Szalay Sándor (plébános)

Ez a szócikk az esperes-plébánosról szól. Hasonló címmel lásd még: Szalay Sándor (egyértelműsítő lap).

Szalay Sándor (Munkács, 1852. február 7. – Beregszász, 1919. november 11.) római katolikus esperes-plébános.

Élete

1874. augusztus 22-én pappá szenteltetett; segédlelkész volt Csanáloson, 1875-től Nagybányán, Felsőbányán, 1877-től Munkácson és 1880-tól Szatmárnémetiben. 1880-ban a szatmári tanítóképzőben helyettes tanár, 1881-ben a plébánia ideiglenes adminisztrátora, 1882-ben rendes tanár a tanítóképzőben, 1896-ban a beregszászi plébánia adminisztrátora lett; 1898-tól ugyanott rendes lelkész és 1900-tól alesperes volt.

Munkája

Egyházi szent beszédek Bourdaloue és Massillon nyomán. Szatmár, 1892-95. Öt kötet.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.

További információk

Bura László: A második évszázad (1904-2004). A szatmári római katolikus egyházmegye kislexikona. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2003.
Tempfli Imre-Sipos Ferenc: A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai. Szatmárnémeti, Szent-Györgyi Albert Társaság-EMKE Szatmár Megyei Szervezete, 2000.