott, az Aeropagoszon hirdette Jézus evangéliumát. Sokan gúnyolták, mások újra hallgatni kívánták. A beszéd végén néhány férfi csatlakozott az apostolhoz. Közöttük volt Dénes is. Mindezeket az Apostolok Cselekedeteinek könyvében, a 17. fejezet 16. versétől olvashatjuk. Megkeresztelkedett, és az apostol Athén város első püspökévé tette. Működésében buzgósággal hirdette Krisztus hitét, és sokakat megnyert a hitnek. Később a többi apostol példájára más vidékeken is akarta hirdetni az evangéliumot. Maga helyett püspököt állítva, Rómába ment. Róma püspöke: Kelemen pápa örömmel fogadta őt. Egy idő múlva a pápa elküldte őt Lucián püspökkel, Rusztikus pappal és Eleuterius diakónussal együtt Galliába. Dénes a mai Párizs területén hirdette az evangéliumot. Miután Domitianus császár üldözést támasztott a keresztények ellen, Dénest, Rusztikust és Eleuteriust elfogták és a helytartó elé állították. Sok kínzás után mindhármójukat kardhalálra ítélt. A 90 éves Dénes és két társa a városon kívül haltak meg kard által. Sírjuknál sok csoda történt. Ez a vértanúság a 96. évben történt Krisztus születése után. Khozebita János püspök.

Az egyiptomi Thába városából származott. A Jeruzsálem és Jerikó között lévő Khoziba kolostorban élt szerzetesként. I. Jusztin és I. Jusztinián császárok uralkodása alatt kartágói püspök volt. Püspöki székéről lemondva, újra visszatért szeretett kolostorába, ahol haláláig élt szerzetesként. Meghalt a VI. században. Isten még életében sok csodával tüntette ki. Ikhoribita Ezekiás atya.

Életének történetét Lépcsős Szent János, a Sína-hegyi kolostor főnöke írta le. A VI. században élt, és kortársa volt Szent Jánosnak. Előbb keveset törődött lelkével, de egy betegsége után bűnbánatot tartott. Azt kérve társaitól, hogy hagyják magára, 12 évig élt teljes hallgatagságban. Halála után társai eltemették testét. Egy idő után keresték a szent testet, de nem találták. Isten így adta tudtukra, hogy elfogadta Ezekiás atya bűnbánatát. Nevét onnan kapta, hogy a Horeb hegyen élt.

Október 4. Szent Hierotheosz püspök.

Tagja volt az athéni areopagosznak, a város ügyeit intéző legfőbb testületnek. A keresztény hitre maga Szent Pál apostol térítette. Ugyancsak az apostol szentelte Athén püspökévé. A többi apostollal együtt részt vett az Istenszülő temetésén. A sír felé menet csodálatos énekekkel kísérte a holttestet. Ebből megértették azok, akik őt látták és hallották, hogy igaz és szentéletű férfi. Jámbor és szent élet után halt vértanúhalált az I. században. Szent Ammon atya.

Egyiptomban született. Szüleit korán elveszítette. Istenfélelemben nevelkedve, nagyon szerette a szent könyveket olvasni. Elérve a felnőtt kort, nagybátyja kívánságára házasságra lépett. Feleségével azonban kezdettől fogva testvérként éltek. Egy idő után közös megegyezéssel Ammon a nitriai pusztába ment, és ott 22 éven keresztül remete életet élt. Nagy Szent Antal atya látta, hogy angyalok viszik halála után lelkét a Mennybe. Meghalt 350-ben. Egyszerű Szent Pál atya.

Földműves volt egy helységben. Tudatlan volt, de nagyon egyszerű és jóságos lelkű. Házasságot kötött egy szép tekintetű, de ostoba lelkű és viselkedésű asszonnyal. Egy alkalommal a mezőről hazatérve, feleségét házasságtörésen kapta. Azonnal elhagyta őt és remete Szent Antalhoz ment, hogy nála szerzetes legyen. Szent Antal először visszautasította: egy 60 éves ember már nem alkalmas a szerzetesi nehéz életre. Látva azonban Pál állhatatosságát, megengedte neki, hogy tőle távolabb remete életet éljen. A remete minden idejét nehéz testi munkával, böjtben és imádságban töltötte. Kitűnt jóságával és egyszerű szívével. Isten ezért életében a csodatevés és jövőbe látás adományával tüntette ki. Hosszú élet után 340 körül halt meg. Szent Gajusz, Fausztusz, Özséb és Cherimon.

Mindnyájan Alexandriai Szent Dénes tanítványai voltak. Gájusz és Fauszt Dénessel együtt szenvedtek vértanúhalált. Özséb és Cherimon Dénes Alexandriába való kiűzetése után Isten segítségével látogatták a börtönbe zárt keresztényeket, eltemették a vértanúk testét. Hitük megvallása miatt kínokat szenvedtek, de állhatatosak maradtak. Sok pogányt oktattak a keresztény hitre, és nyíltan vagy titokban megkeresztelték őket. Végül mindkettőjüket elfogták és karddal való lefejezés által adták vissza lelküket Istennek. Vértanúságuk ideje a III. század második fele. Davikt vértanú és Kalliszténia vértanúnő.

Davikt, vagy Adaukt Efezusban volt városparancsnok Maximián császár idejében. Mivel nem akarta leányát: Kalliszténiát férjhez adni a pogány császárhoz, elvesztette tisztségét és vagyonát, és az örményországi Melitinébe száműzték. Ott karddal lefejezték 305-13 között. Leánya: Kalliszténia először Nikomédiában rejtőzködött, aztán Thrákiában lakott egy asszonynál. Maximián császár halála után visszatért hazájába. Konstancia császárnőhöz ment, akinek mindent elmondott magáról. Ő segítette, hogy visszakapja atyai vagyonát. Mindent visszakapva, szétosztotta azt a szegények között. Atyja holttestét hazahozatta és eltemette. Isten előtt kedves életet élve, békén költözött el az Úrhoz 318 körül. Kapetoliszi Péter vértanú.

Szentünk Kapetoliában született és nevelkedett. Ez a Jeruzsálemből Damaszkuszba vivő úton volt. Házasságából három gyermeke született. Bölcsségével tűnt ki, és sokakat elvezetett az igazság útjára. Később felvette a szerzetesi rendet és akarata ellenére pappá szentelték. Mint keresztény igehirdetőt megfogták és Damaszkuszba vitték megkínzásra. Sok kínzás után keresztre feszítették, végül lefejezték és testét elégették. Vértanúsága a III. vagy a IV. század elején volt. Szent Domnina és két vértanú leánya.

Gazdag és heves Antiochiában élő nő volt. Két leánygyermekével együtt elhagyta hazáját és rokonságát és Edesszába költöztek. Itt a katonák megfogták őket és visszairányították Antiochiába. Az út felén, amikor a kísérő katonák leültek ebédelni, a szent nők a közeli folyóba ugrottak és belefúltak. Azt gondolták, hogy jobb dolog Krisztus szeretete miatt a vízbe veszni, mint élve az istentelenek kezei közé esni. Ez a vértanúság 306 körül történt. A két leány neve: Virinea és Proszkudia.

Október 5. Szent Karitina vértanúnő.

Dioklecián császár uralkodása idején élt Pontuszban egy gazdag, nemes ember: Klaudiusz. Egy alkalommal meglátott egy Karitina nevű kislányt, aki elvesztette szüleit. Megsajnálta, magához fogadta, megszerette és úgy nevelte mint sajátját. Karitina, felnőve nemcsak szép lett. Sok erénnyel ékes szűz lett belőle. Keresztény módon nevelkedve, elhatározta, hogy Krisztus jegyeseként fog élni.

Abban az időben az istentelen Dioklécián császár erős üldözést támasztott a keresztények ellen. Karitinát is feljelentették, hogy keresztény és sok pogányt térít Krisztus hitére. Domicián városparancsnok magához hivatta, hogy hittagadásra bírja. Megkínoztatta, de a vértanúnő mindig érezte Isten segítségét kínjai között. Végül arra ítélték, hogy fojtsák a tengerbe. A tengernél nehéz követ kötöttek nyakára és a vízbe dobták. A kő azonnal levált róla, Karitina pedig a víz színén a hóhérok felé jött A parancsnok ezután tisztességtelen emberek vágyainak adta oda Karitinát, de senki nem tudott hozzáférni. Hirtelen visszaadta tiszta lelkét Istennek. A parancsnok újra azt ítélte, hogy a holttestet dobják a tengerbe. Három nap múlva a víz kivetette az érintetlen testet. Klaudius, aki úgy tisztelte Karitinát mint saját leányát, tisztességgel eltemette a sokat szenvedett testet a pontuszi Amasiában, 304 körül. Szent Mamelchta vértanúnő.

Szentünk Perzsiából származott. Először egy pogány istennő papnője volt. Egyszer álmában angyalt látott, aki neki Krisztus hitéről beszélt. Felébredve, mindent elmondott nővérének, aki akkor keresztény volt. Nővére elvitte őt a város püspökéhez. A püspök, meggyőződve az álom igazságáról, a keresztség szentségében részesítette. Nővére a keresztanyai tisztséget vállalta. A pogányok, amint meghallották Mamelchta megtérését, megkövezték őt, amíg a keresztelési fehér ruhát hordta. Testét gödörbe dobták, ahonnan két keresztény kiemelte és tisztességesen eltemette. Később a város püspöke a lerombolt pogány szentély helyén templomot épített a vértanúnő tiszteletére. Oda helyezték holttestét, miközben sok csodás gyógyulás és sok pogány megtérése következett az áthelyezésnél. A vértanúság az V. században történt. Alexandriai Szent Dénes felszentelt vértanú.

Szent Dénes Alexandriában született gazdag pogány szülőktől. Fiatal korában jó tudományos képzést kapott, tanulmányait befejezve a szónoki pályán ért el eredményeket. Megismerve és megszeretve a keresztény igazságokat, Origenész tanítványa lett, és nem sokkal utána pappá szentelték. 231-től az alexandriai kateketikai iskola tanára volt, 247-től pedig Alexandria püspöke lett. Origenesztől a tudományok szeretetét tanulta meg, amelyeket össze lehet egyeztetni a keresztény vallással. Mint főpásztor szelíd és jóságos atyja volt szellemi nyájának. Sokat küzdött a különféle tévtanítások megszünéséért. Püspökségének ideje nagyon nehéz idő volt az Egyház életében a kereszt miatt, de részben az alexandriai egyház életében is. Dénes mindenki számára talált lehetőséget, hogy segítsen rajtuk. Az éhínség idején egyformán támogatta és segítette a pogányokat és keresztényeket. Két alkalommal is börtönbe vetették, de Szent Dénes mindegyik után visszatért püspöki székébe. Gallienusz császár uralkodása idején békén halt meg 264-ban. Kortársai az „egyetemes egyház fényességének”, az „atyák atyjá”-nak nevezték.

OKTÓBER 6. Szent Tamás apostol.

Az apostol neve Máté, Márk és Lukács evangélistáknál csak az apostolok felsorolásában szerepel. Valamennyivel többet Szent János evangéliumából tudunk róla. Tagja volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevének fordítása: iker. Lázár feltámasztása előtt ő is menni akar, hogy meghaljon Jézussal. A nagycsütörtök esti búcsúbeszéd alkalmával ő fogalmazza meg az apostolok nem-tudását, hogy Jézus hova megy.(14,5.). Jézus feltámadása után először kételkedik, majd a személyes találkozásnál ő fogalmazza meg, hogy Urának, Istenének vallja a feltámadt Jézust.

A Szentlélek leszállása után Palesztinában, Mezopotámiában és más helyeken hirdette az evangéliumot. Az indiai keresztények őt tekintik hithirdetőjüknek (Tamás-keresztények). Az indiai Melipur városában, azért, hogy a keresztény hitre térítette a király feleségét és fiát, lándzsaszúrásokkal oltották ki életét. Vértanúságának ideje ismeretlen. A hagyomány szerint az apostol ereklyéit Indiából átvitték Mezopotámiába, Edessza városába.

OKTÓBER 7. Szent Szergiusz és Bakkhusz vértanúk.

Mindketten Rómából származtak. Keresztények voltak, de hitüket egy darabig titokban tartották. Maximián császár előtt ugyanis mindketten nagy becsben állottak és rangos hivatalt viseltek. Ezért irigyeik is akadtak. Jelentették a császárnak, hogy Szergiusz és Bakkhusz keresztény emberek. A császár először nem hitt a feljelentőknek, de egy alkalommal próbára akarta tenni őket. Mivel egy pogány ünnepen nem látta őket az ünneplők között, megparancsolta, hogy erővel vezessék őket a császár elé. Mivel keresztények voltak és ezt bátran megvallották, nem akartak áldozatot bemutatni a pogány isteneknek. A császár átadta őket a népnek, hogy gúnyolják ki őket. Ezután hízelgésekkel próbálta őket arra rábírni, hogy tagadják meg Krisztust. Állhatatosságukat látva, a császár nem akarta személyesen kínozni kedves embereit, hanem a keleti Antioch parancsnohoz küldte, hogy ő bírja őket hittagadásra, vagy ellenkező esetben kínokkal gyötörje. Antioch, aki sokat köszönhetett a két főembernek, kedvesen akarta őket hittagadásra bírni. Mivel ez nem sikerült, megparancsolta, hogy irgalom nélkül verjék meg a két embert. Bakkhusz a kínzások között meghalt. Holttestét kidobták a vadak és madarak ételéül. A keresztények azonban titokban elvitték és eltemették. Azon az éjszakán Bakkhusz álmában megjelent Szergiusznak és megerősítette a bátor kitartásra. Másnap Szergiusz lábát éles szegekkel kivert cipőbe tették, és arra kényszerítették, hogy így menjen Antioch után városról városra, ahol neki hivatalos ügyei voltak. A szíriai Rozáta városában, bár új kínzások alá vetették, bátran elviselve azokat, zsoltárokat énekelt és imádságokat mondott. Végül, karddal fejezték le 290-303 között. Szent Julianus és Keszarius vértanúk.

Klaudius római császár uralkodása idején (41-54.), aki anyját is megölette, mert titokban keresztény volt, Tarracinába jött egy Keszarius nevű diakónus. Látva a pogány istenek szobrait és az áldozatokat, összetörte a szobrokat. Ezért börtönbe vetették. Három nap múlva kezeit hátra kötve Apolló temploma felé vonszolták a városparancsnok kocsija előtt. Keszarius imájára a templom összedőlt, maga alá temetve a benne levőket. Ezt látva egy Leontius nevű magas rangú főember a diakónus lábai elé borult és hitt Krisztusban. Egy Juliánus nevű keresztény pap nyíltan megkeresztelte és Krisztus Titkaiban részesítette. Leontius ezután rögtön kiadta lelkét. A városparancsnok elrendelte, hogy mindkét szent vértanút dobják a tengerbe. Isten akaratából a szent pap és diakónus holttestét a víz partra vetette. A keresztények pedig a város mellett tisztelettel eltemették őket. Szent Polichronius vértanú.

Szentünk egy földműves gyermeke volt. Atyja keresztény hitben nevelte és még a Szentírás könyveinek olvasására, de arra is, hogy amit olvasott, azt kövesse is. Amikor felnőtt, Konstantinápolyba költözött és ott szőlőműveléssel foglalkozott. Részt vett később az I. egyetemes zsinaton mint felolvasó, aztán majd áldozópap. Nagy Szent Konstantin császár halála után, amikor Arius tanítása megerősödött és sokakat tévelygésbe vitt, az ariánusok az istentisztelet végzése közben rátámadtak és megölték. Ez a IV .század első felének vége felé történt.

OKTÓBER 8. Szen Pelágia anya.

Pelagia Antiochiából származott. Ritka külső szépséggel bírt és először a parázna nők életét élte. Csak a maga szépségével törődött, lelkét teljesen elhanyagolta. Egy alkalommal Szent Nonnusz Iliopoliszi püspök több püspöktársával együtt a templomban tartózkodott és az Egyház ügyeit tárgyalták meg. Mindnyájan látták a templom mellett elmenő szép ruhában és ékszerekkel feldíszített Pelágiát, sok fiatal társaságában. Nonnus püspököt a látvány elszomorította. A gyűlés befejezése után sokat imádkozott, Pelágiáért is. Másnap, a főtemplomban, az istentisztelet után tanítást adott az egybegyűlt hívőknek arról a törődésről, amit a lélek üdvössége és szépsége érdekében tennie kell a keresztényeknek. Ezeket hallva a templom mellett elhaladó Pelágia, mélyen elgondolkozott. Bűnbánatot tartott eddigi bűnei miatt, aztán megkeresztelkedett. Vagyonát szétosztotta a város szegényei között. Vezeklő ruhába öltözött és Jeruzsálembe ment az Olajfák hegyére. Itt, isteni buzgóságtól eltelve és kerülve a bűnöket, először teljes elzártságban vezeklő életet kezdett férfi néven. Vezeklő éveiben megtisztulva bűneitől, 457 körül halt meg. Temetésére sokan jöttek össze, és öltöztetésénél derült ki, hogy egy nő volt a vezeklő. Jeruzsálemben temették el az Olajfák hegyén. Szent Taiszia.

Élt Egyiptomban egy szégyentelen, parázna életet élő nőszemély. Leányát: Taisziát is ilyen szellemben nevelte. Rosszhírű házba vitte, és ott átadta a testi vágyak kielégítésére sok embernek. Mivel szép tekintetű volt, sok embernek okozott lelki veszedelmet.

Élt Egyiptomban ugyanakkor a herakleai kolostorban egy Pafnuciusz nevű szerzetes, aki sok embert vezetett vissza az üdvösség útjára. Ez, hallott Taiszia gyalázatos tetteiről, levetette magáról szerzetesi ruháját és világi ruhába öltözve, sok pénzzel az erszényében, felkereste Taisziát. Azt kérte tőle, hogy olyan helyen vétkezzenek, ahol Isten sem látja őket. Taiszia, akiben még nem halt ki minden jó érzés, azt felelte, hogy ilyen hely nincs a világon, mert a mindenütt jelen levő Isten mindent és mindenkit lát. Akkor Pafnuciusz eléje tárta vétkes életét, és azt, hogy milyen súlyos feleletet kell érte Istennek adni amiatt, hogy sok embernek lelki kárát és veszedelmét okozta. Az atya komoly szavai mélyen lelkébe vágtak. Összeszedve minden értékét, amelyet tisztességtelen életével szerzett, megparancsolta, hogy vigyék a város terére és egy csomóban égessék el. Arra sem mondta ezeket méltóknak, hogy a szegényeknek osszák ki. Mindezek után Pafnucius magával vitte egy női kolostorba, ahol egy szűk cellába zárkózott be. Három évet töltött itt magányosságban és bűnbánatban. Ezután Pafnucius felkereste Remete Szent Antalt, megkérdezve, hogy megbocsátotta-e már Isten Taiszia bűneit. „Egyszerű” Pál atya látomása biztosította őt Taiszia bűneinek megbocsátásáról. Pafnuciusz visszament, kinyitotta Taiszia cellájának ajtaját, és kérte, hogy távozzék el, mert Isten megbocsátotta bűneit. 15 nap múlva, miután cellájából kijött, Taiszia meghalt. Ez 340 után történt. Szent Pelágia szűz.

Szentünk Dioklécián császár uralkodása alatt élt a szíriai Antiochiában. Nemes családból származott, Szent Lucián antiochiai felszentelt vértanú tanítványa volt. A város parancsnokának jelentették, hogy Pelágia keresztény. A parancsnok katonákat küldött érte, hogy kísérjék hozzá. A házat körülvevő katonákat arra kérte Pelágia, hogy várjanak rá egy kissé. A leány a házban kelet felé fordult és imádságban kérte Istent, hogy ne adja őt a katonák kezeibe, hanem tiszta áldozatként vegye Magához. Imája után legszebb ruháiba öltözve leugrott a ház tetejéről és így adta vissza tiszta lelkét Istennek 303 körül.

OKTÓBER 9. Szent Jakab apostol, Alfeus fia.

Jakab, Alfeus fia, a hagyomány szerint a vámosból lett apostolnak: Szent Máténak volt a testvére. Maga az Úr Jézus hívta meg a 12 apostol közé.(Mt. 10,3.) A Szentlélek leszállása után az apostol egy kis időre Jeruzsálemben maradt, aztán az elsőnek meghívott Szent András apostol kísérő társa lett az Evangélium hirdetésében. Edesszában, Gázában, Eleuteropoliszban és a körülötte levő helységekben hirdette Jézus tanítását, aztán Egyiptomba ment. Itt, Osztracina városában vértanúhalállal fejezte be apostoli munkáját. Keresztre feszítették. Szent Andronik és felesége, Atanázia.

Nagy Teodóz bizánci császár uralkodása idején élt Antiochiában egy Andronikosz nevű aranyműves. Feleségül vette Atanáziát, egy másik aranyműves leányát. A házaspár istenfélő életet élt, életüket sok erény gyakorlása tette értékessé. Különösen az irgalmasság erényének gyakorlásában voltak kiválóak. Két gyermekük hirtelen halála után elhatározták, hogy mindketten szerzetesek lesznek. Andronik Dániel atya tanítványa lett az egyik egyiptomi szkétiben, Atanázia pedig a tabenniszi kolostorba lépett. Miután 12 évet töltöttek szerzetesként, egymásról nem tudva, Jeruzsálembe indultak a szent helyek meglátogatására. útközben találkoztak, de Andronik nem ismerte fel feleségét, aki férfi szerzetesi ruhában volt. Ezután együtt élték szerzetesi életüket. Először Atanázia halt meg. Halála után derült ki, hogy nő volt. Andronik atya 7 nappal élte túl felesége halálát. Egymás mellé temették őket. Ez az V. század elején történt. Ábrahám ősatya és unokaöccse, Lót.

Mindketten Krisztus születése előtt 2000-1700 évvel éltek. Életükről a Teremtés könyvében olvashatunk részletesen. Ábrahám atyja Terah volt. 75 éves korában elhagyta Mezopotámiát és Kánaánba költözött. Itt kettévált a két rokon életútja. Mivel sok nyájuk volt, Ábrahám javaslatára elhagyták egymást. Lót először Szodomában lakott. Itt csodálatosan kimenekült az ágő városból. Aztán Szegorban lett a lakhelye. Ábrahám sokáig gyermektelen volt. Isten ígérete alapján a 100 éves Ábrahámnak és 90 esztendős feleségének Izsák nevű fia született. Ábrahám 175 éves korában halt meg és a machpelai barlangban temették el felesége mellé. Lót további életéről nem szól a Szentírás. Szent Péter atya.

Galáciából származott, az ikonromboló Teofil császár uralkodása alatt élt. Először Leontinnak hívták. Szép testi külsővel és nagy testi erővel rendelkezett. Ezért a császári kiíéret tagjai közé vették fel. A császártól sokféle katonai kitűntetésben részesült. Nem sokáig szolgált katonaként. Mindent elhagyva szerzetes lett a Dafneonban levő kolostorban. Később több kolostorban is megfordult. Istennek tetsző hosszú élet után békében hunyt el Bazil császár idejében Szent Fókász kolostorban, a IX. században. Szent Poplia.

Szentünk a hitehagyott Julián császár idejében élt. Antiochiából származott. Fiatalon egy ideig házasságban élt és egy fia született. Férje halála után maga köré gyűjtötte a szüzeket és özvegyeket, akik hozzá hasonlóan Istennek akarták szentelni életüket. Mindnyájuk számára egy istenfélő közösséget szervezett. Egy alkalommal az istentiszteleten az erőtlen bálványokról szóló zsoltárt énekelték. (134.) Julián császár is meghallotta az éneket és megparancsolta, hogy hagyják abba. Mivel Poplia mint kórusvezető még hangosabban énekelt, a császár megparancsolta kíséretének, hogy üssék arcon. Nemsokára ezek után meghalt. Ez a IV. század második felében történt.

OKTÓBER 10. Szent Eulamp és Eulampia vértanúk.

Maximián császár nagy keresztényüldözést rendelt el. Sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek és rejtőzködtek. Nikomédiában élt egy nemesi származású Eulamp nevű keresztény ifjú. Ő is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen nekik kenyeret. A városban kinevette a császár keresztények üldözését elrendelő parancsát. Elfogták érte és a bíró elé állították. A bíró, látva Eulamp szépségét és fiatal voltát, felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta különféle kínzásoknak vetette alá az ifjút. Isten azonban sértetlenül őrizte meg mindenben. Testvére, Eulampia, amikor meghallotta, hogy testvérét kínozzák, hozzá futott, és nagy hangon bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró vízzel telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Eulamp maga hajtotta fejét a kard alá, Eulampia még az úton meghalt, azért már nem vágták le fejét. Ez a vértanúság 303 körül történt. Szent Teoteknosz vértanú.

Maximián császár, egyszer Antiochiába jövet nagy ünnepséget rendezett, ahol a pogány isteneknek kellett áldozatot bemutatni. A katonák között sok volt a keresztény, akik inkább elhagyták a hadsereget és a vértanúságot vállalták, de nem akartak áldozatot bemutatni. Közöttük volt egy nemes katona, Teoteknosz, aki Antiochiából származott és az egész városban ismeretes volt. Mivel megtagadta az áldozat bemutatását, a császár női ruhába öltöztette gúnyból, majd különféle kínzások után a börtönbe vetette. Ott volt két fiatal keresztény lány is. Az egyikkel Teoteknosz ruhát cserélt, hogy elmenekülhessen a leány. Az őrző pogány százados, miután rájött erre a cserére, megkínoztatta Teoteknoszt. Végül a nyakába követ kötve a folyóba dobatta. Testét később Kilikiában találták meg, ahol a keresztények eltemették hazájában, a III. század végén vagy a IV. század elején. Basszián atya.

Szentünk Kelet-Szíriából származott. Az istenfélő Markián császár uralkodása idején Konstantinápolyba jött. Két ember segítségével a városban kolostort alapított, ahol kitűnt erényességével és csodás tetteivel. Sokan éltek kolostorában, számuk elérte a 300-at is. Sok embert gyógyított meg betegségéből. Késő öregségében halt meg az V. században. Szent Teofil hitvalló.

Szentünk istenfélő bolgár szülőktől származott. Hároméves korában a szent keresztségben részesült. Egy alkalommal szüleivel együtt elmentek egy hegyre, hogy ott István atya áldását kérjék. Az atya elbeszélgetett velük, majd megáldva mindnyájukat, haza bocsátotta. Ettől kezdve Teofll nagy előrehaladást tett a Szentírás könyveinek olvasásában az alázatosságban és a többi erényben. Tizenhárom éves korában visszament István atyához, hogy vele szerzetesi életet éljen. Három év múlva István atya bemutatta őt a kolostor főnökénel, és átadta, hogy szerzetessé tegye. A főnök ezt megtette, Teofil a kolostorban maradt. Mint tökéletes és kipróbált szerzetes élt a többiek között.

Izauri Leó uralkodása idején üldözés támadt a szentképek tisztelői ellen. Teofil atyát is megkínoztatta állhatatossága miatt. Ő békén tűrt el mindent a szentképekért. A kínzások után visszatért kolostorába. Halálának idejét istentől megtudva, békén távozott el a világból a VIII. században.

OKTÓBER 11. Szent Fülöp apostol, diakónus.

Szentünk a palesztinai Cezareából származott. Házasságra lépett, 4 leánya született, akik később prófétáltak. Fülöpöt az apostolok a 7 diakónus közé álasztották, hogy a szegényekre legyen gondjuk. István vértanúi halála után a keresztények sokan elszéledtek Jeruzsálemből Judea és Szamaria vidékére. Fülöp Szamariában hirdette az evangéliumot agy sikerrel. Hittek beszédének és sokakat megkeresztelt. Köztük Simon varázslót is, aki sokáig ámította varázslásaival a népet. Isten angyalának parancsára elment a Jeruzsálemből Gáza felé vezető útra, találkozott az etióp főemberrel, hirdette neki is Jézust, és egy tónál megkeresztelte. Onnan Cezareába tért vissza, ahol saját házában együt lakott 4 próféta leányával. Ezután visszatért Jeruzsálembe, ahol az apostolok püspökké szenteltek, és Kisázsiába, Trallia városába küldték. Ott is evangéliumot hirdetve sok csodával erősítette meg szavait. Késő öregségében hunyt el. Tetteiről az Apostolok Cselekedeinek könyvében, a 6. és 8. fejezetben olvashatunk. Nem tévesztendő össze a 12 apostolhoz tartozó Fülöp apostollal. Szent Teofán hitvalló püspök.

Teofán istenfélő szülőktől született Palesztinában. Egy Teodor nevű testvére is volt, akit „Megbélyegzett” Teodor néven tisztelünk Mindketten az akkori idők bölcsességét tanulták és jó nevű filozófusok lettek. Később azonban életüket Istennek szentelték, mint szerzetesek a Szent Száva kolostorban.

Abban az időben az istentelen császárok üldözni kezdték a szentképeket és azok tisztelőit. Nicefor jeruzsálemi pátriárka Konitantinápolyba küldte a szent testvéreket, hogy a császár előtt fejtsék ki az igazhitű tanítást a szentképek felől. Teofán akkor már áldozópap volt. Mindketten sokat szenvedtek 25 éven keresztül az üldöző Leó, Mihály és Teofil császároktól. A szenvedések között Teodor 840 körül meghalt. Teofán tovább élt, és megérte azt a időt, amikor az istenfélő Mihály császár végét vetett a szentképek üldözésének, és a birodalomban beköszöntött a béke. Teofánt Metodiosz pátriárka a niceai egyház metropolitájává szentelte. Békében hunyt el 847-ben. Nevéhez fűződik sok kánonének megírása, és sok sás hasznos írás, sztichira is. Szent Zinaida és Filonilla vértanúnők.

E két nő édestestvér volt. A ciliciai Tarzusból származtak, Szent Pál apostol rokonai voltak. Elhagyva anyjukat és lemondva vagyonukról, kitanulták az orvosi mesterséget, és igazán apostoli munkát végeztek. Demetriáda városába jöttek és egy barlangban szálltak meg. Zinaida minden lehetséges betegséget gyógyított, Filonilla pedig böjtölve és virrasztva sok csodát művelt. A pogányok, egy éjszaka titokban meglepték őket, és mindkettőjüket agyonkövezték. Hithirdetésük miatt, bár nem szenvedtek kínokat és békében haltak meg, mégis a vértanúk közé számítják.

Október 12. Szent Probus, Tarach és Andronik vértanúk.

Dioklécián és Maximián császárok uralkodása alatt, Pompleopoliszban három keresztény fogtak el, és Tarzusba vitték őket Maxim prokonzulhoz, hogy ítélkezzék fölöttük. Probus trákiai származású volt, a pamfiliai Pergéből. Tarach római polgár volt és katona, a szíriai Klaudiopoliszból származott. Andronik egy nemes efezusi polgárnak volt a fia. A kihallgatás alkalmából mindnyájan kereszténynek vallották magukat, és nem voltak hajlandóak hitüket megtagadni. A prokonzul ezért mindnyájukat megkínoztatta és a börtönbe vettette. Következő kihallgatásuk Mopszvesztiában volt, és végül Anazarvában. Különféle kínzások után karddal részekre vagdalták őket és így haltak vértanúhalált 304-ben. Holttestüket gonosztevők maradványaihoz dobták, és katonákkal őriztették. Éjszaka földrengés, villámlás és mennydörgés támadt nagy esővel. A katonák elfutottak, a keresztények pedig mennyei fény útmutatása alapján találták meg a vértanúk testeit. Elvitték és tisztességesen eltemették őket olyan helyre, ahol az istentelenek nem tudtak ráakadni. Majumi Szent Kozma kánonköltő.

Damaszkuszi Szent János szülei fogadták magukhoz a Jeruzsálemből szárniazó árva gyermeket: Kozmát. Istenfélő és szegényeket szerető ifjú volt. Szent János szülei gyermekükkel együtt nevelték. Egy szintén Kozma nevű szerzeteshez adták mindkettőjüket nevelésre. Kozma, minden keresztény tudományt és bölcsességet elsajátított nevelőjénél. Amikor felnőtt korba ért, Szent Száva kolostorában szerzetes lett. Mivel abban az időben üldözést kezdtek a szentképek tisztelete ellen, Kozma buzdította Szent Jánost, hogy szálljanak szembe a téves tanítással. Kozma, az Egyház istentiszteleteinek ékességére sok tropárt és kánont szerkesztett, a feltámasztott Lázár, az Úr szenvedéseinek tiszteletére és az Úr néhány ünnepére. V. János jeruzsálemi pátriárka majumi püspökké tette, nem messze Jeruzsálemtől. Lelki nyájának jó pásztora volt és hosszú kort elérve békében halt meg 787 körül. Szent Márton toursi püspök.

Pannóniában született, Szombathelyen. Szülei pogányok voltak. Mint római katona ismerkedett meg a keresztény tanokkal. 18 éves korában keresztelkedett meg. Két év múltán otthagyta a katonaságot, Poitiersi Szent Hilárion püspök exorcistává (ördögűzővé) avatta. Visszakerült Szombathelyre. Ott megtérített anyját és rokonait. Ezután visszakerült Franciaországba. Szent élete miatt a nép és a papság arra kényszerítette, hogy vállalja el a toursi püspökséget. Mint püspök is szigor szerzetesi életet élt. …0 éves korában halt meg, 400 körül november 11-én. Franciaország védőszentjévé választotta. Szent Domnika vértanúnő.

Szentünk Dioklécián császár alatt szenvedett vértanuságot. A ciliciai Anazarva helység helytartójához, Liziászhoz vitték kihallgatásra. Sokféle kínzás után börtönbe vetették. Ott, hálát adva Istennek sebeiért, adta vissza lelkét Istennek 286-ban.

Október 13. Szent Kárpusz és Papilász vértanúk és társaik.

Karpusz és Papilasz mindketten Pergamon városában születték istenfélő szülőktől. Mindketten istenfélő keresztény nevelést kaptak. Amikor elérték a felnőtt kort, méltókká lettek arra, hogy az Egyházban vezetői tisztséget töltsenek be. Karpuszt püspökké szentelték, és Tiatira városában hirdette az evangéliumot. Karpusz Papilaszt diakónusává szentelte. Igehirdetői tevékenységükben sok eredményt értek el. Ellenségeik feljelentették őket Déciusz császárnál. Ő helyettesét: a kegyetlen Valériust küldte el a dolgok kivizsgálására. Mivel nem tudta őket hittagadásra bírni, mindkettőjüket lovakhoz kötöztetve Szardisz városába vitette. A nehéz úton követte őket szolgájuk Szent Agatodor. A városban a nagy kínzások következtében Agatodor meghalt. A keresztények éjjel titokban temették el.

Karpuszt és Papilászt újra visszavitték Pergamonba, és ott tüzes kemencébe dobták. A kemencéből csodásan épségben megszabadulva, végül kardhalálra ítélték őket. A vesztőhelyre vitték Papilász testvérét. Agatonikát is, akit szintén lefejeztek. Holttestüket őrizet nélkül kidobták, de a keresztények titokban eltemették őket. Ez történt 251 körül. Szent Florenciusz vértanú.

Szalonikiből származott, apostoli tanítvány volt. Buzgó követője és hirdetője volt a keresztény hitnek. Leleplezte és megvetette a pogány istenek tiszteletét, hirdetve, hogy a bálványszobrok üres és érzéketlen tárgyak. Sokakat megerősített a keresztény hitben és Isten parancsainak teljesítésében. Ezért a vidék parancsnoka elé vitték ítéletre. Először megverték, majd testét éles vassal szurkálták, végül forró üstbe vetették. Imádkozva és Istennek hálát adva lehelte ki benne szent lelkét, a III. század elején. Szent Nikétász hitvalló.

Szent Paflagóniában született, istenfélő szülőktől. Távoli rokona volt a szentképtisztelő Iréné császárnőnek. 17 éves korában Konstantinápolyba került, és császári szolgálatba állt. Magas rangot is elérve, belátta az élet hiúságát, és kolostorba akart vonulni. A császár nem akarta őt a szolgálatból elengedni. Az utód: Ranabé Mihály alatt kérte, hogy a szolgálatból kilépjen. Örmény Leó császár alatt, látva a szentképek elleni üldözést, elment Konstantinápolyból egy más kolostorba lépett be. Teofil, az új császár nem hagyott neki itt sem békét. Kolostorból kolostorba vándorolt, végül egy tenger melletti kolostorban telepedett le. Itt 76 éves korában halt meg, 838 körül. Életében is, halála után is sok csodát tett. Szent Benjamin diakónus.

Szentünk Izdegerd perzsa császár uralkodása idején élt. Mivel sok perzsa pogányt térített a keresztény hitre, megrágalmazták, megverték és börtönbe vetették, ahol két évig szenvedett. Egy görög ember, aki követségben volt a perzsa udvarban, hallott Benjaminról. Kérte‚ hogy bocsássa szabadon. A császár megígértette a követtel, hogy Benjamin nem fog több perzsát megtéríteni. A követ ezt meg is ígérte.

Benjamin ebbe nem egyezett bele. A császár erre megparancsolta, hogy 12 kihegyezett szöget verjenek keze és lába körmei közé. Amikor látta, hogy Benjamint ez nem töri meg, megparancsolta, hogy szúrják át vastag hegyes nyárssal. Ez 420 körül történt.

Október 14. Szent Nazár, Gerváz, Protáz és Celzus vértanúk.

Szent Nazár Rómában született zsidó atyától és keresztény anyától. Amikor Nazár felnőtt lett, elhatározta, hogy anyja hitét követi. Szent Linus római püspök keresztelte meg. Sokat törődött nemcsak a maga keresztény életével, de a másokéval is. Sokakat térített Krisztushoz. Hamarosan eltávozott Rómából, elvíve magával szülői örökségét. Milánóba került, ahol vagyonával sok jót tett főleg a foglyok között. Az istentelen Néró császár ugyanis nagy üldözést támasztott a keresztények ellen és sokakat börtönbe vetett. Közöttük volt Gerváz és Protáz is. Nazár látogatta, vigasztalta és segítette a börtönben hittársait. Egy éjjeli látomásban megjelent neki édesanyja és Gallia földjére küldte a keresztény hitet terjeszteni. Melia városában egy hívő asszony hároméves leányát: Celsiát megkeresztelte és nevelni kezdte. A jó nevelést kapott kislány mindenüvé követte tanítóját miután felnőtt, és sokat segített neki hithirdető munkájában. A vidék kormányzója erről tudomást szerezve, megfogatta őket, de felesége közbenjárására szabadon engedte mindkettőjüket. Ezután Trier városába mentek és ott folytatták térítő munkájukat, utána visszatérve Milánóba, Gerváz és Protáz vértanúkat életben találták. Néró császár, tudomást szerzett róluk, Nazárt és Celzust megöletni parancsolta. Mindkettőjüket lefejezték. Nemsokára a pogány papok kérésére Gerváz és Protáz vértanúkat is megölték. Gerváz az ütlegelések közben, Protáz pedig kard által halt meg. Ereklyéiket 387-ben találták meg és ma Milánóban nyugszanak. Szent Szilván felszentelt vértanú.

Gáza városából származott. A város papja volt. Azért a buzgóságért, hogy a keresztény hitet terjesztette, bányamunkára ítélték büntetésül. Végül, 40 keresztény katonával együtt karddal lefejezték őket. Ez 311-ben történt.

Október 15. Szent Lucián áldozópap vértanú.

Szent Lucián a szíriai Szamoszata városában született jámbor szülőktől. Tizenkét éves korában árvaságra maradt. Ezután elosztotta vagyonát a szegények között, majd Edessza városába ment. Ott, Makarius hitvalló vezetése alatt a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Eközben szigorú szerzetesi életet élt. Szigorú élete, és nagy buzgósága miatt, amivel a keresztény hitet terjesztette a zsidók és pogányok között, Antiochiában áldozópappá szentelték. Nagy képzettsége miatt az antiochiai iskola vezetésével is megbízták. Sok tanítványa volt, akiket a könyvbeli és lelki bölcsességre tanított. Különös szolgálatot tett az Egyháznak abban, hogy a Szentírás eretnekek által kifordított szövegeit javítgatta. Erényes életének híre messzire elterjedt. Maximián császár, aki szerette volna birodalom keleti részében a keresztény hitet kiirtani, elhatározta, hogy Luciánt megöleti. Egy eretnek ember feljelentése alapján Nikomódiába kellett menni, és a császár előtt megjelenni. Ott sok ismerősére talált, akik között ingadozók is akadtak a hitben. Őket és mindnyájukat megerősítette a vértanúság elviselésére. Mivel nem akart a pogány isteneknek áldozni, megkínozták és a börtönbe vetették. Amikor eljött az Úrjelenés napja, a szent vértanú, a földhöz kötözve úgy végezte a Szent Liturgiát, hogy a kenyeret és bort mellére tétette. Így, mindnyájan részesedhettek a Szent Titkokban. Másnap, a császári szolgák megjelenvén a börtönben, háromszor jelentette ki előttük, hogy keresztény. Ezzel visszaadta lelkét Istennek. Ez 312-ben történt. A császár megparancsolta, hogy holttestét vessék a tengerbe. 30 napig maradt a vízben. Ezután delfinek vitték a partra, ahol keresztények vártak rá, és eltemették testét. Szent Ilona császárnő templomot emelt sírja fölé. Szaloniki Új Eutim atya.

Istenfélő szülőktől született a galáciai Opszó helységben. Az erényes életben nevelkedve, atyja halála után megnősült, hogy anyját segítse. Egy kislánya született. Amikor 18 esztendős lett, titokban elhagyta anyját, feleségét és leányát, egy Olimposz hegyi kolostorba ment és ott 15 évet töltött szent életben. Innen az Athosz hegyére ment, és zárt életet élt. Fensőbb intésre innen Szalonikibe ment, ahol a város keleti részén levő hegy tetején élt szerzetesi életet. Kolostort is alapított és hamar megtelt a hozzá jövő emberekkel. Sokan hagyták ott a világi életet mindenféle hivatásból és vezetése alá helyezkedve szerzetesek lettek. Mindezek által a kolostor bőségesen jutott anyagi javakhoz és gyorsan meggazdagodott. Rövidesen Tesszaloniki környékét új kolostorok ékesítettek. Ezeket szintén Eutim atya alapította, nővérei számára. Ezeket a kolostorokat Eutim atya 14 éven át irányította. Később elnyerve a felmentést alóla, visszatért az Athosz hegyére. Ott egy magányos helyen fejezte be életét 889-ben. Holttestét Szalonikibe vitték vissza. Szent Szabin püspök.

Szent Szabint kiváló erényei és okossága miatt a szicíliai Katánia püspökévé választották meg és szentelték fel. Később megvált főpásztori székétől, hogy magányba vonuljon. Olyan buzgósággal törekedett a tökéletes életre, hogy Isten megadta neki a csodatevés és a jövőbelátás ajándékait. Sokakat meggyőzött, hogy hagyják el a világ hiúságait és egyedül Krisztusnak szolgáljanak. Békében hunyt el 76o0körül. Szent Szarvilasz és Bebea vértanúk.

Szarvilasz Traján császár uralkodása alatt élt. Először Edesszában pogány pap volt. Aztán egy keresztény püspöktől megtanulta a keresztény hit igazságait és nővérével: Bebeával együtt megkeresztelkedett. Mivel megvádolták keresztény hite miatt az edesszai parancsnoknál, kínokat szenvedett. Hétszer kötözték tölgyfához és mindannyiszor verték és fáklyákkal sütögették. Szentünk Istenhez fordult, ő pedig enyhítette szenvedéseit. Akkor Bebea, szintén megvallotta, hogy ő is keresztény. Őt is megkínozták és börtönbe vetették. Szarvilaszról lenyúzták a bőrt, de ennek ellenére még lélegzett. Végül mindkettőjüket karddal fejét vették, a II. század elején. A keresztények temették el őket.

Október 16. Szent Longinusz vértanú.

A kappadóciai Ardaleszből származott. Katona lett, és Jeruzsálemben Poncius Pilátus hatalma alatt volt. Nagypénteken őt is kivezényelték, hogy jelen legyen Jézus szenvedésénél és halálánál. Őrizve a megfeszített Jézust, látta mindazokat a csodákat, amiket akkor a Természetben látni lehetett: elsötétedett a Nap, földrengés keletkezett, a sziklák meghasadtak. Ezeket látva Jézust Isten Fiának vallotta. Egy hagyomány szerint ő szúrta át lándzsájával az Üdvözítő oldalát. Az onnan kiáradó vér és víz meggyógyította szembetegségét.

Szintén a hagyomány szerint Jézus feltámadása után megvált katonai szolgálatától és hitt Jézus Krisztus tanításának. Visszatérve hazájába, ott hirdette az Evangéliumot. Ezért, a zsidók vádaskodására Pilátustól küldött katonák karddal lefejezték Longinuszt. Ez lett a sorsa még katonatársainak is, akik szintén Jézus keresztje mellett álltak Nagypénteken.

Október 17. Szent Ózeás próféta.

Az ószövetségi Szentírásban első helyen szerepel a 12 kis próféta között. Isszakár törzséből származott. Jövendölt Oziás, Joatám, Acház és Ezekiás júdeai királyok idejében, és II. Jeroboám izraeli király uralkodása alatt. Jövendöléseit leírta, és ezzel például szolgált a többi prófétáknak is. Isten segítségével, mint aki a jövendőt úgy látta mintha az jelenvaló lenne, megjövendölte, hogy Istennek igaz ismerete elterjed az egész földön, megszűnnek az ószövetségi áldozatok Áron papságával együtt és a gyermek Jézus visszatér Egyiptomból. Hosszú élet után halt meg a Megváltó születése előtt 820 évvel. Krétai Szent András vértanú.

Krétai születésű volt, és a képromboló Konstantin Kopronimosz császár uralkodása alatt élt. Először Kréta szigetén a pusztalakók szent életét élte, és mindnyájan tisztelték, akik ismerték. Tudomást szerezve a szentképek elleni üldözésről, Konstantinápolyba ment, hogy a császárt jobb belátásra bírja a szentképek iránt. Útközben megkínzott főpapokat, megbilincselt és börtönbe vetett híveket látott, akik a szentképek miatt szenvedtek. A fővárosba érkezve, Szent Mamász templomába ment. Ott a jelenlevő császárt bátran leleplezte cselekedetei miatt. A katonák megkötözve Andrást, ütlegelni kezdték, de a császár leállította, és palotájába hivatta. A szent pusztalakó bátran kifejtette a császár előtt a szentképek tiszteletének helyességét. Rávilágított, hogy, ha büntetés jár a császári szobrok megsértésért, mennyivel Isten ellenesebb dolog üldözni Krisztust az Ő szent képeiben. A császár megkínoztatta ezért Andrást és börtönbe záratta. Majd kivitték a városon át a vesztőhelyre és megkövezték. Egy eretnek baltával támadt rá és megölte. Ez 767-ben volt. Arábiai Szent Kozma és Damján orvosok.

Édestestvérek voltak, Arábiából származtak. Felnőve, kitanulták az orvosi mesterséget, és sokféle betegséget gyógyítottak. Helységről helységre vándorolva, nem annyira füvekkel és ezekhez hasonlókkal gyógyították a betegségeket, hanem Jézus Krisztus erejével. Gyógyításaik közben hirdették az Evangéliumot is. Miután gyógyító és igehirdető tevékenységük messzire elterjedt, Dioklécián és Maximián császárok alatt őket is elfogták. Ciliciába vitték őket és Licius helytartó elé kellett állniuk. Mivel nem akartak áldozni a pogány isteneknek, a helytartó megverette őket, majd megkötözve a tengerbe dobatta. Isten angyala feloldotta kötelékeiket és a szárazra vezette. Ezek után a börtönbe kerültek. Újabb kínzások után kard által nyerték el a vértanúi koronát. Velük együtt szenvedtek még: Leontin, Antim és Eutróp vértanúk a III. század végén, vagy a IV. sz. elején. Rajtuk kívül még két hasonló nevű ingyenes gyógyító orvospár emlékét ünnepeljük.

OKTÓBER 18. Szent Lukács apostol és evangélista.

Lukács apostol a szíriai Antiochiában született. Szülei nem voltak zsidók. Valószínűleg, még mielőtt megismerkedett a keresztény hittel, felvette a zsidó vallást. Fiatal korában a tanulmányoknak szentelte magát. Több nyelven beszélt, Szent Pál apostol kedves orvosnak nevezi. (Kol. 4,14.) Van olyan hagyomány, hogy személyesen hallotta a tanító Jézust. Valószínű, hogy később csatlakozott a keresztények közösségéhez. Ezért nem tartják valószínűnek, hogy az egyik emmauszi tanítványként ő ment Jézussal. Szent Pál útitársa volt hosszabb ideig. Akkor is vele volt, amikor Pált fogolyként Rómába vitték. Szent Pál hűséges társként emlékezik meg róla. Szent Pál halála után Európában több országban, majd Líbiában és Egyiptomban hirdette az evangéliumot. Tébában szenvedett vértanú halált, egy olajfára akasztották fel. Nevéhez fűződik egy evangélium és az Apostolok cselekedetei könyvének megírása. Szent Julián remete.

Szentünk szülei egyszerű, szegény emberek voltak. Nem kapott magas képzettséget. A keresztény hitben azonban nemcsak szóban, hanem tettekben volt járatos. Elérvén a felnőttkort, elhagyta, szülei házát és az Eufrátesz folyó partján egy pusztában lakott. Templomot épített a Sínai hegyen és sok csodával ékeskedett. Híre hamar elterjedt és sokan mentek hozzá, azt kérve, hogy lakhassanak közelében, az ő vezetése alatt élve. Később egy másik helyen teljesen magányos életre adta magát. Imádságára az egyházüldöző hitehagyott Julián császárnak szomorú vége lett. Julián küzdött az arianizmus tévtanításának terjedésének megakadályozásáért is. Ezért még megszokott barlangját is otthagyva, Antiochiába ment. Később, újra visszatérve magányosságába, sok év után békén halt meg a IV. század elején.

OKTÓBER 19. Szent Joél próféta.

Egyike a 12 kis prófétának. Petuel fia volt, Ruben törzséből származott. Nem tartozott a papi nemzetségek közé. A Megváltó születése előtt 800 évvel jövendölt. Előre megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, megjövendölte, hogy a Szentlélek leszáll minden teremtményre, és jövendölt az utolsó ítéletről is. Szent Várusz vértanú.

Várusz katona volt, és Maximián császár uralkodása alatt élt Egyiptomban. Egy ideig titokban tartotta keresztény hitét. Abban az időben Maximián császár üldözést rendelt el a keresztények ellen. Az egyiptomi keresztények is sokat szenvedtek miatta. Várusz, éjszakánként elhaladva a börtön mellett, megvesztegetve az őröket, bement a vértanúkhoz, mosta sebeiket, segítette és bátorította őket a kitartásra. Abban az időben 7 rejtőzködő keresztényt hoztak Egyiptom helytartójához. Mindnyájan a börtönbe kerültek. Várusz velük is az irgalmasság tetteit yakorolta. A börtönbe reggel belépő őrök Őt is megfogták. Sokféle kínzást kellett elszenvednie. Fára függesztették, vassal kínozták, hátáról bőrt lenyúzták. Öt órát szenvedett kínok között míg végre meghalt. Kínzói levették testét és a városon kívülre dobták ételül a vadaknak. Halála után a 7 másik keresztényt karddal fejezték le. Kleopátra, egy istenfélő özvegy Palesztinából, elvitte Várusz testét Palesztinába, és a tiszteletére épült templomban helyezte nyugalomra. Várusz vértanúsága 307-ben történt.

OKTÓBER 20. Szent Artém vértanú.

Artém vértanú katona volt. Katponai szolgálatát Nagy Konstantin uralkodása idején kezdte meg. Amikor a császárral együtt ő is látta az égen megjelent kereszt jelét, hitében megerősödött. Hűséges embere maradt a császárnak és házának. Konstantin fia: Konstanciusz is becsülte Artém tetteit és kitüntette. Halála után a hitehagyott Julián császár először titokban, később nyíltan bálványimád lett. Artém megjelent előtte Antiochiában és szemére hányta cselekedeteit. A császár, haragjában megfosztotta őt katonai rangjától és börtönbe vetette. Különféle kínzásokat kellett elszenvednie: éhséget, szomjúságot, veréseket, éles vasakat, nehéz köveket, végül fejvesztésre ítélték. A vesztőhelyen hosszú imádság után a kard alá hajtotta fejét. Lefejezték a 363. évben. Holtteste később Konstantinápolyba került és sírjánál sok csoda történt.

OKTÓBER 21. Szent Hilárion (Vidor) atya.

Hilárion Palesztinában született, Gáza város közelében, szülei hellének voltak. Szülei Alexandriába küldték, hogy ott elsajátítsa a tudományokat. Nemcsak ezekkel ismerkedett meg, hanem a lelki tudományokkal is. Megismerve Jézus hitét, felvette a keresztség szentségét. Mivel jó erkölcsű ifjú volt, azon gondolkozott, miképp élhetne Istennek tetsző életet. Hallván Remete Szent Antalról, akinek híre messze földre elterjedt, felkereste őt a pusztában. Hallotta üdvös tanítását, látta imádságos és munkás életét, ő is ilyen életet akart élni. Szent Antalt sokan, sokféle dologban keresték fel. Hilárion, látva ezt az életet, nem akart nála maradni, hanem máshol akart teljes magányosságban élni. Szent Antal áldását véve, visszament hazájába. Szüleit már nem találta életben. Örökségét szétosztva, egy magányos helyet keresett, ahol teljesen átadta magát az imádságnak és önmegtagadásnak. Az ördög, látva tökéletességre törekvő életét sokat gyötörte tisztátalan gondolatokkal. Ő azonban testét sanyargatva imádsággal és elmélkedésekkel űzte el a gondolatokat. A gonoszlélek mással is zavarta őt, de győzött felettük. Egyszer rablók támadtak rá, de Hilárion a jó útra térítette őket oktatásaival. Szent életének híre messze földre elterjedt. Sokan keresték fel, hogy közelében, vezetése alatt éljenek. Áldásával sok kolostor épült számukra. Ő pedig, meglátogatva azokat megerősített a szerzeteseket a jó gyakorlásában. Olyan volt ő Palesztinában, mint Szent Antal Egyiptomban. Mivel élete minden jóval volt teljes, Istentől csodatevő erőt kapott, sok pogányt térítve a keresztény hitre. Élete vége felé végig látogatta a kolostorokat. Ciprus szigetén halt meg 371-, vagy 372-ben. Szent Dásziusz, Gajusz és Zotik vértanúk.

Mindhárman Dioklécián császár udvarában teljesítettek szolgálatot Nikomédiában. Egy alkalommal egy bálványtemplomba lépve, szétrombolták az oltárokat. Ezért mindenféle gyötrelmek és kínzások alá vetették őket. Testüket lóvakaróval gyötörték és teveszőr ruhával törölgették. Kínzóik látták, hogy a kínzásokat semmibe veszik, kinevetik a bálványokat és Krisztus Istent dicsőítik, nyakukra követ kötöttek és a tengerbe vetették őket. Ott lelték halálukat a 303. évben.

OKTÓBER 22. Szent Aberk püspök.

Marcus Aurelius császár uralkodása alatt a főként pogányok által lakott Hierapoliszban, Aberk volt a püspök. Egy napon, a pogányok ünnepén, látva a bálványimádók áldozatait, imádságban fordult Istenhez értük. Látomásában egy ifjú vesszőt adott a kezébe, hogy azzal rombolja szét a bálványokat. Másnap Aberk így is cselekedett. A pogányok ezért halálát kívánták. Az összegyűlt tömeghez kiment a szent főpap és kiűzte a két ifjúból az ördögöt, felemelte őket a földről. Az egész város kérte a püspököt, hogy oktassa őket és keresztelje meg. Aberk ezt meg is tette. Ezek után meg Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában hirdette az Evangéliumot. Mindenütt rombolta a bálványtemplomokat, felvilágosította a sötétségben élőket, gyógyította a betegeket és sok csodát tett. Végül ismét Hierapoliszba tért vissza, és éveken át gondozta szellemi nyáját. Halálának idejét jó előre megtudva, elbúcsúzott híveitől. Életének 73. évében, 167 körül békében hunyt el hívei között. Szent Sándor és vértanú társai.

Szent Sándor püspök volt. Sokakat térített meg a hitre és megkeresztelte őket. Nem akarva a pogány isteneknek áldozni sok kínt szenvedett el. Látva Sándor türelmét, Hierakliusz katona Krisztus híve lett, ezért karddal lefejezték. Szent Sándort Isten ereje hirtelen meggyógyította sebeiből. Ezek után a keresztény hitre térített 4 asszonyt: Annát, Erzsébetet, Teodotiát és Glikériát. A helytartó őket is kardhalálra ítélte. Utánuk Szent Sándor is kard által nyerte el a vértanúságot. Ez Adrianopoliszban történt a III. században.

OKTÓBER 23. Szent Jakab apostol, az Úr testvére.

A Szentírás szerint Kleofás és Mária fia. Egyike volt a Jézus által kiválasztott 70 apostolnak. Egy Keleten keletkezett hagyomány szerint Szent József első házasságából származott. Mivel az általános vélekedés Jézust József fiának tartotta, így lett Jakabból is, József fiából „az Úr testvére”. A feltámadt Jézus külön megjelenéssel tisztelte meg. (I. Kor. 15,7.) Valószínűnek tartják, hogy ekkor tért meg. Miután Péter apostol elmenekült Jeruzsálemből (Apcs. 12,17.) ő állt a jeruzsálemi egyházközség élére. A Jeruzsálembe összeült apostoli zsinaton vezető szerepet töltött be. (Apcs. 15,13). Ő fogalmazta meg azt a határozatot, amit a zsinat elfogadott a pogányok kereszténnyé levésével kapcsolatban. A mózesi törvény megtartásával kapcsolatban elismerte a keresztények szabadságát.(Gal. 2,1) Tőle származik a Szentírásban található „katolikus levél”, amelyben többek között a hit és cselekedetek kapcsolatát tárgyalja. Nevével utoljára az (Apcs. 21,18.) versében találkozunk. A hagyomány szerint a zsidók előtt is mint igaz ember szerepelt. Közülük sokakat térített meg a keresztény hitre. Nagy tekintélynek örvendett. A zsidó főpap felbujtására a templom ormáról a mélységbe taszították, mivel még akkor is ellenségeiért imádkozott, egy közülük szétzúzta fejét. Így lett vértanú 62-ben. Nevéhez fűződik a legrégebbi liturgiák egyikének a „Jakab liturgiának” összeállítása. Szent Ignác pátriárka.

Rangabé Mihály bizánci császár fia volt. 15 éves korában Örmény Leó császár kolostorba záratta. Kolostorfőnök is lett. Erényes életéért konstantinápolyi pátriárka választották. Tizenegy és fél év után azonban trónjáról elűzték. Terebint szigetén volt száműzetésben. Visszahívása után 10 évig kormányozta egyházát. Utána kolostorba vonult, és 89 éves korában békében hunyt el 877-ben.

OKTÓBER 24. Szent Arétász vértanú és társai.

Amikor görög földön az igazhitű Jusztin császár uralkodott, Dél-Arábia földjén a keresztényeket gyűlölő és üldöző Dunaan császár kezdett uralkodni. Minden igyekezetével ki akarta birodalmában a keresztényeket irtani. Birodalmában sehol nem merték nyíltan megvallani Krisztust, csak a soklakosú városban Nagránban. A városban nem tűrtek meg máshitű embereket, csak keresztényeket. Dunaan uralkodó ellenük fordult és bement katonáival a városba. Magához kérette a város tekintélyes embereit. Közöttük volt Arétász, egy 95 éves bölcs keresztény. Az ellenséges uralkodó bilincsbe verette mindnyájukat, őrizet alá helyezte és vagyonukat elkobozta. Hízelgésekkel és kínzásokkal próbálta őket Krisztustól eltéríteni, de nem ért el köztük semmi eredményt. Arétászt ezért karddal lefejeztette. Ugyanígy halt vértanúhalált vele együtt a város sok polgára, papja, szerzetese és Istennek szentelt szűze, mintegy 4000 vértanú. Ez 523-ban történt.

OKTÓBER 25. Szent Marcián és Mártir jegyzők.

Amikor Árius tévtanítása egyre jobban terjedt, nagy szakadást idézett elő az Egyházban. Az igazhitűek ellen üldözést kezdtek úgy az ariánusok, mint a bálványimádók. Az ariánus támadások attól az időtől erősödtek meg, amikor Nagy Konstantin fia: Konstancius is ebbe a tévtanításba esett. Elüldözték a pátriárkai trónról Szent Pál pátriárkát és örmény földre száműzték. Vele együtt szenvedett másik két hitvalló: Marcián és Mártir is. Marcián felolvasó volt, Mártir pedig a pátriárka hypo-diákonusa. Mindketten a gyorsíró tisztségét is betöltötték. Ok írták le a pátriárka leveleit, amit a népnek küldött, hogy az Igaz tanításban erősek legyenek. Közben maguk is buzgón tanították az embereket és buzdították őket az igaz hitben való kitartásra. Az ariánusok gazdagságot és főpapi állást és császári kegyet ajánlottak fel a két szent férfinak, de azok egyikkel sem törődtek. Végül mindkettőjüket kardhalálra izélték. 335-ben nyerték el a vértanúi koronát. Szent Anasztáz vértanú.

Az itáliai Aquileából jött a dalmát tengeri Szalon városába. Önként jelent meg a kínzó előtt, és Jézust igaz Istennek és a mindenség Teremtőjének vallotta. Hitében való állhatatossága miatt karddal lefejezték és testét a tengerbe dobták. Egy istenfélő asszony kihúzatta testét a tengerből, tisztelettel megkente testét és halotti ruhába öltöztetve saját házi templomában temette el. Sírjánál sok gyógyulás történt. A vértanúság ideje Dioklécián császár alatt történt, 284-305.

OKTÓBER 26. Myrótárasztó Szent Demeter nagyvértanú.

Szentünk Szaloniki városában született, nemes és istenfélő családban. Édesapja katonatiszt volt. Hosszú ideig nem volt gyermekük. Isten azonban meghallgatta imádságukat és fiúgyermeket ajándékozott nekik. Ez volt Demeter. Amikor már értelmes lett, szülei megkereszteltették. Utána vallásos szellemben nevelték tovább. Amikor nagykorú lett, elvesztette szüleit. Maximián császár, meghallva, hogy Demeter édesapja meghalt, fiát nevezte ki helyette a vidék parancsnokának. Megkapva kinevezését, Demeter szerette volna kedves városát a keresztény hitben látni. Ezért nyíltan kereszténynek vallotta magát, és mindenkinek hirdette a keresztény hit tanításait. Maximián császár, meghallva, hogy Demeter keresztény és már sokakat Krisztus hitére térített, Szaloniki városába jött. Erre Demeter szétosztotta szüleitől örökölt vagyonát a szegények és szűkölködők között, és imádságosan készült a vértanúságra. A császár közvetlenül akarta hallani Demetertől, hogy keresztény. Ezt Demeter be is vallotta. Ezért börtönbe vetette. A börtönben megjelent neki Isten angyala és kitartásra buzdította. A császár nagy viadalt rendezett az emberek szórakoztatására. A viadalban, Demeter áldásával és imádságával megerősítve részt vett egy Nesztor nevű keresztény ifjú. A küzdelemben ő győzött a gőgös pogány Lieusszal szemben. A dühös császár erre Demetert lándzsával átszúratta a börtönben. Ez 306-ban történt. Holttestéből jó illatú olaj, myró áradt ki.

Ugyancsak a mai napon van emlékezete annak a nagy földrengésnek, amely 740-ben volt a mai napon Konstantinápolyban. Ez a szentképeket romboló Izauri Leó császár idejében történt. A főváros templomai és kolostorai romokban hevertek és nagyon sok emberáldozatot követelt ez a csapás. Szent Atanáz szerzetes.

A bithiniai Midiki kolostorban élte szerzetesi életét. Társa volt Szent Nikétász szerzetesnek ugyanott. 814 körül halt meg.

OKTÓBER 27. Szent Nesztor vértanú.

A tegnap ünnepelt Szent Demetertől megáldott ifjú. Részt vett a Szalonikiben rendezett látványosságokon. Látta a nagytermetű és gőgös Lieuszt, aki azt mondta, hogy őt nem tudja a bajvívásban legyőzni senki. A császár kedvence sok keresztényt ölt meg. Nesztor, felkeresve a börtönben Demetert, áldást és megerősítést kapott tőle a küzdelemre. Ezek erejében legyőzte Lieuszt. A feldühödött császár, elveszítve kedves gladiátorát, megparancsolta, hogy Nesztort lándzsákkal szúrják agyon. Ez szintén 306-ban volt. Szent Kapetolina és Herotiida vértanúnők.

Szent Kapetolina gazdag és nemes családból származott. Vagyonát egészen a szegények között osztotta szét, rabszolgáit pedig szabadon bocsátotta. Keresztény hite miatt elfogták és börtönbe zárták. Mivel nem akart a bálványoknak áldozatot bemutatni, karddal lefejezték. Szolgálója Herotiida, meglátva úrnője kínzóját, követ dobott az arcába. Ezért, kínzások után őt is lefejezték. Ezek 304-ban történtek. Szent Márk és vértanútársai.

Márk, Szoterich vértanúval és Valentina vértanúnővel együtt halt meg, miután a földön húzgálták őket. Vértanúságuk helye és ideje ismeretlen. Ereklyéiket később Thazosz szigetére vitték.

OKTÓBER 28. Szent Terentiosz és Neonilla vértanúk.

Szent Terentiosz és Neonilla vértanúk, istenfélő keresztény házaspár volt. Házasságukból hét gyermek született, akiket istenfélően neveltek. Keresztény hitük miatt mindnyájukat elfogták és az ítélőszék elé állították. Mivel bátran megvallották hitüket és Jézust, sokféle kínzást szenvedtek. A kínzások között egymást bátorították. Isten angyala meggyógyította őket sebeikből. Utána állatok elé vetették őket, majd forró olajba dobták, de mindkettőnél sértetlenek maradtak. Végül lefejezés által adták oda életüket Istennek. Décius császár alatt (249-51) szenvedtek. Szabbaita István atya, a kánonok szerzője.

István atya a VIII. században élt Palesztinában a Szent Szabbász kolostorban. Életét erényekkel ékesítette, harcolt szenvedélyei ellen. Buzgó volt az imádságban, virrasztásban és sok csodát tett. Istentiszteleteinket kánonok költésével gazdagította. Szent Paraszkéva (Piroska) vértanúnő.

Gazdag és istenfélő szülőktől született. Szülei a pénteki napot az Úr szenvedései és halála iránti tiszteletből böjttel, imádsággal és alamizsnával szentelték meg. Isten ezért a pénteki napon adta nekik ajándékul a kislányt. A péntek görög nevéről Paraszkévának nevezték el. Gyermekkorában elvesztette szüleit. Szüzességi fogadalmat tett, és abban fáradozott, hogy a keresztény hitet szülővárosában Ikoniumban a pogány lakosok között terjessze. A pogány helytartó elé vitetve, elvetve a női gyöngeséget, bátran megvallotta keresztény hitét, nem ijedve meg a fenyegetésektől. Sok kínzás után börtönbe vetették a félholt leányt. Isten csodásan begyógyította sebeit. Kínzója e csodából nem okulva, folytatta a leány kínzását. Fára függesztette, fáklyákkal sütögette testét, végül karddal fejezték le Dioklécián császár alatt. Szent Kiriák jeruzsálemi pátriárka vértanú.

Zsidónak született, eredeti neve Juda volt. Ő volt az, aki Szent Ilonának megmutatta a helyet, ahova az Üdvözítő keresztjét elrejtették. A szent kereszt megtalálása után Krisztusban hívő lett, és erényes élete miatt Jeruzsálem pátriárkája lett. A Jeruzsálembe jövő hitehagyott Julián császár bálványáldozatra kötelezte, amit a szent elutasított. A császár levágatta jobb kezét és újra megkínoztatta. A vértanú anyja: Anna a vértanú kínzásának helyére jött, ott megkötözték, hajánál fogva fára függesztették és vasdarabokkal kínozták. Miután ő meg halt, fiát Kiriákot forró üstbe vetették és lándzsával átszúrták.

OKTÓBER 29. Római Szent Anasztázia vértanúnő.

Szentünk Rómában született, 3 éves korában elvesztette szüleit. Egy közeli kis kolostorban nevelkedett és erényes hajadonná serdült. 21 éves korában szüzességet fogadott. Szépsége miatt a római nemes ifjak közül többen szerették volna feleségül venni. Anasztázia viszont megmaradt Krisztus iránti hűségében. Abban az időben Décius császár üldözést támasztott a keresztények ellen. Anasztáziát is elfogták és Probus hadvezér elé állították. Mivel nem akart hittagadó lenni, tűzzel, rossz szagú füsttel kínozták és a hátát kegyetlenül verték. Újabb kínzások után kivezették a városból és karddal lefejezték. Holttestét a vadak és madarak eledeléül dobták, de a test sértetlen maradt. Angyali látomás után egykori kolostorának főnöknője éjjel megtalálta testét és tisztelettel eltemette. A vértanúnővel együtt fejeztek le egy Kirill nevű embert is, aki Anasztáziának a kínzások alatt vizet adott inni. Szent Ábrámiosz atya.

Mint istenfélő szülők gyermeke, korán megszerette a templomok látogatását, és ott a Szentírás szavait hallgatni. Szülei sok unszolására házasságot kötött. A nyolcadik napra azonban elhagyta szülei házát, feleségét és a pusztába ment, hogy ott magányos életet éljen. Böjtökkel és sok lelki harccal öldökölte a testi rossz szenvedélyeket. Ennek következtében kitűnt jóságával, igazságosságával, tisztaságával. Híre messzire elterjedt. A közelében volt egy nagy falu. Lakosai pogányok voltak. A püspök hiába küldött hozzájuk papokat, szerzeteseket és más egyháziakat, nem tudta őket a keresztény hitre téríteni. Amikor Ábramioszról hallott, magához hivatta és annak a falunak papjává szentelte. Három éven keresztül fáradozott köztük. Sok szenvedést és gúnyolódást is elviselt közöttük. Egyszer félholtan a közeli erdőbe vonszolták. A szent atya megújult erővel folytatta térítő munkáját, semmi nem tudta gyengíteni áldozatkész buzgóságát. Isten azzal jutalmazta meg fáradságát, hogy a pogány lakosok felismerték az igaz Isten küldöttjét. Mindnyájan megkeresztelkedtek. Ez után Ábrámiosz újra visszatért magányába, és 360 körül békében elhunyt. Mária szerzetesnő.

Szent Ábrámiosz testvérének leánya volt. Sokáig nevelte a szent atya, a jóban nagy előrehaladást tett. Húszéves korában azonban más útra, az erkölcstelenség útjára tért. Az atya a hír hallára utána ment. Sok rábeszélés után rávezette a bűnbánat útjára. Bűn nagyon megbánva és megsiratva, visszatért az istenfélő életre. Újra Ábrámiosz atya közelében vezekelt tovább. Lelki atyja halála után 5 évvel ő is jámborul halt meg. Szent Klaudia és vértanútársai.

Klaudia, Asztéria és Neona vértanúnők édestestvérek voltak. Szörnyű kínzások után a kilikiai Egé-ben szenvedtek vértanúi halált úgy, hogy a városon kívül keresztre feszítették őket. Szent Teonilla egy jámbor özvegyasszony ugyanebben az időben lett vértanú. Zsákba varrva a tengerbe vetették. 285-ben szenvedtek. A holnap ünnepelt szentek életében említés történik róluk.

OKTÓBER 30. Zenobiosz püspök és nővére, Zenobia.

Édestestvérek voltak. A szülői házban jámbor nevelésben részesültek. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Így, maguk is szegényekké váltak. Isten azonban bőkezűen gondoskodott róluk. Zenobiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított, Mindketten erényességben élték életüket. Szép élete miatt Zenobioszt szülővárosának püspökévé szentelték. A szent főpap buzgón terjesztette a keresztény hitet a pogányok között és sok csodát tett.

Ebben az időben Dioklécián császár üldözést támasztott a keresztények ellen. Egy város első vértanúja tegnap említett édestestvérek voltak. Ezután Zenobioszt is megkínozták és keresztre feszítették. Erről Zenobia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozva, kardhalálra ítélték. Mindkettőjüket lefejezték a városon kívül és testüket temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és testüket közös sírba temette el. Vértanúi haláluk 285-ben történt, október 30-án. Szent Eutrópia vértanúnő.

Szentünk gyakran belátogatott a börtönbe, hogy a bezárt keresztényeket vigasztalja és bátorítsa. Ezért elfogták, fára függesztették és testét fáklyákkal sütögették. A körülálló emberek a kínzások alatt világosan láttak egy férfit, aki mindenkit megrémített, kioltotta a tüzet és harmatot hintett a vértanúnőre. Kínzások közben adta vissza lelkét Istennek Alexandriában, 260 körül. Szent Tertius és három apostoltársa.

Tercius apostolnak része volt Szent Pál rómaiakhoz írt levelének megírásában. (16,22.) Ikonium püspöke volt, sok pogányt megtérített. Szent Márk Barnabás apostol rokona volt, Szent Pál is említi. (Kol. 4,10.) Szent Jusztusz Eleuteropolis püspöke volt. Szent Artémiosz pedig Lisztrában volt püspök. (Tit.3,12.) Életükről többet nem tudunk. Szent Markián felszentelt vértanú.

Szent Péter apostol tanítványa volt. Jeleivel és csodáival sok pogányt térített Krisztus hitére Szirakuzában. A helybeli zsidók megkövezték, így nyerte el a vértanúságot.

OKTÓBER 31. Szent Sztákisz és apostoltársai.

Szent Sztákiszt András apostol szentelte fel Bizánc püspökévé.,Tizenhat éven keresztül működött, és sok hivőt nyert meg az Evangéliumnak. Békén hunyt el.

Ugyancsak András apostol szentelte fel püspökké Ampliaszt Dioszpolban, Urbánt pedig Makedoniában. Buzgón hirdették a pogányoknak Krisztus tanítását és sok pogány templomot leromboltak. Vértanúhalált szenvedtek a hellénektől és zsidóktól.

Szent Nárcisz Athén püspöke volt, Apellész Herakleában, Arisztobulosz pedig Britaniában volt püspök. Mindhárman sok fáradság és áldozat után adták vissza lelküket Istennek. Szent Epimach vértanú.

A szent vértanú Egyiptomból származott. Korán felébredt benne a vágy, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Keresztelő Szent Jánost követve sokáig élt pusztai magányosságban a peluziumi hegyen. Amikor a keresztények üldözéséről hallott, bátran bement Alexandriába. A pogány templomban sokak szeme láttára összetörte a bálványszobrokat. Ezért a pogányok elfogták és Apellianus helytartóhoz vitték. A helytartó csodálkozott az egyszerű ruházatú remetén. Megparancsolta, hogy zárják börtönbe, míg kitalálja számára a megfelelő kínzásokat. A börtönben a keresztényeket bátorította a végső kitartásra. Kínzói aztán fára függesztették, vaskampókkal marták testét, de a kínzás közben erős meredt. Végül lefejezés által nyerte el a vértanúi koszorút 250 körül.

November

NOVEMBER 1. Ázsiai Szent Kozma és Damján

Ázsiából származó édestestvérek voltak. Görög atyjuk pogány volt, anyjuk: Teodotia keresztény vallású volt. Férje halála után továbbra is istenfélő példaképe volt a keresztény özvegyeknek. Gyermekeit is a keresztény hitben és jámborságban nevelte. A két gyermek így, igyekezett teljesíteni Isten törvényét. Növekedve, mint két fényes világító ragyogtak a jótettek által. Hogy minél több hasznot hajtsanak az embereknek, kitanulták az akkori orvosi mesterséget. Megismerték a füvek, növények gyógyító erejét, és nevezetes orvosokká váltak. Eredményesen gyógyították a betegeket. Nem fogadtak el tőlük semmi viszonzást. Hivatásukat nem a meggazdagodás vezérelte, nem arannyal, ezüsttel akartak meggazdagodni, hanem mindent Istenért tettek. Nemcsak az embereken segítettek gyógyító tudományukkal, hanem az állatokon is kipróbálták azt. Isten segítségével ezeknél is sikert értek el. Ebben a gyógyító hivatásban töltve el életüket, mindketten békésen haltak meg. Először szent Kozma halt meg. Ezután szent Damjánnak Is elérkezett élete vége. Egymás mellé temették a két szent testvért a mezopotámiai Feremánban. Szent Hermenegild vértanú

Leovigild gót király fia volt. Az ariánus hitről Leánder püspök a katolikus hitre térítette. Az ariánus király igyekezett fiát visszavinni az ariánus vallásra, de sikertelenül. Ezért megfosztotta az utódlási jogától, birtokától és minden vagyonától, majd börtönbe záratta. Á szent ifjú megvetette a földi uralkodást, hogy a mennyek országát nyerje el. A börtönben az állhatatosság kegyelméért imádkozott. Elérkezett a húsvét nagy ünnepe. Az atya ariánus püspököt küldött a börtönbe, hogy fia tőle vegye magához a Szentáldozást. Herrnenegild ezt visszautasította, mert már megelőzte Őt ezzel egy igazhitű áldozópap. Atyja ezért megkínoztatta, és 586-ban karddal lefejeztette. Szent Kiriéna és Juliánia vértanúnők

Á két szent vértanunő Makszimián császár uralkodása alatt szenvedett. Kiriéna Tarzusból származott, Juliánia pedig Rosszon városából. Keresztény hitük megvallása miatt Markián parancsnok megkötöztette és hittagadásra kényszerítette őket. Állhatatosságukért Kiriénát kopaszra nyíratta majd Juliániával Rosszon városába vitette és tűzzel megégette őket. Ez 3o5-l1 között történt. Szent Keszariosz és Dásziosz vértanúk

Mindkettőjüket keresztény hitük miatt Damaszkuszban fogták el a mohamedánok. Mivel nem tudták őket hittagadásra bírni, karddal lefejezték. Velük szenvedtek vértanúságot Szabbász Szavinián, Agrippa, Adrián és Tamás vértanuk is a VII. században. Szent János és Jakab felszentelt vértanúk

János püspök volt, Jakab pedig áldozópap Szápor perzsa király idejében a IV. században. Sok pogányt térítettek keresztény vallásra, ezért sok kínzás után kard által nyerték el a vértanúságot.

NOVEMBER 2.

Szent Ákindin és vértanútársai

II. Szapor perzsa király idején éltek. A bálványimádó király üldözést támasztott a keresztények ellen, hogy őket rnegsemmisítse. A királyi udvarban szolgált 3 titkos keresztény: Akindin, Pegasziosz ós Anempodiszt. Sok társukat térítettek a keresztény hitre. Miután feljelentették őket a király előtt. Keresztény hitüket megvallották, és attól el nem tántorodtak. Ezért különféle és fájdalmas kínzások után elégették őket. Ez 345 körül történt.

Szent Aftoniosz katona és Elpideforosz bizalmi ember, szemrehányást tettek a királynak, hogy ok nélkül üldözi a keresztényeket. Ezért karddal végezték ki őket. Velük együtt még 7.000 keresztény szenvedett vértanúságot, sőt Szápor király titokban keresztény anyja Is.

November 3. Szent Akepszim és vértanútársai

Mindnyájan II. Szápor perzsa király alatt szenvedtek vértanúságot a IV. században. Akepszim Naasszon város püspöke volt. Buzgón terjesztette Krisztus tanítását, buzgósággal fáradozván ebben. Szápor király keresztényüldözése idején elfogták, József áldozópappal és Etele diakónussal együtt. Akepszimet kegyetlenül verték, és 3 éven keresztül a börtönben tartották. Utána karddal lefejezték. Szent Józsefet és Etelét pedig agyonkövezték. Szent Etelét szeptember 1-én is említik. Szent György liddai templomának felszentelése

Szent György nagyvértanu (ápr. 23.) Dioklécián császár alatt szenvedett vértanúságot. Halála előtt megkérte szolgáját, hogy holttestét Palesztinában vigye, és ott temesse el. A szolga megtette, és György holttestét Ramlában temette el.

Az istenfélő Konstantin császár uralkodása alatt a szent tisztelői Liddában fényes templomot építettek a nagyvértanú tiszteletére. Odavitték Ramlából a nagyvértanú épen maradt ereklyéit. Szent Akepszim atya

Szentünk Szíriából származott. Nagy Teodóz császár uralkodása idején élt. (379-95.) Egy kis cellába zárkózva 60 évet töltött el, hideget és forróságot állhatatosan tűrve. Tápláléka vízzel kevert lencse, itala pedig forrásvíz volt. Szűk barlangjában az imádságnak és böjtnek élt. Később, sok kérésre részült a püspöki rendben. Sok csodát téve békésen adta vissza lelkét Istennek. Szent Attikosz és vértanútársai

Szent Attikosz, Eudoksziosz, Kateriosz és Isztukariosz együtt lettek katonák Deciusz császár idején az örményországi Szebasztiában. Mivel terjesztették a keresztény hitet, Markellosz hadvezér elfogatta és sokféle kínzás alá vetette őket. Ezután elővezették Isztukarioszt Paktovioszt, és Niktopoliont, akik bátran megvallották Krisztust. Ezért elítélték, karókkal verték őket, és más kínzásokat is el kellett szenvedniük. Végül mindnyájukat tűzben égették meg 25o körül. Szent Sznandulia vértanúnő

Istenfélő perzsa keresztény nő volt Mivel gazdag volt, sokat tudott segíteni a börtönben szenvedő keresztényeken. II. Szápor király üldözése alatt fejezte be vértanúsággal életét 350 vagy 38o-ban.

November 4. Nagy Szent Joannik atya

Joannik a bithiniai Marikatik nevű faluból származott. Amikor felnövekedett, szülei rábízták, hogy őrizze a nyájat. Bár keveset értett a tudományból, mégis felülmúlt értelmében sok tanult embert. Szeretett imádkozni. Olykor egész napra elhagyta nyáját, keresztet vetve rá, hogy magányosan imádkozzék. Isten épségben őrizte meg a nyájat. Így érte el az ifjúkort. Abban az időben a gonosz Leó császár uralkodott. Egész birodalmából fiatal férfiakat keresett és gyűjtött hadseregébe. Követei rátaláltak Joannikra, és éveken keresztül a hadsereg bátor és erős katonája lett. Egy darabig a szentképek elleni mozgalomnak is tagja lett, de Isten kivezette belőle. A harcok befejeztével elhagyta a világ hiuságát ‚ eltávozott az Olimposz hegyére, és sok éven át a vad és puszta helyeken vezeklő életet élt. Állandó testi fáradsággal harcolt szenvedélyei ellen, és nagy tökéletességre tett szert. Isten megajándékozta őt nagy bölcsességgel, csodatevő erővel és a jövőbe látás képességével. Sokan keresték fel őt, hogy imádságait kérjék, lelki tanácsokat kapjanak, és közbenjárónak kérjék fel Isten előtt. Sok lelki segítséget és oltalmat nyertek szent imáiból. Életét 846-ban fejezte be november 4-én, 94 éves korában. Halála napján az Olimposzt lakó szerzetesek tüzes oszlopot láttak a földről az égbe szállani, amelynek angyalok nyitották meg a mennyek ajtaját. Ebből tudták meg az atya halálát. Szent Nikander és Hermeász felszentelt vértanú

Mindketten Titusz apostoltól hallották a keresztény tanítást, és tőle kapták felszentelésüket is. Nikander Myra püspöke volt, Hermeász pedig áldozópap. Sok pogány hellént térítettek a keresztény hitre.

Ezért megkötözték őket, és Libanius városparancsnok elé vitték. Büntetésül szilaj lovakhoz kötözték őket, és futniuk kellett utánuk. Vérük pirosra festette az utat. Börtönbe kerültek, éhséggel és szomjúsággal kínozták, de az Úr mennyei étellel táplálta őket, és meggyógyította sebeiket. Újabb kínzások után elevenen eltemették őket.

NOVEMBER 5. Szent Galaktion és Episztémé vértanúk

A föníciai Emesaban élt egy pogány házaspár. Gyermektelenek voltak, és a feleség sokat szenvedett ezért férjétől. Egy alkalommal egy alamizsnát kérő szerzetes felvilágosította a feleséget, hogy csak akkor lesz gyermeke ha kereszténnyé lesz Az asszony nagy titokban megkeresztelkedett. Később férjét is rávette az igaz hitre. Amikor fiúgyermekük megszületett, a Galaktion nevet adták neki. A gyermek növekedvén, nagy előhaladást tett a tudományokban. Édesanyja halála után, amikor 24 éves lett, apja egy szép pogány leányt Episztémét választotta ki neki, és eljegyezte fiával. Galaktion rábeszélte feleségét, hogy ő is legyen keresztény, legyenek egy hiten. A feleség beleegyezett. Galaktion ezután azt tanácsolta, hogy éljenek ezután szűzies életet mindketten. Eloszván vagyonukat a szegényeknek, és titokban elhagyván az atyai házat, 10 napi járóföldre a Publion hegyhez érkeztek. Itt volt egy férfikolostor, nem messze tőle, pedig egy női. Mindketten kolostorba vonultak, és ott szerzetesi életet éltek. Amikor a keresztényüldözés alatt megfogták Galaktiont, Episztémé is utánament saját akaratából, hogy együtt szenvedjenek hitükért. Sokféle kínzás után mindkettőjüket lefejezték. Ez Decius császár uralkodása idején történt Szent Patrobosz és apostoltársai

Mindnyájan a 70 szent tanítvány közül valók voltak. Patrobosz Nápolyban és Puteoliban volt püspök, és sokakat vezetett Krisztus hitére. Hermász Filippopoliszban volt püspök. Mindkettőjüket szent Pál a rómaiakhoz írt levelében említi. (l6, l4.) Linus szent Péter után volt Róma püspöke. Szent Pál őt is említi. (II. Tim. 4, 2l.) Gájusz Efezus püspöke volt szent Timoteus után. (Rom. 16, 23.) Szent Filolog, akit szintén említ szent Pál, András apostol által lett Szinoné püspöke. Mindnyájan Jézus evangéliumát hirdetve, sok fáradságot tűrve, sokakat tanítottak. Békében hunytak el. Szent Gergely Alexandria püspöke

Fiatal korától megszerette Jézust, és sokféle erénnyel ékeskedett. Az alexandriai pátriárka halála után az egybegyűlt püspökök őt választották meg erre a méltóságra. Az igazhitűségnek példás hirdetője és követője volt. A képromboló örmény Leó császár el akarta őt fogatni. Gergely önként jelent meg Konstantinápolyban a császár előtt, és szemére hányta tévtanítását és viselkedését. A császár ezt nem tűrve, megkínoztatta a szent főpapot, és börtönbe záratta. Három év után ott halt meg Leó uralkodása alatt. (813-20.)

NOVEMBER 6. Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el. Szent Lukács atya

A szicíliai Tauroménia városából származott. Fiatal korában szívesen látogatta a templomokat, hallgatta és megvalósította az Isteni írásokat. Amikor szülei feleséget akartak keresni számára, az ifjú éjszaka titokban elhagyta szülei házát, és egy átjárhatatlan pusztába ment. Ezután egy kolostorban szerzetessé lett, és az Etna hegyen élte szigorú életét. Szigorú életéért Isten bölcsességgel ajándékozta meg. Később Bizáncba vándorolt, hogy az ottani szerzetesi életet megismerje. Aztán Korintus felé indult, és a város közelében egy kolostorban fejez te be életét 820 körül.

November 7. A 33 melitinéi szent vértanú

Mindnyájan Dioklécián és Makszirnián római császárok alatt éltek és szenvedtek vértanúságot. Az istentiszteleti szövegek névszerint Hieront említik meg, a többieket név nélkül.

Amikor a két császár meghallotta, hogy Örményország és Kappadokia lakosai, a császár parancsa ellenére sem, hajlandók a pogány isteneket imádni, két pogány férfit küldtek hozzájuk: Agricolát és Liziászt, hogy büntessék meg a ottani keresztényeket, és erős testű alkalmas ifjakat toborozzanak a hadseregbe. Liziásznak Kappadókiában beszámoltak egy erős, derék fiatal emberről: Hieronról. Liziász katonákat küldött érte a mezőre. Hieron nem akart katona lenni, mert a hadseregben titkolni kellett keresztény hitét. Erőszakkal fogták tehát el, társaival együtt, és mindnyájukat börtönbe vetették. Hitének bátor megvallása miatt először levágták kezét, majd kínzások után mindnyájuknak fejét vették. Szent Lázár atya

A kisázsiai Magnézia városában született. Már gyermekkorában kitűnt jóságával, szelídségével és együttérzésével a szegények iránt. Egész életében ékes volt önmegtagadásaival. Fiatal korában elzarándokolt a Szentföldre, hogy a szent helyeket felkeresse. Palesztinában, Szent Szabbász kolostorában 10 évet töltött el. Szent élete miatt a Papság kegyelmében is részesült. Ezután Efezus közelében felkereste a Galéza hegyet, ott Krisztus feltámadásának tiszteletére kolostort alapított, ő maga pedig egy oszlopon vezekelt. Testét a lélek szolgálatának vetve alá, sok lelki harccal törte meg testi szenvedélyeit. Isten megajándékozta őt a jövendölés és jövőbe látás adományaival Sok istenfélő ember kereste fel, hogy lelki vezetése alatt éljen. Isten előre megmondta halála idejét, de a testvérek kívánságára, lelki javukra, meghosszabbította életét még 15 évvel. Amikor eljött halála ideje, sok jó oktatással búcsúzott el vezeklő társaitól, és 1053-ban elhunyt, 72 éves korában. Ereklyéi sok csodás gyógyulást adtak még a halál után is. Szent Melaszipp és vértanútársai

Melaszipp vértanú és felesége Kaszinia, fiukkal Antoninnal együtt a hitehagyott Julián császár uralkodása alatt kerültek keresztény hitük miatt, a börtönbe. Á szent házaspárt megkínozták, a férjnek térdig levágták lábait, a feleségnek pedig emlőit. A börtönből kivezetett fiuk mindezeket látva, boldogoknak nevezte őket; megfogta levágott testrészeiket és megcsókolta. Á szent házaspár a kínzások alatt kiszenvedett. Fiuk Antonin a különféle kínzások között sértetlen maradt. Ezt látva 40 ifjú, hitt Krisztusban, azért őket lefejezték. Antonint végül karddal lefejezték a frigiai Ankirában. Szent Auktosz vértanú és társai

Tesszalonikia vértanúnő pogány pap lánya volt. Titokban megismerkedett a keresztény vallással és megkeresztelkedett. Mivel nem akarta hitét megtagadni, atyja megverte és e1űzte házától. I férfi: Auktosz és Taurion ezért szemrehányást tettek az atyának. Ő elment a parancsnokhoz és jelentést tett neki ezekről. Mindnyájukat elfogták és megkínozták, de a kínzások közt sértetlenek maradtak. Á két férfit kard által lefejezték, Tesszalonikia pedig a kínzások közt halt meg. Mindhármójuk testét Amfipoliszban temették el.

November 8. Szent Mihály és a testnélküli mennyei erők

A mai napon a föld tisztelettel tekint fel a mennyekbe. Istennek testből és lélekből álló teremtményei, az emberek, csodálkozva néztek fel Istennek tiszta szellemből álló teremtményeire, az angyalokra. Megünnepeljük a három név szerint ismert angyalt: Mihályt, Gábort és Ráfaelt. Nevükkel a Szentírásban találkozunk. Velük együtt ünnepeljük a többi testnélküli mennyei erőket is.

Mielőtt elhangzott volna Istennek az anyagi világot teremtő szava, megteremtette az angyalok seregét. Teremtésükben Isten udvartartást teremtett Magának. Aztán, Szent Pál szerint: az angyalokat azok szolgálatára rendelte, akik majd öröklik az üdvösséget, azaz az emberek szolgálatára. (Zsd. 1, 14.) Minden ember mellé egy-egy őrző angyalt rendelt. Az angyallal először akkor találkozunk, amikor Isten az Édenkert kapujához angyalt állított tüzes karddal. Alig van a Bibliának olyan lapja, amely nem állítaná elénk az angyalokat. Az angyalok számáról nincs pontos adatunk. Dániel próféta azt látta, hogy ezerszer ezer angyal szolgált Istennek, és sok tízezer állott előtte. (7, 10.) Bár tiszta szellemi lények ifjúi alakban, szárnyakkal ábrázoljuk őket. Soha meg nem halnak, és Isten parancsait késedelem nélkül, gyorsan teljesítik. Szokták őket harci öltözetben is ábrázolni. Isten ügyét képviselve harcolnak minden ördögi működés ellen. Az emberek részéről őket a legnagyobb tisztelet illeti meg Isten után. Kilenc csoportra, karra szokták őket felosztani.

November 9. Szent Onezifor és Porfir vértanúk

Dioklécián császár idején szenvedtek vértanúságot a IV. század elején. Először nagyon verték őket. Aztán vasrácsra fektetve őket, tüzet gyújtottak alájuk. Végül, vad lovakhoz kötözték őket. Köves és egyenetlen helyeken vonszolta a ló őket, és ezekben kimerülve adták vissza lelküket Istennek. A hívek éjszaka titokban összeszedték földi maradványaikat, és tisztelettel eltemették. Sírjuknál sok csoda és gyógyulás történt. Szent Matróna anya

A pamfiliai Pergében született istenfélő szülőktől. Felserdülvén, szülei férjhez adták egy Domitián nevű emberhez. Házasságukból egy leány született. Férje durvaságai miatt sokat szenvedett. Ezért, leányát egy ismerősre hagyva, titokban eltávozott házából. Először egy férfi kolostorban tartózkodott, férfiruhában, hogy ne találjanak rá. A Babila nevet viselte. Itt erényes életével tűnt ki. Sok idő múlva el hagyva ezt a kolostort az emesszai női kolostorba távozott. Volt Jeruzsálemben is, a Sinai hegyen is, végül visszatért Konstantinápolyba, ahol női kolostort alapított. Hosszú és erényes élet után l00 éves korában adta vissza lelkét Istennek a 492. évben. Szent Teoktiszt anya

Leszbosz szigetén, Metima városában született. Fiatal korától szerzetesi életet élt egy női kolostorban. A kolostorra rátámadó tengeri rablók elhurcolták Párosz szigetére. Futással menekült el tőlük és elrejtőzött, mert meg akarta őrizni tisztaságát. A szigeten talált egy félig romba dőlt templomot. Benne rejtőzködött el, és ott élte tovább a szerzetesi életet, böjttel és imádsággal szolgálva Istennek. 35 évet töltött ezen a helyen, és békén hunyt el 881-ben. Kolobosz János atya

Egyiptomban a Szkétisz pusztában élt szerzetesi életet. A Kolobosz (kistermetű, törpe) nevet alacsony termete miatt kapta. Kitűnt különleges engedelmességével, szelídségével és alázatosságával. Lelki atyja: Szent Pimen egy teljesen kiszáradt fát öntöztetett vele három éven át. Amikor a fa gyümölcsöt hozott, az ”engedelmesség fájának” nevezték. Később mások lelkivezetője lévén, sokat fáradozott a rábízottak üdvösségén. Az V. század első felében halt meg. Sok bölcs mondás maradt utána. Szent Eusztolia és Szoszipatra anya

Szent Eusztolia, istenfélő szülők gyermeke Rómában élt Mauritius császár uralkodása alatt. Fiatal korában Isten szolgálatára adta magát, Konstantinápolyba ment, és kolostorba lépett. Szoszipatra, Mauritius császár leánya Konstantinápolyba ment, ahol találkozott Eusztoliával. Szent életének már nagy volt a híre. Mindkét szerzetesnő a császár segítségével női kolostort alapított a fővárosban. Ott élték szerzetesi életüket. Később mások is csatlakoztak hozzájuk. Sok év után, Eusztolia, üdvös tanításokkal látva el mindnyájukat, Szoszipatrát hagyva utódul, elment az Úrhoz 610-ben. Szoszipatra anya 625-ben adta vissza lelkét Istennek. Szent Antal vértanú

A szíriai Apameából származott. Foglalkozására nézve kőműves volt. Látva, hogy a pogányok áldozatot mutatnak be isteneiknek, megsajnálta őket, és kérte, hogy álljanak el ettől az istentelenségtől. Mivel nem hallgattak rá, kiment a pusztába, és ott egy Timoteus nevű remeténél töltött két évet. Az ő imádságával megerősítve, visszatért a városba, egy pogány ünnepen bement a templomba, és összetörte a bálványszobrokat. Ezért megkínozták és kiűzték a városból. Ezután Apamea közelében templomot kezdett építeni a Szentháromság tiszteletére. A város pogány lakosai éjjel eljővén, kardokkal darabokra szabdalták. Szaloniki Szent Sándor vértanú

Szentünk szörnyű kínzásokat szenvedett Makszimián császár uralkodása alatt, a VI. század kezdetén. Kereszténynek vallotta magát, és nem akart a bálványoknak áldozatot bemutatni. A haragvó császár megparancsolta, hogy fejezzék le. A hóhér, véve a kardot, égi látomást látva nem akarta teljesíteni a parancsot. A vértanú egy órát kért az imádságra. Ezután lefejezték. Meglátva, hogy lelkét angyalok fogadják, a császár megengedte, hogy testét Szalonikiben temessék el.

November 10. Szent Oresztosz és apostoltársai

Szent Oresztosz a kappadókiai Tianában élt. Orvos volt, és közben Krisztus hitére tanította az embereket. Dioklécián császár megbízottja Makszimin megfogatta, hittagadásra akarta kényszeríteni, de a szent erős maradt. Ezért megverték, fáklyákkal sütögették testét, végül vad lóhoz kötözték, és úgy vonszolták hosszú ideig, amíg a kínok között kilehelte lelkét. Szent Olimposz apostol szent Péter kísérője volt Rómában. Ott az istentelen Néró parancsára karddal lefejezték, azon a napon, amelyen szent Pétert keresztre feszítették. Szent Rodion először Patrasz város püspöke volt, később szent Péter kísérője Rómában Lefejezték szent Péter vértanúságának napján. Szent Szoszipater Áchajából származott. Rodionnal együtt rokonai voltak szent Pálnak (Rm. 16. f.). Jázon apostollal együtt szent Pál tanítványa volt, aztán Ikonium püspöke lett. Hosszú élet után békében hunyt el. Szent Kvartusz apostol (Rm. 16,23.) Beritusz Püspöke volt. Jámborsága miatt sokat szenvedett, sok görögöt térített Krisztus hitére. Békében hunyt el. Szent Erasztosz (Rm. 16,23.) először a jeruzsálemi egyház diakónusa volt, majd a palesztinai Paneád püspöke. Szent Teosztérikt atya

Olimposz közelében, a szimboli kolostorban élt szerzetesi életet. A IX. században hunyt el. Szent Miliosz felszentelt vértanú

Perzsiából származott. Fiatal éveiben a Szentírást tanulmányozta. Felnővén a hadseregbe akart lépni, de Isten egy látomásban megtiltotta ezt. Szuza város lakosainak hirdette ezután Krisztus evangéliumát. Szép életéért elnyerte a püspökké szentelést. Sokat szenvedett a pogányoktól, három évig el kellett hagynia lelki nyáját. Utána a szent helyekre zarándokolt el, és újra visszatért Perzsiába. Keresztény hitének megvallása miatt tőrökkel szurkálták agyon II. Szápor keresztényüldözése alatt 341ben. Két tanítványát megkövezték.

November 11. Szent Ménász vértanú

Egyiptomból származott. Fiatal korában a hadseregben szolgált. Amikor Dioklécián és Makszimián császárok üldözést indítottak a keresztények ellen, kilépett a hadseregből. A pusztába távozott és vadállatok között élt böjtölve és imádkozva, Egy pogány ünnepen megjelent a frigiai Kothuánban. A városparancsnok megfogatta, és börtönbe záratta. Másnap megkínoztatta, mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni. Végül kard által nyerte el a vértanúságot 3o4-ban. Szent Viktor és Sztefanida vértanúk

Szentünk Itáliából származott. Katonaként élt, hitét bátran megvallotta mindenki előtt. Amikor Antonin császár (l6l-80) idejében a keresztényeket üldözni kezdték, Viktort is elfogták. Hiába volt a rábeszélés, hitétől nem tántorodott el. Sokféle módon kínozták, próbálták megmérgezni, de sértetlen maradt. Tüzes kemencébe is dobták, forró olajba is vetették. Mivel mindezekben is sértetlen maradt, végül is karddal fejezték le, Damaszkuszban.

Szent Sztefanida, egyik katona felesége, látva Viktor vértanúságát, két koronát látott látomásban. Egyik Viktor fejére szállt, a másik az ő fejére. Ezért bátran megvallotta ő is keresztény hitét. Úgy halt vértanúhalált, hogy két pálmafa közé kötötték, és testét darabokra szabdalták. Szent Vince vértanú

Szent Vince Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz püspöke Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, diakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Dioklécián császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 3o4-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak. Sztudita Szent Teodor atya

Konstantinápolyi születésű volt. Fiatal korában nagy műveltségre tett szert. Kiváló szónok és jó filozófus volt. Abban az időben kazár Leó császár halála után felesége Iréne császárnő uralkodott. Ő összehívta az egyetemes zsinatot a képromboló eretnekség felszámolására. A zsinat után Platon, Teodor anyai nagybátyja, magával vitte Teodort és két társát, akik szerzetesi életre vágytak. A Szakudion kolostorban éltek, Teodor a szerzetesi élet példáját mutatta életével. Iréne császárnő uralkodása alatt megalapította Konstantinápolyban a Sztudita kolostort, ebben előljáró lett. Nagy szent Bazil szabályait is figyelembe véve kolostori szabálytatot alkotott, és a teljes közös életet igyekezett elterjeszteni. Mivel egyre jobban nőtt a kolostorba belépők száma, Teodornak pedig sem ereje, sem ideje nem maradt, hogy mindent egyedül intézzen, különböző tisztségeket hozott létre. Ezek számára írásos utasításokat adott, kezdve az elöljárótól a legkisebb szerzetesig. 826-ban adta vissza lelkét Istennek Akrita helységben. Hagyatékában sok levél, költemény, egyházi ének – az istentiszteletek számára – maradt. A nagyböjti istentiszteletekre sok háromódás kánont szerkesztett. Testvérével Szaloniki József atyával a nagyböjti énektárt: a Triódot állította össze.

November 12. Alamizsnás Szent János főpap

Ciprus szigetéről származott. Epifán fejedelem fia volt. Jámbor és istenfélő nevelést kapott. Felnőtt korában, szülei akaratából, házasságra lépett és gyermekei születtek. Nemsokára azonban elvesztette gyermekeit, majd feleségét is. Ezután életét az imádságnak és jócselekedeteknek szentelte. Ezért Alexandria pátriárkájává választották. Új feladatában még inkább törekedett a szegényeknek, szenvedőknek és a többi ilyen embernek gondját viselni és rajtuk segíteni. Mindenkin segített, aki csak kérte. Szellemi nyáját egy akkori tévedéstől is megtisztította. Hogy mindenkin segítsen, szerdán és pénteken egész nap a templom kapujánál ült, hogy mindenki hozzáférkőzhessen. Tisztelői között olyan is volt, aki drága ágytakaróval ajándékozta meg. Egy éjszakán át használta, aztán eladta, hogy árán a szegényeket segítse. Egy alkalommal egy vezető ember megsértette. Naplemente előtt üzent neki, hogy lemenőben a Nap, ki kell békülni. Ez annyira szíven ütötte az embert, hogy nemcsak kibékült a szent főpappal, hanem feltette, hogy soha, senkivel nem keveredik vitába. Amikor a perzsák Egyiptomra támadtak, a szent főpap Konstantinápolyba akart menekülni. Ciprus szigetére jutott, és ott halt meg 62o-ban. Ereklyéi később Magyarországra kerültek. Szent Nílus atya

Konstantinápolyból származott. Fiatal korában szép nevelést kapott. Megtanulta könyvekből a bölcsességet, és kiváló szónok lett belőle. Elérve azt a kort, megnősült egy istenfélő leányt véve feleségül. Egy fiuk és egy leányuk született. Figyelembe véve nemesi származását és személyes tulajdonságait, megválasztották a főváros parancsnokává. Istenfélő és erényes életét nagyon zavarta és elszomorította mindaz, amit a császári udvarban tapasztalt. Ezért megvált hivatalától, feleségét is rábeszélte, hogy engedje el szerzetesi életre. Felesége beleegyezésével a Sinai hegyre ment, és ott egy általa kivájt barlangban élt imádság és böjtölés között. Amikor hallott Aranyszájú szent János üldöztetéséről, szemrehányó levelet irt ezért Arkadius császárnak. Szigorú életében hozták a hírt, hogy a barbárok rátámadtak a szentéletű szerzetesekre, sokat elhurcoltak, közöttük Nílus fiát is. Később hallotta, hogy fiát Emesa püspöke kiváltotta. Elment és meglátogatta őket. A püspök a fiút felvette az egyházi rendbe, az apát pedig pappá szentelte, és kérte, hogy maradjanak nála. De Nílus elhatározta, hogy visszatér Sinaira. Fiával együtt el is ment. Sok idő múlva, 450 körül meghalt, miután szerzetességben 6o évet töltött el. Szent Áhiás próféta

Salamon és Jeroboám királyok uralkodása alatt élt Silóban. Jeroboámnak megjövendölte, hogy az ország kettészakad, és ő l0 törzsnek lesz a királya. Meghalt Krisztus születése előtt l000 évvel.

November 13. Aranyszájú Szent János főpap

Szentünk 347-ben született istenfélő gazdag és nemesi családban. Édesapja korai halála után édesanyja teljesen János nevelésének szentelte életét. Kiváló keresztény nevelést kapott, felkeltve benne a vágyat az erényes életre. Fiatal korában Libanius pogány szónokot hallgatta, és ennek következtében ügyvéd lett. Erkölcsi érzéke azt diktálta, hogy hagyja ott a világi hiuságokat. Ezt megtette és szigorú életet élt. Szent Meletiosz antiochiai püspök, látva János életét, magához vette, kiegészítette hitbeli ismereteit, és megkeresztelte 25 éves korában. Egy év múlva templomi felolvasóvá avatta. Hogy buzgóbban lássa el feladatát, a Szentírást tanulmányozta. Édesanyja halála után szétosztotta vagyonát, és 4 évig a pusztában, 2 évig pedig egy barlangban élt. Megromlott egészsége miatt visszatért Antiochiába, és Meletiosz püspök diakónussá szentelte. Új hivatása sok feladatot tett vállára. Igyekezett mindent jól végezni. Öt év múlva áldozópappá szentelték. Ez után nagy buzgósággal hirdette Isten igéjét. Meggyőző és szép beszédei miatt már akkor „aranyszájú”-nak nevezték. 397-ben Konstantinápoly főpásztora lett. Ott, mint földi angyal és mennyei ember, mint az igazság tanítója végezte főpásztori munkáját. Más, eddig ismeretlen területekre is kiterjedt figyelme. Több helyre hithirdetőket küldött. Igazsága és szigorú élete tudatában többször szemrehányást tett a császári udvar fényűző és kegyetlen viselkedése miatt. Feljelentették miatta, majd két szer is száműzték a városból. Második száműzetésében, az örményországi Kománában végezte be földi életét. Hatalmas irodalmi anyag: levelek, beszédek, Szentírás magyarázatok maradtak utána. Halála 407. szeptember 14-én történt. Szent Antonin és vértanútársai

Szent Antonin, Nikefor és Germán a IV. század kezdetén szenvedtek vértanúságot Makszimián Galerius alatt. Antonin öreg volt, Nikefor fiatal, Germán pedig középkorú. Firmilián palesztinai helytartó fogatta el őket, hogy áldozzanak az isteneknek. A szentek ezt visszautasították és megvallották keresztény hitüket. Ezért a palesztinai Cezareába vitték, és ott fejezték le őket.

Ebben az időben fogták el Manetha szüzet is. Különféle kínzások alá vetették, de sértetlen maradt. Sok csodát tett, sok embert vezetett el Krisztus hitére. Végül tűzhalálra ítélték. Maga ment a tűzbe, és így adta vissza lelkét Istennek.

November 14. Szent Fülöp apostol

A Galileai tenger mellett terült el Betszaida városa. Ez a helység három apostolt adott az Egyháznak. Két testvér: András és Péter halászok voltak, Fülöp pedig tanulmányokat folytatott. Buzgósággal foglalkozott a szent könyvekkel és a messiási jövendölésekkel. Jézus meghívta őt apostolának. Fülöp tovább adta az örömhírt, hogy megtalálta a Messiást. Natánaelnek mondta el, és Jézushoz vezette. (Jn. 1, 43) Neve néhányszor még előfordul az evangéliumokban, legutoljára a Titkos Vacsoránál. A Szentlélek leszállása után ő is hithirdető körútra ment. További életéről semmi pontosat nem tudunk. A hagyomány szerint először Galileában, aztán Görögországban, Arábiában, Etiópiában, Szíriában és Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot. Igehirdetését sok csodával erősítette meg. Domécián császár uralkodása alatt Barnabás apostollal elfogták, az utcákon át hurcolták, majd börtönbe vetették. Végül Hierapoliszban vértanúi halállal fejezte be életét 9o-ben, 87 éves korában. Szent Jusztinián császár és Teodora

Jusztinián szláv származású volt. Jusztinián nevezetes császár volt abban, hogy szerencsés és győzelmes háborúkat vívott a birodalom ellenségeivel szemben. Igyekezett aztán a pogányságot visszaszorítani, és a keresztény hitet terjeszteni. Abban is nagy volt, hogy jó törvényeket hozott világi és egyházi ügyekben. A Jusztinián-kódex az ő műve. Sok templomot és kórházat épített. Buzgólkodása folytán gyűlt össze az V. egyetemes zsinat 553-ban a nesztoriánusok ellen. Neki tulajdonítják, hogy az „Istennek egyszülött Fia” éneket bevezette az istentiszteletekbe. 565ben hunyt el.

Felesége Teodora először bűnös életet élt. Házasságában azonban a császárnak hűséges felesége lett. A monofizita eretnekség ellen az igaz hit védelmezője volt. 1etét 548-ban fejezte be.

November 15. Szent Guriász és vértanútársai

Dioklécián és Makszimián római császár keresztényüldözése idején élt Edessza mellett, a magányosságban két ember: Guriász és Számon. Mindketten edesszaiak voltak. Azért vonultak ki a városból, mert a benne levő törvénytelenségeket nem tudták elviselni. Azon kívül, minden világi gondtól mentesen Istennek akartak élni. Erre tanították azokat is, akik őket felkeresték. Sok pogányt vezettek el a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére. Ezért elfogták az üldözők és kihallgatások után a börtönbe zárták őket. Végül kardhalált haltak 3o6-ban. Ebben az időben élt szintén Edesszában Abib diakónus. Házról-házra járva tanította a pogányokat az igaz hitre, a keresztényeket pedig megerősítette a türelemben és kitartásban. Licinius császár halálra ítélte és tűzben megégették 322-ben. Szent Elpidiosz és vértanútársai

Elpidiosz a hitehagyott Julián császár alatt tagja volt az államtanácsnak. Mivel hitét nem akarta megtagadni, a hitehagyott császár megkínoztatta. Ezután Markellosz és Eusztochiosz keresztényekkel vad lovakhoz kötözték, hogy azok marcangolják szét őket. Mivel sértetlenek maradtak, tűzhalálra ítélték őket, és a tűzben adták vissza lelküket Istennek, a IV. század közepén. Szent Demeter vértanú

Szláv származású volt, a trákiai Doad-ban született. Publius prefektusnak feljelentették, hogy keresztény. Amikor elfogták, és a prefektus kihallgatta, bátran megvallotta keresztény hitét, és leleplez te a bálványimádás haszontalan voltát. Ezért 307-ben lefejezték Makszimián császár uralkodása alatt. Testét istenfélő keresztények temették el.

Mától kezdődik Egyházunkban a karácsonyra előkészítő böjti idő.

November 16. Szent Máté apostol és evengélista

Eredetileg Lévinek hívták. Atyja Alfeus volt. Kafarnaumban élt és hivatására nézve vámos volt. Egyszer Jézus, elhaladva a vámszedő asztal mellett, Lévit apostolának hívta. Ő azonnal követője lett Jézusnak. (Mt. 9, 9.) Neve az apostolok jegyzékében mindenütt szerepel. Az apostolok szétoszlása után, a hagyomány szerint, Palesztinában, Szíriában, a médeknél, Perzsiában, Indiában és Etiópiában hirdette az evangéliumot. Egyébként életéről biztosat nem tudunk. Szintén a hagyomány szerint, tűzhalállal szenvedett vértanúságot 60. körül. Neki köszönhetjük az első hiteles evangéliumot. A legjobban ő mutat rá arra, hogy az ószövetségi jövendölések Jézus Krisztusban teljesedtek be. Szent Fulviusz (Máté) fejedelem

Ő volt az az etióp fejedelem, aki Szent Máté apostolt tűzhalálra ítélte. Amikor látta a csodás dolgokat: 12 bálvány elégett körülötte, Máté teste sértetlen maradt, hitt Krisztusban. Máté néven megkeresztelkedet, és hirdette Krisztus hitét. Szent élete miatt püspökké szentelték. Békében halt meg.

November 17. Csodatevő Szent Gergely főpap

Neocezárea városából származott. Szülei pogányok voltak, de hamar elvesztette őket. Tanulmányaiban a görög bölcseletet tanulta, és ez rávezette az igazi bölcsességre, az igaz Isten ismeretére. Tanítómestere Origenész volt. Tanulmányai befejezése utána elvonult a pusztába, hogy ott a magányban, teljesen az imádságnak és a Szentírás tanulmányozásának éljen. Fedim, Amazia püspöke ki akarta hívni innen, hogy pappá szentelje. Gergely méltatlannak tartva magát, elrejtőzött. Mégis megkapta a felszentelést, Neocezárea püspöke lett. A városban csak 17 keresztény élt, a többi lakos pogány volt. Gergely nagy buzgósággal fogott hozzá a pogányok megtérítéséhez. Tanító tevékenységét sok csodával kísérte és erősítette meg, ezért a „csodatevő” elnevezést kapta. Decius keresztényüldözése idején elrejtőzött, és ezt tanácsolta félénkebb híveinek is. Az üldözés után visszatért hozzájuk, és megújította az üldözés alatt összeomlott rendet. Késő öregségben halt meg 266-70 között. Amikor meghalt, a városban csak 17 pogány maradt. Szent Lázár atya

Szentünk Konstantinápolyban élt. Ifjúságától fogva szerzetesi életet élt. Főként az irgalmasság gyakorlásában tűnt ki, az éhezők táplálásában és a mezítelenek ruházásában. Szent élete miatt pappá szentelték. A képromboló Teofil császár idején sokat szenvedett a szentképek tisztelete miatt. Egyébként Lázár atya szentképek festésével is foglalkozott. Hogy ne tudjon festeni a császár tüzes vassal megégette ujjait a börtönben. Csak Teodóra császárnő közbenjárására szabadulhatott a börtönből. A császár halála után még imádkozott is üldözőjéért. III. Mihály császár idején követként küldték III. Benedek pápához. (856-58.) Az úton visszafelé meghalt. Ereklyéit Konstantinápolyba vitték.

November 18. Szent Platon és Román vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől. Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román, a tömegbe vegyülve, nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó megfogatta, megverette és más módon is kínoztatta. Román, a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket: Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait. Ezért a helytartó fejét vétette 303-ban. Szent Zakeus és Álfeus vértanúk

A palesztinai Cezareában Dioklécián császár uralkodásának l0. évfordulóján a bebörtönzöttek szabadságot nyertek. A kerület parancsnoka azonban a keresztényeket nehéz kínok alá vetette. Keresztény hite miatt elfogták a gadarai egyház diakónusát Zakeust. Kihallgatás és kínzás után börtönbe vetették. Ezalatt megfogtak egy másik keresztényt is Alfeust. Ő Zakeusnak rokona volt, és a cezareai egyházban felolvasó. A keresztények ellen támasztott üldözés olyan nagy volt, hogy sokan megtagadták hitüket, és készek voltak a bálványoknak áldozni. Ezért, Alfeus a hitehagyó tömeg közé lépve el akarta őket vinni a bálványimádástól. Ezért elfogták és bilincsbe verve a börtönbe zárták. Úgy kínozták mint Zakeust, végül mindkettőjüket kalodába zárták. Mivel tovább is hirdették Krisztust, mindkettőjüket lefejezték 303-ban.

November 19. Szent Abdiás próféta

Abdiás (héb. Isten szolgája) a negyedik az u. n. „kis” próféták sorában. Életéről semmi bizonyosat nem tudunk. Működésének ideje vitás. Egyes magyarázók szerint Krisztus előtt a IX. században élt, Jóram júdabeli király idejében. Valószínűbb vélemény szerint Kr. e. 500 körül működött. Könyve egyetlen fejezetből, 21 versből áll. Edom végpusztulását jövendöli meg és az Úr világuralmát hirdeti. Szent Barlaam vértanú

Szentünk a szíriai Antiochiában született. Idősebb korában fogták el keresztény hite miatt Dioklécián császár alatt. Mivel nem akart a bálványoknak áldozatot bemutatni, először megkínozták. Aztán pogány templomba vitték, kezébe égő szenet helyeztek tömjénnel, hogy el nem viselve a forró szén kínját, önkéntelenül mutasson be áldozatot a bálványoknak. Barlaam addig tartotta erősen kezeiben a szenet, amíg ujjai el nem égtek. Ilyen bátor hitvallás után ölték meg kínzói 304 körül. Nagy szent Bazil és Aranyszájú szent János dicsőítő beszédet mondtak a szent vértanúról. Szent Áza és vértanútársai

Szent Áza Izauriában volt katona Dioklécián császár idején. Egy idő után kivált a hadseregből és elment a pusztába, hogy a mennyei Királynak szolgáljon. Sok csodajelet és gyógyítást tett, közben hirdette az embereknek az evangéliumot Buzgósága miatt Akvilin helytartó elé vitték kihallgatásra. Az érte menő és őt kísérő katonákat útközben tanította a keresztény igazságokra. Azok mindnyájan hittek Krisztusban és kívánták a keresztséget. Áza imádságára forrás fakadt, és mindnyájan megkeresztelkedtek. A helytartó előtt a katonák is keresztényeknek vallották magukat. Ázát megkínozták, de sértetlen maradt. Ezt látva a helytartó felesége és lánya, hittek Krisztusban. A haragvó helytartó lefejeztette őket, aztán a 150 katonát is. Ázának újabb kínzások után fejét vétette. Ez a IV. század elején történt. Szent Heliodor vértanú

Aurelián császár uralkodása alatt (270-76) a pamfiliai Magida városában bátran hirdette a keresztény hitet egy Heliodor nevű jámbor ember. Ezért elfogták, a parancsnok elé vitték kihallgatásra. Sokféle kínzás után fára függesztették, testét szaggatták, és végül lefejezték 273 körül.

November 20. Istenszülő templomba vezetésének előünnepe Dekapolita Szent Gergely atya

Szentünk a Tízváros Irinopolisz helységében született. Szüleitől vallásos nevelést kapott. Nyolcéves korában a tanulmányokra adták. Szívesen tanulta a Szentírást, és szerette a templomokat látogatni. Amikor felnőtt, szülei házasságra akarták adni, de Gergely titokban elhagyta a szülői házat és egy pusztai kolostorban szerzetes lett. Kitűnt buzgó életével. Édesapja halála után, anyja megtalálta Gergelyt. Jóváhagyta választását, de azt kérte, hogy egy másik kolostorba menjen át, ahol testvére szerzetes volt. Ezt megtette, de mivel a kolostor főnöke képüldöző volt, elhagyta azt és másik kolostorba ment. Megvilágosítva tanításával a világot, és leleplezve a gonosz gondolkozásúakat, Istentől megkapta a csodatevés adományát. A szentképek üldözésének idején Konstantinápolyban élt, és a tévtanítókat leleplezve, 820 körül ugyanott halt meg. Szent Proklosz pátriarka

Szentünk Aranyszájú Szent János tanítványa és diakónusa volt Látta a szent főpap életét és hallgatta beszédeit. A szent főpap száműzetése után Proklosz küzikei püspök lett, de tévtanításba esett, papsága nem fogadta szívesen. Ezért visszatért Konstantinápolyba. 434-ben a főváros pátriárkájává választották. Lelki nyáját nagy buzgósággal irányította. Hazahozatta a száműzetésből Aranyszájú Szent János ereklyéit. A konstantinápolyi földrengésben, amelyben sok épület megsérült, a császári ház a pátriárkával együtt, a néppel kivonultak a városból és könyörgést tartottak. Ekkor egy ifjú a felhőkbe ragadtatván hallotta a

„Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan” éneket. A földre visszatérve ezt elbeszélte mindnyájuknak A nép ismételgette ezt, és hozzátette: Irgalmazz nekünk Erre megszűnt a földrengés Az ifjú ezután meghalt Szent Proklosz 20 évi pátriarkai szolgálata után békében visszatért az Úrhoz, 446-ban. Szent Eusztát és vértanútársai

Szent Eusztát, Teszpésziosz és Anatoliosz édestestvérek voltak. Nikomédiában születtek, szüleik először pogányok voltak. Először az apa és Anatoliosz keresztelkedtek meg egy üzleti út alkalmával. Aztán, visszatérve arról, megkeresztelkedett az egész család A keresztelő püspök az apát áldozópappá, Eusztátioszt pedig diakónussá szentelte. Istenfélő keresztény életet éltek. Az Üldözések közben elfogták őket, és kínzások után mindnyájukat lefejezték Nikeában, 312-ben. Szent Dasziosz vértanú

Dioklécián és Makszimián császárok alatt élt. Katona volt és titkos keresztény. Mivel a pogány Kronosz istennek áldozatul akarták őt bemutatni, nyíltan megvallotta keresztény hitét. Kérte az ünnepelni akarókat, hogy mindnyájan az igaz Istenben higgyenek. Ezért sok kínzás után lefejezték a IV. század elején. Szent Nirsza és József vértanúk

Szent Nirsza Perzsiában volt püspök. József pedig a tanítványa volt Látva a tanítvány buzgó életét, Nirsza püspökké szentelte őt. Mindkét főpap látva a perzsák bálványimádó életét, törekedtek ezen változtatni. Sok pogányt térítettek az igaz hitre és vezettek a jámborság útjára. Szápor perzsa király keresztényüldözése idején mindkettőjüket elfogták. Mivel hitükhöz állhatatosan ragaszkodtak, a dühös király azonnal lefejeztette őket 343 körül. Szent János és vértanútársai

Szent János, Szaveriosz Iszaak és Hipatiosz Perzsiában voltak püspökök különböző helyeken. Amikor Szápor király megparancsolta, hogy a keresztények is a Napot és tüzet imádják, a szent főpapok erősítették híveiket Krisztus követésében. Amikor a király erről hallott, összefogatta őket a különböző városokban és hittagadásra próbálta kényszeríteni őket. Állhatatosságukat látva különféle módokon kínoztatta és végez tette ki őket, 343 körül.

November 21. Az Istenszülő templomba vezetése

„Ma van első jelensége az Isten boldogító kegyelmének”, adja tudtunkra az ünnepi tropár. Szent Jakab ősevangéliuma elbeszéli, hogy a boldog házaspár: Joakim és Anna, leánygyermeküket, Máriát 3 éves korában felvitte a templomba, hogy Isten szolgálatára adja. A hagyomány szerint Zakariás főpap, a Szentlélektől megvilágosítva, a Szentek Szentjébe vezette be Máriát. Ez jel volt arra, hogy befejeződik az Ószövetség és megkezdődik az Újszövetség, mivel nemsokára megjelenik a Megváltó. Ez az ünnep külső körülményeit tárja elénk. Ez azért történt, hogy Mária előkészüljön. Mária születésével Isten a világnak adta azt a szeplőtelen testet, amiből a világnak a Megváltó megszületik. Templomba vezetésével megkezdődött az ő lelki felkészítése az előtte álló magasztos feladatra. Ez a mai ünnep belső tartalmát tárja elénk. Az ősevangélium ezzel fejezi be: „Mária olyan volt ott a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.”

November 22. Szent Filemon és apostoltársai

Szent Filemon gazdag és nem polgár volt Kolosszéban. Szent Pál térítette a keresztény hitre. Kolosszéban az ő házában gyűltek össze a keresztények istentiszteletre. (Kol. 4,17.) Szent Pál külön levelet is írt hozzá. Később Gáza püspöke lett. Apfia felesége és a szent életben társa volt Filemonnak. Hitük miatt Néró császár üldözése alatt vértanúsággal fejezték be életüket. Mindkettőjüket Kolosszéban agyonkövezték. Szent Arkipp apostolt először kegyetlenül verték, majd az emberek, főleg a gyermekek késekkel szurkálták testét. Szent Cecilia vértanúnő és társai

Cecilia vértanúnő ősi római családból származott. Hallván Jézus tanításáról, őmaga is keresztény lett és szüzességet fogadott. Szülei akarata ellenére eljegyezték őt a pogány Valeriussal. Cecilia vőlegényét, sőt annak testvérét Tibort is a keresztény hitre térítette. A szent házaspár további szüzességben élte életét. Sokat segítettek a szegényeken és a börtönben szenvedő keresztényeken. Almachius városparancsnok keresztény hitük miatt Ceciliát saját házában foglyul ejtette, és túlfűtött fürdőben, forró gőzben akarta megfullasztani. Mivel harmadnapra is élve találta, lefejeztette. A hóhér 3 csapással sem tudta le vágni fejét. Cecilia még több napig szenvedett és úgy halt meg. Tibor is kard által fejezte be életét. Maxim hóhér, akinek le kellett őket fejezni, hitt Krisztusban és ő is vértanúi halállal halt meg. Szent Mihály katona

Származására nézve bolgár volt, Potuka városában született. Szülei az első bolgár keresztények közé tartoztak. Gyermeküket is keresztény szellemben nevelték. A tiszta élet kedvelője lett. 25 éves korában a katonai szolgálatot választotta. Egy győzelem után kilépett a katonaságból. Egy hagyomány szerint hazatérőben megölt imádságával egy kígyót, amely elragadta az embereket a raithi pusztában. Potukában halt meg 866-ban. Szent Prokóp vértanú

Jeruzsálemből származott, szigorú életű és sok erénnyel gazdag ifjú volt. A cezareai egyház felolvasójává avattatván, mivel Szentírás ismeretében járatos volt, magyarázta a híveknek annak értelmét. Azt is megtette, hogy szír nyelvre fordította a Szentírást. Sok embert szabadított meg az ördögöktől. Dioklécián császár keresztényüldözése idején a cezareai prefektus elfogatta, és bálványimádásra kényszerítette. Mivel hitében állhatatosnak mutatkozott, a prefektus lefejeztette 303-ban. Szent Menigna vértanú

A helleszpontosz Páriából származott. Ruhatisztítással és vászonfehérítéssel foglalkozott. Décius keresztényüldözése idején sok keresztényt börtönbe zártak, de Isten angyala sértetlenül kiszabadította őket. Hallva erről Menigna, készült a vértanúságra. 251-ben saját elhatározásából kereszténynek vallotta magát, és széttépette az üldözést elrendelő császári parancsot. Elfogták, erősen verték, fára függesztették vasakkal tépdesték, végül lefejezték. Szent testét éjjel temették el keresztény társai. Szent Agabba atya

Származására nézve izmaelita volt. Elhagyva hazáját, vagyonát és szüleit követett egy szerzetest és vele szerzetesi életet élt. Ezután mindketten Özséb szerzeteshez mentek, aki Agabbat az imádságos virrasztásra tanította. Özséb halála után ottmaradt házában és 38 évet töltött el ott. Szigorú vezeklésben és önmegtagadásban töltött élet után az V. században halt meg.

November 23. Szent Amfilok püspök

A kappadókiai Cezareában született. Kortársa és barátja volt Nagy Szent Bazilnak és Hittudós Szent Gergelynek. Szüleitől jó keresztény nevelést kapott. Amfilok először szónok és ügyvéd volt. Mivel fiatal korától megszerette Istent, Hittudós Szent Gergely tanácsára a pusztába ment, hogy ott egyedül Istennek szolgáljon. Imádsággal, a Szentírás olvasásával és böjttel mentek el napjai. Sok időt töltött ebben az állapotban. Látomásban egy angyal háromszor is hívta őt az elhunyt ikoniumi püspök helyére, de Amfilok vonakodott. Ezután püspökök keresték fel, Ikoniumba vitték és a város főpapjává tették. Új hivatásában sokat küzdött az ariánus eretnekség legyőzésében, az igaz hit megerősítésében. 381-ben részt vett a második egyetemes zsinaton. Sok küzdelem után, amelyet az Egyház javára tett, 394-ben hunyt el békében. Szent Gergely akragantói püspök

Szicíliában született, jámbor, gazdag szülőktől, akik sokat segítettek másokon. Nyolcéves korában a tanulmányokra adták. 12 éves korában az akragantói püspök felvette az egyházi rend tagjai közé. Később Jeruzsálemben felkereste a szent helyeket. Talált egy kolostort, ott töltötte a nagyböjtöt és a húsvétot. Utána visszatért Rómába. Részt vett az V. egyetemes zsinaton és az igazhitűség nagy védelmezője lett. Mauritius császár uralkodása idején a szicíliai Akragantó püspöke lett. Egy hamis vád alapján a pápa börtönbe vetette. Két év múlva ártatlansága csodásan bebizonyosodott és újra visszatérhetett lelki nyája közé. Szent életet élve, Istentől olyan adományok bőségét kapta, hogy csak kezének érintésével minden betegséget meggyógyított. A VI. század végén, vagy a VII. elején fejezte be életét. Szent Sziziniosz vértanú

Küzike városából származott. Dioklécián császár alatt Sándor városparancsnoktól sokat szenvedett. Vad lóhoz kötözték, ütötték, orrlukaiba erős ecetet öntöttek. Más kínzásokat is szenvedve közben sok csodát tett. Végül karddal lefejezve nyerte el a vértanúságot. Szent Teodor vértanú

Antiochiában élő keresztény kereskedő volt. Amikor Szent Babilász és vértanútársai ereklyéit átvitték a városon, a keresztények Teodorral együtt a zsoltárokból énekeltek. Ezért elfogták, fára függesztették, nehéz bilincsbe verve börtönbe zárták. Másnap elővezették és Teodor mellett angyalt láttak, aki megerősítette őt. Nemsokára meghalt a hitehagyott Julián császár. Halála után Teodor is kiszabadult a börtönből és békésen hunyt el.

November 24. Szent Kelemen római pápa, vértanú

Rómában született gazdag és nemes szülőktől. Szüleit még gyermekkorában elvesztette, nevelői pogányok voltak. Először nagy jólétben élt, de nem talált bennük boldogságot. Egy keresztény embertől hallott Krisztusról és a kereszténységről. Egy hagyomány szerint látta az apostolfejedelmeket. Szent Péter keresztelte meg, majd Szent Pálhoz csatlakozva, munkatársa lett. (Fil. 4,3.) Szent Péter harmadik utóda lett a római püspökségben. 91-l0l között kormányozta az Egyházat. Erényes és hit szerinti életével kivívta a keresztények elismerését. Még Galliába is eljutott a keresztény hitet hirdetni. A hagyomány szerint Traján császár a Krím-félszigetre számtűzte. Ott is hirdette a keresztény hitet. Ezt hallva a császár, megparancsolta, hogy fojtsák vízbe a szent főpapot, követ kötve a nyákára. Szent Cirill és Metód, ereklyéit Rómába vitték 867-ben. Szent Péter felszentelt vértanú

Szent Pétert fiatal korában a város püspöke nevelte. Alexandria püspökévé 300-ban lett. Dioklécián császár keresztényüldözése abban az időben nagyon kegyetlen volt. Szent Péter, apostoli buzgósággal eltelve, erősítette a hitben és kitartásban híveit, sőt Théba és Libia keresztényeit is. Mivel látta, hogy sokan pártolnak el a keresztény hittől és a pogányságba térnek vissza, felbuzdította őt, hogy 306-ban szétküldje bűnbánati szabályzatát. 311-ben váratlanul fogták el keresztény hite miatt és mindenféle ítélet nélkül lefejezték. Szent Péter atya

Pontuszban született jámbor családban. Hét évig élt velük. Elhagyva a szülői házat Jeruzsálemben, aztán Galáciában élt, végül Antiochiában telepedett le. Egy kis fészerbe zárkózva lelkével törődött csupán. Kenyeret és vizet evett, azt is ritkán. Hatalma volt a gonosz lelkeken, sokakat megszabadított tőluk. Más csodákat is tett. Lelki tanításait szóban és levélben adta a hozzá fordulóknak. Híre Antiochiában, de egész környékén is elterjedt. Erényektől ékesen, 90 éves korában hunyt el 429-ben.

November 25. Szent Katalin vértanúnő

Alexandriában született fejedelmi családból. Életét sok színes elbeszélés veszi körül. Rendkívüli szépségű és műveltségű leány volt. A keresztény hitet egy remetétől ismerte meg. Maximián császár üldözése alatt bátran megvallotta keresztény hitét, megjelent a császár előtt, leleplezte a pogányság értelmetlenségét és hirdette Krisztust. A császár, Katalin szépségétől elámulva, próbálta őt a bálványokhoz téríteni. Mivel nem ért el sikert, megparancsolta 50 pogány bölcsnek, hogy álljanak ki Katalinnal vitatkozni. A vitatkozásból Katalin került ki győztesen. A király felajánlotta Katalinnak a királynői méltóságot, ha visszatér pogánynak. Katalin erre nem vállalkozott. A dühös császár két órán keresztül verette, majd börtönbe záratta. Két nap után újra maga elé vezettette, és látta, hogy sebei begyógyultak, és egészséges. Mivel kitartott keresztény hitében a császár megparancsolta, hogy törjék kerékbe. Végül lefejeztette a sokat szenvedett vértanúnőt. Katalin kínjai között Krisztushoz fordította a császár feleségét, Augusztát, Porfir hadvezért és 200 katonát. Mindnyájukat lefejezték. Katalin testét angyalok vitték a Sinai hegyre. Most is ott van, a róla elnevezett kolostorban. Szent Merkur vértanú

Décius és Valeriánus császárok alatt szenvedett vértanúságot a kappadókiai Cezareában. A római birodalomra rátörtek a barbárok. A császárok Rómába gyűjtötték az egész hadsereget. A hadseregben volt Merkur katona is, aki titokban keresztény volt. Az ütközet előtt angyal jelent meg neki, bátorította és egy kardot adott neki a győzelemre. A barbárok legyőzése után Merkur nem akart részt venni a pogány hálaadó áldozaton. A császár előtt kereszténynek vallotta magát. A császár megverette, tüzes parázsra fektette, a tűz kialudt a vértanú vérétől. A császár nem akarta, hogy gyorsan meghaljon, azért börtönbe záratta, és újabb kínzások után lefejeztette. Testéből jó illat, illatos myro áradt és sok csoda történt. Ezért sokan hittek Krisztusban. Testét tisztelettel eltemették illő helyen, ahol sok csodás gyógyulás történt. Szent Masztridia szűz

Alexandriából származott. Jámbor keresztény életet élt, sok jótettet gyakorolt. Az ördög sugallatára egy fiatal emberben felébredt a rendetlen vágy a szűz iránt. Amikor a templomba ment imádkozni, elkísérte az úton, zavarva Masztridiát. A szűz elhivatta az ifjút magához és megkérdezte, hagy mi tetszik neki benne. Az ifjú a szemét dicsérte nagyon. A leány azonnal kivájta szemét, emlékezve Jézus szavaira. (Mk. 9,47.) Az ifjú ezt látva megrémült, megszállta az istenfélelem és bűnbánatot tartott. A pusztába vonult és szigorú vezeklő életet élt. Masztridia így megmenekülve a bűntől, tovább szolgált Istennek.

November 26. Oszlopos Szent Alip atya

A paflagoniai Adrianopoliszban született. Egy idő után meghalt édesapja, édesanyja ezután egyedül nevelte. Később nevelésre a helybeli püspökre, Teodorra bízta. Előhaladva főleg a Szentírás ismeretében és minden jó erkölcsben és viselkedésben, kedves lett Isten és az emberek szemében. Ezért a püspök diakónussá szentelte. Egy idő után a magányosságra vágyott és elhagyta szülővárosát. Püspöke kerestette és így kénytelen volt visszatérni házába. Ezután újra kereste a magányosságot. Egy, városon kívüli sírboltban lakott, és kiűzte az ott tartózkodó gonosz szellemeket. Ezután egy oszlopon élt 53 esztendeig. Tűrte a hideget és hőséget és más kellemetlenségeket, harcolva a szenvedélyekkel. Nagy tökéletességre jutván, félelmetes lett a gonoszlelkek számára. Sok csodát tett és a jövendőbe is belelátott. Halála előtt 14 évvel lábai úgy megbetegedtek, hogy nem tudott állani, hanem feküdt. Herakléosz császár uralkodása idején (610-41) fejezte be életét. Szent Jakab remete

Szíriában élt remete életet az V. században. Először egy remeténél élt valamennyi ideig, és tőlük tanulta el a vezeklő élet szabályait. Aztán külön ment tőlük egy kis házba és egy ideig ott élt magányosan. Miután azt érezte, hogy nagyobb vezeklésre is vállalkozhat, egy kis, terméketlen, lakhatatlan hegyen töltötte el vezeklések között élete utolsó idejét. A szabad ég alatt élt, kitéve a természet szeszélyeinek. Mindent türelemmel viselt. Isten megáldotta őt csodatevő, látnoki képességekkel. Sok csodát tett ezek segítségével, még az általa megáldott víz is gyógyító erővel bírt. Híre messzire elterjedt. Az emberek mindenféle fajtája kereste őt áldásért, jó tanácsért és gyógyulásért, 457 után halt meg.

November 27. Perzsiai Szent Jakab nagyvértanú

Szentünk Perzsiában született keresztény szülőktől. Jámbor nevelést kapott tőlük. Keresztény nőt vett féleségül, akivel gazdagságban és tiszteletben éltek. Izdigerd perzsa királynál és utódánál is kegyben állott. Ez utóbbi udvara vezetőjévé tette. Ezek miatt, elkábulva a világi tisztségektől, keresztény hitét megtagadta és imádta a bálványokat. Anyja és felesége levelet írtak neki, hogy megszakítanak vele minden közösséget. Ezt elolvasva, megszomorodott és nagy bűnbánatot is tartott hitehagyása miatt. A király előtt újra kereszténynek vallotta magát. A király hiába próbálta hitében megingatni, nem ért el semmi sikert. Ezért különös kínzást gondolt ki számára nehogy a többi perzsa is elforduljon a bálványoktól. Megparancsolta, hogy testének minden tagját egyenkint vágják le róla és szaggassák darabokra Szent Jakab Krisztusért ezeket a szörnyű kínokat is elszenvedte, és imádsággal ajkain halt meg 421-ben. Csodatevő Szent Román

A szíriai Antiochia közelében Roszban született az V. században. Idős korában beköltözött Antiochiába. A város falain kívül egy szűk kunyhóban élt vezeklő életet. Eledele kenyér, só és víz. Vezeklő életéért Isten a betegségek gyógyító adományával ruházta fel. Sokan keresték fel, és ő mindenkinek tudott útmutatást adni, ami az ő életéhez volt különösen alkalmazva. Késő öregségben hunyt el.

November 28. Új Szent István vértanú

Konstantinápolyi születésű volt. Két leánygyermek után született a nagyon várt fiúgyermek. Nagyszombaton keresztelte meg a pátriárka, Szent István fődiakónus nevét kapta a keresztségben. A gyermek növekedve, megtanulta a Szentírást olvasni, buzgón olvasta a szent könyveket. Különösen Aranyszájú Szent János műveit. Szülei Jánoshoz adták a Konstantinápoly melletti szent Auxentiosz hegyen élő remetének. Ebben a kolostorban élve kitűnt szent életével és a jótétemények buzgó gyakorlásával. Amikor Konstantinosz Kopronimosz lett a császár, ő harcot hirdetett a szentképek ellen. István sokat szenvedett ebben az időben a szent képek tisztelete miatt. Börtönbe zárták, aztán kegyetlenül verték. Végül Konstantinápoly utcáin vonszolták, úgy, hogy egyes tagjai leváltak testéről és az úton maradtak. Miközben gerendával halálos ütést mértek fejére, visszaadta lelkét Istennek. Ez 767-ben történt. Szent Bazil és vértanútársai

Konstantinosz Kopronimosz császár uralkodása alatt sok igazhitű katona otthagyta a katonai szolgálatot és szerzetessé lett. Az istentelen császár sokat összefogatott belőlük és megöletett. Egy Bazil nevűt megvakíttatott. A megvakított, tiszteletet mutatott a szentképek iránt, azért a hóhér gyomrába döfte kardját. Ebben az időben halt vértanúi halált az előbb említett Új Szent István vértanú is. Börtönbe került két Gergely nevű ember másokkal, ahol befejezték életüket. Szent Jánost Konstantinápoly elővárosába Dafnába űzték, ott a császár parancsára ütni kezdték. Ebben halt vértanúihalált. Szent Irénarch vértanú

Az örményországi Szebaszté városából származott. Fiatal éveiben hóhér volt, aki kínozta a szent vértanúkat. Amikor hét asszonyt kínozott, Isten kegyelme megvilágosította. Bátran kereszténynek vallotta magát. Ezért a mocsárba dobták, de sértetlenül jött ki belőle. Aztán a tüzes kemencébe vetés sem okozott benne kárt. Végül karddal fejezték le 303-ban.

November 29. Szent Paramon vértanú

Décius császár uralkodása alatt Aquilin a bithiniai fejedelem 370 keresztény katonát kényszertett arra, hogy áldozzanak a pogány istennek. Sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta erre a katonákat rávenni. Mellettük ment el egy Paramon nevű keresztény férfi. Látva a vértanújelölteket, ártatlanoknak nevezte őket, majd folytatta útját. A fejedelem visszahozatta Paramont, kivágatta nyelvét, és lándzsával átszúratta. A többieket pedig karddal lefejeztette 250 körül. Szent Filumen vértanú

Filumen a galáciai Ankirában élő keresztény volt. Kenyerek eladásával foglalkozott. Félix helytartó előtt bevádolták keresztény hite miatt. Bátran megvallva hitét, sokat szenvedett. Felfüggesztették, verték, tüzes kemencébe dobták, de sértetlenül kijött be. Végül, 273-ban kezébe, lábába, fejébe szögeket vertek és így halt meg. Sinai Akakiosz atya

Lépcsős szent János tett róla említést. Volt egy gyenge jellemű idős atya, akinek Akakiosz tanítványa volt. Tőle sok testi szenvedést is tűrnie kellett. A fiatal szerzetes 9 éven keresztül tűrte ezeket. Miután meghalt és eltemették, az atya megkérdezte tőle sírjánál, hogy meghalt-e? Az a felelet jött a sírból, hogy aki megszokta az engedelmességet, nem halt meg. A szigorú atya bűnbánatot tartott, és tanítványa sírja mellett vezekelt rosszaságaiért. Ez a VI. század első felében történt.

November 30. Szent András apostol

Betszaidából származott. Péter apostol testvére volt. Először Keresztelő János tanítványa volt. Jézus elsőnek hívta meg apostolai közé. Ezért a neve: „Elsőnek meghívott”. Az evangéliumok néhányszor említik személyét. A Szentlélek leszállása után több helyen hirdette az Evangéliumot. Több biztos adatot nem ismerünk életéből. A hagyomány szerint a szkítáknál, Dél-Oroszországban, a Balkánon volt a keresztény hit terjesztője. Szintén a hagyomány szerint vértanúi halállal fejezte be életét. Achájában Patrasz városában halt vértanúi halált, úgy, hogy X alakú keresztre (Andráskeresztre) feszítették. A kereszten sem szűnt meg a keresztény hitet hirdetni és imádkozott kínzóiért. Három napon át szenvedve adta vissza lelkét Istennek, 62 körül. Szent Frumentiosz etiópiai püspök

Nagy Konstantin császár uralkodása alatt egy Meropiosz nevű keresztény ember Indiába akart utazni. Két unokaöccsét: Frumentioszt és Edesszioszt is magával vitte a hajóútra. Hajótörés után Abesszínia földjére vitték őket fogságba. A királynak megtetszett mindkét ifjú és neveltette őket. A király halála után fiatal fiának uralkodása alatt Frumentiosz nagy méltóságra jutott. Testvérével együtt megkezdték a keresztény hitet hirdetni az országban. Egy idő után Frumentiosz felkereste Alexandriában Szent Atanázt. Ő püspökké szentelte és visszaküldte Abesszíniába. Tovább folytatva felvilágosító tevékenységét, keresztény hitre térítette az uralkodót és sok főembert. Az országban templomokat épített, és a Szentírást igyekezett az emberek nyelvére fordíttatni. Buzgó és áldásos működés után szent Frumentiosz 380 körül halt meg.

December

December 1. Szent Náhum próféta

A próféta a galileai Elkosból származott, Simeon törzséből. Ezekiás és Manasszes királyok uralkodása alatt jövendölt Krisztus születése előtt 664-612 között Júdeában. Jövendölésében Ninive teljes pusztulásáról írt. Ő a hetedik a „kis próféták” között. Könyörületes Szent Filaret

Szentünk a kisázsiai Amniában élt. Gazdag és istenfélő ember volt. Mivel nagyon jószívű volt, szívesen ajándékozott gazdagságából segítséget a szegényeknek, özvegyeknek és árváknak. Egy rászoruló sem ment el tőle üres kézzel. Ezért kapta a „könyörülő” melléknevet. Adakozásában addig ment, hogy őmaga is szegénnyé lett. Még ebben az állapotban is igyekezett segíteni a rászorulókon. Egy alkalommal felső ruháját vette le magáról és adta más szegénynek. Isten újra gazdagsággal jutalmazta meg Filaretot. Egyik unokája Biborban született Konstantin császár felesége lett. Filaret újra gazdag lett és ezzel együtt előkelő is. Késő öregségben halt meg és Konstantinápolyban temették el 792-ben. Sírjánál sok csoda és gyógyulás történt.

December 2. Szent Habakuk próféta

A szent próféta Simeon törzséből származott. Nyolcadik a 12 kis próféta között. A babiloni fogság (Kr. e. 586.) előtt jövendölt. Valószínűleg Jeremiás próféta kortársa volt. Egy 3 fejezetből álló könyv maradt utána. Ebben a választott nép fogságáról és Jeruzsálem pusztulásáról beszél. 600 évvel halt meg a Megváltó születése előtt. Szent Miropia vértanúnő

Efezusból származott, szülei keresztények voltak. Atyja korai halála után megkeresztelkedett és édesanyja nevelte. Décius császár üldözése alatt Chiosz szigetére költöztek és ott csendben élték keresztény életüket. Amikor Izidor katonát hite miatt a hadvezér kivégeztette, nem engedte holttestét eltemetni. Éjszaka Miropia titokban elvitte és eltemette a szent vértanút. Ezután maga vallotta meg tettét és kereszténynek mondta magát. Elfogták, kegyetlenül verték és börtönbe zárták. Éjjel a börtönben angyalok között megjelent neki Izidor katona és megígérte a vértanúság koszorúját. A szent leány ott helyben visszaadta lelkét Istennek 251 körül. Szent János és remetetársai

János, Heraklemon, András és Teofil mindnyájan Okszirich helységből származtak. Keresztény szülők gyermekei voltak fiatalságukban megkedvelték e vallásos könyvek olvasását. Mivel vonzotta őket a vágy, elvonultak egy puszta helyre. Ott Isten oktatta őket. Találtak a pusztában egy idős szent embert, mellette, vezetése alatt egy évet töltöttek. Az idős atya halála után ugyanazon a helyen maradtak, 60 éven keresztül élték vezeklő életüket. A IV. században hunytak el. Pafnutiosz thébai remete látta őket és megírta életüket.

December 3. Szent Szofóniás próféta

A próféta, aki 9. a kis próféták sorában Simeon törzséből származott. Kusi fia volt valószínűleg Jeremiás és Náhum próféta kortársa. Joziás király (635-605.) uralkodása alatt jövendölt Judeában. Egy könyv maradt utána, jövendölésekkel a szegényekről, az országról és a körülötte élő népekről. Szent Teodul atya

Konstantinápoly helytartója volt Nagy Teodóz császár idején. (379-95.) Felesége halála után Edesszába ment, és ott egy oszlopon élt 38 esztendők keresztül. Szent Teodor felszentelt vértanú

Alexandria főpapja volt. Ott szenvedett vértanúságot is a bálványokat imádóktól. Fejére töviskoronát tettek és miután kigúnyolták, lefejezték 609-ben.

December 4. Szent Borbála nagyvértanúnő

Borbála egyedüli leánya volt a gazdag pogány Dioszkurnak. Felesége halála után minden gondoskodását leányára fordította. Tornyot épített és abba zárta őt, hogy ragyogó szépségű gyermekét ne lássák az egyszerű emberek Borbála csak az eget láthatta. Mindenünnen pogány személyzet vette körül. Borbálában az ég szemlélése felkeltette a vágyat, hogy annak teremtőjét megismerje. Amikor felnőtté vált, édesapja szabad kijárást engedett neki elzártságából. Borbála keresztény leányokkal ismerkedett össze, majd közelébe került egy vándorló kereskedő képében egy keresztény pap, aki megtanította a keresztény hit igazságaira és megkeresztelte. Édesapja ezt megtudva, engesztelhetetlen gyűlöletre ragadtatta magát. Karddal akarta leányát megölni, de az elfutott előle. Egy pásztor útmutatása alapján mégis megtalálta, és utána kegyetlenül gyötörte. Ütötte, éles kövekkel hasogatta, sötét szobába zárta és éheztette. Borbála hűséges maradt Krisztushoz és hitéhez A kegyetlen apa a város elöljáróját kérte, hogy alkalmazza a különféle kínzásokat leányán. Ő annyira megkínoztatta, hogy a vér folyt testéből, majd félholtan börtönbe záratta. Éjfélkor Maga az Úr jelent meg neki, meggyógyította sebeit és kimondhatatlan boldogsággal töltötte el. Új kínzások következtek ezután. Mivel a kínzások nem törték meg a hős szenvedőt, kardhalálra ítélték. Maga a kegyetlen atya fejezte le leányát a föníciai Iliopoliszban 306-ban.

Julianna, aki látta Borbála szörnyű és bátorsággal elviselt szenvedéseit, szemére hányta a parancsnoknak kegyetlenségét. Ezért kínzások után őt is lefejezték Borbálával együtt. Damaszkuszi Szent János atya

János 680 körül született a mohamedán fennhatóság alatt levő Damaszkusz városában. Szülei gazdag keresztények voltak. Eredetileg a Manzur nevet viselte. Édesapja fontos hivatalt töltött be a kalifa udvarában. Fogadott testvérével Kozmásszal gondos keresztény nevelésben részesült. Tanulmányai elvégzése után valószínűleg elfoglalta atyja hivatalát Damaszkuszban.

A görög birodalom császára Izauri Leó 726-ben rendeletet bocsátott ki a szentképek tisztelete ellen. Ezzel megindította a több mint 100 évig tartó képrombolást. János három nagy munkájában is védelmére kelt a szentképeknek. Nemsokára otthagyta hivatalát és Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbász kolostorba vonult. Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Számtalan egyházi éneket szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. 777-ben halt meg valószínűleg Jeruzsálemben, 104 éves korában. Polivoti Szent János atya

Fiatal korától erényes életet élt. A VIII. században Polivot püspökévé szentelték az ázsiai Frigiában. Ezután még jobban kitűnt erényes tetteivel. Izauri Leó császár képromboló törekvései ellen fel melte szavát, és nyáját megőrizte ettől a tévelytől. Szent életéért Isten gyógyító, és ördögűző erővel ajándékozta meg. A VIII. században halt meg.

December 5. Megszentelt Száva atya

Száva (Szabbász) atya 439-ben, született a kappadóciai Mutalaszka helységben. Korán megkedvelte az erényes életet. Nyolcéves korában megkezdte a szerzetesi életet. Először a szülőfaluja közelében levő kolostorban élt, ott teljes szigorúságában elsajátította a szerzetesi életet. l0 év múlva Palesztinába ment, és nagy szent Eutim mellett élte életét. Szent Eutim halála után egy kiszáradt patak mellett barlangban élt egyedül. Amikor szent életének hírére sokan jöttek hozzá, hogy útmutatásai szerint éljenek, kolostort épített számukra, amely most is az ő nevét viseli. Mivel sem templom, sem pap nem volt a kolostorban, istentiszteletekhez ritkán jutottak. Ő alázatosságból nem szenteltette magát pappá. Később mégis pap lett, innen van a „megszentelt” mellékneve. Kolostorában írta meg az istentiszteletek rendjét ma is szabályozó Utasítást, a jeruzsálemi Typikont. Közel 100 éves korában halt meg 532-ban. Szent Karion és fia

Egyiptomban egy Karion nevű embernek két gyermeke volt. Ezeket feleségére hagyva, elment a pusztába remetének. Amikor nagy éhség lett azon a vidéken, az asszony magával vitte két gyermekét és megkereste férjét. Karion a fiát, Zakariást magához vette és nevelte. A leány visszament anyjával. Több helyen is éltek kolostorban, végül a Szkétisz pusztában telepedtek le. Először Karion halt meg, később pedig fia Zakariás, a IV. században éltek mindketten.

December 6. Csodatevő Szent Miklós püspök

Szentünk 280 körül született a liciai Patarában Valerián császár uralkodása alatt, gazdag, istenfélő szülőktől. Már gyermekkorától Isten kegyelmének jelei vették körül. Gyermekkorától megszerette az istenfélő életet. Nevelését nagybátyja Miklós patarai püspök végezte. Amikor felnőtt lett, pappá szentelték. A Szentföldről visszatérve, Myrában telepedett le. Szent élete miatt az összegyűlt püspökök a város püspökévé választották. Az egyik méltatója szerint a főpap élete a szeretetnek és az emberek iránti együttérzésnek szakadatlan hőstette. Teljesítette Szent Pál apostol törvényét: „... mindenkinek mindene lenni.” (I. Kor 9,22.) Ő a betegeknek orvos volt, a síróknak vigasztaló, a szegényeknek megmentő, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyt szenvedőknek védelmező és mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Nem várva meg a segítségkérést, ő maga kereste fel a szükségben levőket. Az éjszakai csend oltalma alatt, elkerülve a tanukat és dicséretet, ő irgalmas, titkos alamizsnával menti meg a három szerencsétlen leánytestvérnek jó nevét és az ő elszegényedett kislelkű atyjukat. Amikor igazságtalanul lettek halálra ítélve hárman az ő nyájából, ő az ítélet helyére sietett, hogy kihúzza a hóhér kezéből a kardot. Amikor pedig kegyetlen ítélet lett kimondva a királyi vezérekre, a főpap a királyhoz fordult, hogy megmentse az ártatlanokat.

Djiklécián császár üldözése alatt ő is szenvedett a börtönben. Szabadulása után 325-ben részt vett az I. niceai zsinaton. Késő öregségben halt meg 342-ben Myrában. Ereklyéit később az itáliai Bariba vitték, ahol ma is nyugszanak.

December 7. Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el. Szent Athenodor vértanú

A szíriai Mezopotámiából származó fiatal korától szerzetesi életet élt. Hite miatt feljelentették, de a helytartó előtt is bátran megvallotta keresztény hitét. Különféle kínzásokat kellett ezért elszenvednie, de Isten angyalai oltalmazták. Eközben pogányokat térített Jézus hitére. Kardhalálra ítélték, de a hóhér holtan esett össze. A vértanú pedig imádkozva adta vissza lelkét Istennek 304 körül.

December 8. Szent Patáp atya

Egyiptomban a Nílus partján volt egy Tibi nevű város. Patáp itt született keresztény szülőktől. Ilyen nevelést kapott tőlük. Amikor felnőtt lett, Egyiptom pusztájába ment és ott élt magányos életet. Mivel életének híre miatt sokan keresték fel és dicsérték szent élete miatt, szomorú lett és elköltözött onnan. Konstantinápoly egyik külvárosába ment, és ott a város falánál egy cellába zárkózva élte a hallgatag életét, Istennel beszélgetve. Egy idő után, egy vak ifjú, Istentől vezettetve felkereste celláját, és imádságát kérte, hogy láthassa Isten világát. Patáp imádságára Isten megadta neki a látás kegyelmét. Ezt ő el és sokan jöttek a szerzeteshez, hogy imádságát kérjék. Ő, sok csodát téve, hosszú élet után halt meg cellájában a VII. században. Keresztelő Szent János templomában temették el. Szent Szoszthenész és apostoltársai

A Jézustól választott 70 szent apostol közé tartoztak. (Lk. 10,1-24.) Szoszthenész apostol a korinthusi zsidó zsinagóga főnöke volt. Róla az Apostolok cselekedeteiben olvasunk: 18,12-17. Végül a Lidiai Kolofon városának püspöke lett. Az alexandriai Apolló a beszédben jártas ember volt Efezusban. Róla ugyancsak ott olvashatunk: 18,24-28. Később Cezarea püspöke lett. Kéfás is Kolofon püspöke volt. Tichikusz Szent Pál apostol útitársai közé tartozott. Később ő is Kolofon püspöke lett. Eparroditusz apostol a filippi egyházközség küldöttje volt Pál római fogsága idején. Súlyos betegsége után visszatért Filippibe. Később Adriaka püspöke lett. Keszariosz apostol Dirrachia püspöke volt és sokat tett az evangélium hirdetésében.

Mindnyájan békében hunytak el, Krisztus egyházát jól kormányozva. A szent afrikai vértanúk

Mindnyájan Zenon görög császár uralkodása idején (474-91.) éltek. Afrikában az ariánus Hunnerik király uralkodott. Az ariánus főpapok biztatására nagy üldözést támasztott az igazhitűek ellen. Katonáinak megparancsolta, hogy minden igazhitű papot üldözzenek ki. A katolikusok egy templomban gyülekeztek össze, és titokban istentiszteletet tartottak. A katonák mindenkit leöltek a templomban, akiket tudtak. A papok még több kínzást szenvedtek: elégetést, nyelvük kivágását. Ennek ellenére nyelv nélkül is hirdették, hogy Isten Fia egylényegű az Atyával.

December 9. Szent Anna foganása

Szent Joakim és Anna, a galileai Názáretben lakva, egész életükben fohászkodtak Istenhez gyermekért, de nem született nekik. Egy nagy ünnepen Joakim áldozatot akart Jeruzsálemben bemutatni, de a pap nem fogadta el felajánlását, mert gyermektelen volt. Fájdalmában és szégyenében nem tért haza otthonába, hanem a pusztába ment, ahol nyáját legeltették. Ott élt 40 napon át böjt és imádság között, kérve Istentől a gyermeket. Felesége Anna otthon maradt és szomorúan azért imádkozott, amiért férje: hogy Isten adjon házasságukba gyermeket. A kertben madárfészket látva még szomorúbb lett, hogy ő gyermektelen maradt. Isten azonban angyalt küldött a pusztába Joakimhoz, hogy menjen Jeruzsálembe, ahol feleségével fog találkozni. A találkozás valóban megtörtént. Mindketten fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára adják. Hazatérve, Szent Anna méhében fogant öregségében, ami nagy örömmel töltötte el mindkettőjüket. Így lettek ők az Istenszülő szülei, a Megváltónak pedig nagyszülei. Hogy a megtestesülés nagy titkának leánygyermekük méltó eszköze legyen, Isten kegyelméből testben és lélekben megtisztult minden bűntől. Sámuel próféta anyja: Anna

Mivel hosszúidőn át nem született gyermeke, sokat bánkódott miatta, és sok bántást tűrt el. Csodás foganásáról és fiának Sámuelnek születéséről és életéről az ószövetségi Szentírásban találunk leírást Sámuel I. könyvében, 1-24. fejezetekben. Anna 1100 évvel élt a Megváltó születése előtt. Újonnan feltündöklött István atya

István atya Konstantinápolyban született. Szülei Zakariás pap és Teofánia voltak. Tőlük a jámborságban és keresztény erények gyakorlására jó nevelést kapott. Már fiatal korától a konstantinápolyi Nagy Egyház (Szent Bölcseség) kötelékében szolgált. Atyja halála után a bezárkózottak életmódját választotta. Szent Péter templomában élte vezeklő életét. Szent életéért látomásokban is részesült. Meglátta Szent Péter főapostolt és Szent Antipász egykori pergamoni püspököt is. A IX. században hunyt el, 912-ben, életének 73. évében. Újonnan feltündöklöttnek azért nevezik, mert szent élete miatt hasonlított Isten régi kedveltjeihez, akik minden erényben kitűntek életükben. Szent Szófron ciprusi püspök

Keresztény bölcs szülőktől született, Ciprus szigetén. Jó nevelést kapott tőlük, sokat foglalkozott a szent atyák műveinek tanulásával, főleg azonban a Szentírás megismerésével. Életét is Isten törvényéhez igazította. Annyira előhaladt az erényekben és jócselekedetekben, hogy Istentől csodatevő erőt kapott és sok csodát is tett. Szent Damján ciprusi püspök halála után őt választották meg a sziget püspökévé. Jó atyja lett szellemi nyájának, sokat törődött a szegényekkel, árvákkal, oltalmazta a megbántottakat. Békében halt meg a VI. században.

December 10. Szent Ménász és vértanútársai

Szent Ménász athéni születésű volt. Fiatal korában kitűnt tanultságával és ékesszólásával. Maximin császár (305-13) bizalmas embere lett. Ebben az időben a keresztények számának megnövekedésével Alexandriában vita támadt a keresztények és pogányok között. A császár nem akart hozzájuk menni a vita elintézésére. Ménászt küldte hozzájuk, aki bölcsen békét teremtett a város lakói között. Mindenki szabadon megvallhatta hitét. Hogy jó példát adjon, ő is megvallotta eddig rejtekben tartott keresztény hitét.

Miután mindezek a császár fülébe jutottak, elküldte Alexandriába hűséges emberét Hermogenészt, aki pogány volt. Az lett a feladata, hogy a régi pogányságot igyekezzen visszaállítani és a keresztény vallást visszaszorítani. Hermogenész kínzások alá vetette Ménászt, de látván a vértanú erős ragaszkodását a keresztény hithez, őmaga is Krisztus hitének követője lett. A császár ezt meghallva, kiadta a parancsot, hogy mindkettőjüket fejezzék le.

Eugráf szent Ménász íródeákja volt. Ő is ugyanolyan vértanúi halállal dicsőítette meg Istent. Mindezek 313 körül történtek. Szent Gemell vértanú

Paflagóniai származású volt. Amikor meghallotta, hogy a hitehagyott Julián császár a galíciai Ankirában tartózkodik, hozzája ment és szemére hányta hitehagyását és a keresztények elleni viselkedését. A haragra gerjedt császár megkínoztatta a vértanút és Edesszába küldte. Megérkezvén oda a császár is, új kínzások alá vetette. Tetőtől talpig lenyúzták bőrét, és keresztre feszítették 361 körül. Szent Tamás atya

Tamás Bithiniában született, egyszerű szülőktől. Korán felébredt benne a vágy a szerzetesi élet iránt. Szerette olvasni a szent iratokat. Amikor felnőtt, szerzetessé lett és híressé lett szent életével. Egy újonnan épített kolostor elöljárójává választották a Szagarisz folyó mellett. Egy idő után elhagyta a kolostort és remete életet élt a Bithiniai pusztában. Életéért Istentől megkapta a csodatevés és a jövőbelátás adományait. Tamás atya a X. században halt meg.

December 11. Oszlopos Szent Dániel atya

Dániel a mezopotámiai Szamoszatában született, Illés és Márta keresztény szülőktől. 13 éves korában elment egy kolostorba. Ott megcsodálta az imádkozók és vezeklők szigorú életét és ő is megkívánta azt.

Felkereste Oszlopos Szent Simeon atyát. Tőle indít és áldást kapott a vezeklő életre. Utána elment a pusztába Thrákiába, ott oszlopot épített magának és azon élt. A hideg és hőség minden próbáját és a test romlandóságát eltűrve élt sokáig. Oszlopáról nem akart leszállni semmiféle kérésre. Leó és Zenon császár gyakran felkeresték őt, hogy áldását kérjék, és egyes ügyekben kikérjék tanácsait. Tanácsainak helyes voltát az események igazolták. Egyszer mégis lejött az oszlopról. Amikor az Egyházat a monofizitizmus tévtanításának veszélye fenyegette, elment a fővárosba. 30 éves vezeklés után az oszlopon, 80 éves korában halt meg 489, vagy 490-ben. Oszlopa tövében temették el. Szent Lukács oszlopos atya

Szentünk több császár uralkodása alatt élt, amikor Teofylakt volt a konstantinápolyi pátriárka. (933-56.) Amikor a bolgárok a birodalomra támadtak, császári parancsra Lukácsnak is harcolnia kellett ellenük. A harcban sokan elestek, de ő Isten gondviseléséből megmenekült. A harc után szerzetessé lett. Jó haladást téve a szerzetesi életben, a pappá szentelésre találták méltónak. Kemény vezeklést vállalva, oszlopon élt több helyen, végül Kalkedonban telepedett le. Ott szintén egy oszlopon állva 45 évet töltött el. Hogy hallgatagságát megőrizze, a szájában mindig követ hordott. 970 körül halt meg sok csodát téve életében. Szent Akepszim és Itala vértanúk

Mindketten Perzsiából származtak, ott is szenvedtek vértanúságot. Akepszim először pogány pap volt Arbelában. Krisztus hitéről hallván, szeretett volna vele megismerkedni. Egy püspökhöz fordult, aki kioktatta őt a keresztény hitről és meggyógyította betegségéből. Visszatérve Arbelába, ott hirdette a hitet a város lakóinak. Ezért a terület parancsnokánál feljelentették. A parancsnok levágatta fülét, és börtönbe záratta. Itala az arbelai egyház diakónusa volt. Hitének megvallása miatt kínokat szenvedett és Akepszimmal volt börtönben. Állhatatosságuk miatt mindkettőjüket karddal fejezték le. Szent Miraksz vértanú

Születésére nézve egyiptomi volt. Tenesztia városában született keresztény szülőktől. Keresztény nevelést kapott tőlük. Ifjúi könnyelműsége és az ördög sugallatára megtagadta hitét. Szülei szavára és imádságára megbánta tettét és nyíltan vállalta keresztény hitét, ezért megkínozták, a börtönbe vetették, és végül lefejezésre ítélték. Csónakkal bevitték a tengerbe, ott lefejezték, és a tengerbe dobták. Szent fejét a tenger partján keresztények találták meg. Ez 640 körül történt.

December 12. Szent Szpiridon főpap

Szentünk Ciprus szigetén született egyszerű szülőktől. Fiatal korában juhokat őrzött. Mint egyszerű pásztorember élte életét. Közben házasságot kötött, gyermekei is voltak, istenfélelemben nevelte őket. Egyszerű, mélységes hitű ember volt, juhainak jó pásztora. Ezért Isten alkalmasnak találta arra, hogy szellemi juhokat bízzon rá. Szent életének és csodatételeinek híre annyira elterjedt, hogy megválasztották Trimithunt érsekévé. Mint főpap részt vett az I. egyetemes zsinaton, (325.) Ott egyszer beszédével és csodatetteivel, a megrémült atyák várakozásai ellenére, nagyhatású beszédet mondott az igaz hit védelmében. A tévtanító ariánusok megszégyenültek, és egy nagy tudású pogány szónok a keresztény hitre tért. Hazatérése után, mivel egy szegény asszony halott leányán követelt egy kölcsönadott dolgot, Szpiridon kiment leánya, Irén sírjához és megkérdezte tőle a dolgot. Miután a leány felelt neki sírjából, Szpiridon megtalálta a kölcsönadott dolgot és visszaadta gazdájának. Nagy Konstantin császár is tisztelője volt Szpiridonnak. Egy elbeszélés szerint meggyógyította őt betegségéből. Hosszú, áldásos élet után szólította őt Isten magához a 349. esztendő táján. Szent Sándor püspök

Szeverusz császár uralkodása alatt (193-211) élt mint Kappadókia püspöke. 203 körül keresztény hite miatt börtönbe zárták. Szabadulása után Jeruzsálembe ment, hogy meglátogassa a szent helyeket. Ott az elaggott Narkisszosz püspök mellé társul választották. Sándor 38 éven keresztül kormányozta a jeruzsálemi egyházat. Kitűnt tanítói tevékenységével. Saját költségén nagy könyvtárat létesített a Szentírás és az akkor meglevő szent atyák műveiből. Décius császár üldözése alatt hosszú időt töltött el börtönben, és ott adta vissza lelkét Istennek 251-ben. Szent Szinéziosz vértanú

Görög neve Szünétosz, szlávul Razumniknak (okos) nevezik. Római származású volt. Szülei a római püspök mellé adták, hogy ismerje meg a Szent könyveket. Keresztény élete miatt az egyház felolvasójává avatták. Ebben a hivatásban sokakat tanított az igaz hitre és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Emiatt Aurélián császár előtt feljelentették. A császár előtt is bátran megvallotta hitét és abban állhatatosnak mutatkozott. Ezért fejvesztésre ítélték 270-75. között.

December 13. Szent Eusztrát és vértanútársai

Mindnyájan Dipklécián császár alatt szenvedtek vértanúságot a IV. század elején, az Örményországi Szebasztéban. Eusztrát Szatalion város keresztény elöljárója volt. Semmibe vette az istenekről szóló görög meséket, helyette a keresztény bölcsességet hirdette. Hitéért megverték, tűzzel égették, vasszegekkel kivert cipőben futtatták az utcán és börtönbe zárták. Ilyen szörnyű kínzások után elégették.

Aukszent vértanú az arábiai egyház papja volt. Szavainak bölcsességével és türelmével a bálványimádás istentelenségét kimutatta. Sokféle kínzás után Krisztust megvallva kard által nyerte el a vértanúságot.

Eugén (Jenő) Krisztus hitének megvallása miatt a kínzások között adta vissza lelkét Istennek, miközben kivágták nyelvét, levágták mindkét karját és átszúrták lábszárait.

Mardár, „a szelíd galamb” saját jószántából vállalta a kínzásokat Krisztus hitéért, elbúcsúzva feleségétől és gyermekeitől. Lábait összekötözték, és fejjel lefelé felfüggesztették és tüzes szegekkel égették. Sokáig volt ilyen helyzetben aztán a kínok között meghalt.

Oreszt, a katona, aki a mindenek Királyának volt igazi és csodálatos katonája, a melléről leesett kereszt jelével árulta el keresztény voltát. Hitéért tüzes vasrácsra fektették, és ezen elégették. Így nyerte el a vértanúi koronát. Ereklyéik Rómában nyugszanak. Szent Lucia vértanúnő

Szirakuzában született, gazdag nemesi családban. Édesapja korán meghalt, édesanyja súlyos betegségben szenvedett. Egy alkalommal Katániába zarándokoltak szent Ágota sírjához, gyógyulásért imádkozni. Az anya csodásan meggyógyult. Lucia ezért minden vagyonát szétosztotta a szegények között. Vőlegénye ezért feljelentette a helytartónál. A helytartó kihallgatta, felszólította, hogy áldozzon az isteneknek, de Luca keresztény hitében állhatatos maradt. Nyilvános házba akarták vezetni, de a szolgák nem bírták kimozdítani. Más kínzások is következtek, végül lefejezés által lett Krisztus vértanúnője 303-ban. Szent Arzén atya

Konstantinápolyban született jámbor nemes szülőktől. Elnyerve felnőtt korában a császár jóindulatát, patrícius és hadvezér lett. Egy alkalommal, hadseregével tengeri viharba került, amiből egyedül menekült meg. Ezután búcsút mondva a világnak, szerzetessé lett egy puszta helyen. Egy idő után a kisázsiai Látra hegyére ment és ott élt szigorú vezeklő életet. Élete miatt Isten csodatevő erővel ruházta fel. Békében halt meg, feltehetőleg a VIII-X. század között.

December 14. Szent Tirzusz és vértanútársai

Tirzusz, Leukiosz és Kallinik a palesztinai Cezareában nevelkedtek. Déciusz keresztényüldözése alatt szenvedtek vértanúságot (249-51). Leukosz, a tisztes és bölcs keresztény, látva, hogy Kumbrikiosz helytartó mint akarja megerősíteni a bálványimádást és üldözni a keresztényeket, szemrehányást tett neki igazságtalan magatartásáért. Ezért a helytartó megkínoztatta és kardhalálra ítélte.

A helytartó kegyetlenkedései miatt sok keresztény elmenekült a városból. Tirzusz, aki még csak hitjelölt volt, megjelent a helytartó előtt és elbeszélgetett vele a bálványimádás értelmetlenségéről. A dühös helytartó megkínoztatta szentünket, és börtönbe vetette. Éjjel a börtön ajtói megnyíltak, Tirzusz abból kimenve megkereste az elrejtezett püspököt, aki megkeresztelte őt. Több kínzást is elviselve még, békén hunyt el az Úrban. Kallinik vértanú először pogány pap volt. Látta azt, hogy Tirzusz hogyan szenved és milyen állhatatos a hitben, őmaga is Krisztus hitének megvallója lett. Ezért kardhalállal nyerte el a vértanúságot.

Szent Filemon, Arián, Apolloniosz és velük Teotich, három császári testőrrel az egyiptomi Antinoéban szenvedtek vértanúságot Dioklécián császár alatt. Apolloniosz, aki felolvasó volt az antinoéi egyházban, félt a kínzásoktól. Rábeszélte a pogány Filemont, aki művész volt a zenélésben, hogy mutasson be helyette áldozatot az isteneknek. Filemon megjelent Apolló öltözetében és bátran kereszténynek vallotta magát a kínzók előtt. Apolló megbánva tettét, szintén megvallotta keresztény hitét. Ezért sok kínzás után mindkettőjüket lefejezték karddal. Szent Arián az ő kínzójuk volt. Amikor látta a vértanúk állhatatosságát és az általuk művelt csodákat, egész házával Krisztus követője lett. A 4 testőr, akik között Teotich volt az idősebb, saját elhatározásukból adták át magukat a kínzásoknak Krisztusért. Zsákba varrva őket a tengerbe vetették.

December 15. Szent Eleutér felszentelt vértanú

Szentünk Rómában született nemes és gazdag szülőktől. Édesapja háromszor is volt hadvezér, édesanyját Szent Pál keresztelte meg. Fiuúat jámborságban nevelték, Anaklét pápa nevelésére adták. A Főpapja látva, hogy Eleutér jó erkölcsű ifjú, szívesen fogadta növendékei közé, először diakónussá, majd pappá szentelte. 20 éves korában Nikétász érsek Illíria püspökévé tette. Az ifjú püspök sok embert vezetett a keresztény hitre. Hadrián császár (117-38) elfogatta a szent főpapot, és Rómába hozatta. A kihallgatás után megtüzesített ágyra fektette, de arról egészségben kelt fel. Ezután forró olajjal gyötörték, szurokba és gyantába mártották, majd oroszlánok elé dobták. Mindezek között sértetlen maradt. Végül anyjával Anthiával együtt lefejezték őket l20 körül. Korib helytartó, aki kínozta őket, állhatatosságukat látva Krisztus hitének megvallója lett. Ezért őt is lefejezték. Látriszi Szent Pál atya

A Myziában levő Eleé városban született nemes szülőktől. Mivel atyját korán elvesztette a frigiai Szent István kolostorban nevelkedett. Anyja halála után mint gyermek, Isten szolgálatára szentelte magát. Milétosz közelében a Látrisz hegyen élt vezeklő életet. Imádság, böjt, hallgatagság, ezekkel az erényekkel ékeskedett élete. Körülötte kolostort építettek azok, akik példája szerint akartak élni. Halálának idejét Istentől előre megtudta. Békében halt meg 955. december 15-én. Szent István hitvalló

István atya Nagy Kappadókiában született keresztény szülőktől, akik szigorúságban nevelték. Gyermekkorában szülei tanulásra adták. Gyorsan elsajátította az olvasást. Tizenöt éves korában Konstantinápolyba ment, hogy befejezze tanulmányait. Érett korában szerzetessé lett és a pusztába ment. Ott 30 évig élt szent életet. Különleges kinyilatkoztatás folytán Germán pátriarka elhívta a pusztából és a Krim szigetén levő Szurozs város püspökévé tette. Lelki nyáját nagyon megfertőzték a téves tanítások. Öt év fáradsága után sikerült a tévtanítást legyőzni és az igazhitűséget megerősíteni. A képromboló Izauri Leó császár alatt Konstantinápolyba ment, és ott bátran hirdette az igazhitű hagyományt. A szentképek tiszteletéért sok kínzást és börtönt is szenvedett. Kopronimosz császár alatt a börtöntől és a szenvedésektől meggyengülve, már öreg korában visszanyerte szabadságát. Újra visszatért székhelyére és lelki nyája között nemsokára meghalt a VIII. század közepén. Szent Eleutér vértanú

Bizáncból származott, életét sok erény ékesítette. Nevelését a császári udvarban kapta, ahol nagy méltóságra emelkedett. Ő azonban a világi hiúságokat és gazdagságot megvetve, az örökkévalókra gondolt és lelkével törődött. Egyik szolgája bevádolta, hogy keresztény életet él. Makszimián császár nem akart durva lenni hűséges emberéhez, először hízelgésekkel próbálkozott. Mivel eredményt nem ért el, megparancsolta, hogy fejezzék le, testét dobják a kutyáknak és madaraknak. Ez a IV. század kezdetén történt. Egy keresztény pap, megtalálva a holttestet, tisztelettel eltemette egy nevezetes helyen. Szent Párd atya

Születésére nézve római volt. Ifjú korában fuvaros volt. Egy alkalommal Jerikóban, Pard vigyázatlansága miatt egy gyermeket tevéi összetapostak és meghalt. Lelkiismeret-furdalást érzett érte, és az Arion hegyére ment a szerzetesek közé, és élete végéig szigorú vezeklést vállalt magára akaratlan gyilkosságáért. Egy oroszlán közelébe ment, hogy az falja fel, de az állat nem bántotta. Ebből megértette, hogy Isten megbocsátotta bűnét. A VI. században halt meg Palesztinában.

December 16. Szent Aggeus próféta

A próféta a babiloni fogságban született. A fogságból hazatértek egyik csoportjával ő is Jeruzsálembe jött. 520. év augusztusától jövendölt. A visszatértek belekezdtek az elpusztult templom újjáépítésébe, de csakhamar kedvüket vesztették. Zakariás prófétával együtt sürgették a népet, Józsue főpapot, az építés folytatására. Megjövendölte, hogy ebben az új templomban, habár szerényebb, mint a régi, megjelenik majd a régóta várt Messiás. A Szentírásban a 12 kis próféta írásai között övé a l0. hely. A hagyomány szerint Jeruzsálemben temették el. Szent Teofánia császárnő

Konstantinápolyban született császári családból. Szülei: Konstantin és Anna sokáig gyermektelenek voltak. Hatéves korában megtanult olvasni, és megtanult minden jó dolgot. Felnőve, Bölcs Leó trónörökösnek lett felesége. Egy püspök rágalmai folytán mindkettőjüket börtönbe vetette az uralkodó és erős őrizet alá helyezte. Három éven keresztül szenvedtek így. Szabadulásuk után Teofánia nem törődött semmi világi gazdagsággal, testének ékesítésével, hanem igen egyszerű életet élt. Mindenkivel a legnagyobb szeretetben és békében élt. Testét böjtökkel és önmegtagadással sanyargatta. Emiatt teste elgyengült, de lelke erős maradt. Amikor érezte halála közelségét, mindenkit magához hívott és elbúcsúzott tőlük. Erényes élet után halt meg 892-ban. Szent Marin vértanú

Karin császár uralkodása alatt (282-83) élt. Nemesi származású volt, már ifjúkorában a császári tanácsnak lett a tagja. Keresztény volta miatt nem akart áldozatot bemutatni a pogány isteneknek. Különféle kínzásoknak: tűz, forró olaj, karddal vagdosás után is sértetlen maradt. A vadállatok sem bántották, amikor eléjük dobták. A pogány templomban az istenszobrok leestek előtte és szétomlottak. Az elszomorodott császár ezért lefejeztette 283 körül. Testét istenfélő keresztények temették el.

December 17. Szent Dániel próféta és a három ifjú

Dániel királyi családból származott, Juda törzséből. Fiatal korában őt is elhurcolták Babilonba, fogságba. Ott is hűséges maradt Isten törvényeihez. Istentől kapott értelmével sikerült neki megmenteni az ártatlan Zsuzsannát a két istentelen bíró vádaskodása miatti halálbüntetéstől. Mindezekről a próféta könyvének 13. fejezetében részletesen olvashatunk. Dániel, mivel megfejtette Nabukodonozor babiloni király álmát, magas tisztségre emelkedett. Rágalmazói és rosszakarói azonban kétszer is az oroszlánok vermébe juttatták. A vadállatok között azonban sértetlen maradt. Egy prófétai könyv maradt utána. Ebben a legpontosabban ő jövendölte meg a Megváltó eljövetelének idejét. Babilonban halt meg, Krisztus előtt jó 500 évvel.

A három szent ifjú: Ananiás, Azariás és Mizael szintén Nabukodonozor babiloni király uralkodása alatt kerültek a fogságba. Mivel okos ifjak voltak, a királyi udvarban nevelkedtek, hogy később királyi hivatalt tölthessenek be. Itt is hűségesek maradtak Isten törvényéhez. Nem akartak tiltott ételekkel táplálkozni. Mivel nem akarták imádni a király Dura mezején felállított bálványszobrát, a tüzes kemencébe vetették őket. Isten azonban angyalt küldött megmentésükre, és nem lett semmi bajuk. A hagyomány szerint Kambüzész perzsa király alatt mindhármójukat lefejezték karddal. Életüket Dániel könyvében olvashatjuk. Szent Dániel hitvalló

Dániel először Niverta sziget elöljárója volt, közel Gibraltárhoz. A tengeri hajózás következtében nagy gazdagságot halmozott fel magának. Mivel keresztény nevelést kapott, előbbre helyezte a pénz szolgálatának Isten szolgálatát. Hatalmát és gazdagságát gyermekeire ruházta, elment Rómába és ott szerzetessé lett. Rómából Konstantinápolyba és Jeruzsálembe ment. Ott felvette az angyali rendet István névvel. Ott kellemetlenségeket is el kellett viselnie a szaracénoktól. Ezután Egyiptomba ment. Ott megkötözték, és börtönbe vetették, ahol 6 hónapig szenvedett, Ezután az egyiptomi Amirába vitték, és megbilincselve hittagadásra akarták kényszeríteni. Állhatatossága miatt újabb kínzásokat szenvedett el. Ezek közben adta vissza lelkét Istennek a X. században.

December 18. Szent Sebestyén és vértanútársai

Sebestyén a dél-kelet Galliában született Narbonna városában. Milánóban nevelkedett és tanult. Dioklécián és Makszimián császár vitézsége és bátorsága miatt annyira megkedvelte, hogy az udvari őrség parancsnokává tette. Katonái tisztelték őt mint atyát, az udvari emberek is szerették, mert igazán jámbor ember volt. Titokban keresztény volt. Minden eszközt felhasznált arra, hogy börtönben levő keresztény társait segítse, szenvedéseiket enyhítse, ugyanakkor bátorította őket arra, hogy ha kell, vállalják Krisztusért a halált is. Amikor keresztény hite kitudódott, kínzások alá vetették, hogy eltántorítsák tőle. Fához kötözték, és nyilakkal teljesen átszurkálták. Mivel még élt, botokkal agyonverték. Nikosztrát börtönparancsnok Kasztor, Klaudiusz, Viktorin és Szimforián, akik Krisztushoz tértek a vízbe dobatva nyerték el a vértanúságot. Tranquillint kövekkel verték agyon és a folyóba dobták. Márk és Marcellin testvéreket, akiket elsőként börtönöztek be és kínoztak meg, fejjel lefelé keresztre feszítették. Tibort karddal fejezték le. Kasztult elevenen a földbe temették. Zoé, Nikosztrát felesége, aki néma volt, Sebestyén imádságára tudott megszólalni. Őt sok kínzás után a Tiberis folyóba dobták. Mindezek Rómában történtek 287 körül. Szent Modeszt püspök

Szentünk a kappadókiai Szebasztéban született. Ifjúkorától nagy vonzalmat érzett az Istennek szentelt élet iránt. Először a Sínai hegyen élt szerzetesi életet. Abban az időben Chozroész perzsa király rátámadt Szíriára és Palesztinára. Kegyetlenségét Jeruzsálemen is megmutatta. Sok keresztényt megölt, sok templomot elpusztított. Zakariás pátriárkával együtt a szent keresztet is elrabolta és Perzsiába vitte. Modeszt, aki elkerülte a halált, mint pátriárkai helytartó kormányozta az Egyházat. Sokat fáradozott a feldúlt Jeruzsálem rendbehozatalán, a lerombolt templomok felépítésén. Ebben sokat segített neki Irgalmas Szent János alexandriai pátriárka. 14 év fogság után Zakariás pátriárka a szent kereszttel együtt kiszabadult, visszatért Jeruzsálembe, de abban az évben meghalt. Utódául Modeszt tették meg pátriárkának. Öt éven át vezette egyházát, sok csodát és gyógyítást téve. 98 éves korában békében hunyt el 634-ben. Szent Florosz püspök

Florosz, Jusztin, Tiberiosz és Maurikiosz császár uralkodása alatt élt a VI-VII. században. Szüleitől jó nevelést kapott. Belépett a császári udvar szolgálatába, és patrícius rangot kapott. Megnősült és gyermekei születtek. Felesége és gyermekei halála után, elhagyta az udvari szolgálatot és mindenben a gondviselés jelét látva, lelkével akart törődni. A főváros közelében az Anapl hegyén élt vezeklő életet. Szent életéért a kappadókiai Aminsz város püspökévé szentelték. Mint jó pásztor, híveit megtartotta az igaz hitben és oktatta őket Isten parancsainak megtartására. A VII. században hunyt el. Szent Mihály hitvalló

Jeruzsálemi születéstű volt. Istenfélő szüleitől jó nevelést kapott. Jól ismerte a görög irodalmat, a keresztény írókat. Fiatal korától szerzetesi életet élt. Áldozópappá is szentelték. A hittudományok iránti szeretetből elvonult volna Teodor és Teofán hitvallókkal együtt egy puszta helyre, de I. Tamás jeruzsálemi pátriárka elhívta, és a pátriárkai tanács tagjává tette. Abban az időben lángolt fel a szentképek elleni harc. Mihály több társával együtt felkereste Örmény Leó császárt, hogy jobb belátásra bírja. Leó a börtönbe záratta őket. Onnan kiszabadulva a képromboló Teofil császár alatt újabb kínzásban részesült. A képtisztelő Teodóra császárnő alatt felkínálták Mihálynak a konstantinápolyi pátriárkai trónt, de nem fogadta el. A főváros pátriárkai tanácsának tagja lett, és jámbor élet után 85 éves korában békében hunyt el 845-ben.

December 19. Szent Bonifác vértanú

Rómában élt egy Aglaeis nevű asszony, akinek szolgája volt Bonifác. Fiatal volt és szép, a háznak és a vagyonnak volt őrzője. Ugyan akkor úrnőjével tisztességtelen életet éltek. Jólelkű, sokat segítő ifjú volt, és sokat imádkozott, hogy ebből a bűnös viszonyból kiszabaduljon. Abban az időben Dioklécián császár keresztényüldözése javában folyt. Aglaeis rádöbbent bűnös életére, és az élet utáni számadásra. úgy gondolta, hogy életét megjobbítja és tisztelni fogja a Krisztusért meghalt vértanúkat. Megkérte Bonifácot, hogy szerezzen neki vértanú-ereklyét Bonifác, aki szintén magába szállt, többedmagával útnak indult. Tarzusba érve látta a keresztényeket, akik hitük miatt embertelen kínzásokat szenvedtek. Megrendü1ve, áhítattal csókolgatta láncaikat, segített viselni szenvedéseiket. A pogányok észrevették, hogy keresztény, elfogták és kínozni kezdték. Éjjel lefelé függesztették, verték, forró olajba dobták. Mivel mindenben sértetlen maradt, karddal levágták fejét. Így nyerte el a vértanúságot 290. december 19-én. Társai elvitték vértanúi tetemét úrnőjének. Úrnője ezután még 13 évet élt nagy vezeklésben és szentül halt meg. Irgalmas Szent Bonifác püspök

Szentünk az etruriai területről származott Itáliából. Gyermekkorától vonzódott a szegények segélyezéséhez. Később Bonifácot Terentin város püspökévé tették Itáliában. Püspöksége nagyon szegény volt, egyedüli jövedelme a szőlőből volt. Ennek ellenére is elégedett volt, nem kereste a hasznot, önzetlen volt egész életében. Sok csodát téve halt meg a VI. században. Szent Gergely püspök

A jámbor Agapiosz és Teodotia szülők fia, jámborságban és istenfélelemben lett nevelve. Milánóban született és később az ottani egyház diakónusaként szolgált. Amikor 528-ban Elezboi etióp király legyőzte az omiriti királyt Dunaadat, kérte Aszteriosz pátriárkát, hogy küldjön neki megfelelő jó pásztort az omiriti püspöki székre e1sőbb kinyilatkoztatásra Aszteriosz omiriti érsekké szentelte Gergely diakónust. Tatárban, az omiriti királyság fővárosában, dél Arábiában, Gergely sok embert térített Krisztus hitére. Templomokat épített számukra. Még életében csodatevő erőt kapott Istentől. 3 éves főpásztori szolgálat után békében hunyt el 552-ben, december 19-én. Szent Illés és vértanútársai

Mindhárman Egyiptomból származtak. Keresztények voltak, Isten iránti buzgóságból látogatták a hitük miatt bebörtönzött szenvedőket és gyógyították sebeiket. Egy alkalommal Kilikiába látogattak, és Aszkalon város bejáratánál a dühös őrség feltartóztatta őket, majd Firmiliánusz fejedelemhez kísérte. Bátran kereszténynek vallották magukat, és ezért kínzásokat szenvedtek. Áriszt utána elégették, Proboszt karddal fejezték le. Végül a kínzások után szent Illést is karddal fejezték le. Mindnyájan 308-ban szenvedtek vértanúságot. Szent Polyeukt és Timoteus vértanúk

Polyeukt keszariai származású volt. Hazájában nagy sikerrel hirdette az evangéliumot, és sok hitetlent vezetett el a bálványimádásból a keresztény hitre. Ezért megkötözték, börtönbe zárták. Állhatatossága miatt egész testét vaskarmokkal szaggatták, állkapcsát eltörve égő kemencébe dobták.

Ugyanakkor az afrikai Mauritániában szintén sikerrel hirdette a kereszténységet Timoteus diakónus. Ezért börtönbe vetették, éhséggel, szomjúsággal gyötörték. Hiábavaló kísérletek után, hogy áldozzon a pogány isteneknek, máglyán elégették. Mindketten a IV. század kezdetén szenvedtek.

December 20. Jézus Krisztus születésének előünnepe Istenhordozó Szent Ignác vértanú

A hagyomány szerint ő volt az, akit Jézus, mint gyermeket megáldott és az emberek elé példaképül adott. (Mt. 18,3-) Szent János apostol tanítványa, majd Szent Péter második utóda volt az antiochiai püspökségben. 40 esztendeig kormányozta lelki nyáját, jó példát adva nekik az erényes életben. Domicián császár üldözése alatt késznek mutatkozott a vértanúi halálra. Traján császár uralkodása alatt a hit terjesztése és megvallása miatt bilincsekbe verve vitték Rómába. A nép mulattatására Kolizeában vadállatok elé dobták. A Rómába vezető úton 7 levelet írt a különféle egyházközségeknek, tanító és intő célzattal. A római keresztények már várták jövetelét. Sokan eléje mentek, hogy lássák és épüljenek rajta. A városba érve haladéktalanul a cirkuszba vezették. A kiéheztetett vadállatok ketreceikből minden oldalról rárohantak. Úgy felfalták, hogy csak néhány csont maradt belőle. Szavai szerint a vadállatok foga őrölték meg őt mint Krisztus gabonáját, hogy fehér kenyér legyen belől. Ez 107. december 20-án történt. Szent Filogon püspök

Fiatal korától tanulmányozta a szent könyveket és nagy jártasságot szerzett bennük. Először, mint ügyvéd szerzett magának megbecsülést. Jogi jártasságával sok jót tett az özvegyek és árvák ügyeiben való eljárással. Ítéletei igazságosak voltak. Nős ember volt és egy leánya született. Felesége halála után 318-ban Antiochia püspökévé tették. A keresztényüldözés abban az időben alábbhagyott, de nagyobb baj fenyegette az Egyházat: az ariánus tévtanítás terjedése. Filogon, mint jó pásztor, a maga bölcsességével is lecsendesítette a felkavart vihart. Ezért Aranyszájú Szent Jánostól is dicséretet kapott. Békében halt meg 323 körül.

December 21. Jézus Krisztus születésének előünnepe Szent Julianna vértanúnő

Gazdag szülők gyermeke volt Nikomédiában. Szülei pogányok voltak. Amikor szépsége kezdett kibontakozni, és jó erkölcsei megmutatkozni, egy császári hivatalnok: Eleusziosz, nagyon korán eljegyezte őt. A házasságot későbbre tervezték, ha a kislány felnő. Időközben Julianna hallott Krisztus hitéről, hitt Benne és titokban keresztény lett. Atyja erről nem tudott, anyja közömbös volt a vallás iránt. Amikor már eljött a házasság ideje, Julianna elutasította, hogy pogánnyal házasságra lépjen. Atyja előbb hízelgéseivel akarta más belátásra bírni, aztán a veréshez folyamodott, amíg ki nem fáradt. Aztán rábízta vőlegényére, hogy tegyen vele, amit akar. Mivel helytartó volt, ítélőszéke elé állította a leányt. Hat katona ütlegelte kifáradásig, de Julianna mindezeket békében tűrte. Hajánál fogva felfüggesztették sok ideig, aztán börtönbe vetették. Eztán tüzes kemencébe került, de könnyei eloltották a tüzet. Végül kard által nyerte el a vértanúságot 304-ben. Látván kínjait és állhatatosságát, 500 férfi és 130 nő hitt Krisztusban és lett keresztény. Ezért mindnyájukat lefejezték. Szent Temisztoklész vértanú

A líciai Myrából származott. Először juhok pásztora volt. Abban az időben Décius császár keresztényüldözést rendelt el. A város parancsnoka kereste Szent Dioszkoroszt, de ő elrejtőzött. Amikor a pásztor Temisztoklésznél érdeklődött iránta, kereszténynek nevezte magát és ezért a helytartó elé vitték. Hitét megvallva, sok kínzás után lett Krisztus vértanúja 251-ben.

December 22. Jézus Krisztus születésének előünnepe Szent Anasztázia vértanúnő

Anasztázia Rómában született gazdag családban. Atyja pogány volt, anyja keresztény. Fiatal korában anyja egy Chrizogonus nevű keresztény férfihez küldte tanulmányokra. Anasztázia nemcsak olvasni tanult meg, hanem megismerkedett a keresztény hittel is. Tanulmányai befejezésekor szép és okos leánynak látták egyhangúlag az emberek.

Atyja egy Publius nevű ifjúval házasította össze, aki szintén előkelő ember volt. Anasztázia a házasságban is meg akarta őrizni tisztaságát, mivel férje pogány volt. Anasztázia gyakran bejárt a börtönökbe, és az ottani szenvedő keresztényeken segített ahogy tudott. Megtanulta a gyógyszerek készítését is, ezzel is sokat segített. Ezért nevezték el gyógyszerkészítőnek. Gazdagságával sok keresztényt is kiváltott a börtönből. Mivel az őt kísérő szolgálóleány mindent elárult férjének, férje bezárta a házba és gyakran megkínozta. Végül Illíriában szenvedett vértanúságot. Négy oszlophoz kötözték, és tűzzel elégették, 304-ben. Tanítóját szent Chrizogonust sokáig őrizték Rómában börtönben, végül Aquilejában lefejezték. Szent Teodotia a Nikeából származó gazdag özvegy, aki valamikor házába fogadta Anasztáziát, Nikeában szenvedett 3 gyermekével, végül elégették őket. Szent Eutichián és vele 120 keresztény, akik Anasztázia kínzásainak idején hittek Krisztusban, szintén lefejezés által nyerték el a vértanúságot.

December 23. Jézus Krisztus születésének előünnepe A krétai 10 szent vértanú

Décius rámai császár Kréta szigetére egy szintén Décius nevű helytartót nevezett ki. Nemcsak nevében, de a keresztények üldözésében is hasonló volt a császárhoz. Amikor Krétára érkezett, rögtön a keresztények után kutatott. Elé vezettek l0 erőshitű keresztényt: Teoduloszt, Szaturninoszt, Euport, Gelászioszt, Eunikiánt, Zotikoszt, Pompioszt, Agatopuszt, Bazilidoszt és Evaresztoszt. Mindezek Kréta különböző városaiból származtak, de egyforma erősséggel vallották magukat kereszténynek. Kihallgatásuk során visszautasították azt, hogy a pogány isteneknek áldozatot mutassanak be. Válogatott kínzásokat gondoltak ki számukra, de állhatatosan tűrtek hitükért mindnyájan. Végül egymásután fejezték le őket a II. század közepén. Keresztények gyűjtötték össze testüket, és tisztességgel temették el őket. Szent Pál püspök

Szent Pál neocezáriai püspök, erényei által annyira híressé lett, hogy Licinius császár (307-24) látni kívánta. Ítélőszéke elé állítva fenyegette, éheztette, aztán megverette. Tűzzel annyira megégette kezeit, hogy nem tudta azokat használni és az Eufrátesz folyó partjánál börtönbe záratta. Nagy Konstantin uralkodása alatt minden hitéért szenvedő keresztény szabadságot nyert, Pál püspök is. Visszatért püspöki helyére, és a többi 318 atyával együtt részt vett az I. nikeai zsinaton. Miután még sok évig irányította lelki nyáját, békén hunyt el a IV. században. Szent Nifont püspök

Nifont a paflagoniai Plagion városában született nemes családban. Konstantinápolyban nevelkedett egy Péter nevű papnál. Szívesen tanult és jó előhaladást tett a tudományokban. Fiatal korában csendes, szelíd‚ alázatos és templomjáró volt. Felnőve, társaitól sok rosszat tanult és szétszórt életet élt. Elismerve hibás életét bűnbánatot tartott, szerzetessé lett és vezeklő életet folytatott. Isten, a szent élet miatt megajándékozta a csodatevés és a jövőbelátás adományaival. Egész életében harcolnia kellett az őt zaklató tisztátalan gondolatokkal, de Isten segítségével mindig tudott győzni felettük. Jövőbe látó adományával látta, hogyan válik el a lélek a testtől, és mi történik velük a halál után. Már idős volt, amikor Alexandriába ment, és ott különleges kinyilatkoztatás folytán megválasztották püspöknek Ciprus szigetére. Nagy buzgósággal kormányozta egyházát, az özvegyeknek, árváknak igazi atyja volt, gyógyított, és sok csodát tett. Rövid idejű kormányzás után békén halt meg a IV. században.

December 24. Jézus Krisztus születésének előünnepe Szent Eugénia vértanúnő

Római születésű volt. Atyja Alexandria helytartója volt, aki a keresztényeket tökéletes életük és bölcsességük miatt oltalmazta. Leányának, Eugéniának jó nevelést akart adni. Tanította a görög bölcselkedésre, a görög és latin nyelvre. Eugénia könnyen tanult, éles elméjű volt és mindenre jól emlékező. Külsőleg is szép leánnyá serdült. Ezért egy nemes ifjú Aquilinus el akarta magának jegyezni. Eugéniának nem tetszett a jelölt. Más jelölteket is kerestek számára, de Eugánia többre becsülte mindennél a szüzességet és ebben akart maradni házasság helyett. Ebben az időben került a kezébe Szent Pál apostol leveleinek könyve. Ebből megtudta Krisztus igaz tanítását. Két szolgájával Protussal és Jácinttal titokban elhagyták a szülői házat és megváltoztatva külsejét, egy férfi kolostorba ment, és férfiruhába öltözve kérte a keresztséget. A püspök mindnyájukat megkeresztelte, és beöltöztette szerzetesnek. Miközben szülei mindenütt keresték, Eugénia nagy haladást tett a szerzetesi életben. Ez történt Protus és Jácinttal is. A kolostor főnökének halála után a többiek kérésére Eugénia lett a kolostor főnöke. Egy idő után Eugéniát hamisan megvádolták és atyja ítélőszéke elé került. Ott derült ki elmenetelének oka, mindkét szülejét a keresztény vallásra térítette. Atyja halála után anyjával és szolgáival Rómába mentek és ott sok nemes lányt beszéltek rá a szűzies életre. Gallienus császár alatt Eugéniát, Protust és Jácintot karddal lefejezték. Így nyerte el a vértanúságot Klaudia és a nemes szűz Vaszilla is 262 körül. Szent Miklós szerzetes

Szentünk szláv származású volt. Nikéfor császár uralkodása idején (802-11.), mint a császár hadvezére szolgált. Egy alkalommal a császár hadserege és a bolgárok között ütközetre került sor. Eleinte a görögök győztek, de a csata második részében a bolgárok kerekedtek felül, és ők győztek. A császár alig tudott megmenekülni megfogyatkozott katonáival. Miklós, csodálatosan megmenekülve a haláltól, otthagyta a katonai szolgálatot és szerzetessé lett. Tettei által olyan kedves lett Isten előtt, hogy a jövőbe látás adományát kapta meg Tőle. Meghalt a IX. században.

December 25. Jézus Krisztus testszerinti születése

„Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, Aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett…” Ezt az örömhírt olvassuk Szent Pál levelében. (Gal. 4,4.) Ma ünnepeljük azt a nagy titkot, amit Szent János így írt le: „Az Ige testté lett és közöttünk vett lakást…” (l,14.) Isten Fia, a Szentháromság második Személye, Aki az Atyaistentől öröktől fogva anya nélkül született igaz Isten, amikor eljött az Atyától elrendelt legalkalmasabb idő, a Szentlélektől fogantatva emberi testet vett magára, és ember fiává, Mária fiává, a tiszta szűz fiává lett, földi atya közreműködése nélkül. Ő Isten és ember egy személyben. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel, ezért Istennek kijáró imádás illeti.

Világra születését a Atyaisten ígérte meg az emberiségnek a bűnbeesés után. Eljövetelét évezredeken át hirdették az Istentől ihletett próféták. Az egész világ, főleg Isten választott népe pedig epedve várta. Jézus születésének nagy eseménye akkor történt, amikor a római birodalomban Augusztus császár uralkodott, az általa meghódított Zsidóországban pedig Heródes volt a király. Születésének helye Mikeás próféta jövendölése alapján Dávid király városa a judeai Betlehem volt, abban is egy barlangistálló. Így annál jobban kitűnt Isten Fiának megalázkodása emberré létében. Születése éjszaka történt, hogy világra jövetele megvilágítsa a világ szellemi sötétségét. Születését mennyekből leszálló angyalok hirdették az egyszerű pásztoroknak, az Istennek dicsőséget, az embernek pedig békességet énekelve. Áldott legyen, Aki eljött az Úr nevében! Ezen a napon megemlékezünk még azokról a bölcsekről, akiket a csillag vezérelt Napkeletről Betlehembe az Istengyermek imádására.

December 26. Az Istenszülő istenanyasága

A mai napon, bizánci Egyházunk szokása szerint, annak a szent személynek szentelünk ünnepet, aki a tegnapi nagy ünnep titkánál a legnagyobb szerepet játszotta. Mária ez a személy. Álta1a lett Isten Fia emberré. Mária, mint anya teljesítette a legfőbb szolgálatot ennek megvalósulásában. A mennyei Atya úgy rendelkezett, hogy Istenember Fiának emberédesanyja legyen, aki ugyanúgy hordozza, világra szüli és gondozza az emberré lett Megváltót, mint bármelyik földi anya. Mivel nem csupán az ember Jézust hozta a világra, hanem az istenembert, jogosan nevezzük őt Istenszülőnek.

Az istenszülő Mária, a Megváltó édesanyja anyasága mellett megőrizte a szüzességét is. Ez a páratlan kiváltság nála teljesen az isteni gondviselés műve volt. Szent Ágoston szerint: „Mária szűz maradt az ő Fia fogantatása közben, szűz maradt szülés közben, szűz maradt Őt hordozva, szűz maradt Őt keblén táplálva, szűz maradt mindig.” Szentképein a fejkendőjén levő három csillag erre a kiválóságra utal. Ezért Egyházunk őt mindenkorszűz Máriának is nevezi.

A mai napon emlékezünk meg a legszentebb Istenszülőnek és szent Fiának Egyiptomba való meneküléséről is. Heródes zsidó király a napkeleti bölcsektől tudomást szerzett, hogy megszületett a zsidók újszülött királya. Hatalmának féltéséből Jézust meg akarta ölni. Isten angyala azonban álmában figyelmeztette Szent Józsefet, hogy mindhárman meneküljenek Egyiptomba. Szent József engedelmeskedett a parancsnak és még azon éjjel elmenekültek. Csak Heródes király halála után tértek vissza hazájukba, és telepedtek le Názáretben. Szent Eutim felszentelt vértanú

Eutim Konstantin és Iréne császárok uralkodása alatt élt. (780-97, 97-802.) Először szerzetes volt. Élete minden erénytől tündöklött. Kitűnt a szentképek iránti tiszteletben is. A Kis-Ázsiában levő Szardika püspökévé szentelték. Részt vett a képrombolók ellen tartott VII. egyetemes zsinaton, ahol buzgósággal védelmezte a szentképek tiszteletét. A szentképek tisztelete miatt háromszor is szenvedett hosszú ideig börtönt. Püspöki székvárosába sem térhetett vissza. 840 körül szenvedett vértanúságot. Testét 4 oszlop közé kötözték, ütötték, úgy hogy elborították a sebek és feldagadt. Rövid idővel utána, mint hitvalló békében hunyt el. Szent Evareszt atya

Szentünk a kis-ázsiai Galácia tartományban született nemes szülőktől. Jó nevelést kapva jó erkölcsű és erényes ifjúvá serdült. Nagy vonzalmat érzett a szerzetesi élet iránt. Atyjával egy ügyben Konstantinápolyba ment. Ott a Sztudion kolostorban lett szerzetes. Sok és nehéz vezekléseket téve halt meg 75 éves korában 825 körül. Szent Konstantin atya

Szentünk a frigiai Szinadéban született. Eredetileg zsidó volt. Kis korában meglátott egy keresztényt, hogy az ajkaira a kereszt jelét rajzolta. Ezután tisztelettel viseltetett a keresztények külső jelei iránt. Egy idő után elhagyta szüleit és megkeresztelkedve szerzetessé lett. Keresztsége előtt, megcsókolva a keresztet, azt fejére tette. Attól kezdve a kereszt jele fején maradt és őrizte őt haláláig. Szent életéért Istentől megkapta a csodatevés és jövőbe látás adományait. Élt és meghalt a VIII. században.

December 27. Szent István első vértanú

Életét az Apostolok Cselekedetei c. szentírási könyvből is merjük. Az apostolok választották meg a jeruzsálemi egyházközségben a szegények szolgálatára a 7 ifjút, hogy ők az evangélium hirdetésének éljenek. A legkiválóbb volt közöttük István, akit hit és Szentlélek töltött el. Sok csodát tett, sokat vitatkozott a zsidókkal a keresztény hitről. Ellenfelei nem tudtak szavainak ellenállni, azért hazugsághoz folyamodtak. Istenkáromlással vádolták és a Nagy tanács elé állították. Az angyalhoz hasonló arcú ifjú hosszú beszédben védekezett, de inkább vádolta Krisztus hitének ellenségeit. Feldühödött hallgatói kivonszolták a városon kívülre, és ott agyonkövezték. Halála előtt az égre tekintve látta Jézust, majd ellenségeiért imádkozva halt meg vértanúi halállal. Ő lett a keresztény hit első vértanúja kb. 27 körül. Holttestét Gamáliel temette el saját földjén nem messze Jeruzsálemtől. Kövezésénél jelen volt és azt helyeselte a farizeus zsidó: Saul, a későbbi Pál apostol. Megbélyegzett Szent Teodor atya

Szent Teodor szerzetesként élt Szent Szabbász palesztinai kolostorában. Szent élete a többi szerzetes előtt tündöklött. Abban az időben Örmény Leó császár alatt újra fellángolt a szentképek elleni harc, amit a VII. egyetemes zsinat már elítélt. Az igazhitű tanítás érdekében Teodor atya Konstantinápolyba ment. A szentképek érdekében kifejtett buzgósága miatt, sebeket és börtönt szenvedett. Leó császár halála után visszanyerte szabadságát, de Teofil császár (829-42) alatt Teodor atya újra börtönbe került. A császár parancsára arcára, és testvérének Teofánnak arcára, tüzes vassal feliratokat sütöttek, amelyek az ő képtiszteletüket gúnyolták ki. Ezért nevezzük őt „megbélyegzett”-nek. Ezután a szent testvéreket a szíriai Apameába száműzték. Teodor atya itt 840 körül meghalt.

Szent Teofán atyáról, Teodor atya testvéréről október 11-én hallottunk. Szent Teodor püspök

Teodor Konstantinápolyból származott és ott nevelkedett. Érett korában a konstantinápolyi Nagy Egyház papjává szentelték. 76-ban a császár, a nemesek, a zsinat kívánságára pátriárkává tették. Egy idő múlva, hamis vád alapján székétől megfosztották, de 683-ban újra visszahelyezték székébe. Jól kormányozván egyházát, 686 körül halt meg.

December 28. A nikomédiai szent vértanúk

Makszimián császár uralkodása alatt (305-11) a nikomédiai egy ház szent Kirill püspök fáradozásai következtében a hitben igen erős lett. Sokan hagyták ott a néma bálványokat, hogy az élő Krisztus hitének követői legyenek. Ez eljutott a császár fülébe, és üldözést tervezett a keresztények ellen. Előtte állt egy ütközet a barbárokkal, először őket akarta legyőzni. A győzelem után visszatért Nikomédiába és győzelmi áldozatot mutatott be a bálványoknak. A pogány papoknak meghagyta, hogy a jelenlevő népet hintsék meg az áldozati állatok vérével. A keresztények, akik véletlenül jártak arra, szétszéledtek, hogy ettől a vértől megmeneküljenek. A feldühödött császár megparancsolta katonáinak, hogy öljék le az összes keresztényt. A keresztények a templomban gyülekeztek össze, hogy megünnepeljék Jézus születésének ünnepét. A katonák körülvették a templomot, a császár követe válasz elé állította az egybegyűlteket, mutassanak be áldozatot, vagy mindnyájan elvesznek. A hívek visszautasították a pogány áldozatbemutatást és a templomban maradtak. A katonák rájuk gyújtották a templomot. A bent levők énekelve adták vissza lelküket a nagy ünnepen Istennek. Rajtuk kívül még más keresztények is vértanúságot szenvedtek hitükért. Ezek 302-ben történtek.

December 29. A Betlehemben megölt kisdedek emléke

Heródes zsidó király, a napkeleti bölcsektől megtudta a gyermek Jézus születésének idejét. Az írástudóktól pedig azt, hogy a gyermek Betlehemben született. Heródes oda irányította a bölcseket azzal a kéréssel, hogy térjenek vissza hozzá, mert ő is imádni akarja a zsidók új királyát. A bölcsek álmukban intést kaptak az angyaltól, hogy ne térjenek vissza Heródeshez. Más úton tértek tehát vissza hazájukba. Heródes, miután hiába várta vissza a bölcseket, elhatározta, hogy az újszülött gyermeket megöleti. Kiadta a parancsot, hogy Betlehemben és annak környékén minden két esztendős, vagy attól fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg. Úgy gondolta, hogy köztük lesz Jézus is. A katonák teljesítették Heródes parancsát, és megölték a betlehemi fiúgyermekeket. Jézus azonban megmenekült, isteni p családjával együtt Egyiptomba távozott. Erről december 26-án emlékeztünk meg. Szent Marcell atya

Szentünk a szíriai Apameából származott, nemes és gazdag szülőktől. Fiatal korában elvesztette szüleit. Először Nagy Antiochiába ment, hogy ott tanulmányokkal foglalkozzon. Azonban a belső, lelki tudományokkal is akart foglalkozni. Elosztotta minden örökségét, aztán Efezusba ment, és ott istenfélő férfiaktól tanult. Utána Konstantinápolyba ment, és ott belépett a nem-alvó szerzetesek kolostorába. Mivel éjjel-nappal, megszakítás nélkül végezték Isten dicséretét, felváltva, azért nevezték őket nem-alvóknak. Szent életének és csodáinak híre messzire elterjedt. Szent élete miatt a kolostor elöljárójának is megválasztották. Hatvan év szerzetesi élet után 486 körül halt meg békében. Szent Tádé hitvalló

Szent Tádé abban a korban élt, amikor a szentképek tiszteletéért üldözést, és szenvedéseket kellett eltűrni. Kényszeríttették őt is, hogy tapossa meg az Úr szent képét. Mivel ennek ellentmondott, addig ütötték, amíg halottnak nem látszott. Kivonszolták a városból, és a város fala mellé dobták. Tádé még 3 napot élt utána, és meghalt 318-ban.

December 30. Szent Anizia vértanúnő

Anizia Szalonikiben született gazdag, családban. Szülei istenfélelemben nevelték erényes életre. Éles elméje hamar felfogta a könyvekben található bölcsességet. Szép leánnyá serdült fel, arca belső fényességtől ragyogott. Szülei korán elhunytak, Anizia a tőlük örökölt vagyonból a szegényeket segítette és a betegeket, segítségére volt a börtönökben szenvedő keresztényeknek is. Amikor már mindenét szétosztotta, saját kezével ‚dolgozva kereste meg mindazt, ami élete fenntartásához szükséges volt. Életét teljesen Istennek szentelte, sokat imádkozott, és valóban angyali életet élt.

Abban az időben Makszimián császár üldözést rendelt el a keresztények ellen. Akiről kiderült, hogy keresztény, minden ítélet nélkül bárki megölhette, minden következmény nélkül. Aniziát, egy alkalommal, amikor a templomba ment, egy pogány katona megragadta, és arra kényszeríttette, hogy mutasson be áldozatot a Napnak, mivel azt ünneplik. Mivel Anizia ellenszegült, a katona kardjával azon helyen összevagdalta. Így lett hitének vértanúja a III. század végén. Sírja fölé imaházat építettek. Szent Fileter vértanú

Szentünk a nikomédiai prefektus fia volt. Keresztény módon élt, különös testi szépséggel rendelkezett. Dioklécián császár ezért magához hivatta és hittagadásra próbálta rávenni. Fileter ennek ellentmondott, azért tüzes kemencébe került. Mivel sértetlenül került ki belőle, Dioklécián szabadon engedte. Később, Makszimián császár alatt újra kínokat kellett elszenvednie hitéért. Őt azonban mindezek között Krisztus Isten erősítette. A császár ezért kardhalálra ítélte. Két hóhér keze is elszáradt az ítélet végrehajtásánál. Mindketten hivőkké lettek és ezért mindkettőjüket lefejezték. Filetert börtönbe zárták, és utána a Márvány tenger partján levő Prokonniszba vitték. Az úton sok csodát tett, ezekkel 6 katonát, és vezérüket kereszténnyé tette. Békében halt meg a kisázsiai Küzike közelében 311-ben. Szent Zotik atya

Rómában született nemes családban. Fiatal korától megtanulta a világi és lelki bölcsességet. Ezért Nagy Konstantin császár maga mellett tartotta. Amikor a császár Rómából Konstantinápolyba költözött, Zotik is vele ment, és a császár mellett magiszter, főhivatalnok lett. Az új fővárosban az áldozópapságot is elnyerte. A fővárosban házát megnyitotta a szegények, árvák, vándorok, betegek számára. Mint igazi atyjuk törődött velük és gondoskodott róluk. Kórházat is épített a leprások számára, és saját kezűleg gyógyította őket.

Nagy Konstantin halála után fia, az ariánus tévtanítást valló Konstancius uralkodása alatt (337-61) hitéért megkínozták. Vad lovakhoz kötözték, és utcákon, mezőkön keresztül vonszolták. E kínzások között, csontjai összetörtek és így nyerte el a vértanúság koszorúját a IV. század közepén. Halálának helyén forrás fakadt, ami gyógyító erővel rendelkezett. Cezareai Szent Teodóra anya

Teodóra nemesi családból származott. Szülei sokáig gyermektelenek voltak. Amikor a gyermek felnőtt, anyja a cezareai szent Anna kolostorba vitte. Istennek szentelte és a kolostor nevelésére bízta. A gyermek testben, szellemben szépen növekedett. Erényes élete eljutott Izauri Leó császárhoz is. A császár azt határozta el, hogy Teodórát az egyik udvari emberéhez adja feleségül. Kiszakította a kolostorból és Konstantinápolyba vitte. Ott már minden készen volt az esküvőre. Míg tartott az ünnepség, a fővárost megtámadták a szkíták. A vőlegény azonnal a csatába sietett, és ott elesett. Teodóra visszatért kolostorába, vezeklésben, önmegtagadásokban élte további életét haláláig, ami 755 előtt következett be. Konstantinápolyi Szent Teodóra anya

Szentünk születésére nézve görög volt, és nagy gazdagsággal rendelkezett. Házasságban élt, de férje halála után szerzetessé lett és a szegények és betegek szolgálatára szentelte magát. Így szolgált Új szent Bazil atyának is. Hosszú élet után békében halt meg 940. december 30-án.

December 31. Jézus Krisztus születésének ünnepzárása Római Szent Melánia anya

Melánia előkelő római családból származott. Ősei gazdag és nemes emberek voltak. Gyermekkorától nagy vonzódást érzett a szűztiszta vezeklő élet iránt. Atyja akaratából, mivel nagy vagyonuk egyetlen örököse volt, férjhez ment egy előkelő gazdag távoli rokonához: Piniánushoz. Két gyermekük született, akik rövid élet után meghaltak. Ezután férjével és anyjával együtt, elosztották a szegények között nagy vagyonukat, rabszolgáikat felszabadították, vagy más, jóhírű úrhoz irányították őket, először Nólába mentek szent Paulinushoz. Ezután az afrikai Tagastéban keresték fel szent Ágostont, ahol női kolostort alapítottak. Végül Jeruzsálembe költöztek, ott kolostorokat alapítottak és maguk is a szerzetesek közé léptek. Férje és anyja halála után Melánia átvette az Olajfák hegyi kolostor vezetését. 439 karácsonyán elment Betlehembe, hogy unokahúga, szent Paula társaságában töltse el s karácsonyi ünnepeket. Másnap elbúcsúzott a szerzetesnőktől, érezte, hogy az Úr haza hívja a mennyek országába. Az éjjeli istentisztelet előtt belázasodott. A betegség egyre súlyosabb lett, az orvosok hiába fáradtak megmentésén. Öt nap múlva vasárnapon, december 31-én visszaadta lelkét Istennek.

Január

Január 1. Jézus Krisztus testszerinti körülmetélése Nagy Szent Bazil emlékünnepe

A körülmetélés jelképes szertartását Ábrahám kapta az Úrtól annak a jeléül, hogy őt Isten kiválasztotta és vele szövetséget kötött. (Gen. 17,10-) utána kötelező lett a választott nép minden férfi tagjára. A körülmetélt, mint Ábrahám leszármazottja a választott nép tagja lett, és egyben részese az isteni ígéreteknek, amelyek főleg az eljövendő Messiásra vonatkoztak.

A mózesi törvény értelmében születése után a 8. napon a gyermek Jézus is alávetette magát ennek a szertartásnak. (Lk. 1,59.) Ekkor kapta meg azt a Jézus nevet, amelyet az angyal már előre hirdetett. Jézus neve megváltót jelent. Erre az eseményre emlékezünk a mai napon; amelyen Jézus az első csepp vért ontotta az emberek üdvössége érdekében. Nagy Szent Bazil

Nagy Szent Bazil 329 körül született a kappadókiai Cezareában istenfélő keresztény családban. Családjából több embert tisztelünk a szentek között. Nevelésében nagy szerepet játszott istenfélő nagyanyja Szent Makrina. Édesatyjától az ékesszólásban kapott ismereteket. Tanulmányai tökéletesítésére Athénba utazott. A tudományokban nagy haladásra tett szert. Először, mint ügyvéd működött, majd felvéve a keresztséget és vele együtt az egyházi felolvasói rendet, Szíriában, Palesztinában, és Egyiptomban élt, hogy megtanulja a szerzetesi életet, amelyhez nagyon vonzódott. Amikor az ariánus tévtanítás sok kárt tett az Egyház életében, Bazil elhagyta a pusztát és az igaz hit védelmére kelt. 364-ben pappá szentelték. Beszédeiben tanította és óvta a rábízott igazhitű híveket. 370-ben cezareai püspök lett. Istentől rábízott szellemi nyáját szavaival, leveleivel, könyveivel tanította és óvta a tévtanítástól. Híveinek testi szükségleteiről sem feledkezett meg. Kórházakat, árvaházakat, menedékházakat épített számukra. Igazhitű tanításai mellett kitűnt igaz és erényes életével. Példakép volt hívei és papjai előtt. Munkálkodása folytán érseki tartománya megmenekült az ariánus tévtantól. Önmegtagadásokban és munkában töltött élete korán legyengítette testi erejét. 379. január 1-én halt meg 50 esztendős korában. Sok egyházi mű maradt utána. Szintén neki köszönjük az évente 10-szer elvégzett Bazil liturgiát is. Ankirai Szent Bazil vértanú

Szentünk kisázsiai Ankira város nemes családjából származott. A keresztény hit megvallása és terjesztése miatt Szaturnin városparancsnok elé vitték és ott is bátran megvallotta keresztény hitét. Ez ért fára függesztették, testét vasdarabokkal szaggatták. Utána Konstantinápolyban ugyanezt a kínzást kellett elszenvednie és még másokat is. A fővárosból Cezareába vitték. Ott arra ítélték, hogy a vadak elé kell dobni. Egy nőstényoroszlán tépte széjjel 362. körül. Földi maradványait a keresztények tisztelettel összeszedték és eltemették.

Január 2. Úrjelenés előünnepe Szent Szilveszter római pápa

Szilveszter Rómában született Rufinusz és Juszta szülőktől. Atyja korai elvesztése után anyja egy istenfélő papra bízta nevelésre. Megtanulta könyvekből a bölcsességet és jártas lett a jó erkölcsök elsajátításában is. Különösen vonzódott a vándorok befogadásához. Jézus példája nyomán megmosta lábaikat és minden nyugalmat megadott számukra. 30 éves korában belépett Rómában az egyházi rendet viselők közé. Előbb diakónus lett, majd Marcellus pápa áldozópapja. Életmódja mindenkiből tiszteletet váltott ki. 314-ben Róma püspökévé választották. Főpapi hivatását mindenki javára gyakorolta. Gyógyított, szegénységet enyhített, tévtanításokat távolított el, tévelygőket javított meg. Atyailag volt minden ember iránt. Gondoskodott Róma városa arculatának kereszténnyé tételéről is. Rómában templomok, és azok gazdag felszerelése tanúskodtak erről, Két nagy tévtanítás is szomorította életét: a donatizmus és az arianizmus. Főleg ez ellen vette fel a harcot. Nagy Konstantin császár kezdeményezésére összeült az I. niceai zsinat. Ezen Szilveszter hajlott kora miatt nem vett részt, követeivel képviseltette magát. 335. január 30-án halt meg Rómában. Ereklyéi a nevét viselő templomban nyugszanak. Szent Teogén püspök

Szent Teogén Párii városának volt püspöke. Licínius császár idejében Frígiában a katonák elfogták, és katonai szolgálatra kényszerítették. Teogén ennek ellenszegült, ezért 4 oszlophoz kötözték, és botokkal ütötték. Ő a kínokat hősiesen viselte. Ezután börtönbe vetették. A börtönben minden ételt visszautasított. Licinius császárnak jelentést tettek róla, ő büntetésül a vízbe dobatta. A büntetés végrehajtóitól időt kért az imádságra. Imádsága alatt különleges fény ragyogta be. A hajós és néhány katona emiatt a keresztény hitre tért. A tengerbe dobatván lett Krisztus vértanúja 320 körül. Testét a keresztények kivették a vízből és a város falai közelében temették el. Sírjánál sok csoda történt.

Január 3. Úrjelenés előünnepe Szent Malakiás próféta és Szent Gordiusz vértanú

Makariás próféta Zabulon törzséből származott. Ő a 12 kis próféta közül az utolsó a Szentírás felsorolásában. Működésének idejét a babiloni fogság utánra kell tenni, kb. Krisztus születése előtt 400 évvel. Rövid prófétai könyvében ostorozza a papoknak az áldozatoknál megnyilvánuló hanyagságát, és megjövendöli a világon bemutatandó tiszta áldozatot. Korholja továbbá a nép bűneit, főleg a pogányokkal kötött vegyes házasságokat. Szól végül a Messiás eljöveteléről, Akinek előhírnöke is lesz. A próféta fiatal éveiben halt meg, atyái mellé temették Szufába. Egyes történészek személyét és életét kétségbe vonják.

Gordiusz a kappadókiai Cezareában született keresztény szülőktől, akiktől keresztény nevelést kapott. Érett korában belépett a hadseregbe. Ott minden társát felülmúlta testi erejével és lelki bátorságával. Mindezekért századossá nevezték ki. Licínius császár uralkodása idején (307-324) üldözés kezdődött a keresztény Egyház és a keresztények ellen. A keresztények sokféle kínzásokat és megaláztatásokat viseltek el ebben az üldözésben. Gordiusz látva ezt az igazságtalanságot, úgy döntött, hogy elhagyja a szolgálatot a saját elhatározásából. Minden vagyonát és ismerősét, rokonát elhagyva, egy járhatatlan pusztába ment, ahol csak Isten szeme láthatta. Ott, felébresztve magában az örök élet utáni vágyat, böjtökkel, imádsággal, virrasztásokkal és Isten igéjének tanulmányozásával készült a harcra Krisztusért. Amikor elérkezett Mars pogány isten ünnepe, Gordiusz előjött, megjelent a nép között a cirkuszban és nyíltan megvallotta keresztény hitét. A város parancsnoka megkínoztatta, és kardhalálra ítélte a IV. század elején.

Január 4. Úrjelenés előünnepe A 70 szent apostol ünnepe

Jézus Krisztus először 12 apostolt választott ki, nevüket pontosan olvashatjuk az Evangéliumokban. Utána úgy látta jónak, hogy kiválasszon még 70 (vagy 72) apostolt. Ezeket páronként elküldte a városokba és falvakba, hogy hirdessék Isten országának eljövetelét. (Lk. 10,1-) A Szentlélek eljövetele után mindnyájan hirdették az evangéliumot különböző helyeken. Egyesek önálló hithirdetők voltak, mások pedig valamelyik apostolhoz szegődtek a 12 közül. Ezeknek az apostoloknak egy részét Egyházunk külön-külön napon is ünnepli. A mai napot az apostolok „gyülekezetének” nevezve egy napon ünnepli meg mindnyájukat, hogy a keresztényeket megóvja az apostolokkal kapcsolatos véleménykülönbségektől. A Szentírás csak néhánynak nevét említi közülük, a mai napra írt egyházi énekeink pedig nagy részüket említi név szerint. Szent Teoktiszt atya

Szentünk a szicíliai Kukumoszban alapított kolostort szent Miklós tiszteletére. Ott éltek azok a görög szerzetesek, akik a képrombolás idején menekültek el hazájukból. A kolostorfőnök Teoktiszt atya volt. Mint jó atya vezette nyáját az örök élet hajlékai felé. Késő öregségben halt meg 800 körül, január 4én. Szent Zoszimász és Atanáz atyák

Zoszjmász a kisázsiai Kilikiából származott. A pusztában élt remete életet. Dioklécián császár alatt elfogták, megkínozták, de semmiféle kínzás nem ártott neki. Kínzásai alatt a pusztából előjött egy oroszlán, emberi hangon beszélve. Ezt látva, Zoszimászt szabadon engedték. Atanáz, akinek a feladata volt a rabok számbavétele, látva mi történt Zoazimásszal, hitt Krisztusban és megkeresztelkedett. Mindketten a pusztába távoztak, és imádságos élet után egy hegy szakadékában csendesen meghaltak.

Január 5. Úrjelenés előestéje Szent Teopempt és Teona vértanúk

Dioklécián császár, egy utazása alkalmával, Nikomédia városában bálványszobrokat állított fel és imádta azokat. Néhány nap múlva elfogták Teopemt nikomédiai püspököt és a császár elé vitték. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, tüzes kemencébe vetette. A vértanú leült a kemencében, majd éjfélkor a kemencéből kijőve, a császár hálószobájába ment, szólt hozzá és újra visszament a kemencébe. Ezután börtönbe került, ahol éheztették.

Teona varázsló volt. Dioklécián azt a megbízatást adta neki, hogy leplezze le Teopempt varázslásait. Teona mérget készített a püspöknek. Látva, hogy semmi kárt nem tesz benne a méregpohár, ő is hitt Krisztusban. A császár őt is börtönbe vetette. Ott Teopemt kioktatta őt a keresztény hitről és megkeresztelte. Dioklécián új kínzásokat talált ki Teopempt püspök számára, de sikertelen maradt ebben is, és nem bírta hittagadásra venni. Kínzások után fejvesztésre ítélte, amit a szent püspök örömmel fogadott. Ezután a császár előhivatta Teonát, de ő sem akart hittagadó lenni. Büntetésül a császár elevenen eltemetésre ítélte. A keresztségben a Szinéziosz nevet kapva a vértanúságot is elszenvedte Krisztusért. Mindezek a 303. évben történtek. Szent Szinklétika anya

Szinklétika Alexandriából származott gazdag szülőktől, Amikor elérte azt a kort, számtalan fiú szerette volna feleségül elnyerni a szép, erényes és gazdag leányt. Ő azonban tisztán akarta magát megőrizni és mennyei Vőlegényéhez ragaszkodott. Istenhez emelve értelmét, igyekezett győzelmet aratni látható és láthatatlan ellenségei fölött, amelyek bűnre akarták vinni. Szülei halála után minden vagyonát elosztotta a szegények és rászorulók között. Magával víve vak testvérét, elrejteztek egy síremlékben, amely szüleihez tartozott, és ott szerzetesi életet éltek. Szent életüknek híre hamar elterjedt a környéken. Körülötte egész kis közössége gyűlt össze az istenfélő asszonyoknak és lányoknak, akik oktatását várták. Egész további életében szóval és tettel, nagy buzgósággal tanította a körülötte élő nőket. 80 éves korában olyan fájdalmas betegség támadt rá, amelyet az istenfélő Jób is megtapasztalt. Teste szétoszlott és a férgek rágták. Három és fél évig szenvedett ebben, keresztény türelemmel tűrve szenvedéseit. Három nappal előre megmondta halálának idejét, ami valóban úgy következett be 350 körül. Mikeás próféta

Nem tartozott a 12 kis próféta közé. Ő Jimla fia, és Illés próféta kortársa volt. Ácháb király uralkodása alatt jövendölt Szamaria pusztulásáról és a király haláláról. Ezért börtönbe vetették, és szegényesen táplálták, amíg Akáb király meg nem halt. Vértanúként halt meg a IX. században Krisztus előtt. A Királyok és Krónikák könyvében olvashatunk történetéről (I. 22, 8-; II. 18, 7-) Szent Apollinária anya

Arkádiusz görög Császár halála után Antemiosz prokonzul irányította az országot a kiskorú Teodóz Császár helyett. A prokonzul leánya volt Apollinária. Amikor felnőtté vált, szülei férjhez akarták adni, de ő szerzetesnő akart lenni. Szülei találtak egy tapasztalt szerzetesnőt, aki megtanította Apollináriát olvasni a szent könyveket. Ezután azt kérte szüleitől, engedjék el a szent helyekre Jeruzsálembe. Többszörös kérésre szolgákkal együtt elengedték őt erre az utazásra. Visszatérőben, Alexandriában, titkon férfiruhába öltözött és elrejtőzködött egy mocsaras helyen. Ott néhány évig szigorú életet élt. Itt találta meg őt szent Makariosz. Apollinária kérésére befogadta kolostorába Dorotheosz néven. Apollinária szüleinek volt még egy beteg lánya, akit tisztátalan lélek szállt meg. Szülei elküldték Dorotheosz szerzeteshez (azaz saját lányukhoz) aki a gyógyítás ajándékával rendelkezett. A leány meggyógyult, de visszafelé újra beleszállt a gonosz lélek. Megvádolta Dorotheoszt, hogy megrontotta őt. A szülők a szerzetest katonákkal elfogatták, és ítélőszék elé akarták állítani. A szerzetes egy szobában feltárta előttük, hogy ő a saját leányuk Apollinária. Újra meggyógyította leánytestvérét és visszament a remeteségbe. Békében halt meg 470 körül. Társai csak halála után tudták meg Dorotheosz/Apollinária kilétét. Testét szent Makariosz kolostorának templomában temették el. Szent György atya

Szentünk Kréta szigetén született 760-ban. Szüleitől jó nevelést kapott, a könyvek olvasásában is jártas lett. 12 éves korában elutazott Jeruzsálembe, hogy meglátogassa a szent helyeket. Tizenkét évet élt ott és sokat szenvedett a zsidóktól és araboktól. Innen Rómába távozott és felvette a szerzetességben az angyali öltözetet. Azután Konstaintinápolyba került és a Márvány tenger partján levő Akrita kolostorban élt. Békében halt mg 820 körül. Szent Fosztériosz remete

Egy magas kopár hegyen élt remete életet. Mint Illés próféta ő is a mennyekből kapott kenyeret étkezésre. Ez éveken keresztül így történt, amíg egyedül élt. Amikor az emberek meghallották hírét, és köréje gyülekeztek, hogy ők is így éljenek, szentünk kolostort alapított számukra. Ettől kezdve már nem kapott az égből kenyeret. Mindenki maga dolgozott meg érte. Abban az időben az Egyházat tévtanítások zavarták. Zsinatot hívtak össze ellenük, Fosztériosz is hivatalos volt rá. A szent ügy érdekében otthagyta a kolostort, és a zsinaton bátran és meggyőzően hirdette az igaz hitet. Sokukat visszavezetett tévelygésükből az igaz hitre Békében halt meg a IX. században. Szent Ménász atya

Ménász az egyik Sínai hegyi kolostorban élt a VI. században. 50 évi szerzetesi élet után hunyt el. Temetésénél jó illat töltötte be az egész templomot. Feltárva koporsóját, látták, hogy mindkét lábánál jó illatot árasztó myró fakadt.

Január 6. Úrjelenés napja

Amikor Jézus 30 esztendős lett, elhagyta názáreti lakóhelyét. A Jordán folyóhoz ment rokonához, Jánoshoz, aki ott a bűnbánatot és az eljövendő megváltót hirdette, és a folyóban megkeresztelte a bűnüket megbánó embereket. Jézus is beállt a bűnbánók sorába. János előbb ellenszegült, de Jézus szavára mégis megmerítette őt is a Jordán folyóban. Az eseményt a szent Evangéliumok így írják le. A mai ünnepet Úrjelenés, vagy Istenjelenés ünnepének, görögül Theofániánek nevezzük. Szintén az evangéliumokból tudjuk, hogy ekkor meghasadt az ég, a Szentlélek galamb képében rászállt Jézus fejére, a mennyből pedig az Atyaisten hangja tett tanúságot Fia mellett. A teljes Szentháromság megnyilatkozott a Jordán folyónál.

Jézus megkeresztelésének hatását szent énekeink válogatott szavakkal fejezik ki. A. vízszentelési imából ezeket halljuk 5.: Ma az emberi nem vétkeit a Jordán folyó habjai lemossák. 6.: Ma az emberiség számára megnyílik a Paradicsom, s az igazság Napja felragyog nekünk 3.: Ma az Úr keresztségre száll alá, hogy emberi nemünket a magasságba emelje. 7.: Ma megszereztük a mennyek országát és az Úr országának soha nem lesz vége. 4.: Ma a Teremtő fölött saját teremtménye terjeszti ki kezeit. 2.: Ma a vizek állománya vállaira fogadja Alkotójának lépteit. 4.: Ma a lelki ünnepet ünneplőknek, az Anyaszentegyháznak szent és Igaz hite nyilvánul ki.”

Január 7. Úrjelenés utóünnepe Keresztelő Szent János emléke

A tegnapi nagy ünnep után Egyházunk, szokása szerint megemlékezik arról a szent személyről, aki az előző nagy ünnep eseményénél a legfőbb szolgálatot végezte. Keresztelő szent János ez az ember. Jézusnak távoli rokona volt, de egyben előhirdetője is. Ő készítette fel beszédeivel az embereket, hogy készüljenek a Megváltó fogadására, mert már eljött és közel van. János az az ember, aki lezárja az ószövetségi próféták sorát. Ők csak jövendöltek a Megváltóról, János már megláthatta, sőt megérinthette Őt. Jézus szavai szerint az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb ember, mint eresztelő János. Szent Ágoston szavai szerint „Ő mindenkit megelőz, mindenki fölött elsőbbsége van mindaz, aki csak asszonytól született lentebb áll Jánosnál. ” Egyházunk gondolkozása és megnyilatkozása szerint János angyal és apostol, vértanú és próféta, világító, Krisztus barátja, és a próféták pecsétje, közvetítő az ó és újszövetség kegyelme között, a szülöttek között a legtisztesebb és az Igének fényes hangja.

Január 8. Úrjelenés utóünnepe Szent György atya

Szent György Ciprus szigetén született. Szülei kitűntek a jámborságban. idősebb fiuk még a szülők életében elment Jeruzsálembe. miután meglátogatta a szent helyeket, elment a Jordán vidékére és szerzetessé lett. György, szüleinél maradt és Isten félelmében nevelkedett. Szülei halála után egy rokona vette magához, és hozzá akarta adni egyetlen lányát. György nem akart házasságra lépni, és elrejtőzött egy másik rokonánál, aki egy kolostor főnöke volt. A rokon utána ment, hogy vissza vigye. György titokban elhagyta a kolostort és Jeruzsálembe ment. Miután hódolt a szent helyeken, elment bátyjához a kolostorba. Bátyja a Jeruzsálem és Jerikó közötti Chozeba kolostorba irányította fiatalsága miatt. Később a két testvér együtt élt teljes alázatosságban és békességben, bátyja kolostorában. Bátyja halála után György visszatért a Chozeba kolostorba és ott ált munkában és istenfélelemben egészen haláláig. Szerzetes testvérei számára a legfényesebb példakép volt. Úgy élve a földön, mint egy testben járó angyal, békében halt meg a VII. században. Szent Domnika anya

Nagy Teodóz császár uralkodása alatt (379-395) élt a Kartagénából Konstantinápolyba került Domnika 4 más leánnyal együtt. Domnika még pogány volt, de nagyon vágyott arra, hogy keresztény legyen. Szent Nektáriosz pátriarka, különös kinyilatkoztatást kapva, megkeresztelte és diákonisszává tette a leányt. Domnika kolostort alapítva, több jó életű leánnyal élt együtt. Itt, megvetve minden világi dolgot és élvezetet sok önmegtagadás útján jutott el a lelki tökéletesség nagy fokára. Betegeket gyógyított, előre megmondta a jövendőt, és sok csodát tett. Hosszú élet után békében hunyt el 474-ben. Szent Illés remete

Kora fiatalságában kezdte meg a szerzetesi életet. 75 évet töltött el a zord pusztában a thébai Antinoé közelében. Teljesen egydül élt egy sziklabarlangban. 110 éves korában halt meg a IV. században. Szent Julián és vértanútársai

Julián az egyiptomi Antinoéban született nemes és gazdag szülőktől. Megismerte a világi tudományokat is, de jól megtanulta az isteni Írásokat is tanulmányaiban. Fiatal korában megszerette a szűzi tisztaságot és abban akart élni élete végéig. 18 éves korában szülei akaratát követve házasságra lépett a gazdag és erényes leánnyal Bazilisszával. A házasságban mindketten megtartották szüzességüket. Szüleik halála után két kolostort, egy férfi és egy női kolostort alapítottak. Mindketten belépve, szerzetesekké lettek. Julián a férfi kolostor, Bazilissza a női kolostor főnöke lett.

Ebben az időben uralkodott az istentelen Dioklécián és Maximián császár. Mindnyájan ellenségei voltak a keresztény hitnek. Amikor az üldözés városukat is elérte, egyedül Juliánt állították ítélőszék elé. Kolostorát a benne tartózkodókkal együtt felgyújtották, mindnyájan a tűzben vesztek el. Juliánt, akit nagyon megkínoztak hitéért, nem tudták hittagadásra rábírni. Amikor botokkal ütötték, az erős ütéstől egy szilánk 1evált, és a helytartó rokona szemébe kerülve elvette szeme világát. Julián keresztet rajzolva a szemre, visszaadta látását. Ez meggyőzte a meggyógyítottat és Jézust igaz Istennek ismerte el. Büntetése a lefejezés lett. Így saját vérével keresztelkedve meg, lett kereszténnyé. Juliánt vasra verve vezették az utcákon át. Amikor arra a helyre érkeztek, ahol a helytartó egyedüli fia tanult, a fiú Kelzusz, látomást látott. Látomása után Julián után szaladt és a tömeg előtt nyíltan megvallotta az igaz Istent. A helytartó apa mindkettőjüket a börtönbe vetette. Egy Antal nevű pap éjszaka megkeresztelte a fiút Kelzuszt és még 20 megtért katonát. Másnap az ítélőszék elé állítva őket, egy halottat hoztak oda. Julián imádságára Isten feltámasztotta a halottat. A csodára a halott felesége Marionilla is Krisztus híve lett. Mindnyájan börtönbe záratva és kínzásokat elviselve haltak meg Krisztusért, lefejezés által 313-ban. Szent Karteriosz felszentelt vértanú

Dioklécián császár uralkodása alatt a kappadókiai Cezarea áldózópapja volt. . pogányokat térítő munkáját nagy buzgósággal végezte. Ezért Urbán helytartó előtt bevádolták. Szentünk elmenekült, de éjjeli látomásban az Úr visszaküldte a városba. Először börtönbe vetették, majd kényszerítették, hogy áldozzon Szerapisz istennek. Mivel nem tette meg, fára függesztették, körmeit leszedték, testét vashorgokkal szaggatták. Isten angyala segítségével mindenben sértetlen maradt. Újabb kínzások után egy zsidó ember lándzsával átszúrta oldalát 304-ben. Szent Teofil és Hellád vértanúk

Teofil diakónus és Hellád világi ember Líbiában terjesztették a keresztény hitet. Emiatt különféle kínzásokat kellett elszenvedniük: verés, szurkálás, tűzzel való égetés. Mindezek ellenére is állhatatosan kitartottak hitük mellett. Ezért kövekkel agyonverték őket a IV. század elején.

Január 9. Szent Polieukt vértanú

Décius és Valerián császárok idején az örményországi Melitinében két katona ált a hadseregben: A keresztény Nearch és a pogány Polieukt. Nagy baráti szeretettel voltak egymás iránt. Bár Polieukt keresztény módra élt és gyakorolta a keresztény erényeket, bajtársa magyarázataira még nem lett keresztény. A keresztényüldözés kezdetekor Polieukt letépte a kifüggesztett császári rendeletet, majd összetört a templomban 12 istenszobrot. Ezért elfogták, száját ütötték, de ő nem foglalkozott vele. Felesége is hiába kérlelte, nem tudta hittagadásra bírni. Sokan hallgatva feleségéhez intézett beszédét, Krisztus hitére tértek. A helyi bírák és hivatalnokok hízelgésekkel is, fenyegetésekkel is próbálták a szentet a bálványok szolgálatára rávenni. Mivel semmi módon nem értek célt, ezért fejvesztésre ítélték. Nagy tömeg kísérte a vesztőhelyre. Meglátva kedves barátját Nearchot, üdvözölte, majd készséggel hajtotta fejét a kard alá 295-ben. A saját vérében megkeresztelkedve lett Melitiné Város első vértanúja. Szent Eusztrát atya

Eusztrát atya a kisázsiai Tarzusban született gazdag és istenfélő szülőktől. Ők nevelték gyermeküket a jámbor életre. 20 éves korában otthagyva a szülői házat, az Olimposz hegyére ment‚ ahol két anyai rokona Gergely és Bazil kitűnt erényes életével Két rokona halála után őt választották meg a kolostor főnökének. Örmény Leó Császár mivel újra el akarta indítani a szentképek rombolását, Eusztrát elhagyta a kolostort és elrejtőzött. A császár halála után újra visszatért kolostorába és a testvérekkel folytatta a szigorú életet. 95 éves korában hunyt el 821-ben. Szent Semaja próféta

Salamon királynak és fiának Roboámnak idején élt. Amikor Salamon király halála után Izrael népe két részre szakadt, Roboám harccal akarta visszaszerezni a 10 törzs feletti uralmat. Isten embere Semaja megtiltotta, hogy háborúskodjanak. Ez a királyok első könyve 12. fejezetében olvasható. Szent Péter szebasztéi püspök

Péter Nagy szent Bazil testvére volt, tizedik és utolsó a gyermekek között. Nevelésében nagyrészt vállalt nővére, szent Makrina. Elérve a felnőtt kort, bátyja Bazil, mint Kappadócia érseke pappá szentel te. Szent Bazil halála után az örményországi Szebaszté püspöke lett. Részt vett a 381-ben Konstantinápolyban tartott II. egyetemes zsinaton, amit Makedóniosz tévtanítása ellen hívtak össze. Meghalt a IV. század végén.

Január 10. Nisszai Szent Gergely főpap

Gergely, Nagy szent Bazilnak volt édestestvére. Nevelésében részt vett szent Makrina, aki Bazilt is nevelte. Az elemi ismereteket az olvasásban és szónoklattanban atyjától kapta. Fényes tehetsége és éles elméje miatt nagy haladást tett a világi tudományokban és szónoknak készült. Isten azonban egy ünnepség alkalmával megváltoztatta elhatározását. Felhagyva a világi tudományokkal, a Szentírás tanulmányozása felé fordult. Először, mint felolvasó az istentiszteleten, majd, mint áldozópap, ékesszóló hirdetője és magyarázója lett Isten igéjének. Hogy az ariánizmus ellen segítséget szerezzen magának, Nagy szent Bazil Nissza püspökévé szentelte. Részt vett a II. egyetemes zsinaton. Neki tulajdonítják a hitvallás Szentlélekről szóló tanításának kiegészítését. Mint az ariánusok ellen szóval és írásaival harcoló főpap, székétől megfosztva kénytelen volt 8 évet száműzetésben tölteni. Valens császár halála után újra visszatérhetett főpapi székébe. Nagy buzgóság töltötte el az igaz hit iránt, együtt érző volt a szegényekkel szemben, békeszerető, türelmes és egyenes lelkű ember volt. Több hitvédelmi írást hagyva hátra, 394-ben hunyt el. Szent Domécián püspök

Szentünk gazdag és istenfélő szülőktől: Teodortól és Eudókiától született. Elérve a felnőtt kort megházasodott. Felesége korai halála után elhagyva a világot szerzetessé lett. 30 éves korában már megválasztották a nagy örményországi Melitiné városa püspökének az Eufrátesznél. Nemcsak jó pásztora volt szellemi nyájának, mint a hitben bölcs és buzgó tanító, hanem mint Mauríciusz császár kedvence gyakran járt követségben is állami ügyekben. Sok részt vállalt uralkodók kibékítésében. A császártól bőséges adományokat kapva, azokat a szegények, és rászorultak segélyezésére fordította. Konstantinápolyban halt meg békében, 601-ben. Isten életében és halála után csodatevő erővel ruházta fel. Szent Markián atya

Markián Rómában született gazdag és jámbor családban. A Család átköltözött Konstantinápolyba. Szentünk ott kapta meg az első ismereteket. Különösen szerette látogatni a templomokat. Szülei halála után vagyonát is a templomok építésére és ékesítésére költötte. A szegényeknek is bőven jutott belőle. Szép keresztény élete miatt a pátriárka az egyházi rendbe fogadta, aztán áldozópappá szentelve a Nagy egyház (Hágia Szofia) ekonomusává, vagyonkezelőjévé nevezte ki. Markián szerette a szegénységet, mindig egyszerű ruhákban járt. Erényes életéért Istentől megkapta a csodatevés adományát. Jézus nevének segítségül hívásával és imádsággal ördögöket űzött ki, betegeket gyógyított meg. Meghalt az V. század II. felében 471 után és Keresztelő szent János kolostorában temették el. Szent Teozébia diakonissza

Szentünk Nisszai szent Gergely édestestvére volt. A szűzi életet választva, mint az Egyház diakonisszája tiszta és szent életet élt. Élete miatt általános tiszteletben volt része. Békében hunyt el 385-ben, Naziánzi szent Gergely dicsőítő beszédekkel tisztelte meg.

Január 11. Nagy Szent Teodóz atya

Teodóz a kappadókiai Garisszosz faluban született. Már gyermekkorától szívesen hallgatta a templomi felolvasásokat. Amikor felserdült a templomi felolvasók rendjébe vették fel. Szívesen hallgatták szavait, de még jobban tisztelték illedelmes és szerény viselkedése miatt.

Fiatal korában elment a Szentföldre, hogy meglátogassa az Úr szent helyeit. Útba ejtette a remetetelepeket, meglátogatta az oszlopos szenteket. Oszlopos Szent Simeon megáldotta és egy ideig magánál tartotta. Az oszlopon álló szent befolyása alatt megerősödött benne a vágy, hogy ő is szerzetes legyen. Jeruzsálemből visszatérve egy szűk barlangban telepedett le. Ott 30 évig élt. Később társak is csatlakoztak hozzá, mivel híre ment szent életének. Kolostorokat, templomokat építettek, műhelyeket is létrehoztak, ahol saját kezükkel dolgoztak. Kórházat, vendégházakat emeltek a látogatók és betegek befogadására. Kolostoruk volt Palesztinában az első közös életű szerzeteskolostor. Abban az időben I. Anasztáz császár a monofizita tévtanítás védelmére kelt. Teodóz atya Szent Szabbással együtt bejárta az egész vidéket, hogy az embereket az igaz hitben megerősítse. Ezért a császár figyeltette, aztán elfogatta, és számkivetésbe küldte. A számkivetés rövid ideig tartott. A császár halála után Teodóz visszatért kolostorába, de már nagyon gyengének érezte magát. Békében halt meg 529. január 11-én, 105 éves korában. Antiochiai Szent Teodóz atya

Teodóz Antiochiában született istenfélő családban. Szüleitől jó nevelést kapott. Fiatal korában elhagyta szülei házát, a gazdagságot, és Jézus szavait követve mindent, ami a világhoz tartozik. Egy erdős helységben a tenger mellett épített magának egy kis cellát és abban élt. Ott szigorú vezeklő életet élt. Ruhája alatt vasláncot hordott állandóan. Közben öldökölte magában a lelki szenvedélyeket, harcolt a tisztátalan gondolatok ellen. Mindezeket imáival és böjtjeivel igyekezett sikerre vinni. Ezenkívül a testi munkákból is kivette részét. Amikor olyan emberek keresték fel, akik a tökéletesség utáni vágyukban az ő vezetését akarták követni, kolostort épített számukra. Teodóz különös figyelmet szentelt az utasoknak. Szent életének hírére messze földön ismeretes lett a neve. Sokan felkeresték. Még a rablók is tisztelték, imádságát kérték. A mohamedán arabok támadásai elpusztították kolostorát, ezért visszatért Antiochiába. Ott egy kis cellát épített, amiben haláláig élt. Békében halt meg hosszú élet után 412 körül.

Január 12. Szent Tatiána vértanúnő

Szentünk Rómában született nemes és gazdag családban. Jó nevelést kapott tőlük a keresztény életre. Miután felnőtt lett, visszautasította a házassági ajánlatokat, és egyedül mennyei Vőlegényének Jézusnak akart szolgálni. Erényes életéért az Egyház diakonisszájává avatták. Ebben a minőségben nagy buzgóságot mutatott a Rómában élő keresztények között. Szorgalmasan kereste a szegényeket, látogatta a börtönöket, segített a rászorulókon. Imáival és jótetteivel állandóan kedvébe akart járni Istennek. Akkoriban lépett trónra Alexander Severus császár (222-35). Anyja keresztény volt, úgy is nevelte, de nem gyakorolta keresztény vallását. Maga nem üldözte a keresztényeket, de helytartói, a tartományok kormányzói üldözték őket. Különösen kitűnt ebben Ulpianus városparancsnok. Sok keresztény vére tapadt a kezeihez. Tatiánát is elfogatta és Apolló templomában bálványimádásra kényszerítette. Mivel Tatiána hitében erősnek mutatkozott, nagyon megkínoztatta. Isten angyal azonban vigyázott rá, kínzói kimerültek a kínzásban, sőt 8 kínzója látva Tatiána sértetlenségét, maga is Krisztushívő lett. A szent vértanúnőt atyjával együtt 226-ban lefejezték. Utána a hívőkké lett kínzók is lefejezéssel nyerték el a vértanúságot. Abeszalamita Szent Péter

Péter a palesztinai Aneaban született. Rendkívüli testi erővel rendelkezett. A 300. év körüli keresztényüldözések kezdetekor Ablona városában elfogták és Szeverusz he1ytartó elé vitték kihallgatásra. Hiába akarták arra kényszeríteni, hogy áldozatot mutasson be a pogány isteneknek, hitében állhatatos maradva visszautasította azt. Válogatott hóhérokkal kínozták meg. Végül, keresztre feszítve nyerte el a vértanúi koronát 309, vagy 10-ben. Szent Merteosz vértanú

Szentünk Dioklécián császár katonája volt Afrikában. A mórok elleni ütközetben hadvezére bálványimádásra kényszerítette. Merteosz nem volt hajlandó a bálványimádásra. Ezért annyira megkínozták, hogy nem volt hely a testén, ahol nem lett volna sebtől vérezve. Ezután 8 napig éheztették a börtönben, eközben adta vissza lelkét Istennek. Szent Euprakszia

Euprakszia vagy Teodóz császár idejében élt. Atyja, Antigonosz, szenátor volt. Fiatal korában anyjával együtt belépett a Nílus partján levő tabennai női kolostorba. Itt élt haláláig, élete a szigorú erényes élet példáját mutatta. Békében halt meg 393-ban. Szent életéért Istentől csodatevő erőt kapott. Betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki.

Január 13. Szent Hermil és Sztratonik vértanúk

Licinius császár uralkodása alatt a keresztények sokat szenvedtek hitükért. Ekkor szenvedett Hermil vértanú is. A szingidoni (ma Belgrád) egyházközség diakónusa volt. A császár maga elé hivatta, a vértanú pedig bátran megvallotta előtte hitét. Ezért börtönbe záratta 3 napra, hogy gondolkodjék el. Isten angyala ott megerősítette és felkészítette a vértanúságra. Három nap elteltével a császár újra kihallgatta, Herrnil újra bátorságot mutatott. Licinius úgy megkínoztatta, hogy benső részei kilátszottak. Felfüggesztették, vasakkal marcangolták, és sebekkel halmozták el. Végül a Duna folyóba fullasztották.

Sztratonik vértanú őr volt a börtönben és titokban keresztény, így Hermilnek hittársa. Látva Hermil vértanú szenvedéseit, nem tudta elrejteni könnyeit, hogy egy igaz ember mennyit szenved. A körülállók közül néhányan jelentették a császárnak Sztratonik viselkedését. Megtudva, hogy ő is keresztény, ugyanarra a halálra ítélte: fojtsák bele a Duna vizébe. 315 körül így nyerték el mindketten a vértanúságot. Holttestüket három nap múlva a keresztények a parton találták, és eltemették a mai Belgrád közelében. Szent Jakab püspök

Szent Jakab egy örmény fejedelem fia, jó, nevelést kapott otthon. Fiatal korában megszerette a magányos életet. Ő hosszú időn át magas hegyekben Nisibis város közelében. Szigorú életet élt a szabad ég alatt, gyümölcsökkel és zöldséggel táplálkozott, bőr ruhába öltözködött az idejét Istennel való beszélgetésben töltötte. Makszimin császár idejében őt is elfogták, és hitét férfias bátorsággal megvallotta. Szent életéért Nisibis lakói megválasztották püspöküknek. Nagy buzgósággal harcolt az igaz hit érdekében, amikor Arius tévtanítása egyre jobban tért hódított. Részt vett az I. nikaiai zsinaton, ahol egyike volt a nevezetes hitvédőknek. Bölcs, világosságot árasztó és nevelő főpásztora volt nyájának. Idejében alakult a híres hitet tanító iskola, amelyben előadó volt. Világosító Szent Gergely tőle kért felvilágosítást némely hittani ügyekben. Jakab békében halt meg 350 körül.

Január 14. Úrjelenés ünnepének zárása A sínai és raithi vértanú atyák

A mai napon arról emlékezünk meg, hogy a Sínai hegyen levő barlangokban vezeklő atyákat, és a Vörös-tenger mellett, közeli a Sínai-hegyhez a Raithiban vezeklő atyákat kétszer is megtámadták a szaracénok és a blemmiánok, az egyik arab törzs tagjai. Az itteni vezeklő atyák angyalokhoz hasonló életet éltek. Elvonultságban, vezeklésben éltek egész héten át, vasárnap gyűltek össze Liturgiára, aztán újra visszatértek barlangjaikba. Egy alkalommal Ammoniosz egyiptomi szerzetes látogatta meg őket. Szemük láttára tört rá a Sínai hegyi atyákra az előbb emutett pogány sereg, és 40 Sínai atyát öltek meg a Hóreb hegyén. Ugyanakkor öltek meg a Raithi pusztában 39 vezeklő atyát. Ez 300-11 körül történt. A két helyen szerzetesi életet élő atyákat másodszor a V. században ölték meg. Ennek szemtanúja Nilus szerzetes volt. Szent István atya

István már fiatal korától nagy vonzódást érzett a szerzetesi élet iránt. Sok kolostort felkeresett Palesztinában, hogy megismerkedjen életükkel. Az imádságban és munkában mindenütt kivette a részét. Később Konstantinápolyba került Szent Germán pátriárkához. Sokban segítette tanácsaival a főpapot. Később a Khinolavka kolostort alapította meg Bithiniában, Khalkedon közelében. Sok szerzetes gyűlt köréje, akiket ő oktatott a keresztény tökéletességre. Előre megtudva halálának idejét békében halt meg a VIII. században. Szent Teodul atya

Annak a Nilus atyának fia volt, aki a Sínai atyák megölésének szemtanúja volt. Atyjával együtt volt szerzetes a Sínai hegyen. Amikor a barbárok másodszor támadtak rá a Sínai és Raithi atyákra, ő is fogságba került. Arra kényszerítették, hogy mutasson be áldozatot a hajnalcsillagnak, amit ők istenüknek tartottak. Isten kegyelméből ettől megmenekült. Aztán rabként eladták, de az emesszai püspök kiváltotta és az egyházi rend tagjává tette. Később atyja itt talált rá. Mindketten visszatértek a Sínai hegyre, és életük utolsó idejét ott töltötték. Mindketten békében hunytak el az V. században. Szent József atya

A Raithi pusztában élt vezeklő életet. A lelki tökéletesességnek olyan nagy fokát érte el, hogy imádság közben fényességtől ragyogott. Gelasiosz nevű tanítványának előre kijelentvén halála idejét, békében hunyt el a IV. században, mielőtt a Sínai hegyi atyákat megölték. Szent Nina Gruzia felvilágositója

Juvenál jeruzsálemi pátriárka testvérének leánya volt. Ifjúságától fogva egész szívével megszerette Istent. Szomorkodott azok miatt, akik még nem jártak az igaz vallás útján. Miután édesapja pusztalakó szerzetes lett, édesanyja pedig a diakonisszák közé lépett, nevelésre egy istenfélő időshöz került. Nevelőnője sokat beszélt neki Ibériáról, a mai Grúziáról, ahol az emberek még nem ismerik Krisztus világosságát. Ezért nagyon kívánta ezt az országot felkeresni és megtéríteni. Kívánsága teljesült. Egyik hagyomány szerint a Dioklécián cszászár üldözése alatt került oda, hogy megmeneküljön. A másik hagyomány szerint a grúzok fogságába került. Ibériában Nina a királyi szőlészetek egyik asszonyánál lakott. Nagyon hamar megismerték őt, mert általa sok csodás dolog történt. Csodái közben hirdette nekik az igaz Istent. Szavára sokan hívőkké lettek. Nina Marián grúz királyt is megtérítette a pogányságból. Konstantinápolyból püspök és papok jöttek Ibériába, templomok épültek és majdnem egész Grúzia keresztény lett. Nina, kerülve a világi dicséreteket, elvonult egy hegyre és ott élt egy ideig, hálát adva mindenért Istennek. Aztán, elhagyva magányosságát, Kachatiába ment, és ott keresztény hitre térítette Szófia királynőt. Szent Nina békében hunyt el 335. év január 14-én. Sírja fölé Marián király felépítette Szent György nagyvértanú tiszteletére a templomot.

Január 15. Thébai Pál és Kunyhós János atyák

Szent Pál az egyiptomi Thébában született 230 körül. Szüleinek korai elvesztése után nagy vagyonra tett szert. A Décius-féle keresztényüldözés idején elrejtőzött, mivel nem érezte magát elég erősnek a kínzások elviselésére. Sógora, Pál nagy vagyonára áhítozva, már készült, hogy Pált feljelenti. Pál kimenekült a sivatagba, hogy az üldözés végéig ott éljen. Talált egy alkalmas helyet, és ezt a csendes helyet választotta lakóhelyül. Pál az üldözések elmúltával sem tért haza. 90 évet élt ezen a helyen. Senki emberrel nem találkozott. Napjait imádsággal és elmélkedéssel töltötte. Már 113 éves volt, amikor meglátogatta őt Nagy Szent Antal remete. Ekkor találkoztak először. Másnap Pál kijelentette, hogy halála közel van. Arra kérte Antalt, hogy temesse el holttestét abban a köpönyegben, amit Szent Atanáz pátriárkától kapott. Antal elment, de mire visszatért Pált kitárt karral találta holtan. Két oroszlán jött elő a rengetegből, lábukkal sírt ástak, Antal ebbe temette el Pál holt testét. Ez 341-ben történt.

Kunyhós Szent János atya Konstantinápolyban született, előkelő és gazdag családban. A három fiúgyermek közül Jánost a legjobban dédelgették, gondosan taníttatták, és szépen járatták. A tanulmányokban szép előhaladást tett, de lelkileg is gazdag lett. Mivel házukban gyakran fordultak meg Szentföldet járó zarándokok, sokat tudtak beszélni az érdeklődő fiúnak. Tizenkét éves korában egy szerzetes elbeszélésére felébredt benne a vágy a szerzetesi élet után. Titokban elhagyta a szülői házat, elment Bithiniába és ott a nem-alvó-szerzetesek kolostorában beöltözött. Hét esztendőt töltött ott. Amíg szülei mindenütt keresték, addig János nagy buzgósággal élte a szerzetesek életét. Még az idősebbek is példaképet láttak benne. A szigorú önmegtagadás azonban elgyengítette. Ehhez járult még honvágya szülei iránt. Tizenkilenc éves korában elhagyta kolostorát és Konstantinápolyba jött koldusruhába öltözve, senkitől fel nem ismerve. Szülei megengedték neki, hogy házuk előtt egy kunyhóban éljen. Ezért hívják „kunyhós”-nak. Mindennap látta szüleit, de nem akarta előttük felfedni kilétét. Ők sem ismerték fel. Három év múlva, közeledni érezve halálát, megköszönte szülei jóságát, és feltárta magát előttük. Egy-két órát élve szülei karjai között halt meg 450 táján, 22 éves korában. Szent Panszofiosz vértanú

Szentünk az alexandriai prokonzulnak: Nilusnak volt a fia. Gazdag atyja minden eszközzel taníttatta a világi tudományokra, de a keresztény tudományokra is. Atyja halála után nagy vagyonát a szegények segélyezésére adta, őmaga pedig eltávozott egy puszta helyre. Ott élt 27 esztendeig, magányosságban, Istenhez emelve fel lelkét. Erényes életének híre eljutott az alexandriai prefektushoz, aki mint Deciusz császár hivatalnoka a keresztények üldözője volt. A prefektus ítélőszéke előtt állva, nevetségessé tette a pogány isteneket, és megszégyenítette merészségét. Ezért vesszőkkel verték, ennek következtében elnyerte a vértanúi koszorút a III. század felében.

Január 16. Szent Péter apostol bilincsei

Heródes Agrippa zsidó király, mivel kedvében akart járni a népnek, karddal lefejeztette az idősebb Szent Jakab apostolt. Pétert is börtönbe záratta, hogy húsvét után ugyanezt tegye vele is. Isten angyala azonban leszállt a börtönbe. Az apostolt kettős lánccal bilincselték meg és 4x4 katona őrizte, hogy el ne meneküljön. Az angyal megjelenésekor a láncok lehulltak az apostolról, a börtön ajtai megnyíltak előttük, és mindketten feltűnés nélkül elhagyhatták a börtönt. Kimentek egy utcányit, az angyal eltűnt, Péter pedig a jeruzsálemi tanítványokat kereste fel. Utána elment egy más helyre, a hagyomány szerint Rómába. Így olvassuk ezeket az Apostolok Cselekedetei könyvében a Szentírásban. Az apostol bilincseit, mint drága kincset először Jeruzsálemben őrizték. Sok csoda történt általuk. Aztán Eudokia császárnő tulajdonába kerültek. Egy részét Konstantinápolyba, a másik részét Rómába küldte. Ez a láncdarab a hagyomány szerint összeforrt azzal a lánccal, amelyet Szent Péter a római fogságban viselt. A szent bilincseket ma is ott tisztelik. Szent Leonilla és vértanútársai

Mindnyájan Galliában szenvedtek vértanúságot Marcus Aurelius keresztényüldözése alatt a II. században. Leonilla idősebb korában lett keresztény. Egy alkalommal 3 fiú unokája a bálványáldozatból származó húst vitt haza neki. A nagymama a húst a kutyáknak dobta, és az éppen ott tartózkodó Benignus pap előtt kérte az unokákat, hogy forduljanak el a bálványoktól és ismerjék meg az igaz Istent. A három unoka: Szpeuszippusz, Eleuszippusz, Meleuszippusz, egy különös álom után hajlottak nagyanyjuk szavára és megkeresztelkedtek. Összetörték a bálványszobrokat és lebeszélték az embereket a bálványimádásról. Ezért mindnyájukat megkínozták. Először fára feszítették, majd tűzben elégették őket, de a tűz nem károsította meg szent testüket. A három unoka után Leonillát karddal végezték ki. Jovilla akkor vallotta meg keresztény hitét, amikor látta a többi vértanúk állhatatosságát. A hóhérok hajánál fogva Felfüggesztették és sebesítették, aztán lefejezték. Szent Neón látta a vértanúk szenvedéseit és leírta azokat. Az írást átadta Turvonnak, Jovilla férjének. Ő is megvallotta keresztény hitét. Ezért addig ütötték, amíg vissza nem adta lelkét Istennek. Szent Turvon nemsokára szintén vértanúságot szenvedett, követve az előbbi szent vértanúkat. Szent Danaktosz vértanú

Szentünk az egyházközség felolvasója volt Avlon városában Makedóniában az Adriai tenger partjánál. Amikor a barbárok rátörtek a helységre, el akarta rejteni előlük a szent edényeket. Az ellenség azonban elfogta, és arra kényszerítette, hogy áldozzon Dioniziosz pogány istennek. Mivel Danaktosz erre nem volt hajlandó, lefejezték. Ez a II. században történt.

Január 17. Remete Szent Antal

Antal Egyiptom Kóma nevű falujában született 251-ben. Szülei buzgó keresztények voltak és anyagilag is jól álltak. A gyermek Antal örömest hallgatta a Szentírás olvasását. Szülei halála után vagyonát szétosztotta, kishúgát a falubeli szüzekre bízta, őmaga pedig elment egy barlangba és egy remete vezetése alatt kezdett a szerzetesi élethez. A gonosz lélek azonban sokat zaklatta. A heves harcban kimerülve teljes magányosság után vágyott. Egy régi síremlékben húzódott meg. Itt 20 évet töltött el imádságban, vezeklésben. Ez az idő nagyon sokat formált lelki állapotán. Életszentség és bölcsesség ömlött el külsején. Mindenki gazdagodott lelkileg, aki hozzá jött. Szelíden, de igen komolyan beszélt. Messze földről felkeresték őt tanácsért, útbaigazításért, világi és egyházi főemberek. Sok ember pedig azért kereste fel, hogy közelében élhessen az ő lelki vezetése alatt. Ezek lelki atyjuknak választották. Egész remete telep alakult ki körülötte. Amikor 311-ben megtudta, hogy Maximián császár üldözi a keresztényeket, otthagyta a remeteséget és elment Alexandriába, hogy vigasztalja és bátorítsa az üldözötteket. Mivel nem halt meg hitéért, visszatért remeteségébe. Másodszor akkor ment el Alexandriába ismét, hogy az ariánus eretnekség támadásainak leverésében segítséget nyújtson. 85 év alatt kétszer volt így távol. Életének utolsó 15 esztendejét kolostorában töltötte. Amikor halálát közeledni érezte, mindenkinek üdvös intelmeket adott, és lelkükre kötötte, hogy sírjának helyét el ne árulják. Mosolyogva adta ki lelkét 356-ban, l05 éves korában.

Január 18. Szent Atanáz és Cirill főpapok

Mindkét szent főpapnak az egyházi év folyamár külön ünnepe van. Szent Atanázt május 9-én ünnepeljük külön, Szent Cirillt pedig június 9-én ünnepeljük szintén külön. Mai ünnepük valószínűleg helyi kezdeményezés. Különleges érdemeik és szent életük miatt akarták őket még megünnepelni a mai napon. Szent Markián atya

Markián egy pusztában élt szerzetesként. Szívével és értelmével állandóan Isten felé törekedett. Egy kis kunyhót épített, és abban imádságban, zsoltáréneklésben és jámbor könyvek olvasásával töltötte idejét. Sokan hallottak szent életéről, sokan keresték fel‚ ő pedig kolostort épített látogatói számára. Isten csodatevő kegyelme láthatóan nyugodott a szent vezeklőn. Sok csodát tett szent életében. Meghalt 388 körül.

Január 19. Szent Makariosz atya

Markiosz atya Egyiptomban született 300 körül. Szülei jámbor, szegény emberek voltak. Fiatal korában nyájukat őrizte. Amikor felserdült szerzetessé akart lenni, de szülei akaratára házasságra lépett. Felesége néhány nap múlva meghalt, utána hamarosan szülei is meghaltak. Egy idős remete tanácsára a Nitriai pusztába ment, aztán 30 éves korában mennyei kinyilatkoztatás alapján a Szkétisz pusztába. Gyékény és kosárfonással kereste meg kenyerét, a munkát imádsággal kötve össze. 40 éves korában megkapta a pappászentelés kegyelmét. Vele Istentől a jövendölés és a csodatevés adományában is részesült. Míg önmegtagadásban töltötte napjait, az a gonosz rágalom támadt a közeli helységben, hogy Makariosz egy fiatal lányon erőszakot követett el. A nép megtámadta, az utcákon áthurcolta és bántalmazta. Makariosz nem tiltakozott, örült, hogy Jézushoz hasonló szenvedésekben részesül. Amikor a leány szülésének ideje eljött, az bevallotta, hogy megrágalmazta Makárioszt. A nép engesztelni a akarta a remetét, de ő elmenekült előle a pusztába és életének hátralevő 60 évét ott töltötte. Az ariánusokat kedvelő és védelmező Valens császár alatt több remetetársával együtt száműzetésbe került, mivel az igaz hitet védelmezte. Száműzetése nem sokáig tartott. Kilenc nappal előre megtudva Istentő halála idejét, békében hunyt el 90 éves korában, 390-91-ben. Több írásmű maradt utána, telve bölcsességgel és egyszerűséggel. Alexandriai Szent Makariosz

Alexandriában született, ifjúságát is ott töltötte. Először gyümölcsök eladásával foglalkozott, 40 éves koráig pogány volt, csak ekkor vette fel a keresztséget. Ezután elhagyta a világot, hogy csak Istennek szolgáljon imádságban és önsanyargatásban. 350 körül elment a Thébaiszi pusztába, a híres remete telepre, ahol sok híres lelki vezető élt. Miután vezetésük alatt a szentek tudományában nagy jártasságra tett szert, visszatért Alexandriába, aztán a Nitria hegységben, végül a Szkétisz pusztában tartózkodott. Később sorra járta a remete telepeket, hogy mindenütt tanuljon valamit. Életében nem egyszer látott csodás látomásokat. Istentől megkapta a csodatevés ajándékát és a lélekbe látás ajándékát is. Meghalt százéves korában 394-95-ben. Szent Eufrázia vértanúnő

Szentünk Nikomédiában született előkelő szülőktől. Külsőleg szép, erényes életű hajadon volt, aki Krisztusnak akart szolgálni. Makszimián császár üldözése idején őt is elfogták, mint keresztényt. Mivel nem akart áldozatot bemutatni a pogány istennek, erősen verték, de ő türelmesen viselte el a kínzást. Azután egy katonára bízták, hogy gyalázza meg. A lakásban Eufrázia varázslónak adta ki magát. Kérte a katonát, hogy próbálják ki a varázslatot: néhányszor üssön kardjával a leány nyakára, és csodát lát. A katona megtette a leány kérését, de ezzel levágta fejét is. Így őrizte meg Eufrázia tisztaságát és így nyerte el a vértanúságot 303-ban. Szent Arzén püspök

Arzén Palesztinából származott istenfélő szülőktől. Fiatal korában Isten szolgálatára szentelte magát és a szerzetesi életet választotta. Elérve az érett kort, pappá szentelték. Konstantinápolyba kerülve Kerkira püspökévé szentelték. Mint főpap kitűnt bölcsességével, tudásával és azzal, hogy többször közbenjárt a hatóságoknál ártatlan emberek érdekében. A VIII. század végén hunyt el.

Január 20. Nagy Szent Eutim atya

Eutim atya a nagy örményországi Melitinében született. Keresztény szülei előkelőek voltak és jámbor emberek. Amikor a fiatal Eutim megtanulta a szent könyvek olvasását, a püspök felolvasóvá tette. Végigjárva az egyházi alsóbb fokozatokat, már mint szerzetest áldozópappá szentelték. Megszeretve a szerzetesi életet, 29 éves korában titokban elment Jeruzsálembe, felkereste a szent helyeket, és a Fáre kolostor közelében egy barlangban telepedett le. Itt teljesen átadta magát Istennek. Idejét imádságban, munkában és szigorú önmegtagadásban töltötte. Öt év elmúltával eltávozott a pusztába és letelepedett egy hegyi barlangban a jerikói út jobb oldalánál. Szent élete, szelídsége és alázatossága, együttérzése a többiek iránt sok embert vonzott hozzá, és így nagy szerzetestelep keletkezett, amit később Eutim laurának neveztek. Szigorú életet élt, nem feküdt ágyba, hanem ülve vagy állva aludt. Isten megajándékozta őt a csodatevés és jövőbelátás adományával. Imádságára eső esett az égből, gyógyíthatatlan betegeket gyógyított, ördögöket űzött ki, és belelátott emberek lelkébe. Egy héttel előre megtudván halálát, békében hunyt el 473-ban, 97 éves korában. Szent Vasszosz és vértanútársai

Vasszosz, Özséb, Eutichesz és Bazilidosz mindnyájan Dioklécián császár közeli emberei, tanácsadói voltak. Gazdagok voltak és először a császári udvarban szolgáltak. Szent Teopempt nikomédiai püspök vértanúságát látva, hittek Krisztusban és felvették a keresztséget. Ezért a császár parancsára mindnyájan vértanúk lettek 5 szolgájukkal együtt. Vasszoszt félig a földbe ásták, és testét szétvágták, Euticheszt kezeinél és lábainál fogva 4 oszlophoz kötözték és szétszaggatták. Özsébet fejjel lefelé lógatták, és részekre szabdalták. Bazilideszt élve késsel szétvagdalták. Szent Inna és vértanútársai

Szent Inna, Pinna és Rimma mindhárman szkitha származásúak voltak. Szent András apostol tanítványai voltak. Jézus nevéről tanítottak, és a barbárok közül sokat megnyertek a keresztény hitnek és megkeresztelték őket. A barbárok vezére, ezért megharagudva rájuk, kényszerítette őket, hogy hagyják el a keresztény hitet és imádják a bálványokat. Mivel hitükben állhatatosan kitartottak, a vezér szörnyű halálnemet talált ki számukra. Gerendát kellett a vízbe beásni és hozzákötözni a vértanúkat. Amikor a víz befagyott és a jég a vértanúk nyakáig ért, lelküket visszaadták Istennek az I. században.

Január 21. Szent Makszim hitvalló

Makszim hitvalló előkelő konstantinápolyi család sarja volt. Feltűnő tudománya és tehetsége miatt fiatalon Heraklius császár titkára lett. Hivatalnok társai között szeretet és tisztelet övezte, és nagy hasznára volt az egész császári városnak. Ebben az időben a monoteléták veszedelmes eretneksége dúlt az egész Keleten. Ez a tévtanítás Jézus Krisztusban csak az isteni akaratot és természetet hangsúlyozták ki. Ezért Jézust nem tekintették tökéletes embernek. Makszim, látva, hogy a tévtanítás a császári udvart is megfertőzte és abban védelmezőre talált, elhagyta állását, és hogy mentse lelkét a tévelytől, szerzetessé lett a Chryszopolisz kolostorban. Életszentsége és bölcsessége miatt rövidesen a kolostornak főnöke lett. Mint mélyen gondolkozó hittudósa korának, és az igaz tanítás szigorú védelmezője, éles hangon leplezte le a tévtanítókat. Ezért sokat kellett szenvednie az Egyház ellenségeitől. Kartágóban nyilvános vitában cáfolta meg a tévtanítókat, aztán Rómában I. Márton pápával elítéltette még az eretnekpártoló császárt, II. Konstanst is. A császár a pápát a Krím félszigetre számtűzte, ahol nemsokára belehalt szenvedéseibe. Maximosznak kivágták a nyelvét és levágták jobb kezét, hogy sem szóval, sem írásban ne tudjon tanítani. Ezután a Kaukázusba küldték számkivetésbe, ahol 622. év augusztus 13-án meghalt. Szent Neofit vértanú

A szent vértanú Nikaiában született. Istenfélő szüleitől erős keresztény nevelést kapott. Már gyermekkorában megmutatkozott rajta Isten ereje. Isten korán felruházta a csodatevés adományával. Isten akaratát követve, a fiatalember elhagyta a szülői házat, a pusztába távozott és ott egy oroszlánbarlangban élt. Dioklécián császár keresztényüldözése idején visszatért Nikaiába, és ott bátran és hangosan leleplezte a pogány hit tisztességtelen voltát. A kínzók ezért felfüggesztették egy fára, ütötték, vassal szaggatták, égő kemencébe dobták. Mindezekben sértetlen maradt. Mivel már nem tudták hogyan kínozni, úgy ölték meg, hogy egy pogány ember lándzsát döfött az oldalába. Így nyerte el 16 éves korában a vértanúi halált 303-05 körül Nikaiában. Szent Jenő (Eugén) és vértanútársai

Mindnyájan: Jenő, Kandid, Valerián, és Akila Dioklécián és Makszimián császárok alatt szenvedtek vértanúságot hitükért, Liziász hadvezértől. Valerián, Kandid és Akila az üldözések alatt a trapezunti hegyekben rejtőzködtek el. Inkább a vadak között akartak élni, mint a pogányok között. De itt hamarosan rájuk találtak és Trapezuntba vitték őket. Bátor hitvallásukért ütötték, vasakkal szaggatták, és tűzzel égették. Néhány nap múlva Jenőt is elfogták, és ugyanolyan módokon kínozták. Ezek után mind a négyüket tüzes kemencébe dobták, de onnan sértetlenül jöttek ki. Végül lefejezték őket 284-ben. Szent Ágnes vértanúnő

Ágnes Rómában született keresztény szülőktől. Ők nevelték a keresztény hit szabályai szerint. Fiatal korától átadta magát Istennek megőrizni kívánta tisztaságát. Amikor visszautasította a városparancsnok fiának házassági ajánlatát, egy ismerőse tudomására hozta, hogy Ágnes keresztény. Abban az időben Dioklécián császár üldözési parancsot adott ki a keresztények ellen. A városparancsnok maga elé rendelte Ágnest és azt kívánta tőle, hogy legyen a fiáé. Amikor ezt elutasította, bűntanyára hurcolták, de Isten megvédelmezte. Ágnes a kínzások alatt 160 hitetlen embert térített Krisztus hitére. Mivel a pogány papok tömeges megtérésektől féltek, egy főtiszt intézte ezután Ágnes ügyét. Ez máglyát rakatott és arra helyeztette el a leányt. A lángok azonban nem őt bántották, hanem a körülállókat perzselték meg. A máglyán imádkozva a főtiszt tőrt döfetett a nyakába. Így halt meg vértanúsággal 304-ben. A 160 megtért ember pedig kard által nyerte el a vértanúi koronát. Szent Anasztáz vértanú

Szentünk szent Makszim hitvalló tanítványa volt. Vele együtt szenvedte el a száműzetést a monoteléta tévtanítóktól. Ő írta meg szent tanítójának életét. Meghalt 666-ban.

Január 22. Szent Timót apostol

Szent Pál legkedvesebb tanítványa a kisázsiai Lisztrában született. Atyja pogány, anyja zsidó volt. A Szentírást anyja tanításából már gyermekkorában megismerte. Szent Pál, Lisztrában járva megkeresztelte őt. Évek múlva pedig apostoli útjára társul vette magához. Vele maradt egészen az apostol haláláig. Apostoli útjában Szent Pál sok helyen megfordult. Útközben Timoteus fontos megbízásokat kapott az apostoltól. Nem húzódozott semmi fáradságtól, mindent örömest vállalt Istenért és a lelkekért. Amikor Szent Pált Jeruzsálemben fogságba ejtették, és Rómába vitték, mindenütt hűségesen vele tartózkodott. A fogság után újra együtt látogatták meg az egyházakat. Ezen az úton szentelte fel és bízta Timoteusra Szent Pál az efezusi püspökséget és a kis-ázsiai egyházak felügyeletét. Ettől kezdve külön működtek. Szent Pál, második fogsága idején Rómába hívta, mert nem tudott nélküle lenni. Timoteus teljesítette kérését és Rómában maradt az apostol vértanúi haláláig. Ettől kezdve elég kevés ismeretünk van róla. Életét az Apostolok Cselekedeteiből és két levélből ismerjük meg, amit Szent Pál hozzá írt. A hagyomány szerint a pogány efezusiak, Diana istennőjük ünnepe alkalmával kövekkel és botokkal bántalmazták. A keresztények a szomszédos hegyre vitték, ahol meghalt az Úrban, 93-ban. Szent Anasztáz vértanú

Anasztáz egy perzsa mágus fia volt. Fiatal korában II. Chozroész perzsa király hadseregében szolgált. A szent kereszt ereklyéje, amelyet a király Jeruzsálemből zsákmányolt, az általa művelt csodák a kereszténység felé fordították figyelmét. Jeruzsálembe ment, ott megkeresztelkedett és a szerzetesek közé lépett. Hét évet töltött kolostorban Jeruzsálem és Szent Szabbász laurája között. Hitéért Betszaloa városában közel Ninivéhez szenvedett vértanúságot. Háromszor is irgalom nélkül ütötték, lábszáraira súlyos követ kötöttek, kezeinél fogva felfüggesztették. A kínzások között is állhatatos maradt hitében. Végül megfojtották 628-ban. Szent Mánuel és vértanútársai

Szláv nemzetiség voltak, a római birodalomnak sokféle tájairól származtak, Örmény Leó császár alatt Adrianopoliszban éltek. Abban az időben Krum bolgár király rátámadt Konstantinápolyra, aztán elfoglalta Adrianopoliszt is. Az ottani lakosokból sokan fogságba kerültek. A foglyok között püspökök voltak: György és Leontin, áldozópapok: Péter és Parod, hadvezérek: János, Gábriel, Leont és Szioniosz. Velük együtt szenvedett még 377 keresztény hívő. Különféle kínzások után mindnyájan kard által nyerték el a vértanúságot 817 körül.

Január 23. Szent Kelemen és Agatangel vértanúk

Kelemen a galáciai Ankirában született pogány atyától és keresztény anyától. Atyja korai halála után anyja nevelte és kereszteltette meg. A gyermek jó előhaladást tanúsított a keresztény életben. 12 éves volt, amikor halálos ágyán fekvő anyja megjövendölte neki a vértanúságot. Anyja halála után anyja barátnője, a gazdag, istenfélő és gyermektelen Szofia vette őt magához és saját jó példájával nevelte a keresztény erényekben. Abban az időben nagy éhség támadt Galáciában. Egyes pogányok, élelmiszer hiányában kidobták gyermekeiket. Szófia összeszedte ezeket a szerencsétleneket, táplálta és nevelte őket. Nagy segítségére volt ebben Kelemen. Tanította ezeket a gyermekeket és készítette a szent keresztségre. Erényes életének híre volt, hogy 20 éves korában megválasztották Ankira püspökévé. Nemsokára kitört Dioklécián császár üldözése a keresztények ellen. Kelement is elfogták, kihallgatásra vitték, és ő bátran megvallotta hitét. Sok kínzást kellett kiállnia különböző városokban különböző hóhéroktól 28 éven keresztül. Csodálták, hogy ezek ellenére élve maradt. Fára függesztették, éles vasakkal szaggatták, úgy, hogy csontjai kilátszottak. Ütötték, lassú tűzön sütögették. Isten csodásan meggyógyította a szenvedő testet. Börtönbe vetették, vadállatok eledelére adták, zsákba varrva tengerbe dobták, mégis sértetlen maradt. Kínzásai közben sok csodát tett, betegeket gyógyított és sok pogányt térített Krisztus hitére. Vértanúi halála istentisztelet közben történt. Az oltárnál állva, az üldözők rátörtek, hátulról levágták fejét, amely az oltárra esett. Ez 312. január 23-án történt.

Kelemennel szenvedett az ő tanítványa Agatangel vértanú. Ő egyike volt azoknak, akik a római börtönben őrizték Kelement. A szent főpap térítette a keresztény hitre. A főpap társa lett a szenvedésekben Rómától Ankiráig. Húsz évig szenvedett a börtönben, aztán karddal lefejezve lett Krisztus vértanúja. Irgalmas Szent Paulin püspök

Paulin a franciaországi Bordeauxban született nemes és gazdag családból. Kiváló képesítést kapott, a szenátori tisztségig vitte. Házasságra lépett, és 25 éves korában felesége térítette a keresztény hitre. Megismerve az igaz hitet, Paulin lemondott a tisztségről eladta gazdag vagyonát és a keresztény szeretet cselekedeteire fordította. Mivel nem volt gyermekük, árvákat fogadtak örökbe és nevelték őket. Azután feleségével Spanyolországba utaztak és Barcelona környékén teljes önmegtartóztatásban éltek. Szent életéért Barcelona lakói kérésére pappá szenteltette magát. Később a kampániai Nólába ment, ahol a püspök halála után őt kívánták püspöknek. Egész lélekkel állt be utána püspöki hivatásának gyakorlásába. Amikor Alarik gótjai kifosztották Nólát is, a szent főpap az egyház kincseiért egymásután váltotta ki a keresztény foglyokat. Egy özvegyasszony egyetlen fiáért már nem tudott fizetni. Őmaga lett a váltságdíj érte. Afrikában mint kertész szolgált a király rokonánál. Amikor felismerték a többi rabbal együtt hazaküldték. Paulin 431-ben fejezte be életét istenes halállal, közvetlenül a Liturgia után. Szent Mauvszim atya

Szentünk a IV. században élt Szíriában. Falujában egyszerű nevelést kapva jó előmenetelt tett a keresztény erényekben. Később egy helységnek lett szellemi vezetője. Azt tette és mondta, ami az Isten törvényében van. Önkéntes szegénységet vállalt magára és teljesen átadta magát a szegények szolgálatára. Kunyhójában az egyik edény a kenyéré volt, másik az olajé. A szükséget szenvedőt saját kezével elégítette ki, és a két edény mindig tele volt. A IV. század végén hunyt el. Szent Szalaman atya

Szalaman az Eufrátesz nyugati partján fekvő Kaperszán városából származott. A magányosságra vágyva, a folyó túlsó partján talált egy magányos barlangot, abba bezárkózott, és imádságban, elmélkedésben, megtartóztatásban élte hallgatag életét. Egyedül Istennel beszélgetett. Mivel senkihez nem beszélt, a folyó másik partján élő lakosok éjszaka mentek el kunyhójához, hogy hallgassák imádságát. A lakosok szétszedték kunyhóját és átvitték őt magukhoz a másik oldalra. Elhunyt 400 körül.

Január 24. Szent Kszénia anya

Szentünk egyetlen lánya volt egy előkelő római szenátornak. Eredeti neve Euszébia volt. Fiatal korától elhatározta, hogy tisztán megőrzi magát. Szülei szerették volna férjhez adni, hogy e nagy vagyonnak legyen örököse. Euszébia, hogy elkerülje a házasságot, 2 szolgálójával titokban elhagyta a szülői házat és Alexandriába távozott. Kérte társnőit, hogy ettől kezdve Kszéniának (idegennek) nevezzék, hogy elkerülje szülei utána való kutatását. Véletlenül összetalálkozva a Milasszéban fekvő Szent András kolostor főnökével, kérte, hogy vigye őt táranőivel együtt Milasszába. Ott Kszénia földet vásárolt, és templomot épített rajta Szent István tiszteletére. Női kolostort is alapított a helységben. Szent és példás élete miatt a város püspöke Kszéniát diakonisszává tette. Kszénia valóban angyali életet élt. Mindenkit szeretett, mindenkinek segítséget nyújtott, a szegények jótevője, a szomorúak vigasztalója, a bűnösök oktatója volt. Szombati napon halt meg a templomban az V. század második felében, január 24-én. Csodás jelek történtek halálánál. Szent Makedon atya

Szíriai pusztalakó volt. Vezeklő életének helyei a magas hegyek voltak. Nem volt neki sem kunyhója, sem sátra, lakóhelye a mély barlangokban volt. Ott is rövid ideig tartózkodott. Hogy elkerülje a köréje összegyűlt emberek dicséretét, egyik helyről a másikra vándorolt. Így töltött el 45 évet. Idősebb korában, tisztelői kérésére cellában lakott, és barátai házában, követve azok meghívását és élvezve szeretetüket. így élt 25 éven át. Eledele leginkább árpa volt, ezért nevezték „kritofág”-nak azaz árpaevőnek. Amikor érezte ereje hanyatlását, akkor evett kenyeret. Szent életéért Istentől az ördögűzés és a gyógyítás adományait kapta meg. 420 körül adta vissza lelkét Istennek jó öregségben. Szent Babilász és vértanútársai

Babilász Róma közelében született istenfélő, gazdag szülőktől. Keresztény nevelést kapott tőlük. Ifjúságától fogva, elfordulva attól, ami földi, és a mennyeiek után törekedve, titkon elhagyta szülei házát és egy hegy tetején telepedett le, idejét böjtben, imádságban és hallgatagságban töltve el. Vele lakott két tanítványa: Agapius és Timoteus. Amikor a nyakas és vérszomjas pogányok át akarták őket adni a parancsnoknak, mindhárman elmentek Szicília szigetére, és ott sok hitetlen embert megtérítettek Krisztus hitére. Babilász ilyen tevékenysége miatt a parancsnok rendeletére tanítványaival együtt kínzásokat szenvedett. A szent vértanúk hősiesen viselték el a kínzásokat és mindnyájan elnyerték lefejezés által a vértanúságot a III. század végén.

Január 25. Hittudós Szent Gergely

Gergely a kappadokiai Ariansban született, ahol atyja városparancsnok, később püspök lett. Szülei a fiút gondosan iskoláztatták. A palesztinai Cezareában tanult, és megismerkedett Nagy Szent Bazillal. Tanulmányai folytatására Alexandriába és Athénbe utazott. Az élet csábításai között megőrizte hitét és tisztaságát. Tanulmányai után Pontusba ment, ahol barátja Bazil több társával remete életet élt. A remeteéletet azért hagyta el, hogy atyjának az ariánizmussal szemben szolgálatára legyen. Édesapja ezért pappá szentelte. 370-ben, Bazil a kappadokiai Cezarea rnetropolitája lett. Bazil néhány új püspökséget szervezett, Gergelyt nagy nehezen rá tudta venni, hogy püspökké szenteltesse magát. Újra remeteségbe vonult, de atyja kérésére elment neki segíteni. Utána újra remete lett. Itt kereste fel a konstantinápolyi katolikusok küldöttsége, hogy legyen az ariánizmustól megfertőztetett császárváros püspöke. Gergely vállalta és megkezdte működését. Az ariánusok részéről sok kellemetlenséget kellett elviselnie. Ő az üldözésekért jóakarattal fizetett. Beszédeit egyre többen hallgatták. Szavára egyre többen tértek vissza az igaz hitre. Később a 380-ban összegyűlt konstantinápolyi zsinaton több püspök kifogásolta, hogy Gergely más püspökséget vállalt. Gergely erre lemondott és visszavonult atyai birtokára, és ott töltötte életének hátralevő idejét. Sok írás maradt utána, amivel az igaz hitet tanította és védelmezte. Az utókor teológusnak, Istentudósnak nevezte el. Meghalt 389-ben. Szent Felicitás és vértanú-fiai

Felicitás gazdag nemes családból származott és Rómában élt. Hét gyermeke volt: Január, Félix, Fülöp, Szilván, Sándor, Vitál és Marciál. Krisztus szeretetéért szétosztotta nagy vagyonát a szegények között és gyermekeivel együtt nyilvánosan kereszténynek vallotta magát. A császár Publius prefektusra bízta ügyük kivizsgálását. Mindnyájukat megkínozták hitükért, végül mindnyájukat lefejezték. Anyjuk azért imádkozott, tartva gyermekeiben a lelket, hogy ők menjenek előtte át az örökkévalóságba. Féltette ugyanis őket, nehogy elhajoljanak a hittől. Vértanúságot szenvedtek Rómában 164 körül. Szent Popliosz atya

Popliosz az Eufrátesznél levő Zeugmaban született. Először a szenátori tisztséget viselte. Aztán elfordulva a világi dicsőségtől, minden vagyonát szétosztott a szegények között és eltávozott egy magas hegyre. Itt egy kis kunyhót épített magának és abban élte imádságos és vezeklő életét. Szent életének híre hamar elterjedt. Akik a szent életre vágytak, sokan keresték fel, hogy irányítása alá helyezzék magukat. Popliosz barlangjai köré cellákat építettek és azokban valóban angyali életet éltek. 380 körül halt meg az Úrban. Szent Már atya

Szentünk fiatal korában jó megjelenésű és szép hangú ifjú volt. Az ünnepeken ő szolgált, mint énekes. Mindennél jobban szerette Istent és megtartotta parancsait. Az élet kísértései között tisztán őrizte meg lelkét és testét. Hogy lelkét elfordítsa a világi dolgoktól, elhagyta szülőhelyét és Cirus város közelében Omira nevű faluban élt, egy általa készített kis kunyhóban. Étele és ruházata nagyon egyszerű volt. 37 éven át sokat szenvedett a nedvességtől, de kunyhóját nem akarta elhagyni. Nagyon boldog volt, amikor a Liturgia végzésénél jelen volt. Meghalt 430 körül.

Január 26. Szent Kszenofont és társai

Kszenofont egyike volt Konstantinápoly nevezetes hivatalnokainak. Gazdag volt földi javakban, de lelki tulajdonságokban is. istenfélő élete ismeretes volt mindenki előtt. Ilyen volt felesége Mária is. Az előkelő hivatal és gazdagság nem homályosították el szemüket, és nem okoztak bennük büszkeséget. Azt akarták, hogy két fiúknak: Jánosnak és Árkádiosznak a legjobb nevelést adják. Ezért elküldték őket a föníciai Beirutba. Isten gondviselése úgy intézte, hogy az a hajó, amely vitte őket, hajótörést szenvedett. A két testvért a hullámok különféle helyeken vetették partra. Egymás ismeretlen sorsán bánkódva, a szétvált testvérek Istennek szentelték magukat és szerzetesek lettek. Szülei, akik keresték őket, és már úgy gondolták, hogy teljesen elveszítették őket, néhány év múlva Jeruzsálemben találták meg őket. Sorsuk csodálatos alakulásán megilletődve, ők is szerzetbe léptek. Mindkét szülő Istentől a csodatevés adományát kapta meg, Kszenofont még a jövőbelátásét is. Először Mária hunyt el, aztán férje. Két fiúk, mint a csillag ragyogott a pusztában élők között. Sok évet élve, előre megtudván haláluk idejét, adták vissza lelküket Istennek. Békében haltak meg mindnyájan az V. században. Szent Simeon atya, a régi

Fiatal korától a pusztában lakók életét élte Szíriában egy kis barlangban. Imádságban, böjtben és elmélkedésben telt el magányos élete. Sok év múlva, amikor jöttek a látogatók, hogy lássák őt, és ezáltal magányossága tönkrement, elhagyta barlangját és az Aman hegyére költözött. Mivel sokan keresték fel, itt sem talált nyugalmat. Azért a Sínai hegyre ment egy ideig. Isten akarata visszaküldte Aman hegyére, hogy más emberek lelki üdvösségére legyen. Rövid idő alatt két kolostor létesült a hegynél. Simeon lelki atyjuk és vezetőjük lett a szerzeteseknek. A szent atya 390 körül hunyt el. Réginek azért nevezik, hogy megkülönböztessék az utána élő oszlopos Simeontól, akinek emléke szeptember 1-e. Szent Ananiás vértanú és társai

Szent Ananiás gyermekkorától kitűnt jámborságával. Korán tudta olvasni a szent könyveket. Amikor felnőtt, fiatal kora ellenére diakónussá és pappá szentelték. Dioklécián császár üldözése alatt, egy bálványimádó feljelentésére az ítélőszék elé állították. Ott bátran megvallotta hitét és kinevette a bálványokat. Ezért ütötték, égették, sebeibe ecetet és sót öntöttek. A börtönben Isten angyalai vigasztalták. E csodás angyali jelenés után a börtönőr, Péter, 7 katonájával együtt a keresztény hitre tért. Ők is megvallották keresztény hitüket, ezért kínzások után mindnyájukat a tengerbe fullasztották Föníciában. Ez a IV. század elején történt. Szent József főpap

Szent József szaloniki érsek, testvérével Studita Teodorral, fiatal koruktól a Szakkudion kolostorban éltek. Vezetőjük a kolostor alapítója Platon volt, nagybátyjuk. Mindketten helytelenítették VI. Konstantin császár törvénytelen házasságát. Ezért éhséget és száműzetést kellett szenvedni Józsefnek. Rangabé Mihály császár kiengedte a börtönből Józsefet, de Örmény Leó alatt a szentképek tisztelete miatt újabb üldözés várt rá. Testvérével Teodorral börtönbe zárták, aztán a császár azt kívánta, hogy írjanak alá egy képromboló hitvallást. Mivel ezt megtagadta, a császár bűzös börtönbe vetette. II. Mihály császár alatt (820-29) mindnyájan kiszabadultak a börtönből az ott szenvedők. Szent József békében hunyt el a Sztudion kolostorban, 830-ban.

Január 27. Aranyszájú Szent János ereklyéinek átvitele

Szent János a Fekete-tenger legtávolabbi helyén Kománában halt meg száműzetésben. Ez 407. szeptember 14-én történt. 30 év múlva, 438-ban fényes ünnepségek között hozták vissza Konstantinápolyba a szent főpap földi maradványait. A nép, amely nagyra becsülte Szent Jánost beszédei és kimagasló erényei miatt, Szent Pröklosz konstantinápolyi pátriárkán keresztül, aki Szent János tanítványa és utóda volt, kérte II. Teodoziosz császárt, hogy a szent főpap testét hozzák vissza. A császár engedett a kérésnek. A szent főpap maradványait ezüst ládában hozva, a császár, udvartartása, a papság Chalkedonban fogadta. Onnantól császári hajó vitte Konstantinápolyba, ahol a szent apostolok templomába helyezték el. Az ereklyék előtt a császár sírva kért bocsánatot anyjának: Eudokiának viselkedéséért, aki gyűlöletével számkivetésbe küldte Isten főpapját. A tenger azon az estén a sok égő fáklyától és gyertyától nappali fényben tündöklött.

Január 28. Szír Szent Efrém atya

Efrém valószínűleg 306-ban született a mezopotámiai Nisibis városában, amely akkor a római birodalomhoz tartozott. Szüleinek nem volt nagy vagyona, de a keresztény szülők fiúkat is gondos keresztény nevelésben részesítették. Legalább 18 éves volt, amikor az akkori idők szokása szerint felvette a keresztséget. Fiatal korában heves természetű és ingerlékeny volt, beszédeiben és tetteiben hiányzott a bölcs megfontoltság. Hamis vád alapján még néhány nap börtönt is viselt. Akkor meggyőződött, hogy Isten gondviselő szeme állandóan őrködik mindenki fölött. Egész fiatalon jutott szülővárosának püspöke, Jakabnak bizalmas körébe. Diakónussá is szentelték, de alázatosságból nem merte felvenni az áldozópapi rendet. Mivel Nisibis határváros volt a római és perzsa birodalom között, a perzsák többször megostromolták. A szent püspök imádságára még halála után is sikertelenül ostromolták. Efrém nagy szolgálatot tett az ostromok idején polgártársainak. Mivel Nisibis a békekötés miatt perzsa uralom alá került, Efrém a lakosság nagy részével elhagyta a várost. Először Amidában, majd végleg Edesszában telepedett le. Egy dombon élt remete életet. Itt keletkezett élete utolsó éveiben írásainak nagy része is. Efrém emellett tanító tevékenységet is folytatott. Összegyűjtötte az ifjúságot és megvetette az edesszai iskola alapjait. Máskor versekben hirdette az igaz tanítást a szintén versekben terjedő tévtanítás ellen. Hosszabb ideig csak egyszer maradt a városban. Amikor éhínség tört ki, Efrém a beszédeivel vigasztalt, de megnyitotta a gazdagok szívét és raktárait is. Szent és munkás élete 373-ban ért véget. Na gyakran imádkozzuk bűnbánati fohászait: „Életek Ura és uralkodója…” Szent Palladiosz remete

Palladiosz egy hegyi barlangban élte pusztai életét, abba bezárkózva, idejét állandó imádsággal, böjttel és virrasztással töltötte el. Egy alkalommal a rablók megöltek egy gazdag kereskedőt, és holttestét a remete barlangja elé vitték. A nép Palladioszt vádolta a gyilkossággal. A remete imájára feltámadt a halott és megnevezte gyilkosait, kimondva a remete ártatlanságát. Isten adományából még több más csodát is művelve békében halt meg a IV. század végén. Több művet is hagyott maga után, ami az emberek lelki üdvösségére hasznos.

Január 29. Szent Ignác ereklyéinek átvitele

Miután az Istenhordozó Szent Ignác főpapot Traján császár rendeletére vadállatok elé vetették, azok szétmarcangolták és felfalták testét. Csontjaiból nagyon kevés maradt meg, amiket egy urnában őriztek. Ugyancsak Traján császár uralkodása alatt az ereklyéket Rómából Antiochiába vitték, hogy a várost védelmezze, a betegeket gyógyítsa és vigasztalja egykori szellemi nyáját. Ez az első átvitel 108-ban volt. Miután a perzsák elfoglalták Antiochiát, az ereklyéket újra Rómába vitték vissza 540-ben vagy 637-ben. Jelenleg is ott nyugszanak Szent Kelemen templomában. Szent Szilván és vértanútársai

Numerián császár uralkodása idején (283-84) üldözést rendeltek el a keresztények ellen. Emeza város parancsnokánál feljelentették a város püspökét Szilvánt. A püspök Lukács diakónusával és Mokiosz felolvasóval együtt megkötözve az ítélőszék elé került. Hitükben való állhatatosságuk miatt ütlegelték, börtönbe vetve éhséggel és szomjúsággal kínozták, végül arra ítélték, hogy vessék őket vadállatok elé. A vesztőhelyen azért imádkoztak, hogy haljanak meg. Közben imádságukat Isten meghallgatta. Meghaltak, és vértanúi tetemükhöz a vadállatok nem nyúltak. Éjjel a keresztények titokban tisztelettel temették el őket. Ez 312-ben történt. Szent Román és vértanútársai

Szent Román, Jakab, Piloteosz, Hyperichiosz, Abib, Julián és Parigoriosz nyilvánosan leleplezték a pogány tévelygéseket, ezért sok kínzást viseltek el. Vállukat, lábaikat összetörték és a börtönbe zárták őket, végül fejüket fához szögezték. 297-ben történtek ezek a szíriai

Számoszatáben, Dioklécián császár keresztényüldözése idején.

Január 30. A három szent főpap emlékünnepe

Szent Komnénosz Elek bizánci császár uralkodása idején (1081-108) nagy vita támadt a konstantinápolyi hívek között, hogy a januárban ünnepelt három főpap: Nagy Szent Bazil, Hittudós Szent Gergely és Aranyszájú Szent János közül ki a nagyobb. Minden vitatkozó félnek megvolt a maga érve az általa tisztelt szenteket illetően. Egyiket ékesszólásáért, másikat gondolatainak mélységéért, harmadikat önmegtagadó életéért tartották nagyra. A vitát maguk a főpapok zárták le. Álmában megjelentek Euchaita János metropolitának, és kifejezték, hogy ők Isten előtt egyformán nagyok. Rendeljen el azért számukra egy közös ünnepet. Ez az ünnep valóban elrendeltetett, és lo84 óta Ünnepeljük közösen a három szent főpapot, mint „az apostolokkal egyrangúakat” és a világmindenség tanítóit. Szent Hyppolit és vértanútársai

Szent Kenszorin II. Claudius császár uralkodása idején első hivatalt töltött be. Feljelentés alapján az ítélőszék előtt állva, bátran megvallotta keresztény hitét. Ezért börtönbe zárták. Ott sok csodát tett sőt még halottat is feltámasztott. Azok a katonák, 20-an, akik látták ezt, hittek Krisztusban, ezért mindnyájukat lefejezték.

Ugyancsak feljelentették keresztény hite miatt Chrisiát, a boldogságos szüzet. Különféle kínzások alá vetették, és végül nyakára követ kötve a vízbe fullasztották. Szent Szabint szintén megkínozták hite miatt, a kínzások közt adta vissza lelkét Istennek. Mindezekről tudomást szerzett Hyppolit Róma püspöke. Idős kora ellenére elment a helytartóhoz és szóvá tette embertelenségét. A helytartó szolgái kiverték szemét és más kínzások után, kezeit és lábait összekötözve a tengerbe dobták. Mindnyájan 269-ben szenvedtek vértanúságot Krisztusért. Szent Teofil vértanú

Teofil Konstantinápolyban született és nevelkedett. Az arabok támadásai idején a hadsereg vezetője lett. Ebben a minőségben Isten segítségével és személyes bátorságával sok csapást mért az ellenségre. Egyik alkalommal azonban az arabok fogságába került. Az uralkodó elé kerülve, az megkedvelte őt, és igyekezett rábeszélni, hogy tagadja meg keresztény hitét. Mivel ebbe nem egyezett bele, 4 esztendőt át a börtönben tartották. Egy vallási ünnepük alkalmával kényszerítették őt az arabok, hogy vegyen részt azon. Mivel ezt megtagadta, fejvesztés által nyerte el a vértanúságot 784-ben. Szent Zenon atya

Szentünk Pontuszból származott gazdag szülőktől. Fiatal korában, a hadseregben szolgált, a császári parancsok kézbesítője volt. Valens császár halála után elhagyta a világot. Antiochiába ment, ott az egyik hegyen talált egy barlangot. Negyven éven keresztül élt benne teljesen egyedül, szigorúan élve, hetente vasárnaponként ment el a templomba, hogy a Szent Titkokban részesüljön. Étele, itala, ruházata, barlangja a legegyszerűbb volt. Egyedüli drágaságai a megvásárolt könyvek voltak. Szegényes holmiját halála után Sándor antiochiai püspök kapta, hogy ossza szét a szegényeknek. Elhunyt az V. száz kezdetén.

Január 31. Szent Cirusz és János ingyenes orvosok

Cirusz Alexsndriából származott. Fiatal korában kitanulta az orvosi mesterséget. Ingyenesen gyógyította a betegeket. Egyrészt orvosi tudományát használta erre, másrészt főleg a hit erejét és az imádságot alkalmazta. így sok pogányt térített meg a keresztény hitre. Dioklécián császár üldözése idején elkerült Arábiába, ott felvette a szerzetesi rendet és folytatta gyógyító tevékenységét.

Hallva gyógyító tevékenységéről, János az edesszai katona, aki Jeruzsálemben élt, felkereste Ciruszt Arábiában és tanítványa lett. Követte az ő szent életét, gyógyította ő is a betegeket és terjesztette a keresztény vallást a pogányok között.

Abban az időben Krisztus megvallásáért elfogtak és megkötöztek egy istenszerető asszonyt Athanáziát három leányával és Kanopé városába vitték őket Alsó-Egyiptomba. A két szent gyógyító, nem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel, elmentek Kanopéba, hogy hitükkel megerősítsék a szent vértanúnőket a hitben és a türelemben. Elhatározásukat végrehajtották. Erről jelentést tettek a városparancsnoknak, aki elfogatta a két szent gyógyítót. Súlyos kínzások alá vetette őket a vértanúnők szeme láttára. Mindketten állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Ekkor a kínzók a szent nőket kezdték kínozni. Mivel náluk sem értek el semmi eredményt látva állhatatosságukat, fejvesztésre ítélte mindhármójukat. Utánuk azonnal ugyanilyen vértanúi halállal adták vissza Istennek lelküket a szent ingyenesek. Ez 311-ben történt. Szent Viktorin és vértanútársai

Mindnyájan Décius császár üldözése alatt szenvedtek hitükért Korintusban 251-ben. Viktorin Viktort és Nikéfort kőmozsárba dobták, és abban kődoronggal összetörték. Klaudiusz kezét és lábait levágva ölték meg. Diodort tűzzel égették meg. Szerapimonnak levágták a fejét. Pápiászt a tengerbe dobva ölték meg. Szent Triféna vértanúnő

Triféna a frigiai Kyzikéből származott keresztény szülőktől. Önkéntesen vállalta a szenvedéseket hitéért. Nyilvánosan megvallotta keresztény hitét, elmarasztalta az embereket a bálvány imádása miatt, és kérte, hogy térjenek az igaz Isten ismeretére. Keszáriosz a város parancsnoka tüzes kemencébe dobatta, de a vértanúnő sértetlenül jött elő belőle. Újabb kínzások után egy megvadított bika öklelte fel szarvaival. Azt mondták, hogy ahol vére kifolyt, gyógyító erejű forrás fakadt.

Február

Február 1. Az Úr találkozásának előünnepe Szent Trifon vértenú

Trifon a frigiai Kampszadában született szegény szülőktől. Eleinte libák őrzésével foglalkozott. Még fiatal korában megkapta Istentől a csodatevés és az ördögűzés ajándékát. Egy hagyomány szerint megmentette helységének lakóit a kártékony férgektől, amelyek lerágták a fák leveleit és veszélyeztették a kenyérnekvalót is. Trifon megsajnálta az embereket és kitárt kezekkel kérte Istent, hogy küldje el angyalát a baj elűzésére. Trifon csodáinak híre messzire elterjedt. Ezeket látva a pogányok sokan lettek keresztényekké, felvéve a keresztséget. Décius császár üldözése alatt kelet kormányzójának Aquilinnek jelentették, hogy Trifon keresztény és téríti a pogányokat. A kormányzó maga elé hozatta kihallgatásra. Mivel sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta eltéríteni a keresztény hittől, megparancsolta, hogy kínozzák meg. Fára függesztették, verték, sütögették, szaggatták, lábaiba szeget vertek és úgy hurcolták a városokon át a nagy hidegben. A szent vértanú hősiesen tűrte el a kínzásokat. Végül fejvesztésre ítélték. Mielőtt azonban a hóhér levágta volna fejét, Trifon imádság közben visszaadta lelkét Istennek Nikaiában, 250-ben. Szent Perpétua és vértanútársai

Perpétua patrícius családból származott és Kartagenában élt. Pogány atyja tudta nélkül, titokban felvette a keresztény hitet. 22 éves fiatal özvegy volt és fiatal csecsemőjével együtt került a börtönbe. Nem tekintve családját, gyermekét, bátran megvallotta keresztény hitét. Atyja kéréseire és könnyeire való tekintettel sem lett hittagadóvá. Perpétuával szenvedett a börtönben még testvére Szatir, Felicitás szolgálója, Revokát, Szaturnil és Secundus ifjak. Mindnyájan várták a vértanúi halált. Secundus meghalt a börtönben, a többieket pedig vadállatok elé dobták. Akiket a vadállatok nem bántottak, azokat lándzsával szúrták át. Perpétuát is.

Felicitás fiatal rabszolganő volt. Mivel szülés előtt állt, félt, hogy emiatt elhalasztják kivégzését. Vértanútársai imáira korábban megszülte kis leányát. Életét úgy fejezte be, mint Perpétua. Mindezek 202-03-ban történtek Afrikában. Szent Péter atya

Szentünk Galáciából származott. Még fiatal korában megvetett minden földi dolgot, és arra törekedett, hogyan élhet Istennek kedvére. Elhagyva szülői házát Jeruzsálembe ment, onnan pedig Antiochiába. Ott egy barlangban élt szigorú önmegtagadásban és szüntelen imádságban. Istentől a csodatevés ajándékát kapta meg, és azt, hogy minden betegséget meggyógyítson. 429 körül halt meg 99 éves korában. Szent Vendemián atya

Kis-Ázsia északnyugati részén Mysiában született. Fiatal korában Szent Aukszent atyához ment és az általa alapított kolostorban az atya tanítványa lett. Mestere halála után az ő cellájában lakott és 42 évet töltött abban böjtben, virrasztásban imádságban, sokat szenvedve a gonoszlelkek kísértéseitől. Kimagasló élete miatt Isten a gyógyítás adományával ajándékozta meg. Meghalt 512 körül.

Február 2. Jézus Krisztus találkozása Simeonnal

Hogy a választott népet emlékeztesse az Egyiptomban történt 10. csapásra, amelynél Isten angyala megölt minden elsőszülött fiúgyermeket, Isten úgy rendelkezett Mózes törvényében, hogy minden elsőszülött fiút lefoglalt a Maga számára. (Szám. 8,16) A szülőasszonyról és gyermekéről, a tisztulási szertartásról Isten a Leviták könyvében rendelkezett. (12. fej.) Bár sem az Istenszülő Máriának, sem a tőle született isteni Gyermeknek erre a szertartásra nem volt szükségük, mégis, hogy Isten még érvényben levő törvényén csorba ne essen, mindketten felmentek a 40. napon Jeruzsálembe, és ott alávetették magukat a Törvény előírásainak. Erre is emlékeztet elsősorban a mai ünnep.

Egyházunk a mai ünnepet „Jézus Krisztus találkozása Simeonnal” címen ünnepli. Az istenfélő öreg Simeon személyében mintegy az Ószövetségi ember jön Jézus elé, fogadja Őt abból az alkalomból, hogy mint elsőszülöttet bemutatják Isten templománál. Jézus Krisztus az Újszövetség szerzője találkozik tehát az Ószövetség utolsó embereinek egyikével. Jézus még gyermek, mert az Általa megkötendő szövetség is most kezdődik. Simeon már napjaiban előrehaladott ember, mert az Ószövetség, amelyben napjait leélte, elavult, és közel van az elmúláshoz.

Február 3. Az Igazéletű Simeon és Anna ünnepe

Mivel a tegnap ünnepelt nagy ünnep eseményében ők is szerepet játszottak, Egyházunk szokása szerint, a mai napon róluk emlékezik meg. Életét Szent Lukács evangéliumából ismerjük csak. Jeruzsálemi Szent Timót püspök ezt írja róla: „Volt egy ember Jeruzsálemben, a neve Simeon, igaz ember, várva Izrael vigasztalását és a Szentlélek volt benne. Ő utolsó és első: utolsó, mint a Törvény alá vetett, első, mint kegyelmes. Áldozathozó zsidó, hálát adó keresztény, olvasó törvénytudó. tudós angyal. Simeon, akiről most olvasunk, a farizeus nemzetségből lett kiválasztva (mint rózsa a tövisből), és ő az első akit az isteni kegyelem pártfogolt, hiszen annyira kitűnt az igazságban, hogy testben isteni ígéretet kapott, hogy nem távozik ebből a földi életből addig, amíg testi karján nem hordja az Örök Életet, a mi Urunk Jézus Krisztust ...” Amint a szent evangélium leírta, karjaiba vette az isteni Gyermeket, megáldotta, jövendölt róla és anyjáról Máriáról. Énekét Egyházunk minden nap elénekli az esti istentisztelet (vecsernye) végén. Utána nemsokára boldogan adta vissza lelkét Istennek.

Szent Anna prófétaasszony életét is szent Lukács evangéliumából ismerjük valamennyire. Simeonnal együtt ő is meglátta a világ Megváltóját testben. A hagyomány szerint ő volt a templomba bevezetett 3 éves Mária gondozója és nevelője. Szent Amfilokhissz püspök így ír róla, magyarázva Anna ottlétét: „… ezek az özvegy jócselekedetei, azé az igaz özvegyé, aki helyesen változtatta meg életmódját: előre küldte férjét, és az Urat fogadta. Két évig élt együtt férjével lánysága óta, a hetedik évben szűnt meg a házastársi köteléke. Nagyon szépen töltötte el a hetet, nagyon jól tartotta meg a szombatot, igen helyesen ragadta meg a kegyelem vasárnapját. A gerlice rendjét követte Anna: nem felejtette el a hitvest, nem tagadta meg az első hűséget…” Valószínű, hogy Simeon után ő is rövidesen átköltözött az Istenhez. Szent Bukol vértanú

Bukol a kappadókiai Kaiszareából származott, eredetileg pásztor volt. Nevezik őt Blasziosznak, ami görögül pásztort jelent. A gazdag pásztor szétosztotta minden vagyonát a szűkölködők között és önként átadta magát a kínzók kezébe, állhatatosan megvallva keresztény hitét. A kínzások között sértetlen maradt. Ezután forró vizes üstbe dobták, de abban is sértetlen maradt. A katonák, akiket azért küldtek, hogy kihozzák az üstből, a csoda láttára Krisztusban hivők lettek. Még másokat is a keresztény hitre térítve hunyt el a III. században. Szent Azariás próféta

Azsriás, Oded fia Ásza júdeai király napjaiban jövendölt, Krisztus előtt a X. században. A királyt és a népet rábeszélte, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és szolgáljanak hűségesen az egy igaz Istennek. A próféta szavain felbátorodva, mindent úgy tettek, amint ő kérte. Isten tartós békével áldotta meg őket.

Szent Adorján és Eubulosz

Mindketten Banniából származtak. Krisztus hitvallói iránti szeretetből a palesztinai Cezareába mentek, hogy őket meglátogassák. Szavaik és tiszta életük alapján felismerték az emberek, hogy ők keresztények. Ezért elfogták őket és Firmilián parancsnok elé állították. Mivel keresztény hitükben állhatatosak maradtak, kínzások után Adorjánt oroszlán elé dobták, és amikor az nem bántotta, lefejezték. Eubulát vadállatok tépték szét 308-09-ben. Szent Pápiász és vértanútársai

Pápiász, Diodor és Klaudián vértenúk Dioklécián császár üldözése alatt szenvedtek hit a pamfiliai Attáliában. Nyájaikat őrizték, és közben terjesztették a keresztény hitet a pogányok között. Ezért feljelentették őket és a kerület parancsnoka Paulin megkötöztetve maga elé hivatta. A parancsnok előtt is keresztényeknek vallották magukat. Különféle kínzások után 250-ben lefejezték őket. Van olyan hagyomány, hogy mindhárman édestestvérek voltak.

Február 4. Peluziumi Szent Izidor atya

Izidor Alexandriából származott, gazdag és előkelő szülőktől. Fényes képzést kapott. Isten szolgálatára kívánta szentelni magát, azért elhagyta szülei házát‚ Alsó-Egyiptom északi részén szerzetessé lett. Egy hegyen lakott Feluza közelében, szigorú életet élve. Innen felkereste Aranyszájú Szent Jánost, aki mély benyomást tett rá. Visszatérve Konstantinápolyból, szigorú élete és lelki bölcsessége miatt sokan gyűltek köréje. Főnökükké választották és az áldozópapság kegyelmét is elnyerte. Egyszerűség a ruházatban, a hallgatagság őrzése, jótékonyság a szegények iránt: ez volt Izidor szabályzata, erre buzdította a vele élő szerzeteseket is. Olyan nagy híre lett, hogy világi és egyházi vezető emberek fordultak hozzá tanácsért és oktatásért. Mint a hit tapasztalt embere részt vállalt az igaz hit védelmében Nesztoriosz tévtanításai ellen. Sok írásmű maradt utána. Ezekben a hitet védelmezte, bölcsen értelmezte a Szentírás szövegét, és erősen védelmezte a keresztény hitet a zsidók és pogányokkal szemben. Késő öregségben halt meg 436-bar. Szent Miklós hitvalló

Ciprus szigetén Kidonia nevű faluban született. Tíz éves korában Konstantinápolyba küldték a Sztudion kolostorba, ahol nagybátyja, Teofán szerzetes élt. A kolostori iskolában 16 éves korában fejezte be tanulmányait, és a szerzetesek közé lépett. Néhány év múlva pappá szentelték. Örmény Leó császár idején Sztudita Teodor atyával együtt a szentképek tisztelete miatt száműzetésbe küldték. Ott kínozták és éheztették. Az istenfélő Teodor császárnő alatt visszatérhetett kolostorába, amelynek elöljárója lett. III. Mihály császár alatt elment kolostorából, ahova hét év múlva tért vissza, és két évre a kolostor börtönébe zárták. I. Bazil császár uralkodásakor újra elöljáró lett, de nemsokára, 75 éves korában meghalt 868-ban. Szent Abramiosz püspök

Szentünk a perzsiai Avrila püspöke volt. II. Szápor király alatt a mágusok feje feljelentette keresztény hite miatt. Mivel nem tudták hittagadásra bírni, először a földre fektetve ütötték, aztán lefejezték karddal Telmánban 344-, vagy 347-ben. Szent Hiador vértanú

Szentünk Décius császár keresztényüldözése idején nyerte el a vértanúságot 249-51 között.

Február 5. Szent Ágota vértanúnő

Ágota előkelő és gazdag katániai görög családból származott. Szülei gondos keresztény nevelésben részesítették. Mivel szép és gazdag volt, sokan szerették volna eleségül venni. Az egyik kérőt: Quintianus prétort nagyon bántotta Ágota visszautasítása. Mivel abban az időben Décius császár keresztényüldözést rendelt el, elfogatta a prétor Ágotát és egy romlott asszonynak adta át. Ágota állhatatos maradt tisztaságát illetően. Ezután a prétor maga vallatta, majd börtönbe zárta. Ezután felszólította, hogy mutasson be az isteneknek áldozatot, mert kínpadra vonatja. Ágota kifejezte, hogy nem fél a kínzásoktól. Valóban, a kínzások között is állhatatos maradt. Végül a prétor levágatta mindkét mellét. A börtönben megjelent neki Szent Péter apostol és meggyógyult. A leányt harmadnap új kínokkal gyötörték. Alattuk olyan heves földrengés rázta meg a várost, hogy a nép zúgolódni kezdett a helytartó kegyetlenségei ellen. A prétor abbahagyatta a kínzást, Ágota pedig a börtönben imádság közben visszaadta lelkét Istennek 251-ben. Halála után a prétor azonnal rá akarta tenni kezét Ágota vagyonára, de amikor egy folyón át akart kelni, lefordult lováról és többé nem került elő. Szent Theodulia vértanúnő

Theodulia Dioklécián császár üldözése alatt szenvedett vértanúságot a kisázsiai Anazárvban. A város parancsnoka Pelágius volt, a keresztények kegyetlen üldözője. Kihallgatása és állhatatos hitvallása után megkínozták a vértanúnőt. A kínzásokat csodajelek követték, ennek hatására a foglyokat számbavevő hivatalnok a keresztény hitre tért. Ezért őt lefejezték. Tbeoduliát tovább gyötörték és végül tüzes kemencébe dobták. Szintén bele vetették az általa megtérített Makárioszt és Evagrioszt és még más keresztény hivőt.

Február 6. Szent Bukol főpap

Bukol, a gyermekségétől fogva jó és tiszta ifjú, akit az Isten Szentlelke töltött el, Szent János apostol tanítványa volt. Az apostol, látva, hogy ő a lelki életben tapasztalt ember, méltónak látta arra hogy a szmirnai egyház püspöke legyen. Mint a város első keresztény püspöke, sok lelki hasznot hajtott szellemi nyájának. Hirdette a sötétségben élőknek az igaz Világosságot: Jézust és a szent keresztség által Isten gyermekeivé tette őket. Meghalt 100 körül. Szellemi nyáját szent Polikárp püspökre bízva költözött át a földi életből az örökkévalóságba. Sírjánál mirtuszfa nőtt, amelytől a betegek meggyógyultak. Szent Fauszta és vértanútársai

Mindnyájan Kyzikében szenvedtek vértanúságot 305-11 között Dioklécián császár üldözése alatt. Fauszta gazdag keresztény szülők leánya volt, akik keresztény szellemben nevelték lányukat. 13 éves korában árván maradva, önmegtagadó, tiszta és egyszerű életet élt. Erényes életének híre Makszimián császárig is eljutott. Elküldte Fausztához pogány papok egyikét Evilászioszt, hogy beszélje rá a bálványáldozatokra. A pap nem ért el nála semmi eredményt ezen a téren, azért megkínoztatta. Fauszta a kínzások alatt imádkozott. Az idős pogány pap a leány állhatatosságát látva, maga is Krisztus híve lett és vállalta a vértanúságot. A császár ezután Makszim nevű helytartóját küldte Kyzikébe. Amikor a két vértanút beledobták a kénnel és szurokkal telt üstbe, Maximián, aki ezt elrendelte, beleugrott Krisztus híveként az üstbe és így nyerték el mindhárman a vértanúi koronát. Szent Dorottya és vértanútársai

Dorottya a kappadókiai Cezareában élt. Mindenki előtt ismeretes volt szépsége, okossága és erényessége. Dioklécián császár üldözése idején Szapricius prefektus kínvallatásra fogta hite miatt, és próbálta rábeszélni, hogy tagadja meg Krisztust. Nem érve el semmi eredményt, elküldte két hitehagyott nőhöz: és Kallisztához, hogy ők vegyék rá a hitehagyásra. Dorottya rábeszélésőre azonban ők is megvallották keresztény hitüket. Ezért összekötözték, és olajos hordóban elégették őket. Dorottyát megkínoztatva karddal fejezték le. Teofil ügyvéd tréfásan arra kérte Dorottyát, hogy vőlegénye országából küldjön neki rózsát. A kivégzéskor egy ifjú által meg is kapta ezt. Teofil ráeszmélt a kereszténység igazságaira, nyíltan vallomást tett keresztény hitéről és ő is vértanú lett. Mindezek 288-300 között történtek meg. Szent Julián vértanú

Szentünk a föníciai Emesziből származott. Fiatal korában megtanulta az orvosi mesterséget. Gyógyította nemcsak a testet, de a lelket is. Gyógyította az embereket, Krisztus hitét hirdette a pogányok között. Amikor halálra ítélték Szent Szilván püspököt, Lukács diakónust és Mokiosz felolvasót, akikről január 29-én emlékezünk meg, odalépett hozzájuk, megcsókolta és bátorította őket. Ezért bezárták egy barlangba, testébe szögeket vertek, ezután halt meg 312-ben. Szent Márta és vértanútársai

Márta és Mária Ázsiában éltek, testvérek voltak és azon iparkodtak, hogy életük tetszésére szolgáljon Istennek. Történt, hogy házuk mellett ment el a keresztényüldöző hadvezér. Mindkét testvér kinyilvánította előtte, hogy kereszténye. Sőt kijött a lakásból testvérük Likárion is, és ő is kereszténynek mondta magát. Ezért mindnyájukat keresztre feszítették. Anyjuk látta őket szenvedni. Ezután a két leányt átszúrták lándzsával, a fiút pedig lefejezték.

Február 7. Szent Partén püspök

Partén a kisázsiai Melitopoliszban született. Atyja a város egyik templomának diakónusa volt. Fiatal korában halászással foglalkozott. A halakért kapott pénzt szétosztotta a szegények között. A város püspöke, megismerve erényes életét, magához vette, tanította és áldozópappá szentelte. Rövid idő múlva szent életéért Lampszaka város püspökévé választották. A város, amelynek püspöke lett, tele volt pogánnyal, csak nagyon kevés keresztény élt benne. Nagy buzgósággal állt bele a hit terjesztésébe, a keresztény erkölcsök kialakításába. A pogány templomok helyébe keresztény templomokat óhajtott emelni. Ehhez Nagy Konstantin császártól kért felhatalmazást. Ezt megkapta, sőt anyagi segítséget is kapott tőle. Teljesen ki akarta irtani a pogányságot. Isten adományából működését sok csodával erősítette meg. Sok embert vezetett a keresztény hitre, sok csodát tett, késő öregségben halt meg 318. február 7-én. Szent Lukács atya

Lukács atya Hellászban született szegény görög földműves szülőktől. Már gyermekkorában kitűnt hallgatagságával, a magány szeretetével és szerénységével, szülei iránti engedelmességével. Szívesen segített a szegényeken, olykor maga maradt éhen miattuk. Atyja halála után titokban elment anyjától Athénba és ott szerzetessé lett. Isteni intésre azonban visszatért özvegy anyjához. Négy hónapig éltek együtt, majd anyjától áldást kapva tervéhez, hogy remete életet éljen, elment tőle. Attika tenger melletti helységeiben élve, utolsó tartózkodási helye Styria hegye lett Hellászban. Szent életében Istentől a jövőbe látás adományát kapta, halála után pedig sírjánál csodás gyógyulások történtek. Meghalt 946-ban. 1003 nikomédiai szent vértanú

Mindnyájan 4 császári hatalmasságnak: Vasszának, Özsébnek, Eutichesznek és Bazilidának voltak szolgái. Róluk január 20-án emlékeztünk meg. Dioklécián császár üldözése alatt mind a 4 úr vértanúi halált halt. Szolgái elhatározták, hogy mindnyájan, családjukkal együtt követik uraikat a vértanúság útján. Mindnyájan önként a császár elé járultak és kinyilvánították előtte keresztény hitüket. A császár sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta őket rávenni hitük megtagadására. Ezért körülvétette őket katonákkal, ők pedig senkinek sem irgalmazva, a gyermekeknek sem, mindnyájukat lefejezték, 303-ban, február 7-én.

Február 8. Szent Tivadar hadvezér

Tivadar a kisázsiai Euchaitből származott. Tekintetre ékes, bátor férfi, okos és ékesszóló volt. Császári parancsból hadvezér lett Heraklea városában a Fekete tenger mellett. Istenfélő életével és szelíd bánásmódjával maga felé hajtotta a város lakóinak szívét. Sok pogány, istenfélő életét látva, szintén híve lett Krisztusnak. Amikor ezt meghallotta Licinius, Nagy Konstantin császár uralkodótársa, elment Herakleába és kényszerítette Tivadart, hogy áldozzon a pogány isteneknek. Amikor ő erre nem volt hajlandó, a császár kínok alá vetette. Felfüggesztették a fára, szaggatták, sütögették, verték. A hitében Tivadart végül keresztre feszítették és kivájták szemeit. Éjjel megjelent neki Isten angyala, levette a keresztről, és teljesen meggyógyította őt. Reggel, a szolgák, akik azért jöttek, hogy a vértanú holttestét a tengerbe dobják, látván őt teljesen épen, mindnyájan hittek Krisztusban. Sok pogány is megtért velük, akik látták Isten csodáit. Licinius, ezt meghallva lefejeztette a vértanút 319-ben. Szenvedéseit Varus nevű író szolgája írta meg. Szent Zakariás próféta

Zakariás Lévi törzséből származott, Iddó fiának Berekjának volt a fia. I. Dárius uralkodásának 2. évében lépett fel, Krisztus előtt 520 körül. Aggeus próféta kortársa volt. Ő a „kis” próféták sorában a 11. helyet foglalja el. Egy 14 fejezetből álló prófétai könyv maradt utána. A legvilágosabban jövendöli meg benne az Üdvözítő földi életének utolsó napjait.

Február 9. Többször ezen a napon zárul az Úr találkozásának utóünnepe Szent Nicefor (Győző) vértanú

Nicefor a szíriai Antiochiából származott, és a III. század fele körül élt. Egyszerű ember volt. Olyan jó barátságba került egy Szaprikiosz nevű pappal, hogy mindenki testvérnek tartotta őket. Az ördög munkája révén ez a barátság olyan ellenségeskedésbe csapott át, hogy látni sem akarták egymást. Nikéfor nemsokára megbánta ezt, és igyekezett minden módon kibékülni Szaprikiosszal. Barátja azonban nem akarta ezt és minden közeledését visszautasította. Valeriánus és Galliénus császárok alatt keresztényüldözés tört ki. Szaprikioszt, mint papot az elsők közt fogták el és állították ítélőszék elé. Hitét állhatatosan megvallotta, fejvesztésre ítélték. Már vitték a vesztőhelyre, Nikéfor szeretett volna a halála előtt kibékülni vele. A pap azonban újra visszautasította. Isten ezért megbüntette. Amikor Szaprikiosz látta a kardot, megtagadta Krisztust és áldozatot kívánt bemutatni a bálványoknak. Akkot Nikéfor kereszténynek vallotta magát, és saját maga kérte, hogy a hittagadó Szaprikiosz miatt őt fejezzék le. Ez meg is történt 257 körül. Szent Marcell vértanú és társai

Jézus Krisztus földi élete idején Marcell Antiochia városában élt. Elment ezért Jeruzsálembe, hogy lássa Jézust, és ott megismerkedett Szent Péter apostollal. Jézus feltámadása után Péter Marcellt Szicília püspökévé tette. Vértanúhalált halt, miután sok pogányt megtérített. Szent Filagriosz Ciprus szigetén volt püspök. Buzgósággal hirdette az evangéliumot, amiért sok kínt szenvedve hunyt el. Szent Pongrác Tauroménia püspöke volt. Mindnyájan Szent Péter tanítványai voltak, és a keresztény hit terjesztéséért szenvedték el a vértanúi halált.

Február 10. Szent Karalamp vértanúpüspök

Karalamp Tesszáliábsn volt püspök, Magnézia városban. Hirdet te nekik az evangéliumot, és tanította a híveket az üdvösség útjára. Szeverus Septimus császár (193-211) uralkodása alatt, a 113 éves Karalamp püspöknek meg kellett jelennie a császári ítélőszék előtt. A császár kínok alá vetette. A kínzások kezdődtek Magnéziában, és folytatódtak és befejeződtek Antiochiában. A szent főpapot vasakkal szaggatták, testébe szögeket vertek, tűzzel sütögették, és ajkait szétverték kővel. Végül halálra ítélték, kardhalálra. A szent főpap imádkozott és hálát adott Istennek, hogy szenvedhetett érte. Imádsága közben adta vissza lelkét Istennek, mielőtt lefejezték volna, 202-ben. Szent Porfir és vértanútársai

Porfir és Baptosz vértanúknak először az volt a feladatuk, hogy Szent Karalamp püspökön végrehajtsák a császári parancsot: a lefejezést. Ámulatba esve a szent főpap rendíthetetlen türelmén és bátorságán, Krisztus híveivé lettek, ezért lefejezték őket. Ebben az időben fejeztek le 3 nőt, akik látva Karalapm szenvedéseit, szintén keresztényekké lettek. Szent Hennáta és vértanútársnői

Mindhárom vértanúnő: Hennáta, Valentina és Paula Palesztinában szenvedtek Firmilián parancsnok alatt. Hennata Gáza környékéről való volt, Valentina Cezareából, Paula pedig Cezarea környékéről. Hitük állhatatos megvallása miatt kardhalálra ítélték és ezáltal nyerték el a vértanúi koronát 308-ban.

Február 11. Szent Balázs püspök

Balázs ifjúságától kitűnt szelídségével, jámborságával Szent élete miatt a város lakói őt kívánták püspöküknek, ami teljesedett is, Szebaszté városának püspökévé szentelték. Mint főpásztor tanításaival bölcsen oltalmazta nyájának hitét. Dioklécián császár üldözése idején híveit a türelemre intette. Őmaga meglátogatta és vigasztalta a börtönben szenvedőket, erősítette őket az Isten iránti szeretetben, és a Benne való hitben. Amikor Szebaszté majdne minden keresztény lakosa vértanúi halált halt, mivel úgy érezte, hogy számára még nem jött el erre az idő, eltávozott a pusztába egy hegyre és ott élt magányosságban és hallgatagságban. Magányában a vadállatok is felkeresték. Nem ártottak neki, sőt inkább engedelmességgel voltak iránta. Sok csodát tett az emberekért. Máig emlegetik, hogy egy gyermeket hogy szabadított meg a fulladástól, aki halszálkát nyelt. Licinius császár uralkodása alatt a katonák megtalálták a pusztában és Szebasztéba vitték. Kísérői közül sokakat térített meg a keresztény hitre, és sok gyógyítást tett. Amikor Agricola helytartó nem tudta hittagadásra venni, kínzások után karddal lefejeztette 316-ban. Ezt a vértanúságot szenvedték el mások is, akiket ő a keresztény hitre térített. Szent Teodóra császárnő

Teodóra a képromboló Teofil császár felesége volt. Férje halála után kiskorú fia helyett ő kormányozta az országot. Igyekezett a szentképek tiszteletét helyreállítani. Ő rendelte el, hogy minden év nagyböjtjének első vasárnapján az Igazhitűség vasárnapját ünnepeljük meg. Ezt a mai napig is megtesszük. Miután fia nagy lett és átvette az uralkodást, Teodóra Szent Eufrozina kolostorába lépett. Imádság, böjt, vallásos könyvek olvasása töltötte ki életét. 8 évet élt így, és békében hunyt el 867-ben.

Február 12. Szent Meletiosz főpap

Meletiosz az örményországi Melitinében született. 357 körül megválasztották Szebaszté püspökévé. A város lakóinak nyugtalan lelkülete miatt a szelíd pásztor elhagyta a várost, és a szíriai Beriába ment, hogy ott remete életet éljen. A császár csakhamar elhívta őt Antiochiába, hogy mint az igazhitűség és jámborság oszlopa, védelmezze a híveket az ariánus tévtenítással szemben. Meletiosz buzgón tanította híveit és erősítette az igazhitű tanításban. Ugyanakkor leleplezte az ariánusokat, tévtíntásukkal együtt. Ezzel annyira magára haragította a tévtanítókat, hogy mesterkedéseik és rágalmazásaik miatt nem egyszer kellett neki eltávozni Antiochiából. A szent főpap 381-ben részt vett a II. egyetemes zsinaton Konstantinápolyban. Az igaz hitben erősítette a gyülekező embereket. Mielőtt még a zsinat megkezdődött volna, Meletiosz megbetegedett és a zsinat idején békésen hunyt el 381-ben. Nyssai Szent Gergely mondott felette a zsinat színe előtt dicsőítő beszédet. Szent Antal főpap

Ázsiában született 830 körül gazdag és istenfélő szülőktől. Egész élete azonban Konstantinápolyban folyt le. Gyermekkorátó1 kitűnt jámborságával. Anyja halála után, 12 éves korában kolostorba lépett, ahol buzgó életet élt. Akarata ellenére később pappá szentelték és a kolostor elöljárója lett, ahova édesapja is belépett. Antal kitűnt irgalmas viselkedésével és különös szeretetével a szegények iránt. Jótéteményeivel a távoli szkíták, trákok és myziaiak felé is fordult. 893-ban konstantinápolyi pátriárkává választották. Bölcs Leó császárral sokat tett az Egyház javára. Erejét sem kímélte az irgalmasság cselekedetei gyakorlásában, és főpapi kötelességeinek gyakorlásában. 895-ben hunyt el békében, sírjánál csodák történtek. Szent Jenő és Mária

Jenő Bithiniában élt feleségével és egyetlen leányával, Máriával. Felesége halála után ő nevelte a gyermeket. Amikor a leány felnőtt, az apa kolostorba akart vonulni. Mária is vele akart menni, hogy együtt törekedjenek az üdvösségre. Jenő egy Alexandria közeli kolostorba lépett be. Magával vitte Mária leányát is, aki a Marin férfinevet véve fel szintén szerzetessé lett. Jenő halála után a leányt azzal vádolták, hogy paráznaságot követett el. Az anya elvitte hozzá fiát, hogy nevelje fel. Mária/Marin ártatlansága csak halála után derült ki. Ami 508-ban következett be.

Február 13. Szent Martinián atya

Martinián, 18 éves korában elhagyta városát, rokonságát és a palesztinai Cezarea vidékén kolostorba lépett. Fiatal korában testi szenvedélyek gyötörték, lelkét az ördögök kísértették, de Mrtinián ezeket szigorú böjttel, imádsággal és munkával győzte le. Így élt ő a pusztában 25 éven át. Egy alkalommal egy Zoé nevű bűnös nő kereste fel, azzal a céllal, hogy testi bűnt kövessen el vele. Martinián csupasz lábbal a forró parázsra lépett, bátor lélekkel viselte a tűz forróságát mondván, hogy ilyen lesz a gehenna tüze. Ez a türelmesség a bűnös Zoét megrendítette, bűnbánatot tartott, és Martinián utasítására elment Szent Paula betlehemi kolostorába, ahol haláláig (10-12 évig) élt bűnbánatban. Martinián, kigyógyulva egy lakatlan szigetre ment és néhány évig ott élt a szabad ég alatt. Erre a szigetre vetette ki a hullámzás egy hajótörés után Szent Fotinia szüzet. A remete befogadta őt, de hogy megelőzze a kísértéseket, beleugrott a tengerbe és egy delfintől vitetve ért partot. Martinián ezután 2 évig vándorolt, és Athénban halt meg az V. század elején. Fotinia ottmaradt a lakatlan szigeten és 6 év magányos és önmegtagadó élet után békében hunyt el. Szent Eulogiosz főpap

Eulogiosz először egy antiochiai kolostornak volt főnöke. Tiberius császár választotta ki az alexandriai pátriárkai székre. Itt sokat harcolt Eutiches tévtanításai ellen. Fáradhatatlan buzgósággal egymásután írta műveit ellenük. Szentünk késő öregségben halt meg 608 körül, február 13-án.

Február 14. Szent Aukszent atya

Szentünk Szíriából származott. Először a konstantinápolyi császári udvarban az ifjú Teodóz császárnak fő emberei közé tartozott. Egy idő múlva, elhagyva a világ tiszteletét és gazdagságát, szerzetessé lett. Bithiniába távozván, az Okszia hegyén élt, nem messze Khalkedontól. Meghívták a 451-ben, Kalkedonban tartott IV. egyetemes zsinatra. A zsinaton buzgósággal védve az igaz hitet, harcolt Eutiches és Nesztor tévtanításai ellen. Isten gyógyító erőt adomanyozott neki. Imádságai által sokan meggyógyultak. Ugyancsak rendelkezett a jövőbelátás képességével is. Elhunyt 470 körül. Szent Máron atya

Máron atya nem messze Cirus városától élte vezeklő életét egy hegyen. Ott talált egy elhagyott pogány templomot, amit Istennek szentelt. Magának egy kis sátort épített, de nem sokat használta, mert a szabad ég alatt lakott többnyire. Természeténél fogva beteges volt, más betegek is meglátogatták őt. Isten vigyázott rá, és a betegeket általa meggyógyította. Imádságai által testi és lelki betegek gyógyultak meg. A lelki betegségekre az igazságosságot és az alázatosságot ajánlotta nekik gyógyszerül. Békében halt meg 370 körül. Szent Ábrahám püspök

Ábrahám Cirusból származott és Nagy Teodóz császár uralkodása alatt élt. (379-95.) Amikor felnőtt, szétosztotta vagyonát a kolostorok között, és azok egyikében élt vezeklő életet. Megtudva, hogy a Libanon hegyén léteznek olyan helyek, ahol teljes magányosságban élhet, oda távozott és hallgatagságban, és szigorú böjtben élt. Sokat szenvedett a pogányok erőszakoskodásától, de a keresztény szegény földművesektől is, akik mindig adományokat kértek tőle. Ábrahám mindenét odaadta nekik. Ez az emberszeretet annyira megérintette őket, hogy templomot építettek és kérték Ábrahámot, hogy legyen a papjuk. Ez a kérésük teljesült. Miután megerősítette őket a istenfélelemben, maga helyett új papot adott nekik, őmaga pedig kolostorba vonult. Szent élete miatt Karr város püspökévé tették. Ábrahám nem változtatott ezután sem szigorú életén. Teodóz császár látni kívánva őt, a fővárosba hívta, ahol a szent püspök nemsokára meghalt.

Február 15. Szent Onezim apostol

Onezim Szent Filemonnak volt a rabszolgája. Valamilyen dologban kárt okozott urának. Hogy a büntetést elkerülje, elszökött tőle Rómába Szent Pál apostolhoz. Az apostol ott Krisztushoz térítette. Szent Pál arra figyelmeztette, hogy a szabadságot lélekben és tisztességben keresse. Onezim belátta vétkét, és kész volt visszamenni gazdájához. Kérte Pált, hogy vállaljon részt urával való kibékítésében. Szent Pál erre egy rövid levél kíséretében küldte Onezimust vissza urához. Kérte, hogy a szökött rabot úgy fogadja vissza, mint testvérét a kereszténységben, mint magát Szent Pált. Szent Pál halála után Onezim Hispániában, Görögországban és Kisázsiában hirdette az evangéliumot. Késő öregkorában, Szent János apostol és Timóteus után Efezus püspöke lett. Vértanúi halált halt Rómában 109 körül. Szent Özséb remete

Szentünk szülőhelyéről és szüleiről semmi ismeretünk nincs. Az ismeretes, hogy előbb belépett egy kolostorba, majd egy idő után azt otthagyva, Szíriában Aszicha falu közelébe egy hegyen telepedett le. Itt élt több mint 90 esztendeig nagy önmegtagadásban. A nyitott égbolt alatt élve, türelemmel viselte el az időjárás viszontagságait. Eledele nagyon szegényes volt. Bár több mint 90 esztendős volt és egészsége meggyöngült a nagyböjt folyamán, elég volt neki 15 szem füge. 400 körül hunyt el, magas életkort érve meg.

Február 16. Szent Pamfil és vértanútársa

Mind a 12 vértanú a palesztinai Cezareában szenvedett vértanúságot Dioklécián császár uralkodása alatt 308, vagy 309-ben. Pamfil Beritusból származott, kiváló képzést kapott a pogány és keresztény tudományokban és Cezarea áldozópapja lett. Sokat fáradozott azon, hogy a másolások folytán megromlott helyeit az Újszövetségi Szentírásnak kijavítsa. Eközben hirdette Krisztus hitét és az igaz világosságot. Dioklécián császár üldözése idején kínzások alá vetették Valens diakónussal, és a jamniai származású Pállal együtt. A kínzások után mindhármójukat a börtönbe zárták, két év elteltével lefejezték. Rajtuk kívül még öt egyiptomi édestestvér ifjút is lefejeztek. Ezek 130 hitvallót kiíértek Ciliciába bányamunkára. Visszatértükben Cezareában szenvedték el a lefejezést. Pamfil szolgája Porfir, aki kieszközölte az engedélyt, hogy eltemesse a szent vértanúkat, és kereszténynek vallotta magát, tűzben elégették. Szeleukosz katonát lefejezték, az idős Theoduloszt keresztre feszítették. Julián a fiatal keresztény, Cezareába érve, látta a vértanúk kidobott holttesteit, odament hozzájuk és megcsókolta őket. A katonák jelentették ezt a parancsnoknak, és amikor az ifjú megvallotta a parancsnok előtt keresztény hitét, tűzzel elégettek. Szent Marut püspök

Marut a Perzsia és görög birodalom határainál levő Tigritben (Martiropolisz) volt püspök. Kitűnt tanultságával és jámborságával, sok vértanúnak megírta a szenvedését, akiket Szápor perzsa király megöletett. Sok pogányt tett kereszténnyé, közbenjárt a keresztényekért a perzsa királyoknál és sokat tett azért, hogy a viszályok elsimuljanak. Részt vett a II. egyetemes zsinaton és az antiochiai helyi zsinaton 390-ben. Teodóz császár követségbe küldte a perzsa királyhoz, ott a király megszállott leányát meggyógyította. 422-ben halt meg Martiropoliszban.

Február 17. Szent Tivadar újonc

Szentünk a pontuszi terület Amaszia nevű városában volt katona. Makszimián császár üldözése alatt több kereszténnyel együtt arra kényszerítették, hogy mutassanak be áldozatokat a bálványoknak. Amikor ezt megtagadták, Tivadart megkínozták és börtönbe zárták. Itt, imádsága alatt Jézus vigasztalta meg csodálatos megjelenésével. A börtönből ismét kihallgatásra vitték és amikor látták, hogy hitében megingathatatlan, arra ítélték, hogy tűzbe vessék. Tivadar félelem nélkül, imádkozva lépett a máglyára, és Istent dicsőítve halt meg 306 körül.

Halála után 50 évvel, a hitehagyott Julián császár meg akarta a nagyböjt idején fertőzni a keresztényeket az áldozati állatok vérével meghintett piaci ételekkel. Szent Tivadar megjelent a konstantinápolyi püspök Eodoxiosz előtt, és kérte őt, világosítsa fel a híveket erről, és készítsenek eledelül mindnyájan kollivát. Ez így is történt. Ennek emlékét minden nagyböjt első szombatján ünnepeljük meg, Szent Tivadar közbenjárására emlékezve. Szent Mariamné

Mariamné Fülöp apostol leánytestvére volt. Tisztasági fogadalmat tett, és testvérével és Bertalan apostollal együtt volt, megosztva velük az apostoli munka nehézségeit. Börtönt is szenvedtek mind hárman. Fülöp apostol halála után Likaóniában hirdette az evangéliumot. Ott is hunyt el békében. Ékesbeszédű Szent Ménász

Athéni származású volt és kiváló képzést kapott. Kitűnt ékesszólásával és azért kapta az „ékesbeszédű” melléknevet. Makszimin császár idején (305-13) szenvedett vértanúságot 313 körül. Ereklyéinek megtalálása Makedon Bazil császár idejében történt (867-69).

Február 18. Szent Leó pápa

Leó előkelő család sarja volt. Korán egyházi szolgálatba lépett. Már ifjúkorában kivált nagy tudásával, ékesszólásával és világos látásával. Galliában követségben járva hívták meg az elhalálozott pápa utódának. Mint igazi jó pásztor, sokat küzdött a manicheus és eutichiánus tévtanítások ellen, így védelmezte az igaz tanítást. A chalkedoni zsinaton, amikor felolvasták dogmatikus levelét, mindnyájan megörültek és úgy fogadták, mintha Péter apostol szólt volna hozzájuk. Attila hun vezér 452-ben betört Itáliába. Az idős pápa személyesen jelent meg a vezér előtt, békét és kíméletet kérve. Attila engedett és visszavonult. 455-ben új ellenség tört Itáliára. Genzerik királlyal élükön a vandálok jelentek meg Róma falai előtt. Leó újra személyesen kérte a királyt, hogy gyújtogatás és gyilkosság ne történjék. A király engedett, de 14 nap alatt katonái kifosztották a várost. A „Nagy”-nak nevezett pápa 461-ben halt meg. Számtalan beszéd, írás maradt utána. Szent Flávián hitvalló

Flávián először a konstantinápolyi Nagy Egyház papja és szent edényeinek őrzője volt. Szent Proklosz pátriárka után őt választották meg a császárváros pátriárkájává. Mint főpap, az igaz hit erős védelmezőjének mutatta magát. 449-ben összegyűlt Efezusban az un. „rabló zsinat” az igazhitű főpapok ellen. Ezen Flávián is részt vett, és a tévtanítás behódoló főpapok annyira összeverték, hogy három nap múlva visszaadta lelket Istennek. Szent Agapit püspök

Agapit Kappad6kiában született, szülei keresztények voltak. Már fiatal korában kolostorba lépett, ahol ezer szerzetes élt. Kitűnő képzést kapva tőlük, Isten törvényeinek híres magyarázója lett. Szent életéért Istentől a csodatevés adományát kapta. Licius császár, meghallva, hogy nagy testi erővel rendelkezik, katonái közé sorozta. Agapit a hadseregben sem hagyta el szerzetesi szokásait. Amikor a császár a keresztényüldözését rendelte el, Agapit, látva többek vértanúi szenvedését és halálát, ő is köztük szeretett volna lenni. Csak egy lándzsa szúrását kellett elviselnie. Nagy Konstantin császár idején a papság és a nép a frigiai Szinadé püspökévé tette. Késő öregségben, békében hunyt el a IV. században.

Február 19. Szent Archipp apostol

Szent Archipp Pál apostol küzdőtársa volt. Ezen kívül a Filemon házában levő keresztény közösségnek is vezetője volt. Kolosszéban fontos szerepet töltött be. Szent Pál arra buzdítja, hogy az Úrtól kapott hivatalát hűségesen töltse be. (Kol. 4, 17.) Szent Dosziteosz atya

Dosziteosz előkelő és gazdag családból származott. Nevelője hanyagsága miatt semmiféle vallásos nevelést nem kapott. Katonai szolgálatba lépve, beszélgetés közben hallott a Szentföldről. Nagyon kívánkozott meglátogatni azt. Amikor oda eljutott, az ottan látottak és hallottak olyan mély benyomást tettek az ifjúra, hogy ettől kezdve megváltoztatta életét. Ettől kezdve nem evett húst, böjtölni kezdett, és gyakran imádkozott. Aztán belépett a kolostorba, amelynek szent Dorotheosz atya volt a vezetője. Az atya fokozatosan megtanította a böjt, ima gyakorlására, és hogy miként távolodjon el a földi dolgoktól, és különösen kívánta kinevelni benne az önlegyőzést és az engedelmességet. Mivel az atya kórházat is igazgatott, rábízta Dosziteoszra sabetegek gondozását. Ő keresztény önlegyőzéssel végezte ezt a szolgálatot, és sokszor töltötte álmatlanul az éjszakát a betegek mellett. Öt évig látta el ezt a hivatást. Sorvadásba esve, békésen tűrte el betegségének megnyilvánulásait. Fiatalon súlyos szenvedések között adta vissza lelkét Istennek a VI század végén vagy a VII. század elején. Szent Rabula atya

Az atya a kisázsiai Szamoszata városában született. Képzését a szír nyelvben is járatos tudós férfitől kapta. Elérve a felnőtt kort, kolostorba lépett. Hegyekben lakott és barlangokban, élete hasonló volt Keresztelő Szent Jánoséhoz. Egy idő múlva más szerzetesekkel együtt Föníciába ment, ott a császár és a helyi püspök segítségével kolostort alapított és a körülötte élő pogányoknak hirdette a keresztény hitet. Anasztáz császár uralkodása alatt (49l-5l8), Konstantinápolyba ment és ott több kolostort alapított. Békében hunyt el 530 körül, 80 éves korában. Szent Jenő és Makariosz hitvallók

A hitehagyott Julián császár uralkodása idején a keresztények nehéz körülmények közé kerültek. A császár igyekezett a keresztény vallást visszaszorítani. Ebben az időben vitték ítélőszéke elé a két antiochiai áldozópapot: Jenőt és Makarioszt. Mindketten megvallották keresztény hitüket és vádolták a császárt, hogy Isten törvényeit lerombolja. Ezért megkínoztatta őket ott, Antiochiában és mivel sértetlenül maradtak, vasra verve száműzetésbe küldte őket az arábiai Oaszimbe. Ott egy barlangban éltek. Imádságukra Isten ugyanaz napon vette magához őket 363-ban.

Február 20. Szent Leó püspök

Leó, Isten kedveltje a ravennai területen született nemes és istenfélő szülőktől. Tiszta élete és értelme miatt végigjárta az egyházi rend minden fokozatát. Szabin Katániai püspök halála után ő lett az utóda Kanániában, Szicília szigetén. Elfoglalva székét, magára vette ez új tisztséggel járó fáradalmakat: a szegények árvák, özvegye utasokról való gondoskodást az egyházi jövedelmekből. Irgalmas atyja és 16 pásztora volt híveinek. Imáinak erejével sok beteg gyógyult meg. A VIII. században élt. Ereklyéi Rómában nyugszanak. Szent Agaton pápa

Szentünk Itáliában született jámbor és gazdag szülőktől. Fiúkat megtanították minden jó könyv olvasására. Szülei halála után mindenét szétosztotta a szegények között egy napon. Utána kolostorba vonult. Ott úgy élt, hogy életét Isten kedvesnek találja. Istentől megkapta a csodatevés adományát. Erényes élete miatt megválasztották Róma püspökének. Szellemi nyáját az erényes életre tanítva 679-82 között, halt meg. Szent Szádok és vértanútársai

Szádok, Szent Simeon püspök vértanúsága után lett főpap. Egy álombeli látomásban Simeon megjövendölte vértanúi halálát. Szápor király üldözése idején hitének megvallása miatt 5 hónapig börtönben tartották és kínzások alá vetették. Végül kard által fejezte be életét. Ugyanebben ez időben nyerte el a vértanúságot 128 más keresztény, akiket Szádokkal együtt fogtak el.

Február 21. Szent Timót atya

Timoteus fiatal korától kezdve egy puszta helyen, melynek Szimboli volt a neve, volt szerzetes egy kolostorban. Jóságos, irgalmas, szelíd és igazsággal ékes szerzetes volt. Testi és lelki tisztaságát fiatal korától őrizte. Szép életéért Isten a csodatevés és ördögűzés ajándékaival tüntette ki. Késő öregségben hunyt el a IX. század elején. Szent György püspök

Szülei: Teodor és Migethusza nemesi származásúak voltak és istenfélő életet éltek. Eleinte gyermektelenek voltak, idős korukban született meg fiúk: György, a paflagóniai Kromnában a Fekete tengernél. Amikor nagykorú lett és befejezte tanulmányait a pusztába ment a szirakuzai hegyre, ott egy remete vezérlete alatt élt szigorú böjtben és szüntelen imádságban. Szent élete miatt, amikor meghalt Amasztrida püspöke, őt választották meg utódának. Konstantinápolyba ment felszentelésre, és Szent Taráz pátriárka szentelte püspökké. Székvárosában sok jót tett a rászorulókkal. Isten életében is, halála után is csodákkal dicsőítette meg. Meghalt a IX. század elején. Szent Eusztát püspök

Szentünk a pamfíliai Szidában született. Először a szíriai Beria püspöke volt, de a nép és az I. egyetemes zsinat atyáinak határozata alapján az antiochiai püspöki székre helyezték át. Tanult főpap, és az igaz tanítás bátor védelme volt az ariánus tévtanítással szemben. Ezzel magára haragította az ariánusokat. Az ariánus püspökök vádjai és feljelentései folytán megfosztották püspöki székétől és Thrákiába száműzték. Ott meg is halt 360 körül. Holttestét visszavitték városába.

Február 22. Az eugéniumi vértanúk ereklyéinek megtalálása

Az istentelen római császárok uralma alatt sok keresztény szenvedett vértanúságot. Holttestüket a keresztények titokban összegyűjtötték és titkos helyeken, házakban vagy földeken eltemették. Így, Konstantinápoly kapui előtt, amelyet Eugéniumnak neveztek, Arkád és Honorius császárok uralkodása alatt, egy jámbor férfinak történt kinyilatkoztatás alapján sok szent vértanúnak a földi maradványait találták meg. A vértanúk neveit egyedül csak Isten ismeri. A megtaláláskor jó illat terjengett a levegőben, gyógyulás is történt. A főpap, a papság és a nép ünnepélyes menetben vitték el a szent ereklyéket a templomba. Szent Móric vértanú és társai

Makszimián császár (305-11) azt gondolta, hogy ha végigjárja országát, megerősíti benne a régi bálványimádást. Ezzel a céllal jött Rómából a szíriai Apameába. Ott a pogány papok jelentették neki, hogy Móric hadvezér 70 társával együtt a keresztény hitet vallja. Maga elé hivatta őket kihallgatásra. Amikor látta, hogy állhatatosak keresztény hitükben, először megkínoztatta őket, utána elvitték őket egy mocsaras helyre, és ott fákhoz kötözték őket. Tíz napot töltöttek el így, miközben a rovarok halálra csipkedték őket. Ezekben a kínokban adták vissza lelküket Istennek 350 körül. A vértanúk között volt Móric fia Fotinosz, ismeretesek még: Teodor és Fülöp vértanúk. Szent Thalasszosz atya

Szentünk még fiatal korában épített magának egy hegyen lakóhelyet és ott élt. Mivel tisztaságot szerető és elázatos volt, vonzalmat érzett magában a szerzetesi élet iránt. Tartal falu közelében elment egy hegyre, ott élt 38 esztendeig vezeklésben, senkivel nem találkozva. Később sokan keresték fel, mivel hallották hírét, és látni kívánták őt. Sokan azért keresték meg, hogy társai lehessenek a szent életben. Ezek számára kolostort alapított, megosztva velük azt, amit tisztelőitől kapott. Békében hunyt el. Szent Baradát remete

Szentünk Antiochiából származott. Először Antiochia vidékén egy hegyen élt teljesen magányos életet böjtben, imádságban, virrasztásban, Istent szüntelenül dicsérve. Aztán felment egy sziklára, és ott egy ládában lakott. Állandóan görnyedt testtartásban élt, tűrte az időjárás viszontagságait a szellős láda miatt. Szent Teodót, antiochiai pátriárka meglátogatva őt, azt tanácsolta, hogy hagyja el az alkalmatlan lakást. Azután álló helyzetben élt, kezeit állandóan az ég felé tarva és az égre nézve. Gyenge testben erős lélek lakozott nála. Mivel sokan keresték fel tanácsért, útbaigazításért, a remete mindenkinek okos és hasznos tanácsokat adott. Közben óvakodott mindenféle gőgtől. Az V. században élt. Szent Atanáz hitvalló

Atanáz Konstantinápolyban született. Szülei istenfélők és gazdag emberek voltak. Gyermekkorától jó erkölcsű volt, fiatal korában a szerzetesi élet volt a vágya. Miután felnőtt, elhagyva a fővárost, Nikomédiában levő Péterpál kolostorban lett szerzetes. A képromboló Örmény Leó császár idején a szentképek tisztelete miatt megkínozták, elűzték és sok szenvedésben volt része. Elhunyt 821-ben.

Február 23. Szent Polikárp főpap

Szent Polikárp Szent János apostol kedves tanítványa volt, ugyanő tette Szmirna püspökévé. Az igaz hitnek buzgó és legyőzhetetlen védelmezője volt, és szerető atyja a keresztényeknek. 50 éven volt főpásztora híveinek. Szent János apostol a hét kisázsiai egyházközség között Szmirnában nem talált kivetnivalót. (Jel. 2,8-) Miután több szmirnai keresztény vértanúságot szenvedett, a pogány tömeg követelni kezdte, hogy a főpapot is öljék meg. Polikárp először elrejtőzött, de egy szolgája a kínpadon elárulta rejtekhelyét. Az elfogatásra küldött katonáknak eléje ment, megvendégelte őket és egy kevés időt kért imádságra. A katonák tisztelettel vezették a prokonzul elé, aki azt kívánta, hogy tagadja meg Krisztust. Polikárp a fenyegetés ellenére sem tette meg ezt. Erre tűzhalálra ítélték. A szent vértanút a máglyára kötözték és meggyújtották a tüzet. A magasra csapódó lángok kétfelé váltak és a szentet nem bántották. Egy katona beledöfte kardját a főpap mellébe. A kiomló vér eloltotta a tüzet. A prokonzul erre elégettette, a hívek csak csontjait gyűjthették össze. Ez 156-ban történt. Szent János és társai

Mindnyájan a szíriai pusztában voltak remeték az V. században. János, Szent Limnosz tanítványa, követte az ő vezeklő életét A folyó partján egy nyitott dombot találva, ott élt lakóhely nélkül 25 évig. Étele és ruházata a legegyszerűbb volt. Nem keresett árnyékot, mindenben igyekezett megtagadni magát. Mózes atya, akit lelkesített János atya élete, mindenben igyekezett őt követni. Antioch atya egész életét egy teljesen puszta helyen élte le, amelyet egy kis kerítés vett körül. Már nagyon idős volt, amikor meghalt. A szintén öreg Antonin atya mindenben követte őt: ételben, italban, ruházatban és a virrasztásokban. Idős koruk ellenére vezeklő életüknek minden kellemetlenségét türelemmel viselték. Ifjúi erőt éreztek magukban arra, hogy Istennek éljenek. Zebin atya egy hegyen élt. Egy kis lakhelyet építve magának, ugyanazon helyen élt vezeklésben késő öregségig. A körülötte levő helyek lakosai sokszor fordultak hozzá és nagy hasznuk lett imáiból. Polychroniosz atya Zebin atya tanítványa volt és mindenben utánozta szent életét. Vasbilincset ugyan nem viselt magán, de másként vezekelt testét sanyargatva. Istentől csodatevő erőt is kapott.

Február 24. Szent János fejének I. és II. megtalálása

Keresztelő János fejét Heródiás egy tisztességtelen helyen rejtette el. Erről Heródes helytartójának felesége: Johanna tudott, akinek nevét szent Lukács említi. (8,3.) Ő, szánakozva az előhírnök halálán, a fejet titokban eltemette egy edényben az Olajfák hegyén. Később egy nemes ember, Ince, vásárolt magának földet az Olajfák hegyén, Heródes birtokán. Kívánva egy kis templomot is építeni, az alapot ásva, megtalálta a próféta fejét és magánál tartotta. Halála előtt azonban, félve, hogy a szent fejet a hitetlenek kigúnyolják, újra a földbe rejtette azon a helyen, ahol megtalálta. Nagy Konstantin császár idején két szerzetes jött Jeruzsálembe, hogy felkeresse a szent helyeket. Egyiküknek megjelent az Előhírnök, és kérte, hogy ássák ki a földből fejét. Ettől az időtől ünnepelték a szent fej I. megtalálását. A szerzetesek, hazatérve egy fazekassal Emesszából, könnyelműen neki adták csomagjukat a szent fejjel. A fazekas háza erre eltelt mindenféle földi jóval. Halála előtt ő átadta a fejet nővérének őrzésre, aztán az ereklye egyik helyről a másikra vándorolt, amíg egy Euszthát nevű ariánus szerzeteshez jutott. Ő elrejtette a fejet egy barlangban Emessza közelében. Később ezen a helyen kolostor épült, és isteni kinyilatkoztatás folytán Marcell főnök 452-ben másodszor is megtalálta az Előhírnök fejét. Azután a fejet Khalkedonba, majd Konstantinápolyba vitték.

Február 25. Szent Taráz főpap

Taráz előkelő konstantinápolyi családból származott. Szüleitől jó keresztény nevelést kapott. Mint hithű ember ellensége volt az akkor dühöngő képrombolásnak. Eleinte magas rangú császári hivatalnok volt. Iréné császárnő idejében, aki igyekezett a képrombolást megszüntetni, a pátriárka lemondása után Tarázt, a világi embert választották meg helyébe. Taráz csak azzal a feltétellel vállalta, ha rövidesen egyetemes zsinat rendezi a képvitát. A zsinat nemsokára összeült Nikaiában, 787-ben és lezárta a régóta tartott háborúskodásokat. Taráz azonnal foganatosította a zsinat rendelkezéseket. Aztán az Egyház bajainak rendbeté telére fordította figyelmét. Magán kezdte és a legegyszerűbb életet élte. Sokat törődött a szegényekkel, árvákkal, bántalmazottakkal, és igyekezett bajaikat orvosolni. Élete végén súlyos betegségbe esett. Meghalt idős korban, 806-ban. Konstantinápolyban temették el.

Február 26. Szent Porfir püspök

Tesszalonikában született 352-ben. Szülei jómódú keresztények voltak. Fiúkat gondos nevelésben részesítették. Ő azonban szerzetesi életre vágyott. 26 éves korában szétosztotta vagyonát és az alsó-egyiptomi szkétiszi pusztaságban lett szerzetes egy kolostorban. Öt év alatt teljesen elsajátította a remete élet művészetét. Elöljárói engedélyével a Szentföldre ment, hogy felüdítse lelkét. Utána a Jordán völgyében egy barlangban újabb öt évet töltött. Jeruzsálemben Márk remetét vezette hozzá Isten, aki társa lett. Ezután ketten éltek munkás életet. János jeruzsálemi püspök, amikor értesült életmódjukról, Porfirt áldozópappá szentelte. Néhány év múlva a gázai püspök halála után a hívek őt kívánták főpásztoruknak. Kissé vonakodva, de vállalta a püspökséget. Tanítványa kíséretében elmentek Gázába. A város akkor inkább pogány város volt. Lakosai eleinte bizalmatlanul fogadták a püspököt, de egy csoda a kereszténység felé fordította szívüket. Egymásután rombolták le a pogány szobrokat, templomokat. Eudoxia császárné is segítségére volt Konstantinápolyból. 26 évi működése alatt a pogány Gáza szín keresztény várossá alakult át. Meghalt 421-ben.

Február 27. Szent Prokóp hitvalló

Prokóp a Tízváros környékéről származott. Innen a neve is: Dekapolita, görögül tízváros. Éles elméjű, a szerzetesi életben kipróbált ember, híres és nevezetes volt a szerzetesek között. Abban az időben kezdődtek a képrombolás eretnekségének súlyos idői. Izauri Leó császár a szentképek tiszteletét bálványimádásnak bélyegezve, a képek eltiprásán fáradozott. A szentképek védelmezői súlyos kínokat és üldözéseket szenvedtek el. A szenvedésekben Prokóp is részesült. A császár parancsára elfogták, megkötözték. Kegyetlenül verték, testét sütögették, utána sötét börtönbe vetették. Sokat szenvedett benne többedmagával. A börtönből csak a császár halála után jöhetett ki. További életét szerzetesként élte és békében halt meg. Szent Thalaleosz atya

Szentünk Kilikiából származott. Megvetvén a világi hiúságokat, először Szent Száva kolostorában lett szerzetes. Néhány évet töltött itt buzgó szerzetesi gyakorlatokban és méltó lett a papszentelés kegyelmére. Ezután Szíriába ment, ahol még szigorúbb életre adta magát.

Különös lakóhelyet csinált magának, ahol összegörnyedve, lehajtott fejjel ült. Istentől megkapva a csodatevés ajándékát gyógyította az embereket is, az állatokat is imádságának erejével. Ezzel igyekezett a még bálványimádásban élő embereket rávenni, hogy a keresztény hitre térjenek. Elhunyt hosszú élet után 460. vagy 490. évben.

Február 28. Szent Bazil hitvalló

Szent Bazil a képrombolá Izauri Leó császár uralkodása idején élt. Elhagyván a világot, belépett egy kolostorba és ott erényes szerzetesi életet folytatott. Amikor a szentképek elleni harc megkezdődött, Bazil bátran ellentállt neki. Ezért elfogták, és kínzások alá vetették. Ennek ellenére Bazil elvetette a képüldözők tévtanítását, és szent Prokóppal együtt vére ontásáig kiállt az igaz tanítás mellett. Amint Prokópot is, egész testében kínozták, majd börtönbe zárták. Sok ideig szenvedtek a börtönben, az istentelen császár haláláig. Ezután minden börtönben szenvedőt kiengedtek a börtönből. Szentünk tovább élte addigi szerzetesi életét. Istennek kedves élet után halt meg 750 körül. Szent Manna és Kira anyák

Mindketten a kisázsiai Beria városából származtak, nemes szülőktől. Nem törődve magas származásukkal, egy kis szögletben húzták meg magukat a városon kívül, ajtaját elfalazták, csak egy kis nyílást hagytak meg, hogy valaki ételt juttasson be rajta. Állandó hallgatagságban éltek, hideget és meleget, az időjárás viszontagságait türelmesen viselve. Több mint 50 évet éltek így, és békében hunytak el 450 körül. Szent Nesztor püspök

Szentünket különös szelídség jellemezte. Imádság közben fogták el saját házában. Magidisz város parancsnoka Irenarch Pergiába küldte. Az úton Nesztort égi hang, de földrengés is megrősítette. Szörnyű kínzások után keresztre feszítették 250 Décius császár idején. Szent Protériosz főpap

Az alexandriai pátriárkai székre akkor választották meg, de mikor a chalkedoni zsinat elítélte és megfosztotta attól Dioszkurt. Az eretnekek által felizgatott nép 457-ben, a keresztelő kápolnában verte agyon a főpapot, holttestét az utcákon vonszolták, aztán elégették.

Szökőévben: Február 29. Szent Kasszián atya

Kasszián atya Rómából származott. Kora fiatalságában kimutatta vonzódását a Szentírás könyvei iránt. Éles elméje lévén, először filozófiát, asztronómiát tanult és utána fordult a Szentírás felé. Tisztaságát testben és lélekben őrizte. Elhagyván hazáját Aranyszájú Szent Jánost kereste fel Konstantinápolyban, akitől új ismereteket sajátított el. Mint szerzetes, Betlehemben, Thébában és Nitriában élt. Aranyszájú Szent János diakónussá szentelte. Ezután Rómába ment. Ott áldozópappá szentelték, ami után eltávozott Marseillesbe. Ott két kolostort, egy férfit és nőit alapított. Kasszián atya néhány oktatóbeszédet is írt, olyan tartalommal, hogy mindenki, aki kézbe veszi, lelki hasznot merít belőle. Írt még Nesztor tévtanító ellen is Isten Fiának megtestesüléséről és az Istenszülő tiszteletére. Hosszú időt élvén könyveivel sok hasznot hajtott szerzeteseinek. Meghalt 435. július 23-án. Szent János püspök

János Palesztinából származott. 18 éves korában megkeresztelkedett és szerzetessé lett. Kitűnt a böjtölésben. Erényes életéért Damaszkusz érsekévé választották. Rövid idő múlva úgy ítélte meg, hogy érseki teendőit nem tudja összeegyeztetni a szerzetesi élettel. Ezért titokban elhagyta Damaszkuszt és Barszonofiosz néven, mint egyszerű zarándok a Nitria hegyére ment. Ott egy kolostorba lépve buzgón szolgálta a közösség tagjait. Később mégis felismerték, amiért Egyiptomba menekült. Elhunyt az V. század II. felében, több lelkileg hasznos iratot hagyva maga után. Szent Theoktériszt vértanú

Szentünk a Prussza melletti pelikitszki kolostor elöljárója volt. A VIII. században Konstantinosz Kopronimosz uralkodása (741-75) alatt szenvedett a szentképek tisztelete miatt. Orrát és kezeit gyantával égették. Új Szent István vértanúszenvedéseinek volt társa.

Március

Március 1. Szent Eudokia vértanúnő

Eudokia a Föníciai Heliopolisból származott. Traján császár uralkodása alatt (98-117) élt. Először szabados életet élt. Külső szépsége sok embert vitt rá az erkölcstelen életre vele. Ebből nagy vagyont gyűjtött össze. Miután egy Germanosz szerzetes által hallott a keresztény vallásról, és hallott a bűnbánatról, megbánta bűnét, megtért és a keresztény vallásban megkeresztelkedett. Később mennyei látomásokban is volt része. Egy napon elragadtatásában egy angyal az égbe kísérte. A mennyei seregek örvendeztek az ő megtérésén. Egyedül egy fekete, félelmetes kinézetű teremtmény morgott, és azt kiáltotta, hogy helytelen dolog az, hogy egy ilyen bűnös nő üdvözüljön. Ezek után szentünk szétosztotta vagyonát a szegények között. Egy kolostorba lépett, és ott átadta magát a vezeklő életnek. Azok az emberek, akiket ő egykor bűnre vitt, feljelentették Hadrián császárnál, hogy keresztény. A császár előtt csodát tett, mert a császár beteg fiát meggyógyította. Ez keresztény hitre tért utána. Egy idő múlva újra meg kellett jelennie Heliopolis helytartója Diogenész előtt. Ámde új csodákat művelt és ezzel elérte szabadon bocsátását. 152-ben, Antonin császár uralkodása alatt lefejezték. Szent Nesztor és Trivimiosz vértanúk

Mindketten a pamfíliai Pergéből származtak. Keresztények voltak és félelem nélkül hirdették Krisztus evangéliumát. A pogányok feljelentették őket Décius császár üldözése idején. A helytartó, hogy megfélemlítse őket, a kínzás minden eszközét megmutatta nekik. Ők ezekkel nem törődve hirdették Krisztust. A helytartó ezért megverette, fára függesztette, vaskampókkal szaggattatta testüket, amíg belső részeik ki nem látszottak. Állhatatosságukat látva, karddal fejeztette le őket. Szent Antónina vértanúnő

Krisztus vértanúnője Nikaiában szenvedett hitéért. A császár elé vitetve bátran megvallotta, hogy keresztény, és nem akart áldozatot bemutatni a bálványoknak. Ezért kínzások alá vetették és börtönbe zárták. Innen kivezetve újra Krisztus tagadására akarták rábírni. Mivel erre nem volt hajlandó, megkínozták, majd megtüzesített ágyra fektették, de sértetlen maradt Végül, zsákba varrva a nikaiai tóba fullasztották. Szent Domnina anya

Domnina anyja házában élt, az udvaron készített kis hajlékban Sok könnyet hullatott, nagyon egyszerűen táplálkozott, és este-reggel a templomban imádkozott. Békében hunyt el 450-60 között.

Szent Marcell és Antal vértanúk

Mindketten Krisztus hitéért szenvedtek vértanúságot, tűz által.

Március 2. Szent Teodót püspök

Teodót felszentelt vértanú Galáciából származott. A Ciprus szigetén lévő Ciréne városában lett püspök. Ott hirdette az evangéliumot a pogányok között. Licinius császár uralkodása idején Ciprus helytartója Szabin volt, ekkor nagy keresztényüldözés támadt. Teodót, kívánva a szenvedést Krisztusért, sokat vitatkozott a pogányokkal, és leleplezte a pogányság tévelygéseit. Mivel sok pogányt megtérített, sok hívével együtt szenvedett a hitért. Verték, fára függesztették, tüzes ágyra fektették‚ lábaiba szögeket vertek és úgy kellett járnia. A kínzások sok pogány megtérésére szolgáltak. Börtönbe vetve, sebei üszkösödni kezdtek, de a keresztények, akik felkeresték, bekötözték azokat. Amikor Nagy Konstantin császár lett az uralkodó, a szent szenvedő megszabadult a börtönből és békén hunyt el 320-ban. Szent Euthália vértanúnő

Szentünk Szicíliából származott és a III. században élt. Anyja vérfolyásban szenvedett. Álmában két szent vértanú megígérte neki, hogy meggyógyul, ha megkeresztelkedik. Megkeresztelkedett, meggyógyult és leányát is megkeresztelte. Amikor ezt fia meghallotta, anyját meg akarta ölni, a leányt pedig átadta megkínzásra. Végül saját testvére fejezte le. Szent Agaton atya

Egyiptomban remetéskedett a Szkétisz pusztában. Meghalt az V. század első felében. Szent Troád vértanú

Ifjú ember volt. Décius császár üldözése idején a pontuszi Neocezareában szenvedett vértanúságot kínzások után. 440 szent vértanú

Itáliában vetették őket fogságba a longobárdok. Mivel megtagadták, hogy részt vegyenek a pogány áldozatbemutatáson, mindnyájukat lefejezték karddal a IV. század végén.

Március 3. Szent Eutróp és vértanútársai

Miután megölték Szent Tivadar nagyvértanút Amaszia városában (febr. 17.), a börtönbe zárva maradt három társa és jó barátja: Eutróp, Kleonik édestestvérek és unokaöccsük Baziliszk. A börtönben maradva sok pogányt vezettek a keresztény hitre. Mivel mindhárman bátran megvallották hitüket, kínzásokat kellett elszenvedniük. A kínzások alatt szent angyalaival vigasztalni megjelent nekik az Üdvözítő. Végül Eutróp és Kleonik vértanút keresztre feszítették, Baziliszkot pedig karddal fejezték le 380 körül. Szent Zenon és Zoel

Mindketten békében hunytak el, előttünk ismeretlen helyen és időben. Szent Piéma szűz

Szentünk Alexandria környékén született Egyiptomban. Ott élte vezeklő életét elzárkózva, böjtben, imádságban és kézimunkában. A szentéletű szűz 337-ben hunyt el.

Március 4. Szent Gerázim atya

Gerázimn a kisázsiai Liciában született. Fiatal korában nevelte magában az istenfélelem erényét. Szelíd ember volt és mindennél jobban megszerette Istent. Ifjú korában szerzetessé lett. Először a Thébai pusztában élt, onnan 450 körül a Jordán vidékére ment ahol kolostort alapított. Szigorú életet vezetett ott be. Saját példájával adott irányítást a kolostor atyáinak. A hét öt napján mindnyájan munkával töltötték idejüket a magányosságban, csak szombaton és vasárnap gyűltek egybe, hogy részt vegyenek a Szent Liturgián és részesül a Szent Titkokból. Egy alkalommal a pusztában oroszlánnal találkozott, amelynek talpába hegyes fadarab fúródott. Szentünk kivette a fadarabot, bekötözte a sebet. Attól kezdve az oroszlán mellette maradt, és úgy szolgált mit egy háziállat. Az atya elhunyt 475-ben. Az oroszlán nemsokára elpusztult sírjánál. Szent Pál és Juliánia vértanúk

Aurelián császár Izauriába jött a föníciai Ptolemaida városába, hogy a keresztényeket bálványáldozatok bemutatására kényszerítse. A császár bevonulásánál jelen volt Pál és nővére Juliánia. Pál keresztet vetett magára és bátorította nővérét. A császár elfogatta Pált, és börtönbe záratta. Másnap a császár előtt megvallotta hitét, ezért fára függesztették és megkínozták. A kínzásnál jelen volt Juliánia is, és szemére hányta a kínzóknak kegyetlenségüket. Ezért őt is elfogták és megkínozták. Isten azonban megoltalmazta őket, egészségesek és sértetlenek maradtak. Ezt a csodát látva, három hóhér: Quadrát, Akakiosz és Sztratonik, Krisztus hitére tértek. Ezért őket karddal lefejezték, velük együtt Pált és Juliániát is. Testük 7 napig temetetlen maradt, de sem a vadállatok, sem a madarak nem bántották őket. Miután a császár eltávozott a városból, a keresztények tisztelettel eltemették őket. Szent Jakab böjtölő

Jakab Föníciában, Porfirion város közelében élt remete életet a VI. században. Istentől megkapta a csodatevés adományát, és azt, hogy Jézus nevének segítségül hívásával az embereket megszabadította a gonosz lélektől. Tizenöt évet élt egy barlangban. Az ördög erős kísértéssel gyötörte meg. Balkezét tűzbe tette, hogy a bűnös nőtől megszabaduljon. Később nagyon elbukott. Elcsábított egy általa meggyógyított leányt és megölte. Bízva Isten irgalmában, egy halottak csontjaival tele barlangban telepedett le, és abban élt 10 évig a bűnbánat könnyeit siratva. Istentől elnyerte a bocsánatot és visszakapta a csodatevés adományát is. Szent Gergely püspök

Gergely Konstancia város püspöke volt Ciprus szigetén. Békében hunyt el a XIII. században.

Március 5. Szent Konón vértanú

Szent Pál apostoli útja alkalmával eljutott a kisázsiai Iszauria városába. Ott is hirdette Jézus tanítását. Ott élt egy házaspár: Nesztor és Nada, akiknek fia volt Konón. Istentől a csodatevés adományát nyerte el. Csodatevő tevékenysége által sok hívőt vonzott a pogányok közül Krisztus hitére. Egy alkalommal imádságára a szántóföldön ellopott gyermeket az ellopó farkas visszavitte szentünkhöz. Máskor a himlőben megbetegedett emberek kaptak gyógyulást általa. A keresztényüldözések idején Konónt is elfogták, és kínok alá vetették. Azt kívánták tőle, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak. Amikor Iszauriában az emberek meghallották ezt, fegyverrel akarták megölni a kínzó hadvezért, de az elmenekült. Meglátva, hogy Konón megsebesült és meg van kötözve, mindent megtettek, hogy meggyógyítsák. Konón sajnálta, hogy nem szenvedhetett mindvégig Krisztusért. Két év múlva halt meg. Szülei és szüzességét végig megőrző felesége mellé temették. Szent Konón kertész vértanú

Szentünk a galileai Názáretből származott. Innen a paflagóniai Mandon városba távozott. Ott alakított ki magának egy kertet, amelynek hozamából élt. Egyszerű élete Isten tetszésére volt. Décius császár idején Publius parancsnok hittagadásra akarta kényszeríteni. Mivel erre nem volt hajlandó, vasszegeket vertek a lábába, és úgy kényszerítették, hogy fusson a parancsnok kocsija előtt. Miután ebben kimerült, térdre esvén, imádkozva hunyt el a III. században. Szent Ezekiás böjtölő

Ezekiást gyermekkorától az erényes életben nevelték. Felnővén elhagyta szülővárosát, Adrápát, és Adránia közelében egy pusztában telepedett le. Ott egy kis kertet telepített magának, ebből élt, imádságban és elmélkedésben. Még egy kis templomot is épített Szent András apostol tiszteletére. Elhunyta előtt magához hívta azokat, akik közelében éltek, sok hasznos dologra tanította, majd éjfélkor, nagy fényességben, örömmel adta vissza lelkét Istennek 790 körül. Szent Márk böjtölő

Márk remete minden szerzetestársát felülmúlta böjtölő életével. A Nitriai pusztában élt. Fiatal korában megtanulta a Szentírást és kívülről tudta. Kitűnt szelídségével és önmegtartóztatásával. Még életében sok csodát tett. A kolostori pap nem áldoztatta, hanem mindig Isten angyalától kapta a Szent Titkot. Hatvan év szerzetesi élet után, 100 éves korában hunyt el az V. század közepén. Szent Eulogiosz vértanú

Palesztinából származott, szülei hitetlenek voltak. Szülei halála után szétosztotta a szegényeknek a tőlük örökölt gazdagságot, ő pedig mint zarándok, járta Palesztinát, tanítva a hitetleneket és az igaz hitre vezetve őket. Ezért feljelentették, kínzások alá vetették, és végül karddal lefejezték. Szent Oniziás vértanú

Izauri Szent Konón vértanú kortársa volt. Valamivel hamarabb szenvedett, mint ő Izauriában. Szent Eulamp vértanú

Annyit tudunk róla, hogy Krisztus hitéért karddal lefejezték. Az idő és a hely ismeretlen. Szent Iraida vértanúnő

Vértanúságának helyét és idejét egyedül Isten ismeri.

Március 6. Az ammorioszi 42 vértanú

Konstantin, Aetiosz, Theofil, Teodor, Melisszén, Kalliszt, Vászoj és mások, a frigiai Ammoriosz városának nemes polgárai és védői voltak, amikor a szaracénok megtámadták a várost. Egyik ammorioszi vezér árulása miatt a várost mégis bevette az ellenség. Ekkor került mind a 42 keresztény fogságukba. Hét éven keresztül voltak börtönben. Ez alatt mindenfélével gyötörték őket, azt kívánva, hogy vegyék fel a mohamedán hitet. Mivel ezt nem tették meg, egymás után rangjuknak megfelelően hajtották fejüket kard alá. Semmi félelmet nem mutattak haláluk előtt, úgyhogy a hadvezér csodálkozott is ezen. Ez az Eufrátesz folyó partján történt, Zimara városában 847 körül. Szent Árkád atya

Szentünk Ciprus szigetén élt, Nagy Konstantin császár idején. Vezeklő életet élt a hitehagyott Julián császár idejéig. Tanítója volt Szent Julián orvos vértanúnak és Eubulosznak, akit a hitehagyott öletett meg. Megsiratva tanítványait, eltemette őket, röviddel utána Árkád maga is békében elment Urához 361 után. A két Szent Konón vértanú

Aurélián császár idejében (270-75.) Ikonium városában élt Konón, istenfélő feleségével együtt. Egy ideig nem volt gyermekük, Isten azonban meghallgatta kérésüket és fiút ajándékozott nekik, akinek szintén a Konón nevet adták. Az anya a szülés után meghalt. Az özvegy apa a hétéves fiával együtt kolostorba lépett. Szent életéért Istentől a csodatevés ajándékát kapta, amivel sok pogányt térített a keresztény hitre. Ezért az apát és fiát kínzások alá vetették, végül a császár megparancsolta, hogy fűrészeljék őket ketté fafűrésszel. Vértanúságuk idején nagy földrengés támadt, a bálványtemplomok összeomlottak, a bálványszobrok pedig a földre estek.

Március 7. A cherszoni szent vértanúk

Bazil, Efrém, Kapiton, Jenő, Eteriosz, Elpidosz és Agatodor mindnyájan a város püspökei voltak, de különböző időkben. Mindnyájan sokat fáradtak azon, hogy a keresztény hit terjedjen Kherszonész városában. Szent Bazil isteni bölcsességű volt, Efrém dicsőséges. 300 körül hirdették a keresztény hitet. Bazilt a zsidók agyonkövezték. Efrém a Dunánál halt meg kard által. Ugyanez a sorsa lett Jenő, Elpidosz és Agatodor püspöknek is. A zsidók és a pogányok mindhármójukat megölték. Utánuk már Nagy Konstantin császár idején hirdette a hitet Cherszonban Eteriosz. A városban templomot épített és békében kormányozta szellemi nyáját. Konstantinápolyból hazatérőben, Aosza szigetén halt meg békében. Utódja lett a püspökségben Kapiton, a szentéletű pásztor. A pogányok jelet kívántak tőle a keresztény vallás igazolására. Ő főpapi ruhájában bement a megtüzesített kemencébe, és majd egy órát töltött el benne. Mivel sértetlen maradt, ez a csoda sok pogány megtérését eszközölte. Egy alkalommal Konstantinápolyba utazott. Visszatértében nagy tengeri viharba került, és a hajó a Dnyeszter partjaihoz sodródott. A vidék pogány lakosai mindenkit megkötöztek, aki a hajón volt, és a vízbe fullasztottak. Szent Pál hitvalló

Pál a Kis-Ázsia északnyugati partjánál levő Plusziada püspöke volt. Ebben az időben folyt a nagy harc a szentképek tisztelete ellen. A szent főpap látva, hogy mennyi szomorúságot, de bajt is okoznak az igaz hitnek a tévtanítók tevékenységei, bátran szembeszállt velük. Ezért megpróbáltatásokat, száműzetést kellett elszenvednie. Ilyen szenvedések között békében hunyt el 850 körül. Az Egyszerű Szent Pál

Először földműves volt. Később, 60 éven át, Remete Szent Antal tanítványa és szerzetes társa lett. Idejét nehéz munkában, imádságban és böjtben töltötte el. Kitűnt jóságával és szívének egyszerűségével. Ezért Isten a csodatevés és jövőbelátás ajándékával tüntette ki. Késő öregségben halt meg 340 körül. Szent Emilián szerzetes

szentünk Rómában született, eredeti neve Viktorin volt. Egészen öreg koráig sokat vétkezett és elmerült az érzéki élvezetekben. Öreg korában elgondolkozott életén, vétkeire gondolva félni kezdett Isten ítéletétől. Egy kolostorba menve, kérte a főnököt, hogy vegye föl szerzetesei közé. Bűnbánatot tartva, az egész testvériség elcsodálkozott alázatosságán, böjtjein, engedelmességén és a többi szerzetesi tevékenységén. Éjszakánként eltávozva egy barlangba, siratta életének vétkeit, és imádkozott bűnei bocsánatáért. Elhunyt abban a reménységben, hogy Isten jósága megbocsátja bűneit. Ez 850 körül történt.

Március 8. Szent Teofylakt püspök

A képromboló Konstantinosz Kopronimosz császár uralkodása alatt két istenfélő férfi jött Konstantinápolyba: Teofylakt és Mihály. Mindketten közeli ismerettségbe kerültek Szent Tarázzal, aki akkor még magas rangú császári hivatalnok, világi ember volt. A császár halála után, Iréné császárnő uralkodása alatt, Tarázból a császárváros pátriárkája lett, Teofylakt és Mihály pedig szerzetesek. Taráz küldte őket a kolostorba. Teofylakt és Mihály mindketten kitűntek szent életükkel, ezért Teofylakt Nikomédiai püspök lett, Mihály pedig szinnadéi. Székvárosában Teofylaktr sokat törődött a rá bízott hívekkel. Templomokat épített, de kórházakat és zarándokházakat is. A szegényeket, szerencsétlen sorsúakat felkarolta, a leprásoknak saját kezeivel mosta sebeit. Amikor Örmény Leó császár idején újra fellángolt a szentképek elleni üldözés, szentünknek is szenvednie kellett. Mivel állhatatosan elvetette a téves tanítást, számkivetésbe kellett mennie a kisázsiai Sztrovillába. 30 évig kellett a száműzetésben tartózkodni, egészen haláláig. Sok szenvedésben volt része ez alatt. 845 körül hunyt el. Szent Teodorét felszentelt vértanú

Nagy Konstantin császár és fia sok értékes és drága felszerelést, szent edényt adományoztak a szíriai Antiochia templomának. A templom papjai közé tartozott Teodorét is, aki őrzője és felügyelője volt ezeknek a drágaságoknak. Hitehagyott Julián császár alatt be kellett szolgáltatni a templomi drágaságokat. Teodorét ezeket elrejtette és nem akarta kiadni. A rablók megkínozták a szentet, és császári parancsra lefejezték. Néhányan a hóhérok közül látva a szent türelmességét, szintén hittek Krisztusban, ezért a tengerbe vetették őket. Szent Domét atya

Nevén kívül csak annyit tudunk róla, hogy békében hunyt el.

Március 9. A szebasztéi 40 szent vértanú

Licinius császár, aki a Római Birodalom keleti részén uralkodott, mindvégig pogány maradt. Rendeletet adott ki, hogy hadseregének minden katonája mutasson be áldozatot a bálványoknak. Az örményországi Szebasztéban állomásozó ezred 40 keresztény katonája ezt megtagadta. Sem hízelgés, sem fenyegetés nem változtatta meg ezt az elhatározásukat. Büntetésük az lett, hogy addig kellett a jéghideg vízben állniuk, amíg meg nem fagynak. Aki mégis megtagadja a hitét, a meleg fürdőbe léphet. A katonák egy kivételesen hideg éjszakában bátran beleugrottak a hideg vízbe. A soros pogány őr őrizte őket. Egyszercsak azt látta, hogy az égből angyalok szálltak le és sorban megkoszorúzta a vértanúkat, de csak 39-et. A negyvenedik közben megtagadta hitét és a meleg fürdőbe lépett. Az ébren virrasztó őr felrázta az alvó őrséget, megvallotta, hogy keresztény és belépett a 39 vértanú mellé. A parancsnok a félig halott 40 vértanút kihúzta a vízből, és vasdoronggal összetörette csontjaikat. Csak a legfiatalabb vértanúban volt egy kis élet. Ott állt mellette anyja és bátorította a kitartásra. Amikor a 39 holttestet rátették a halottas kocsira, hogy a máglyára vigyék őket, az ifjút saját anyja vette vállára és vitte a többi után, hogy a vértanúságban mindnyájan egyek legyenek. Hamvaikat a folyóba szórták, de a hamvak csodálatosan egy helyre tömörültek, és a keresztény testvérek együtt temették el őket 320 körül. Szent Urpaszián vértanú

Urpaszián Nikodémiában élt, és Maximián császárhoz közel álló személy volt. Amikor egy alkalommal a császár választás elé állította embereit, szentünk nem tekintve magas méltóságát, önként leoldotta magáról a méltóságát jelző övet és mindenki előtt Krisztus követőjének vallotta magát. Megveretést és börtönt szenvedett ezért, a császár új kínzást talált ki. Vas-kalitkába zárta, és abban süttette fáklyákkal a vértanút addig, amíg teste szét nem foszlott. Maradványait a tengerbe szórták 295 körül. Szent Cezariosz

Szentünk Hittudós Szent Gergelynek volt a testvére. Ragyogó képzést kapott Alexandriában, és Konstantinápolyban a császári udvarnál lett orvos. Konstancius császár barátja is volt. Tudós és szelíd erkölcsű ember volt. Egyeseket testi betegségekből gyógyított, másokat szegénységükben segített. Tudományával sohasem kérkedett. 368-ban, Nikaiában, a nagy földrengésben sértetlenül megmenekült. Az események hatására és Szent Gergely rábeszélésére elhagyta a világot és Isten szolgálatára szentelte magát. Keresztsége után röviddel megbetegedett és meghalt 369 körül.

Március 10. Szent Kodrát és vértanútársai

Abban az időben, amikor a keresztényeket hitük miatt üldözték, sokan elmenekültek a helységekből, mert nem érezték magukat elég erősnek az esetleges kínzások elviselésére. Ilyen keresztény nő volt Rufina. A rejtőzködés idején született fia: Kodrát. Az anya néhány nap múlva meghalt. Isten csodás módon táplálta a felhőkön keresztül az árva fiút. Már ifjú volt, amikor a keresztények megtalálták, bevitték a városba, megtanult olvasni és kitanulta az orvosi mesterséget. Amikor a városban tartózkodott, sok jót tett az emberekkel. Azonban inkább a magányosságra vágyott. Kiment egy puszta helyre és ott tartózkodott öreg koráig. Vele mentek többen is, akiknek taníja is lett. Décius császár üldözése idején 258-ban többedmagával Kodrátot is elfogták, börtönbe zárták. Sokféle kínzás után egyes keresztényeket lefejeztek, mások a kínzásoktól haltak meg. Ahol a vértanúkat lefejezték, tiszta vizű forrás fakadt. Nikomédiai Szent Kodrát és vértanútársai

Szent Kodrát nemes és gazdag családból származott és Nikomédiában élt. Décius üldözése idején egyes keresztények elrejtőztek, mások maradtak a városban. Kodrát is így tett. Istenfélő, gazdag ember volt és a szó embere. Lefizetve a börtönőröket, felkereste a börtönben szenvedő keresztény testvéreket, segítette őket és bátorította a vértanúságra. Hogy szavainak nagyobb hitele legyen, önként feladta magát a kínzók kezére. Először Nikomédiában kínozták, aztán más városokban, végül a Rindek folyó mellett lefejezték azon a napon, amelyen a fent Szent Kodrát is elnyerte a vértanúi koronát, március 10-én. Szent Anasztázia anya

Anasztázia Jusztinián császár (527-65) uralkodása idején élt Konstantinápolyban, mint özvegyasszony. Kellemes külsejű és széplelkű özvegy volt. Sokan utánozták lelki szépségében, a császár is tisztelte. Az ördög mesterkedései folytán Teodóra császárnő meggyűlölte, azért Anasztázia Alexandriába menekült és ott kolostort alapított. Néhány évig ott élte életét, aztán férfiruhába öltözve Dániel szerzetes szkítája közelébe ment. Ott befalaztatta magát egy barlangba, és 28 éven át élt benne senkitől sem láttatva. Meghalt 567-ben, előre megtudva halála idejét.

Március 11. Szent Szofrón püspök

Szofrón Damaszkuszban született, hamar kitűnt tehetségével. Fiatal korától megszerette az istenfélő életet, ezért kolostorról kolostorra járt, hogy tanuljon, végül Nagy Szent Teodóz kolostorában lett szerzetes. Sokat harcolt a monofizita és monoteléta tévtanítások ellen. Az igaz hitért való buzgósága miatt634-ben Jeruzsálem pátriárkájává választották. Ebben a hivatásban még buzgóbban harcolt a tévtanítók ellen. Nem szűnt meg különféle zsinatokon elítélni őket. Bölcs volt cselekedeteiben és igazságos, bátor és értelmes. Abban az időben özönlötték el a Szentföldet a mohamedán arabok. Jeruzsálemet is elfoglalták, és a régi salamoni templom helyére mecsetet építettek. Ebben a nehéz helyzetben, amikor a keresztényeket különféleképpen bántották és sanyargatták, nem szűnt meg híveit bátorítani. Önmaga megtelt fájdalommal, és kérte Istent, hogy vegye el, ne lássa a kereszténység szenvedéseit és meggyalázását. Jeruzsálem pusztulása után egy évre békében hunyt el 639-ben. Sok levél, magyarázat, beszéd és ének maradt utána. Szent Pionius és vértanútársai

Pionius áldozópap volt, kihirdetése által sok pogány lett a keresztény Egyház tagja. Décius császár üldözése idején, amikor Szmirnában Szent Polikárp püspök emlékét ünnepelték, elfogták Pioniust, szabint, Aszklepiádot, Macedoniust és Linust. Pionius ezt megelőzően már tudta, hogy elfogják őket. Sok kínzás és börtön után Pionius papot keresztre feszítették, aztán holttestét elégették. A vele együtt szenvedő többi vértanúról nem jegyezték fel, hogy milyen halállal végezték be életüket 250-ben.

Március 12. Szent Teofán atya

Teofán Konstantinápolyban született 760-ban, szülei nemes, gazdag és istenfélő emberek voltak. Hároméves korában, atyja halála után, Konstantinosz Koppronymosz császár nevelésére bízták. 12 éves korában eljegyezték egy kiskorú lánnyal. Elérve a felnőttkort, Teofán valóban elvette menyasszonyát, de az első pillanattól megegyeztek, hogy tisztaságukat megőrizve testvérként élnek egymás mellett, készülve a szerzetesi életre. 780-ban Teofán elküldte minden szolgáját, jótékony célokra szétosztotta hatalmas vagyonát, szerzetessé lett és a szigriai hegyen kolostort alapított. Felesége szintén szerzetes lett a Márvány tenger partján levő egyik kolostorban. Később két kolostort alapított még, az egyiknek 27 éven át volt főnöke. Mint művelt író, a jó könyvek másolásának nemcsak magának, hanem másoknak is lelki hasznára vált. Szerette látogatni a többi kolostort és ott lebeszélgetni az atyákkal. Ezeknek eredményeit megosztotta társaival is. ezen kívül a munka szeretetében és az imádságban társainak példája lett. Isten szent életéért csodákkal, jelekkel áldotta meg. 50 éves korában betegség támadta meg, ő minden ezzel járó szenvedést türelemmel viselt el. A képromboló Örmény Leó császár Konstantinápolyba hivatta, börtönbe záratta, éhséggel, szomjúsággal és más szenvedésekkel kínoztatta. Két év börtönben tartózkodás után a szamothrákiai szigetre száműzte a császár. Ott előre megtudva halála idejét, 23 nap múlva, 818-ban visszaadta lelkét Istennek. Az Igaz Fineesz

Fineesz az ószövetségi főpapnak: Áronnak volt az unokája. Először pap, aztán főpap lett. Ki nem állhatta a rosszat, és saját kezével büntette meg Isten törvényeinek lerombolóit. Ezért Istentől népe számára irgalmat esdett ki, saját magának pedig a főpapság utódlását. Mindezeket a Számok könyvének 22-25. fejezeteiben olvassuk. Békében halt meg késő öregségben, Krisztus születése előtt 1500 körül. Szent Gergely pápa

Rómában született előkelő és jámbor családban 540 körül. Gyermekkorától megszerette a könyveket, aztán híres és tanult szónok lett. Fiatal korában az állami életben elérte a legmagasabb fokot: Róma prefektusa lett. Ez nem elégítette ki lelkét. Atyja halála után gazdag örökségéből 6 kolostort alapított Szicíliában, családi házát pedig Szent Andrásról nevezett kolostorrá tette. 35 éves korában maga is szerzetes lett. 578-ban a pápa a nagytudású szerzetest diakónussá szentelte, a következő évben pedig Konstantinápolyba küldte követnek. Hat év múlva visszatért Rómába, a pápa halála után a nép és a konstantinápolyi császár őt kívánta a pápai székbe. Székfoglalása után az Egyház nehéz és szomorú helyzetével találta szemben magát mind Nyugaton, mind Keleten. A pápa mindent elkövetett a bajok orvoslására. Hithirdetőket küldött, sikeresen küzdött a tévtanítások ellen. Vagyonából sokat tett a szegények helyzetének javítására. Egész életében sokat betegeskedett, az utolsó 6 évben pedig alig tudta elhagyni betegágyát. Meghalt 604. március 11-én, életének 64. évében.

MÁRCIUS 13. Szent Nikéfor ereklyéinek átszállítása

Szent Nikéfor konstantinápolyi pátriárkát a képüldöző Örmény Leó császár küldte számkivetésbe. Ott halt meg 826-ban a Prokonnézosz szigetén. 13 éves száműzetés után tért meg Istenhez és az általa alapított kolostorban, Szent Tivadar templomában temették el. 19 év után, amikor az istenfélő Teodóra kormányozta a birodalmat, és meghaltak a képüldöző pátriárkák is, Szent Metód lett a pátriárka, aki visszaállította a szentképek tiszteletét. Ebben az időben vitték vissza székvárosába a számkivetésben meghalt Nikéfor pátriárka földi maradványait. Metód pátriárka, papokkal és szerzetesekkel együtt a szigetre utazott, felnyitották Nikéfor sírját, és csodálkozva látták, hogy a test épen maradt és jó illatot áraszt. Újra koporsóba helyezve a holttestet, vállukra vették és ünnepi menetben vitték a csónakba és rövid idő alatt Konstantinápolyba értek. Konstantinápolyban a császárnő, az udvar és a nép várta a csónak kikötését. Mindenekelőtt a főtemplomba vitték, ahonnan egykor elűzték őt. Ez 846-ban, március 13-án történt, annak a napnak évfordulóján, amelyen a császár kiűzte őt a városból. Szent Sándor vértanú

Sándor a Galerius császártól támasztott üldözés idején élt. Pidnában volt áldozópap. Hirdette a keresztény hitet és leleplezte a pogány bálványimádás oktalanságát. Sok pogányt keresztelt meg. Ezért a bálványimádók haragját irányította magára. Ezért megkötözték, kínok alá vetették, ezzel akarták bálványáldozatokra kényszeríteni. Állhatatossága miatt lefejezték Makszimián császár alatt (305-11.). Szent Krisztina vértanúnő

Annyit tudunk róla, hogy a IV. században szenvedett hitéért Perzsiában. Szent Afrikán és vértanútársai

Afrikán, Publiosz és Terentiosz vértanúk a III. században szenvedtek vértanúságot hitükért. Szent Anin

Anin Khalkedóniai születésű volt. 15 éves korában elhagyta a világot, és az Eufrátesz közelében egy barlangban telepedett le. Idejét böjtben és imádságban töltötte, és mivel Istentől a gyógyítás ajándékát megkapta, sok jó tett az embereknek. Békében halt meg 110 éves korában.

MÁRCIUS 14. Szent Benedek atya

Benedek 480 táján született a közép-itáliai Nursziában. Előkelő család sarja volt, jó nevelésben részesült. Magasabb tanulmányait Rómában végezte. Keresztény lelke nagy megdöbbenéssel nézte a világot, kísértéseivel, romlottságával együtt. 14 éves korában elhagyta a világot. A szabin hegyek közé indult Tivoli felé, Subiacó mellett állapodott meg. Egy szerzetes feladta neki a szerzetesi öltönyt és egy kis barlangot keresett számára. Három évet töltött itt szent magányban. Pásztorok akadtak rá és elvitték hírét. Ezután sokan kezdtek hozzá járni tanácsért, mert bölcsességgel teljes lélek lakozott benne. Egy másik kolostor szerzetesei főnökükké választották. Hosszabb gondolkodás után elfogadta, de mivel a laza életű szerzetesek meg akarták mérgezni, visszatért régi helyére. Két évtizedig volt ezen a helyen. Közben mások is csatlakoztak hozzá. Számukra egymás után építette a kolostorokat. Közel járt már az 50. évéhez. El kellett hagynia eddigi helyét és a Montekasszinó hegyén állapodott meg. Itt 14 évet töltött el. Szentünk 543. március 21-én hunyt el. Holttestét szerzetesnő húga mellé temették el egy régi pogány szentély helyén emelt templom főoltára elé. Szent Euszchimon hitvalló

Szentünk lampszakai püspök volt. Fiatal korától erényes életet élt és tökéletes emberré alakult. Szerzetes lett és egész buzgóságával harcolt a tévtanítás ellen. Studita Szent Teodor kortársa volt. Elnyerve a püspöki méltóságot, üldözte a képrombolás tévtanát. Ezen közben csodákat is tett, a vadállatokat elűzte a vidékről, amikor azok kárt okoztak. A képromboló Teofil császártól börtönt, száműzetést szenvedett el, ahol meg is halt a IX. században.

MÁRCIUS 15.

Szent Agáp és vértanútársai

Mindnyájan Dioklécián császár uralkodása alatt éltek. Agáp vértanú Gázából származott, Timolaosz a Fekete-tenger mellől, a két Dénes a föníciai Tripoliszból, Pupliosz és a két Sándor Egyiptomból, Romil a dioszpoli egyház hypodiakónusa volt. Agapit és az egyik Dénes kivételével mindnyájan részt vettek egy véres látványosságon, amikor egy pogány ünnep volt. Ebben a keresztényeket kínozták. Mindnyájan összekötözték kezeiket és félelem nélkül keresztényeknek mondták magukat. Ezután börtönbe kerülve sokféle kínzást viseltek el, végül lefejezés által nyerték el a vértanúságot. Velük együtt halt meg Agáp vértanú is, akit Gázából hoztak el, és szolgája, az egyiptomi Dénes. Mindez a palesztinai Kaiszareában történt, 303-ban. Szent Nikandrosz vértanú

Szentünk Egyiptomban élt és az orvosi hivatást gyakorolta. Istenfélő keresztény ember volt, állandóan látogatta a hitükért börtönben szenvedő keresztényeket. Gyógyította sebeiket, italt adott nekik és holttestüket eltemette. Egy alkalommal a vadállatoknak kitett vértanúk holttesteit látta. Nem mert odamenni hozzájuk, mert gyengének érezte magát a kínzások elviselésére. Éjjel betakarta őket és egy titkos helyen eltemette. Erről egy pogány ember jelentést tett a parancsnoknak. Ezért elfogták, megkínozták, de már nem félt a kínoktól. Büntetésül élve lenyúzták a bőrét, aztán pedig 302-ben lefejezték. Szent Sándor felszentelt vértanú

Sándort a pamfíliai Szida városának papja volt. Amikor Antonin helytartó a városba jött, maga elé hívatta szentünket. Kihallgatása után megparancsolta, hogy kínozzák meg. Ütötték, forró olajba dobták, és más kínzások alá vetették, de a vértanú mindezekben sértetlen maradt. Vadállatok elé dobták, de azok nem nyúltak hozzá. Végül lefejezték Aurélián császár (270-75.) uralkodása alatt.

MÁRCIUS 16. Szent Szabin vértanú

Szentünk az egyiptomi Hermopolisz városából származott. Azon a vidéken előkelő ember volt, városának elöljárója. Amikor Dioklécián alatt kitört a keresztényüldözés, Szabin elhagyta városát, vagyonát és mindenét, kiment a városból és egy elhagyatott helyen elrejtőzött több más kereszténnyel együtt. A bálványimádók mindenütt keresték őt, hogy megfogják, de szomorúan látták, hogy sehol sem találják. Akkor egy Júdáslelkületű szegény, aki Szabintól sok jóban részesült egykor, 2 aranyért elárulta rejtekhelyét. A katonák mindnyájukat elfogták, de különösen Szabinra vigyáztak. Mivel nem akart a bálványoknak áldozni, sokáig kínozták, végül a Nílus folyóba fojtották. Vértanúi halált halt a vele elfogott 6 keresztény ember is. Ez 287-ben történt. Szent Arisztobulosz apostol

Az apostol egyike volt a 72-nek. Ciprus szigetéről származott Barnabás apostollal együtt. Az Úr mennybemenetele után Szent Pál apostol társaként különféle helyeken hirdették az evangéliumot. Szent Pál említést tesz róla (Róm 16,10). Amikor Szent Pál több püspököt szentelt fel és elküldte őket az evangélium hirdetésére, Arisztobuloszt Brittaniába küldte. Ott sok hitetlent térítve Krisztus hitére, békében hunyt el. Szent Trofim és Tál vértanúk

A kisázsiai Kária tartomány Laodicea nevű városában élt két paptestvér: Trofim és Tál. Mindketten Sztratonik nevű városból származtak. Mindketten erős hitű férfiak voltak és az Isten igéjét hirdették a pogányok között. A bálványimádók ezért elfogták és megkötözték őket. Amikor Aszklepiodót helytartó Bofor városba jött, nem messze Laodiceától, a helytartó úgy rendelkezett, hogy kövezzék meg mindkettőjüket. A vesztőhelyen a keresztények körülvették őket, és sértetlenek maradtak a kövektől. Ezért elengedték őket. Később újra ítélőszék elé kerültek a keresztény hit terjesztése miatt. Kínzások után keresztre feszítették őket a III. században. Szent Pápa vértanú

Szentünk a likaóniai Laranda városából származott és Maximián császár uralkodása alatt élt. Krisztus hite miatt először városában szenvedett, aztán Diokaiszariában, végül az izauriai Szeleukiában. Ütötték, vasakkal szaggatták, arcát az ismeretlenségig összetörték, és vasszögekkel bélelt cipőben járatták hosszú úton át, végül egy gyümölcsfához kötözték, ahol meghalt. Szent Julián vértanú

Makszimián császár uralkodása alatt szenvedett hitéért a szíriai Antiochiában. Ereklyéi Aranyszájú Szent János idejében gyógyításokat árasztottak. Szent Sándor pápa

Hadrián császár parancsára kemencében égették el 119. május 3-án.

MÁRCIUS 17. Szent Elek az Isten embere

Szent Elek Rómában született 360 körül gazdag és jámbor családban. Atyja Eutimián szenátor volt, anyja Aglaida. Jó nevelést kapott tőlük. Szülei kívánságára megnősült, de a házasságkötés napján titokban elhagyta szülei házát és Edesszába hajózott. Szomorú szülei mindenütt keresték fiúkat, aki Edesszában élt, szegényes ruhában 17 évig egy templom lépcsőjén. Szigorú életet élt, keveset táplálkozott, a kapott alamizsnát szétosztotta a szegény öregeknek. Vasárnaponként magához vette Krisztus Szent Titkait. A külső önmegtagadással egyesítette a bensőt: sokat imádkozott és elmélkedett. Testének külseje egészen megváltozott és leromlott. Kívánva elkerülni az emberi dicséreteket, Tarzusba hajózott, de a szelek hazájába vitték vissza. Szülei házánál a kapu mellett élt egy kis kunyhóban 20 évet úgy, hogy senki nem ismerte fel. Vezeklő szigorú életét ott is folytatta. Sokat szenvedett a szolgák kegyetlenkedéseitől. Mindennap láthatta feleségét, aki állandóan siratta őt. Istentől előre megtudva halála idejét, Elek leírta életét és békén adta vissza lelkét Istennek. Szerettei csak halála után ismerték fel egy nekik írt levélből. Szent teste egy hétig temetetlen maradt. Jó illatot árasztott és sok gyógyulás történt általa. Az Aventinuson levő Szent Bonifác templomában temették el 411. március 17-én. Szent Marin vértanú

Marin keresztény ember volt. Amikor látta, hogy a pogányok áldozatot mutatnak be egy ünnep alkalmával a bálványoknak, szétrombolta az oltárokat és a rajtuk levő áldozatokat lábbal taposta. Ezért a pogányok elfogták, ütlegelték és a parancsnok utasítására karddal levágták fejét a III. században.

MÁRCIUS 18. Jeruzsálemi Szent Cirill főpap

Szent Cirill Palesztinában született istenfélő szülőktől 315-ben. Korán a Szentarás tanulmányozására adta magát. Hosszú és eredményes tanulmányai után áldozópappá szentelték. Alig 5 esztendő múlva Jeruzsálem püspökévé szentelték. Szentelő püspöke ariánus, Cirill pedig hithű katolikus volt. Sokat harcolt Arius, Makedonius és más eretnek tanítások ellen. Ellenségei ürügyet kerestek, hogy eltávolítsák őt. Többször távolították el püspöki székéből, de hosszabb-rövidebb idő múlva visszatérhetett abba. Másodszor a hitehagyott Julián császár alatt nyerte el szabadságát. A császár, aki a keresztények ellensége volt, ujjá kívánta építeni a jeruzsálemi zsidó templomot, de csodás események következtében terve meghiúsult. 367-ben az ariánus Valens császár újra száműzte. A száműzetés 11 évig tartott. Miután újra visszatért, híveiben ápolta az igaz hitet minden tévtanítással szemben. Tevékeny részt vett a konstantinápolyi II. egyetemes zsinaton, amely ismét elítélte a tévtanításokat. 368. március 18-án szólította magához Isten 73 éves korában. Számtalan hitet magyarázó írása maradt fenn az utókor számára. Szent Trofim és Eukarposz vértanúk

Mindketten a keresztényüldözések idején éltek. Katonák voltak és a keresztény hit ellenségei. Sok keresztényt elfogtak, megkötözték, és a börtönben éheztették őket. Egy alkalommal újra keresztényeket akartak elfogni. Az égből felhő ereszkedett le és belőle hang szólt hozzájuk. A földre esvén elhatározták, hogy Krisztus szolgái lesznek. Minden börtönbe zárt keresztényt szabadon engedtek, megcsókolván őket, mint testvéreket. Nikomédia városparancsnoka máglyahalálra ítélte őket. Szabadon léptek fel a meggyújtott máglyára 300 körül.

MÁRCIUS 19. Szent Krizánt és Dária vértanúk

Szent Krizánt Alexandriából Rómába költözött család fia volt. Atyja neves és gazdag szenátor volt. Remek kiképzést kapott a pogány dolgokban. Mivel nagyon szerette a könyveket olvasni, egy alkalommal kezébe került a keresztények Szentírása. Ennek olvasása megérintette lelkét, de sok dolgot nem értett belőle. Isten akaratából megismerkedett egy keresztény pappal, aki felvilágosította őt mindenről. Ezután az Evangéliumot nem engedte ki kezéből. Elbűvölte lelkét a kereszténység erkölcsi eszményisége, ezért felhagyott minden pogány dologgal, megkeresztelkedett és őmaga is hirdetni kezdte az evangéliumot. atyja, hogy elfordítsa őt a kereszténységtől, börtönbe záratta és abban gyötörtette. Feleségül választotta számára Dáriát, egy pogány templom papnőjét. Krizánt meggyőző szavaival hamarosan a keresztény hitre térítette pogány feleségét. Krizánt atyja nemsokára meghalt, így lakásuk az újonnan megtért keresztényeknek otthona lett. Klaudiusz tribunusnak jelentették, hogy Krizánt és Dária a keresztény hitet terjesztik. A tribunus kínok alá vetette őket, de látva állhatatosságukat, és az általuk művelt csodákat, feleségével, Hiláriával, Maurosz és Jászon fiaikkal együtt keresztények lettek. Klaudiuszt kővel a nyakán vízbe fullasztották, két fiúkat pedig lefejezték. Hilária a sírjuknál halt meg, mielőtt megkínozták volna. Krizántot és Dáriát kínzások után elevenen eltemették. Egy alkalommal, haláluk emléknapján, sok keresztény gyűlt össze imádságra egy barlangban. A pogányok ezt megtudván, befalazták a barlangot, így mindnyájan a benne levők éhen haltak. Krizánt és Dária 283-ban szenvedtek vértanúságot. Szent Panchariosz vértanú

Makszimián keresztényüldözése alatt élt Rómában egy Germánia vidékéről származó ember, az eredetileg keresztény Panchariosz. Hogy a császár kegyét megnyerje, megtagadta hitét. A császár szenátorrá tette. Anyja és nővére levélben figyelmeztették a hitehagyottat az utolsó ítéletre. Panchariosz észretért és a császár előtt megtagadta a pogányságot. Hitehagyásáért a császár előbb Rómában vetette kínok alá, aztán elküldte Nikomédiába, ott pedig lefejezték 302 körül., március 19-én.

Március 20. A Szent Száva-kolostori vértanúk

János, Szergej és Patrik a jeruzsálem közeli Szent Szabbász kolostorának voltak tagjai. Sokan menekültek még a kolostorba a szaracénok támadásai elől. Az atyák mindvégig élték megszokott szerzetesi életüket, és nem akarták elhagyni a kolostort, bár sokat szenvedtek a támadások miatt. Két alkalommal támadták meg és törtek be a kolostorba a barbárok. Először inkább csak élelmet követeltek az atyáktól. Amikor kaptak, mégis megöltek közülük 13 atyát. A második betörésnél már nem élelmet követeltek, hanem aranyat és kincseket. Mivel nem találtak, különféle kínzások után az atyákat Szent Szabbász barlangjába gyűjtötték, a barlang nyílása előtt tüzet gyújtottak, úgy, hogy 18 atya a füst által halt meg a barlangban. Akik elrejtőztek, előjöttek a barbárok távozása után, összeszedték az elhunytak testét, és illően eltemették. Azokat, akikben még volt élet a támadás után, a kolostor orvosa gyógyítgatta. Szent Fotina vértanúnő

Ő volt az az asszony, akivel Jézus beszélgetett a kútnál. A történetet megtaláljuk Szent János evangéliumában (4,4-42.). Ezután Fotina az afrikai Kartagéna városában élt fiával együtt. Az elbeszélés szerint meggyógyított egy Sebestyén nevű katonát, akinek az arca megégett, és csúnya betegségben szenvedett. Krisztus hitének terjesztése miatt kútba dobták 66-ban. Szent Alexandra és Klaudia vértanúnők

A kisázsiai Amisza városában éltek, keresztények voltak. Amikor Maximilian császár olyan üldözést támasztott a keresztények ellen, hogy minden rendű és rangú keresztényt megkínoztatott, akkor fogták el a két szent szüzet is. Kihallgatásuk alkalmával keresztényeknek vallották magukat, a császárt pedig embertelennek és kegyetlennek nevezték. Ezért először megverték őket, emlőiket levágták, és addig kínozták testüket, amíg belső részeik ki nem látszottak. Végül tüzes kemencében adták vissza lelküket Istennek 310-ben. Szent Nikétász hitvalló

Szentünk Apolloniáda város püspöke volt Bithiniában. Kimagaslott jámborságával, irgalmasságával és a Szentírás ismeretével. A képromboló tévtanítás idején arra kényszerítették, hogy ne adjon tiszteletet a szentképeknek. Mivel ennek ellentmondott, Örmény Leó császár alatt száműzetésbe küldték Anatoliába, ahol meg is halt.

Március 21. Szent Jakab püspök

Nagyon kevés és nem teljes ismereteink vannak életéről. Fiatal korában vonzódott már a szerzetesi élethez, így szerzetessé lett. Nagyon szerette a Szentírás könyveit olvasni. Élete és hitbeli buzgósága miatt püspökké szentelték. A képromboló Konstantinosz Kopronimosz császár idején Jakabot is arra kényszerítették, hogy ne tisztelje a szentképeket. Mivel nem engedelmeskedett, mindenféle büntetést elszenvedett, amit csak kitaláltak ellenségei, hogy gyötörjék őt. Ezek között adta vissza lelkét Istennek. Szent Cirill püspök

Antiochiából származott. Szent Péter apostol tanítványa volt, aki őt Katánia püspökévé tette, Szicíliában. Jól és Istennek tetszően kormányozta szellemi nyáját, sok csodát téve közöttük. Csodái hatására sok hitetlen tért meg Krisztus hitére. Késő öregségben halt meg békében. Szent Tamás pátriárka

Tamás erényes élete és kiváló értelme miatt a konstantinápolyi Nagy Egyház diakónusa lett Böjtölő Szent János által. Fókász császár uralkodása alatt (602-10.) Konstantinápoly pátriárkája lett. Békében hunyt el 610-ben, március 21-én.

Március 22. Szent Bazil felszentelt vértanú

Szent Bazil a Galáciában levő Ankirai egyház papja volt. Nagy buzgósággal tanította híveit a keresztény igazságokra, és igyekezett eltéríteni őket minden gonosz úttól. Abban az időben, amikor trónra lépett a hitehagyott Julián császár, és vissza kívánta állítani a bálványok tiszteletét, Bazilt is elfogták, és Szaturnin parancsnok elé vitték. Mivel nem akart áldozatot bemutatni a bálványoknak, börtönbe vetették, fára függesztették és testét szaggatták. Egy idő múlva Julián császár is Ankyrába érkezett, Bazil előtte is bátran hirdette a keresztény hitet és a bálványok oktalanságát. Ezért szörnyű kínzást találtak ki számára. Naponta hét szíjat kellett kimetszeni a bőréből. Amikor már egész testét szétszedték, megtüzesített villával átszúrták. A kínok között földre esett, és mintegy édes álomba merülve adta vissza lelkét Istennek 363. január 28-án. Szent Droszida vértanúnő

Traján császár uralkodása idején (98-117.) a hitükért kivégzett vértanuk testét a pogányok egy időre temetetlenül hagyták. A keresztények azonban, főleg éjszaka, tisztelettel összeszedték és eltemették őket. Néhány tiszta szűz is ezzel foglalkozott. Erről tudomást szerzett a császár lánya Droszida, és ő is közéjük állt. Vőlegénye ezt kifigyeltette, és mindnyájukat elfogták. A császár mindenki számára, aki nem imádja a bálványokat, a tüzes kemencébe dobatást hirdette ki. Droszida is így nyerte el a vértanúságot a szíriai Antiochiában.

Március 23. Szent Nikón (Győző) vértanú

Szent Nikón az itáliai Nápolyban élt. Atyja pogányságban nevelte fiát, keresztény anyja azonban Krisztus ismeretére tanította. Nikón először bátor és különös szépségű katona volt. Egy alkalommal társaival hadba kellett vonulnia. A harcban halálveszélybe került, várta, hogy az ellenség megöli. Emlékezett anyja szavára, a kereszt jelével megjelölte magát, és érezte, hogy különös erőt nyer általa. Csodásan megmenekült, és épségben tért haza. Kívánt keresztény lenni, de az üldözések miatt nehéz volt találni keresztelő papot. Nikón hajóra szállt, és Konstantinápolyba jutott. Utána Thrákiában Teodóz Kyzikei püspök megkeresztelte, és vele együtt a pusztában szerzetesi életet élt. Teodóz halála előtt rábízta 190 tanítványát, őt pedig püspökké szentelte. Nikon a többi Szerzetessel Szicíliába költözött, Útközben még Krisztus hitére térített 9 másik embert. Mindnyájan Tauroménia közelében telepedtek le. Décius császár üldözése idején elfogták, és kínzások alá vetették őket. Először társainak vették fejét, Nikont pedig másféle kínzások után szintén lefejezték 250-ben. Szent Filétosz és vértanútársai

A szent vértanuk mindnyájan Hadrián császár alatt szenvedtek hitükért (117-38.). Filétosz szenátor volt, felesége Lídia, gyermekeik Makedon és Theoprepiosz mindnyájan keresztények voltak. Hitükért a császár maga elé rendelte kihallgatásra, de nem tudott szavaiknak ellentmondani, ezért Illíriába küldte, és börtönbe zárták őket. A börtönőr Kronid látva a vértanúk állhatatosságát, szintén Krisztus híve lett. Ez történt Amfilokhosz hadvezérrel is. Miután a vértanukat forró olajba dobták, épek és sértetlenek maradtak. Kívánva minél előbb Istenhez jutni, Maguk kérték Istentől a halált. Imádkozva adták vissza lelküket Istennek. Szenvedéseik Rómában kezdődtek, és Illíriában fejeződtek be.

Március 24. Örömhírvétel előünnepe Szent Zakariás Atya

Zakariás atya Konstantinápolyban a charsii kapu közelében levő kolostorban élt. Bezárkózott szerzetes volt. Kitűnt azzal, ahogy az idegeneket fogadta. Életének és halálának ideje ismeretlen. Szent Artemon püspök

Artemon a piszidiai Szeleukiából származott. Istenfélő élete az apostolok korában játszódott le. Szent Pál apostol tanítványa lett, az apostol tette a város püspökévé. Jól kormányozva híveit, mindenkinek igyekezett mindene lenni. A hitet hirdetve és sok csodát téve késő öregségben fejezte be életét.

Március 25. Szűz Mária örömhírvétele

A mai ünnep annak a világraszóló eseménynek állít örök emléket, hogy Isten elküldte Gábor főangylát Názáretbe, József jegyeséhez, Szűz Máriához, hogy adja tudtára a nagy örömhírt: Isten akarja emberré váló Fiának anyjává tenni. Ezt az örömhírt Szent Lukács evangéliuma közli a világ számára: 1,26-38. Hogy mit jelent Isten fiának emberré levése, a mai ünnep előverses sztrichirájában így énekeljük: „Vigadjanak az egek és örvendezzen a föld, mert az Atyával egy öröklétű, egy kezdet-nélküli és egy-trónusú Fiú, emberszerető irgalmának gazdagságát felöltvén, Atyja tetszése és akarata szerint kiüresítette önmagát, és egy szűznek a Szentlélektől megtisztított szíve alá szállott. Ó, mily nagy csoda! Az Isten az emberek között, a befogadhatatlan egy anyaméhben, az időkön felül álló az időben, és minő hallhatatlan, hogy a fogantatás is mag nélkül történt, az önfeláldozás kifejezhetetlen, és minő titokzatos!, mert Isten az, Aki magát kiüresíti, megtestesül, és az életbe jön át...” Páratlan szavakkal magyarázza a titkot Szent Szofróniosz pátriarka: „Megtestesül az, Aki nem testből való. A mi alakunkat ölti magára az, Aki isteni természete szerint nem rendelkezik külső vagy látszólagos alakkal. Ő a testetlen olyan testet ölt magára, mint a mienk, és valóban ember lesz, Ő, Akit mindörökre Istennek vallunk. Azért akart ember lenni, hogy hasonló által tisztítsa meg a hasonlót, hogy testvér által mentse meg a testvért, hogy azonos által világosítsa meg az azonost.

Március 26. Szent Gábor főangyal emlékezete

Egyházunk ma a tegnapi ünnep egyik szereplőjének rendel ünnepet. Nevének jelentése: Isten ereje. Ő egyike annak a hét szelemnek, akik a szentek imádságát ajánlják fel és készen állnak, hogy az Úr fönséges színe elé lépjenek (Tób. 12,15.). Gábor főangyal az emberek üdvösségének szolgálatában a különleges hírnök szerepét tölti be, és Isten mindenhatóságának szolgája. Szent Iréneosz püspök

A Dioklécián és Maximilián császárok által támasztott üldözések idején élt a pannóniai Szirmiumban a fiatal Iréneosz püspök. A katonák elfogták és Probus helytartó elé vitték. A kihallgatáskor nem volt hajlandó a bálványoknak áldozni, ezért megkínozták. A kínzások alatt szülei és más szerettei sírva kérték, hogy engedelmeskedjék a császári parancsnak. Sok kínzás után lefejezték, és testét a Száva folyóba dobták. Szent Malkus atya

Malkus a szíriai Antiochiából származott. Először földműves volt. Mivel szüleinek egyetlen gyermeke volt, kényszeríteni akarták a házasságra. Ő azonban szerzetes szeretett volna lenni. Titokban ezért elhagyta szülei házát, és a chalkidoni pusztában élte életét. A szaracénok fogságába esve hűségesen szolgálta urát. Mivel ura szintén a házasságra kényszerítette egy keresztény leánnyal, Malkus beleegyezett, de mindketten szűzies életet éltek a házasságban. Egy idő után elhatározták, hogy megszöknek. Ura utolérte, ezért mindketten elrejtőztek egy barlangban, amelyben egy oroszlán lakott kicsinyével. Az oroszlán széttépte urát és a szolgát, akik el akarták őket fogni. Malkus visszatért kolostorába, ahol békésen töltötte napjait, amíg a negyedik században elhunyt. Felesége belépett egy női kolostorba. Új Szent Bazil atya

Bazil ifjú korában szerzetbe lépett, és a pusztai hegyekben lakott, magányosságban és hallgatagságban szolgálva Istennek. Bölcs Leó császár alatt (886-911.) az arra járó hivatalos emberek elfogták, mert kémnek nézték. Elfogták és különféle kínzások alá vetették. A kínzások alatt Isten azonban csodálatosan megőrizte igaz szolgáját. Isten erejével megmenekült a vadállatok marcangolásától, a vízbe fullasztástól. Utána Konstantinápolyba ment, ahol a polgárok, mint szent embert fogadták. Hamarosan kitűnt a jövendölés és a betegek gyógyításának adományaival. Szent élete miatt tisztelték a császárok és a hatalmasságok. Békében halt meg 100 éves korában a X. század közepén. A gót szent vértanúk

Amikor a Római Birodalomban Julián, Valentinián és Grácián császárok uralkodtak kb. 20 év alatt, a gótoknál Ungerich volt a király. Amikor a keresztények istentiszteletet végeztek a templomban, a király katonái felgyújtották a templomot, és a bentlevők mind odaégtek. Szent Gaata egy másik gót királynak a felesége, leányával Duklidával, összegyűjtötte a szentek maradványait, elvitte őket a Krím-félszigetre Kyzikébe egy épülő templom felszentelésére. Onnan visszatérve a gótok közé, a hitetlenek kövekkel agyonverték. Szent Duklida békésen húnyt el Kyzikében.

Március 27. Szent Matróna anya

Matrona egy Szalonikiben élő zsidó asszonynak volt a szolgálója. Már fiatal korától keresztény volt. Úrnője minden áron rá akarta venni, hogy térjen át az ő hitére, de Matróna nem akarta. Ezért úrnője gyakran erősen bántalmazta. Matróna azonban amikor tehette, keresztény templomba járt. Végül, a dühös úrnő bezárt a kamrába, lepecsételte az ajtaját, hogy senki ne juthasson be Matrónához. Isten azonban leoldotta kötelékeit, úrnője imádkozva talált rá. A harmadik esetben 4 napig volt börtönben étlen-szomjan. Úrnője, amikor újra szabadon találta, vastag bottal ütlegelte, és a félhalott lányt újra bezárta. Matróna itt adta vissza lelkét Istennek. Kegyetlen úrnője kidobta testét a város falán át. A keresztények felszedték, és tisztelettel eltemették. Ez a III. vagy IV. században történt. Később tiszteletére templomot építettek, és oda helyezték maradványait a VI. vagy a VII. században. Szent Mánuel és Teodóz vértanúk

Mindketten a keleti vidékekről származtak. Amikor látták, hogy a pogányok mint adják át kínzásokra és halálos ítéletre a keresztényeket, elhatározták, hogy ők is Krisztus vértanúi lesznek önkéntesen. Elmentek vidékük kormányzójához, előtte keresztényeknek vallották magukat, és a kormányzót is igyekeztek eltéríteni a bálványimádástól. Ezért kínzások után lefejezték mindkettőjüket. A hely és idő ismeretlen. Szent János remete

A közép-egyiptomi Likopoliszban élt, fiatal korától az ácsmesterséget gyakorolta. 25 éves korában elhatározta, hogy elhagyja a világot. 15 éven át különböző kolostorokban élt szerzetesi életet, aztán, a magányosságot keresve, a várostól nem messze levő hegyre ment. Itt élt 50 éven át haláláig. Sohasem ment ki kunyhójából, a hozzá jövő emberekkel az ablakon át beszélgetett. 30 év után Istentől megkapta a jövőbelátás adományát. Ezzel több embernek megmondta jövendő sorsát, ami be is teljesedett. 90 éves korában halt meg a IX. század végén.

Március 28. Szent Hilárion (Vidor) atya

Hilárion ifjú korától szerzetesi életet élt. Kitűnt szigorú és erényes életével. Szent életével felülmúlta szerzetestársait, ezért az áldozópapságot is elnyerte. A Helleszpontosz közelében levő Pelikit kolostornak lett főnöke. Sok csodát tett az emberekért, esőt imádkozott le, kártékony állatokat űzött el, segítette az embereket. Egyes híradások szerint a szentképek tisztelete miatt Izauri Leó, Konsztantinosz Kopronimosz és Örmény Leó császárok idején, nagycsütörtökön a katonák rátörtek a kolostorra, félbehagyatták az istentiszteletet, és 42 kiválasztott atyát megkötözve elvittek. A többi atyákat különféleképp bántalmazták, és a kolostort a templommal együtt rájuk gyújtották. A 42 kiválasztott atyát egy régi bányába zárták, és ott erőszakos halált haltak, feltételezik, hogy Hilárion is közöttük halt meg 754-ben. Szent István hitvalló

István atya Örmény Leó képüldöző császár idejében (813-20.) élt. Gyermekkorától megszerette az erényes életet, szerzetessé lett, é s erényes élete miatt a Konstantinápoly Közeli Triglia kolostor főnöke lett. A képüldöző császár magához hívatta Istvánt, és kényszeríttette, hogy változtasson képtisztelő magatartásán. István ezt nem tette, sőt a császárnak szemére hányta istentelenségét. Állhatatossága miatt sok kínzás után száműzetésbe került, és meg is halt benne a IX. század második felében. Szent Jónás és Barakiz vértanúk

Perzsiából származtak, és II. Szápor perzsa király uralkodása idején (310-31.) éltek. Egy alkalommal elhagyva helységüket Baravoch városába mentek. Ott 9 börtönbe vetett keresztényt találtak. Bátorították és erősítették őket, hogy maradjanak hűségesek a keresztény hithez. Ezért mindkettőjüket elfogták, és megkötözve három fejedelem elé vitték, akiktől sokat szenvedtek, mert nem akartak a Napnak, tűznek és a víznek áldozni. Először Szent Jónás szenvedett sok kínt. Végül mély gödörbe dobták, ahol meghalt. Sok kínt szenvedett a forró olajtól, végül, szájába forró szurkot öntöttek, így adta vissza lelkét Istennek. Vértanúságuk március 28-án történt 327-331. között. A többi keresztény egy nappal előbb halt vértanúhalált.

Március 29. Szent Márk püspök

Márk Aretúzia püspöke volt, és nagy buzgósággal hirdette a keresztény tanítást a pogányok között. Nagy Konstantin császár idején hatalmat kapva, sok pogány templomot rombolt le, emiatt felkeltette maga ellen a pogányok haragját. A hitehagyott Julián császár idején Márkot kínzások alá vetették. Erényes életet élve, mindenkitől különleges elismerésben részesülve, egyedül ellenségei estek neki a legnagyobb dühösséggel. Egymást felülmúlva igyekeztek a szent idős embert kínozni. A kínzások között igyekezett megőrizni erejét. A város lakói, látva a szent öreg türelmét és állhatatosságát, megszelídültek vele szemben. Szabadon engedték őt. Ezután, meghallgatva keresztény tanításait, mindnyájan az igaz hit felé fordultak, és kereszténnyé lettek. Ez a IV. század közepén történt. Szent Cirill vértanú

Szent Cirill a föníciai Iliopolisz városának volt diakónusa. Nagy Konstantin császár idejében ő is sok pogány templomot és bálványszobrot semmisített meg. Ezért elfogták, megölték, és saját fogaikkal marcangolták a kínzók Cirill belső részeit. Ez is IV. század közepén történt. Ebben az időben szenvedett még Azkalonban és Gázában sok keresztény vértanú. Szent János remete

János egy fiatal özvegyasszony gyermeke volt. Valószínűleg Dioklecián császár üldözése idején elrejtőztek egy lakatlan helyen. Az anya ott nevelte fel fiát, megtanította Isten törvényére és olvasni. Egy alkalommal egy istenfélő emberrel találkozva, magához hívta őt. Elbúcsúzva anyjától és testvérétől az egyiptomi pusztákba mentek, és ott egy üres kútban élt 10 éven keresztül vezeklésben. Elhunyt a IV. században. Szent Eusztát hitvalló

Elhagyva a világ javait a szerzetesi életet választotta. Áldozópappá is lett. Ebben a hivatásban sok lelki örömet érzett, és szüntelenül hálát adott Istennek. Hit, szeretet, alázatosság, szelídség és jótettek gyakorlásában telt el élete. Isten akaratából Bithinia püspökévé választották. Sok éven át kormányozta egyházát az apostolok hagyománya szerint. Amikor a képrombolás tanítása feltűnt, a szó fegyverével harcolt ellene. Sok különféle kínzás után számkivetésbe küldték. Sok évet töltve számkivetésben, sok viszontagságot tűrve el abban elhunyt a VIII. században.

Március 30. Lépcsős Szent János atya

Születésének helyét nem jegyezte fel senki. Gyermekkoráról sem tudunk semmit. 16 éves volt, amikor elhagyta hazáját és a Sinai hegyre jött. Ezen a területem egymást érték a kolostorok és szerzetestelepek. János is belépett az egyikbe, és 4 évig élt benne. Miután elsajátította a szerzetesi élet szabályait, a 20 éves ifjú a Sinai hegy lábánál kezdett remete életet élni. Először egy kunyhóban, később egy barlangban töltött el 40 esztendőt. Imádsággal, kézimunkával élte igénytelen életét. Sokan keresték fel, és ő mindenkit szívesen fogadott, ellátta a szükséges tanácsokkal. 60 éves korában a szomszéd kolostor lakói elöljárójukká választották. Csak nehezen vállalta el. Vezetése alatt a kolostor lakói nagy előhaladást tettek a lelki életben. Amikor érezte, hogy közel van a halála ideje, megvált a kolostortól, régi barlangjába tért vissza, és a szentek halálával halt meg 70 éves korában 649. március 30-án. Egy barátja kérésére megírta saját tapasztalatai alapján a lelki élet szabályait az „Égbe vezető lajtorja”címén ismerjük. Innen kapta a lépcsős, lajtorjás vagy görögösen Klimakhosz János nevet. Szent Joás próféta

A próféta Szamáriából származott. Megrótta Jeroboám királyt a bálványimádás terjesztéséért. Tőle való visszatértében bement egy hamis próféta házába, Isten tilalma ellenére vele étkezett, aztán útközben egy oroszlán megölte. Cselekedeteit a Királyok I. könyvének 13. fejezetében olvassuk. Hallgatag Szent János

János 18 éves korában lett szerzetes. 28 éves korában megválasztották Köln püspökévé. Tízéves püspökség után titokban elhagyta lelki nyáját, és belépett a Megszentelt Szent Szabbász kolostorába, mint újonc. Szent Szabbász pappá akarta őt szenteltetni, de feltárta előtte püspöki voltát. Ettől kezdve úgy élt szerzetesi életet, mint befalazott hallgatag. Késő öregségben halt meg 557- vagy 558-ban. Szent Zoszimász püspök

Szentünk szüleinek buzgó imádságára született. Gyermekkorától Szent Lukács kolostorába adták. Elérve az érett kort, és előrehaladva az erényekben, Szent Lukács sírjának őrévé lett, aztán pedig diakónussá. Miután 30 évig élt a kolostorban, a kolostor főnökévé választották, aztán szirakuzai püspökké tették. Ebben a hivatásban kitűnt különös irgalmassággal mások iránt. Lelki nyáját szóval és példával kormányozta. Tizenhárom évi kormányzás után békében hunyt el 662 körül. Szent Eubula

Eubula Szent Pantaleimon édesanyja volt. A III. században hunyt el, mielőtt még fia vértanúhalált szenvedett volna.

Március 31. Szent Hipát püspök

Hipát püspök a paflagóniai Gangrában élt és volt főpap. Buzgón védelmezte az igaz hitet, és harcolt a tévtanítások ellen. Egyike volt annak a 318 atyának, akik részvettek az I. nikaai egyetemes zsinaton, és elítélték Arius tévtanait. Buzgó életéért Istentől csodatevő erőt kapott. Gyógyította a betegeket, kiűzte a tisztátalan lelkeket az emberekből, és más módokon segített a beteg embereken. Konstanciusz császár Konstantinápolyba hívta, hogy űzze el tőle a számtalan kígyót. Onnan visszatértében Novatiosz tévtanító követői lesben álltak az úton, rátámadtak a szent főpapra, mint a vadállatok, és erősen megsebesítve őt, a folyó partjáról egy mocsárba dobták. Ellenségeiért imádkozva adta vissza lelkét Istennek 326-ban. Sírjánál sok gyógyulás történt. Szent Hipát atya

Szentünk Frigiában született. Édesapja ügyvéd volt. 18 éves korában atyja megbüntette, ezért elszökött tőle és Thrákiába érkezett. Lelki atyja tanácsára Konstantinápolyba ment, hogy segítsen egy kísértést szenvedő embernek. Itt segített atyjának is. Haza engedve atyját két szerzetessel elment Kalkedonba és a Rufin kolostorban telepedett le. Ebben az elpusztult kolostorban igyekeztek rendet csinálni, és szerzetesként élni. Istentől csodatevő erőt kapott, amivel sok csodát tett az emberekért. Elöljáróvá választották, és 40 évig élt a kolostorban. Meghalt 446-ban. Szent Apolló atya

Apolló 15 éves korában elhagyta a világot és a thébai pusztában telepedett le. Egy hegyen élt 40 éven keresztül. Isten intésére a közeli pusztába ment, és egy barlangot találva abban lakott. Az atya sok szerzetest gyűjtött maga köré, kolostort alapított Hermopolisz közelében, ahol 500-an éltek együtt. Elhunyt 395 körül. Szent Adva és Benjamin vértanúk

Szent Adva az ifjú Teodóz császár életében élt (408-50.), és Perzsiában volt püspök. Szétrombolta a tűzimádó pogányok templomát, amiért a király elé vitték. Mivel nem volt hajlandó visszaépíteni, a király megparancsolta, hogy minden keresztény templomot romboljanak le. Utána üldözés következett a keresztények ellen. Első áldozata a sok kínzás után lefejezett Adva püspök volt. 30 nap múlva más keresztényeket is halállal büntettek, közöttük Benjamin diakónust is. Kezeibe és lábaiba hegyes karókat szúrva, karóba húzták 420 körül. Mindketten Szuza városában szenvedtek.

Április

Április 1. Bűnbánó Mária anya

Mária Egyiptomban született. 12 éves korában elhagyta szülei házát és Alexandriában szabados életre adta magát. Sok embernek vált lelki kárává. Ezt 17 évig tette így. Utána a Jeruzsálembe, menő zarándokokhoz csatlakozott merő kíváncsiságból. Útközben és Jeruzsálemben is szedte áldozatait bűnös szenvedélye. A szent kereszt ünnepén ő is be akart menni a templomba, a kereszt tiszteletére. Valami láthatatlan erő mindannyiszor visszatartotta. Az előcsarnokban levő Istenszülő képe felé fordult imádkozva. Megbánta bűneit és életjobbulást fogadott. Így tudott bemenni a templomba. A templomból kijőve hangot hallott, amely a Jordán folyóhoz küldte. Azonnal elindult, a folyó partján levő templomban meggyónta bűneit, megáldozott és bement a pusztába. Itt is maradt 47 éven át, élete végéig. Sokat küzdött előbbi bűnös életének emlékeivel, 17 év után lelki nyugalomra lelt, Így talált rá a közel 100 esztendős Zoszimász szerzetes. Elmondta neki élete történetét. Arra kérte, hogy egy év múlva jöjjön el és áldoztassa meg. Zoszimász egy év múlva beteg lett, de egyre jobban lett és Máriát fel tudta keresni a Szent Titkokkal. Meggyónt, meg áldozott. Jövőre is kérte az atyát, hogy jöjjön el újra. Zoszirnász csak a holttestet találta Máriának, Hagy tisztelettel temette el a bűnbánót. Meghalt 431-ben, az előszöri szentáldozása napján. Szent Makáriosz atya

Makáriosz a pelikiti kolostor főnöke volt. A szentképek tisztelete miatt börtönbe zárást, és száműzetést szenvedett. Ott halt meg Athusziában Konstantinápoly közelében 830 körül. Istentől a betegek gyógyítására kapott erőt. Szent Gerontiosz és Bazilida vértanúk

A III. században szenvedtek vértanúságot lefedezés által. Szent Ácház

Békében hunyt el. Ideije és helye halálának ismeretlen.

Április 2. Szent Titusz atya

Titusz atya fiatal korától megszerette a szerzetesi életet és belépett egy közös kolostorba. Kitűnt nagy türelmével, alázatosságával, engedelmességével, e kettőben felülmúlta társait, áldozópappá szentelték. Mint angyal élt a földi életben. Istentől megkapta a csodatevés adományát. Életének éveiben nagy védelmezője vált a képrombolástól szenvedő Egyháznak, az Egyház igaz tanításának. Életének helyét nem ismerjük, halála a IX. században következett be. Szent Polikárp vértanú

Szentünk Alexandriában szenvedett vértanúságot Makszimián császár alatt. Szemére hányta Alexandria vezetőjének, hogy igazságtalanul ontja ki a keresztények vérét. Ezért különféleképp megkínozták. Mivel hitében állhatatosán kitartott, a parancsnok karddal lefejeztette a IV. század elején. Szent Amfián és Edesziosz vértanúk

Édestestvérek voltak. A liciai Patárában születtek pogány görög családban. Szülei Berituszba küldték őket tanulmányaik végzésére. Ott megismerkedtek a keresztény vallás magasabb rendűségével. Visszatérve, nemsokára a palesztinai Cezáreába mentek és megkeresztelkedtek. Makszimián császár üldözése idején, Amfián önként kereszténynek vallotta magát. Urbán parancsnoknak megfogta a kezét, amikor áldozatot akart bemutatni, és kérte, hogy hagyjon fel tévelygésével. Ezért nagyon megverték és börtönbe zárták. Sokféle kínzással illették még, és állhatatossága miatt, kővel a nyakán a tengerbe fullasztották. A hullámok kivetették a partra, a keresztények pedig tisztelettel eltemették, 306-ban. Amfián testvére Edesziosz, szintén erősnek mutatkozott keresztény hite megvallásában, Ezért kínzások után bányába küldték, és a pogányoktól békésen eltűrt szenvedések után őt is a tengerbe fullasztották. 310 körül szenvedett vértanúságot.

ÁPRILIS 3. Szent Nikétász hitvalló

Nikétász a bithiniai Cezáreából származott istenfélő szülőktől. Nyolcnapos korában meghalt anyja, apja pedig szerzetessé lett Apai nagyanyja nevelte a fiút. Amikor értelmes lett, megtanult olvasni. Azután Isten szolgálatára adta magát. Először egy templomban volt szolga utána egy István nevű remetétől kellő oktatást nyerve a midikiai kolostorba vonult. Erényes élete miatt maga Taráz pátriárka szentelte pappá. Nemsokára a szerzetesek elöljáróvá választották.' Ebben a hivatásban sok jót tett a kolostor számára. Hallva erényes életéről sokan kívántak kolostorában élni, Így a szerzetesek száma megsokszorozódott. Mint az igaz hit védelmezője, Nikétász sokat szenvedett örmény Leó császár idején a szentképek tiszteletéért. Végül szent Glikéria szigetére száműzték, és ott szenvedett 6 éven át. Mihály császár idejében visszanyerte szabadságát, de rövidesen, 824-ben meghalt, létében és halála után sok csodát művelt. Szent Illirik atya

A Peloponészosz szigetén volt szerzetes. Sok csodát tett. Szent Elpidefor és vértanútársai

Mindnyájan a III. században szenvedtek vértanúságot. Elpidefort lefejezték, Dioszt agyonkövezték, Bithinioszt a tengerbe fullasztották, Galikot pedig eledelül dobták a vadállatok elé.

ÁPRILIS 4. Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta, Amikor Szicíliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriárka a Nagy Egyház szent edényeinek őrzőjévé tette meg. Fotiosz pátriárka pedig az egész konstantinápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte, isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet. Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon él te szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt. Szent Zoszima atya

Zoszima már gyermekkorától érezte magában a vágyat, hogy Istennek szolgáljon. Palesztina földjén, Tíruszban lett szerzetes, tapasztalt szerzetes lett, imádsággal és kézimunkával töltötte el életét. Egyszer olyan gondolatai támadtak, hogy volna-e valahol tökéletesebb ember. Valaki egy kolostorba irányította a Jordán mellé. A kolostori szokás szerint ő is kiment a pusztába a nagyböjtre. Ott a pusztában találkozott a bűnbánó Máriával. akiről 1-én emlékeztünk meg. További életét a kolostorban töltötte el, meghalt 523-ban, majdnem 100 éves korában. Szent Perbuta vértanúnő és társai

Perbuta szűz testvérével és szolgálójával – Perzsiában szenvedtek vértanúságot 34-1, vagy 343-ban. A királyi udvarnál szolgálva azzal vádolták meg őket, hogy a királynét meg akarják mérgezni. A varázslók elhitették Szápor királlyal, hogy felesége úgy fog meggyógyulni, ha a keresztény nők szétvagdalt testrészei között megyén át. Ezért vértanúi halála ítélték őket.

ÁPRILIS 5. Szent Teodul és vértanútársai

Teodul jámbor keresztény szülők gyermeke volt, Fiatal volt, ékes tekintetű és szeplőtelen életet élt. A tesszalonikai egyházban volt felolvasó. Három fiútestvére szintén hasonló szép életet élt. Teodul egy álombéli látomás után reggel egy szent kereszt jelét viselő gyűrűt látott a kezén. Ezzel a gyűrűvel minden beteget meggyógyított, akivel csak találkozott.

Agatopod szintén a szaloniki egyházban szolgált, mint diakónus. Idős ember volt és tiszta életet élt.

Amikor, a császárok keresztényüldöző rendelete eljutott Szalonikibe, a hívek egy része elmenekült, mert gyengének érezte magát, más része visszatért a pogányságba, de a hűséges keresztények kitartottak. Köztük volt a két egyházi szolga is. Sem rejtőztek el, hanem állandóan a templomban voltak, imádkoztak és várták saját szenvedéseik kezdetét. A katonák, mihelyt tudomást szereztek róluk, Pausztin városparancsnok elé vitték őket. Először Teodult hallgatta ki, de nem tudta hitehagyásra rávenni. Azután az idős Agatopód következett, de ő is csak az igaz Istennek akart áldozatot bemutatni. Mindketten, a börtönbe kerültek, ott isteni látomás erősítette meg őket a rájuk váró kínzásokra. A börtönben imádkozókat hallgatták azok a rabtársak, akik valódi bűnökért várták büntetésüket vagy halálukat. Megbánták bűneiket és bocsánatot kértek Isten szentjeitől bűneikéit. Mivel félő volt, hogy sok pogány kereszténnyé lesz, a városparancsnok elrendelte, hogy Teodult fejezzék le. Ez nem történt meg. Újra börtönbe kerülve Agatopoddal együtt, másnap mindkettőjüket arra ítélték, hogy a tengerbe dobják. Követ kötve nyakukra a hajóról a tengerbe fullasztották őket. A tenger hullámai a partra vetették szent testüket, a keresztények pedig tisztelettel temették el őket 303 körül. Szent Márk atya

Márk Athénból származott. Szülei halála után, nagy vágyat érezve a szerzetesi élet iránt, elment Etiópiába, a pusztába, és a Thrák hegység alján egy barlangban telepedett le. 95 éven keresztül élte a pusztai remeték nem könnyű életét. A teljes magányosságban élt, nem látott sem embert, sem állatot, sem madarat. Nem volt sem ruhája, sem saruja, azért sokat szenvedett az időjárástól. Isten megdicsőítette szolgáját a csodatevés adományával, életének utolsó napján meglátogatta őt felsőbb kinyilatkoztatás alapján az idős Szerápion atya. Jelen volt Márk boldog halálánál, ami 400 körul következett be. Szent Puplíosz szerzetes

A hitehagyott Julián császár idejében volt Egyiptomban szerzetes. A császár egy csata megkezdése előtt megígérte, hogy megöli őt. Terve nem sikerült. Ezután a császár hadvezéreinek egyike, szétosztva minden vagyonát, Puplioszhoz ment, vele élt szerzetesi életet és nagy haladást tett abban. Erényes életének vége a IV. században következett be. Szent Piatón atya

Platón nemes és istenfélő keresztény szülők gyermeke volt. Kezdettől fogva jó nevelésben részesült. Hamar árvaságra jutva, rokonai nevelték, náluk jő előhaladást tett a tudományokban is, az erényes életben is. Miután elérte a felnőtt kort, felszabadította szolgáit, vagyonát szétosztotta, és az Olimposz hegyére menvén szigorú életet élt. Különös örömét találta a könyvek írásában, és abban, hogy az atyák írásaiból lelkileg hasznos könyveket állított össze. 35 éves korában a kolostorfőnök halála után egyhangúlag őt választották meg a szerzetesek elöljárójuknak. Egy idő után Konstantinápoly költözve, ott nagy hasznára volt az Egyháznak abban, hogy a képüldözések idején szóval és élettel buzdította a keresztényeket. Alázatosságból visszautasította a nikomédiai érseki széket. Eltávozott a pusztába, és az Olimposzon, Szimboliban kolostort alapított. Törvénytelen tetteik leleplezése miatt sokat szenvedett az uralkodóktól. Börtönt és száműzetést is szenvedett. Szabadulásai után részt vett a VII. egyetemes zsinaton 737-ban. Utolsó éveit a konstantinápolyi Stúdión kolostorban élte. Ott halt meg 814-ben 79 éves korában. Szent Teodóra anya

Teodóra istenfélő szülőktől származott, Egina szigetéről. Amikor elérte a felnőttkort, házasságra lépett és egy leánya született. Mivel az ellenség rátámadt a szigetre, a fiatal házasok Szalonikibe költöztek. Teodóra leánya, elérve a felnőttkort egy szaloniki kolostorba lépett, aztán pedig, férje halála után Teodóra is abba a kolostorba lépett be. Isten kegyelmétől erősítve nagy lelki haladást tett a szerzetesi életben. Életében is halála után is sok csodát művelt. 879-ben hunyt el. Szent Teóna, Simeon és Forbin atyák

Mindnyájan a IV. században éltek szerzetesként. Többet életükről nem tudunk.

ÁPRILIS 6. Szent Eutiches érsek

Szentünk Frigiából származott. 12 éves korában szülei Konstantinápolyba küldték magasabb tanulmányokra. Társai közül kitűnt a tudományokban való haladásban, de gondolt a magasból származó bölcsességre is. Szándékában volt a szerzetesi életbe lépés is. Először megkeresztelkedett, aztán végigjárva az előirt, egyházi fokozatokat, áldozópappá szentelték. Az amasziai kolostorok egyikében felvette a szerzetesi rendet is. A kolostor főnökévé is választották. Részt vett az V. egyetemes zsinaton 553-ban Konstantinápolyban. A megbetegedett sinasziai metropolita helyett ő elnökölt. Amikor az idős Méruász konstantinápolyi pátriárka érezte halálát, őt ajánlotta utódául. Életének 40-ik évében valóban megválasztották, Eutiches jól kormányozta lelki nyáját és erős védelmezője és oszlopa volt az igazhitű tanításnak a tévtanítók ellen. Néhány év múlva, Jusztinián császár, elvakítva a dokéta tévtanítás követőitől, a pátriárka ellen fordult, új pátriárkát választatott helyette, őt pedig számkivetésbe küldte. Egy kolostorban 13 évet töltött el így, élete szigorú aszketikus volt. Istentől a gyógyítás és jövőbelátás adományait kapta meg. Jusztinián császár halála után, Jusztin császár uralkodása alatt visszatérhetett lelki nyájához. Még 5 éven át kormányozta híveit, és 582-ben fejezte be szent életét. Szent Platonida anya

Platonida először az egyház diakonisszája volt. Aztán, magányos életre vágyva, eltávozott a niszibei pusztába és ott női kolostort alapított. Társainak élete példájával mutatta meg a szerzetesi élet szépségét. Az ő és társnői élete imádságban, szabadidőben kézimunkában telt el. Istenfélő életének 308 körül lett vége. 120 szent vértanú

Szápor perzsa király ejtette őket fogságba. Mivel hitükben állhatatosak voltak, a király lefejeztette őket 344-47 körül. Szent Jeremiás és Archelausz vértanúk

Mindketten áldozópapok voltak. A III. században szenvedtek hitükért vértanúságot. Szent Gergely pápa említést tesz róluk.

ÁPRILIS 7. Szent Kallióp vértanú

Kallióp a pamfiliai Pergéből származott. Szüleinek__egy ideig nem született gyermeke. Atyja hamar meghalt, anyja: Theoklia Isten félelmében nevelte. Ebben az időben nagyon erőltették az emberek között a bálványimádást. Az emberek nagy része áldozatokat mutatott be nekik. Kallióp idejét az imádság és böjtölés töltötte ki. Amikor a bírónak jelentették, hogy Kallióp keresztény, anyja gondoskodott róla. Ellátta a szükséges ruhákkal, pénzzel, és néhány szolga kíséretében hajóta ültette más vidékre küldte, hogy a gyermek elkerülje az üldözés szenvedéseit. A kilikiai Pompeopoliszba hajóztak. Meglátva ott egy pogány ünnepre való készülődést, nyíltan megvallotta, hogy keresztény és nem vesz részt a bálványünnepen. Ezért elfogták, és a szokásos módokon megkínozták: ütlegelték, vasakkal szaggatták, sütögették és végül börtönbe vetették.

A börtönben meglátogatta édesanyja és bátorította a vértanúhalál elviselésére Krisztusért. Látva a helytartó hitének állhatatosságát, keresztre feszítésre ítélte. Anyja azt kérte a hóhéroktól, hogy fiát fejjel lefelé feszítsék meg. Fia halála után az anya átölelte vértanú fiát és ott meghalt 304-ben. Szent György püspök

György már ifjú korától megszerette Krisztust és érette szerzetessé lett. Harcolt testi szenvedélyei ellen, kitűnt a tisztaságban és főleg alázatosságban. Alázatossága mellett feltűnő képességei, a szegények iránti szeretete Bíborban született Konstantin császár figyelmét feléje fordította. Kívánságára Györgyöt megtették a Leszbosz szigetén levő Mitiléne város püspökének. Szép életéért Isten a gyógyítás kegyelmével ajándékozta meg, Gyógyította a gyógyíthatatlan betegeket, kiűzte a gonosz lelkeket. Örmény Leó császár idején újból fellángolt a szentképek elleni harc. A képek tisztelete miatt a már nagyon idős főpapot, és, hogy szemrehányást tett neki tévelygése miatt, a császár Kherszonba száműzte, ahol 816 körül meghalt. Szent Rutfinusz és vértanútársai

Rufinusz diakónus és Aquilina vértanúnő, a fekete tenger melletti Szinopéban szenvedtek 310 körül, kínzások után karddal lefejezték őket. Szent Aquilina azért szenvedett, mert segített Rufinusznak a-mikor vasra verve a börtönben volt. A 200 katona akkor tért Krisztus hitére, amikor az előbbi két vértanú hitben való állhatatosságát látta. Szent Szerápion szerzetes

Szerápion Egyiptomban született és az V. században élt. Az Isten kedvéért önkéntes szegénységet vállalt, és ritka önfeláldozást gyakorolt a rászorulók javára. Csak egy ruhája volt és az evangéliumos könyve. Ezt a drága kincsét is eladta, hogy segítsen a rászorulókon. Kívánva megtéríteni egy manicheus eretnekségbe került embert, feláldozta saját szabadságát is. Eladta magát rabnak ehhez az úrhoz, így teljesen elérte célját.

ÁPRILIS 8. Szent Herodion és apostoltársai

Herodion a ciliciai Tarzusból származott, szent Pál rokona volt. Szent Pál tette őt Patrász püspökévé, ahol sokat szenvedett a pogányoktól és zsidóktól Krisztus hitének terjesztéséért. Szent Péter apostolt Rómába követve, az apostol vértanúságának napján őt is lefejezték. Szent Agabus próféta volt és megjövendölte a nagy éhínséget, ami Klaudius császár idején bekövetkezett, és szent Pál szenvedéseit Jeruzsálemben. Szent Rufuszt az apostol a rómaiakhoz irt levelében üdvözli (l6f 13.) Ő Théba városának volt püspöke, Görögországban. Aszynkrit apostol neve ugyanabban az üdvözletben fordul elő, ő a kisázsiai Hirkániában sasi volt püspök. Flegon apostol a thrákiai Maratonban volt püspök, ^ermiász pedig Dalmáciában. Mindnyájan sokat fáradtak az evangélium hirdetésében. Különféle helyeken sok pogányt térítettek meg a keresztény hitre. Majdnem mindnyájan kínzásokat szenvedtek el a pogányoktól és zsidóktól és így nyerték el a vértanúi koronát. Szent Gelesztin pápa

Arról ismeretes, hogy buzgó elitélője volt Nesztoriosz tévtanításának. Heghalt 432 április 6-án. Szent Pauszilipp vértanú

Hadrián császár idején élt a II. században. Hosszas kínzások után lefedezésre Ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték, leestek róla a bilincsek. Csodásán elrejtezve a hóhérok elől, rövidesen meghalt utána.

ÁPRILIS 9. Szent Eupszich vértanú

Szentünk a kappadókiai Cezareában született nemes szülőktől. Fiatal korában tiszta és szeplőtelen életet élt, A hitehagyott Julián császár idején törvényes házasságra lépett. Még nem fejeződtek be a lakodalmi ünnepségek, és szentünk nagy bátorságot mutatott Krisztusért, a városban egy bálványtemplom, amit a császár is tiszteletben tartott. A bálvány ünnepe és a vértanú házassága egy időre esett, Eupszich magához vévén egy csapat keresztényt, ledöntötte a bálványszobrot és elrombolta a templomot. Ezért feljelentették a császárnak. A vértanú készülve a kínzásokra, elosztotta vagyonát, böjtben és imádságban várta a szenvedéseket. A császár szörnyű kínok alá vetette. Lenyúzatta bőrét, sütögette és marcangoltatta testét egész bennső részéig, Isten angyala azonban a börtönben meggyógyította őt. Végül karddal lefejezték, Sebeiből tej és víz folyt ki. A keresztények kegyelettel temették el a testet. Ez 362-ben történt. Szent Vádim szerzetesvértanú

Vadim Perzsiában, Vithlapeta városában élt szerzetesként 7 tanítványával együtt, ö alapította a kolostort, II. Szápor király alatt 367-ban, több kereszténnyel együtt börtönbe vetették. Négy hónapon keresztül sínylődött benne, aztán lefejezték mind a 7 tanítványával együtt. Szent Diszán és vértanútársai

Szent Diszán püspök volt, Máriát áldozópap, Audiesz és velük 270 keresztény II. Szápor perzsa király alatt lettek elfogva 362, vagy 364-ben. A király arra akarta kényszeríteni őket, hogy tagadják meg Krisztust. Hitükben való állhatatosságukért mindnyájukat megölték.

ÁPRILIS 10. Szent Maxim és vértanútársai

Décius császár (249-51) mindenkit a bálványimádó hitre akart vezetni országában. Amikor erről a császári rendelet megérkezett Afrikába, Portunatus helytartó mindenkit áldozat bemutatására hívott fel. 40 férfi, erősen elhatározta, hogy hitében állhatatosán kitart. Először Terentiosz beszélt a helytartóval. Őt, Áfrikánt, Makszimot és Pompejuszt börtönbe zárták, Zenont, Sándort, Teodort és másokat, összesen 36 embert pedig külön hallgatta ki. Mivel ők is állhatatosnak mutatkoztak a hitben, ütötték, vagdalták őket, tüzes vasakkal szurkálták, sebeikbe maró folyadékot öntöttek. Mindezeket megingathatatlan bátorsággal és erővel viselték el. A börtönben mérges kígyókat, áspisokat és más mérges állatokat engedtek be hozzájuk, de nem bántották a vértanúkat, hanem a lábukhoz csúsztak. Isten angyala őrizte meg ezektől őket. Végül lefejezésre ítélték őket, amit a hóhérok végre is hajtottak. Szent Jakab és vértanútársai

Szent Jakab áldozópap volt. Azadán és Audikiosz szent Jakab diakónusai voltak. II. Szápor perzsa király alatt szenvedtek hitükért. Miután a börtönben éheztették őket, orrlyukaikba mustárt és ecetet öntöttek, aztán, ruhájukat levetve egész éjszakán a fagyban kellett felfüggesztve lenni. Utána újra a börtönbe vetették, majd végül lefejezték őket. Ez 380-ban történt.

ÁPRILIS 11. Szent Antipás püspök

Antipás szent János apostol tanítványa volt. Ő tette a pergamoni egyház püspökévé. Patmosz szigetén lévén száműzetésben, szent János levelet irt a 7 egyházközség elöljárójának, közöttük Intipásznak is említi a nevét. (Jel,2,12-) Ő már akkorára halott volt. Jó pásztora volt az egyházközségnek. A pogányságból sokat térített meg Krisztus hitére. Ezért az ördög, a bálványpapokat felingerelve, megharagudtak Antipászra, megkötözték és a helytartó elé vitték. A szent főpap semmilyen fenyegetésre nem volt hajlandó megváltoztatni keresztény magatartását, ezért bevitték Artemisz pogány templomába. Ott egy megtüzesített ércből való bikába dobták. Imádkozva ellenségeiért és az egész világért, adta vissza lelkét Istennek 92 éves korában. Életében de halála után is csodákat tett, különösen a fogfájósokat gyógyította meg. Szent Parmutiosz atya

Parmutiosz Egyiptomban élt szerzetesi éleletet a IV. században. Abban a pusztában élt, ahol a március 29-én említett János atya vezekelt egy kútban. Szent Process és Martinián vértanúk

Mindkét szent eredetileg pogány volt. A Rómában levő mamertini börtönben voltak a foglyok felügyelői. Ebben a börtönben őrizték Péter és Pál apostolokat is. Amikor a két őr látta, hogy az apostolok által, mennyi csoda történik, mindketten hittek. Krisztusban és megkeresztelkedtek, velük együtt még 47 ember is. Keresztségük után elengedték, a börtönből az apostolokat. Ezt jelentették róluk Paulin parancsnoknak, aki rá akarta venni őket, hitük megtagadására. Mivel eredményt nem ért el a város falain kívül lefejeztette őket. Ez, az X. század második, felében történt.

ÁPRILIS 12. Szent Bazil hitvalló püspök

Kis Ázsiának ősi városában Páriában az apostoli idők óta létezett püspöki szék. Püspökei között volt Bazil főpap is, akit erényes élete miatt választottak meg erre a tisztségre. Amikor a képromboló tévtanítás kitört, Bazil minden kapcsolatot megszüntetett a tévtanítokkal, és nem engedte meg, hogy egyházmegyéjében működjenek. Bármennyire is kényszerítették, nem írt alá írást a képtisztelet elvetéséről. Ezért a tévtanítók részéről sok szenvedést, kellemetlenséget kellett elviselnie. Állandóan menekült egyik helyről a másikra. Istennek tetsző élet után végül is békében hunyt el. Szent Anthusa anya

Szentünk Konstantinosz Koprónimosz császár leánya volt. Atyja hiába akarta férjhez adni, ő elhatározta, hogy megőrzi magát szüzességben. Atyja halála után (775.) szétosztotta mindenét a szegények segélyezésére és a templomok ékesítésére, ő maga pedig a jámborság gyakorlatainak szentelte életét. Imádkozva az Úr imáját, és olvasva a Szentírást. Kívánva a magányosságot, belépett szent Eutim kolostornak szerzetesnői közé. A kolostorban, telve szeretettel és alázatossággal, úgy szolgált minden munkát elvégezve, mint egy egyszerű szerzetesnő. Meghalt 57 eves korában 811-ban. Szent Kénász és vértanútársai

Ménász, Dávid és János atyák a VII. században voltak szerzetesek Palesztinában. A szaracénok nyilai ölték meg őket. Szent Athanázia anya

Athanázia, gazdag és istenfélő szülők leányaként született, Egina szigetén. Szülei akaratából férjhez ment, de 17 nap múlva férje elesett a szigetet megtámadó araboktól. Athanázia újra férjhez ment, és férjével együtt a jámborság gyakorlására adták magukat, segítették a szegényeket, látogatták a betegeket, étellel, ruhával segítve és amivel csak tudtak. Férjét rábeszélte, hogy lépjen kolostorba. Házukból kis menedékhelyet készített olyan leányok számara, akik a szűzi életre vágytak. Főnöknőjükké választva, méginkább kitűnt a jó cselekedetekben. Négy év múlva egy magányos helyen kolostort épített mindnyájuk számára. Hírük messzire elterjedt, odajöttek a betegek, akik Athanázia imáira meggyógyultak. Meghalt 860-ban. Meghagyva társainak, hogy halála után 40 napon táplálják a szegényeket az ő emlékére. Szíriái szent Izsák atya

Izsák atya Szíriából származott, de Itáliában élt szerzetesi életet egy puszta helyen. Szigorú élete sok követőt vonzott hozzá, akik vezetése alatt kívántak élni. Végül, rábeszélték, hogy legyen &z elöljárójuk. Izsák atya kolostort épített számukra a Spoletó közelében, a Monté Lukán, és szerzetesi életük vezetője lett. Meghalt 550 körül. Életében Istentől a jövendölés és a lelki látás ajándékát kapta. Szent Zénón vértanú

Zénón Szíriából származó görög volt. Különböző országokon keresztül sokat utazott, hogy képezze magát. Végre Itáliába jutván, Verona városában telepedett le. A város lakói,- látván istenfélő életét, megválasztották városuk püspökévé. Szent Zénón sokat fáradt azon, hogy megerősítse a keresztény hitet, és gyökerestől kitépjen mindent maradványt ami még a pogányságból maradt. Valens császár alatt az Isten Fiáról szóló tanítása miatt hitéért szenvednie kellett. Meghalt 380 körül. Sírjánál sok csoda történt.

ÁPRILIS 13. Szent Artemon felszentelt vértanú

Dioklécián császár idején (284-305) az üldözések eljutottak a kisázsiai Laodicea területére is. Megtudván ezt Laodicea püspöke Sziziniosz, Artempn pappal együtt éjszaka bement Artemisz templomába, a bálványszobrokat összetörte és elégette. Patrícius, a császár helytartója, Laodiceában áldozatot akart bemutatni á bálványoknak, ám a templomban semmit nem talált. Megtudta, hogy a keresztény püspök és papja semmisítették meg a bálványokat, körülvette katonákkal a keresztény templomot, hogy az ott levőket legyilkolja. Néhány nap múlva Artemont vasra verette és megtüzesített tepsiben gyötörte. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Azután a hóhér, forró olajba dobatta, de láthatatlan erő őt vetette a forró olajba. Isten újra megőrizte papját. S csodák hatására sok pogány megtért Krisztus hitére és megkeresztelkedtek. Megkeresztelkedett Titaliosz pogány pap is, későbbi cezareai püspök, Ártemon. ezután Ázsiába költözött, és csodáival sok pogányt vezetett Krisztus hitére. A hit hirdetése miatt 303-ban karddal lefejezték. Szent Thomaida vértanúnő

Thomaida Alescandriából származott istenfélő szülőktől. Szüleitől keresztény nevelést kapott és megismertették a könyvekkel is. 15 éves korában férjhez adták egy keresztény ifjúhoz. Férje házában tisztán, szelíden és jóságosán élt, mindenki tisztelte ezekért az erényekért. Velük egy házban lakott a férje, apja az apósa. Nagyon megtetszett neki erényes menye és tisztátalan gondolatokkal, és vágyakkal közelített felé.

Egy éjjel, amikor az ifjú férj halászni ment társaival, az após, testi bűnre akarta csábítani menyét, lefejezéssel fenyegetve meg. Thomaida egészen ellent állt, amire apósa beváltotta, fenyegetését, karddal lefejezte menyét. Így nyerte el tisztasága védelmében a vértanúi koronát az V. században. Konstantinápoly egyik kolostorában temették el, sírjához sokan zarándokoltak olyanok, akiket testi vágyak gyötörtek. Szent Kreszcensz vértanú

Szentünk a liciai Myrában született nemes családból. Amikor mint felnőtt, meglátta a bálványokat imádó tömeget, közéjük vegyült és igyekezett őket felvilágosítani értelmetlenségükről. A parancsnok ezért maga elé hivatta, hittagadásra akarta bírni, végül tűzhalálra ítélte.

ÁPRILIS 14. Szent Márton pápa

Márton régi római családban született. Mivel már fiatal korában kitűnt tudományával és jámborságával, a római Egyház diakónusa lett, és utána mindjárt Konstantinápolyba küldték követnek. Ott éppen akkor bontakozott ki a monoteléta eretnekség, amely Krisztusban csak egy akaratot ismert el. A pápa halála után 649-ban Rómában pápává választották. Első dolga volt, hogy zsinatot hívott össze, amely kifejtette és összefoglalta Krisztusban az emberi és isteni akaratról szóló helyes tanítást. A vad és kegyetlen Konstans császár mindenképpen el akarta hallgattatni Mártont. Először helytartója kegyenetlenkedést akart szítani. Utána le kellett volna szúrni áldoztatás közben a pápát. 653-ban a császár új helytartója bevette seregével Rómát és a beteg pápát fogságra vetve, Konstantinápolyba vitte. Ott, börtönbe vetve mindennel gyötörték. A szaracénokkal való szövetkezés vádjával bíróság elé állítottak, végül elevenen való feldarabolásra ítélték. A pápa mindent szelíden fogadott. A császár nem merte végrehajtatni az ítéletet, hanem a Krím félszigetre száműzte. Ott is sokat szenvedett a körülményektől. A sok nélkülözéstől 655 szeptember 16-án már el is hunyt az Úrban. Szerit Ardaleon vértanú

Ardaleon eredeti foglalkozása színész volt. A népi látványosságokon, és más helyekén szívesen, ábrázolta és játszotta az emberek cselekedeteit. Egy alkalommal azt játszotta el, hogyan viselkednek a keresztény vértanúk a szenvedések alatt. Amikor megdicsérték alakítását, csendet parancsolt és bevallotta, hogy kereszténnyé lett. Ezért tüzes vastepsire fektették és így nyerte el a vértanúságot Makszimián császár uralkodása alatt. Ezer perzsa szent vértanú

Amikor a keresztények Nagypénteken az Üdvözítő szenvedését és halálát ünnepelték,_akkor ölték meg Simeon püspököt, és vele együtt sok más keresztényt. Innentől kezdve 9 napon át szedték össze a keresztényeket és adták át őket a halálnak. Így halt meg ezer keresztény, és velük egy Azát nevű magas rangú királyi hivatalnok, akit Szápor király nagyon kedvelt. Mindezek Szápor király uralkodása alatt történtek 344-ben, április 13-23 között Perzsiában.

ÁPRILIS 15. Szent Arisztarch és apostoltársai

Mindhárman, a 72 szent apostol közül valók. Arisztarch a szíriai Apamea,város püspöke volt. Nevét az Apostolok cselekedetei és szent Pál levelei említik.

Pudensz a római szenátus tagja volt. Mivel istenfélő ember volt, házába fogadta szent Péter és Pál apostolokat. Nála gyűltek össze a keresztények közös imádságra, házát később templommá alakították át. A hagyomány szerint ebben a templomban végezte istentiszteleteit szent Péter apostol Trofim, akiről szintén az Apostolok cselekedetéi és a Timóteushoz írt levélben történik említés, együtt szenvedett szent Pállal az üldözések idején. Mindhárom apostol Rómában végezte be életét szent Pállal együtt, a Néró-féle keresztényüldözés idején karddal lefejezték őket 65 körül. Szent Bazilissza és Anasztázia vértanúnők

Mindketten szent Péter és Pál főapostolok tanítványai voltak Keresztény szeretetből eltemették azoknak a vértanúknak testét, akiket keresztény hitükért megöltek. Amikor ezt jelentették Néró császárnak, ő elfogatta és börtönbe záratta őket, Ezután sok kínzást kellett kiállniuk hitükért, de állhatatosán tűrtek, Végül lefejezés által nyerték el a vértanúságot az I. század második felében. Szent Szábbász vértanú

Szabbász a gótok között, a gonosz és elvetemült nép között, élt. Istenfélő keresztény volt, és kész volt minden jó tettre. Szelíd volt és egyszerű a szóban, felemelte szavát az igazság érdekében és bezárta a bálványimádók ajkait. Mivel szeretett a templomban énekelni, egyesek feltételezik, hogy az énekesek rendjébe tartozott. A vagyonnal nem sokat törődött, csak annyit szerzett, ami élete fenntartásához szükséges volt. A pogány gótok között nyíltan megvallotta magáról, hogy keresztény. Amikor 372-ben elérkezett a húsvét ünnepe, a pogányok elfogták és sok kínzás után a Musszov folyóba fojtották. A hóhérok utána kivették testét, de temetetlenül hagyták a parton, A vadak nem nyúltak hozzá, de a keresztények titokban eltemették őt.

ÁPRILIS 16. Szent Agápia és vértanútársnői

Agápia, Irén és Khionia mindhárman édestestvérek voltak. Mind hárman tisztes életet éltek szüzességben Illíriának Aquilea nevű városában. A Dioklécián alatt kitört üldözésben mindnyájukat elfogták, és a császár elé vitték kihallgatásra. Mindhárman erőseknek mutatkoztak hitük megvallásában. Következtek a szokásos kínzások. Ők azonban nem rémültek meg ezektől. A szent vértanúnők kínzásait csodás jelek kisérték, de a hóhérok ezekből nem tanultak semmit. Végül, Agápia és Khionia a máglyán fejezték be életüket, Irént pedig agyonnyilazták. Testüket gyógyszerkészítő Anasztázia nagyvértanúnő temette el, 304-ben. Szent Irén vértanúnő

Szent Irén Görögországban szenvedett vértanúságot. Több más kereszténnyel együtt egy barlangban lakott, és mindnyájan imádsággal töltötték idejüket. A bálványimádók feljelentették őket a helytartónál, ezért Irént elfogták, megbilincselték, és börtönbe vetették. A helytartó előtti kihallgatásnál bátornak és erősnek mutatkozott hitében. Ezért kivágták nyelvét, kitörték fogait és végül lefejezték 205-ben vagy 304-ben. Szent Leonidász vértanú és társai

Leonidász, és vele 6 asszony: Khariessza, Nika, Galina, Nunechia, Bazilissza, és Theodóra Korintusban szenvedtek vértanúságot. Mindnyájukat a tengerbe fullasztották 251-ben.

ÁPRILIS 17. Szent Simeon felszentelt vértanú

Simeon a perzsiai Szeleukia-Kteszifon püspöke volt. II. Szápor perzsa király üldözést támasztott a keresztények ellen 34-44 között. Elfogták és a király elé vezették két pappal együtt Simeon püspököt is. A király arra akarta rábeszélni, hogy imádja a Napot. Simeon sem hízelgésekkel, sem fenyegetésekkel nem volt erre hajlandó, ezért börtönbe vetették. Az útón Simeon találkozott egy hitehagyott kereszténnyel Usztazánnal, akinek szemrehányást tett hitehagyása miatt. Erre megbánta bűnét és bánatot tartott, elítélte hitehagyását, ezért fejvesztésre ítélték. Simeont a király másodszor is kihallgatta, és látván állhatatosságát a hitben, megparancsolta, hogy minden keresztény vezessenek ki a börtönből és öljenek meg. Száz keresztényt végeztek ki ekkor karddal Az utolsó Simeon püspök volt. Velük együtt végezték ki még Fuzik felvigyázót és leányát Aszkitreát, és Ázat királyi hivatalnokot. Mindezek 343, vagy 344-ben történtek. Szent Ákos püspök

Ákos az örményországi Melitiné városából származott. Istenfélő szülei sok imádság által nyerték el Istentől gyermeküket. Már gyermekkorától átadták nevelésre a város püspökének Otriosznak, akitől magas keresztény nevelést kapott. Otriosz halála után az emberek egyhangúlag választották meg püspöküknek. Szent Ákos sokat fáradozott, hogy megszüntesse Nesztoriosz tévtanítását, és részt vett a III. egyetemes zsinaton. Életében békeszerető ember volt és különösen irgalmasságával tűnt ki. házából kis kórházat csinált, és maga gondoskodott a betegekről. Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki. Hosszú időn át bölcsen kormányozva egyházát, 435 körül hunyt el békében. Szent Adorján vértanú

Adorján azoknak a keresztényeknek egyike volt, akiket az ítélet előtt sokáig őriztek a börtönben. Egy pogány ünnep alkalmával, a bálványáldozat idején kivezették börtönéből, kényszerítették, hogy az oltárra szórjon tömjént a bálvány tiszteletére. Ő nemcsak hogy ezt nem tette meg, hanem szétrombolta az oltárt a rajta levő áldozati adományokkal együtt. A pogányok ezért kegyetlenül verték, fogait kitörték és végül nagy máglyát készítve, elevenen elégették. Ez 251-ben történt. Szent Agapét pápa

Agapit, Hagy Teodorik gót király megbízásából, aki akkor az itáliai területet elfoglalva birtokolta. Konstantinápolyiba ment követként Jusztinián császárhoz, hogy vele tárgyalásokat folytasson a békekötésről. Ebben az időben Jusztinián császár helyi zsinatot hívott össze, a konstantinápolyi szék betöltéséről. Pátriárkává a szentéletű Ménász áldozópapot választották. A zsinaton Agapét is részt vett. Ezután nemsokára meghalt Konstantinápolyban 536-ban. Ott is temették el.

ÁPRILIS 18. Szent János atya

János atya ifjúságától fogva vágyott a szerzetesi életre. Ezért felkereste Dekapolita Gergely-atyát, aki őt szerzetessé tette. Utána együtt éltek és együtt haladtak a tökéletes életben. János atya olyan nagy haladást tett, hogy maga Gergely atya is örült neki. Igazán hivő, békés természetű, testét a lélek uralmának alávető szerzetes volt. Szóval és életével ragyogott szerzetestársai előtt. A képromboló Örmény Leó császár idejében mesterével együtt Konstantinápolyban volt, hogy a képrombolás tévtanításának nehéz idején vigasztalja és erősítse az ottani híveket. János atya ezután ott élt, 820 körül bekövetkezett haláláig. Himnuszköltő József atya temette el testét szent Gergely sírjában, aki valamivel hamarabb halt meg tanítványánál. Szent Viktor és vértanútársai

A szent vértanúk: Viktor, Zotik, Zénón, Akindin és Szeverián, akkor lettek Krisztusban hívők, amikor látták, hogy szent György nagyvértanú a kínzások,között is sértetlen maradt. Szent György csodái ugyanis sok pogány megtérését eredményezték. Ezeket vagy a börtönbe vetették, vagy tűzzel elégették, szent vértanúinkat pedig Nikomédiában fejezték le karddal 303-ban. Szent Kozma hitvalló

Kozma atya konstantinápolyi születésű volt. Fiatal korától megszerette Krisztust és érette szerzetessé lett. Szent élete miatt Khalkedon város püspökévé tették. Ebben a hivatásában buzgón védelmezte a szentképek-tiszteletét a tévtanítók ellen. Ezért sokat kellett szenvednie tőlük. A száműzetést is el kellett szenvednie, de igaz hitében állhatatos maradt. Vele szenvedett szent Aukszent atya is, aki ugyanazokat szenvedte el, mint Kozma. Kozma főpap meghalt 816 körül.

ÁPRILIS 19. Ó-laurai Szent János atya

Ó-lauránk: szerzetestelepnek Szent bariton kolostorát nevezték. Ez a kolostor volt a legelső azon a környéken. Ebben a kolostorban élt János atya, aki korán elhagyta a világ hiúságait, vidékről-vidékre vándorolt, aztán eljutott Jeruzsálembe, Onnan visszatértében talált rá szent Khariton kolostorára, és ott maradt. Szent élete miatt a papság kegyelmében részesült. Nagy önmegtartóztatásokkal harcolva testi szenvedélyei ellen, a régi atyák nyomdokain haladt a szent életben. Miután hosszú időt töltött a kolostorban, a VIII. század második felében hunyt el. Szent György hitvalló

György, ifjú korától megszerette Krisztust és a szerzetesi életet. Hála szép életének, a piszidiai Antiochia püspökévé tették. Sokat fáradozott a rábízott szellemi nyáj javáért. A szentképeket üldöző Örmény Leó császár idejében élt. Amikor az üldözés megerősödött, a császár Konstantinápolyba hívta a püspököket György püspök is elment és bátran a császár szemére hányta, hogy eltért az Egyház hagyományaitól. Ezért megfosztották püspöki székétől és száműzetésbe küldték. Ott is halt meg. Szent Kristóf, Theóna és Antonin vértanúk

Mindhárman Dioklécián császár katonái és lándzsáinak hordozói voltak. Egy alkalommal, ők is látva szent György nagyvértanú. szenvedéseit és az általa művei csodákat, levetve hadi jelvényeiket, bátran vallották magukat keresztényeknek. Börtön és kínzások után tűzben égették el őket 303-ban. Szent Trifón pátriárka

Trifón Konstantinápolyban volt szerzetes. István pátriárka halála után őt tette a császár a pátriárkái trón kormányzójává, amíg az új pátriárka betölti az előírt időt és felszentelhetővé válik. Három évig volt helytartó, tiszta és bűntelen életet élt. Amikor az új pátriárka betöltötte a szükséges időt, 931-ben Trifont leváltották és ő minden zúgolódás nélkül kolostorba vonult, ahol azelőtt is élte szerzetesi életét. Két év múlva békésen hunyt el, a Nagy Egyházban temették el a pátriárkák közé 933-ban. Szent Nikéfor atya

Szentünk Konstantinápolyban született istenfélő és gazdag szülőktől. Jó nevelést kapott tőlük. Haláluk után szétosztotta egész örökségét a szegények között, és Konstantinápolyból Khalkedónba ment. Ott szent András kolostorába lépett, és szerzetessé lett. Elöljárója egy kolostorba küldte Föníciába, hogy kormányozna Krisztus nyáját. Csodái sokaságával Krisztus hitére térítette az ott élő pogányokat, szétrombolta bálványtemplomaikat és helyettük keresztény templomokat épített. 33 évig élt ezen a helyen. Halálát közeledni érezve, vissza akart térni Khalkedonba. Útközben halt meg, csónakba szállva.

ÁPRILIS 20. Trichinás Szent Tivadar atya

Tivadar atya Konstantinápolyban született. Szülei gazdag emberek voltak. Korán elhagyta szülei házát, Thrákiába ment és egy puszta helyen remete eletet_élt. Vezeklő szőrövet: trichinát hordott, ezzel is sanyargatta testét. Innen van mellékneve is. Életében önmegtagadásban, alázatosságban, hosszútűrésben tűnt ki. Istentől megkapta a hatalmat a gonoszlelkek felett. Sok csodát tett az emberekért. Sírjából halála után jóillatú gyógyító olaj fakadt. Életének vége teljesen ismeretlen. Feltételezik, hogy a IV. és IX. század között hunyt el. Szent Anasztáz atya

Szentünket gyermekkorától Isten félelmében és szeretetében nevelték. Elérve a felnőttkort, szerzetessé kívánt lenni. Ezért a Sínai hegyre ment Lépcsős szent János atyához. János atya halála után őt választották meg a Sínai hegy főnökévé. Anasztáz atya nem mindig tartózkodott a hegyen. A tiszta hit utáni lángoló buzgósága vitte őt Egyiptomba, Arábiába, Szíriába, azzal a vággyal, hogy leleplezze és az igaz hitre vezesse vissza az akefaléták, eutichiánus eretnekségektől felkavart keresztény egyházat. Késő öregségben halt meg 686-ban. Sinaita Szent Anasztáz pátriárka

Anasztáz a Sínai hegyen élt szerzetesként. Innen választották meg 56l-ben Antiochia pátriárkájává. Innen van a neve. Hivatásában nagy buzgósággal harcolt a monofizita tévtanítás ellen. A tévtanítók mindent elkövettek, hogy a pátriárkát saját oldalukra állítsák, de nem értek célt. Anasztáz körlevelekben, tanításokban hívta fel a rábízottakat, hogy a tévtanítástól óvakodjanak. Az ellenség hajtogatására Jusztin császár elítélte, hogy eltékozolja az egyházi vagyont, ezért száműzetésbe küldte, utóda: szent Gergely a fáráni laura elöljárója 23 évig kormányozta helyette az egyházat, ő is kitűnt jótéteményeivel. Ellenségei házasságtöréssel vádolták meg, de a zsinat felmentette. 596-ban bekövetkezett halála után Anasztáz pátriárkát visszahívták Antiochiába, és ő békében hunyt el 599-ben vagy 60l-ben.

ÁPRILIS 21. Szent Január és vértanútársai

Diokiécián és Makszimián császárok üldözése alatt 305 körül elfogták és Kampánia helytartója elé állították Január püspököt. Mivel nem akart a bálványoknak áldozni, tüzes kemencébe dobták. Ő, mint a 3 ifjú sértetlen maradt benne. Kifeszítették, és úgy verték, vadállatok elé dobták, sok időre börtönbe zárták, de mindezek után is állhatatos maradt keresztény hite megvallásában. Látva a szörnyű kínzásokat Fauszt és Dezső klerikusok, ők is megvallották Krisztust, őket is börtönbe zárták Puteoli városában. Ott szenvedtek hitükért Proklosz és Szosziosz, Puteoli város diakónusai is, két világi emberrel Eutichesszel és Akütionnal. Mindnyájukat vadállatok elé dobták, de sértetlenek maradtak. Láttára a pogányok közül sokan hittek Krisztusban. Végül mindnyájukat lefejezték. Testüket több helyre vitték el. Szent Január Nápolyban van eltemetve, ereklyéi a csodák forrásai. Ez 305-ban történt. Szent Tivadar vértanú

Tivadar a pergéi Pamfillából származott. Antonin császár uralkodása idején (138-161) jó megjelenésű, erős ifjakat választottak be a hadseregbe. Köztük volt Tivadar is. Amikor ráhelyezték a katonai jelvényeket, kinyilvánította, hogy keresztény, és nem akar a pogány isteneknek áldozni. Ezért vas tepsiben sütögették testét, majd benne forró kénnel és szurokkal locsolták ruhátlan testét. A vértanú azonban sértetlen maradt. Utána vad lovakhoz kötötték, azok vonszolták, de ebben is sértetlen maradt. Végül keresztre feszítették, és háromnapos szenvedés után meghalt. Vele szenvedett Dioszkur, aki előbb pogány pap volt, de Tivadart látva kereszténnyé lett. Ugyancsak ekkor szenvedtek Szókratész és Dénes katonák és Filippa, Szent Tivadar anyja. Szent Izsák és vértanútársai

Szent Izsák, Apolló és Kodrát vértanúk először Dioklécián császár szolgái voltak. Akkor lettek keresztények, amikor látták szent György nagyvértanú szenvedéseit és az általa művelt csodáit szenvedései alatt. Szemére hányták a császárnak kegyetlenségét, hogy még feleségének sem kegyelmezett. Ezért először a börtönben kínozták őket éhséggel és szomjúsággal, végül lefejezték mindnyájukat 303-ban. Szent Makszimián pátriárka

Mint szerzetest emelték fel a konstantinápolyi pátriárkai trónra 431-ben. Két és fél évig kormányozta az egyházat és békében hunyt el 434-ben. Szentéletű ember volt, aki szerette magától távol tartani a világ hiúságait.

ÁPRILIS 22. Szikeóta Szent Tivadar főpap

Tivadar a galáciai Szikea helységben született. Atyja Jusztinián császár testőre volt, anyja Mária. Hatéves korában anyja katonaiskolába akarta adni, de megjelent neki szent György nagyvértanú álmában és lebeszélte erről. Szokása volt a gyermeknek, hogy éjszaka titokban elhagyta szülei házát és a város közeli szent György templomba ment reggeli istentiszteletre. 14 éves korában e mellett a templom mellett egy szűk barlangba zártózott és önmegtagadások között élt benne. Szent élete miatt pappá szentelték. Kívánva látni a szent helyeket Jeruzsálembe ment, majd felkeresett több szentéletű atyát és a Szent Városban szerzetes lett. Visszatérve onnan hazájába, a szent György templom mellett kolostort épített és abban elöljáró lett. Szent élete arra indította Anasztaziopulosz lakóit, hogy megválasztották püspöküknek. 40 éven keresztül volt hívei főpásztora, azután újra visszatért előbbi kolostorába, amelyben azután csendes, hallgatag életet élt. Életében türelmes, hittől, reménytől, szeretettől és alázatosságtól ragyogó ember volt. Imádságával sok beteget meggyógyított és sok más csodát is tett. Halála idejét előre tudva, békében hunyt el 613-ban. Szent Vitáliosz atya

Szentünk a VI. század második és a VII. század első felében élt. Fiatal korában kolostorba lépve, böjtben, imádságban és önmegtagadásban feszítette keresztre magában a régi embert, hogy kialakítsa az újat. Hatvan éves korában elhagyta a kolostort és Alexandriába költözött. Ott szokatlan életmódot folytatott: a parázna nők felé fordult. Egész napon át napszámosként dolgozott, éjszaka pedig a rosszhírű házba ment, ott a parázna nőnek átadta egész napi keresetét arra kérve, hogy hagyjon fel bűnös életével. Minden éjszaka ezt más háznál tette, imádkozva megtérésükért. Életmódja miatt sok szenvedést tűrt el az emberektől, de nem nyilvánította ki előttük jótetteit. Az így felkeresett nők, sokszor együtt imádkoztak az atyával. Ö az eljövendő ítéletre figyelmeztetve őket, a helyes útra igyekezett rávezetni mindet. Sokan, az atya szavára megváltoztatták bűnös életüket és a jó útra tértek. Imádság közben halt meg cellájában, kezében egy írást tartva: „Alexandriai férfiak, ne ítéljetek idő előtt, amíg el nem jön az Úr az igazságos Bíró!”

ÁPRILIS 23. Szent György nagyvértanú

György nagyvértanú gazdag és istenfélő szülőktől származott. Születésének helyéről vitatkoznak a történetírók. Katonai szolgálatba lépve, kitűnt erejével, bátorságával, és elnyerte Dioklécián császár jóindulatát. Egy alkalommal, hallva és látva a keresztények iránti kegyetlenségeket, György szétosztotta mindenét, felszabadította szolgáit és a császár előtt bátran kereszténynek vallotta magát, szemére hányva a császárnak kegyetlenkedéseit és törvénytelenségeit. Mivel a császár nem tudta őt hittagadásra bírni, átadta a kínzóknak. Börtönbe zárták, ütlegelték, mellére nagy követ helyeztek, majd éles szögekkel kivert cipőben járatták, oltott mészbe dobták. A szent, vértanú mindent hősies lélekkel tűrt el. A császár végül fejvesztésre ítélte, és Nikomédiában. 303-ban lefejeztek. Holttestét Palesztinában, Lidda városában temették el a tiszteletére épült templomban. Szent Anatol és Protoleon vértanúk

Mindketten katonák voltak. Látva szent György nagyvértanú szenvedéseit és közben az általa művelt csodákat, Krisztus hívei lettek, ezért karddal fejezték le őket. Szent Alexandra vértanúnő

Alexandra Dioklécián keresztényüldöző császár felesége volt. Keresztény voltát egy ideig titokban tartotta. Amikor látta szent György nagyvértanú szenvedéseit, úgy gondolta, hogy eljött az idő a nyílt megvallásnak, A nagyvértanú lábaihoz borulva mindenki hallatára megvallotta keresztény hitét, és nevetségessé tette a bálványimádást. A haragvó császár mindkettőjüket halálra Ítélte. A császárné égre emelt szemekkel és imádkozva ment az ítélet végrehajtására. Az úton elgyengülve, kérte a katonákat, hogy hagyják egy kis időre aludni. Egy ház árnyékában békén adta vissza lelkét Istennek 303-ban.

ÁPRILIS 24. Szent Szabbász vértanú

Szentünk származására nézve gót volt, és Aurelián császár alatt (270-75) a hadseregben szolgált, mint hadvezér. Szent Szabbász mint keresztény sokat segített a börtönbe zárt keresztényeknek vagyonából és tanácsaival, bátorítva őket a vértanúi halálra. Nemsokára jelentették a császárnak, hogy keresztény, azért a császár maga elé rendelte. Hitében való buzgósága miatt kínokat szenvedett, ütlegelték. sebeit tűzzel égették, forró olajjal telt üstbe dobták, végül pedig a folyóba fullasztották. Szenvedéseit és állhatatosságát látva, 70 katonatársa lett hívővé, ezért mindnyájakat lefejezték. Ez 272-ben történt. Szent Erzsébet anya

Erzsébetről, anyja már születése előtt megtudta Istentől, hogy a Szentlélek kiválasztott edénye lesz. Konstantinápolyban a szent Kozma és Damjánról elnevezett kolostor főnöknője volt. Erzsébet szigorú önmegtagadást gyakorolt étkezésben, ruházatban, és állandóan dolgozott. Sokat törődött a rábízott nővérekkel. Látogatta és táplálta az árvákat, segítette a szegényeket és özvegyeket, és közbenjárt a hatóságok előtt a bevádolt emberekért. Életében ezekért Isten megajándékozta őt a gyógyítás kegyelmével és hatalommal a tisztátalan lelkek felett. Halálának ideje a VI. és IX. század köze esik. Szent Paszikrát és Bálint vértanúk

Szláv származásúak voltak, mindketten a myziai Dorosztol városában voltak katonák. Azon a vidéken sok bálványimádó volt, az ország vezetői fenyegetésekkel kényszerítették a lakosokat a bálványáldozatokra. Egy ilyen alkalommal a két katona megtagadta az áldozat bemutatását, és nyíltan megvallotta keresztény hitét. Börtönbe zárás után is és kínzások után is állhatatosak maradtak, ezért karddal lefejezték őket 228-ban. Paszikrát anyja elkísérte őket a vesztőhelyre, mert fiatal koruk miatt féltette őket a hittagadástól. Haláluk után az anya örömmel vette testüket és temette el őket. Paszikrát 22 éves volt, Bálint 30. Szent Özséb és vértanútársai

Szent György nagyvértanú halála után a császár kiadta a parancsot, hogy az összes bebörtönzött kereszténynek áldozatot kell bemutatni a bálványok előtt, Özséb, Neon, Leontin és Longin, és velük kb. 40 keresztény erre nem voltak hajlandók. Megbilincselve börtönbe vitték őket újra, majd utána különféle kínzások után mindnyájukat lefejezték 303-ban. Szent Tamás balgatag

Szentünk Cezarea egyik kolostorának szerzetese volt. Azzal foglalkozott, hogy kolostora számára adományokat gyűjtött. Amikor Antiochia közelében ilyen céllal egy faluba ért, magára vállalta a Krisztusért való balgatagság életmódját. Kolostorába visszatértében, Dafniban elgyengülve meghalt és ott temették el. Csodákkal ékes ereklyéit később Antlochiába vitték át. A VI. században élt.

ÁPRILIS 25. Szent Márk apostol és evangélista

Márk Jeruzsálemi zsidó családból származott. János és Márk nevet viselt. Édesanyja Mária volt, Barnabás apostol pedig unoka-bátyja. Valószínűleg szent Péter apostol keresztelte meg. Házuk egyike volt azoknak, amelyben a jeruzsálemi keresztényei az első pünkösd után összejöveteleiket tartották. Márk nagyon korán megkezdte az apostoli munkát. Szent Péter, a börtönből szabadulva Rómába ment, vele ment Márk is. Titkára és tolmácsa lett az apostolnak. A hívek kérésére leírta a fő apostol beszédeit, ez lett a keresztény közösség első evangéliuma. Később, Pál és Barnabás apostol magukkal vitték Antiochiába. Egy darabig Pál apostolnak volt útitársa az evangélium hirdetésében. Ezután Barnabás apostolnak lett útitársa. Valószínű, hogy hosszabb időt töltött Alexandriában. A hagyomány szerint az ottani püspökséget Márk alapította. Élete végéről annyi biztosat tudunk, hogy vértanúságot szenvedett. Alexandriában a pogányok elfogták, kötelet kötöttek a nyakába és addig vonszolták az utcán, amíg meg nem halt. Ez 68 körül történt.

ÁPRILIS 26.

Szent Bazil felszentelt vértanú

Bazil a keresztények üldözése idején főpapi bátorsággal és nagy bölcseséggel leplezte le a pogányok istentelenségét, és vigasztalta a keresztényeket. A kisázsiai Amaszea püspöke volt a Fekete tenger partjánál. Amikor Arius tévtanítása megjelent az egyházban, Bazil levélben harcolt ellene. 314-ban részt vett a gangrai és neocezareai zsinatokon. Licinius császár idején, 322-ben a császár kihallgatta és azzal vádolta, hogy elrejtett magánál egy Glafira nevű keresztény nőt. A bújkáló nő a császár felesége szolgálója volt, és urának bűnös vágya elől menekült a püspökhöz. A menedékadásért a püspököt megkötözve börtönbe zárták, és Nikomédiában karddal lefejezték. Fejét és testét a tengerbe dobták. Szinopéban a halászok megtalálták és Amásziába vitték ahol született és főpap volt.

Szent Glafira szűz

Szentünk Licinius császár feleségének: Konstanciának volt a szolgálója. Mivel a császár helytelen kívánságokkal ostromolta, hogy bűnre csábítsa, katonaruhába öltözve Amaszeába menekült. Ott az előbb említett Bazil püspökhöz menekült. Bazillal együtt halálra ítélte a császár, és a vesztőhely felé menve Bazillal együtt, visszaadta lelkét Istennek.

ÁPRILIS 27. Szent Simeon apostol

Simon az Úr rokonságából származott. Atyja Kleofás szent József testvére volt. Jézus nyilvános fellépésekor közel 40 éves volt, fiatalos lelkesedéssel csatlakozott hozzá és kitartott mellette. A Szentlélek eljövetele után ő is az evangélium hirdetői közé állt. 62-ben, szent Jakab halála után őt választották meg Jeruzsálem második püspökének. 40 éven keresztül kormányozta a szent város egyházát. Sok nehézséggel kellett megküzdenie. A zsidózó ebioniták szektája nyugtalanította az egyházat, majd a mindig forrongó zsidók keltek fel a római uralom ellen. Jeruzsálem pusztulása előtt, követve Jézus intelmét, ő is elmenekült híveivel együtt. A város pusztulása után visszatért és újra virágzó gyülekezetet alkottak a hívekkel. Az ellene áskálódók feljelentették Attikus helytartónál, mint Dávid király leszármazottját. 107 körül, 125 éves korában, sok kínzás után keresztre feszítették.

ÁPRILIS 28. Szent Jázon és Szoszipáter apostolok

Mindnyájan, az I. században szenvedtek vértanúságot hitükért Korfu városában. Szent Jázon tarzusi származású volt. Szent Szoszipáter Achájából származott. Mindketten szent Pál tanítványai és rokonai voltak. Pál apostol Jázont Tarzusba, Szoszipátert pedig Ikoniumba rendelte püspökké. A hit terjesztéséért börtönbe vettetve, a börtönbe megtérítettek 7 gonosztevőt. Ezért mind a hetet forró olajba dobták? amelyben meg is haltak. A sziget kormányzójának lánya Kerkira szűz szintén Krisztus hitének követője lett, ezért kínzások után füsttel megfojtva és lándzsával átverve halt vértanúi halált. Az apostolok pedig, a különféle kínzások között is sértetlenek maradva, szabadságot nyertek. A hitet tovább is hirdetve, megtérítették magát a sziget kormányzóját is. Késő öregségükben hunytak el. Szent Makszim és vértanútársai

Dioklécián és Makszimián császárok uralkodása alatt nagy üldözés tört ki a keresztények ellen, Az üldözések idején Dorosztolon varosában hitükért először megkínozták Makszim, Dáda és Quintilián keresztényeket. Állhatatosságukat látva, börtönbezárásuk után Ozovia faluban mindnyájukat lefejezték karddal 286-ban, április 28-án. Szent Zénón és vértanútársai

Zénón, Özséb, Neon és Vitális vértanúkat Jázon és Szoszipáter apostolok térítették a keresztény hitre. Kihallgatásuk után Kerkira szigetén mindnyájukat elégették az 1. században.

ÁPRILIS 29. A kyzikei 9 szent vértanú

Kyzike Mizia kisázsiai területén található város. Mielőtt Nagy Konstantin császár kormányozta volna a területet, pogány elődei üldözték a keresztényeket. A keresztények egy része elrejtőzött, más része önként vállalta a kínzásokat is hitéért és nem rejtőzött el. Ezek közé tartozott a 9 vértanú. Különféle helységekből származtak, de Kyzikében gyűltek össze. Mivel bátran leleplezték a pogányokat tévelygéseik miatt, Dioklécián császár először megkínoztatta őket. Mindnyájan kard által nyerték el a vértanúságot a III. század végén. Szent Memnon atya

Memnon atya fiatal korától egy kolostorban élt szerzetesként. A kolostor főnökévé választották önmegtagadó élete miatt. Istentől a csodatevés bőséges ajándékaiban részesült. Betegeket gyógyított, együtt érző volt a szegények iránt, forrást fakasztott imáival és hajózókat mentett meg az elmerüléstől. Életének ideje nem ismert. Szent Diodor és Rodopián vértanúk

Á keresztény hit terjesztése miatt Diodor és Rodopián diakónust a kariai Afrodisziában agyonkövezték Dioklécián császár idején.

ÁPRILIS 30. Szent Jakab apostol

Jakab apostol, Zebedeus fia, szent János apostol testvére, egyike a 12 apostolnak. Jánossal együtt hívta meg Jézus, a galileai tenger mellett járva. Az apostolok között Jánossal együtt Jézus bizalmas köréhez tartozott. Földi életében láthatta a Tábor hegyén színében átváltozott Jézust, de az olajfák hegyén verejtékezőt is. Mindketten a Boanergesz, azaz mennydörgés fiai nevet kapták Jézustól. A Szentlélek eljövetele után ő is hirdette az evangéliumot, a hagyomány szerint Hispániában és más helyeken. I. Heródes Agrippa király, hogy kedvében járjon a zsidóknak, elfogatta az apostolt, és karddal lefejeztette 42 körül, ő lett az apostolok közül a legelső vértanú. Szent Donát püspök

Szent Donát az istenfélő Nagy Teodóz császár uralkodása alatt élt. (379-95.) Az Epirosz szigetén levő Euria püspöke volt. Hitbeli állhatatossága és imádságos élete miatt istentől a csodatevés ajándékát kapta meg. Betegeket gyógyított, esőt hozott le az égből. Nagy Teodóz császár leányát is meggyógyította a gonosz lelkektől, 387 körül halt meg. Szent Makszim vértanú

Szentünk ismeretlen időben élt és halt meg. Úgy halt meg, hogy gyomrát átszúrták karddal.

Május

MÁJUS 1. Szent Jeremiás próféta

Jeremiás, Krisztus előtt 650 körül született Anatótban, Jeruzsálem közelében, papi családból. Atyját Helkiásnak hívták, 627-ben Istentől prófétai küldetést kapott. Küldetése kb. 40 évig tartott, küldetését majdnem teljesen Jeruzsálemben gyakorolta. Jövendölései miatt az emberektől szenvednie is kellett. Egy alkalommal vizes gödörbe dobták, mert kellemetlen dolgot jövendölt számukra. Bátran hangoztatta Isten törvényeit, büntetését, a királyi házzal is szembeszállt. Azt szerette volna elérni, hogy a király hódoljon meg a babiloni királynak, de felülkerekedtek azok, akik Egyiptomhoz húztak. Nabukodonozor babiloni király elfoglalta Jeruzsálemet, a népet magával hurcolta Babilonba. Egyesek Egyiptomba menekültek, és magukkal hurcolták Jeremiást is. Ott agyonkövezték honfitársai a hagyomány szerint. Életének befejezéséről semmi pontosat nem tudunk. A Szentírásban jövendöléseinek könyve és Siralmainak könyve maradt ránk. Szent Váta vértanú

Szentünk Perzsiából származott, ősei keresztények voltak, őt is ebben a szellemben nevelték. Harminc éves korában elhagyta családját, vagyonát szétosztotta a szegények között és szerzetessé lett. Buzgó szerzetesi életet élt, vértanúként kívánta életét befejezni. II. Szápor király alatt indított keresztényüldözésben egyedül maradt a kolostorban. Elfogták és Niszibiszi város parancsnokának adták át. Mivel a kínzások folytán nem sikerült hittagadásra venni, sőt bátran hirdette Jézust, 364 körül lefejezték.

MÁJUS 2. Szent Athanáz főpap

Athanáz 295-bán született Alexandriában. Ifjú korában több évet töltött a pusztában remete szent Antalnál. Törekedett a tudományokra. A Szentírást kívülről tudta. Sándor pátriárka a kiváló ifjút titkárává tette és diakónussá szentelte. Elkísérte a pátriárkát a niceai egyetemes zsinatra és az igaz hit szószólója lett Ariussal szemben. A zsinat elítélte Ariust, és ez Athanázra zúdította a tévtanítók haragját. 328-ban Sándor pátriárka utóda lett. Nemsokára bevádolták ellenségei és Tirusban zsinat elé idézték. Minden vád alól tisztázni tudta magát. Az öregedő Konstantin császárral elhitették, hogy minden viszálykodásnak Athanáz az oka, azért a császár Trierbe száműzte. Szabadság és száműzetés váltakozott életében. Majdnem 50 éves püspöksége alatt ötször kellett száműzetésbe mennie, 77 életévéből 17-et töltött száműzetésben. Öt kormányváltozást látott, végtére megérhette azt, hogy visszatérve székvárosába, ifjúi lelkesedéssel dolgozott a katolikus hitért. Zsinatokat tartott, prédikált, leveleket, körleveleket küldött szét a hit védelmére. 373-ban hunyt el. Szent Eszper és vértanútársai

Eszper, és felesége Zoé és két gyermekük: Cirjék és Theodula egy gazdag pogány urnák: Catullusznak voltak rabszolgái. Mindnyájan keresztények voltak. Történt, hogy gazdájának fia született. Ezért hálából Fortuna pogány istennek áldozatot mutattak be. Erre kényszerítették Eszpert és családját is. Ők azonban erre nem voltak hajlandók. Hadrián császár uralkodása alatt (117-138) mindnyájukat elfogták és megkínozták. Először a gyermekeket vetették kínok alá, végül mindnyájukat égő kemencébe dobva nyerték el a vértanúságot. Az időpont nem ismeretes.

MÁJUS 3. Szent Timót és Maura vértanúk

Timoteus atyja falusi pap volt Antinoé város közelében. Fia gyermekkorától fogva atyja mellett szolgált a templomban, mint felolvasó és a szent könyvek őrzője. Nemcsak felolvasta, de írta is a szent iratokat. A keresztények előtt nagy tiszteletben állott. Házasságra lépett a 17-éves Maurával, akiben méltó társat talált. Házasságuk után 20 nap telt el, amikor kitört Dioklécián császár üldözése. Az egyiptomi helytartó Timótot maga elé idézte és a szent könyvek kiadására, és hittagadásra akarta rávenni. Timót egyiket sem tette meg, azért kínok alá vetettek. A helytartó azzal idézte maga elé a fiatal feleséget, hogy vegye rá férjét a hittagadásra. A legszebb ruhában jelent meg férje előtt a börtönben, és kérte, hogy változtassa meg véleményét. Timót olyan szépen beszélt neki a vértanúi halálról, hogy kész volt vállalnia ezt. Félt azonban attól, hogy fiatal kora miatt gyenge lesz. Férje imáira Istentől erőt kapott és nyíltan kijelentette, hogy ezután ő is kész meghalni hitéért. Ezért őt is nagyon megkínozták, végül, állhatatosságuk miatt mindkettőjüket kereszthalálra ítélték. A kereseten Maura bátorította férjét a kitartásra. A legenda szerint mindketten ugyanabban a pillanatban adták vissza lelkűket Istennek. Ez 303 körül történt. Szent Péter püspök

Péter Konstantinápolyban született istenfélő szülőktől. Amikor szülei szerzetesekké lettest nemsokára utánuk két bátyja is, Péter is követte őket testvérével Platónnál együtt és szerzetes lett. Szigorú életű szerzetes volt. Miklós pátriárka először öccsét, Pált szentelte fel Korintus püspökévé, aztán a messze földről jövő hívek kérésére Pétert Argosz város püspökévé szentelte fel. Mint püspöknek nagy gondja volt a tanításra, de a szegények árvák ügyét is szívén viselte. Sok jótett után 70 éves korában békén hunyt el a X. században.

MÁJUS 4. Szent Pelágia vértanúnő

Pelágia a kisázsiai Tarzusban született előkelő pogány családban. Feltűnő szépségű volt és ragyogóan képzett. Amikor a keresztényektől hallott Jézusról, szíve szeretetre gyulladt Iránta, hitt Benne és szüzességet fogadott Neki. Dioklécián császár elhatározta, hogy összeházasítja utódának kiszemelt emberével, de Pelágia nem akart földi ember felesége lenni. Kereszténnyé lévén, elutasította a királyi kérőt. Krisztus jegyese akart maradni. Elhatározta, hogy pogány anyját is kereszténnyé teszi. Az anya azonban haragjában elvitte leányát a visszautasított kérőhöz és kezei közé adta. A kérő sajnálta Pelágiat kínzásokra adni, inkább önmagát akarta megölni. Az anya erre elvitte Pelágiat Diokléciánhoz. A császárnak annyira megtetszett Pelágia, hogy ő maga akart vele házasságra lépni. Pelágia őt is visszautasította, mivel Krisztus jegyesének tartotta magát. A császár először kínzásokra ítélte, végül egy megtüzesített ércbikába dobatta, ahol elnyerte a vértanúságot. Ez 287-ben történt. Szent Szilván felszentelt vértanú

Szilván Gáza környékén született és először katona volt. Egy idő után felhagyott a katonáskodással, hogy Krisztus katonája lehessen. Először pappá, majd püspökké szentelték. Tanító szavaival sok pogányt térített a keresztény hitre és megkeresztelte őket. Ezért a bálványimádók megkötözték és Cezárea városába vitték. Először verték, testét égették, és végül bányamunkára ítélték. Nehéz munkát végezve a teljes elgyengülésre jutott, de szorgalmasan hirdette tovább az evangéliumot. A pogányok karddal lefejezték őt, úgyszintén azt a 40 vértanút is, akiket Szilván térített a keresztény hitre. Ez 311-ben történt. Szent Albián felszentelt vértanú

Albián, Makszimián császár alatt szenvedett 304—ben. Akkor fogták el, amikor egy pogány pap áldozatot mutatott be. Őt is erre akarták kényszeríteni, de ő visszautasította a bálványoknak való áldozást. Kínzásokkal akarták más belátásra bírni, de sem ő, sem vele megkínzott tanítványa nem lettek hittagadók, végül tüzes kemencébe dobták mindkettőjüket, amelyben meg is haltak. Ez 304-ben történt. Szent Erazmus vértanú

Erazmus fiatal korától megszerette Krisztust, buzgón szolgált neki, teljesítve parancsait. Formia város püspökévé szentelték a szíriai Antiochiából származó embert. Amikor Dioklécián császár üldözése kitört, Erazmus a Libanon hegyére futott és ott 7 évig rejtőzött. Angyali intelemre visszaindult, az úton katonák elfogták és Antiochiába vitték. A különféle kínzások között is állhatatos maradt, Isten megőrizte épségben a kínzások között. Az angyal megnyitotta börtönét, és más városba küldte őt. Erazmus ott is sok pogányt nyert meg a keresztény hit számára. Makszimián császár erről hallva, Itáliába hozatta, de az útón sok kínzást szenvedett. Végül Kampániába került, ahol Formia városában meghalt 303 június 10-én.

MÁJUS 5. Szent Irén vértanúnő

Szentünk a Makedoniai Mageddon városában született pogány szülőktől. Eredetileg szülei Pénelopénak nevezték, hatéves korára feltűnő szépségül leány lett belőle. Fiatal korától körülvette őt Krisztus szeretete, megvetette a pogány bálványokat. Timót apostol keresztelte meg. A házasságra jelentkezőket visszautasította, és kezdte rábeszélni szüleit, hogy ők is legyenek Krisztus hitének követői. A vértanúnő atyja Likiniosz, először jóakarattal fogadta leánya beszédeit. Aztán megharagudott rá, különösen akkor, amikor nem akart a bálványoknak áldozatot bematatni. Vad lovakat vezetett leányához, de azok nem bántva őt, atyját ölték meg. Amikor leánya imájára újra életre kelt, hitt Krisztusban egész családjával együtt, és velük még háromezer ember. Irén, aki már régen ezt a nevet viselte, ezután bátran hirdette Krisztust, Szedekiás kormányzó kígyókkal tele barlangba dobatta, hol fűrésszel fűrészelte, hol malomkőhöz köttette, Kínzásait csodás jelek kisérték, amelyek sok embert vezettek el a hitre. Maga a hóhér is megkeresztelkedett. Több mint 10.000 pogány lett kereszténnyé. Amikor Istentől megtudta halála idejét, Efezusba távozott, elvonult egy barlangba amelynek bejáratát kérésére befalazták. Meghalt az I. század végén vagy a II. század elején.

MÁJUS 6. A sokat szenvedett Jób

Jób, a nagy szenvedő, a hagyomány szerint kb. 2000 évvel élt Krisztus előtt, Húsz földjén. Isten hű szolgája volt, aki gazdagon és boldogan élt. Isten 10 gyermekkel áldotta meg életét. Isten megengedte a sátánnak, hogy próbára tegye, vajon hű marad-e Istenhez a megpróbáltatásokban. Először javait vesztette el egy napon. Aztán gyermekei haltak meg egy szerencsétlenségben szintén egy napon. Jób mindenben belenyugodott Isten rendelkezésébe, hogy visszavette azt, amit egykor neki adott. Aztán testét érte fájdalmas és utálatos betegség. A szemétdombon ülve vakargatta cserépdarabbal sebeit. Jób kitartott hűségében. Visszautasította felesége tanácsát, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Szerencsétlenségében felkeresték barátai, akik bűnökről vádolták és a bűnök büntetéséül tudtak be mindent, ami Jobbal történt. Jób védekezett és igazságát emlegette. Végül, a förgetegben Isten jelent meg. Aki Jób szolgáját gazdagon megjutalmazta hűségéért. Újra gyermekekkel áldotta meg, és jószágállományában is gazdaggá tette. Ezután még 140 esztendeig élt. Öregen és élettel telve halt meg. A szenvedő Megváltó előképének is tekinthetjük. Szent Barbarosz és vértanútársai

Szent Barbarosz a hitehagyott Julián császár hadseregében harcolt, Baohosz vezér alatt. Barbarosz titkos keresztény volt. A görögök és thrákok közötti harcban Bachosz párviadalban győzelmet aratott egy óriás fölött, ezzel megkönnyítette a csatát honfitársainál. A csata után hálát adva az isteneknek, felajánlotta az első áldozatbemutatást Barbarosznak. Mivel ezt visszautasította, Julián parancsára kínzások alá vetették, látva a kínzások közt megmutatkozó csodajeleket, keresztény hitre tért Bachosz és két társa Kallimachosz és Dénes. Mindnyájukat lefejezték utána. Barbaroszt még tovább kínozták, megtüzesített kemencébe dobták, a börtönbe mérges állatok közé vetették, de sértetlen maradt. Végül, 362-ben lefejezték. Szent Barbarosz rabló

Szentünk Észak Görögországban élt. Rablással foglalkozott. Egy alkalommal, amikor magányosan ült barlangjában, megpillantotta az összerabolt kincseket. Lelkiismerete vádolta mindazért az embertelenségekért, amelyekkel összerabolta kincseit. Bűnbánatot, tartott, vétkeit meggyónta egy papnak, és nála 3 évet töltött. Bűnei alól feloldozást nyerve elment egy erdőbe, és ott szigorú életet élt. Nem volt ruhája csupán füvekkel táplálkozott. Életét úgy fejezte be, hogy a kereskedők, akik arra vadásztak, vadállatnak nézték és lenyilazták.

MÁJUS 7. Szent kereszt megjelenése az égen

Nagy Konstantin császár halála után fia Konstanciusz foglalta el a császári trónt. Az igaz hittől elhajolva, az arianizmus tévtanítását követte. Hogy Isten megszégyenítte a tévtanítókat és megerősítse az igazhitűeket, csoda történt Jeruzsálemben. 351 május 7-én, Pünkösd ünnepén délelőtt 9 óra tájban az égen fényes kereszt jelent meg. A Golgota hegyénél kezdődött és az Olajfák hegyéig tartott, széle és hossza egyforma volt. Az emberek mindnyájan félelembe estek, és elhagyva minden munkájukat, a templomokba siettek Istent dicsérni. Híre hamar elterjedt, hiszen akkor Jeruzsálemben sok zarándok tartózkodott, akik hazatérve mindent elmondtak mindenütt arról, aminek ők szemtanúi voltak. A látvány hatására a pogányok és zsidók közül sokan a keresztény hitre tértek. Kirill pátriárka a jelenségről levélben értesítette a császárt. Szent Ákos vértanú

Ákos a kisázsiai Kappadókiából származott. Hivatására nézve katona volt Firmusz hadvezér alatt. Makszimián császár rendeletet adott ki, hogy a keresztényeket mindenütt fel kell kutatni, a hadseregben is. Ezt tette Firmusz is. Kérdezősködéseire sok gyengehitű katona a pogányságra tért vissza. Ákos, aki jóságos, tiszta életű és szelíd ember volt, készen állt a testi kínzások elviselésére is hitéért. Először a thrákiai Pirintben szenvedett, aztán, bilincsbe verve Kosntantinapolyba vitték, ahol újabb kínzások után 303-ban karddal fejezték le.

MÁJUS 8. Szent János apostol és evangélista

A szent apostol életéről szeptember 26-án emlékezünk meg. A mai napon a sírjánál történt csodákról történik említés. A hagyomány szerint, a legutoljára meghaló, hosszú életű apostol, halálát közeledni érezve, megparancsolta, hogy ássanak neki sírt. Abba még élve belefeküdt és csendben elhunyt. Halála után a keresztények felásták sírját, de testét Nem találták meg benne. Halála évfordulóján évente felkeresték sírját, hogy imádkozzanak. Ezen a napon vékony por keletkezett sírján, amely gyógyításokat művelt a betegek között. Szent Arzén atya

Arzén gazdag római szülőknek jól képzett gyermeke volt. Még diakónus volt, de Teodozius császár meghívta őt, és rábízta két fia gyermekének nevelését. Nevelői feladatát buzgón végezte, azonban az udvarnál kapott megtiszteltetés nagyon zavarta. Magányos életre vágyott. Ezért elhagyta a császári udvart, Alexandriába ment, szerzetessé lett és a Szkétisz pusztában élt. Az ottani atyák vezetése alatt lett tökéletes szerzetes. Minden munkát alázatosan végzett el. 50 évi szerzetesi élet után, 95 éves korában hunyt el Memphis közelében. Isten a csodatevés adományával tüntette ki. Meghalt 449, vagy 450-ben.

MÁJUS 9. Szent Izaiás próféta

A próféta királyi családból származott, Amosz fia volt. Uziás király uralkodásának 17 évében egy látomásban nyerte, el prófétai hivatását. Ezután teljesen erre a szolgálatra szentelte magát. Több király alatt mondta el jövendöléseit, 60 év leforgása alatt. Jövendöléseiben a szenvedő Megváltóról mondott el sokat. A szentatyák az ószövetség evangélistájának nevezték. A Szentírásban a 4 nagy próféta között az első helyen szerepelnek jövendölései, Az istentelen Manasszesz király kegyetlenül kivégeztette. A régi zsidó hagyomány szerint kettéfűrészeltette, Krisztus születése előtt 710-ban. Szent Kristóf vértanú

Kristóf, Décius császár alatt szenvedett vértanúságot 250 körül Liciában. Hitéért sebeket égetéseket szenvedett, de a bátor vértanú erős maradt a kínzásokban, mert Krisztus ereje és keresztje erősítette meg. Kínzásai alatt sok csodajel történt, ezeket látva, sokan Krisztus hitének követői lettek. Végül, sok kínzás után lefejezték. A csodás események halála után is folytatódtak. Szent Miklós ereklyéinek Bariba vitele

Szent Miklós főpapot halála után a liciai Myrában temették el. Ereklyéiből jó illatú olaj áradt ki. A XI. század végén, amikor a törökök elpusztították Myrát is, szent Miklós álmában megjelent az Itália Bari nevű városában elő papnak, kérve, hogy ereklyéit vigyék át Bariba. A lakosok követséget küldtek Myrába, és elhozták a szent ereklyét Később tiszteletére felépült a nagy templom, amelyben jelenleg is őrzik szent Mik1őserek1veit.

MÁJUS 10. Szent Simon apostol

Az apostolról nagyon keveset tudunk. Az apostolok névjegyzékében a buzgólkodó=zelota a mellékneve, Zelótáknak azokat nevezték, akik nagyon ragaszkodtak az ószövetségi Törvényhez, és azokat buzgón megtartották. Simon is hozzájuk tartozhatott. Egyesek azt feltételezik róla, hogy ő volt s kánai menyegzőn a vőlegény, ahol Jézus csodát tett. Ezt arra alapozzák, hogy Máté és Márk evangéliumában „kánaáni” a mellékneve. A Szentlélek eljövetele és az apostolok szétoszlása után Egyiptomban, Észak Afrikában, hirdette az evangéliumot, A hagyomány szerint vértanúságot szenvedett, Kaukázusban 70 körül kettéfűrészelték. Szent Izidora anya

Izidora a Thébában levő thabenniszi női kolostor szerzetesnője volt. A vezeklésnek különös módját vállalta magára: Krisztusért balgatag lett. Életében, így sok meg nem értést, gúnyolódást kapott társnőitől. Ő azonban mindent alázatosan viselt el. A legnehezebb, legalacsonyabb munkákat vállalta el és mindenkinek szolgálója volt. Szent életét Isten kinyiltakoztatta Pitirimnek egy thébai remetének, aki ezt elmondta a nővéreknek. Ekkor Izidora, hogy elkerülje a dicséreteket, és eltávozott ismeretlen helyre a kolostorból. A IV. század, végén halt meg. Szent Tézia anya

Tézia Egyiptomban élt. Amikor szülei elhaltak és ő árva maradt, szétosztotta vagyonát a szegények között, ö maga tisztaságban akart élni. Házát vendégfogadónak alakította át a remete zarándokok megpihenésére. Így élt huzamosabb ideig, és Téziának mindene elfogyott, és a legnagyobb szegénységbe került. Rosszéletű emberek hatására a tapasztalatlan nő rendetlen életet folytatott. Az erények útjára újra a szkitabeli szerzetes, Kolobosz János atya fordította vissza. Egy órai mély és buzgó bűnbánat után Isten elhívta őt a mennyek országába az V. században. Szent Ezekiás vértanú

Ezekiás, Makszimián császár udvarában fontos tisztséget töltött be és Antiochiában élt. A császár kizárta a katonai szolgálalatból a keresztényeket. Sokan becsülték többre hitüket, mint a császári szolgálatot. Köztük volt Ezekiás is. Levetette magáról díszes öltönyét császári parancsra és szőrruhába öltözve női cselédszolgálatra lett rendelve. Egy idő múlva a császár magához hívta, és mivel hitében állhatatos volt, malomkövet köttetett a nyakába és a folyóba fullasztotta. Ez már Dioklécián alatt történt, a vértanúság ideje ismeretlen. Szent Filadelfosz és vértanútársai

Mindnyájan Itáliából származtak. Alfius, Filadelfus és Ciprián egy itáliai fejedelem fiai voltak. A keresztény hitre egy Onezim nevű ember tanította, aki meg is keresztelte őket. Ebben az időben a keresztényeket mindenütt kutatták. A három testvért Onezimussal, Erazmussal és más 14 kereszténnyel együtt Rómába vittek. Onezimus mellére súlyos követ helyeztek, amitől ő meghalt. Erazmust és a 14 vértanút lefejezték. A 3 testvért Szeleukiába vitték, és ott ölték meg 251. május 10-én.

MÁJUS 11. Szent Mocius felszentelt vértanú

Mocius a makedoniai Amfipolisz áldozópapja volt. Egy pogány ünnepség alkalmával. Mocius, a Krisztus hitéért lángoló pap kiment a térre az ünneplő tömeg közéi, és dorgálta az ő tévelygésüket és bálványimádásukat. A feldühödött pogányok elfogták és nagy kínzások alá vetették. Vadállatok elé dobták, majd tűzbe vetették, Isten azonban sértetlenül megőrizte mindezektől. A kínzások alatt állhatatos maradt és nem tagadta meg Krisztust, Mindezen kínzások után elküldték Konstantinápolyba, ahol karddal lefejezték. Ez 295 körül történt, május 11-én. Szent Cirill és Metód főpapok

Mindkét szent Tesszalonikában született. Cirill 826-ban, Metód 815 körül. Előkelő görög szülőknek voltak a gyermekei, de elsajátították a bolgár-macedon nyelvet is. Tanulmányaikat Konstantinápolyban végeztek. Cirill, eredeti nevén Konstantin is hittudományokban buzgólkodott, és áldozópappá szenteltek. Metód inkább a politikai pályát választotta de ettől csakhamar megvált és szerzetes lett, pappá is szentelték. 860 körül Cirill hithirdetőnek ment a kazár birodalomba. Útközben magyar csapattal is találkozott. Térítő tevékenységében Metód is támogatta. Ezután Morvaországban térítettek. Szláv nyelven tanítottak, az istentiszteletekben is azt használták. Cirill a Szentírást szláv nyelvre fordította és külön abc-t szerkesztett a szláv nyelvre. Apostolkodásuk gazdag eredményt hozott. A német császára udvar azonban bevádolta őket a pápánál. Rómában a vádak alól tisztázták magukat. Cirill itt megbetegedett, és egy kolostorban 50 nap szerzetesi élet után meghalt. Metódot püspökké szentelték, és vissza akart térni régi missziós területére. A salzburgi érsek azonban elfogatta, és kolostorba záratta. Csak VIII. János pápa erélyes fellépésére szabadult ki. Egy darabig nyugodtan működhetett, de újra Rómába ment. 70 éves korában közeledni érezte halálát. Velehrádra összehívta papjait, elbúcsúzott tőlük és 885, április 6-án csendesen elhunyt. Konstantinápoly alapítása

330-ban, Nagy Konstantin, különleges kinyilatkoztatás alapján a régi Bizánc nevű várost megnagyobbíttatta, felékesítette, és ide helyezte császári udvartartását, és a kormányzási hivatalokat. Az új várost ettől kezdve nevezték Konstantin városnak. Ez lett a birodalom új fővárosa.

MÁJUS 12. Szent Epifán és Germán főpapok

Epifán Föníciából származott, zsidó szülőktől. Szülei földművesek voltak. Haláluk után Epifán megismerkedett egy Lucián nevű remetével, megkeresztelkedett és szétosztotta vagyonát a szegények között. Magának csak annyit hagyott meg, hogy belőle szent könyveket vásároljon. Ezután vezeklő életet élt. Hogy meglássa a pusztában élők jámbor életét, Egyiptomba utazott és ott hosszú időt töltött Hilárion idős atya vezetése alatt. A szerzetesi életben nagy tökéletességre tett szert. Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki. Sok idő múlva Szalámin városában a terület püspökei érsekválasztásra gyűltek össze. Az egyik sokat szenvedett, jövőbe látó atya tanácsára az éppen Szalaminban tartózkodó Epifánt a templomba hívták, és püspökké választották, felszentelése után a Szentírásban jártas főpap jó intelmekkel vezette lelki nyáját a jó úton, buzgó volt a hitben és erős, irgalommal volt a szegények iránt 403-ban halt meg 115 éves korában és Ciprus szigetén temették el.

Germán főpap Konstantinápolyban született. Atyja az első szenátorok egyike volt, Konstantinosa Pogonátosz császár irigységből megölette, fiát Germánt pedig egyházi szolgálatra rendelte. Szolgálatában olyan szent életet élt, hogy megválasztották Kizipik város püspökévé. Olyan nagy buzgósággal védte az igaz hitet a tévtanítások ellen, hogy száműzetésbe küldték miatta. 715-ben konstantinápolyi pátriárkának választották meg. Ebben a hivatásában a képrombolás tévtanítása ellen küzdött nagy buzgósággal. Miatta sok szenvedést kellett elviselnie, pátriárkái székétől is megfosztották, utolsó éveit a Khora kolostorban élte le, ahol 740-ben meghalt. Eletében Isten a jövőbelátás ajándékával tisztelte meg. Halála után is sok csoda történt közbenjárására. Szent Szabin püspök

A mai nap szentjének Epifánnak volt diakónusa. Ebben a minőségben a lelki dolgok feletti bíráskodást is gyakorolta. Epifánnal élt együtt a pusztában 3 éven át és megírta élete történetét. Amikor Epifán ciprusi püspök lett, Szabint áldozópappá szentelte, Epifán halála után ő lett az utóda a püspökségben. Püspökségében sokat harcolva a tévtanítások ellen, sok jót cselekedve, életét jámborul töltve el, hunyt el az V. század közepe táján. Szent Polubiosz püspök

Szentünk az V. században élt, szent Epifán püspök tanítványa volt. Mindenhova követte szent tanítóját. Halála előtt Epifán Egyiptomba küldte. Valóban el is ment tanítója halála után Egyiptomba, ott találkozott Rinokir város elöljárójával, aki meghívta őt magához és a város püspökévé tette. Erényes és tiszta életéért Istentől a csodatevés adományát kapta. Hosszú élet után hunyt el békében.

MÁJUS 13. Szent Glykéria vértanúnő

Szentünk Makariosznak az egykori városparancsnoknak leánya volt, A thrák Trajanopolisz városában élt. Antonius Pius császár /138-61/ rendeletet adott ki, hogy az isteneknek áldozatot mutasson be mindenki. Amikor a parancs elérkezett Trajanopoliszba, és meghatározták az áldozatbemutatás napját, Glykéria megjelent a bálványtemplomban és imádságával szétzúzta Jupiter bálványszobrát. A város parancsnoka megkínoztatta érte a leányt. Éheztette, vasdarabokkal szaggatta testét, tüzes kemencébe dobatta, és más kínzások után arra ítélte, hogy vessék vadállatok elé. Mielőtt azonban az állatok szétmorzsolták volna, tőlük nem érintve elhunyt 177 körül. Szent Laodikiosz vértanú

Laodikiosz őr volt abban a börtönben, ahol Glykériat őrizték. Amikor látta, hogy a megkínzott leány minden sebe begyógyult, ez a látvány arra indította, hogy Krisztus hitének követője legyen. Ezért karddal lefejezték. Szent Sándor vértanú

Sándor Rómában volt katona Makszimián császár alatt. Amikor egy napon a császár áldozatot mutatott be egy pogány istennek, a katonák sietve mentek, hogy a császár mellett legyenek. Sándor, a gyermekkorától keresztény szellemben nevelkedett katona nem ment el a többiekkel. Ezért különféle kínok alá vetették. A hóhérok arra kényszerítették, hogy menjen Rómától Bizáncig azon a hosszú utón. Nem jutott el a végcélig, mert a thrák Drizipár városában karddal lefejezték életének 18. évében a III. század végén vagy a IV. század elején. Szent György hitvalló

Szentünk Konstantinápolyban született. Mivel s szentképek tisztelője volt, Teofil császár elé vitték. A császár nem tudta rábeszélni magatartásának megváltoztatására, azért először kigúnyoltatta, börtönbe záratta, minden vagyonától megfosztotta és végül feleségével, Irénnel és gyermekeivel számkivetésbe küldte, ahol meg is halt. Ez a IX. században történt. Szent Pauszikakiosz püspök

Szentünk Apameából származott, szent, istenfélő nemes családból. Ifjúkorától szerette a böjtölést, később szerzetessé lett. Istentől megkapta a gyógyítás adományát, testet és lelket egyaránt gyógyított. Híre eljutott a konstantinápolyi érsekhez is, aki őt Szinadé város püspökévé szentelte. Püspöksége alatt is sok csodát tett gyógyításaival. Istenfélő és sokakat megszabadító élet után békében hunyt el 606-ban.

MÁJUS 14. Szent Izidor vértanú

Izidor Alexandriából származott, erős testű és bátor lelkű katona volt Chiosz szigetén, Décius császár uralkodása alatt. Amikor a császár parancsa megjelent, hogy mindenki mutasson be áldozatot a bálványok előtt, Izidor vonakodott ezt megtenni, kereszténynek vallotta magát, és ezért kínok alá vetették. Először ütlegelték, de ő nagy hangon dicsérte Krisztust. Aztán kivágták nyelvét, de ő nyelv nélkül sem szűnt meg Istent dicsérni. Végül. 251-ben lefejezték. Szent Maxim vértanú

Makszim kereskedő volt és nagy buzgóság égett lelkében Isten iránt. Szomorúan látta, hogy a pogányok mint imádják az élettelen bálványokat. Egy alkalommal, egy pogány ünnepen ő is megjelent, és az ünneplők közé vegyülve feltárta előttük a bálványok tiszteletének értelmetlenségét, ördögöknek nevezve a bálványokat. Akkor a pogányok megkötözték, először erősen verték, majd agyonkövezték őt 250 május 14-én.

Május 15. Szent Pachomiosz atya

Szentünk Felső Egyiptom Esneh nevű városában született jómódú pogány családban. Pogány nevelésben részesült. Fiatal korában besorozták a hadseregbe, és társaival a Níluson lefelé szállították. Théba városában idegen emberek nagy szeretettel fogadták. Érdeklődésére megtudta, hogy ezek keresztények és igyekeznek sok jót tenni. Váratlanul feloszlatták a hadsereget és ő haza került. Szorgalmasan készült a keresztség felvételére, és megkeresztelkedése után szigorú aszkéta életet élt. Hogy meneküljön az emberek zaklatásától, a hegyekbe húzódott és egy nagy tekintélyű Palemon nevű remete vezetése alatt élt. 10-12 esztendőt töltött így, imádság és munka töltötte be életét. Ezután elvált mesterétől és a tabennai pusztába vándorolt. Itt kolostort épített és minden jelentkezőt befogadott kolostorába. A kolostorok építése után azok belső rendjére is kiterjedt figyelme. Szabályozta a közös életet, istentiszteletet, ruházatot. Mindvégig gondos atyja volt a rábízottaknak. Nehézségei neki is adódtak, külső és belső ellenség szorongatta. Istentől megkapva a jövőbe látás és csodatevés ajándékát 348-ban halt meg egy pestisjárvány idején. Szent Achiliász püspök

Szentünk istenfélő szülőktől származott. Ő is erre az életre adta magát. Megtanulva a filozófiát és a világi tudományokat, emellett sok jótéttel tette ékessé életét, ezért a thesszáliai Larissza püspökévé szentelték. Részt vett az I. egyetemes zsinaton ahol úgy megszégyenítette a tévtanítókat, hogy csodálatot váltott ki mindenkiből. Visszatérve Larisszába, sok pogány templomot lerombolt és új, keresztény templomot épített helyébe. Sok csodával is ékeskedett. Meghalt 330 körül.

Május 16. Megszentelt Tivadar atya

Tivadar Egyiptomból származott, gazdag keresztény szülőktől. 12 éves korától mindennapos iskolába járt. Nem foglalták el a világi tudományok, ő magasabbra törekedett. Imádságban, megtartóztatásban és jótettekben foglalta el magát. Elhatározta, hogy elhagyja szülei házát és lemond szülei gondoskodásáról. Titokban eltávozva, először egy egyiptomi kolostorba, aztán szent Pachomiosz tabenniszi kolostorába lépett be. Sem szüleinek kérése, sem más földi öröm nem vonták el figyelmét az általa választott élettől. Tivadar még könnyező édesanyját sem akarta látni, aki vissza akarta hívni a kolostorból. Ezután anyja is elhagyta a világot és a Pachomiosz nővére által létesített, női kolostorba lépett. Tivadar mindenben elfogadta Pachomiosz atya utasításait, teljesítette akaratát. Mellette élt, és segített tanítójának a kolostorok felvigyázásába, mivel a Szentírást jól ismerte, sokszor Pachomiosz helyett prédikált. Tanítójának halála után őt választották meg utódjának. Ebben a minőségben bölcsességgel kormányozva, fényes és Istennek tetsző életet élve hunyt el késő öregségben, 368-ban. Szent Muza szűz

Muza, Rómából származott. Fiatal korától mindenkit magához vonzott jó erkölcsével és lelke tisztaságával. Egy éjjel, álmában megjelent neki az Istenszülő, hasonló korú lányokkal és megkérdezte tőle, hogy akarna-e velük együtt élni? Igenlő feleletet adva, várta az életből való eltávozását. A látomás utáni 25. napon megbetegedett, a 30. napon pedig az Istenszülő, újból megjelenve neki, átvitte őt a földi életből az örök életbe. Ez az V. században, történt. Szent György püspök

György a IX. században élt, a képromboló tévtanítás viharainak idejében. 842-ben tették meg Mitiléné püspökének. Szent Vitus vértana és társai

Vitus Szicíliából származott, atyja pogány volt. Keresztény dajkája Kreszcencia és ennek férje Modestus kereszténynek nevelték és megkereszteltették. Tizenkét éves korában felszólították, hogy tagadja meg hitét. A fiú a kínzások éheztetés, vesszőzés dacára állhatatos maradt, A hagyomány szerint egy angyal szabadította ki mindhármukat a börtönből, és Itáliába vezette. Dioklécián császár alatt nyerték el a vértanúságot 305-ben.

Május 17. Szent Andronik és Juniász

Andronik a 72 apostol egyike, hamarabb lett hivő, mint rokona szent Pál apostol. Útitársa volt az evangélium hirdetésében Juniász asszony. Andronik Pannóniában volt püspök és más vidékeken, és sok pogányt térített meg a keresztény hitre. Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében, mint rokonait üdvözli őket, (16, 7) Miután sok hivőt szereztek Krisztus hitének és sokat is szenvedtek a hitetlenektől, békében hunytak el az I. század második felében. Szent Szolochon és vértanútársai

Szolochon egyiptomi származású volt, keresztény katonaként szolgált Kampán tribunus seregében háromezred magával. Egy pogány ünnepen, amikor mindenkinek áldozatot kellett volna bemutatni, Szolochon, és két társa: Pamfamir és Pamfalon, szintén keresztények, kijelentették mindenki hallatára, hogy keresztények és életük végéig azok akarnak maradni. Mindnyájukat kínzások alá vetették, Pamfamir és Pamfalon a kínzások között haltak meg. Szolochon épen maradt, de Kampán tribunus egy írónáddal átszúrta fülét. Az elgyengült vértanút egy keresztény házba vitték, ahol valamennyire magához tért és imádság közben adta vissza lelkét Istennek a III. század végén, vagy a IV. század elején. Szent István főpap

Makedón Bazil császár fia volt. Konstantinápolyi pátriárkává választották 886-ban, 893-ban hunyt el.

Május 18. Szent Teodót és vértanútársai

Teodót Dioklécián császár uralkodása idején élt Ankyrában. Vendégfogadót tartott fenn, és abban menedéket adott a keresztényeknek. A börtönben levőket maga látogatta meg és vigasztalta, kiszolgálta őket, holttestüket pedig eltemette. Házában tartották a keresztények titokban az istentiszteleteket. A parancsnok hosszú ideig nem hallott Teodót áldásos tevékenységéről. Abban az időben 7 keresztény nőt fogtak el, mivel megtagadták, hogy megmossák a bálványszobrokat. A legidősebb: Tekusza, Teodótnak nagynénje volt. Kínzások után mindnyájakat, nyakukra követ kötve, a tóba fullasztották. Éjszaka, egy csodálatos lámpás segítségével, Teodót kihúzta a tóból a szent nők tetemeit és eltemette őket. A következő napon a hóhérok kiásták a vértanúnők testét és elégették azokat. Teodótot pedig tettéért megkínozták. A vértanú lelki erővel megerősödve a kínok között nem szűnt meg elmarasztalni a pogányság tévelygéseit. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 303-ban. Testét el akarták égetni, de a nagy vihar megakadályozta a hóhérokat, így a testét a keresztények temettek el. Szent Péter és vértanútársai

Décius császár üldözése idején a helieszpontuszi Lampszaka városában elfogták Pétert, aki ékes tekintetű, testben, és lélekben erős keresztény ifjú volt. Hitében való állhatatossága miatt lefejezték. Ebben az időben fogták el és zárták börtönbe Dénest a keresztény katonát, majd Andrást és Pált, majd Krisztinát, Herakleát? Paulint és Benedimot. Az első 5 vértanú Lerapszakában szenvedett vértanúságot, az utóbbi hármat pedig Athénban dobták tüzes kemencébe 250-ben. Szent Simeon és vértanútársai

Simeon, Izsák és Bachtisz, mindhárman Perzsiából származtak. Keresztény hitük miatt II. Szápor király alatt megkötözték őket és kényszerítették, hogy áldozzanak a napnak és a tűznek. Mivel ezt megtagadták, börtönbe vetették, megkínozták őket, végül pedig lefejezték a IV. vagy V. században.

Május 19. Szent Patrik püspök, és vértanútársai

Patrik, a bithiniai Prussza püspöke buzgón hirdette Krisztus evangéliumát és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ezért a pogányok elfogták három papjával, Ákos, Menander és Poliénosszal együtt. Július városparancsnok arra ítélte őket, hogy elevenen dobják be egy hőforrás vizébe. Mivel sértetlenek maradtak, fejvesztésre ítélte mindnyájukat. A IV. század közepén nyerték el a vértanúságot május 19-én, Szent Kalut vértanú

Kalut az egyiptomi Théba városából származott. Keresztény hitének megvallása miatt a helytartó a nyakára követ köttetett és fejjel lefelé felfüggesztette, Megveretés után levették a fáról, és mivel nem alkart a bálványoknak áldozni, tűz által nyerte el a vértanúságot 300 körül. Szent János a gótok püspöke

János a Krím félszigetéről származott. Istenfélő szülei sok imádság után nyerték el Istentől őt, Nagy utazást tett Jeruzsálembe és 3 év alatt minden szent helyet felkeresett. Onnan visszatérve az igazhitű gót keresztények kérték őt, hogy legyen püspökük, Grúziába ment felszenteltetni magát. Visszatértében fogságba esett és 4 évig Amasztridában élt. Előre megtudván halála idejét, a VIII. században hunyt el.

Május 20. Szent Thalaleosz vértanú

Szentünk egy libanoni hadvezér fia volt. Kitanulta az orvosi mesterséget és ingyenesen gyógyította a betegeket. Ezért ingyenes orvosnak nevezik. 18 éves korában a pogányok Kisázsia egyik helytartója elé állították. A helytartó a jó megjelenésű ifjút először rábeszélésekkel igyekezett rávenni arra, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak, de sikertelenül. Ezért a tengerbe dobták, vadállatok elé vetették, és más kínzásokkal gyötörtek, de az ifjú mindezek közt sértetlen maradt, Ekkor a helytartó arra ítélte, hogy fúrják keresztül lábait, és fejjel lefelé függesszék fel. A katonák az ifjú helyett egy fával tették meg ezt, á helytartó ezt gúnynak vette, azért őket kínoztatta meg, Sándor és Aszteriosz katona kereszténynek vallotta magát, azért megölték őket. Mivel a helytartó Thalaleoszt varázslónak tartotta, megparancsolta, hogy fullasszák a vízbe. Alighogy jelentették a helytartónak a parancs teljesítését, Thalaleosz újra megjelent előtte. A nép látva ezt a csodát, ámulatba esett. A helytartó végül 284 körül lefejeztette. Szent Aszkalon vértanú

Aszkalon Egyiptomból származott. Keresztény hite miatt a thébai Antinoé városában, szenvedett 287-ben. Vasakkal szaggatták, tűzzel égették, és végül a Nílus folyóba fullasztották. Amint előre megmondta, három nap múlva holttestét a parton megtalálták, és a keresztények eltemették.

Május 21. Szent Konstantin és Ilona társapostolok

Konstantin, Konstancius Chlorus római császár és Ilona fia volt. Atyja halála után ő lett az utóda. Kitűnt értelmével, testi szépségével és erejével. Alattvalóit bölcsességgel kormányozta, a keresztényeket nem üldözte. A birodalom másik részében az emberek kegyetlen uralkodók igája alatt éltek, A rómaiak kérték, hogy szabadítsa meg őket Maxencius uralmától, 312-ben, miután az égen látta a kereszt jelét megjelenni, szembeszállt Maxenciussal és a milviuszi ütközetben legyőzte őt, így az egész birodalom egyeduralkodója lett, miután 323-ban Liciniust is legyőzte. Konstantin Krisztusban hivővé lett, de a keresztséget halálos ágyáig halasztotta. Mindenképpen arra törekedett, hogy a pogányságot visszaszorítsa és a keresztény vallást tegye uralkodóvá. Templomokat épített, a keresztény papságnak jogokat adott és javakat és hogy az ariánus tévtanítástól felzaklatott Egyházban békét teremtsen, összehívta az I. egyetemes zsinatot Nikaiába, 325-ben. 65 eves korában hunyt el Nikomédiában, 387-ben.

Szent Ilona Bithiniában született, alacsony sorban, családja vendéglős volt. Konstancius Shlorus római hadvezér feleségül vette, így anyja lett Konstantin császárnak, aki a kereszténységnek a 300 éves üldözés után szabadságot adott. Férje elvált tőle, hogy előkelőbbet vegyen el, Konstantin azonban fiúhoz illően megbecsülte. Udvarába fogadta, császárné címmel tüntette ki. Mint keresztény, sok Jótéteménnyel ékesítette fel életét. Szeretett templomokat építeni. Fiának anyagi segítségével ásatásokat végeztetett a szent helyeken. Megtalálta ez Üdvözítő elrejtett keresztjét, eltávolította a pogány emlékek maradványait. Templomokat épített Betlehemben, az Olajfák hegyén és más szent helyeken. Elhunyt 80 éves korában, 327-ben.

Május 22. Szent Baziliszk vértanú

Baziliszk vértanú a február 17-én ünnepelt szent Tivadar unokaöccse volt. A vértanúk halála után Baziliszk a börtönben maradt. A katonáktól azt kérte, hogy engedjék haza elbúcsúzni hozzátartozóitól. Nehezen, de többedmagával elengedték, hogy elbúcsúzzon. Búcsúzása közben bátorította övéit a keresztény hitben való kitartásra. Visszatértükben bár nyakában nehéz vasbilincset hordott, lábain pedig belül szögekkel kivert cipőt, érezve Isten erejét, nem érezte a szenvedéseket. Egy faluban, kísérői betértek egy házba étkezni, a vértanút pedig a tűző napon egy kiszáradt fához kötözték, és éhen szomján otthagyták. Baziliszk, lelki szemeit Istenhez emelvén, a jámbor emberek megerősítésére, Isten földrengést támasztott, a vértanúról lehulltak a bilincsek, a száraz fa kizöldült, hogy árnyékot adjon a vértanúnak, lábai alatt pedig forrás fakadt, hogy a szomjas vértanút felüdítse. A helytartó, látva a vértanú hitbeli állhatatosságát, fejvesztésre ítélte, ami meg is történt a IV. század elején.

Május 23. Szent Mihály hitvalló

Már fiatal korától egy kolostor szerzetese lett Mihály a fekete tengernél. Erényes élete miatt Szinadé püspökévé választották. Szerzetességben társa Teofilakt pedig Nikomédia metropolitája lett, örmény Leó császár idején, újra fellángolt a szentképek elleni vita és harc, pedig a VII. egyetemes zsinat atyái elítélték a tévtanítást. Az igaz hit buzgó harcosa, Mihály főpap, bátran szembeszállt a tévtanítással és feltárta a császár tévelygését ezen a téren. A haragvó császár ezért a főpapot kínok alá vetette, aztán száműzte a thrákiai Eudokiáda városába. Ott sok kellemetlenség és keserűség után 818-ban elhunyt.

Május 24. A csodálatoshegyi szent Simeon atya

Simeon Antiochiából származott, szüleinek sok imájára ajándékozta meg őket vele az Isten. Fogadalmat tettek, hogy fiukat Isten szolgálatára szentelik. Hatéves korában elment egy puszta helyre, hogy ott vezekeljen. Egy év múlva belépett Oszlopos János kolostorába és végül oszlopra állt. Kegyetlen harcot kellett szentünknek ezután elviselni. Különböző szörnyű látomásokat látott, hogy azok elnyelik őt, majd heves testi kísértéseket kellett szenvednie. Sokat és bátran harcolt ezekkel a szenvedélyekkel, kérve Istent, hogy szabadítsa meg ezektől. Egyszer, valaki papi ruhákba öltözve odajárult hozzá a szent kehellyel és részesítette őt a Szent Áldozatból. Erre a szenvedély örökre elhagyta őt Simeon a tökéletességnek nagy fokát érte el. Isten a csodatevés adományával tüntette ki, de látta a tikos és jövendő dolgokat is. Méltó lett arra, hogy lássa az Urat és beszélgessen, Vele. Egyre magasabbra emelve oszlopát, élete végéig megmaradt rajta. Élete vége fele Isten mutatott neki egy hegyet és egy követ Antiochia mellett, a hegynek Csodálatos volt a neve. Itt folytatta vezekléseit egészen haláláig. 75 eves korában hunyt el 596-ban, oszlopon eltöltve 68 évet. Szent Meleletiosz és vértanútársai

Meletiosz a galáciai terület déli részéből származó keresztény volt. Hadvezér volt Antonin császár uralkodása idején. /218-22/ Meletiosz a hozzá beosztott katonákkal sok pogány templomot lerombolt. A város parancsnoka Makszimián megkötöztette és kényszerítette a bálványáldozatra. Kínzások után egy fenyőfára szegezték, amiben meg is halt. István és János testőröket és velük a többi katonát feleségeikkel és gyermekeikkel összesen 1218 keresztényt karddal lefejeztek 218-ban. Szent Szerápion és vértanútársai

Szerápion Egyiptomból származott. Látva Meletiosz vértanúságát és a vele megkínzottakért, hitt Krisztusban. Ezért börtönbe zárták. Szerapiont és Kallinik varázslót, akik hittek Krisztusban karddal lefejezték. Tivadart és Pausztoszt több más kereszténnyel együtt elégették tűzben. A gyermekeket és asszonyokat a hóhérok fakarddal ölték meg.

Május 25. Szent János fejének 3. megtalálása

Az Aranyszájú szent János száműzetése miatt keletkezett zavargásban, az Előhírnök fejét Emeszába vitték. A VIII. században a szaracénok terjeszkedése miatt 810-20 között a szent fejet Kománéba vitték, mivel a képrombolók támadásai elől menteni akarták. Ott elásták a földbe. A szentképek tiszteletének visszaállítása után, Ignác pátriárka éjjeli imádságában látomása volt a helyről, ahol a szent ereklyét elrejtették. A főpap közölte ezt a császárra, és mindketten követséget küldtek Kománéba, ahol a szent fejet a pátriárka által megjelölt helyen megtalálták, 850 körül, most már harmadszor. Ezután a szent fejet másodszor is Konstantinápolyba vitték, és május 25-én az udvari templomban helyezték el. Szent Therapont felszentelt vértana

Szentünk először szerzetesi életet élt, amikor megválasztották Ciprus püspökévé. Dioklécián császár idején, amikor a keresztények ellen üldözést rendeltek el, bátran megvallotta Jézus Krisztust. Kínzások után nyerte el a vértanúság koronáját, ismeretlen napon, a cirkuszban. Ereklyéit 808-ban vitték át Ciprusról Konstantinápolyban valószínűleg ezen a napon. Sok csoda és gyógyulás történt ekkor.

Május 26. Szent Kárpusz apostol

Kárpusz egyike volt a 72 apostolnak. Szent Pálnak volt a társa és szolgája, ö vitte el az apostol leveleit, ahova ő címezte. Jelentős ideig az apostollal együtt hirdette az evangéliumot, emiatt sok kellemetlenséget kellett elviselnie. Szent Pál tette őt a Thrákiai Berea püspökévé. Az evangéliumot hirdetve sok pogány hellént nyert meg az igaz hitnek. A zsidók előtt is feltárta tévedésüket és Istennek nevezte a keresztre feszített Jézust. Ezért a zsidók megölték őt, az I. század végén. Szent Alfeus apostol

Alfeus atyja volt Jakab és Máté apostoloknak. Alfeus a galileai Kafarnaumból származott, de az, hogy hol hirdette, az evangéliumot, nem ismeretes. Békében hunyt el. Szent Aberkiosz és Ilona vértanúk

A hagyomány szerint Alfeus apostol gyermekei voltak. Aberkioszt meztelenül tüskékkel szurkálták, Ilonát pedig kövekkel agyonkövezték. Vértanúságuk ideje nem ismert. Szent Pszichaita János atya

János atya fiatal korától megszerette Jézust. Elhagyva a világot a konstantinápolyi pszichaita kolostor szerzetese lett. Istentől a gyógyítás és az ördögűzés adományait kapta meg. A képrombolás idején bátran szembeszállt a császár tévelygésével, ezért száműzték. Száműzetése helyén sokat szenvedett a tévtanítóktól, és ott fejezte be életét a VIII. században.

Május 27. Szent Hellád felszentelt vértanú

Életerői nagyon keveset tudunk. Hitéért különféle kínzások után tűzbe vetették. A hagyomány szerint a börtönben meglátogatta őt Krisztus és begyógyította sebeit, még a bilincsek is lehulltak róla. Azt feltételezik, hogy a perzsáktól szenvedett vértanúi halált, amikor azok a római birodalom keleti területeire rátámadtak. Agyonverték a IV. században. Szent Therapont felszentelt vértanú

Szentünk a szárdeszi egyháznak volt a püspöke. Mint igazi pásztor5 bátran hirdette az evangéliumot, és sok pogány hellént nyert meg az igaz hitnek, megkeresztelve őket, Julián parancsnok megkötözve a börtönbe vetette, ahol sokáig kínozták éhséggel és szomjúsággal. Aztán különféle helyekre vitték: Szinaon, Ankyra és Lidda, és mindenütt kínok alá vetették. Az Asztál folyónál kereszt-alakban kifeszítették, száraz karókhoz kötözték és ütlegelték. Csodálatos módon a vértanú vérével áztatott karók tölgyfákká lettek, amelyeknek levelei sok beteget gyógyítottak meg. Végül karddal lefejezték, Vértanúságának ideje ismeretlen. Szent Teodora és Didimosz vértanúk

Dioklécián császár üldözése alatt Alexandria városában egy keresztény leányt, Teodórát állítottak az ítélőszék elé, akit nemrég fogtak el és zártak börtönbe. Háromnapi gondolkodás után újra kereszténynek vallotta magát és nem akarta hitét megtagadni. Ezért büntetésből nyilvános házba vitelre ítéltéig. A házban felkereste őt egy erős testű ifjú, aki katonának öltözött. Ő volt a keresztény Didimosz. Felajánlotta Teodórának, hogy cseréljenek ruhát és így megmenekülhet a megszégyenítéstől A leány beleegyezett és sértetlenül, katonaruhában ment el a nyilvános házból. Didimoszt ezért fejvesztésre Ítélték. Ugyanezt a vértanúi koronát nyerte el Teodóra is 304-ben Alexandriában.

Május 28. Szent Eutiches felszentelt vértanú

Életéről annyit tudunk, hogy az apostolok munkatársa volt és Melitiné püspöke. Kínzások után a vízbe fullasztották az I. században. Szent Nikétász püspök

Nikétász ifjú korától erényes életet élt. Ezért Kalkedon püspökévé szentelték. Mint püspök különösen kitűnt a szeretet gyakorlásában. A szegények, árvák, özvegyek nála oltalmazóra találtak és segítségre. Örmény Leó császár alatt a képüldözés idején bátran védelmezte az Egyház tanítását a szentképekről, ezért sok szenvedés után kiűzték őt. Egy idő után, sok szenvedést eltűrve a IX. század kezdetén hunyt el. Szent Elikonida vértanúnő

Szentünk Tesszalonikában született és nevelkedett. A keresztények üldözésének idején Korintusba ment. Ott, látva az embereket, amint a bálványoknak áldoznak, elmarasztalta őket tévelygésük miatt. Ezért elfogták, és különféleképpen kínozták, ütlegelték, égették, fejéről a bőrt lenyúzták, levágták emlőit, és a börtönbe vetették. Ezek közül semmi nem tudta megingatni hitében. Dühös hóhérai tüzes kemencébe dobták, de Isten megoltalmazta benne. A vadállatok sem tettek benne kárt. Végül fejvesztésre ítélték, és 244-ben lefejezték.

Május 29. Szent Teodozia vértanúnő

Teodozia Konstantinápolyban született. Édesanyja sok imádság után kapta meg ajándékul Istentől. Nyolcéves korában szent Anasztázia női kolostorába lépett be. Szülei halála után a rá maradt gazdagságot a szegények segítésére5 a templomok ékesítésére fordította, ő maga szegénységben élt, böjtben és imádságban. Mikor a képromboló Anasztáz pátriárka parancsára a Konstantinápoly kapuja fölötti szentképet a katonák le akarták szedni, Teodozia elhatározta, hogy társnőivel együtt megvédelmezi a szentképet. Feldöntve a katonával együtt a kapuhoz támasztott létrát a katona a földre esett. Buzgóságáért kínok alá vetették és 730-ban a börtönben meghalt.

Május 30. Szent Izsák atya

Izsák először egy puszta, helyen élt remetéskedett. Valens császár /364-78/ abban az időben, mint Árius tévtanításának követője üldözést támasztott az igazhitű keresztények ellem. Sok rosszat tett: bezáratta, vagy le is romboltatta templomaikat. Mindezeket hosszabb időn át művelte. Amikor ezekről hallott Izsák atya, elhagyta a pusztát és Konstantinápolyba ment. A császárnak nemsokára ellensége támadt, akik közeledtek a fővároshoz. Valens sereget gyűjtött ellenük és ellenségei felé indult. Izsák háromszor is kérte a császárt, hogy nyissa meg a keresztény templomokat, hogy Isten is megsegítse őt. A császár egy tóba dobatta, amiből élve még senki nem került ki. Izsák atyát Isten megoltalmazta, és a szárazra segítette. Izsák atya buzgón kimutatta a tévelygés igazságtalanságát és vigasztalta, erősítette szavaival az igazhitűeket. Valensnak pedig megjövendölte vereségét a harcban, és hogy tűzhalállal végzi be életét, Mindezek így is történtek. Nagy Teodóz császár, aki nagy tisztelője volt Izsáknak, Konstantinápoly előtt kolostort épített és Dalmátnak nevezte el. Részt vett a II. egyetemes zsinaton, és a kolostorban halt meg 383-ban.

Május 31. Szent Hermiász vértanú

Szentünk idős, ősz hajú katona volt és keresztény. Antonin császár keresztényüldözése idején Hermiász Kománéban élt. Itt a fejedelem arra kényszerítette, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak. Mivel a császári parancsnak ellentmondott, kínokat kellett szenvednie: arcát kövekkel roncsolták, fejéről a bőrt lenyúzták, tüzes kemencébe dobták, forró olajba vetették, méreggel itatták meg. Isten mindezekben sértetlenül őrizte meg a szent vértanút. Végül 166-ban lefejeztek. Testét a keresztények titokban temették el. Sírjánál sok csoda történt. Szent Filozófus vértanú

Alexandria vidékéről származott. Életéről és vértanúságáról remete szent Antal számolt be szerzetesei előtt. Tiszta életet élő ifjú volt, amikor Décius császár üldözése alatt nem akarta, megtagadni keresztény hitét. Ezért hóhérai úgy akarták kigúnyolni, hogy összekötözve őt, egy szép kertben egy ágyra fektették egy parázna nővel. Felindulva azon, hogy a nő csókolgatja, elharapta saját nyelvét és a nőt szemen köpte a véres nyelvvel. Így menekült meg a kísértéstől. Végül, 252-ben karddal lefejezték.

Június

Június 1. Szent Jusztin filozófus, vértanú.

Szentünk Palesztinában, Szichem városában született, pogány szülőktől. Éles elméje lévén mindenütt kereste az igazságot, de nem találta. Egy idős ember megismertette a Szentírással, és a keresztény vallásban találta meg a keresett igazságot. Kereszténnyé lett és nagy buzgósággal hirdette az evangélium tanítását a tudomány eszközeivel. A keresztényeket nevezte igazi bölcseknek, filozófusoknak. Ennek megmutatására hordta a filozófusok megkülönböztető ruháját, nyilvános vitákban megszégyenítette a pogányokat, de a zsidókat is, hitük védelmére oktatta a tudományra éhes keresztény ifjúságot. Romában külön iskolát is alapított erre a célra. Fájt neki, amikor megtapasztalta a keresztények üldözését. Magához a császárhoz nyújtott be védőiratot a kereszténység érdekében. Sejtette, hogy hitéért szenvednie kell majd. Pogány ellenfelei feljelentették Rusztikus római prefektusnál. Hat társával együtt került az ítélőszék elé. Kihallgatása után a prefektus megvesszőzésre és fejvesztésre ítélte 165-ben. Testét titokban temették el a keresztények. Szent Jusztin és vértanútársai.

Amikor a fentebb említett szent Jusztin filozófust Rusztikus prefektus elé állították, fogták el Jusztin, Euelpiszt, Hierax, Peon, Valerián és Khariton keresztényeket és ennek feleségét Charitát. Mivel ők is megtagadták, hogy a bálványoknak áldozatot mutassanak be, a helytartó őket is megvesszőzésre és lefejezésre ítélte.

Június 2. Szent Nikéfor hitvalló.

Nikéfor Konstantinápolyban született jámbor és istenfélő szülőktől. Atyja a szentképek miatt szenvedve, hitvalló lett. Gyermeküket is vallásosán, tiszta életre nevelték. Elsajátította világi és lelki bölcsességet, ékes beszédű szónok volt és mindenki előtt tiszteletben állt. Fényes tehetsége miatt Iréné császárnő udvarában a titkári teendőket gyakorolta. Részt véve a VII. egyetemes zsinaton a szentképek buzgó tisztelőjének mutatkozott. Utána még egy ideig a császári udvarnál maradt, de az udvar légköre nem elégítette ki őt, magányos életre vágyott. Elhagyta a császári udvart és magányos vezeklő életet élt. Erényes élete miatt 806-ban konstantinápolyi pátriárkává választották. Új hivatásában bölcsen kormányozta egyházát, és bátran oltalmazta az igazhitűséget. Örmény Leó császár száműzte őt, mint a szentképek védelmezőjét, de Krisztus jó pásztora igaz tanításaival a száműzetésben sem szűnt meg lelki nyáját vezetni. Száműzve halt meg 826-ban.

Június 3. Szent Lukillián és vértanútársai.

Lukillián először pogány pap volt Nikomédia közelében. Már ősz hajú idős ember volt, amikor megismerte a keresztény vallást. Egész szívével és lelkével ragaszkodott Krisztushoz. Megkeresztelkedése után félelem nélkül hirdette őt a pogányok között, és sokat megnyert közülük a keresztény hitnek. A zsidók feljelentésére elfogták és a parancsnok utasítására megverték, állcsontját eltörték, fejjel lefelé lógatták és börtönbe vetették. A börtönben talált 4 keresztény gyermeket: Klaudius, Hypát, Pál és Dénes vértanúkat, akik szintén elhagyták a pogányságot és Krisztus hitének bátor hirdetői voltak. Buzgó imádságban, Istentől beszélgetve töltötték mindnyájan az időt és készek voltak a vértanúi halálra. Isten a kínzások között mindegyikőjüket sértetlenül őrizte meg. Végül mindnyájukat Bizáncba vitték, ahol Lukilliánt keresztre feszítették, a 4 ifjút pedig karddal fejezték le Aurélián császár (270-75) uralkodása alatt.

Szent Paula szűz, keresztény szülők leánya, szülei halála után vagyonát jótékony célokra szétosztotta, látogatta a börtönöket, ételt vitt az ott szenvedőknek és ápolta sebeiket. Így szolgált Lukilliánnak és vértanútársainak is. Elkísérve őket Bizáncba, haláluk után eltemette testüket. Visszatérve Nikomédiába, folytatta jótékonyságát, végül kínzások után őt is lefejezték azon a helyen ahol Lukilliánt megfeszítették. Szent Lucián és vértanútársai.

Luciánt, a nemes rómait szent Péter térítette keresztény hitre, és római szent Kelemen tette püspökké. Szigorú önmegtagadó életet élt, de az evangélium hirdetésében nem volt gyenge. Az ördögök egyetlen szavára is engedelmeskedtek, és Szentlélektől eltelve minden betegséget meg tudott gyógyítani. Szent Péter halála után Itáliában, Galliában, Belgiumban hirdette az evangéliumot. Ebben társai voltak Makszián pap és Julián diakónus. Domicián császár keresztényüldözése Belgiumban találta őket. Maksziánt és Juliánt, püspökük szeme láttára öltek meg, majd hosszas ütlegelés után Luciánt karddal lefejezték.

Június 4. Szent Metrofán főpap.

Metrofán egy pogány római embernek Dométiosznak volt a fia. Királyi családból származott. Az atya, értelmes ember lévén, hamar felismerte a pogány bálványok oktalanságát, és elhagyván Rómát, Bizáncba költözött két fiával: Probusszal és Metrofánnal. Ott a püspöknél laktak, aki Dométioszt pappá szentelte.

Nagy Konstantin császár találkozott Metrofánnal. Beszélgetésük során nagyon megtetszett neki személye és erényes élete. Ennek hatására magával vitte Rómába, majd később, amikor Bizáncba, a második Rómának nevezett Konstantinápolyba helyezte székhelyét, ismét magával vitte, atyjának nevezve Métrofánt. Kijárta neki az egyetemes zsinat atyáinál a pátriárka címet. Ő lett az első konstantinápolyi pátriárka. A nikaiai zsinatra nem tudott személyesen elmenni hajlott kora miatt, hanem helyettese által „elnökölt” a zsinaton. Metrofán 11 éven át kormányozta egyházát. Istentől a jövőbe látás adományát kapta meg. 117 éves korában halt meg 325-ben. Szent Konkordiosz vértanú.

Szentünk Rómából származott, nemes családból. Atyja Gordián áldozópap volt. Fiát Krisztus hitére és a Szentírás ismeretére tanította. Pius római püspök Hypodiákonussá tette. Atyjával együtt sokat imádkozott az üldözések megszűnéséért, és mindketten sokat törődtek a rászorulókkal, alamizsnákat osztogatva nekik. Az üldözések idején kényszerítették, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak. Ennek ellentmondott azért kínzások után a börtönbe zárták. Végül 175 körül karddal lefejezték. Szent Frontásziosz és vértanútársai.

Frontaszioszt, Szeverint, Szeveriánt és Szilánt Fronton dél-galliai püspök küldte galliába a keresztény hit hirdetésére. Tevékenységük idején Szkviridon parancsnok elfogatta, kihallgatta őket és kényszerítette, hogy áldozzanak a bálványoknak, Megkínozták őket, fejükbe 9-9 vasszöget vertek, aztán állhatatosságuk láttán lefejeztette őket az I. században. Szent Zoszimász püspök.

Szentünk Kilikiai származású volt, fiatal korától a Sínai hegyen volt szerzetes. Rövid idő múlva, mivel magányosságra vágyott, Líbia pusztájába ment. Onnan újra visszatért a Sínai hegyre. Egy idő után a kolostor főnöke elküldte őt két társával Alexandriába, hogy a kolostor ügyeit intézze. A pátriárka szívesen fogadta őket és mindhármukat püspökké szentelte, Zoszimászt Babilon számára. Bölcs és jó pásztor volt, híveinek életével adott példaképet. A VI. században halt meg hosszú élet után, visszatérve a Sínai hegyre. Szent Asztiosz felszentelt vértanú.

Asztiosz Makedoniában volt püspök. Traján császár alatt, hitének megvallása miatt sok kínzás után keresztre feszítették a II. században. Előtte mézzel kenték be testét, hogy a rovarok csípésétől meg jobban szenvedjen. Istenhez imádkozva halt meg.

Június 5. Szent Dorotheosz felszentelt vértanú.

Dorotheosz, Dioklécián császár uralkodása idején volt Tírusz püspöke. Amikor a császár üldözést rendelt el a keresztények ellen, a püspök ismeretlen helyen elrejtőzött. Nagy Konstantin császár idején, amikor béke köszöntött az Egyházra, visszatért helyére, és tovább kormányozta híveit. Sok pogányt is Krisztus egyházába vezetett. Hitehagyott Julián császár alatt újra elhagyta Tíruszt, és Kisázsiába ment, de ott már nem rejtőzött el, mert Isten vértanúságra hívta. Sokféle kínzás után a jelenlegi Várna városában, kínzások közt hunyt el 107 éves korában 362-ben. Szent Anublosz hitvalló.

Születésére nézve egyiptomi volt. Amikor a pogányok üldöztek a keresztényeket, ő bátram megvallotta keresztény hitét, mégis kiszabadult a pogányok kezéből, Néhány emberrel eltávozott a pusztába, és ott, egy összedőlt pogány templomban élt egészen haláláig. Szent életéért Istentől a jövőbe látás ajándékát kapta. Elhunyt az V. században. Szent Tivadar remete.

Tivadar, már fiatal korától elhagyta a világot és a Jordán pusztájába ment. Azon buzgólkodott, hogy életében Isten tetszésére legyen. Ezért Istentől a csodatevés ajándékát kapta. A VI. században élt. Szent Markián és vértanútársai.

Mindnyájan egyiptomiak voltak. Hitük megvallása miatt kínzásban részesültek: ütlegelték, fáklyákkal égették, testüket szaggatták úgy, hogy darabokban hullott a földre. Végül a börtönben éheztették, és szomjúsággal gyötörték őket. Markián, Nikander, Hyperechiosz, Apollón, Árius, Gorgiosz, Szeliniosz, Iriniosz és Pámbó vértanúk halálának ideje pontosan nem ismert.

Június 6. Szent Besszárion atya

Szentünk Egyiptomban született és nevelkedett. Igyekezett magát a bűnöktől megőrizni. Hamar megszerette az Urat. Utazást tett és meglátogatta Jeruzsálemet és a szent helyeket. Felkereste a palesztinai szerzeteseket, tanulmányozva életüket. Visszatérve hazájába, szétosztotta vagyonát a szegényeknek, szerzetessé lett, és eltávozott a pusztába, hogy magányos élettel szolgáljon Istennek. Önmegtagadással sanyargatta testét. 40 éven keresztül állva, vagy ülve aludt, Isten a csodatevés erejét adta neki. Imádságával megédesítette a keserű tengeri vizet esőt hozott le az égből, a vizeken járt. Hosszú élet után a IV. század végén vagy az V. század elején hunyt el. Új szent Hilárion (Vidor) atya

Vidor atya fiatal korától a Dalmát kolostorban lakott, Dekapolita szent Gergely atyának volt tanítványa. Tíz éven keresztül hallgatagon élt, a kolostor kertjét művelve. Megtudva, hogy a főnök halála után őt akarják helyébe megválasztani, titokban elhagyta a kolostort, és Konstantinápolyba ment. Miután felfedezték, akarata ellenére kényszerült a kolostor főnökségét elvállalni és visszatérni. Mint az igazságnak erős embere, a szentképek tiszteletéért szenvednie kellett. Többször száműzték, de békében hunyt el kolostorában, 845-ben. Új Hilárionnak nevezik, megkülönböztetve Nagy Hilárion atyától. Szent Archela és vértanúnő társai

Archela, Tekla és Zsuzsanna szüzek egy Róma melletti kis kolostorban voltak szerzetesnők. Dioklécián császár üldözése idején Kampániába távoztak, és Férfi ruhába öltözve Kólában telepedtek le. Ott sok embernek szereztek gyógyulást, sok jó tanácsot osztottak, vigasztaltak és sok pogányt térítettek Krisztus hitére. Életük felkeltette az üldözők figyelmét, elfogták, és különösen Archelát kínozták, mint idősebbet. Kínzásaik alatt, csodák következtek be. A kínzásokban Isten mindig sértetlenül őrizte meg Őket, Végül, Szalernoban mindnyájukat lefejezték 293-ban.

Június 7.

Szent Teodót felszentelt vértanú

A mai nap szentje ugyanaz, akiről május 18-án emlékeztünk meg. A mai napon vértanúi halálát ünnepeljük.

Szent Marcell és vértanútársei

Marcell római pápa volt, 304-308 között kormányozta az Egyházat. Hitvallása miatt Maxencius császár elfogatta, és a császári istállókban cselédsorban dolgoztatta. Elhunyt 309-ben. Vele haltak vértanúi halált Priszcilla és Lucina római nemes nők és Artemia Dioklécián császár leánya. Velük szenvedtek még: Szisziniosz és Cirjék diakónusok, Smaragd, Largius, Apronianus magyarázók, Szaturnin, Pápiász és Maurus katonák és Crescentia szent asszony.

Szent Cirjáka és vértanútársai

Szent Cirjáka, Valéria és Mária a palesztinai Cezareából származtak. Elhatározták, hogy hallgatagságban fognak szolgálni Istennek életüket böjtben, és imádságban töltve, amíg nem esnek a hóhérok kezeibe. A pogányok feljelentésére megkínozták őket, hogy mutassanak be a bálványoknak. Kínzásaik közben hunytak el súlyos sebektől a IV. században.

Június 8. Szent Tivadar nagyvértanú

A mai nap szentje ugyanaz, akiről február 8-án emlékeztünk meg. A mai napon ereklyéinek átvitelét ünnepeljük, ami 319-ben történt. Szent Efrém pátriárka

Efrém először Antiochiában volt hadvezér. Sok jót tett a szegényekkel, irgalmas és együttérző volt a rászorulókkal, szelíd és barátságos mindenkivel. Amikor Antiochiát nagy földrengés rázta meg és az utána keletkezett tűzvész szinte az egész várost elpusztította, Jusztin császár Antiochiába küldte Kelet hadvezérét Efrémet, hogy irányítsa város újjáépítését. Munkáját mindenki megelégedésére végezte. Isteni intésre a hadvezért pátriárkává választották. Efrém buzgó védelmezője volt az igaz hitnek az akkor az Egyházat szorongató tévtanításokkal szemben. Sok művet írt a Khalkedoni zsinat védelmében. Hitének igazságát nemcsak szavaival védelmezte, hanem csodákkal erősítette meg. Meghalt 545-ban. Szent Zoszimász atya

Zoszimász a föníciai Szidda városában született nem messze Tarzustól. Eltávozván egy közeli kolostorba, szerzetessé lett. Böjttel, imádsággal és más jótettekkel olyan lelki erősségre tett szert, hogy Isten a jövőbelátás adományával tüntette ki. Előre meglátta az 526-os antiochiai földrengést. Ezenkívül a vadállatok megszelídítésében is kitűnt. Elhunyt a VI. század közepe táján.

Június 9. Szent Cirill főpap

Cirill Alexandriában született nemes szülőktől. Fényes képzésben részesült a híres alexandriai iskolában. Jó szónok hírében állott. Fiatal korában papja és segítője volt nagybátyjának Teofil pátriárkának. 412-ben utóda lett. Nagyon hallgatott Peluziuini szent Izidor szerzetesre, és engedett a Szentlélek csendes irányításának. Nemsokára Nesztorius pap hirdetni kezdte tévtanítását szűz Máriával kapcsolatban. Cirill rögtön figyelmeztette papjait, a császárt és a pápát a tévtanításról. Nesztoriosz szorgalmazására II. Teodoziusz császár Efezusban zsinatot hívott össze, amelyen Cirill elnökölt. A zsinat elítélte Nesztorioszt és tévtanítását, és kinyilvánította, hogy Máriát megilleti az „Istenszülő” elnevezés. Cirill ezután is nagy szelídséggel kezelte ellenfeleit. Harcaiban és békítéseiben sok tudományos művet írt mélységes gondolatokkal. Meghalt székhelyén 444-ben. Szent Tekla és vértanútársnői

Szent Tekla, Márta és Mária Szápor király alatt 346-ban, Perzsiában szenvedtek hitükért vértanúságot. Mindnyájukat lefejezték kard által.

Június 10. Szent Timót felszentelt vértanú

Timót az Olimposz hegy közelében, levő Prussza város püspöke volt. Tiszta és szent életéért Istentől a csodatevés adományát kapta meg. Nagy buzgósággal tevékenykedett a pogányok megtérítésében. Ezért a hitehagyott Julián császár elfogatta, és börtönbe záratta. Az emberek még oda is tódultak hozzá, ő pedig bátran hirdette nekik az Evangéliumot. A császár megtiltotta neki, hogy tanítson. Ő azonban ezt figyelmen kívül hagyta. Büntetésből a császár lefejeztette a IV. század II. felében. Szent Sándor és Antonin vértanúk

A keresztényüldözések egyikében, amikor sok keresztényt megöltek hitükért, a kisázsiai Thrákia területéről származó Antonina keresztény nőt a kegyetlen Fesztusz helytartó elé vitték kihallgatásra. Mivel hitében állhatatosnak mutatkozott, a helytartó arra ítélte, hogy nyilvános házba vigyék kigúnyolásra. E napokban Isten angyala megjelent a 23 éves katonának Sándornak, és kérte, hogy menjen be a nyilvános házba és cseréljen Antoninával ruhát. Sándor ezt megtette, ruhát cseréltek, Antonina így kiszabadult és eltávozott. Mikor az eset kiderült és Sándornak kínt kellett szenvednie ezért, Antonina jóakaratúlag megjelent az ítélőszék előtt, hogy megmentőjével együtt nyerje el a vértanúságot. Mindkettőjüket szurokkal öntözve, tüzes gödörbe ásták bele 313-ban. Szent Basszián püspök

Szentünk Szirakuzából származott, egy helytartó fia volt. Tanulmányai végzésére Rómába ment. Éles elméje lévén, hamar kiábrándult a pogány bölcseletből és a keresztény hitre tért. Megszeretve a keresztény vallást, lelki könyvek olvasásával, imádsággal töltötte az időt, erényekkel ékesítve fel életét. Hogy kikerülje pogány atyjának üldözéseit, Ravennába ment, teljesen Isten szolgálatára adta életét, Szent életéért Isten a testi és lelki bajok gyógyításának adományával tüntette ki. Látva rajta Isten kegyelmét a keresztények arra kérték püspöküket, hogy vegye rá Bsssziánt a pappá szentelésre. Nemsokára pappá szentelték, majd különös kinyilatkoztatás folytán szent Ambrus milánói püspök püspökké szentelte. Ettől kezdve Basszián megsokszorozta erényes életének tetteit. 30 éves püspökség után, 409-ben fejezte be életét. Szent Teofán atya

Teofán Antiochiai pogány szülőktől származott. Amikor elérkezett az ideje, megházasodott, de felesége hamar meghalt. Teofán hitt Krisztusban és megkeresztelkedett. Elhagyta a világot és a város közelében egy szűk cellában remete életet élt. Meghallva, hogy a városban él egy parázna nő, aki sokakat a tisztátalan életre csábított, felkereste, hogy térjen az erények útjára. A nő hallgatott rá, megkeresztelkedett, szétosztotta vagyonát, és bezárkózva bűnbánó életet élt. Teofán 369-ben hunyt el.

Június 11. Szent Bertalan és Barnabás apostolok

Bertalan egyike a 12 apostolnak. Neve arámul ezt jelenti: Talmai fia. A Szentírás egyébként nem említi. Több száz év után gyakran azonosították a szent János evangéliumában szereplő Natánaellel. Ha ez így van, Fülöp apostol vezette őt Jézushoz. Ő igaz izraelitának nevezte és apostolai közé választotta. Az apostolok szétoszlása után Bertalan Indiában, Mezopotámiában és utoljára Örményországban hirdette az Evangéliumot. A hagyomány szerint testéről elevenen lenyúzták a bőrt és végül keresztre feszítették 60 körül.

Barnabás apostol Ciprus szigeten született zsidó családból. Eredetileg Józsefnek hívták, a Barnabás nevet az apostoloktól kapta. Ő vette maga mellé a megtért Sault és vitte Jeruzsálembe az apostolokhoz. A Szentírás, mint szent Pál kísérőjét és társát állítja elénk, az evangélium hirdetésében. Vele együtt vett részt az apostoli zsinaton Jeruzsálemben. Később elvált szent Páltól, és unokaöccsével, Márkkal ment apostoli útra. Ciprus szigetére mentek Barnabás hazájába. Ettől kezdve a Szentírás nem szól az apostolról, Egy régi hagyomány őt tartja Milánó első püspökének. Halálának helye és ideje ismeretlen. Valószínűleg Szalamiszban szenvedett vértanúságot, egyesek szerint agyonkövezték, mások szerint máglyán elégették.

Június 12. Szent Onufriusz atya

Onufriusz atya fiatalon lépett szerzetbe Egyiptomban, Théba mellett. Aztán remete életet élt egy öreg vezetése mellett a kietlen sivatagban. 60 évén keresztül remetéskedett, úgy, hogy nem látott embert. Szigorú életében a hideget és hőséget és a nélkülözést egyformán tűrte. Sokszor gondolta azt, hogy közel áll a halálhoz. Isten azonban megőrizte sértetlenül. Angyala által táplálta, a barlangja előtt felnőtt egy pálmafa és forrás fakadt. Halála előtt meglátogatta őt Pafnutiosz atya, akinek elbeszélte életét. Ezután megáldotta Pafnutioszt, imádságba merülve adta vissza lelkét Istennek a IV. században. Szent Péter atya

Péter atya konstantinápolyi görög volt. Először katona volt, majd egy ütközét alatt Sziriában elfogták, és az Eufrátesz partján Szamara erődjében 9 évig fogságban tartották. Már a fogságban megkezdte vezeklő a életet. Szabadulása után Rómában felvette a szerzetesi rendet. Innen 681-ben Áthosz hegyére ment, ahol a hegytetőn hallgatagságban, teljesen egyedül 53 évet töltött el. Sem ruhája, sem más földi dolga nem volt. Testet hosszura nőtt haja és földig érő szakálla takarta el. Élete erényekkel ékes élet volt. Elhunyt 734-ben. Szent János atya és társai

Szent János, András, Heraklemon és Teofil atyák az egyiptomi pusztában voltak remeték a VI. században. Egy időben éltek Nagy Onufriosz atyával.

Június 13. Szent Aquilina vértanúnő

Aquilina a palesztinai Biblosz városában született jámbor, keresztény szülőktől. Gyermekkorától a keresztény hit és erkölcs szabályai szerint nevelték szülei. Atyját korán elveszítve, nevelését anyja végezte, 10 éves korában Palesztina császári helytartója Voluszián lett. Mint pogány ember, üldözte a keresztényeket, Aquilinát is feljelentették hogy társnői között a keresztény hitet terjeszti. Kereszténynek vallotta magát és visszautasította, hogy a bálványoknak áldozzon. Büntetésből tüzes vassal a fülén keresztül átszúrták a fejét. A nagy fájdalomtól a szent szűz a földre esett, hóhérai azt gondolták, hogy meghalt. Szert testét kidobták a városon kívülre. Éjjel egy angyal csodálatosan begyógyította sebeit. Aquilina újra megjelent a helytartó előtt, aki fejvesztésre ítélte. A vesztőhelyen, a városon kívül, időt kért az imádságra és 293 június 13-án, lefejezés nélkül adta vissza lelkét Istennek. Szent Trifilliosz püspök

Szentünk Konstantinápolyban született. Szent Szpiridon tanítványa lett, akinek vezetése alatt nagy előhaladást tett a tökéletességben. Nemsokára a ciprusi Leukoszia püspökévé szentelték. Kapcsolatát továbbra is ápolta Szpiridonnal, gyakran meglátogatva őt. Irgalmas szívű, tiszta életű, egyszerű szívű és képmutatás nélküli szeretetet gyakorló főpap volt. Kitűnt ezeken kívül szigorú életével. Késő öregségben halt meg 370-ben. Szent Anna és fia János

Anna a Konstantinápolyban levő blachernéi templom diakónusának leánya volt. Férje halála után férfi ruhába öltözött és Eutimián néven egy bithiniai kolostorban élt szerzetesi életet fiával Jánossal együtt. Isten még életében csodákkal tüntette ki, Meghalt Konstantinápolyban 826-ban

Június 14. Szent Elizeus próféta

Elizeus Safát fia volt, Abel-Mecholából. Krisztus születése előtt a IX. században élt. Illés próféta tanítványa volt. Illés mennybevitelénél az ő felsőruháját kapta meg, vele együtt az erőt is, hogy utódja lévén, folytassa művét. Elizeus 65 éven keresztül volt próféta hat király alatt Izraelben. Félelem nélkül mondta meg az istentelen királyoknak az igazságot. Szamariában hunyt el Joaszáf király alatt. Sok csodát tett életében, de halála után is feltámadt egy holttestéhez dobott halott. Életét és csodáit a királyok I. és II. könyve tartalmazza. Szent Methód pátriárka

Szirakuzában született, istenfélő szülőktől. Tanulmányai befejezése után egy szerzetessel való beszélgetés hatása alatt a Chiosz szigetén levő Chinolakkosz kolostorba lépett be. A képromboló Teofil uralkodása idején Konstantinápolyba hívták, ő ott a szentképek buzgó tisztelőjének mondta magát. Ezért kínokat is szenvedett. Arcul vertek, fogait kitörték, egy forradás az arcán élete végéig megmaradt. Ezután börtönbe vetve 7 évig sínylődött Antigon szigetén. Tivadar császár a pátriarkai trónra emelte fel, amelyen Illés próféta buzgóságával harcolt ez igaz hit érdekében. Elnökölt a 842-ben tartott konstantinápolyi zsinaton, amely elrendelte, hogy minden évben ünnepeljék meg az Igazhitűség vasárnapját. 846 június 14-én hunyt el, több szabályzatot hagyva maga után.

Június 15. Szent Ámosz próféta

Ámosz Tekoában született, Juda törzséből származott. Pásztor volt, de szikomorfát is nevelt. Ő a harmadik kis próféta a Szentírásban. II. Jeroboám király alatt lépett fel, „Két évvel a földrengés előtt”, 360 körül Krisztus születése előtt. Júdeából Izrael országába ment át. Bételben a szentélyben és Szamáriában beszélt. Jövendöléseiben többek között szigorúan megfeddte a gonosz gazdag embereket, szemrehányást téve nekik a szép házakért és a gazdag lakomázásokért. Ugyancsak szót emelt a szegények érdekében a bírok ellen, és a törvénytelen istentiszteletek miatt. Amacja pap kiutasította a szentélyből és Izrael országából is. Hogy meddig működött pontosan nem tudjuk. Elég szilárd hagyomány szerint Tekoában temették el. Az ószövetségi Szentírásban egy könyvvel szerepel. Szent Dula vértanú

Szentünk Kilikiában született. Igaz és istenfélő ember volt. Az emberek tanúsága szerint ilyen életet élt és igyekezett megtartani az igazságot. Maxim helytartónak jelentették a keresztényüldözések idején, hogy Dula keresztény. A helytartó kihallgatás után börtönbe záratta és megkínoztatta. Ütötték, megtüzesített rostélyon sütögették, éles vasakkal szaggatták testét, összetörték állat és lábszárait. Ezektől a kínoktól meghalt a Tarzusba vezető úton, ahova azért vitték, hogy újabb kínoknak vessék alá. Meghalt a IV. században. Szent Dula atya

Dala atya Egyiptom egyik kolostorában volt szerzetes. Kitűnt különleges szelídségével és jószívűségével. Húsz éven keresztül sok szenvedésben volt része társaitól, akik nem szerették őt. Végül azzal vádolták hamisan, hogy szent edényeket lopott, de más vádakkal is illették. Emiatt megfosztották szerzetesi voltától, és ügye a helytartó elé került. Ő kezének levágására ítélte. Az igazi tolvaj, lelkiismerete furdalásának hatására megvallotta tettét a kolostorfőnök előtt, és kérte, hogy küldjenek a helytartóhoz valakit, nehogy levágják Dula kezét. Miután kiderült az igazság, 3 nap múlva az atya békében elhunyt. Szent Jeromos atya

Jeromos Dalmáciában született egy Stridon nevű községben. Jómódú szülei kereszténynek nevelték, tanulmányai végzésére Rómába ment. Nagy jártasságra tett szert a latin íróknál, de megtanult görögül is, Libérius pápa kezéből felvette a keresztséget. Tanulmányai végeztével Trierbe ment és megismerkedett a remeteteleppel. Minden vágya az volt, hogy a Szentföldre menjen. Hajóra szállt és Antiochiában kötött ki. Nem messze volt innen a Kalkisz sivatag, az ott élő remetékhez csatlakozott. Hagy önsanyargatást és önuralmat és Istennek szentelt életet tanult tőlük. Megtanulta a héber nyelvet, a püspök közben pappá szentelte. A remeteségből Rómába ment. Damazus pápa meggbízta a Szentírás latin fordításának munkáját. Mivel Rómában sok baja volt, visszatért régi vágyához és a Szentföldre utazott. Betlehemben telepedett le. Tökéletesítette héber nyelvtudását és befejezte a Szentírás fordítását. Korának legtanultabb embere volt. A katolikus igazság védelmében sokszor kiállt tanító szavával a tévtanításokkal szemben. Közel 80 éves korában, 420-ban hunyt el.

Június 16. Szent Tichon püspök

Tichon a Ciprus szigetén levő Amathunt városában született. Szüleitől tanulta meg a szent könyvek olvasását, ezért hamar az egyházi rendbe került, felolvasóvá avatták. Szent élete miatt Memnon püspök diakónussá, aztán a püspök halála után a hívek kívánságára e város püspökévé szentelték. Híveit a hitre és jámbor életre tanítva, szavainak erejével és csodáival sok pogányt tett kereszténnyé. A környéken levő bálványszobrokat összetörte, a bálványtemplomokat pedig pusztulásra ítélte. Hosszú életet élve, amely hasonló volt az angyalokéhoz, szellemi nyáját a jámborságra oktatva és igaz tanítással vezetve őket, békében hunyt el 425-ben, előre megtudván Istentől halála idejét és azt mással is közölte. Szent Tigriosz és Eutropiosz vértanúk

Tigriosz áldozópap volt, Eutropiosz pedig felolvasó. Az Arányszájú szent János kiűzetése után következő tűzvész alkalmával őket gyanúsították a gyújtogatással, elfogták és megkínozták őket. Tigrioszt a szelíd és alázatos, irgalmas és utasokat befogadó, sok lelki hasznot szóval és tettel hajtó papot, fára függesztették és ütötték, majd Mezopotámiába száműzték. Ott halt meg a börtönben. Eutropioszt a tiszta embert, hasonló módokon, kínozták meg, és a kínzások alatt hunyt el. Az V. század elején haltak meg. Testüket a városon kívülre dobták, de éjjel a keresztények titokban eltemették őket.

Június 17. Szent Mánuel és vértanútársai

Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.

Június 18. Szent Leontin és vértanútársai

Veszpazián császár uralkodása alatt (70-79) Rómában, egy kegyetlen, keresztényeket gyűlölő szenátor: Adorján, meghatalmazást kapott a császártól, hogy Fönícia területen a keresztényeket felkutassa és megölje. A föníciai Tripoliszban élt Leontin, aki születésére nézve görög volt, mint hadvezér szolgált a császári hadseregben. Értelmes ember és a könyvek ismeretében bölcs, tiszta életű és a szegények iránt irgalmas, és az idegenek befogadásában is kitűnő volt. Az üldözések idején Hypát tribunus és társa Theodul, Tripoliszba mentek, hogy elfogják Leontint. Leóntin mindkettőjüket Krisztus hitére térítette. Amikor rövidesen Tripoliszba érkezett Adorján szenátor, hitükért mindhármukat kínzások alá vetette. Hypát és Theódul kard által lettek vértanúk, Leontin, pedig még a kínzások között meghalt.

Június 19. Szent Judás apostol

Jézus rokona, Jakab testvére: így különbözteti meg a Szentírás az áruló Júdástól. Az egyházi nyelvhasználatban Júdás-Tádé elnevezés a szokásos. Mint az ifjú Jakab apostolnak, neki is Kleofás volt az atyja, Mária pedig az anyja, Ezt a Máriás szent János evangéliuma az Úr közeli rokonának nevezi, Júdást Jakab, József és Simonnal az Úr testvérének, vagyis unokatestvérének mondja. Családos ember, volt. Meghívása előtt Júdás is földműves lehetett valahol Galileában. Életéről nem sokat tudunk. A Szentlélek leszállása és az apostolok szétoszlása után a hagyomány szerint Palesztinában, Júdeában, Szíriában, Mezopotámiában, főleg Edesszában és Perzsiában hirdette az evangéliumot. Valószínűleg itt is szenvedett vértanúságot 70 körül. A Szentírásban egy levél maradt tőle ránk. Szent Zoszimász vértanú

Traján császár uralkodása idején (89-117) Apollónia városában élt egy hellén katona Zoszimász, aki igyekezett Krisztus hitének követője lenni. Meghallva, hogy Domitián helytartó közeledik a város felé, hogy a keresztényeket megkínozza, elhagyta a katonai szolgálatot és megkeresztelkedett, tiszta életet élt imádságban és böjtben. Amikor a helytartó a városba ért, feljelentették előtte Zoszimászt. Maga elé hivatta, kihallgatta, és mivel nem akart a pogány isteneknek áldozni, kínzások alá vetette. Ütötték, oszlopra feszítették, ruhátlanul megtüzesített rostélyra feszítették, belül hegyes szögekkel kivert szandálban járatták, fáklyákkal égették. Ezek után június 19-én, karddal lefejezték. Szent János atya

János atya a VI, században élt egy barlangban, Jeruzsálem közelében. Egy Istenszülő képen kívül semmi vagyona nem volt. Ez előtt gyújtott mécsest és imádkozott nagy buzgósággal. Isten előtt nagy kegyelemre talált. Nagyon kívánta látni a különböző szent helyeket, el is látogatott oda, és amikor akár több hónapi távollét után visszatért, a mécses mindig égett a szentkép előtt. János atya munkában és böjtben sok évet töltött el. Békében hunyt el.

Június 20. Szent Methód püspök

Életének körülményeiről nagyon keveset tudunk. Fiatal korában Isten szolgálatára adta magát. Istennek tetsző élete miatt püspökké szentelték. Egyesek szerint Patára város püspöke, mások szerint Olimposz püspöke volt. Mint tehetséges és szentéletű ember, szellemi nyáját szelíd oktatásokkal vezette a tökéletesség fele. Püspöksége napjaiban támadt Origenész tévtanítása, amely sokakat megtévesztett, A szent főpap világos és buzgó tanításokkal védelmezte a hitet és állt ellent a tévtanításnak, Ez a tevékenysége ellene hangolta a bálványimádó pogányokat, akik elfogták és 312-ben lefejezték. Szent Arisztoklész és vértanútársai

Arisztoklész ciprusi származású volt, Tamasza városában született és később a város papja lett. Makszimián császár üldözése alatt elrejtőzött egy hegyi barlangban, a pusztában. Imádság idején egy hang megparancsolta neki, hogy menjen a szalarniszi metropoliába, hogy Krisztus vértanúja lehessen. Arisztoklész útra kelt, egy erdőben szent Barnabás templománál találta Demeter diakónust és Atanáz felolvasót. Mindketten vágytak a vértanúságra. A városba érve, keresztényeknek vallották magukat, és a pogányok azonnal fejvesztésre ítélték őket. Az ítéletet 306 körül hajtották végre rajtuk. Szent Leukiosz püspök

Szentünk Antiochiában született egyszerű szülőktől. Tízéves volt, amikor anyja meghalt. Atyja egyetlen fiával Eutropiosszal elment az Alexandria vidékén levő Szent Hermiász nevű kolostorba. Atyja szerzetessé lett, fiát pedig átadta, hogy könyveket tanuljon. Éles elméjű gyermek lévén, hamar elsajátította a szükséges ismereteket. Ezenkívül szelíd volt és engedelmes. 25 eves korában isteni sugallatra pappá szentelték és megválasztották kolostorfőnöknek. Atyja látomása után neve Leukioszra változott. Aztán szent élete miatt az itáliai Brindisi püspökévé szentelték. Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki és sok csodát tett általa. Sok pogányt térített Krisztus hitére. Békében hunyt el az V. században.

Június 21. Szent Julián (Gyula) vértanú

Julián vértanú a kilikiai Anazarvában született. Atyja pogány, anyja keresztény volt. Atyja halála után anyjával átköltöztek Tarzusba. Itt anyja megkeresztelte és a keresztény hit igazságai szerint jámborságban nevelte. Amikor az ifjú 18 éves lett, Dioklécián császár nagy üldözést támasztott a keresztények ellen. A hitükért megfogott keresztények között ott volt Julián is, akit Markián helytartó elé állítottak. Hitének állhatatos megvallása miatt kínokat szenvedett: ütlegelték, sebesítették, taszigálták, börtönbe zárták és vadállatok közé zárták, Ezek a kínzások egy éven át tartottak Kilikia különböző városaiban. Végül mérges kígyókkal tele zsákba varrták és a tengerbe dobták. Holttestét a hullámok a partra vetették, és egy tisztes asszony eltemette. Szent Teretius felszentelt vértanú

Egyesek egy személynek tartják azal a Tertiussal, aki egy volt a 72 tanítvány közül és szintén Ikonius püspöke volt. Szent Pál róla tesz említést a Római levél 15, 22-ben. Szent Júliusz és Julián atyák

Mindketten Esne szigetén születtek. Édestestvérek voltak. Gyermekkoruktól fogva keresztény szellemben nevelték őket és a könyvszerinti tudományokban jó kiképzést kaptak. Felnőtt korukban tiszta életre határozták el magukat, imádsággal szolgálva Istennek, a Szentírás könyveit tanulmányozták. Szép életük miatt felvették fel őket az egyházi rendbe. Júliuszt pappá szentelték, Juliánt pedig diakónussá. Mivel még sok bálványimádó élt közöttük, mindkét szentre úgy tekinthetünk, mint akik az ige hirdetésében térségüknek társapostolai voltak. Szétrombolva a pogány templomokat, helyettük 100 keresztény templomot építettek. Békén hunytak el az ifjabb Teodóz császár idején Milánó közelében.

Június 22. Szent Özséb felszentelt vértanú

Özséb Szamoszata város püpöke volt. Abban az időben élt, amikor Arius tévtanításai nagy zavart okoztak az Egyházban. Nagy Konstantin fia Konstantius, mint Árius mindenben segített a tévtanítóknak. Az igazhitű híveknek és egyháziaknak sokszor kellett tőlük, kellemetlenségeket és üldözést szenvedni. A hitehagyott Julián császár uralkodása idején katonaruhába öltözött és úgy rejtőzködött. Bejárta Szíriát, Föníciát, Palesztinát, és ahol a szükség kívánta, papokat és püspököket szentelt az igaz hit megerősítésére. Életében szelíd volt és jóságos, alázatos és csendes, telve volt Isten iránti szeretettel. Erős és bátor volt az igaz hit megvallásában és védelmezésében. Valens császár idején az ariánusok száműzetésbe küldték. Grácián császár alatt, kiszabadulva és visszatérve püspöki székébe, Dolichina városában, egy ariánus asszony fejbe vágta a szent főpapot. Ebbe a sebébe halt bele 380-ban. Szent Galaktion és vértanútársai

Galaktion vértanút a tengerbe fojtották, Juliániát fiával Szaturninnal együtt tűzben égették el. Szent Zenon és Zéna vértanúk

Zenon az arábiai Filadelfiából származott, Zena ez ő szolgája volt, akiben nagy vágy égett, hogy Krisztus hitéért vértanúságot szenvedjen. Makszimián helytartó üldözése idején, Zenon szétosztotta vagyonát a szegények között, felszabadította szolgáit, és a nála maradt szolgájával Zenával, megjelent a császár előtt. Elmarasztalta őt a bálványok imádása miatt. Ezért mindkét keresztény börtönt és kínzásokat szenvedve, 304-ben fejvesztés által nyerték el a vértanúságot.

Június 23. Szent Agrippina vértanúnő

Agrippina, Rómában született és ott is nevelkedett. Gyermekkorától Istennek adta magát. Életét szűzi tisztaság ékesítette, és nem félve a kínzásoktól, Krisztus jegyesének tartotta magát. Valérián császár uralkodása alatt (253-59) megkínozták, botokkal ütlegelték olyan erősen, hogy összetörték csontjait. Ezután ruhátlanul bilincsekbe verték. Isten angyala azonban láthatatlan kézzel meggyógyította őt sebeiből, megerősítette és úgy adta vissza lelkét Istennek a III. század közepén. Három keresztény asszony holttestét Rómából titokban elvitte Szicíliába, majd Konstantinápolyba került. Sok gyógyulás történt általa. Szent Eusztochiosz és vértanútársai

Szentünk először pogány pap volt. Miután az antiochiai püspök a keresztségben részesítette, pappá is szentelte, Lisztra városában ő megkeresztelte unokaöccsét Gájust és egész házanépét. Makszimián császár üldözése alatt a IV. század kezdetén, a galáciai Ankirában kínzások után mindnyájukat lefejezték.

Június 24. Keresztelő szent János születése

Keresztelő szent Jánosnak, az Úr előhírnökének az ünnepét szent atyáink szép szavakkal adják tudtunkra. Így beszélnek: „Ma megszüli Erzsébet a próféták zárókövét és az apostolok elsőjét, a tisztaságos földi angyalt, a mennyei embert, az Ige szavát, Krisztus katonáját és Előhírnökét, az Ígéret fiát, aki előre röpösött és születése előtt előre hirdette az igazság napját… Megjelent ma a nagy Előhírnök, Erzsébet meddő méhéből jött erre a világra a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása. Mert az Előhírnök a hajnalcsillag után, a mindent beragyogó Világosság következik, a Szó után az Ige, Megjelent Zakariás hajtása, a puszta legszebb sarjadéka, a bűnbánat hirdetője, a vétségek lemosója, ki az alvilágban levőknek a halálból való feltámadás örömhírét megviszi…” (Krétai sz. András) „…Ő a mennyei Király katonája, valóban elől járt és egyengette a mi Istenünk örvényeit. Természete szerint ember volt de angyali életet élt. A tökéletes tisztaságot és a mértékletességet kedvelte, ezt tette természetévé, s a bukott természet ellen természetfeletti módon küzdött.” (Kasszián anya) Szent Orentiosz és vértanútársai

Szent Orentiosz, Farnakiosz, Bross, Firmosz, Firmin, Cirjék és Longin mindnyájan édestestvérek voltak, Dioklécián és Makszimián császárok alatt, mint katonák szolgáltak a hadseregben. A szkítákkal való háborúban Orentiosz egyedül harcolt Marotosz szkíta hadvezérrel és Krisztus erejével legyőzte őt. Mivel után nem voltak hajlandók hálaáldozatot bemutatni a bálványoknak, és mivel keresztényeknek vallották magukat, mindnyájukat a Kaukázusba küldték száműzetésre, a száműzetés helye felé vezető útón a szent vértanúk különböző helyeken hunytak el.

Június 25. Szent Febrónia vértanúnő

A mezopotámiai niszibei kolostorban élt és készülődött a szerzetesi életre Febrónia szűz. A kolostor főnöknőjének volt az unokahúga. Testileg szép megjelenésű nő volt, de ennyire gazdag volt lelki erényekben is. Szeretett imádkozni, olvasta a Szentírást és tartotta a szigorú böjtöt. Egy idő múlva Szelin és Lizimakhosz katonák bevonultak a városba és tudomást szerezve a női kolostorról, körülvették azt a katonák. Csak néhányan maradtak a kolostorban, a többiek félelemből elmenekültek. A katonák elfogták Febróniát és megkínozták, ütötték, tűzzel égették, fogait kiverték, levágták kezeit és lábait, Febrónia állhatatosan tűrt el mindent mennyei Vőlegénye kedvéért. A kínzások után karddal fejezték le 310-ben.

Június 26. Szent Dávid atya

Dávid atya Szaloniki városában született. Fiatal korában felébredt benne a vágy, hogy szerzetesi életet éljen. A várostól távol, egy mandulafa alatt épített magának egy kis hajlékot, és abban élt 70 esztendőn át. Vigasztalta és tanította azokat, akik felkeresték. Értelme mindig a magasságokban járt. Isten ezért a csodatevés ajándékával tüntette ki. Állandóan böjtben és imádságban élt, türelmesen viselte el az időjárás viszontagságait. Hosszú és szent élet után 540 körül békében hunyt el.

Június 27. Szent Sámson atya

Sámson atya Rómában született. Szülei királyi családból származó gazdag és nemes emberek voltak. Sámson, eredményesen kitanulva a világi bölcseletet, tökéletesen megtanulta az orvosi tudományt is. Ezt gyakorolva sokat segített a szenvedő embereken. Szülei halála után szétosztotta vagyonát a szegények között, felszabadította szolgáit és Konstantinápolyba ment. Itt Sámson vendégházat alapított az utasok, betegek és szegények befogadására. Ő maga szolgált nekik keresztény szeretettel. A pátriárka hallván szent életéről, pappá szentelte. Jusztinián császár, akit gyógyíthatatlan betegségéből gyógyított meg, a császári vendégházak és korházak vezetőjévé tette. Ebben a hivatásban fáradhatatlanul és szeretettel szolgált a betegeknek és szegényeknek. Mindezeket 350-ben bekövetkezett haláláig tette. Szent Szevér atya

Szevér az itáliai Interoklea helység kis templomának papja volt. Jámbor és buzgó pap volt. Egy alkalommal egy halálán levő beteg mellől elkésvén, aki gyónni akart halála előtt, nagy bánatában és szomorúságában imádkozott érte Istenhez. A halott feléledt, és bűneit meggyónván, még 8 napot élt utána.

Június 28. Szent Cirusz és János ingyenes orvosok

Szent Cirusz és János az alexandriai Konope városában szenvedtek vértanúságot. Erről január 31-én emlékeztünk meg. Manuthin városában volt egy pogány templom, és ez a hely nagyon gyötrelmes hely volt. A tisztátalan lelkek sokat háborgatták az embereket. Szent Cirill alexandriai érsek sokat imádkozott Istenhez, hogy űzze el onnan a gonosz szellemeket, megjelent neki egy angyal, és kérte, hogy vigyék arra a helyre a két szent ingyenes orvos ereklyéit és helyezzék el azokat a szent apostolok templomában. Amikor ez megtörtént, a tisztátalan lelkek támadásai és ártalmai megszűntek azon a helyen. A szent vértanúk ereklyéiből sok csodálatos gyógyulás fakadt. Ez nagy örömet okozott a város lakóinak és ettől kezdve ünnepelték a szent ereklyék oda vitelének napját. Ez 412-ben történt. Szent Pál orvos

Pál atya Korintusból származott keresztény szülőktől. Gyermeküket keresztény szellemben nevelték. Fiatal korában elment az egyik kolostorba, ott szerzetessé lett, és szigorú életet élt, Egy alkalommal, egy asszony házasságtöréssel vádolta meg a szerzetest, néhány nappal azelőtt született gyermekét elvitte hozzá. Az emberek előtt, a néhány napos gyermek megnevezte atyját így kiderült Pál ártatlansága. Ettől kezdve Isten a gyógyítás ajándékát adta Pálnak. Elhunyt a VII. században.

Június 29. Szent Péter és Pál főapostolok

Péter apostol hazája a Genezáreti tó melletti Betszaida volt. Atyja Jőnás halász volt, Péter is ezzel foglalkozott, bátyjával András apostollal együtt. Megházasodott és Kafamaumban telepedett le. Jézus itt gyógyította meg anyósát, a hideglelésből. Amikor Jézus tanítani kezdett, Péter az elsők között csatlakozott Hozzá. Jézustól a Kéfás, azaz szikla nevet kapta. A csodálatos halfogás után nem hagyta el többé Jézust. Vele volt vándorlásai alatt, az idősebb Jakabbal és Jánossal az Úr bizalmasai közé tartoztak. Mennyei kinyilatkoztatást kapva, Jézust az Isten fiának nevezte, amiért megkapta az oldás és kötés isteni hatalmát és Jézus őt az Egyház sziklaalapjává tette. A Titkos Vacsora után, a getszemáni kertben egy darabig Jézus mellett volt, kardot rántott Érte, elkísérte a főpap udvaráig, de egy szolgáló szavára háromszor tagadta meg. Ezt sírva bánta meg. A feltámadás után Jézus külön is megjelent neki, majd egy reggeli halfogás után elfogadva hűségnyilatkozatát, megerősítette tisztségében. A Szentlélek lejövetele után ő szólt először a népnek, egy ideig Jeruzsálemben maradt, majd Rómában és környékén hirdette az evangéliumot. Néró császár üldözése idején 67-ben fejjel lefelé keresztre feszítették. Teste a világ legnagyobb temploma alatt nyugszik Rómában.

Pál apostol, előbb Saul, Tarzusban született gazdag zsidó családban. Fiatal korában rabbi iskolába járt, és jól megismerte az ószövetségi Szentírást, aminek később nagy hasznát vette. Valószínűleg Jézust nem látta, de a kereszténységet kezdettől fogva üldözte. Helyeselte szent István első vértanú megöletését. Felhatalmazást kapott utána a főpapoktól, hogy összeszedje és megkínozza a keresztényeket. Damaszkuszban azonban Isten fényessége leverte lováról és megvakult. Utána megkeresztelkedett és Jézus tanítványaihoz csatlakozott. Isten a pogányoknál történő apostolkodást bízta rá. Ennek szent Pál a legnagyobb mértékben megfelelt. Vitatkozott a zsidókkal és görögökkel, beszélt a pogányokhoz mindenki előtt hirdetve, hogy Jézus a megígért Messiás. Három nagy apostoli utat tett meg igehirdetése köbben. A harmadik útnál Jeruzsálemben elfogták, börtönbe vetették és két év fogság után Kómába vitték, hogy a császár ítélkezzen felette. Két év múlva kiszabadult és tovább folytatta apostoli működését. A hagyomány szerint Hispániába, is eljutott. Az általa alapított egyházközségeknek leveleket küldött. Összesen 14 levelét olvassuk a Szentírásban. Sokat szenvedett útjai alkalmával. Néró császár üldözése alatt őt is elfogták és az osztiai útón, a hagyomány szerint szent Péterrel egy napon kivégezték. Mivel római polgár volt, karddal fejezték le, 67-ben.

Június 30. A tizenkét apostol ünnepe

Á 12 szent apostolt Jézus különböző időben és különböző élethivatásokból hívta meg Magához. Apostoloknak, azaz küldötteknek nevezte el őket, azért, mert őket akarta mennybemenetele után a világba küldeni, hogy folytassák művét és Evangélium hirdetését. Emberhalászoknak nevezte őket, és a pünkösdi tropár szerint általuk hálójába ejtette az egész földet. A 12 apostol neveit pontosan ismerjük a Szentírás felsorolásából. András és Péter testvérek, Jakab és János testvérek, Zebedeus fiai, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab, Alfeus fia, Júdás-Tádé, Simon a buzgó. A Szentírás utolsónak hozza a karióti Judás nevét a megjegyzéssel: aki áruló lett. Az ő helyébe választották meg az apostolok Jézus mennybemenetele után Mátyás apostolt, hogy újra tizenketten legyenek. Bár a 12 apostolt az év folyamán külön-külön is ünnepeljük, Egyházunk ősi időktől fogva a mai napot rendelte közös ünnepüknek.

Július

Július 1. Szent Kozma és Damján ingyenes orvosok

A szent ingyenes orvosok Rómából származó édestestvérek voltak. Keresztény szülőktől származtak, és keresztény nevelésben részesültek. Fiatal korukban kitanulták a gyógyítás tudományát. Istentől hatalmat kapva az embereknél és az állatoknál előforduló betegségeket sikeresen gyógyították, közben a keresztény hitet is terjesztették. Gyógyításukért pénzt nem fogadtak el senkitől, ezért kapták az ingyenes orvos melléknevet. Gyógyításuk közben a szegényeket is segítették tehetségük szerint, és sok pogányt térítettek meg Krisztus hitére. Irigyeik bevádolták őket a császárnál a hit terjesztése miatt. Ezért Karin császár ítélő széke elé hívta őket. Mivel bátran megvallottak hitüket és vonakodtak a bálványoknak áldozatot bemutatni, a császár meg akarta őket kínoztatni de Isten betegséget küldött rá. A két szent imádságára Isten elvette tőle a betegséget, azért mindkettőjüket szabadon engedte. Ők tovább folytatták áldásos tevékenységüket. 284—ben, egykori tanítóik, akik irigykedtek rájuk sikereik miatt az orvoslás terén, agyonkövezték őket. Szent Péter

Péter atya Konstantinápolyban született. Szülei gazdag és nemes emberek voltak, atyja patrícius lett. Péter fiatal korától szerette a tanulást, jól megtanulta a filozófiát és a többi világi tudományt is. Elérve a felnőttkort, házasságra lépett. Atyja halála után elnyerte a patrícius címet. Amikor Nikéfor lett a császár és harcolni kellett a bolgárok ellen, Péter főhadvezér lett. Először a görögök győztek, de Isten úgy rendelkezett, hogy a bolgárok legyőzték a görögöket. Fogságba ejtették többedmagával, és börtönben őrizték. Éjszaka megjelent szent János apostol, kiszabadította, és Rómába vitte őt. Innen az Olimposz hegyére ment és remete életet élt. 34 évet töltött itt el Nagy Joannik atya vezetése alatt. Visszatérve Konstantinápolyba, még 8 évig élt szigorú önmegtagadásban. Meghalt 865-ben. Az általa alapított kolostorban temették el. Szent Potit vértanú

Szentünk Antonin császár uralkodása alatt élt. Mint fiatal pogány ismerkedett meg a kereszténységgel és titokban megkeresztelkedett. Haragvó atyja elzárta egy szobában és megtiltotta a háziaknak, hogy ételt adjanak neki. Később, atyjával való beszélgetése őt is az igaz hitre vezette. Potit bátran hirdette az embereknek a keresztény hitet. Szavaival és az eközben művelt csodáival sok pogányt térített Krisztus hitére, ezért elfogták, nyelvét kivágták, szemeit kivájták és végül lefejezés által nyerte el a vértanúságot a II. század közepén.

Július 2. Istenszülő öltönyének elhelyezése

Nagy Leó császár idejében (457-74) élt Konstantinápolyban két istenfélő szenátor testvér: Galvin és Kandid. Egy alkalommal, császári engedéllyel Jeruzsálembe mentek, hogy a szent helyeket felkeressék. A galileai Názáret városát is felkeresték, ahol az Ige testté lett. Mivel közel volt az este egy idős, férjezetlen zsidó nőnél szálltak meg. Házában észrevették egy szobát, amelyben gyertyák égtek, és betegek feküdtek benne. Amikor érdeklődtek a rendkívüli dolgok miatt, az asszony nagysokára bevallotta, hogy az Istenszülő öltönyét tartja házában, egy dobozban. Miután elmentek Názáretből, Jeruzsálemben egy, ugyanolyan dobozt csináltattak régi fából, és visszatértek Názáretbe. Éjszaka titokban kivitték szekerükre a szent öltönyt tartalmazó dobozt, és ott hagyták helyébe az általuk hozott üres dobozt. Elköszönve az asszonytól, sietve mentek vissza Konstantinápolyba. Ott először maguknál akarták elrejteni a szent ereklyét, de az általa művelt sok csoda miatt nem tudták. Szóltak tehát a császári párnak és a pátriárkának a dologról. Ők pedig sok néptől kisérve, drága dobozba helyezve a szent ereklyét, a blachernei templomba vitték, és ott helyezték el. Ez 474-ben történt. Szent Juvenál pátriárka

Javénál a jeruzsálemi pátriárkai széket az ifjabb Teodóz császár uralkodása alatt (408-450) foglalta el. Ebben az időben Palesztinában szentéletű atyák remeteskedtek, de ugyanebben az időben az Egyház életében különféle tévtanítások okoztak zavart. Juvenál az igaz hit védője és a tévtanítások ellenharcosa volt. Részt vett az efezusi és a khalkedoni zsinatokon, védelmezve az igaz hitet. Ezért sokat kellett neki szenvednie a tévtanítók részéről, sőt meg főpapi székéből is eltávolították. Ő elment Konstantinápolyba. Egy idő után, a viharok elmúltával, újra visszatért Jeruzsálembe és igyekezett ott rendet tenni. Utolsó éveit békében töltötte el. 458-ban, a főpapi méltóságban eltöltött 38 év után hunyt el.

Július 3. Szent Jácint vértanú

Jácint vértanú a kappadókiai Cezáreában született. Húszéves kiváló ifjú volt, Traján császár hálószobájának volt az őrzője, így mindig a császár közelében tartózkodott. Hite és tiszta élete igazi kereszténnyé tette, titokban szolgált Krisztusnak minden jótett által. Egy alkalommal, egy pogány ünnep alkalmával a császár egész népével együtt áldozatot mutatott be a pogány isteneknek. Jácint elkísérte a császárt a bálványtemplomba, de kint maradt és egy szobába rejtőzve imádkozott az igaz Istenhez. Mivel nem kívánt a császárral együtt enni a bálványoknak áldozott húsból, Istentől legyőzhetetlen erővel felruházva az egész nép előtt kereszténynek vallotta magát. Kihallgatása után börtönbe zárták és nem adtak neki más ételt, mint bálványhúst. Nem kívánva magát a bálványétellel beszennyezni. 38 napon át szenvedett az éhségtől. A börtönben halt meg 108-ban. Holttestét hazájába vitték, és ott temették el. Szent Mocius és Márk vértanúk

A szent vértanúkat megkötözve adták át Makszimián helytartónak. Ő először rábeszéléssel akarta őket rávenni a bálványáldozatra, aztán pedig halállal fenyegetőzött. Amikor az oltár elé vitték, egy gyermek állt eléjük és nem engedte őket tovább menni. A pogányok megfogták a gyermeket, és nagyon megverték. A szent vértanúk állhatatosak maradván hitük megvallásában, kardhalálra lettek ítélve. A vesztőhelyen Mociushoz sírva léptek hozzá gyermekei és felesége. Ő megtiltotta nekik a sírást. Márk levágott fejét felesége fogta fel. Vértanúságuk ideje ismeretlen. Szent Anatoliosz pátriárka

Szentünk 449-ben lett Konstantinápoly pátriárkája. Ideje alatt tartották meg: a IV. egyetemes zsinatot. A főpapot az eretnekek ölték mez 458-ban. Szent Dioméd és vértanútársai

Dioméd, Eulamp, Aszklepiodót és Golenducha szent Jácinttal együtt szenvedtek vértanúságot Traján császár alatt a II. században.

Július 4. Krétai szent András főpap

András Damaszkuszban született. Hétéves koráig néma volt, és csak akkor szólalt meg, amikor Krisztus Szent Titkaiban részesült. 14 éves korában, Jeruzsálemben lett szerzetes. Itt hamar kitűnt jámborságával és tudományával. A pátriárka felfigyelt rá, és jegyzőjévé tette. 679-ben, mint a pátriárka helytartója ment el a VI. egyetemes zsinatra. A zsinat után hamarosan a Nagy Egyház diakónusává szentelték, és az árvák gondozója tisztségét töltötte be. II. Jusztinián császár alatt Kréta püspökéve szentelték. Tudományát főleg arra használta, hogy megvédje a katolikus hit igazságait a képrombolók és monofiziták ellen. Mint szónok és költő is kiváló volt. Sok kánont, sztichirát költött egyes nagy ünnepek napjára és a Nagyböjti énektár számára. Az ő nevéhez fűződik a nagyböjtben énekelt hosszú bűnbánati nagy kánon, amely kitűnik azzal, hogy a bűnös lelkeket bűnbánatra hangolja. Meghalt 712-ben. Szent Márta anya

Márta antiochiai származású volt. Fiatal korától vonzódott s szerzetesi élethez, de szülei akaratából házasságra lépett. Férje hamar meghalt, egyetlen fia maradt, a későbbi oszlopos Simeon atya, akiről szeptember 1-én emlékeztünk meg, anyjával együtt. Sok erénnyel volt élete ékes, tisztes özvegységben élte le életét. Előre megtudva halála idejét, 551-ben halt meg. Fia oszlopa mellé temették. Szeptember 1-én is olvashatunk róla. Szent Tivadar felszentelt vértanú

Tivadar vértanú: Dioklécián császár idejében élt. A líbiai Ciréne püspöke volt, ahonnan cirénei Simon is származott. Szépen tudott könyveket írni. E tudását művészi szintre vitte. Az egyházra sok, általa kézzel irt könyvet hagyományozott. Feljelentés alapján Diviliánus helytartó a könyvek kiszolgáltatását kérte, de Tivadar ennek ellenállt, de annak is, hogy megtagadja Krisztust. Ezért nagyon megverték, fára függesztették, testét égették, sebeibe ecetet és sót öntöttek, nyelvének kivágása után a börtönbe zárták. Végül 310-ben lefejezték. Vele szenvedtek és lefejezve haltak meg az általa megkeresztelt nők: Lucia, Aroia és Ciprilla. Szent Teodót és Teodóta vértanúk

Mindkettőjüket Traján császár idejében fogták el, és bálványáldozatra akarták kényszeríteni. Amikor ők ezt megtagadták, különféle kínzások után börtönbe zárták. Ugyanitt szenvedett szent Jácint vértanú is, aki lefejezése előtt bátorította őket. Kivégzése után őket is megkínozták és kard által ugyanolyan módon vették el életüket.

Július 5. Athoszi szent Atanáz atya

Atanáz Trapezuntból származott, eredeti neve Abramiosz volt. Szülei istenfélő emberek voltak. Korán árvaságra jutott és mások gondoskodtak róla. Kiskorától kitűnt alázatosságával és önmegtagadásaival. Mivel vágyott a szerzetesi életre, Kisázsia egyik kolostorában szerzetes lett, Maléi szent Mihály vezetése alatt. Mindent megtett, pontosan úgy ahogy azt vezetője kívánta. A kolostori munkák után fennmaradó időben könyvek másolásával foglalkozott. Hegy év után lelki vezetője megengedte neki, hogy a hallgatag életet válassza. 900. év kezdetén, félve, hogy megválasztják elöljárónak, magához véve könyveit elment az Athosz hegyére. Itt a hallgatag szerzetesek között élt, mint egyszerű, Írástudatlan szerzetes, Még a nevét is megváltoztatta Barnabásra. Nem sokáig maradt rejtekben, híre messzire elterjedt, az emberek jöttek hozzá lelki tanácsért. Atanáz a későbbi Nikéforosz Fokasz császár segítségével kolostort alapított, amelyben ő lett az elöljáró. Sokan jöttek hozzá más országokból is, hogy kolostorában éljenek. Istentől megkapta a csodatevés adományát. Előre megtudva Istentől halála idejét, öntudattal várta azt. 1000-ben hunyt el. Szent Lampász atya

Az atya fiatal korától a vezeklő életre adta magát. Irinopolisz városa mellett egy pusztai barlangban élt öreg koráig. Istentől a csodatevés adományában részesülve sok csodát tett életében és halála után is. A X. század körül élt és halt meg.

Július 6. Nagy szent Szizoész atya

Szentünk kora ifjúsásában elhagyta a világot, és megszeretve az önmegtagadást, imádságot, szeretetet és alázatosságot, az egyiptomi pusztában volt remete ahol nagy szent Antal is. Hatvan éven át élt imádságban és vezeklésben, és tökéletesen kiirtotta magából a bűnös vágyakat, szenvedélyeket. Szizoész annyira kedves volt élete miatt Isten előtt, hogy halottakat támasztott fel és tisztátalan lelkeket űzött ki. Idős korában hunyt el 429-ben. Halálakor arca mennyei fényességtől ragyogott, cellája pedig megtelt jó illattal. Szent Lucia szűz és vértanútársai

Lucia a szicíliai Kampániából származott. Fiatal korában egy barbár fejedelem fogságba ejtette. A fejedelem kényszerítette, hogy áldozzon a pogány isteneknek, és hogy tisztességtelen életet éljen vele. A szent mindezeket visszautasította. Ez a magatartás olyan tiszteletet váltott ki a fejedelemből, hogy maga is keresztény lett. Egy külön birtokot adott Luciának, hogy ott az imádságnak éljen. 20 év után, 301-ben, isteni utasításra Lucia is, a király is elhagyták az uralmat és a családot és Rómába mentek. Ott, a város prefektusa mindkettőjüket lefejeztette karddal. Megbüntetésük után a prefektus még több más keresztényt is megöletett karddal. Szent Koint vértanú

Szentünk Frigiából származott. Aurélián császár uralkodása alatt (270-75) Kim városában a pogányok elfogták és kínok alá vetették, de egy hirtelen támadt földrengés miatt megkötözve otthagyták. 40 nap múlva újra elfogták, kínzások utam eltörték lábszárait. Isten ereje által meggyógyulva még 10 éven keresztül hirdette Krisztust különböző vidékeken, és békében hunyt el 283-ban. Szent Izaurosz és vértanútársai

Izaurosz diakónus volt, Athán városából származott Ince, Fialiksz, Hermiosz, Bazil és Peregrin keresztényekkel együtt. Numerián császár uralma alatt (283-84), Tripontiosz hadvezér parancsára szenvedtek vértanúságot Apollónia makedón városban. Velük együtt fejezték le Rufusz és Rúfinusz vértanúkat is a IV. század körül. Szent Marin és vértanútársai

Szent Marin és felesége Márta, két fiával Audifax és Abakummal együtt Perzsiából Rómába mentek, hogy a börtönbe zárt keresztényeknek szolgáljanak és enyhítsék szenvedéseiket. Valentin áldozópap volt, aki csodáival keresztény hitre térítette Aszterioszt és több más pogányt. A keresztényüldözések idején 269-ben mindnyájukat elfogták Rómában és kínzások után halálra adták őket. Marint fiaival együtt lefejezték, Mártát vízbe fullasztották, a többieket részben lefejeztek, részben agyonkövezték.

Július 7. Szent malei Tamás atya

Tamás atya szerzetessége előtt katonai szolgálatban volt. Erős testű, bátor kiállású katona volt, aki társaival együtt sok győzelmet aratott. Elhagyva a világot, szent Illés próféta utasítására a pusztába ment Malei hegyére. Ott magányosan élt, Istennel beszélgetve és Tőle látomásokban és kinyilatkoztatásokban részesülve. Lelkét megtisztítva sok jeles hőstettet hajtott végre és sok csodával ékesítette fel Isten az ő életét. Amikor az emberek tudomást szereztek róla, sokan keresték fel, útmutatásért is, gyógyulásokért is, mert Isten erre is erőt adott neki. Nemcsak életében, de ereklyéi által halála után is sok csodát művelt. Halálának ideje nem pontosan ismert, valószínűleg a X. század előtt élt. Szent Epiktetosz ée Astion vértanúk

Epiktetosz áldozópap volt, fiatal éveitől szolgált Krisztusnak, Tiszta életéért Isten gyógyító erővel ruházta fel, mindenféle betegséget meg tudott gyógyítani. Egy alkalommal, egy 18 éves fiatalember, Asztion sétált arra szolgáival, ahol az atya élt. A pogány ifjú, bemenve a kunyhóba, és többszöri beszélgetések után kereszténnyé lett. Ezután mindketten elmentek a Duna torkolatához, hogy hirdessék Krisztust a szkíták között. Azok, látva a csodákat, sokan keresztényekké lettek. A pogányok ezt látva, elfogták, és megkínozva karddal fejezték le őket 290 körül. Szent Cirjáka vértanúnő

Szentünk szüleinek buzgó imádságára született egy vasárnapi napon. Szülei jó nevelésben részesítették és fogadalmuk szerint Isten szolgálatára adták. Dioklécián császár üldözése alatt szüleit Leszbosz szigetére vitték, Cirjákot pedig Nikomédiába, Makszimián császárhoz. A császár kihallgatás után, látva, hogy állhatatos a hitben, megverette a szent leányt. Később máglyahalálra ítélték, és tűzbe dobták, de egy égből leszálló felhő kioltotta a tűzet, a leány pedig sértetlen maradt. Végül mégis halálra ítélték. A vesztőhelyen időt kért az imádságra és a körülállóknak intelmeket adott. Végül, a földre hajolva békében hunyt el 303-ban. Szent Peregrin és vértanútársai

Peregrin, Lucián, Pompeosz, Ezekiás, Papiasz, Szaturnin és Germán vértanúk Itaáliából származtak. Amikor kitört a keresztényüldözés, mindnyájan elhajóztak a mai Durazzó városába. Itt, látva Asztiosz püspök vértanúságát, dicsérték hitének megvallásáért. A katonák, ezt hallva, elfogták őket, kihallgatás után csónakba ültették és a mély vízbe fullasztották őket. Testüket a hullámok partra vetették, és a homokba temették el őket. Sok év múlva Alexandria püspöke tisztelettel eltemette őket és sírjuk fölé pedig templomot épített. Szent Ákos atya

Ákos atya a Sínai hegyén élt a VI. század első felében. Szó van róla a "Lépcső”-ben is. Kitűnt az engedelmesség erényével. Szenvedélyei ellen harcolva, azokat böjttel győzte le, és sok türelmével lelkét erényekkel ékesítve békés életet folytatva hunyt el.

Július 8. Szent Prokóp nagyvértanú

Prokóp Jeruzsálemben született. Fiatal korában jó képzést kapott. Korán elvesztette keresztény atyját. Dioklécián császár alatt belépett a hadseregbe, a császár pedig Egyiptomba küldte, hogy üldözze a keresztényeket. Útközben égi hangot hallott, amely szemére hányta, hogy Jézus Krisztus ellen támad. Így ő is, amint Pál apostol nem az emberektől, hanem a mennyből nyerve meghívást, Krisztus őt rabul ejtette. Ezután az égen megjelent kereszt jele arra indította, hogy ne támadjon a keresztényekre, hanem őt is szenvedésekre hívta. Alexandriában nem üldözte a keresztényeket, hanem, elhagyva a bálványimádást, összetörte a bálványokat. Pogány anyja jelentette ezt a császárnak, ő elfogatta és a börtönbe záratta, megkeresztelkedvén a börtönben, ellenségeitől sok sebet kapott. De erősségével és a kínzások elviselésével Krisztushoz térített két szakasz katonát vezéreikkel, hét nőt és saját anyját is. Mindnyájukat lefejezték hitükért 303-ban a pelesztinai Cezareában.

Július 9. Szent Pongrác felszentelt vértanú

Szent Pongrác Antiochiában született. Abban az időben élt, amikor Jézus Krisztus a földön járt. Atyja, hallván Jézusról, elment fiával az ifjú Pongráccal együtt Jeruzsálembe, látta és hallotta Jézust és hitt Benne. Az apostolok szétszéledése után Antiochiában az egyik térítő apostol megkeresztelte az egész családot. Egy idő után a szülők elhunytak, Pongrác pedig, szétosztva tőlük örökölt vagyonát, elment a pontuszi hegyekbe. Ott egy barlangban élt. Amikor szent Péter főapostol azon a vidéken térített, Pontusban találkozott Pongráccal, elvitte őt Kilikiába és szent Pál apostollal egyetértve Pongrácot a szicíliai Tauroménia püspökévé tette. Püspöki helyen szentünk sok csodát tett és sok pogányt térített Krisztus hitére. Miután sok esztendeig működött és sokakat megtérített, pogány ellenségei rátámadtak és agyonkövezték az I. század végén, vagy a II. század elején. Szent Patermuthiosz és vértanútársai

A hitehagyott Julián császár idején élt az egyiptomi pusztában két remete: az idősebb Patermuthiosz és a fiatalabb Kopriosz, Békében éltek együtt az idősebb vezetése alatt. Amikor Julián császár hadseregével Egyiptomba ért, a két pusztalakót elé vezették ítéletre. Mindketten bátran megvallottak előtte Krisztust, azért nagyon megkínoztatta őket. Végül karddal fejezték le mindkettőjüket. Látva állhatatosságukat, Krisztus hitére tért Sándor katona is, ezért tüzes kemencébe dobták. Ez a IV. század második felében történt. Szent Patermuthiosz és Kopriosz atya

Patermuthiosz először pogány volt és bálványimádó. A rablók vezére volt, aki még a sírrablástól sem riadt viasza. Ezenkívül sok más gonosztettet vitt végbe, ami miatt rossz híre elterjedt a környéken. Egy Istentől küldött látomás alapján megtért, megkeresztelkedett és a pusztába ment. Ott, bűnbánat által tisztogatva lelkét, Isten a csodatevés adományával ajándékozta meg. Kedvenc foglalkozása volt, hogy segített a szegényeknek és eltemette a halottakat. Kopriosz atya áldozópap volt, egyben szemtanúja a megtért Patermuthiosz csodáinak és bűnbánó életének. Ő beszélte el csodáit is. Mindketten a IV. században hunytak el. Szent Tivadar püspök

Tivadar Edesszában született. Istenfélő szülei egy kislány után fiúgyermeket kértek Istentől. Gyermekkorában a tanulás nehezen ment neki, többször kapott büntetést miatta. Sokat imádkozott, azért, hogy Isten világosítsa meg elméjét. Imádság közben elaludt, látomásban meglátta jövőjét és látomását elmondta a főpapnak. A főpap megparancsolta, hogy Tivadart vegyék fel az egyházi rendbe. Ezután Tivadar elment Palesztinába és szent Szabbás kolostorában élt 30 évig. Az edesszai püspök halála után ő lett utóda a püspöki széken. Szellemi nyáját szavával és tetteivel kormányozta. Meghalt a Szent Szabbás kolostorban 848-ban.

Július 10. A nikápolyi 45 szent vértanú

Licinius császár, aki a római birodalom keleti felét kormányozta, rendeletet adott ki a keresztények megkínzására sőt megölésére, ha nem akarnak áldozni a bálványok előtt. Vagyonukat el kellett kobozni és pogány templomok építésére kellett fordítani. Amikor ez a rendelet eljutott az Örményországi Nikápolyba, negyvennél több keresztény elhatározta, hogy önként mennek az ítélőszék elé, és megvalják Krisztusban való hitüket. Vezetőik voltak: Leontin, Móric, Dániel, Antal és Sándor. Kihallgatásuk után a helytartó mindnyájukat vasbilincsekbe verette és a börtönbe záratta őket. Az éjszakát imádságban és zsoltáréneklésben töltötték. Másnap megkínozták és a börtönbe zárták újra őket. Két börtönőr általuk a keresztény hitre tért. Sokat szenvedtek a sebektől, hőségtől, némelyikük meg is halt. A szolgák eközben hatalmas máglyát raktak, hogy azon elégessék a vértanúkat. Egymásután dobálták bele a szentek testét, az élőket és a már halottakét is, 319 körül haltak vértanúi halált. Csontjaikat a Likosz folyóba dobták, melyeket az magába fogadott, és egy sekély helyen összegyűjtötte. Istenfélő emberek fáradság nélkül összeszedték és Licinius császár haláláig illő helyen eltemették. Szent Viánor és Szilván vértanúk

Vianor Piszidiából származott. Hitének megvallása miatt elfogták és hittagadásra akarták kényszeríteni. Mivel állhatatosan kitartott, ezért megkínozták, késsel szurkálták, felfüggesztették, fogait kitörték, füleit levágták. Látta mindezeket egy Szilván nevű ember. Hatásukra hitt Krisztusban. Erre kivágták nyelvét, azután lefejezték. Újabb kínzás után Viánort is lefejezték a IV. század elején. Szent Apollón vértanú

Szentünk a lidiai Szard városából származott. Egy alkalommal Ikoniumba menve elfogták és a város parancsnoka elé vitték. Mivel nem akarta a császár nevét segítségül hívni, fára függesztették és egyéb kínzások között adta vissza lelkét Istennek 253-59 között.

Július 11. Szent Eufémia nagyvértanúnő

Szent Eufémiáról szeptember 16-án emlékezünk meg. A mai napon azt a csodát ünnepeljük meg, ami. 451-ben történt általa a khalkedoni zsinaton. A zsinati atyák felírták egy-egy papírra az igazhitű hitvallás szövegét, és a monofizita hitvallás szövegét. Mindkettőt belehelyezték Eufémia koporsójába és lepecsételték. Három napon át imádkoztak, hogy Isten mutassa meg melyik hitvallás az igaz. Három nap múlva felbontották a koporsót. Az igazhitű hitvallást Eufémia jobb kezében találták, a téves hitvallást pedig a szent vértanúnő lábai alatt. Szent Kindeosz vértanú

Kindeosz a pamfiliai Szida helységnek volt papja. Dioklécián császár alatt elfogták és tűzhalálra ítélték. Úton a vesztőhelyig szögekkel kivert cipőben vonszolták. Útközben, egy favágót találtak, akire rátették kényszerből a fát, hogy vigye, A vértanú pénzt adott a favágónak és a maga vállára helyezte és vitte a fát, A máglyán sértetlen, maradt mert egy vihar kioltotta a tüzet. A vihar elmúltával a vértanú imádkozva adta vissza lelkét Istennek.

Július 12. Szent Proklosz és Vidor atyák

Mindkét szent vértanú Kalipta város környékéről származott, ami Ankyra közelében van. Először Prokioszt fogták el és Traján császár elé vitték. A császár nem talált benne hibát azért átadta Makszim helytartónak. A helytartó kínzások után arra ítélte, hogy feszítsék fára és nyilazzák agyon. Amikor vitték a kivégzésre, találkoztak egy Vidor nevű fiatalemberrel, aki Proklosznak unokaöccse volt. Elfogták és a börtönbe zárták. Prokioszt pedig elvitték a kivégzés helyére, fára feszítették és nyilakkal átlőtték testét. Minden nyíl után Istenhez fohászkodott. Lehajtva fejét, július 12-én halt meg.

Vidor vértanút a kihallgatása és bátor hitvallása után kínok alá vetették, három nappal Proklosz halála után július 15-én lefejezték. A keresztények mindkettőjük testét tisztelettel temették el, 106-ban. Szent Maleini Mihály atya

Mihály atya, eredetileg Mánuel, gazdag, nemesi származású és istenfélő szülőktől született Kappadókia nyugati részén. Fiatal korában Konstantinápolyba küldték, hogy tanulja meg a császári udvar nemesi szokásait. Ő azonban szerzetességre vágyott. Titokban elhagyta szülei házát és a bithiniai Kimina városában szerzetessé lett. Szüleinek ez rosszul esett, erőszakkal magukkal vitték, de látva állhatatosságát elűzték otthonról. Visszatért kolostorába és minden feladatot szívesen végezve szolgált társainak. Szülei halála után vagyonát szétosztotta a szegények és felszabadított szolgái között, a maradékot pedig a kolostornak adta. Később a magányos életet választotta Agapiosz nevű rokonával. 962-ben hunyt el. Ereklyéi gyógyító erőt árasztottak. Szent Mária vértanúnő

Szentünk eredeti neve Golenducha volt. Nemes perzsa családból származott, férje is nemes ember lett. Khozroész perzsa király uralkodása alatt kiábrándult a pogány bálványokból. Kereste az igaz hitet, melyet meg is talált. Keresztény lett és a Mária nevet kapta. A perzsa király ezért börtönbe záratta, amelyben 18 éven keresztül szenvedett. A király unokájának trónra lépése után visszanyerve szabadságát sokat fáradozott hazájában a keresztény hit terjesztésén. A VI. század végén hunyt el nem messze Niszibitől.

Július 13. Szent Gábor főangyal

Gábor főangyal ünnepe Egyházunk szokása szerint az Örömhírvétel után következő napon, március 26-án van. Mivel ez a nap általában Nagyböjtre esik, nem lehetséges, hogy kellő fénnyel megünnepeljék. Egyházunk azért szenteli a mai napot az ő ünnepének, hogy megemlékezzék arról, hogy Isten mit vitt végbe általa. Az Ószövetségben megmagyarázta Dániel prófétának egy látomása értelmét (8, 16-26.), aztán a 70 év jelentését (9, 21-27.). Az Újszövetségben először Zakariás papnak jelenik meg, és közli vele keresztelő szent János születését. (Lk. 1, 11-) Aztán, hírül viszi Názáretbe Máriának Isten Fiának megtestesülését. (Lk. 1, 26-38.). Szent István atya

István atya Damaszkuszi szent János unokaöccse volt. Tízéves korától szerzetese volt a Szent Szabbász kolostornak. Innen a „szabbaita” mellékneve is. Haláláig vagy ebben a kolostorban, vagy a környékén élt. Cselekedetei és erényes élete annyira Isten tetszésére szolgált, hogy megkapta Tőle a jövőbelátás adományát és a gyógyításét is. Előre megtudva halála idejét, meghalt 794—ben. Szent Szerápion vértanú

Szentünk Szevér császár uralkodása idején (193-211) élt. Jámbor életű és erényes ember volt. Amikor elfogták, kereszténynek vallotta magát. Az igaz Istent dicsérve, számos kínzást viselt el, és végül tűzben fejezte be életét 205 körül. Vértanúságának helye nem ismert. Szent Markián vértanú

A szent vértanú a likaoniai Ikoniumból származott, és sok pogányt térített Krisztus hitére. Perennius helytartó elé vitetve, bátran megvallotta keresztény hitét és szóvá tette a pogány helytelenséget. Ezért sok kint szenvedett, utoljára tüzes rostélyon sütögették és kivágták nyelvét. Végül lefejezték, miközben a vértanú imádkozva hálát adott Istennek, Ez 258 körül történt. Szent Julián vértanú

Egyesek az Evangéliumban említett leprás Simonnak tartják, (Mt. 26, 6,). Szent Péter apostol tanítványa volt. Ő tette meg püspökké a galliai Kenomániában. Buzgó terjesztője volt a keresztény hitnek, Isten erejével nagy csodákat művelt. Betegeket gyógyított, vakokat tett látóvá és halottakat támasztott fel. Elhunyt az I. században, sírjánál sok csoda történt.

Július 14. Szent Akvilász apostol

Az apostol pontuszi származású zsidó volt. Feleségével Priszcillával Romában élt, de a Klaudiaaz császár idején kitört üldözéskor Korintusba költözött. Ekkor már keresztények lehettek. Sátorkészítéssel foglalkozott. Szent Pál apostol második missziós útján náluk lakott. (Apcs. 18, 2-) Efezusba is elkísértek szent Pált. Itt magukhoz hívták Apollót és segítették a megtérésben (18, 18-) A keresztény közösséget is ők fogadták be házukba. (I.Kor. 16, 19.). Később Efezusból Rómába tértek viasza. A hagyomány szerint Heraklea püspöke volt és vértanúhalált halt. A hitetlenek verték agyon 65-ben. Szent Elliosz atya

Elliosz az egyiptomi pusztákban volt remete. Gyermekkorától a kolostorba adták Isten szolgálatára. A kietlen pusztába vonulva élte magányos életét, sokat küzdött a test vágyaival szemben. Igyekezett szokat önmegtagadásaival legyőzni, Erényes életéért Isten már ifjúkorától a jövőbelátás és a csodatevés adományaival tüntette ki. A IV. században hosszú élet után hunyt el. Szent Onezim atya

Sok csodát téve, Dioklécián császár alatt szenvedett hitéért. A kisázsiai Magnéziában halt meg, ahol kolostort alapított. Szent Jusztusz vértanú

Szentünk római származású pogány katona volt. Egy kristálykereszt megjelenésének csodálatos látványa kereszténnyé tette. Sok kínt szenvedett hitéért, végül tűzhalálra ítélték. Meghalt a tűzben úgy, hogy a haját sem pörkölte meg a tűz. Ez az I. században történt.

Július 15. Szent Cirjék és Julitta vértanúk

Julitta Ikoniumba való gazdag özvegyasszony volt. Amikor Dióklécián császár rendeletére szülővárosában üldözni kezdték a keresztényeket, három éves fiával Cirjékkel együtt elmenekült. Tarzusban azonban a kormányzó elé vitték mint keresztényt. Mivel nem akart áldozni a bálványoknak, megostorozták. Kisfia ezt látva folyton anyja után kiáltott. A pogány kormányzó próbálta hízelgéssel megnyugtatni, de nem tudta. Erre lelökte a márványlépcsőn. A kisgyermeknek szétloccsant a feje. A kínokat szenvedő anya hálát adott Istennek, hogy gyermeke hamarabb lett vértanú mint ő. Az anyát tovább kinozták. Felfüggesztették, éles vassal szaggatták testét, sebeire forró szurkot öntöttek, végül 305-ben lefejezték. Szent Abudim vértanú

Szentünk Tenedosz szigetén született. Dioklécián császár alatt szenvedett hitéért.

Július 16. Szent Athenogén és vértanútársai

Athenogén Pidachtoé város püspöke volt. 10 társával együtt egy kis kolostorban élt. Amikor a város lakói nem akartak áldozni a bálványoknak, a pogány katonák sok keresztényt megöltek. Először elfogták utána börtönbe vetették Athanogén 10 társát. Utána Athenogén is a kezükre került. Szebaszté városában kihallgatás után a börtönbe került társaihoz. Újra a helytartó elé kerültek, és mivel nem akartak a pogány isteneknek áldozni, azért először a, 10 embert fejezték le. Athenogén azt kérte, hogy őt kolostorában fejezzék le. Ez így is történt 311-ben. Szent Júlia vértanúnő

Júlia nemes, kartáhói születésű leány volt. Amikor a perzsák elfoglalták a várost, Júlia is rabságra jutott. Egy pogány kereskedőnek adták el szolgálónak. Júlia a rabságban is őrizte tisztaságát és azokat a keresztény szokásokat, amiket otthon megtanult. Minden munkát elvégzett, ami tisztaságával nem ellenkezett. Urával együtt Korzika szigetére került. Egy pogány ünnep alkalmával, nem akart áldozni az isteneknek. Ezért, ütlegelték, haját kitépték, vagdosták testét, és végül keresztre feszítették 640 körül. Szent Antioch vértanú

Szentünk szebasztiai származású volt. Az orvosi hivatást gyakorolta, és a különféle betegségekben levőket gyógyította. A keresztény hitre testvére szent Pál térítette meg. Sok kínzás után fejvesztésre Ítélték. Cirjék katona, aki levágta fejét, utána bátran kereszténynek vallotta magát. Ezért neki is fejét vették, és Antiochhal együtt temették el. Haláluk éve nem ismeretes. Szent Pál és vértanútársai

Pál, és két nőtestvére: Aleutina és Khionia Egyiptomból származtak. Miután elfogták őket Cezáreába vitték. Kihallgatásuk alkalmával mindnyájan megvallottak keresztény hitüket. Különféle kínzások után a két leányt tűzben égették el, Pált pedig lefejezték 308-ban.

Július 17. Boldog Gojdics Pál felszentelt vértanú Boldog Gojdics Pál: 1888-ban született Eperjes mellett, rutén nemzetiségű görög katolikus papi családban. 1911-ben szerszentelte pappá Vályi János püspök. 1922-ben lépett be Munkácson a baziliták rendjébe. 1927. március 25-én szentelték püspökké. 1950-ben letartóztatták, majd 25 évi börtönre ítélték. 1960. július 17-én, 72. születésnapján hunyt el a leopoldovi börtönkórházban Szent Marina nagyvértanúnő

Marina a - piszidiai Antiochiában született, nemes de pogány szülőktől. Atyja pogány pap volt. Hamar elveszítve anyját, atyja nevelőnőre bízta rá, Felserdülve szép külsejű és szép lelkű leány lett belőle. Ebben az időben a keresztények ellen, nagy üldözést rendeltek el. A papok és akik gyöngének érezték magukat a kínzásokra, elrejtőztek, és titokban tanítottak és a pogányságból sokat vezettek Krisztus hitére. Marina is hallott Jézusról, hitt benne, de nem volt alkalma, hogy a vízkeresztségben részesüljön. Kívánta, hogy vére ontásával keresztelkedjen meg. Atyja, hallván, hogy leánya hivő lett, kitagadta, Dioklécián császár alatt Marinát elfogták és kegyetlenül megkínozták. Kampókkal marcangolták testét, csontjai is kilátszottak. A helytartó is elfordította erre arcát, de a vértanúnő állhatatosán tűrt. De sem a tűz, sem a víz, sem a beléje vert szögek nem ingatták meg hitében. Példájával sok pogányt terített a keresztény hitre. Végül a piszidiai Antiochiában fejezték le a III. század végén, vagy a IV. század elején.

Július 18. Szent Emilián vértanú

A hitehagyott Julián császár idején a miziai Dorosztol városába a kegyetlen Kapitolin került helytartónak, aki bemenve a városba, kikérdezte a lakosokat, hogy van-e közöttük keresztény? Mivel senkiről sem mondták, a helytartó nagy ünnepséget rendezett számukra. Volt akkor ott egy Emilián nevű titkos keresztény, egy vezető pogány ember szolgájáé. A nagy lakomázás alatt kalapáccsal bement a bálványtemplomba, összetörte a bálványszobrokat és mindent, amit ott talált, utána elment. Ezután, aki először ment be a templomba és látta mi történt, jelentette a dolgot a helytartónak. Ő kerestette a tettest, és elfogtak egy mezőről hazajövő embert. Ezt ütlegelni kezdték és vitték a helytartó elé. Emilián akkor kijelentette, hogy Ő volt a tettes. Ezért elfogták, kihallgatták, végül tűzhalálra ítélték. A Duna partján nagy máglyát raktak és a tűzbe dobták a vértanút. A tűz a haját sem perzselte meg. A tűzben imádkozva megpihent az Úrban akkor, amikor már a tűz kialudt, 363-ban. Szent Pámbó atya

Pámbó öreg koráig a nitriai puszta remetéje volt. Remete szent Antal kortársa volt, de egyben tanítványa is. Amit tőle látott és hallott, azt igyekezett az életében is követni. Élete imádságból és munkából állt, önmegtagadásokkal fűszerezve. A munka a kosarak fonását jelentette. Eladta, szerény megélhetésére fordított árából valamennyit, a többit szétosztotta a szegényebb testvérek között. Nagyon tudta a nyelvét fékezni. Mindent megtett, hogy Istennek szolgáljon. Szent Atanáz kérésére elment Alexandriába is, hogy védelmezze a hitet az ariánusok ellen. 385 táján mintegy 70 eves korában, elaludt az Úrban. Betegség, és az öregkor gyöngesége egyáltalán nem gyötörte. Szent Jácint vértanú

Amasztrisz volt a szülővárosa Paflagóniában, Szülei istenfélő emberek voltak. Idős ember volt már, amikor meglátta, hogy pogány polgártársai egy szilfa alatt bálványimádást folytatnak. Titokban kivágta a fát. A haragvó emberek megkínozták, és bíró elé hurcolták, megostorozták, fogait kitörték, testet marcangolták. Közben beesteledett. Jécint testét fényözön vette körul és ő egészségesnek érezte magát, Végül börtönbe zárták ahol csendesen elhunyt az Úrban 310-ben.

Július 19. Szent Makrina anya

Makrina, nagy szent Bazil nénje, szent családban született. Édesanyja nevelte és megtanulta a zsoltárokat imádkozni általa. Ügyes kezű leány volt, megtanult gyapjút fonni és szőni. Tizenkét éves korában szülei egy fiatal ügyvédnek jegyezték el. Vőlegénye azonban hamar meghalt. Ezután nem akart többet házasságról hallani. Otthon sokat segített a házi munkában, de fiatal testvérei nevelésében is. Atyja halála után anyjának támasza, és a családi ügyek intézője lett. Miután fiútestvérei felnevelkedtek, a leányok férjhez mentek, rávette anyját, hogy kezdjenek szerzetesi életet. A kolostorban, anya és leánya testvérek lettek. 373-ban meghalt az édesanya. Később a főpap testvéreinek is üldözéseket kellett kiállniuk. 379-ben Bazil érsek meghalt. Ez nagyon megviselte Makrinát. Ugyanebben az évben Gergely püspök testvére látogatta meg. Éppen az utolsó órákban volt. Gyöngesége ellenére is iparkodott vidám lenni. Mindketten nagyszerű beszélgetést folytattak a lélekről és feltámadásról. Másnap már nem nagyon beszélt, este pedig befejezte földi életét 379-ben. Szent Diosz atya

Az atya a szíriai Antiochiában született. Keresztény szülei jámborságban neveltek. Ifjú korától szerzetes volt. Felsőbb utasításra Konstantinápolyba ment. Ott az őt nagyon tisztelő ifjú Teodóz császár költségén kolostort alapított. A kolostorban elöljáróként folytatta tovább a vezeklő életet. Ez annyira kedves volt Isten előtt, hogy kitüntette őt a csodatevés adományával. Amikor halálát közeledni érezte, bement a templomba imádkozni, utána összehívta szerzetestársait, elbúcsúzott tőlük, utasításokat adott nekik, imádkozott értük, és látomásban Isten angyalát látva örömmel ment át az örök életbe 430 körül.

Július 20. Szent Illés próféta

Egyházunk emberi testben angyalnak, a próféták kitűnőségének nevezi Illés prófétát. Az Ószövetség szentjei közül, a karácsony előtti atyák kivételével neki szentel külön ünnepet az egyházi év folyamán. Illés papi családban született krisztus előtt kb. 800 évvel. Aszkéta életet folytatott. Izrael országban, vagyis az északi királyságban élt. A bálványimádásba merült zsidó nép megtérítésére mindent elkövetett, amit Isten parancsolt neki. Amikor minden fáradozása hiábavaló volt, sőt őt is üldözni kezdték, imádságára Isten három és fél évig nem adott az embereknek esőt a földre. Ennek az időnek végén, Istenben bízva, próbatételre hívta fel a király előtt a bálványok papjait. A próbatétel fényesen sikerült, Izrael népe megismerte, hogy ki az igaz Isten, a bálványok papjait Illés kiirtotta. Életében üldözéseket szenvedve és menekülve, de nagy csodákat is téve, palástját és prófétai tehetségét tanítványára Elízeusra hagyva, tüzes szekér által elragadtatva a Jordán partjáról 810 körül az égbe vitetett. Életének tetteit az ószövetségi Szentírásban a Királyok I. és II. könyvében olvassuk.

Július 21. Szent Simon és János atyák

Mindketten Szíriából származó gazdag nemes emberek voltak. János nős volt, Simeon nőtlen. Jeruzsálembe mentek fel, hogy a szent keresztnek hódoljanak. A szent helyek annyira megihlették őket, hogy többé nem tértek vissza hazájukba. Szent Gerázim kolostorának szerzetesei lettek és szétválás nélkül együtt küzdöttek a Holt tenger közelében. Később Simeon Emeszába távozott és magát együgyűnek tetette. Az így kapott megcsúfoltatásokat, megvetéseket türelemmel viselte el. Így igyekezett eddig vezekléseit megkoronázni, Isten azonban bölcs szavakat adott ajkaira ás sok csodával dicsőítette meg alázatosságát. Békében hunyt el 590-ben. Társa, János atya a remeteségben maradt, Nem sokkal Simeon atya halála után ő is meghalt a Jordán pusztájában. Együtt kezdték a vezeklő életet, együtt is fejezték be, majdnem egy időben. Szent Ezekiel próféta

Ezekiel próféta papi családból származott, Krisztus előtt kb. 600 évvel élt. Nős emberként, maga is pap volt. Jeruzsálem elfoglalása után őt is Babilonba hurcolták a többi fogollyal együtt. A fogság 5. évében hívta meg Isten a Kobár folyó partján a prófétaságra. 14 éven át hirdette jövendöléseiben Isten akaratát. Hirdette a megtérést, a szabadulást, a régi hazában az új élet kezdetét, de Isten büntetését is. Egy prófétai könyv maradt utána, amelyben különös látomásait is leírta. Több biztosat életéről nem tudunk. Valószínűleg Babilonban halt meg. Ő a 4 „nagy” próféta közül a harmadik a Szentírásban.

Július 22. Szent Mária Magdolna társapostol

Mária a galileai tenger mellől. Magdalából származott. Amikor Jézusról hallott. Hozzá csatlakozott. Jézus 7 tisztátalan lelket űzött ki belőle, ez teljesen Jézushoz kötötte. Mindenütt Jézussal járt. Nem hagyta el őt a keresztre feszítéskor sem, távolról állva figyelte az eseményeket. Nagypénteken este ő is segédkezett Jézus holttestének eltemetésében. Húsvét hajnalban a nagy jutalmat azzal kapta meg Jézustól, hogy a feltámadt Jézus először neki mutatkozott meg a Getszemáni kertben ő is a kenethozó asszonyokhoz tartozott, akik el akarták végezni Jézus holttestének ismételt bekenését a nagypénteki sietség után. Jézus mennybemenetele után életéről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő is részt vett az evangélium hirdetésében. Ezért nevezik társapostolnak. Egy hagyomány szerint Rómába a császár elé is eljutott, hirdetve neki Krisztus feltámadását. Talán Efezusban fejezte be életet. Szent Fókász ereklyéinek átvitele

Szent Fókász vértanú, akiről szeptember 22-én emlékezünk meg, a pontuszi Szinópéban halt meg. Ereklyéit 403-ban vagy 404-ben Konstantinápolyba vitték át.

Július 23. Szent Trofim és vértanútársai

Szent Trofim és Teofil vértanúk Diokléeián császár alatt szenvedtek vértanúságot hitükért. Velük együtt szenvedett még 13 keresztény, Krisztus hű szolgái. Miután nem voltak hajlandók engedelmeskedni a kínzó parancsának, hogy áldozatot matassanak be a bálványoknak, és nem akarták megtagadni Krisztust, fára függesztették fel őket, a pogányok éles vasakkal szaggatták testüket, kövekkel dobálták meg őket. Lábszáraikat eltörték, végül a máglyára vetették őket. Isten, ereje folytán, mindnyájan épek és egészségesek maradtak a tűzben, és épségben jöttek ki belőle. A feldühödött kínzó mindezeket látva, megparancsolta, hogy mindnyájukat fejezzék le karddal. Vértanúi haláluk helye és ideje pontosan nem ismert. Szent Apollinárisz püspök

Szentünk szent Péter főapostol tanítványa volt. Ő tette Ravenna első püspökévé. Krisztus evangéliumát hirdetve, és beszedet sok csodával is megerősítve, a szent főpap sok pogányt vezetett el Krisztus hitére. 28 évi főpapság után a feldühödött pogányok karddal szúrták át, így nyerte el a vértanúságot 75 körül.

Július 24. Szent Krisztina vértanúnő

Krisztina Tirusból származott. Szülei nemes emberek, de pogányok voltak. Leánygyermeküknek a Krisztina nevet adták nem pogány okoskodásuk alapján, hanem Isten elrendeléséből. Amikor 11 éves lett, rendkívüli szépséggel rendelkezett. Atyja meg akarta óvni minden káros befolyástól és azért külön lakrészben tartotta, a legjobb szolgálókat rendelve mellé. Körülvette leányát arany és ezüst bálványszobrokkal és megparancsolta, hogy mindennap mutasson be előttük áldozatot. Szépsége miatt sok kérője akadt, de az atya senkinek sem adta őt, hanem a pogány bálványok szolgálatára akarta rendelni. A leány, ablakán kinézve sokat gondolkozott az igaz Isten felől. Egy angyal, megjelenvén neki, kioktatta az igaz hitről, de a vértanúságról is. Krisztina buzgóságában összetörte az összes bálványszobrot. Pogány atyja Urbán ezért megkorbácsoltatta és börtönbe vetette. Állhatatosságát sem ő sem hivatali utóda nem tudta megingatni a keresztény hitben. Végül, 12 éves korában karddal és lándzsákkal átszúrva nyerte el a vértanúságot 300 körül.

Július 25. Szent Anna elhunyta

Szent Annáról, az Istenszülő édesanyjáról szeptember 8-án és 9-en emlékezünk meg. Máthán pap leánya volt Levi törzséből, Áron nemzedékéből. A hagyomány szerint békében hunyt el Jeruzsálemben. Egy hagyomány szerint még Mária örömhírvétele előtt, más hagyomány szerint megláthatta isteni unokáját Jézus Krisztust. Szent Olimpiáda anya

Olimpiáda főnemesi családból származott Konstantinápolyban. Férje halála után teljesen átadta magát a keresztény özvegyek tetteinek. Gazdag örökségét a templomok ékesítésére, kolostorok, vendégfogadóházak fenntartására, börtönök és száműzetési helyek segítésére rendelte és fordította. Minden szegényen és rászorulón segített, akit csak látott. Erényes élete miatt az Egyház diakonisszájává szentelték. Aranyszájú szent János tisztelettel viseltetett iránta. Meghalt Nikomédiában 410 körül.

Július 26. Magyar Szent Mózes

A magyar származású Szent Mózes a XI. században élt. Testvérével Györggyel együtt a hozzá nagyon kötődő Szent Borisz vértanú fejedelem (július 24.) udvarában szolgált. A kíséret tagjai közül a fejedelem meggyilkolásakor Mózes volt az egyedüli, aki életben maradt. Kijevben talált menedéket, Prediszlava, Jaroszláv fejedelem testvére házában. Ottlétét a szent teljesen az imádságnak szentelte.

Szvjatopolk, miután vereséget szenvedett Jaroszlávtól, Lengyelországba menekült, majd hamarosan hadsereg élén tért vissza, elűzte Jaroszlávot és elfoglalta Kijevet. Mózest Boleszláv király fogságba ejtette és Lengyelországba vitette. Egy gazdag előkelő özvegy, látván a szent erejét és szépségét, háromezer aranypénzért megvásárolta és házassági ajánlatot tett neki, ő azonban látta a nő vágyainak tisztátlanságát és elutasította azt. Az özvegy különféle fortélyok segítségével próbálta elcsábítani, de Mózes, mint egy új József, ellenállt a kísértéseknek, megszigorította a böjtjét, hogy legyőzze a testét. Az asszony erre bosszúból börtönbe záratta, válogatott kínzásokkal és kasztrálással büntette.

Ahogy a szent előre megjövendölte, végül Isten igazságossága győzedelmeskedett. Az uralkodó váratlanul meghalt. Az egész királyságban forrongások és lázadások törtek ki. A felkelés során meggyilkolták Mózes úrnőjét is.

Hat kemény esztendő után a Jóbhoz és Szent Józsefhez hasonló erényű Mózes elnyerte a szabadságot és visszatért Kijevbe. Az ottani Barlangkolostor szerzetese lett, és Szent Antal vezetése alatt tíz évet töltött némaságban és imádságban. Eljutván a szellemi tökéletesség magas fokára és eltöltetvén a kegyelemmel, Mózes 1043. július 23-án pihent meg az Úrban. Tiszteletreméltó ereklyéit a Barlangokban őrzik. Az elmúlt évszázadokban imái által keresztények sokasága fordult el a pompától és a test kísértéseitől. Szent Hermolaosz és vértanútársai

Hermolaosz és társai: Hermipposz és Hermokratosz felszentelt vértanúk, a nikomédiai egyház papjai voltak. Azoknak a vértanúknak maradékai voltak, akiket Makszimián császár tűzhalálra ítélt (vértanúságukat december 28-án ünnepeljük). Mindhárman elrejtőztek különböző helyeken a pogányoktól való félelmük miatt, de alkalmas időkben és helyeken keresztény hitre tanították a pogányokat, és Krisztushoz térítették őket. Így szent Hermolaosz, meglátva a pogány Pantaleimon orvost, beszédeivel kereszténnyé tette. A keresztény hit terjesztése miatt mindhárom papot elfogták és az ítélőszék elé állították, A kihallgatás közben bátran Istennek vallották Krisztust, és gyalázták a bálványokat és azok imádóit. Mindnyájukat lefejezték 305 körül. Szent Piroska vértanúnő

Piroska nemes római szülők gyermeke volt. Egy Róma környéki faluban született pénteki napon, azért kapta a Piroska, görögül Paraszkéva, latinul Veneranda nevet. Már gyermekkorától megszerette a keresztény hitet, és a Szent Iratok olvasását. Szülei halála után gazdag örökséget a szegényekre hagyta, ő maga pedig kolostorba vonult. bejárta egész Szicíliát és mindenütt térítette a pogányokat. Majd Galliába ment át, ahol Antonius császár és vezére Aszklepiász sok kínzás után, amelyeket hősiesen tűrt, lefejeztette 140 körül.

Július 27. Szent Pantaleimon nagyvértanú

A szent nagyvértanú Nikomédiában született előkelő családból. Atyja pogány volt, anyja pedig keresztény. Anyja ugyan kereszténynek kezdte nevelni, ám korai halála miatt mégis szinte teljesen pogány nevelést kapott. A tehetséges, jó megjelenésű ifjú szülővárosában tanulta az orvosi tudományt, mestere szívesen vitte magával mindenféle beteghez, sőt bemutatta a Nikomédiában levő császári udvarnak is. Maximián császár házi orvosa lett. Útjai során mindennap elhaladt Hermolaosz keresztény pap lakása mellett. Hermolaosz megismerkedett vele és szívesen foglalkozott vele. A látogatások szaporodtak és egyre jobban megismerte a régen hallott keresztény hitét. Egy csoda után megkeresztelkedett. Atyja házában szerette volna a bálványszobrokat összetörni, de atyja iránti szeretetből nem tette. Szerette volna megtéríteni apját, is, de ez csak egy másik nagy csoda után sikerült. Pantaleon igen áldásos tevékenységet fejtett ki. Orvosa volt a testnek, de a léleknek is. Pogány orvostársai feljelentettek Makszimián császárnál. Mivel a császár nem tudta hízelgéssel hittagadásra bírni, a kínzásokhoz folyamodott. Karóhoz kötötték, vasfogókkal tépték és fáklyákkal sütögették. A kínok között megjelent neki Jézus és vigasztalta. Nagy kővel a nyakán vetették, utána vadállatok elé dobták, kerékre kötötték és legurították, de mindezekben, sértetlen maradt. Végül két kardvágással lefejezték egy száraz olajfa alatt, ami akkor kizöldült. Ez 305 körül történt. Szent Anthuza vértanúnő

Egy hadvezér lánya volt. Először magányosan élt egy barlangban. Aztán, találkozva Sziziniosz atyával, az ő útmutatása alapján közös életet élt 90 leánnyal, Konsztantinosz Kopronimosz császár alatt szenvedett a szentképek tisztelete miatt. Száműzetésben halt meg a VIII. században.

Július 28. Szent Prochor és apostoltársai

Szent Prochor, Nikánor, Timon és Parmenasz apostolok ez apostolok által választott 7 diakónus közé tartozott. A jeruzsálemi Egyház szegényeinek kiszolgálására választották őket (Apcs. 6f.). Prochor szent Péter főapostol tanítványa volt és János apostol útitársa, Nikomédia első püspöke volt. Vértanúhalált halt Antiochiában, miután a pogányok agyonütötték. Szent Nikánort a zsidók ölték meg ugyanazon a napon Jeruzsálemben, amelyiken agyonkövezték szent István első vértanút. Vele együtt öltek meg kétezer keresztényt is. Szent Timon az arábiai Bosztra városának volt a püspöke. Vértanúhalált halt ő is. Szent Parmenász apostol egyik elbeszélés szerint békében hunyt el, a másik szerint az apostolok szeme láttára szenvedett, és ők is temették el. Szent Eusztát vértanú

Eusztát vértanú katona volt. Mivel keresztény volt, elfogták és Ankyra város helytartója elé vitték. A kihallgatáson állhatatosán megvallotta keresztény hitét. Ezért ütlegelték, átfúrták sarkát, és kötelet kötve rá vonszolták a városból a Szakga folyó partjáig. Aztán egy kosárba tették és a folyóba dobták. Mivel sértetlen maradt, a helytartó lefejeztette 316 körül. Szent Ákos vértanú

Ákos vértanú három helyen is szenvedett kínzásokat hitéért. Először kifeszítették és testét roncsolták, aztán olajjal telt üstbe dobták, de mindkét helyen sértetlen maradt. Egy harmadik helyen a pogány templom bálványszobrait imádságával összetörte. Itt megverték, vadállatok elé dobták és végül kemencébe vetették, de mindezek közt sértetlen maradt, utána vasra verve elvitték Milétoszba és lefejezték 321 körül. Szent Julián vértanú

Dalmáciából származó fiatal keresztény ifjú volt. Külső megjelenésben is kellemes alakú, de lelki erényekben hasonló szépségű ifjú volt. Ántonin császár uralkodása alatt, amikor Flávián volt Kampánia helytartója, Julián egy város mellett elhaladva találkozott a helytartó katonáival. Előttük kereszténynek vallotta magát, a helytartó elé vitték, aki őt börtönbe záratta. Kínzásai között mennyei hang vigasztalta és bátorította. A helytartó fejvesztésre ítélte. Halálának ideje a II. század közepére esik.

Július 29. Szent Kallinik vértanú

Kallinik Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ankira városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és át nem adták a helytartónak. A helytartó, ruhátlan testét megverette, majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek. Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták megmentőjükét tüzes kemencébe dobni, de félvén a helytartó bosszújától, mégis megtették azt. Kallinik a tüzes kemencében halt meg, pontosan nem ismert időben. Szent Szerafima vertanúnő

Szentünk Antiochiában született és Romában élt. Egy asszony volt a házigazdája, akit Krisztus hitére térített. Berill helytartó elküldte katonáit Szerafimáért, de a háziasszony: Szabina is elkísérte őt. Ő is nemesi származása nő volt. A helytartó nem mert semmit tenni, azért hazaküldte őket. Három nap múlva újra maga elé hivatta Szerafimát, Szabina ismét elkísérte, de látta, hogy nem tudja megmenteni a leányt, azért hazament. A helytartó kikérdezte, felszólította, hogy áldozzon a bálványoknak, de Szerafima ellentmondott. Két egyiptomi istentelen ifjú kezére bízta ezután, hogy töltsék ki rajta testi vágyaikat. Azonban nagy földrengés támadt, az ifjak olyanok lettek, mint a halottak. Végül a helytartó megverette és fejvesztésre ítélte. Háziasszonya temette el.

Július 30. Szent Szilás és apostoltársai

Szent Szilás apostolt az apostoli zsinat után a zsinati határozattal Antiochiába küldték (Apcs, 15, 22.). Szent Pálnak volt útitársa majd fogolytársa. Korintusban volt püspök, ott is halt meg. Szilván apostol Pál apostolnak volt útitársa, majd a makedoniai Szolun városának volt püspöke, és sok fáradság után a hagyomány szerint a hit vértanúja lett. Kreszcens apostol szintén szent Pál munkatársa volt. A II. Tim. 4, 10.-ben azt olvassuk róla, hogy Galáciába, vagy némelyek szerint Galliába ment. Itt Viennében templomot is épített. Traján császár alatt szenvedett vértanúságot. Szent Epenetusz pogányból lett keresztény volt Rómában. Valószínűleg Efezusban lett keresztény. Szent Pál Ázsia zsengéjének nevezte (Rm. 16, 6.). Kartágó püspöke volt. Szent Valentin (Bálint) püspök

Valentin az umbriai Interamna püspöke volt. Nagy buzgósággal hirdette Krisztus hitét a pogányok között. Mivel Istentől a csodatevés adományát kapta, hithirdetését csodákkal is megerősítette. Hitterjesztő munkájáért a pogányok kínzásoknak vetették alá. Végül fej vesztésre ítélték. Vele szenvedett vértanúságot 3 ifjú, akik Athénból jöttek Rómába tudományos célból. Valentin őkét is a keresztény hitre térítette. Ugyancsak megtérítette Abundiust a római helytartó fiát is. Mindnyájan vértanúságot szenvedtek 273 körül. Szent János vértanú

János, hitehagyott Julián császár alatt élt, A császár több katonatársával együtt egy vidékre küldte, hogy üldözze a keresztényeket. János, mint keresztény katona ott segített rajtuk, ahol tudott. A börtönben levőket is látogatta, pénzzel segítette. Erről Julián császár tudomást szerezve Konstantinápolyba hívta, és börtönbe vetette. A császár halála után, szabadságot nyerve, folytatta jótéteményeit, Istennek és embertársainak szolgálva. Késő öregségben halt meg a IV. században. Szent Polichroniosz és vértanútársai

Décius császár üldözése alatt keresztény hitük miatt elfogták a város püspökét: Polychronioszt, három papját Parmenioszt, Elimást, Chrysotelt, valamint két diakónusát, Lukácsot és Mukót. Mindnyájan a babiloni egyházban teljesítettek szolgálatot. Mindnyájuktól azt kívánták, hogy áldozzanak az isteneknek. Mivel ezt megtagadták, kínokat kellett elszenvedniük, Polychroniosz meghalt Babilonban. A többi vértanút lefejezték a perzsa Kordula városban. A perzsa fejedelmek Abdon és Szennen, akik eltemették a vértanúk testét, Rómába lettek hivatva, és ott kínzások után szintén lefejezéssel nyerték el a vértanúságot 251 körül.

Július 31. A szent kereszt körmenetének előünnepe Szent Eudokim atya

Eudokim Kappadókiából származott istenfélő szülőktől. Teofil bizánci császár idején (829-42) a hadseregben hadvezér volt. Mint igazi keresztény, a hadseregben is vallásos életet élt. Igyekezett Isten parancsait megtartani, az erényes életre törekedett és szerette olvasni a szent könyveket. Böjttel és imádsággal élte életét, segített a szegényeken ahol csak tudott. Fogadalmat tett arra, hogy tisztán megőrzi magát életében. Ezt annyira komolyan vette, hogy anyján kívül nem akart nőszemélyekkel beszélgetni. Szép, erényes és tiszta élet után békében hunyt el 33 éves korában. Életében és halála után ereklyéi által tett csodái bizonyították szent életét. Szent Julitta vértanúnő

Julitta a kappadokiai Kaisareában szenvedett vértanúhalált Dioklécián császár idejében. Egyik polgártársával vitája volt, mert igazságtalanul elvették vagyonát. A bírótól azt a feleletet kapta, hogy ha áldozatot mutat be a bálványoknak, visszakapja vagyonát. Julitta többre becsülte a halált, mint a vagyont és 304-ben vagy 305-ben tűzhalált halt hitéért.

Augusztus

Augusztus 1. A szent kereszt körmenete

Ez az ünnep az általános vélemény szerint Konstantinápolyban keletkezett. Augusztus hónapban gyakran volt járvány vagy más baj a fővárosban. Ezért, a császári udvari templomban őrzött szent keresztdarabot a Szent Bölcsességről elnevezett főtemplomba vitték, ahol vízszentelést végeztek. Azután két héten keresztül végighordozták az egész városon át, könyörgéseket végeztek, hogy megszentelje a helyeket és eltávolítsa a bajokat. Augusztus 14-én az Úr életadó keresztjének ereklyéjét visszavitték a császári palotába. Az ünnep a IX. században keletkezett. A szent Makkabeus vértanúk

A Palesztinát Krisztus előtt 200 körül elfoglaló szírek az igaz Istentől akarták a zsidók lelkét elfordítani, legkegyetlenebb volt ezen a téren Antiochus Epifánesz király (176-63.), aki a jeruzsálemi templomot is megszentségtelenítette. A vallásüldözés egyik eseménye volt a Makkabeus-vértanúk szenvedése. Egy zsidó család: az anya 7 gyermekével együtt kerültek a zsarnok ítélőszéke elé. Nem akarták a Törvény által tilalmazott sertéshúst megenni. Ezért egymásután kínozták és ölték meg őket. Mindnyájuknak végig kellett néznie, egy testvérük kínját és halálát. Anyjuk látta őket szenvedni, de nem ijedt meg, sőt bátorította fiait a kínok elszenvedésére. A hetediket kínoztatta meg a legjobban. Mindnyájan állhatatosak maradtak hitük megvallásában. Legutoljára a hős anyát ölték meg. Vértanúságuk történetét megtaláljuk az ószövetségi Szentírásban, a Makkabeusok II. könyvének 7. fejezetében. Nevüket a Szentírás nem sorolja fel, de mivel közvetlenül előfutárai voltak annak a szabadságharcnak, amelynek vezére a hős Makkabeus Judás volt, azért nevezik őket Makkabeus-vértanúknak. Vértanúk lettek Krisztus előtt 166-ban. Szent Leontin és vértanútársai

Leontin, Attiosz, Sándor, Kindeosz, Minszitheosz, Cirjék, Mineon, Katun és Eukleosz vértanúk mindnyájan a pamfiliai Pergében szenvedtek vértanúságot Dioklécián császár idejében. Keresztény ősöktől származtak, Mineon ács volt, a többiek pedig földművesek. Egy éjszaka bementek Artemisz bálvány templomába és mindent összetörtek, amit benne találtak. Ezért elfogták őket és sokféle kínzásokat szenvedve, börtönbe kerültek. Utána a vadállatok elé dobták őket, de azok nem bántották egyiküket sem. Végül kard által nyerték el a vértanúságot pontosan nem ismert időben.

Augusztus 2. Szent István, ereklyéinek megtalálása

Szent István első vértanút, megkövetése után egy darabig temetetlenül hagyták. A Krisztus hite felé hajló Gamáliel rabbi, istenfélő embereket küldött, akik összeszedték a szent test maradványait. Az ő Kafargamala nevű birtokán temették el. A szent ereklyét később Gamáliel mutatta meg álomban Lukián papnak. Az első vértanú ereklyéi mellet megtalálták még Nikodémusnak, Gamálielnek és fiának Abibnak ereklyéit is. Mindnyájuk ereklyéit 428, augusztus 2-án vitték át Jeruzsálemből Konstantinápolyba. Szent István pápa, vértanú

István pápa római származású volt. Kormányzása idején sikeresen harcolt Novátiosz tévtanítása ellen. Valérián császár üldözése idején elrejtőzött, de továbbhirdette a hitet és keresztelte a nemesi származású pogányokat. Közülük sokan lettek vértanúk. A császár halálra ítélte. Mars templomában kellett volna kivégezni, de a pápa imájára a templom összedőlt. István pedig újra elrejtőzött a katakombákban. Ott találták meg az üldöző katonák, amint tanította az embereket. 257-ben ölték meg.

Augusztus 3. Szent Izsák. Dalmát és Fauszt atyák

Mindnyájan a Konstantinápoly közelében levő Dalmát kolostor szerzetesei voltak. Szent Izsákról május 30-án emlékeztünk meg. Ő 383-ban hunyt el. Utóda szent Dalmát lett. Ő először katona volt, a császár elismerését is kiérdemelte tettei miatt. Ezután elhagyva a világot, feleségét, leánygyermekeit, csak fiát Fausztoszt vévén magával, Izsák atyához mentek, aki mindkettőjüket beöltöztette szerzetesnek. Amikor Izsák atya halálát érezte közeledni, összehívta a szerzeteseket, utasításokat adott nekik, és utódjául hagyta Dalmát atyát, akiről a kolostort elneveztek. A pátriárka Dalmátot pappá szentelte. Harcolt a rá támadó láthatatlan ellenségekkel, de harcolt a láthatókkal is, ezek voltak a nesztoriánus tévtanítók. Tevékeny segítője volt az Efezusban 431-ben összegyülekezett III. egyetemes zsinat atyáinak a tévtanítás elitélésében. Olyan nagy tiszteletet vívott ki a császár és az atyák előtt, hogy a kolostor archimandritájává tették. Hosszú élet után halt meg 440 körül. Fiáról, Fausztosz atyáról elég kevés ismeret maradt fenn. Miként atyja, ő is a kiváló szerzetesek közé tartozott. Megtartotta hűségesen a szerzetesi fegyelmet és szerette a böjtöt. Szent Kozma atya

Kozma atya életéről annyit tudunk, hogy a palesztinai Fárán pusztában volt remete. Egy alkalommal meglátogatta az antiochiai kolostort, ott néhány nap múlva elhunyt. A pátriárka a kolostorban parancsolta eltemetni a testet, ahol már néhány püspök is el volt temetve. Sírjánál sok csodás gyógyulás történt. Élt a VI. században.

Augusztus 4. Az efezusi 7 szent vértanú

Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martinián, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságukat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutassanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hozták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltatlannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal embereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú katona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsátott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé. Szent Eudokia vértanúnő

Eudokia Perzsiában szenvedett vértanúságot Szápor király alatt 362-64-ben. Különféle kínzások után a börtönben éheztették, összetörték csontjait, és végül lefejezték. Egyesek szerint Eudokia ugyanaz, mint akit Ia néven szeptember 11-én tisztelünk. Szent Eleuthér vértanú

Szentünk Bizáncban, született és Makszimián császár udvarában hálószobájának felügyelője volt. A pogányságból Krisztus hitére térve házában keresztény templomot épített. Szolgáinak egyike elárulta hogy keresztény. A császár arra kényszerítette, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak. Amikor ezt megtagadta, a császár lefejeztette.

Augusztus 5. Urunk színeváltozásának előünnepe Szent Euszigniosz vértanú

A szent vértanú Antiochiában született. Három császár alatt, 60 éven át szolgált a hadseregben, mint katona. Ez után, hazájába visszatérve imádságban és böjtben töltötte életét, készülvén az örökkévalóságra. Amikor a hitehagyott Julián, császár Antiochiába jött, elfogatta a szent férfit. Két egymással vitatkozó katona találkozott Euszigniosszal, és amikor megtudta, hogy katona volt, és ismeri a törvényeket, kérték tőle, hogy tegyen köztük igazságot. Kikérdezve őket, megtudták, hogy Euszigniosz keresztény. Az egyik katona elment és jelentette ezt a császárnak. A császár előtt szentünk szemrehányást tett, hogy elhagyta s az igaz hitet és bálványimádó lett. A császár nem akarta hallani ezeket a szemrehányásokat, és megparancsolta, hogy fejezzék le szentünket. Így, 362-ben, 110 éves korában vértanúsággal fejezte be életét. Szent Pontius vértanú

Szentünk római szenátor volt. Szent Fábius pápa térítette keresztény hitre. Sokat segített a pápának Fülöp helytartó Krisztushoz térítésében. Valérián császár uralkodása alatt elfogták, és Kimel városban, a mai Nizza közelében karddal lefejezték 257-ben. Ereklyéit később Nizzába vittek. Kantidiosz és Kantidián, vértanúk

Mindkettőjüket Egyiptomban kövezték halálra hitükért. Ugyancsak Egyiptomban halt vértanúhalált Szent Szivel vértanú, akit nyilakkal öltek meg. Szent Fábián és Antér pápák

Fábiánt különös fensőbb intésre választották pápává az egyszerű falusi papok közül. Egész főpapságának idején nagy buzgóságot tanúsított Krisztus hitének terjesztésében. Magát Fülöp császárt és fiát is a keresztény hitre vezette el. Décius császár üldözése alatt 250-ben karddal lefejezték. 236-250-ig volt római pápa.

Elődje volt szent Antériosz pápa, aki Krisztusban való hitet vértanúsággal pecsételte meg 236-ban. Szent Nonná

Hittudós szent Gergelynek volt az édesanyja. Gyermekkorától a keresztény jámborság szabályai szerint nevelték. Férjhez menvén a pogány emberhez, Gergelyhez, őt is kereszténnyé tette. Ő lett a későbbi nazianzi püspök. Jámborságát és hitéhez való hűségét igyekezett tovább adni nagy fiának Hittudós szent Gergelynek. Életének végén, mint az Egyház diakonisszája fáradozott sokat. 374-ben halt meg.

Augusztus 6. Urunk színeváltozása

A mai nagy ünnep történetét, hogy Jézus a hegyen színében átváltozott 3 apostola szemeláttára. A három szinoptikus evangélista: Máté, Márk és Lukács beszéli el evangéliumában. Sőt Péter apostol is említi II. levelében: „Az Úr azért vitte magával Pétert, hogy … az a tanúság, amit igazán mondott, megerősödik az Atya tanúságával … Magával vitte Jakabot, mint aki az apostolok közül mindegyiknél hamarabb hal meg Krisztusért … Végül magával vitte Jánost, mint szüzet, hogy meglátva Isten Fiának örök dicsőségét, ezeket a szavakat mennydörögje: … Isten, volt az Ige! … Ezenkívül a színeváltozás hegyén Péter … megláthatja az ő igazi dicsőségét” mondja ünnepi gondolataiban Damaszkuszi szent János. „Így amikor majd az apostolok azt látják, hogy (Jézust) elárulják, hogy halálos gyötrelmében azért könyörög, hogy múljék el tőle a halál kelyhe, és azután a főpap udvarába hurcolják, emlékeznek a Tábor hegyre való felmenetelükre és megértik, hogy nem akarata ellenére szolgáltattak ki a halálnak Azt, Akit az Istenség dicsőségével körülövezve láttak, és akiről hallották a bizonyságot: Ő Isten szeretett Fia.” Ezekkel a gondolatokkal Kalábriai Teofán hozza közelebb hozzánk az Ünnep történetét. Cezareai Euszébiosz és Damaszkuszi szent János atya egy hagyományra támaszkodva azt írják, hogy ez a csodálatos jelenség 40 nappal történt Nagypéntek előtt. Hogy s hagyomány kifejezésre jusson, a szent kereszt felmarasztalása előtt 40 nappal ünnepeljük meg a színeváltozás eseményét.

Augusztus 7. Szent Domét vértanú

Domét vértanú Perzsiából származott. Az Eufrátesz nyugati partján fekvő Theodoziopoliszban volt szerzetes. A kolostor főnöke diakónussá szenteltette fel. Amikor Dömét észrevette, hogy pappá is akarja szenteltetni, méltatlannak érezte magát. Elment a kolostorból két tanítványával együtt és az Eufráteszen túl, Kirra közelében egy barlangban telepedtek le. Itt az időt böjtben, vezeklésben és éneklésben töltötte, angyalhoz hasonló életet élve. Szenvedélyeit kitartóan öldökölve a hit pajzsával magát megerősítve félelmetesnek mutatkozott az ördögök előtt. Tudomást szerezve életéről, mindenféle hivatásban és állapotban élő emberek keresték fel, hogy lelki szükségleteiket megelégítse. Sok csodát tett, betegeket gyógyított meg, sok bálványimádót térített Krisztus hitére. Amikor a hitehagyott Julián császár azon a vidéken járt, és hallott Dömét atyáról, megparancsolta, hogy kövezzék agyon. Az ítéletet végrehajtók úgy találták, hogy két tanítványával együtt Isten dicséretét éneklik. 363-ban, március 23-án rájuk rohanva kövekkel agyonverték őket. Szent Marin és Aszteriosz vértanúk

Marin a kaiszerai Palesztinában volt katona. Keresztény ember, sok jótettben gazdag, ember volt. Katonatársai őt hívták meg századosnak az előbb elhunyt százados helyére. Amint erre a hívásra készülődött Marin, egy reá irigykedő katona feljelentette, hogy keresztény. Nem mutatott be áldozatot a bálványisten előtt ebből az alkalomból, ezért 260-ban lefejezték.

Aszteriosz, szintén keresztény ember, nevezetes és gazdag volt. Tekintélye volt a császár előtt is. Az üldözések alatt is megtartotta a keresztény jámborságot és nem rejtette el hitét. Amikor szent Marin vértanút lefejezték, elvitte a holttestet, hogy tisztelettel eltemesse. A pogányok ezért elfogták és lefejezték. Szent Or atya

A thébai puszta nagy böjtölője volt Or atya. Sok kolostort alapított a hozzá jövők számára, akik vezetése alatt éltek. Külső kinézetére inkább testetlennek látszott, mint földi embernek. Először magányos élettel kezdte, aztán felsőbb sugallatra kezdett kolostorokat alapítani. Írástudatlan ember volt, de Istentől megkapta azt az ajándékot, hogy tudta a bibliát olvasni. 390 körül halt meg.

Augusztus 8. Szent Emilián hitvalló

Emilián életéről nagyon keveset tudunk, Kyzikei püspök volt. Az ő eletében is folyt az üldözés a szentképek ellen és tisztelőik ellen. Örmény Leó császár idejében őt is kényszerítették, hogy hagyja abba a szentképek iránti tiszteletet. Ő azonban hűségesen követte a szent atyák tanítását ezen a téren, és nem engedett belőle. Emiatt sok kellemetlenséget kellett elviselnie a tévtanítóktól. 815-ben még száműzetésbe is küldték. Ő azonban mindent türelmesen viselt el, abban a reményben, hogy a földi szenvedésekért eljut az örök életre. A száműzetésben hunyt el. Szent Miron főpap

Szentünk Kréta szigetéről származott, ott is nevelkedett. Fiatal korában megnősült, és fő foglalkozása a földművelés volt. Okosan művelve földjét, bőségesen segítette a szegényeket és rászorulókat. Családjával megelégedett azzal, amire szükségük volt. Így nagy tiszteletet és elismerést vívott ki az emberek között. Még azt is megtette, hogy a földjéről ellopott holmi zsákját saját maga adta fel a tolvajok hátára. Szent életéért városának áldozópapjává szentelték, később pedig püspökévé. Buzgón tanította Krisztus hitére és a jámborságra szellemi nyáját. Erősítette a vértanúkat és sok csodával ékeskedett élete. 350 körül, 100 éves korában halt meg. Szent Eleutér (Aladár) és Leonid vértanúk

A szent vértanúkat a Krisztusban való hitük megvallása miatt tűzhalállal öltek meg. A vértanúság ideje nem ismert.

Augusztus 9. Szent Mátyás apostol

A szent apostol életéről igen keveset tudunk. Csak az maradt ránk, amit az újszövetségi Szentírás megőrzött számunkra. Megválasztásából arra kell következtetnünk, hogy eleitől kezdve Jézus követői közé tartozott, így szem és fültanúja volt Jézus életének és tanításainak. Jézus mennybemenetele után, Szent Péter felszólítására, az áruló Judás helyére őt választották meg sorsolással, mint aki mindig az apostolokkal volt. Megválasztásának történetét az Apostolok Cselekedeteinek könyve őrizte meg (l, 15-26.). A Szentlelket ő is vette a többi apostollal együtt. Egy ideig még Júdeában hirdette az evangéliumot, majd, a hagyomány szerint Etiópiában és Srecsenországban volt az evangélium hirdetője. Haláláról semmi biztosat nem tudunk. Egyesek szerint Kolchisz Szebasztopol nevű városában, keresztre feszítették, mások szerint Jeruzsálemben Istenkáromlás miatt kövezték meg, utána lefejezték 60 körül. Szent Antal vértanú

Szentünk Alexandriából származott, hitt Krisztusban és Istenfélő életet élt. A városparancsnok előtti kihallgatáson bátran megvallotta keresztény hitét, a kínzásokat bátran elviselve tűzhalállal fejezte be életét nem ismert időben. Szent Julián és vértanútársai

Julián, Markián, János, Jakab, Elek, Demeter, Fotius, Péter Leontin és Márius vértanúk, és velük még mások, nemesi származású főemberek voltak. Örmény Leó képüldöző császár idején szenvedtek vértanúságot azért, mert letaszították azt a katonát, aki az üdvözítő képét le akarta venni Konstantinápolyban a város kapujáról. Hosszas és súlyos kínzások után 730-ban mindnyájukat lefejezték. Holttestüket 139 év után is épségben találták meg. Szent Pszoé atya

Szentünk Egyiptomban volt remete és tanítványa volt Hagy Pachomiosz atyának a IV. században.

Augusztus 10. Szent Lőrinc és vértanútársai

Szent Sixtus görög származású volt, és kitűnt tanultságával és jámborságával. Róma püspöke volt. Krisztus hitének terjesztése miatt a mamertini börtönbe zárták és halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték 2 diakónusával. Felicissimussal és Agapétosszal találkozott velük Lőrinc archidiakónusa. A vértanú pápa megjövendölte neki, hogy 3 nap múlva ő is követi őket a vértanúságban. Lőrinc erre szétosztotta az egyház vagyonát a szegények között. A vesztőhelyen jelentette a pápának, hogy minden kincset szétosztott. Hippolitus tribunus ezt hallva, őrizetbe vette az ifjút. A városparancsnok az egyház kincseit kereste rajta. Ő három nap múlva elé vezette az egyház szegényeit, akiket gondozott. A megsértett parancsnok először megostoroztatta, majd végül tüzes rostélyra fektette. Végig imádkozva tűrte a nagy kínokat és így halt meg 258-ban. Még azon a napon megtért 175 katona, és a szenátorok közül is sokan. A vértanú testét vállaikon vitték Tivoli felé és eltemették.

Augusztus 11. Szent Euplusz vértanú

Euplusz a szicíliai Katána városában volt az egyház diakónusa, Hivatásánál fogva félelem nélkül hirdette ez evangéliumot az emberek között. Maga köré gyűjtötte őket, és úgy tanította Krisztáé hitére, A hit erejével még a bálványtemplomokat is le tudta rombolni. A kereszténység ellenségei elfogták őt egy házban, ahol éppen az evangéliumot olvasta másoknak. Abban a reményben vitték a helytartó elé, hogy a kínzások megingatják a diakónus állhatatosságát. Fára függesztették, vaskampókkal szaggatták testét, de ő mindezek között Istenhez fordulva imádkozott és tűrt. Utána börtönbe vitték, ott éheztették és szomjúsággal gyötörték és végül halálra ítélték. A lefejezés előtt időt kért az imádságra. A vesztőhelyen elővette az evangéliumot és Jézus csodáiról olvasott belőle. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 304-ben, augusztus 11-én. Szent Zsuzsanna és vértanútársai

Zsuzsanna egy római áldozópap egyetlen leánya volt, akit a keresztény hitben és jámborságban neveltek szülei. Világi tudományokban jártas lévén képzett leány volt. Ezenkívül kitűnt testi szépségével és tisztaságával is. Erős hittel és Krisztus iránt nagy szeretettel rendelkezett. Visszautasította a házasságot Galeriussal a későbbi császárral. Dioklécián, hogy megváltoztassa elhatározását, udvarába vitte és feleségének Szerénának gondjaira bízta. Szeréna titokban keresztény volt. Örült Zsuzsanna erős elhatározásának. Megtudván a császár, hogy Zsuzsanna keresztény, először tisztaságát akarta elvétetni fia által, majd megkínoztatta, és atyja házában lefejeztette. Szülei és testvére Cajus pápa szintén vértanúhalált haltak utána. Szent Klaudiusz, Zsuzsanna nagybátyja, feleségével és két fiával együtt kereszténnyé lévén, vagyonából segítette az üldözött keresztényeket. Testvére Maxim követte példáját. Mindnyájukat börtönbe zárták Osztiában, utána elégették őket. Ezek 295-ben, vagy 296-ban történtek.

Augusztus 12. Szent Fotiosz és Anikétász vértanúk

Anicét vértanú Nikomédiában volt egy sereg katona vezére. Amikor kitört Dioklécián császár keresztényüldözése, Anicét bátran elment a császárhoz, kereszténynek vallotta magát, megrótta a császárt a bálványok tisztelete miatt, és hogy ártatlan keresztény embereknek ontja ki vérét. A haragvó császár megverette, úgy, hogy kilátszottak csontjai. Azután a vadállatok elé dobatta, de azok nem nyúltak hozzá, ő eközben imádkozott. Imádsága alatt földrengés támadt, a bálványtemplom, és a város falainak egy része sok pogányt megölve leomlott. A császár ezek után megparancsolta, hogy fejezzék le a vértanút. A hóhér, aki kihúzta kardját, érzéketlenül földre esett. Ezután próbálták Anicétot égetni, de a tűz kialudt, beledobták olajba, de az meghűlt. Ekkor Anicét unokaöccse Fotiosz üdvözölte őt, és bátran megszégyenítette a császárt. Akkor Fotioszt megkötözték, a hóhér feléje emelte kardját, de a hóhért ölte az meg. Eközben nagy kemencét építettek, hogy abba dobják a vértanúkat. Elsőnek Fotiosz és Anicét mentek bele, utána több más keresztény is. Imádsággal az ajkukon mindnyájan meghaltak 306 körül. Szent Sándor felszentelt vértanú

Sándor vértanú Kománé városában élt Neocezáreában. Először mint egyszerű szénégető élt, ezzel a foglalkozással szerezte meg kenyerét. Fekete alakja és egyszerű ruházata miatt egyszerű, tudatlan embernek tartották. Pedig nem így volt. A munkák szünetében talált magának időt, hogy művelje és gazdagítsa elméjét hasznos elfoglaltságokkal és a Szentírás olvasásával. Szíve tisztaságával felülmúlt mindenkit. Püspökük halála után a város lakói kérték csodatevő szent Gergely püspököt, hogy adjon nekik új püspököt. Sok, látszólag rátermett embert ajánlottak Gergelynek, de ő isteni utasításra várt. A város lakói azt mondták, hogy ha nem figyel rájuk, akkor a szénégető Sándort teszik püspökké. Gergely látni akarta őt, de az emberek kinevették. Gergely titokban kikérdezte Sándort és miután megmosdott és illő ruhába öltözködött, és mindenki meggyőződött okosságáról, Isten akaratát látva benne egyhangúlag választották meg püspökké. Ő mint püspök teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Buzgón jótéteményekkel, szelíden és fáradhatatlan munkássággal kormányozta Isten szellemi nyáját. Dioklécián császár üldözése alatt vértanúsággal pecsételte meg hitét. Szent Pamfil és Kapiton vértanúk

Krisztus hitének megvallásáért karddal lefejezve nyerték el a vértanúságot. Haláluk ideje nem ismert.

Augusztus 13. Úrszínváltozás ünnepzárása Szent Makszim hitvalló

Szentünk 622. augusztus 13-án hunyt el. A mai napon ereklyéinek átvitelét ünnepeljük. Szent Ipoly és vértanútársai

Ipoly Rómában volt a börtönben felügyelő. Látva Szent Lőrinc vértanú állhatatosságát a kínzások között, ő maga is Krisztus híve lett. Ezért megvadított lovakhoz kötözték és úgy vonszolták. Eközben adta vissza lelkét Istennek. Idős dajkáját Konkordiát vastűkkel vagdalták. Szent Irén és Abundasz azért szenvedtek vértanúságot, mert tisztelettel eltemették szent Ipoly testét. Mindnyájan Rómában szenvedtek vértanúságot 258-ban.

Augusztus 14. Istenszülő elhunytának előünnepe Szent Mikéás próféta

Mikeás a Szentírásban a hatodik a „kis” próféták sorában, Júda törzséből, Moreset-Gátból származott. Prófétai működését Joatam király idejében kezdte Júdeában, Krisztus születése előtt 700 évvel. Ákház és Ezekiás próféta idejéig működött. Ő volt az, aki az Üdvözítő betlehemi születését megjövendölte, Izaiás próféta kortársa volt, ostorozta Szamária és Jeruzsálem bűneit. Békében hunyt el. Szent Marcell felszentelt vértanú

Szentünk ciprusi származású volt. Eljutva a polgári élet legmagasabb fokára, mindenkit csodálatba ejtett élete tisztaságával, szelídségével, irgalmasságával és ékes beszédével. Később szerzetes lett és a szíriai pusztában, élt. Szent élete miatt innen választották meg Apamea püspökévé. Szent hivatásában különös buzgósággal hirdette a keresztény hitet és irtotta a pogányságot. A bálványtemplomok lerombolása miatt a pogányok 390 körül elégették.

Augusztus 15. Istenszülő elhunyta

Az Istenszülő elhunytáról a Szentírás szövegei nem tesznek semmiféle említést. Egy apokrif (nem hiteles) evangéliumban ezt olvassuk róla: „Két esztendő telt el Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele után. A halálát megelőző harmadik napon eljött hozzá az Úr angyala, köszöntötte őt, és ezt mondta neki: Három nap múlva bekövetkezik a mennyekbe való fölvételed! Akkor (Mária) magához szólította az Arimathea városából származó Józsefet, meg az Úr többi tanítványát … és hírül adta minden körülötte állónak … Akkor a boldogságom Szűz Mária megmosakodott, királynői ékeibe öltözködött és várta Fiának megérkezését. Akkor … hatalmas villámlás, eső és égzengés támadt … János apostol … belépett Szűz Mária szobájába … Íme az Úr összes tanítványa ott állt szobája ajtajában, kivéve Tamást. Mindegyikük felhőben érkezett … beléptek, köszöntötték és hódoltak a királynő előtt. Az Úr napja harmadik órájának elérkeztekor … szállt le most Krisztus az angyalok sokaságával és magához vette szeretett anyjának, lelkét. Hatalmas ragyogás támadt. A ragyogás megszűntével Szűz Mária lelke is felvétetett a mennyekbe … Az apostolok … zsoltározások közepette Sión hegyéről Jozafát völgyébe vittek a szent testet … nagy tisztelettel helyezték el a sírboltba Mária testét … a szent testet az angyalok magukkal vitték a mennyekbe … Akkor a boldogságos Tamás hirtelen az Olajfák hegyére vezettetett, és látta a legszentebb testet, amint az égbe emelkedik. A felhő, amely odahozta őket (az apostolokat) most mindegyiküket a saját helyére vitte vissza.”

Augusztus 16. Az Úr nem kézzel festett képe

Jézus Krisztus földi életében, csodáinak híre eljutott az Eufráteszen túli Edessza városába. A leprától szenvedő Abgár király Ananiás képfestőt küldte el egy levéllel Jézushoz, hogy menjen el hozzá és gyógyítsa meg őt. Ananiás hiába akarta Jézus arcát megfesteni, nem sikerült neki. Jézus megígérte, hogy tanítványai közül küld a királyhoz valakit. Akkor az Úr, megtörölte arcát egy kendővel, és csodásán rajta maradt az Ő isteni arca. Abgár nagy tisztelettel fogadta a nem kézzel festett képet, és azonnal meggyógyult leprájától. Bíborban született Konstantin király 944. augusztus 16-án Konstantinápolyba vitte a csodás képet és erre a napra ünnepet rendelt el. Van egy hagyomány, mely szerint, amikor a keresztes vitézek elfoglalták Konstantinápolyt, ezt a szentképet Velencébe akarták vinni csónakon, de a csónak, amelyben vitték elsüllyedt a Márvány tenger hullaijaiban. Szent Dioméd vértanú

Szent Dioméd a Kilikiai Tarzusban született. Foglalkozására nézve orvos volt, Mint keresztény ember nemcsak a testet, hanem a keresztény hit terjesztésével, Krisztus hitére vezetvén az embereket, a lelkeket is gyógyította. Dioklécián császár, hallva erről, megparancsolta, hogy vigyék Diomédet Nikomédiába, hogy megbüntethesse. A szenvedések helyére vezető útón Dioméd meghalt, a kísérő katonák levágták fejet és azt a császárnak vitték. Isten ezért vaksággal büntette meg őket. Szemük világát csodálatos módon csak akkor nyerték csodálatosan vissza, amikor a levágott fejet visszavittek és a testhez illesztették. Ez a III. század végén vagy a IV. század elején történt. Szent Cherimon atya

Szentünk a Szkéti pusztában volt szerzetes Egyiptomban. Halála után testét ülve találták, kezében azzal, amit dolgozott, mert munka közben halt meg a IV. század végén, vagy az V. század első éveiben.

Augusztus 17. Szent Miron vértanú

Miron vértanú Achájából származott nemes és gazdag családból. Nagyon szelíd ember volt, szívében nagy szeretet égett Isten és az emberek iránt. Istennek tetsző életet élt. Décius császár idejében lett a város papja. Amikor egy karácsony alkalmából Antipater helytartó eljött a templomba, hogy elfogja a keresztényeket, az istentiszteletet végző Miron félelem nélkül elmarasztalta a helytartót kegyetlensége és bálványimádása miatt. Ezért elfogták őt és kínzások alá vetették. Fára függesztették, vasakkal szurkálták, tűzzel égették, és végül tüzes kemencébe dobták. Szentünk sértetlen maradt a tűz a hóhérokat égette meg. A helytartó végül vadállatok elé dobatta. Mivel a vadállatok nem bántották a szentet, a dühös helytartó önmagát ölte meg, A vértanút ezután Kizik városába vitték és ott lefejezték 251-ben. Szent Sztraton és vértanútársai

Szent Sztraton, Fülöp, Eutichián és Ciprián vértanúk Mindnyájan nikomédiaiak voltak. Eljártak a színjátékokra, és közben tanították az embereket Krisztus hitére. Mivel a pogányok közül sokan megtértek a keresztény hitre és már nem látogatták az előadásokat, a város parancsnoka elrendelte, hogy kötözzék meg a szent vértanúkat és kínzások után dobják őket tűzbe. Ez valóban így is történt. Szent Tirzus és vértanútársai

Ezekről a szent vértanúkról bővebben, december 14-én hallunk. Szent Patroklosz vértanú

Szentünk a Galliai Trikosszina polgára volt. Gazdag és tiszteletre méltó ember, aki a szüleitől örökölt házban lakott a város szélén. Istennek tetsző életet élt, szerette a böjtöt és segítette a szegényeket és rászorulókat. Szent életéért Isten a gyógyítás kegyelmével ajándékozta meg. Emiatt mindenki előtt ismeretes lett. Aurélián császár, amikor a városba jött, magához hivatta és próbálta meggyőzni, hogy tagadja meg Krisztust. Patroklosz szilárdan kereszténynek vallotta magát, és ezért karddal fejezték le 275 körül.

Augusztus 18. Szent Florusz és Laurusz vértanúk

Szentjeink testvérek voltak nemcsak testileg, de lelkileg is. Egyformán hittek Krisztusban és igyekeztek jótetteikkel kedvében járni Neki. Foglalkozásukat tekintve kőfaragók voltak. A munkájukért kapott bért szétosztották a szegények között. Az egyik szomszédos ország kormányzója, kéréssel fordult Illiria helytartójához, hogy küldjön számára ügyes kőműveseket egy bálványtemplom felépítéséhez. A helytartó Florust és Lauruszt küldte hozzá. A munkájukért kapott pénzt ők ott is szétosztották az Evangéliumot hirdetve, sok pogányt térítve ezáltal a keresztény hitre. Egy alkalommal a pogány pap fiának szemét súlyosan megsértette egy kődarab. A pogányok meg akarták érte ölni őket. A szent testvérek azonban egész éjszaka imádkozván kérték Isten segítséget. Másnap, a kereszt jele által meggyógyították a gyermeket. A pogány pap erre egész családjával kereszténnyé lett. Egyre több lett a keresztények száma és mire a templom felépült, azt az igaz Isten tiszteletére szentelték fel, a bálványszobrokat pedig összetörték. A kormányzó, mindezekről tudomást szerezve, kérte, hogy büntessék meg a szobrok lerombolóit. Szentjeinket pedig visszaküldte: Illiria helytartójához büntetésre. A helytartó hiába fáradozott, hogy hitüket megtagadtassa velük. Azért kínzások után bedobatta őkét egy kiszáradt kútba és földdel tömette be. Ez a II. században volt, Nagy Konstantin császár uralkodása alatt holttestüket épségben találták meg és Konstantinápolyba vittek. Szent Hermász és vértanútársai

Hermász, Szerápion és Poliénosz vértanúk római származású emberek voltak. Feljelentettek őket, hogy Krisztust tisztelik, a bálványoktól elfordulnak. Megkötözve, a helytartó előtt is bátran vallották meg keresztény hitüket. Ezért először egy bűzös börtönbe zárták őket. Innen kihúzva egy szűk helyen kövekkel és sziklákkal agyonverték őket. Vértanúságuk ideje nem ismert. Szent Emilián és vértanútársai

Emilián Örményországban született, nemes, gazdag és keresztény szülőktől. Istennek tetsző, jámbor ás szűzies életet élt. Két testvére volt: Dénes és Hermipp. Szüleik halála után, vagyonukat szétosztva, Európába mentek, Itália városába Spoletóba. Itt hirdettek az evangéliumot a pogányok között. Emiliánt, szent élete miatt Trebia püspökévé választották. A keresztényekre irigykedő pogány papok átadták őt a helytartó kezébe, aki lefejeztette őt. Ezt a vértanúi koronát nyertek el utitársai is és még sok más Krisztusban hivő keresztény Dioklécián császár uralkodása alatt. Szent János és György főpapok

János, 669-74 között volt Konstantinápoly pátriárkája. György pedig 678-83 között. Mindketten Konstantinosz Pogonátosz császár (608-85) uralkodása alatt éltek.

Augusztus 19. Szent András vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat. Szent Timót és vértanútársai

Szent Timót a palesztinai Gázából származott. Mivel életével és ékesszólásával kitűnt a többiek közül, a hit oktatójává rendelték. Elfogván őt, a helytartó elé vitték. Ott Krisztus emberek iránti szeretetéről beszélt és megvallotta keresztény hitét. Tűzhalálra ítélve halt meg. Ugyanekkor szent Agapiost és Teklát is elfogták, megkínozták, de tovább kitartottak hitükben. Vadállatok elé dobták, és azok szétmarcangolták őket 304-ben.

Augusztus 20. Szent Sámuel próféta

Sámuel bíró és próféta volt Izraelben. Efraim hegyének egyik városából Ramatajimból származott. Szülei még kiskorában elvitték Silóba, ahol akkor a szövetség ládáját őrizték, hogy ott a szentély szolgájává neveljék. Természetes adottságai és Isten kegyelme tekintélyt szerzett neki az emberek között. Minden fontos ügyben hozzá fordultak, ő igazságot szolgáltatott, igyekezett a népet vallási szempontból fölemelni és sikerrel harcolt a filiszteusok ellen. Amikor a nép királyt kívánt, Sámuel vonakodva teljesítette kérésüket és Sault kente fel első királyuknak. Amikor engedetlensége miatt Isten Sault elvetette, Dávidot kente fel királynak, Sámuel volt az, akit Isten arra választott ki, hogy népénél a vallás szerepét kiemelje. Isten akarata iránti feltétlen engedelmesség vezérelte. A királyság államformájának kialakításában és megszilárdításában is nagy szerepe volt. Izrael, már a második király idejében fénykorát élte. Késő öregségben halt meg a Krisztus születése előtti XI. században. Életét és tetteit a róla elnevezett ószövetségi szent könyvekben olvashatjuk. Szent Szevér és vértanútársai

Szent Szevér áldozópapot vasakkal vagdalták, aztán tűzzel kínozták végül lefejezték. Memnon századost oszlopokhoz kötözték, bőrét lenyúzták aztán kezét, lábát levágták. Ezt tették 37 más kereszténnyel is. Ezután tüzes kemencébe dobták mindnyájukat, ahol 304-ben Filippopoliszban Apelián helytartó idejében mindnyájan elhunytak. Magyarországon: Szent István király

Szent István, Géza fejedelem és Sarolta fia 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet a keresztség alkalmával vette fel. Ifjúkorától keresztény szellemben nevelték, ez a szellemiség vezette egész királyi uralkodása alatt. Mihelyt a maga ura lett, igyekezett a kereszténységet országában terjeszteni és erősíteni. Gizella bajor hercegnővel kötött házasságot, aki jó házastárs és a térítésben jó munkatársnak bizonyult. Házasságukból több gyermek született, de csak Imre maradt meg, aki ifjú korában egy vadászat alkalmával életét vesztette. István király követséget küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát kért, és felhatalmazást az Egyház megszervezésére, Megkoronáztatása után, hozzálátott nagy tervei megvalósításához. Püspökségeket alapított jó püspökökkel. Kolostorokat alapított, hogy szerzetesei tanítsák az embereket. Törvényeivel az országot igyekezett a jóra vezetni és arra, hogy Európa népei között méltán foglaljon helyet a magyar nép. Mint jó keresztény életének jó példájával is tanította népét. Eletében több csapás, betegség is kísérte, míg 1038, augusztus 15-én visszaadta lelkét Istennek. A székesfehérvári templomban helyezték el. Jobb kezének ereklyéje a mai napig is megvan.

Augusztus 21. Szent Tádé apostol

Judás apostol egyike volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevét Lebbeusnak, vagy Judás-Tádénak is írják. Életéről és működéséről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő ment el Abgár edesszai királyhoz meggyógyítani betegségéből. Megalapította az edesszai egyházat, aztán Örményországba távozott. Itt sokakat a keresztény hitre térített, szavait sok csodával kísérte. Vértanúságáról az a hagyomány, hogy vadállatok elé dobták, de azok nem bántották, aztán tüzes kemencébe is vetették, de a lángok sem bántották, végül karddal fejezték le 44 körül. Lefedezésekor nagy földrengés támadt, megnyílt a föld és elnyelte a szent apostol testét. Szent Vassza vértanúnő és társai

Szent Vassza pogány pap felesége volt, és Edesszában élt. Három gyermekük született: Theogneosz Agápiosz és Pisztosz, akiket keresztény jámborságban nevelt. Férje jelentette fel, és azért meg kellett jelennie az ítélőszék előtt. Vassza ott is bátran kereszténynek vallotta magát. Ezért fiaival együtt a börtönbe zárták. Ezután a börtönből kivezetve őt és fiait, anyai szeme előtt kínozták meg gyemekeit. Először Theognoszt függesztették fára és égették meg, aztán Agápioszt verték meg. Fejéről lenyúzták a bőrt, majd a harmadik fiú megkínzásába fogtak. Vassza látta őket szenvedni és bátorította őkét a kitartásra. Végül mindhármukat lefejezték. Utánuk ő következett. Isten ereje sértetlenül őrizte meg a tűztől, víztől és a vadállatoktól. Amikor a tengerbe dobták, három fénylő ember kihúzta, csónakba ültette és a Márvány tenger Alon szigetére ment. Itt a helytartó arra kényszerítette, hogy áldozzon az isteneknek. Ő ezt megtagadta, azért karddal levágták fejét a IV. század elején.

Augusztus 22. Szent Agatonik és vértanútársai

Agatonik Nikomédiában élt Makszimián császár idejében. Nemes családból származott és keresztény volt. Igyekezett az embereket elvonni a bálványimádástól és Krisztus fele vezetni. Amikor a császár Eutolmiosz testőrt Pontusz vidékére küldte a keresztények üldözésére, Karpin helységben találta szent Zotikoszt tanítványaival együtt, akik Krisztust hirdették. A tanítványokat kereszthalálra ítélte, Zotikoszt pedig magával vitte. A császár testőre, visszatérve Nikomédiába, talált egy főembert, akit Agatoník oktatott a keresztény hitre. Elfogta mindkettőjüket, és Zotikosszal és más keresztényekkel együtt, akik között volt Theoprepiosz, Akindin és Szeverián, Thrákiába vitte, hogy ott a császár előtt kínoztassa meg őket. Potama közelében Zotikoszt, Theoprepioszt és Akindint halálra ítélte, mert előbbi sebeik miatt nem bírtak tovább menni. Khalkedon környékén halálra ítélte Szeveriánt, aki bátran megvallotta Krisztus hitét, a többieket pedig Bizáncba vitte és egy darabig ott gyötörte őket, végül Szlimbriában a még megmaradtakat utoljára megkínoztatta és karddal lefejeztette. Ez a III. század, végén vagy a IV. század elején történt. Szent Eulália vértanúnő

Eulália Hispániában, élt Barcelona közelében. Amikor a keresztények üldözéséről hallott, titokban elhagyta szülei házát és a városba ment. Ott bátran megvallotta keresztény hitét a helytartó előtt, bár még csak 14 eves volt. A helytartó megverette, és a kínzás alatt kérlelte a leányt, hogy legyen tekintettel fiatalságára és szépségére. A leány állhatatos maradt. Erre keresztre feszítették, és addig égették fáklyával, amíg vissza nem adta lelkét Istennek, ami fehér galamb alakjában szállt ki testéből. Szülei, keresvén őt, megtalálták. Ők is siratták fiatal voltát, de örültek, hogy leányuk a hitben állhatatos maradt, és méltó lett a vértanúi koronára. Ez 303-ban történt. Szent Anthusa és vértanútársai

Anthusa Szeleukia városában született gazdag és nemes pogány szülőktől. Felvéve a keresztséget, 23 éven keresztül volt szerzetesnő a pusztában. Szent Atanáz, Tarzus püspöke keresztelte meg Anthusát, és lefejezés által lett Krisztus vértanúja Aurélián császár alatt. Ugyanezt a vértanúságot szenvedte el szent Khariszim és Neofit vértanú is, akik együtt keresztelkedtek meg Anthusával, akinek szolgái voltak. Anthusa békében hunyt el, a többiek vértanúi halála után több mint 20 évvel.

Augusztus 23. Istenszülő elhunyta ünnepzárása Szent Lupusz vértanú

Lupusz, szent Demeter nagyvértanú szolgája volt Szalonikiben. A nagyvértanú vértanúságának idejében is szolgája lévén, halála után megnedvesítette vérével saját ruháit, elvette gyűrűjét, és ezzel a gyűrűvel és a vértanú vérével sok csodát tett Szaloniki városában. Ezért Makszimián császár uralkodása alatt karddal lefejezték. Szent Irén lioni püspök

Irén a kisázsiai Szmirnában született. Még kis korában a keresztségben részesítette szent Polikárp helybeli püspök. Ugyanő szentelte áldozópappá és elküldte Galliába, hogy hirdesse az Evangéliumot. Fotinus lioni püspök. Vértanú halála után ő lett az utóda a püspökségben. Apostoli buzgóságát most mutatta meg igazán. Megtérítette Lyon városának jórészt pogány lakosságát, és hittérítőket küldött vidékre is, de harcolt a tévtanítások ellen is. Vértanúi haláláról nem tudunk semmi bizonyosat. 200 körül hunyt el. Szent Kallinik pátriárka

Szent Kallinik először a konstantinápolyi blachernei templom papja és szent edényeinek őrzője volt. II. Jusztinián császár alatt 693-ban lett konstantinápolyi pátriárka. A nem jó erkölcsű császár, az Isten Egyházáért való buzgósága miatt a vértanúságra juttatta a pátriárkát. Megvakították, nyelvét kivágták, Rómába küldték {száműzetésre, és ott egy kőfalba falazták, 40 nap múlva még élve találták. Rá 4 napra azonban elhunyt. Rómában temették el 705 körül. Szent Eutich és Floretius atyák

Az itáliai Nurszia vidékén két szerzetes élt magányosan. Eutich nemcsak a maga üdvösségével törődött, hanem másokat is igyekezett erre az útra vezetni. Florentius a maga egyszerűségében magával törődött és egész életét imádságban töltötte. Csodálatos életük miatt Istentől a csodatevés ajándékát kapták meg. Nem messze tőlük volt egy kolostor, ahol meghalt az elöljáró. A szerzetesek kérték Eutichet, hogy legyen az elöljárójuk. Ő elment velük, elöljárójuk lett. 540-ben halt meg. Florentius egy darabig egyedül maradva, elment szent Vince püspökhöz és ott 547-ben halt meg.

Augusztus 24. Szent Eutiches felszentelt vértanú

Szentünk a Palesztinái Szabasztéból származott. Amikor hallott Krisztus nevének hirdetéséről, felkereste Hittudós szent János apostolt. Mindenütt követte őt, ahol megfordult. Később, szent Pál apostollal találkozva, útitársa és munkatársa lett az Evangélium hirdetésében. Valamelyik apostoltól a kettő közül püspökké lett, és nagy buzgósággal hirdette az Evangéliumot. Szigorú életet élt, tisztogatva lelkét és böjtöléssel öldökölve testi vágyait. Mivel feltárta az istentelen, emberek vétkeit, sok megpróbáltatásban volt része miattuk. Amikor az ítélőszék elé állították, Isten Szentlelkével eltelve bátran szemére hányta kínzóinak gonosz tetteiket. Ezért szomjúságot szenvedett, vasakkal szurkálták, tűzbe dobták, vadállatok elé vetették, de Isten mindezekben sértetlenül megőrizte szolgáját. Szebasztéban fejezték le az I. század végén vagy a II. század elején. Szent Tation vértanú

Tation vértanú a kisázsiai bithiniai provinciából származott. Keresztény hite miatt a pogányok elfogták és Klaudiopolisz városába vitték Urbán helytartó elé. Kereszténynek vallotta magát előtte, azért börtönbe csukták, Különféle kínzások után a városon át vonszolták a vesztőhelyre. A város kapujához érve a kereszt jelével jelezte magát, és miközben mennyei hangot hallott, visszaadta lelkét Istennek 305-ben. Szent György hitvalló

Szentünk, ifjú korától elhagyva a világot. Az Olimposz hegyén élt vezeklő életet. Izauri Leó császár alatt a szentképek buzgó védelmezőjének mutatkozott. Bátran feltárta a császár előtt istentelenségét és képrombolását. Ezért levágták fülét és leégették haját. 716 körül halt meg. Szent Szira vértanúnő

Szira vértanúnő Kerch-Szeleukia városában született. Pogány pap lánya volt. A keresztény hitet néhány keresztény asszony által ismerte meg. Kereszténnyé lévén, teljesen Krisztus szolgálatára adta magát. Amikor hite ismeretessé vált, bátran bizonyságot tett róla szenvedéseivel. Atyja addig ütötte, amíg ő maga ki nem merült. Könnyek, rábeszélés és ígéretek sem tudták megváltoztatni a leány állhatatosságát. A haragvó atya a kereszténység ellenségei kezébe adta. A börtönben éheztették, szomjaztatták, sokféleképpen kínozták, de Isten ereje megerősítette. Végül kötéllel megfojtották 558-ban. Testét vadállatok elé dobták, de azok nem nyúltak hozzá. A keresztények tisztelettel temették el.

Augusztus 25. Szent Bertalan apostol ereklyéinek átvitele

A szent apostolról június 11-én emlékeztünk meg. A mai napon arra emlékezünk, hogy szent ereklyéit a VI. században. Anasztaziopoliszból e Lipári szigetekre vitték át. Szent Titusz apostol

Az apostol Kréta szigetén született pogány családból. Szent Pál hatása alatt lett keresztény. Az apostolnak annyira megtetszett, hogy elvitte magával az apostoli zsinatra. Utána az apostol a korintusi hívekhez küldte. Hogy meddig maradt az apostol útitársa, nem tudjuk. Akkor kerül ismét elő személye, amikor szent Pál Kréta szigetére vitte, és együtt fáradozott vele a szigetlakok megtérítésén. A további munkát Tituszra hagyta, hogy járja be az országot és rendeljen ott püspököket, ha kell. Szent Pál levelet írt hozzá és magához hívta. Titus teljesítette kérését és egy ideig vele maradt. Később visszament Kréta szigetére, ahonnét a szomszédos szigetekre is megvitte az evangélium jóhírét. Ahol csak megjelent, nagy hatással működött. Életmódjában mindenben követte szent Pál példáját. Pál testvérének, társának és segítőjének nevezte és kiemelte, hogy sohasem volt terhére a hívőknek. Titus apostol magas kort ért el. A hagyomány szerint 94 éves korában békében hunyt el 100 körül. Szent Ménász pátriárka

Ménász, előzőleg áldozópap volt és szent Sámson zarándokházának felügyelője. Miután Antim pátriárkát téves bölcselkedése miatt a főpapi székből eltávolították, 536-ban Ménászt választották meg helyette. Békében hunyt el 552-ben.

Augusztus 26. Szent Adorján és Natália vértanúk

Adorján és Natália házastársak voltak. Adorján először Nikomédiában volt városparancsnok. Látva, hogy a keresztények a kínzások alatt milyen bátorságot tanúsítanak, ő maga is Krisztus híve lett. Amikor összeírták a halálraítélt keresztények neveit, Adorján, kérte őket, hogy a jegyzők az ő nevét is írják a többi közé. A jegyzők jelentették ezt a császárnak, aki magához hivatta Adorjánt. Mivel állhatatosán kitartott keresztény volta mellett, bilincsekbe veretve, a börtönbe záratta. Egyik szolgája jelentette feleségének Natáliának, hogy férje a börtönbe került. Natália, aki titkos keresztény volt, felkereste férjét a börtönben, beszélgetett férjével végül megcsókolta minden keresztény rab bilincsét és hazatért. Ezután a császár parancsára Adorjánnak is, és rabtársainak is Összetörték lábszárait, ami után mindnyájan meghaltak. Ez a IV. században történt. Natália, aki hűségesen szolgálta férjet és vértanútársait, özvegységében Bizáncban, férje sírjánál békében hunyt el.

Augusztus 27. Szent Pimen atya

Pimén atya Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet élni kívántak, azért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Szigorú életet éltek ott. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan kerestek fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen, szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 450 korul hunyt el. Szent Pimen atya

Szentünk Galáciából származott. Palesztinában, Ruf pusztában élte vezeklő életét Mauritius császár idején. Egy barlangban élve, nagyon egyszerűen táplálkozott, és állandóan ruhátlan volt. A VI. században hunyt el úgy, hogy a vadállatok ették meg. Erről kinyilatkoztatást kapott előbb Istentől. Szent Szabbás atya

Szabbás atya valahol Benefáliban élt. Életének pontos helye és ideje nem ismert. Szent Libérius pápa

Libérius 352-ben került a pápai székbe. Kezdettől fogva, mint az igazhitűség harcosa és az igaz hit védelmezője védte az Egyházat az ariánus tévtanítással szemben. Ezért Thrákiába száműzték. Szabadulása után folytatta buzgó tevékenységét az igaz hit javára. Békében hunyt el 366-ban. Szent Hosius püspök

Hispánia Kordoba városából származott. Az ottani püspökséget kormányozta 60 éven keresztül. Egyik tanácsadója volt Nagy Konstantin császárnak hogy hívja össze az első egyetemes zsinatot. Azon elnökölve elsőnek írta alá a zsinati határozatokat. Konstantius császár alatt az igaz hit és szent Atanáz védelmezése miatt Szirmiumba száműzték. Onnan kiszabadulva és visszatérve békében kormányozta nyáját 359-ben bekövetkezett haláláig. Szent Anthisza vértanúnő

Krisztusban való hitének megvallása miatt egy kútba dobták. Életének és halálának többi adata nem ismert.

Augusztus 28. Szent Mózes atya

Mózes Etiópiából származott, egy nemes ember rabszolgája volt. Ura sokszor volt kénytelen megbüntetni lopásért és engedetlenségért. Egyre rosszabb viselkedésű lett. Hajlott a részegségre is. Egy alkalommal megölte társát, ezért menekülnie kellett. Beállt egy rablóbandába és annak vezére lett. Ennyi rosszaságban eltöltött élet után 40 éves volt, amikor Isten kegyelme érintette lelkét. Teljesen megváltozott, Amilyen gonosz volt addigi élete, olyan hősi módon vezekelt érte. Jelentkezett egy kolostorban, nyilvános vallomást tett bűneiről, kiállt minden próbát és elvállalt minden vezeklést. Mivel azt hallotta, hogy az ördög kísértései ellen legjobb a virrasztás, hat éven át nem hunyta le szemét. Éjszakánként a szerzetesek üres edényeit titokban megtöltötte vízzel. Ez meghozta neki a lelki békességet. Szent élete ellenére is előtte voltak korábbi tévelygései és ez nagy alázatosságra nevelte. Részesült az áldozópapság kegyelmében is. Hozzá is sokan fordultak jó tanácsért, lelki utasításért. Rövid, egyszerű, szavakban adta ezt meg mindenkinek. Életének és szavainak feljegyzése a mai napig megmaradt. 400 körül vértanúi halállal fejezte be életét. Megölték a kolostorra támadó barbárok.

Augusztus 29. Keresztelő Szent János fejvétele

Keresztelő szent János szépen indult életének látszólag szomorú vége lett. Az evangéliumok elbeszélése szerint, Heródes király a Törvény ellenére elvette testvérének Fülöpnek feleségét, János ezért megdorgálta őt. Aranyszájú szent János szavaival így folytatódnak az események: „János (Heródesnek) a bűn kötelékétől lebilincselt lelkét szemrehányással feloldani törekedett, a király azonban a feloldozót megkötözte … bár megkötöztetett János, beszélt, és börtönbe vettetve szemrehányást tett … nem a haláltól félt János, hanem félt az igazságot nem kimondani. Jánost pedig amikor megölte, nemcsak egy gyilkosságot követett el hanem többet is … Mikor ölte meg őt? Szégyen róla beszélni … Heródes születésnapján Heródiás lánya táncolt középen, és megtetszett neki, és azért esküvel ígérte, hogy megad neki mindent amit kér … Ó rossz születésnap, amely a próféta gyilkosságát leheli … az egész világ világító fényét Jánost kioltotta … sajátmagát sötétségbe borította. Bár János cserépedénye a földbe helyeztetett, lelke mégis világító lámpás azoknak akik az alvilágban voltak.” Hirdette nekik, hogy közel van a megváltás napja, és jön Az, Aki őket az alvilág sötétségéből a mennyország fényre vezeti mindörökre. Az Előhírnök halála 32-ben következett be.

Augusztus 30. Szent Sándor, János és Pál főpapok

Szent Sándor először segédpüspök volt. Részt vett az első egyetemes zsinaton Metrofán pátriárka megbízásából, aki idős kora miatt nem tudott részt venni a zsinaton. Buzgón védelmezte az igaz hitet az ariánusok ellen. Metrofán halála után ő lett a konstantinápolyi pátriárka 325-40 között. Az ő imádságára büntette meg Isten a tévtanító Ariust. Szent János pátriárkáról, a böjtölőről szeptember 2-án emlékezünk meg.

518-20 között kormányozta a konstantinápolyi patriarkátust a Ciprus szigetéről származó Szent Pál pátriárka. 780-ban lett s főváros pátriárkája. Erényes és Istenfélő ember volt, de mellette gyenge akaratú és féltékeny ember. Szomorúan látta a képrombolás tévtanításának terjedését. Szerette volna Kazár Leó képromboló császár halála után a szentképek tiszteletét helyreállítani, de nem tudta, mert nem volt segítsége és a tévtanítás erősen az emberekbe ivódott. Titokban elhagyta tehát pátriárkái székét és szent Florus kolostorába belépve szerzetessé lett, Négy évig kormányozta az Egyházat. Megbetegedett és ezért szánta rá magát erre a lépésre.

Kristóf atya Romában született. Szent Teodoz atya kolostorában volt szerzetes Palesztinában a VI. században. A kolostorban 11 évet töltött el szigorú vezeklésben. Egy látomás folytán a Sínai hegyre ment, és ott böjtben és imádságban 50 évet töltött. Késő öregségben hunyt el Teodóz atya kolostorában. Szent Fantin atya

Fantin atya Ke. Kalábriában született. Fiatal korától Isten szolgálatára szentelte magát. Először hazájában volt szerzetes, aztán a thesszáliai Larisszában, végül Szalonikben telepedett le és itt halt meg a IX. század végén vagy a X. század elején.

Augusztus 31. Az Istenszülő övének elhelyezése

Az Istenszülő öltönyén kívül a keresztények az övét is őrizték, amelyet, egy elbeszélés szerint Ő engedett le a levegőből szent Tamás apostol számára. Ezt az övet a keresztények egymásnak adták át nemzedékről nemzedékre. A mai ünnepet abból az alkalomból rendelték el, hogy az öv által csoda történt. A X. században Bölcs Leó császár felesége Zoé császárnő hosszantartó súlyos betegségbe esett. Miután reá helyesték az Istenszülő övét meggyógyult. Ekkor az övet ünnepélyesen új dobozba helyeztek. Románosz Agrippa görög császár leánya, amikor a grúz királyhoz Bagráthoz férjhez ment, magával vitte a szent öv egy részét. Szent Ciprián felszentelt vértanú

Ciprián püspök Kartágóban vagy a környékén, született. Szülei jómódú, tekintélyes pogányok voltak. Őt is abban nevelték. Mint földije szent Ágoston, ő is szónokságot tanult és idővel ünnepelt szónok, tanár és befolyásos, tisztelt ügyvéd lett. Becsületes lelke előtt megnyílt az evangélium világossága, Egy derék pap Cecilián is segített neki. 45 éves korában, sokak csodálkozására kereszténnyé lett. Egész Ez az újjászületés, azaz „második” születés új emberré tette. Lemondott állásáról, szétosztotta vagyonát, sőt pogány könyveitől is megvált. Csak a Szentírás könyvet szerette forgatni. Az alig kétéves hitújoncot püspöke pappá szentelte, rá egy évre a püspök halála után a nép őt kívánta új püspöknek. Bár egyesek ellenkeztek, Ciprián Afrika prímása lett és a hozzáfűzött reményeket teljesen beváltotta. Becsületes, érett és bölcs férfinek mutatkozott. Nagy szükség volt minderre abban az időben. Décius császár üldözést rendelt el a keresztények ellen teljes megsemmisítésükre. Főként az Egyház vezetőire vadászott, hogy szétszéledjen Krisztus nyája. Cipriánra is halált kiáltottak. Ő azonban elmenekült. Az üldözés készületlenül találta a keresztényeket, sok volt az elbukottak száma. Ciprián, aki a város közelében rejtőzködött, egy pásztorlevélben elsiratta a bukottakat, de szigorú volt visszafogadásukkal kapcsolatban. Pedig az elbukottak ezt akarták minél hamarabb. Décius halála után zsinatra gyűjtötte össze az afrikai püspököket, amely rendet és fegyelmet teremtett ezen a téren. Nemsokára újabb megpróbáltatás rázta meg az egyházat Járvány tört ki Kartágóban és környékén és két évig szedte áldozatait. Ciprián megszervezte a híveket, és ők gondjaiba vették a betegeket, nemcsak a hittestvéreket, de a pogányokat is, Ciprián számára is elközelgett életének vége. A gyönge Valérián császár, üldözést rendelt el a keresztények ellen. Ciprián is a prokonzul elé került. Kihallgatás után Kurubisba száműzték. Egy év múlva visszavitték Kartágóba és mivel nem akart áldozni a császárnak, kardhalálra Ítélte. Sok ember kísérte ki a vesztőhelyre. Hosszú imádság után letette ruháit, nyugodtan fogadta a halált 258-ban. Hívei fényes temetést rendeztek neki. Szent Gennádiosz pátriárka

Gennádiosz szent Anatoliosz után lett konstantinápolyi pátriárka 458-ban, amikor Nagy Leó volt a császár Szelíd, tiszta életű és önmegtagadást gyakorló ember volt, aki fáradhatatlanul dolgozott a papság jobbá tételében és lelki nyájának oktatásában. Szent élete miatt Isten a csodatevés adományával tüntette ki, Elhunyt 471-ben. Mint egyházi író is ismert.