Ugrás a tartalomhoz

Szenes Erzsi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenes Erzsi
SzületettSinger Erzsébet
1902. június 5.
Rajec
Elhunyt1981. május (78 évesen)
Tel-Aviv
Állampolgársága
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Szenes Erzsi, született Singer Erzsébet (Rajec, 1902. június 5.[1]Tel-Aviv, 1981. május) költő, író, újságíró, előadóművész.

Élete

[szerkesztés]

Singer Mátyás tanító és Feldman Berta lánya. Nagymihályon nevelkedett, 1920-as években újságíróként és költőként ismert a Felvidéken és Magyarországon egyaránt. A Kassai Naplóban indult, a Prágai Magyar Hírlap és Magyar Újság szerkesztője lett. Magyarországon a Nyugat, a Múlt és Jövő, a Testvér, A Szép Szó, a Pesti Napló és a Pesti Hírlap közölte írásait.[2] Tagja volt a Masaryk Akadémiának.[3]

1939-től 1942-ig, a fasizmus csehszlovákiai előretörésekor Nagymihályon gettóba zárták. Ekkori írásainak egy részét elásta az udvaron, ezek elvesztek, naplójának egy része viszont megmaradt. 1942 decemberében a csehszlovákiai zsidó deportálások kezdetén Magyarországra szökött, itt még a Cserépfalvinál kiadhatta kisregényét (Nyártól nyárig, 1943).

1944. március 21-én letartóztatták, előbb a Zrínyi utcai börtönbe, majd Kistarcsára hurcolták, onnan Adolf Eichmann személyes parancsára[4] Auschwitzba deportálták. (Ezzel a Német Birodalom az akkor érvényben lévő magyar törvényeket is megszegte.)[4] Végül Fallerslebenbe, egy hadiüzembe került kényszermunkára. Az amerikai katonák Salzwedelben szabadították fel.

Túlélve a holokausztot 1945-ben egy rövid ideig egy pozsonyi szlovák lap munkatársa volt, majd 1949-ben Izraelbe emigrált. Haláláig újságíróként dolgozott a Tel-Avivban működő Új Keletnek, és előadóművészként költői esteken lépett fel. Tanúvallomást tett az Eichmann-perben (1962. május 25.),[5] a Hunsche-Krumey tárgyaláson is (Frankfurt, 1963).[6]

Pályakép

[szerkesztés]

Pályája verseskötetekkel indult, első két kötetében fő témája egy fiatal lány szerelmi vágyai. Többnyire kötetlen szabadversek, amelyek a zsidó zsoltárokhoz hasonlítanak.[7] Későbbi versei erősen antifasiszták. Első önéletrajzi kötetét még 1937-ben írta meg Dallos István felszólítására. Magyarországon megjelent könyve a Lélek ellenáll, csonkán is történelmi forrásmunka. 1966-ban Juhász Ferenc meghívására Magyarországra látogatott és a Könyvnap díszvendége volt.[8] 1966–1967-ben több interjút adott,[9] és több cikk jelent meg Lélek ellenáll című könyvéről. [10]

Művei

[szerkesztés]
  • Selyemgombolyag, 1924, Kassa, versek
  • Fehér kendő, 1928, Kassa, versek
  • Szerelmet és halált énekelek, 1936
  • Nyártól nyárig, kisregény, Budapest, 1943
  • Van hazám, 1956, emlékezések, Tel-Aviv
  • A lélek ellenáll, napló és versek, 1966, Budapest
  • Pkaat hamesi, 1969, Tel-Aviv, válogatott versek
  • Mitan kaved, 1977, válogatott elbeszélések

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Nordau-díj

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Születési bejegyzése a rajeci izraelita hitközség születési akv. 6/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
  2. Csanda Sándor: Első Nemzedék, Pozsony, 1982
  3. Egri Viktor: A lélek ellenáll (Szenes Erzsi naplója) Irodalmi Szemle 1966/7
  4. a b Filep Tamás Gusztáv: Szabályosan kiloptak bennünket Magyarországról, Irodalmi Szemle, 2012/8
  5. Testimony of Erzsi Elisheva. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
  6. (1964. augusztus 1.) „A vonat másodszor is kirobogott…Beszélgetés Szenes Erzsi költőnővel, a Hunsche-Krumey per tanújával.”. Új Élet (15), 3. o. 
  7. Magyar Zsidó Lexikon/szerk. Újvári Péter Budapest: Pallas, 1929
  8. Szenes, Erzsi. A lélek ellenáll. Budapest: Szépirodalmi [1966] 
  9. b.p.: „A magyar Anna Frank”. Interjú Budapesten Szenes Erzsivel. Új Kelet 1966. VI. 3.2.; F[edor] Á[gnes].: Egy elásott napló sorsa. Szenes Erzsébet beszél „A lélek ellenáll” című könyvéről. Magyar Nemzet, 1966. május 25. 4.
  10. Ágh István: Szenes Erzsi: A lélek ellenáll = Új Írás, 1967. 1. szám, 123.; Mezei András: „A lélek ellenáll”= Élet és irodalom, 1966/38. szeptember 17. 4.; Kardos Pál: Szenes Erzsi, A lélek ellenáll, Napló és versek. Alföld, 1966/10. 81-82.

Források

[szerkesztés]