Szőllősy Ferenc
| Szőllősy Ferenc | |
| Született | 1796 nem ismert |
| Elhunyt | 1854. március 31. (57-58 évesen)[1] Oravicabánya |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szőllősy Ferenc (névvariáns: Szöllősy) (?, 1796. körül[2] – Oravicabánya, 1854. március 31.) utazó, emlékiratíró, Kossuth Lajos elnöki titkára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1847).
Élete
[szerkesztés]Székelyföldi származású, apja gazdatiszt volt. A kolozsvári református kollégiumban tanult, utána beállt katonának, de a katonai élet nem tetszett neki. Bécsben a kórházban őrültnek tetette magát és megszabadulva a katonaságtól, Törökországba ment, ahol mint táborkari tiszt részt vett az 1829. évi orosz-török háborúban. Ahmed Fevzi török rendkívüli követet elkísérte Szentpétervárra. Visszatérve, a kis-ázsiai bányák megvizsgálásával bízták meg, azokat jó karba helyezte. 1835-ben Albániába küldték, hogy megszervezze a csendőrséget. A felkelők elől Skutariba menekült.
1836. februárban visszatért Erdélybe, ahol mint engedély nélkül kivándorolt személyt vizsgálat alá helyezték. Három évig tartó pereskedés után fölmentették, ekkor a kormány kinevezte Zimonyba a keleti nyelvek tolmácsának; itt pár év alatt több nyelvet sajátított el, tizennégy nyelven beszélt.
1848 nyarán a Batthyány-kormány bukaresti ügynöke, 1848. december 10-én az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöki titkára, 1849. április 14. után a kormányelnöki iroda fogalmazója volt. A világosi fegyverletétel után Kossuth Lajossal együtt menekült Törökországba. Egy évig Kis-Ázsiában tartózkodott, onnan Máltára, Franciaországba és Spanyolországba ment. 1851. szeptemberében Párizsba érkezett és a cs. nagy könyvtár használata mellett a mesmerizmussal foglalkozott. 1853. áprilisban hazatért, a rákövetkező évben meghalt.
Egyik életrajzírója szerint (Napkelet 1854.) ő árulta el az osztrákoknak az Allion-hegy tövében 1849-ben elásott magyar Szent Korona rejtekhelyét.
Munkái
[szerkesztés]- Napkeleti képek eredeti rajzokban. Kolozsvár, 1838.
- Kossuth és a magyar emigratió török földön. Függelék: Útirajzok. Lipcse, 1870. (A szerző életrajzával, névtelen kiadótól).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szőllősy Ferenc, Szőllősi Nagy, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15262.htm
- ↑ Szőllősy Ferenc. Magyar Életrajzi Index. (Hozzáférés: 2014. február 25.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.