Szegő Júlia
| Szegő Júlia | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1893. április 19. Beregszász |
| Elhunyt | 1987. november 7. (94 évesen) Kolozsvár |
| Sírhely | Házsongárdi temető |
| Gyermekei | Szegő György |
| Pályafutás | |
| Hangszer | énekhang |
| Tevékenység | népdalgyűjtő, zenei szakíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szegő Júlia (írói álnevei: Dobó Júlia (ez egyben a leánykori neve is), Donáth Irén, Dózsa Ilona, sz. j.; Beregszász, 1893. április 19. – Kolozsvár, 1987. november 7.) magyar népdalgyűjtő, zenei szakíró. Dobó Ferenc testvére, Szegő György anyja.
Életútja
[szerkesztés]Beregszászi származású, de mind aktív, mind nyugdíjas éveit elsősorban Kolozsváron töltötte. Budapesten, a Zeneakadémián tanult (1932), itt többek között Kelen Hugó és Popper Irma voltak a tanárai. Később a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a lélektan–szociológia szakon is diplomát szerzett (1948). Zenei pályájának megkezdéséig a kolozsvári Lepage könyvkereskedés alkalmazottja volt, 1932–44 között szabadfoglalkozású énekesnőként egy új előadói nemzedék képviselője: Magyarországon, Dániában, Hollandiában is járt előadókörutakon. Műsoraiból a Pátria Lemezgyár sorozatot készített. 1944–48 között a kolozsvári Zenekonzervatórium, azután a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, a bukaresti Folklórintézet, majd a Román Akadémia kolozsvári fiókja munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig (1957).
Szakírói munkássága
[szerkesztés]Első írásait a két világháború közötti erdélyi sajtó, mindenekelőtt az Ellenzék és a Korunk közölte. Az előbbiben jelent meg Bartók Béla műve iránti későbbi érdeklődése előzményének tekinthető beszélgetése a népdalgyűjtő-zeneszerzővel („Menteni kell a tűnő kelet-európai dallamkincset.” Ellenzék, 1936/236). Később a Korunk új folyama, a Dolgozó Nő, Utunk, Igazság közölte írásait. A negyvenes évek végétől, akkor még magánkézben lévő dokumentumok alapján, hozzákezdett Bartók Béla erdélyi tevékenységének kutatásához. Ennek első eredménye a népzenekutató Bartók Béláról írott könyve volt (1955), amelyet további Bartók-könyvek követtek. Részt vett az 1950-es évek első felében a moldvai csángó népdal- és balladakutatásokban és a Moldvai csángó népdalok és népballadák (Bukarest, 1954) sajtó alá rendezésében (Faragó Józseffel és Jagamas Jánossal).
Főbb művei
[szerkesztés]- Bartók Béla, a népdalkutató (Bukarest, 1956)
- Daloljunk (Bukarest, 1956)
- Kötöttem bokrétát. 150 népdal (Sebestyén Dobó Klárával, Bukarest, 1958)
- Bartók Béla élete (Bukarest, 1964)
- Embernek maradni. Bartók Béla életregénye; 3. bőv. kiad.; Kriterion–Zeneműkiadó, Bukarest–Bp., 1970
- Cantata profana. Romanul vieţii lui Bartók (G. Sbârcea fordításában, Bukarest, 1972)
- Embernek maradni. Bartók Béla életregénye (Bukarest, 1965; új kiadása Budapest, 1981)
- A két Mozart hétköznapjai (Budapest–Bukarest, 1980)
- Ismeretlen moldvai nótafák. Csángófalvak énekközlőinek szöveg- és dallamkincse; gyűjt. Szegő Júlia, vál., szerk. Tari Lujza, bev. Rajeczky Benjamin; Európa, Bp., 1988
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk
[szerkesztés]- Szilágyi Júlia: Bartók élete. Dolgozó Nő, 1965/3.
- László V. Ferenc: Népszerű Bartók-életrajz. Utunk, 1965. február 5.
- Herédi Gusztáv: Szegő Júlia nyolcvanéves. Korunk, 1976/5.
- László Ferenc: Szegő Júlia – 80. Művelődés, 1976/6.
- Szőcs István: Biztatás a munka sója. Utunk, 1983. április 1.
.svg){kind=small}
