Ugrás a tartalomhoz

Szent János apostol templom (Máriahalom)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent János apostol templom (Máriahalom)
A templom távlati képe
A templom távlati képe
VallásKeresztény
FelekezetRómai katolikus
EgyházmegyeEsztergom-budapesti
EgyházközségMáriahalom
Dorogi espereskerület
Pap(ok)Simonyi Molnár Balázs (plébániai kormányzó)
Építési adatok
Építése18211824
Stíluskéső barokk
Elérhetőség
TelepülésMáriahalom
Hely2527 Máriahalom,
Széchenyi utca 34.
A Szent János apostol templom (Máriahalom) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent János apostol templom (Máriahalom) témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Szent János apostol plébániatemplom a Komárom-Esztergom vármegyei Máriahalom római katolikus plébániatemploma az Esztergom-Budapesti főegyházmegye dorogi espereskerületében. Kis alapterülete dacára a településképet egyértelműen meghatározó, jellegzetes épület, mely közvetlenül a falun átvezető országút kis kiteresedése mellett magasodik.

Története

[szerkesztés]

Az 1930-as évekig Kirva nevet viselő Máriahalom plébániáját 1805-ben alapították, a középkorban már létezett település török hódoltság utáni, katolikus vallású, jórészt württembergi származású német családokkal történt újratelepítését követően (de katolikus anyakönyvezés már 1787-től folyt a faluban). Eleinte az egyházközségnek csak szükségkápolnája volt, majd a közösség 1821-ben önálló templom építésébe fogott. A késő barokk stílusban épült, 290 négyzetméteres alapterületű istenháza építését 1824-ben fejezték be, és Szent János evangélista nevére szentelték fel.

Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keleti homlokzati tornyos kis templomépület a 20. században több jelentős felújításon is átesett, többek között 1938-ban, 1958-ban és 1974-ben; a másodikként említett renoválást megelőző esztendőben, 1957-ben sort kerítettek az egyházközség tulajdonában lévő plébániaépület felújítására is. A Dorogi Espereskerülethez tartozó templom ma „műemlék jellegű” minősítéssel rendelkezik, műemléki törzsszáma 2497, azonosítója 6328.

A templom búcsúnapja május 6.

Berendezése

[szerkesztés]

A templom legrégebbi berendezési tárgyai a főoltár és a szószék, mindkettő még 1770 körül épülhetett és máshonnan kerültek ide. Mellékoltárai a 19. század második felében készültek, orgonáját 1883-ban építette Országh Sándor orgonaépítő mester. Faliképei valamikor 1945 után készültek, mindegyikük Kákonyi Asztrik alkotása. A két szintes torony jellegzetes alakú, íves gúlasisakja fémlemez fedésű, a templomhajó és az ahhoz jobb oldalról (északról) kapcsolódó, négyzet alaprajzú sekrestye kontytetőjének héjazata pala anyagú.

A bejárati kapu viszonylag modern kiképzésű, amelyen belépve a látogató először egy szélfogóba ér. A szélfogóból egy íves formájú, üvegezett faajtón keresztül lehet bejutni a templom tényleges belső terébe, de magát a szélfogót is kettéosztja egy, az épület hossztengelyére merőleges, erős vasrács. Ez utóbbi pedig lehetővé teszi, hogy a templom kapuját nyitva lehessen tartani a templom rendes nyitvatartási idején túl is az érdeklődő turisták, arra járók számára, a lopási vagy rongálási kár számottevő veszélye nélkül.

A templom papjai

[szerkesztés]

Plébánosok

[szerkesztés]
Jelenleg
  • 2013– : Simonyi Molnár Balázs plébániai kormányzó
Korábban

Képgaléria

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]