Ugrás a tartalomhoz

Szerémségi földikutya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerémségi földikutya
Természetvédelmi státusz
Adathiányos[1]
Adathiányos[2]
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft[3]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Fajcsoport: Nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon))
Faj: N. (leucodon) syrmiensis
Tudományos név
Nannospalax (leucodon) syrmiensis
Szinonimák

A szerémségi földikutya (Nannospalax (leucodon) syrmiensis) a nyugati földikutya szuperszpeciesz, más néven nagyfaj, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszómaszámmal jellemezhető, tehát genetikailag izolált biológiai faja.

Előfordulás

[szerkesztés]

A Kárpát-medence legcsapadékosabb legkiegyenlítettebb klímájú területein élt. Magyarországon a Dunántúlon, Szerbiában a vajdasági Szerémségben és Macsóságban (a Szávától délre, a Drina és a Kolubara (wd) folyók között elterülő sík- és alacsony dombvidéki terület);[5] továbbá valószínűleg a Kisalföldön és Horvátországban, Szlavóniában élt.

Megjelenés

[szerkesztés]

A nyugati földikutya fajcsoport fajai külső megjelenésben nem különböznek egymástól.

Kihalására utaló tények

[szerkesztés]

Dunántúli előfordulásukról utoljára 1925-ben,[6] szerémségiről 1984-ben tettek közé utoljára adatokat. Egyetlen ismert előfordulási területén sem élnek ma földikutyák, és ezen területek környékén sem találni potenciális élőhelyeket.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nannospalax leucodon. www.iucnredlist.org
  2. Németh Attila, Csorba Gábor. Földikutyák. Fővárosi Állat- és Növénykert (2015). ISBN 978-615-5392-10-8 
  3. nyugati földikutya. termeszetvedelem.hu. Agrárminisztérium, Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság KVVM (Hozzáférés: 2024. február 24.)
  4. Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 133-140 eredeti számozás 139-146 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. január 13. „Spalax monticola syrmiensis” 
  5. Faragó Imre: TÉRKÉPÉSZETI FÖLDRAJZ I. A KÁRPÁT-TÉRSÉG TÉRKÉPÉSZETI FÖLDRAJZA, 2015. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
  6. Éhik, Gyula (1925). Spalax monticola syrmiensis lelőhely Fehér megyéből. Állattani Közlemények 22, 52 eredeti számozás 58 pdf számozása. o. (Hozzáférés: 2018. december 30.) „A mult év folyamán egy földikutya került a Nemzeti Múzeumba Petőcz Rezső úr révén Sárszentmihályról, Fejér vármegyéből, amely a meghatározás alkalmával szerémségi földikutyának, Spalax monticola syrmiensis MÉHELY, bizonyult. Mivel a Magyar Nemzeti Múzeumban a Dunántúlról (Lelle, Somogy m.) mindössze egy szerémségi földikutyánk van, nem lesz talán érdektelen, ha ezt az állatot egy kissé közelebbről megvizsgáljuk.” 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Németh, Attila, Révay, Tamás, Hegyeli, Zsolt, Farkas, János, Czabán, Dávid, Rózsás Anita, Csorba, Gábor (2009). Chromosomal forms and risk assessment of Nannospalax (superspecies leucodon) (Mammalia: Rodentia) in the Carpathian Basin.. Folia Zoologica 58 (3), 349–361. o. [2017. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 21.) „2n= 54, NF= 90 which consists of 3 pairs of metacentric autosomes, 9 pairs of submetacentric autosomes, 5 pairs of subtelocentric autosomes and 9 pairs of acrocentric autosomes. The X chromosome is large and submetacentric, the Y chromosome is large and acrocentric” 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]