Szakállas bajszika
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Figyelmes példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lybius dubius Gmelin, 1788 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szakállas bajszika témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas bajszika témájú médiaállományokat és Szakállas bajszika témájú kategóriát. |
A szakállas bajszika (Lybius dubius) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a Lybiidae családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]A szakállas bajszika Nyugat- és Közép-Afrika száraz, erdős területein él. Elsősorban a nyíltabb füge-, akácia- és majomkenyérfa-erdőket részesíti előnyben, ahol a fészkeléshez öreg, korhadt, üreges fákat talál. Kedveli az erdőirtás utáni másodlagos erdőket, de táplálkozás céljából gyakran felkeresi a gyümölcsösöket is.
Megjelenése
[szerkesztés]A szakállas bajszika mintegy 25 centiméter hosszú madár, testtömege 80-108 gramm közötti lehet. Tollazata a fején, a hátán, a szárnyakon, valamint a faroktollaknál fekete, a mellkas alsó részén fehér, a fölső része és a torok vörös. A mellkason a fehér és vörös részt fekete sáv választja el egymástól. A szem körül csupasz, sárga gyűrű látható. Csőre sárga, erős, rajta fogszerű kimetszések vannak. A nemek egymáshoz nagyon hasonlóak. Csőre körül alul és felül egyaránt szőrszerű képletek láthatóak.
 |
Életmódja
[szerkesztés]A szakállas bajszikák 4-5 egyedből álló csapatokban élnek. A csoport az éjszakákat együtt tölti egy fa üregében. A fészek közelében agresszívan lépnek fel a közelben tartózkodó fajtársakkal. A felnőtt szakállas bajszikák elsősorban gyümölcsökkel táplálkoznak, vadon termő és az ember által termesztett gyümölcsfákat egyaránt szívesen látogatja. Kis mennyiségben a felnőttek is fogyasztanak rovarokat, a fiatalok azonban szinte kizárólagos rovarevők. Táplálkozásuk nyomaként amerre járnak, elhullajtják a gyümölcsök magvait, így járulnak hozzá a fák szétterjedéséhez. Iváskor gyakran a fák hasadékaiban összegyűlt vízből fogyasztanak.
Szaporodása
[szerkesztés]A szakállas bajszikák többnyire május és szeptember között költenek, de lényegében egész évben fészkelhetnek. Az udvarlás során a hím eteti a tojót, és kölcsönösen tisztogatják egymás tollazatát. Fészküket elhalt fákba vájt üregekben építik. Fészekalja 2 fehér tojás, a költési idő legalább 16 nap. A szülők rovarokkal és gyümölccsel etetik a fiókákat, akik mintegy 40 nap után hagyják el a fészekodút.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A szakállas bajszikákat jelenleg nem fenyegeti a kipusztulás veszélye. Bár vadon élő állományuk egyedszáma nem ismert, ám elterjedési területükön mindenfelé közönségesnek számítanak. Élőhelyük védelme azonban fontos, mivel a fák kiirtásával nem találnak maguknak fészkelőhelyet. A gyümölcsös ültetvények csak ideiglenesen segíthetnek megoldani ezt a problémát.
Szakállas bajszikák az állatkertekben
[szerkesztés]Bár a szakállas bajszika a leggyakrabban tartott bajszika-faj, mégsem nevezhető gyakori állatkerti madárnak. Magyarországon a Madárkertben és a debreceni állatkertben látható a faj.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 20.)
- A magyar állatkertek nem hivatalos oldala
További információk
[szerkesztés]- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com - videó a fajról
- Skullsite - képek a koponyájáról Archiválva 2004. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
