Szent András-templom (Kijev)

Szent András-templom
Андріївська церква
Ukrajna nemzeti jelentőségű építészeti emléke műemlék épület
Vallás	Konstantinápolyi ortodox egyház
Egyházmegye	Stauropegion of the Ecumenical Patriarchate of Constantinople
Építési adatok
Építése	1747
Stílus	barokk építészet
Tervezője	Bartolomeo Rastrelli
Alapadatok
Hosszúság	30 m
Magasság	46 m
Szélesség	23 m
Település	Kijev
Elhelyezkedése
Szent András-templom Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 50° 27′ 32″, k. h. 30° 31′ 05″50.458888888889, 30.518055555556
A Szent András-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent András-templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szent András-templom (ukránul: Андріївська церква) ortodox templom Kijevben, amelyet 1747 és 1754 között építettek a híres olasz építész, Francesco Bartolomeo Rastrelli tervei alapján. Az Erzsébet-kori barokk ritka példája Ukrajnában. A templom egy meredek dombon áll, ahol a legenda szerint András apostol megjósolta a hely nagy jövőjét, mint a kereszténység bölcsőjét a szláv földeken. Az épület az ország egyik leghíresebb műemléke, 1968 óta múzeum. A 21. század elején az épület komoly statikai problémákkal küzdött az instabil alapozás miatt, és a 2010-es évek végén jelentős felújításon esett át, miután az ukrán ortodox egyház a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátusnak ajándékozta.

Története

A templom építésének ötlete akkor fogalmazódott meg, amikor Erzsébet orosz cárnő úgy döntött, hogy Kijevben egy nyári rezidenciát építtet magának, amelyhez egy templom is tartozik. 1744. szeptember 9-én ünnepélyesen megkezdődött az építkezés: a cárnő maga tette le az első három alapkövet. A felszentelést Rafael Zaborovszkij kijevi metropolita végezte. A palotát a Pecserszk negyedben, a templomot pedig az Andrijivszka-dombon helyezték el.

A pétervári építési kancellária először Gottfried Johann Schädel német építészt és Daniel de Bosquet mérnököt bízta meg a templom terveinek kidolgozásával. Amikor azonban Schädel 1745-ben bemutatta tervét, a kancellária elutasította azt, helyette a császári udvar főépítésze, Bartolomeo Rastrelli dolgozta ki a tervet, amely egy másik szentpétervári templomon alapult.

Magát az építkezést orosz és külföldi mesterekből álló csapat végezte Ivan Fjodorovics Micsurin építész irányításával, aki korábban sikeresen pótolta a régebbi Feltámadás templomot a moszkvai női piactéren. Micsurin volt felelős a helyszín összes mérnöki és geológiai felméréséért, és megállapította, hogy 13-14 méter mélyen kemény altalaj fekszik, és felette már a földalatti vizek által átitatott talajokat talált. Ezen információk birtokában Micsurin kidolgozta a kőalapozású építményt, és összekötötte annak alapozását a Rastrelli által tervezett kétszintes paplaképülettel, amely a domb oldalán épült.

I. Vlaszijev és Mihail Ivanovics Leontyev kijevi főkormányzó kapta a megbízást, hogy a mai Fehéroroszország, Litvánia és Ukrajna területén található területekről kőműveseket, ácsokat és kőfaragókat szerezzen a munkálatokhoz. A templomhoz a fehér és vörös téglákat a Szófia, a Pecserszk és a Cirill kolostorok téglagyáraiban készítették. Az alaphoz szükséges követ a kijevi helyőrség katonái szállították a szomszédos Rzsicsiv és Bucsa városából. A faanyag a közeli Puscsa-vodicsia erdeiből származott. Emellett a templom építésében kijevi, csernyihivi, sztarodubi és poltavai gyalogezredek is részt vettek. A környező falvakból érkező munkásokon kívül a kijevi Pecserszka lavra 50 legjobb kőművesét küldte a templom építéséhez.

A templom külső és belső díszítését egyszerre végezték. Az öntöttvas padlólemezeket Moszkvából szállították. A templom ablakaihoz, ajtóihoz, falaihoz és a kupola alatti térhez is készültek formák. A Rastrelli által tervezett ikonosztának, az oltár baldachinjának, a szószéknek és a cári ülőhelynek a farészeit Szentpéterváron faragták ki, hogy időt takarítsanak meg. Az ikonosztáz ikonjait pétervári művészek készítették. A belső tér aranyozásához 1028 aranylapot használtak fel.

A külső munkálatokat 1754-ben fejezték be, de a belső munkálatok és díszítések csak 1767-ben készültek el. A templom ikonjait Alekszej Antropov és Ivan Visnyakov festették, a freskókat pedig I. Romenszkij és I. Csajkovszkij ukrán mesterek készítették. A tervezett rámpát, amelyet a templomba való bejutás érdekében építettek volna, a hegy meredeksége miatt a későbbiekben fából készült lépcsővel váltották fel. A fából készült feljárót aztán 1844-ben öntöttvas lépcsőkre cserélték.

Mivel a cárnő még az építkezés befejezése előtt meghalt, és utódai nem érdeklődtek a templom iránt, az építkezés finanszírozás nélkül maradt. Egy ideig a templom magán- és önkéntes alapokból élt, olyan emberek által nyújtott pénzekből, mint például a költő Andrej Muravjov, aki egy közeli házban lakott.

1815-ben egy erős vihar leszakította a templom kupoláit, így a vihar után a templom teljes helyreállításra szorult. A következő évben Andrej Melenszkij építész elkészítette az épület homlokzatának terveit, és azokat elküldte Szentpétervárra. 1825-1828-ban a templomot Melenszkij tervei alapján restaurálták. A vörös kerámiacserepeket fémre cserélték, aminek következtében a kupolák elvesztették díszítésük egy részét, és megváltozott a formájuk is.

1917 és 1953 között egy sor felújítást végeztek a templom alapjain, emellett a templom homlokzatának, belső terének és díszítésének felújítására is sor került. A templom felszentelésétől rendszeresen tartottak istentiszteleteket a szovjetek általi 1932-es bezárásig. 1935-ben a Szent András-templomot felvették a Történelmi és Kulturális Megőrzési Összukrajnai Múzeumterület által kezelt épületek közé. 1939 után egy ideig a Szent Szófia Vallásellenes Múzeum működött a templom területén. A második világháború alatt helyreállították a rendszeres istentiszteleteket, hogy aztán 1961-ben ismét bezárják. Azóta a templom sztülobatészeként szolgáló épületet különböző szervezeteknek adták bérbe egészen 1992-ig, amikor is a kijevi patriarchátushoz tartozó ukrán ortodox egyház szemináriuma foglalta el. 1968. január 10-én a templomot felvették a Szent Szofia Múzeum állami építészeti és történeti műemlékvédelmi területre. Ugyanezen év szeptember 10-én a templomot történelmi és építészeti múzeumként nyitották meg. Az 1960-as évek elején Bécsben felfedezték Rastrelli barokk kupoláinak eredeti terveit. 1970-ben a Szent Szófia Múzeum az eredeti tervek másolatát elkérte a bécsi Albertina Múzeumtól. 1978-ban V. Kornyejeva építész vezetésével restaurátorok Bartolomeo Rastrelli rajzai alapján helyreállították a templom kupoláit.

1992 és 2000 között a Szent András-templomon ismét jelentős javítási és restaurálási munkálatok folytak: megerősítették a díszléceket, kicserélték az ikonosztáz gerendázatát, újrakövezték a márványpadlót, megerősítették az oszlopokat, és kijavították a lépcsőt, a tornácot és a talapzatot. A 2000-es években a templom alatti alapzat elkezdett elmozdulni, ami aggodalmakat keltett, hogy a templom összeomolhat. A templom alapzatán már megjelentek repedések, aminek következtében Nesztor Szufrics rendkívüli helyzetekért felelős miniszter különbizottságot hozott létre. A Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának közlése szerint a fővárosi osztályuk, az Építésügyi Minisztérium, valamint a kijevi városi közigazgatás segítségével kutatást fognak végezni az épület alapozásával és felépítésével kapcsolatban. Végül 2009-2011-ben stabilizálták a dombot, megerősítették a templomépületet és a sztülobatészt, valamint parkosították és leszigetelték a lejtőket, és kikövezték a tornácot. Számos levéltári, bibliográfiai, ikonográfiai forrás átfogó kutatása, az építőanyagok elemzése, a szerkezetek tanulmányozása és a pontos régészeti mérések lehetővé tették a műemlék tudományos alapon történő helyreállítását. A munkát a legmagasabb szakmai színvonalon, a legmodernebb technológiák figyelembevételével, a műemlék meglévő formáinak és részleteinek teljes megőrzésének elve alapján végezték.

2008-ban a templomot átadták az Ukrán Autokefál Ortodox Egyháznak, mely annak székesegyházaként szolgált. 2018 októberében a templomot a törvény értelmében a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátusnak ajándékozták sztauropegóniaként. 2018. augusztus 21-én I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, aki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívására az országba látogatott, 2021. augusztus 21-én a sztauropegóniában tartott vecsernyét.

Építészeti jellemzői

A templom 15 méteres alapozású sztülobatészre épült, amely a keleti oldalról a meredek domboldalra lefelé néz, a nyugati oldalról pedig kétszintes épülettel egészül ki. A templom egyetlen nagy méretű kupolából és öt kis díszes, barokk hagymakupolás toronyból áll. A külső homlokzatot korinthoszi oszlopok alkotják, amelyeket további díszítések kísérnek. A templom ablakai és ajtajai gazdagon kidolgozott ornamentikával dekoráltak. A templom belsejének jobb megvilágítása érdekében, hogy a látogatók jobban értékelhessék a belső díszítés szépségét, egy speciális lámparendszert szereltek fel. Ezt a rendszert úgy tervezték, hogy megvilágítsa a templom belsejének fő elemeit.

A templomban összesen 68 ikon található a 18. század közepéről , valamint 2 nagy méretű 19. századi festmény. Platon Boriszpolet ukrán művész készítette az „András apostol prédikációja” című festményt, amelyet a templom felszentelésének századik évfordulóján mutattak be. A festmény Párizsban készült a szerző projektmunkájaként, hogy bekerüljhessen a Párizsi Művészeti Akadémiára. A kijevi Szent András-templom egyik fénypontja a balti német művész, Johann Lebrecht Eggink „Vlagyimir herceg vallásválasztása” című lenyűgöző festménye, amely a főcsarnokba vezető lépcső felett függ. Ez a 19. századi remekmű azt a sorsfordító pillanatot örökíti meg, amikor I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem meghozta a döntést, hogy népét keresztény hitre téríti, amely történelmi esemény nagyban befolyásolta Ukrajna kulturális és vallási identitását. Maga a festmény nagyszerű művészi munka, bonyolult részletei és élénk színei vonzzák a néző tekintetét. A templom egyik legjelentősebb és leghíresebb festményének tartják, és Ukrajna gazdag művészeti hagyományairól tanúskodik.

Galéria

• Drónfelvétel az épületről
• 
  A Kijev fölé magasodó domboldal
• 
  Az öntöttvas lépcsősor és a főhomlokzat
• 
  Az aszimmetrikus dombtető, jobbra a két emeletes sztülobatész épület
• 
  A barokk kupola belseje
• 
  Az ikonosztáz

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a St Andrew's Church, Kyiv című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.