Szegedi szerbek

A szegedi szerbek a Magyarországon élő szerb közösség része, akik Szegeden és környékén élnek.

A városban a szerb kisebbség története a 18. századig nyúlik vissza, amikor a szerbek a török hódoltság alatt és azt követően telepedtek le a térségben. A szegedi szerbek gazdasági és kulturális életük révén hozzájárultak a város fejlődéséhez, és számos vallási és közéleti intézményt hoztak létre, köztük ortodox templomokat és szerb iskolákat.

A szerb közösség a 20. század folyamán jelentős változásokon ment keresztül, különösen a világháborúk és a politikai átalakulások hatására. Napjainkban a szegedi szerb közösség körülbelül 350 főt számlál, amely aktívan részt vesz a helyi kulturális életben és fenntartja hagyományaikat. A Szegedi Tudományegyetem is kínál szerb nyelvű képzést, ezzel erősítve a közösség identitását és kulturális örökségét.

A szegedi szerbek története

A szegedi szerbek első említése az Oszmán Birodalom uralma idejéből származik. A mohácsi csata (1526) után a szerb katonai csapatok egyesültek, hogy megdöntsék saját despotájukat, Beriszló Istvánt. Miután Beriszló elárulta őket, Cserni Jovánt választották vezetőjüknek, és I. Ferdinánd osztrák császárhoz csatlakoztak azzal a reménnyel, hogy autonóm területet kapnak Dél-Magyarországon, amit "Szerb Vajdaságnak" neveztek.

Az 1527. augusztusi szegedi csatában elesett a szerb lovag, Kliment Bakić, miközben a Cserni Jován paraszti serege ellen harcolt. 1528-ban Szapolyai János legyőzte a szerbeket. A titokzatos Cserni Jován Szegedre vonult vissza, ahol Zák Steván gazdag szerb kereskedőnél rejtőzött el. Végül a szegedi magyarok megtalálták és kivégezték.

Virágkor a 18. században

A szerbek legnagyobb virágzásukat a 18. század első felében, a Habsburg uralom kezdetén élték meg Szegeden. Ekkor épült fel a Szerb Ortodox Templom (1778), amely ma is a város központjában található, a szegedi dóm mellett.

Szegeden működött egy híres líceum, ahol sok szerb diák tanult a szerbség különböző területeiről. 1834-ben a szerb diákok megalakították a "Fiatal Egység" nevű egyesületet, majd 1843. október 15-én a "Tanuló Szerbek Társaságát", melynek vezetői Dimitrije Hadžić és Laza Popović voltak.

Egyházi élet

Az első szegedi szerb templom a 16. századból származik, és itt volt a "Bácskai terület" ortodox püspökének székhelye. A 17. század végén Eftimije Drobnjak püspök itt tevékenykedett. A 19. században két szerb ortodox templom is létezett Szegeden: az egyik Palánk városrészben, a másik pedig a Felsővárosban található Szent Miklós-templom (Nikolaevska crkva), melyet 1778-ban fejeztek be. A templomot Jovan Popović ikonfestő díszítette 1761-ben.

Számos szerb pap és egyházi személyiség tevékenykedett Szegeden a 18–19. században, akik jelentős szerepet játszottak a közösség életében.

Oktatás

A szerb iskola már 1740–1750 között működött Szegeden, és 1797-ben is említik. A 19. században számos szerb tanár tanított itt, és sok diák került ki az intézményből, akik később fontos szerepet töltöttek be a szerb kulturális és társadalmi életben. A líceumban tanuló szerb diákok között voltak olyanok is, mint Sima Milutinović Sarajlija, későbbi író és egyetemi tanár.

Dimitrije Popović, szegedi diakónus és tanár, kiemelkedő szerepet játszott a szerb közösség életében. Ő segítette a szerb könyvek terjesztését és irodalmi tevékenységeket is folytatott, például a "Szegedi kalendárium" kiadásával. Vuk Karadžić is elismerte munkáját a szerb kultúra terjesztésében.

Popović mellett sok más tanár is közreműködött, mint például Aron Iliić és Grigorije Remeczki. 1848-ban a forradalom miatt sok szerb, köztük Popović is, menekült el Szegedről, és Zomborba telepedett le, ahol később papként is tevékenykedett.

A szegedi szerb iskola 1894-ig aktív maradt, amikor is Stevan Kolarić tanárt választották meg. Az iskola helyi támogatásból és adományokból működött, például Ljubica Radišić adományából. A század végére már csökkenő létszámú tanulók látogatták az intézményt, de jelentős szerepe volt a szerb közösség kulturális életében.

Kulturális élet

A szegedi szerbek aktívan részt vettek a város kulturális életében. A 19. században, bár a szerb közösség kicsi volt, tagjai fontos városi és megyei pozíciókat töltöttek be. Létrehozták a "Szerb Női Jótékonysági Egyletet", és számos kulturális és irodalmi tevékenységet folytattak. A közösség vezetői között voltak olyan személyek, mint Pavle Stamatović pap és író, aki elsőként szervezte meg Szent Száva ünnepét a szegedi iskolában 1839-ben.

A 20. században

A 20. század elejére a szegedi szerbek száma jelentősen csökkent, de továbbra is fenntartották egyházukat, iskolájukat és kulturális szervezeteiket. 1905-ben 526 szerb élt a városban, saját templommal és iskolával rendelkeztek.

Az első világháború után a közösség tovább fogyatkozott, de még az 1920-as években is aktívak voltak, fenntartva hagyományaikat és kulturális életüket.

1925-re a szerb közösség jelentősen csökkent, már csak 250 ember élt 80 házban, főleg iparosok és kereskedők. Az egyházközségnek modern ingatlanai voltak, így a hívek nem fizettek adót. A szerb iskola papíron létezett, de tankönyvek hiányoztak, mivel nem engedélyezték az importálást.

A szegedi szerbek napjainkban

Ma Szegeden körülbelül 350 szerb él, ami jelentős közösséget képvisel a magyarországi szerb kisebbség számára. A legtöbbjük a város legkeletibb részén, a korábbi Szőreg faluban él, amely 1973-ban csatlakozott a városhoz.

A város legszebb emléke a szerb történelemnek a Szent Miklós ereklyéinek átvételére szentelt ortodox templom, amely 1773 és 1781 között épült. A templomot először Jovan Popović festette ki a 19. század közepén, majd 1881-ben N. Hódin festő. A templomban számos ikont és művészi kivitelezésű szakrális tárgyat őriznek, ezek egy része a Szentendrei Szerb Egyházi Művészeti és Tudományos Gyűjteményben (múzeumban) látható.

Szeged és Szabadka között jó határon átnyúló együttműködés van, amelynek egyik eredménye a közös turisztikai ajánlat, a Szecesszió Szabadkán és Szegeden. Mivel e két város hasonló történetet és fejlődést élt meg, így mindkettőben a 20. század elején egyedülálló szecessziós építészet uralkodott.

Források

Dr. Tóth István (szerk.):A szegedi nemzetiségek. Információs Kiadvány a Szegeden élő nemzeti kisebbségekről a Szegedi Nemzetiségi Önkormányzatok Társulata és a Nemzetiségi Szövetség kiadásában, 2008. májusában
Srbi u Segedinu / Istorija krajišnika i kućne zadruge u ratnoj državi (Spomenik CVIII/1960)